Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-03 / 155. szám
1987. július 3., PÉNTEK NOGRAD 3 Átalakulás előtt a munkaerő-szerkezet Interjú dr. Rózsa Józseffel, az ÁBMH főosztályvezetőjével Evek óta beszélünk arról, hogy gazdaságunk fejlődése nem képzelhető el a szerkezet átalakítása nélkül. Néhány ezer ember ugyan szerzett új szakmát ez időben, ám a tanulmányokban jelzett munkaerőmozgás nem valósult meg. Ma már a gyorsítás szükségességéről hallani; nyilvánosságra került adat szerint 1990-ig csaknem százezerrel csökken az iparban foglalkoztatottak száma. A várható változásokról, az átképzésekről beszélgettünk dr. Rózsa József főosztályvezetővel, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban. • Induljunk ki a jelenlegi helyzetből. Kérem, adjon rövid, átfogó képet a szerkezetváltáshoz kapcsolódó átképzésekről és munkaerőmozgásokról. — Tapasztalataink szerint a munkaerő-átcsoportosításokat három nagyobb, egymástól élesen el nem hatá- ro.ható csoportba lehet osztani. Egyrészt a vállalatok, a szövetkezetek által kezI deményezett, másrészt a kormányzati döntésekhez kapcsolódó," harmadrészben pedig a vállalati felszámolás miatt szükségessé váló átcsoportosításra. Az elmúlt egy-két évben a munkaerő-vándorlást nagyban befolyásolták a megalakult új szervezetek és kisvállalkozások. Tavaly nyolcezer dolgozót érintett a vállalati kezdeményezésű szervezett létszámcsökkentés. összességében gazdaságunkban a munkaerő iránti túlkereslet a jellemző, de bizonyos területeken gondot okoz az elhelyezkedés. Igaz, a múlt évben mindössze 439 ember nem talált munkahelyet három hónapon belül, a többség négy hét alatt elhelyezkedett. — Ebben a tervidőszakban csaknem százezer ember változtat munkahelyet, ök honnan, hová mennek? — A szerkezetváltással összefüggő munkaerőmozgásra a kohászat a legjobb példa: elsősorban az olvasztárok, a hengerészek, a betanított és a segédmunkások átcsoportosításával kell számolni. A visszafejlesztésre javasolt öntödékben hatszáz-nyolcszáz munkahely megszűnik. De csökken a szellemi dolgozók száma is, hiszen csökken az adminisztráció, s ezzel egyidejűleg, fokozatosan elterjed a számítógépes ügyvitelszervezés. A felszabaduló munkaerő részben átképzéssel foglalkoztatható a hiányszakmákban vagy másutt, és kivételesen igénybe vehető a korengedményes nyugdíj. A szervezett munkaerő-átcsoportosítás a munkaerő-szerkezet átalakításának csak egyik eszköze. A szerkezetváltáson túlmenően mozgást eredményez a leépítés, a létszámcsökkentés. Ez az oktatáson, az egészségügyön, valamint a fegyveres testületeken kívül valameny- nyi területet érinti. Az így felszabaduló munkaerő száma csak becsléssel állapítható meg, mivel a gazdálkodó szervezetek maguk döntik el, hány embert foglalkoztatnak. Feltételezhetően több tízezer ember kényszerül emiatt munkahelyet változtatni. Felvevőhelyek lehetnek a sikeres vállalatok, a posta, néhány vasút igazgatóság és a szolgáltatás más területei. Vagy említhető az erdőgazdálkodás, amely jelentős munkaerőhiánnyal küszködik. Számos fővárosi üzem igyekszik vidékre települni. A szabad munkahelyeket a munkaügyi szolgáltató irodák nyilvántartják. Nyilvánvaló: több tízezer embernek át kell magát képeznie, hogy találjon munkát. • Vajon felkészült-e a társadalom, a munkaképes lakosság ilyen nagy változásokra? Figyelembe veszik- e például az iskolák a fordulatot? — A társadalom, az iskola felkészültsége nem elegendő ehhez. Üj módszereket, eszközöket léptettünk —, s na szükséges: léptetünk — életbe, hogy megkönnyítsük a változást. Ismeretes, átképzési segélyt kapnak a szakmát, a munkahelyet változtatók, meghosszabbodott a felmondási idő. Az, aki elveszíti munkahelyét, és nem talál magának állást, elhelyezkedési támogatásban részesül; hat hónapig megkapja átlagkeresetét, a kilencedik hónapig nettó bérének hetvenöt százalékát, utána három hónapig a nettó bér hatvan százaléka illeti meg a dolgozót. Ez egy évre szóló szociális biztonságot jelent. Országosan nyolcvanezer üres munkahelyet tartanak nyilván, zömében sikeres ipari cégeknél. Igaz, ezek között sok a három műszakos beosztás. Kényszerhelyzetben lehet, hogy olyan állást is el kell vállalni, amihez nincs kedve az embernek. A folyamatos leépítés valószínűleg felgyorsul a második fél évben. Nem ülhet senki ölbe tett kézzel, maguknak a munkavállalóknak is keresniük kell a lehetőségeket. • Gondolom a gimnáziumban, egyetemen, főiskolán idén végző hallgatók némi izgalommal várják a tanév végét. Mire számíthatnak ők? — Nagyjából ugyanarra, amire a tavaly végzettek. Év végére valamennyi végzős el tudott helyezkedni. A fiatal munkaerőt mindenütt keresik. Van néhány neuralgikus pont, például a kisegítő iskolában végzettek elhelyezkedése. Javaslatot dolgozunk ki a közeljövőben arra vonatkozóan, hogyan lehetne átmeneti munkalehetőséget szervezni azok számára, akiket előéletük miatt a munkáltatók nem hajlandók alkalmazni. • Mit remélnek a struktúraváltástól, a munkaerő felgyorsuló mozgásától, az átcsoportosításoktól ? — Jobb termékszerkezetet, a munkaidő jobb kihasználását, takarékos létszám- gazdálkodást, hatékonyabb munkát várunk — mondta befejezésül dr. Rózsa József. az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője. H. T. Kitettek magukért a kohászújítók Idén sem cáfoltak rá eddig megszerzett jó hírükre a Salgótarjáni Kohászati Üzemek újítói. Az esztendő első hat hónapjában 288 kidolgozott ötletet nyújtottak be elbírálásra, 21-gyei többet, mint előző évben ilyenkor. A bevezetett újítások száma meghaladja a 221-et. A szokatlanul magas szám magyarázata az, hogy a tavalyi novemberi újítási hónapban beadott 176 javaslat közül is jó néhányat az idén kezdtek hasznosítani a termelésben. A vállalatnál idén benyújtott tippekre jellemző, hogy zömük a nyereség növelését szolgálja. Az ötletemberek olcsóbb alapanyagokra, technológiamódosításra vonatkozó javaslataikkal segítik a gyár nyereséges gazdálkodását. Az újítások első félévi utókalkulált megtakarítása 12 millió 728 ezer forint, az újítók sikeres munkájuk jutalmaként 1 millió 64 ezer forintot kaptak. Mészáros Zoltán és Langa Róbert asztalosok a Salgótarjáni Faipari és Szolgáltató Kisszövetkezet telephelyén a megyeszékhely Petőfi Sándor Általános Iskolájának műemlék jelleg« egyedi nyílászáró szerkezeteit állítják össze. — RT — Új vezeték a régi mellé? A gázellátás hibái és következményei Pásztón Két életkép Pásztóról, az elmúlt hetekből. A fiatal, közhivatalt viselő helybéli férfi ezt tudakolja: „Van-e a NÖGRÁD-nak információja arról, hogy Pásztó egy bombán ül?” E hét elején pedig egy másik pásztói lakos a programjai között említi: „A tanácsra kell mennem, a gázbekötést intézni.” A két megnyilatkozást a gáz köti össze. S ahogy az első nem nélkülözi a meg- hökkentést szolgáló túlzást, úgy a másik tájékozatlanságról árulkodik. Igen, mert ide kívánkozik az olcsó szójáték: gáz van a gázzal Pásztón. Az 1984-ben drága pénzen megkapott kényelem ma egyre több helyen szóbeszéd tárgya, suttognak róla a városban. A valósághű tájékoztatást szolgálta a csütörtöki tanácsülés, a mendemondák kapcsán tette fel a kérdést a NÓGRÁD is a városi tanácson: mi az igazság a város gázellátásáról keringő pletykákban? Ilkalmatlan gerincvezeték Mindenekelőtt egy kis visz- szapillantás, Fekete Attila városi tanácselnökkel. A gáz kényelmét, előnyeit 1984 óta élvezi a város. A tanács fizetett, a NOMBER lebonyolított, a közmű- és mélyépítő vállalat lefektette a csöveket, a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat pedig adja a gázt és beszedi az árát. Az utóbbi tehát még 1984-ben átvette üzemeltetésre a hálózatot, gázszolgáltatási megállapodást kötve a várossal és a fogyasztókkal. A TIGÁZ tehát gyakorolja a jogait, s közben egy apróság sikkadt el: nem gondoltak a tulajdonjogba vétel ceremóniájára. S mivel az elmaradt, most a városi tanács nyűgje, hogy megmentse a gázt és a pénzt. A tét nem kicsi. A bejövő fő gerincvezeték hibáiról van szó, s ez természetesen meghatározza a város egész gázellátását. Bomba tehát tényleg van a városban, s ez néhány héttel ezelőtt robbant. A TIGÁZ Pásztón járó vezetőit a város képviselői arról győzködték: szeretnék, ha minél több gázvezeték épülne a városban, egyre több család életét könnyítve. A válasz tényleg felér egy robbanással: részünkről mehet. Pontosabban mehetne, csakhogy az a bizonyos bejövő fő gerincvezeték alkalmatlan arra, amire megépítették. Kifújás van — mondják, ha szökik valahol a gáz. A szökés Pásztón márciusban volt, a levegőbe illanó gáz mennyiségéről a legkülönfélébb híresztelések kaptak lábra. Az azonban tény, hogy kifújás már tavaly is volt. Azt a hibát kijavították. a munka ellenértékét — a hiba elismerése mellett — a közmű- és mélyépítő vállalat ki is fizette. Mi lesz ukléber 15. után? S hogy annak idején milyen munkát végeztek, az most, a márciusi gázszökést követő vizsgálaton derült ki. A Vegyépszer szakembereinek bevonásával nem kisebb súlyú tényt állapítottak meg: a vezeték hegesztéseinél tizenhat varrat közül 10 alkalmatlan minősítést kapott. A TIGÁZ véleménye szerint ez egyértelműen kivitelezői problémára vezethető vissza. Tizenhatból tíz — elképesztő arány. A számolás pedig folytatható: a gyakoriságból nagy valószínűséggel kikövetkeztethető, hogy az összes, azaz nyolcszáz varrat nagyobbik része rossz. Erre alapozták a szakvéleményt is: az egész gázvezeték alkalmatlan arra, amire létrehozták. Mellesleg, 4770 méter a föld alatti NA—200-as bejövő fő gerincvezeték hossza. Az adatok ismeretében aligha kell bizonygatni, hogy nem valami rózsás kedvű a tanácselnök sem, amikor sorra veszi a tényeket. A tényeket, amelyek arról is vál- lanak, hogy június 1-től nincs újabb rákötés a gázhálózatra, s a nyomást átmenetileg felére csökkentették, amit később visszaállítottak, a jelenlegi fogyasztók ugyan ebből mitsem éreztek. Csakhogy most kicsi a gázigény, nem úgy, mint a fűtési szezonban. Akkor természetszerűleg nagyobb nyomást kell(ene) elviselni a vezetéknek, meg a rossz varratoknak is. Éppen ezért született meg a verdikt: amennyiben október 15-ig nem szüntetik meg a hibákat, akkor megszűnik Pásztón a gázszolgáltatás. De lemondhat-e egy város arról, amit a pénzén megszerzett? A tanács rögvest összehívta az összes érintett felet, csakhogy a tanácskozás mindent hozott, csak felelőst nem. A közmű- és ' mélyépítő vállalat sem vállalt saját munkájáért felelősséget. Azt mondják: az akkori szabványok szerint, az akkor szokásos ellenőrzési módok mellett építette meg a vezetéket. Ki fog fizetni? A TIGAZ véleményé? Ilyen feltételek mellett biztonsággal nem üzemelteti a hálózatot. S ha már kiderült a baj, akkor tulajdonjogba sem veszi át. Ez pedig azért nem formai kérdés, mert így perelni sem hajlandó. A jogi út pedig elkerülhetetlen, hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról: ki fog fizetni? Ki állja az egyszerűen minősíthetetlen munka végszámláját — ez még a jövő zenéje, a mostani időszak legfontosabb kérdése, hogy mi lesz október 15-e után. Gáz nem lesz — hangzik az egyik vélemény, mert ez a határidő képtelenség. A varratok ellenőrzése és kijavítása érdekében nyolcszáz feltárást kellene végezni, magyarán ennyi munkagödröt kellene ásni. Ezért született meg az a vélemény: a város gázellátásának megmentése érdekében gyorsabb megoldás, ha új vezetéket fektetnek le. Futás az idővel A közmű- és mélyépítő vállalat meg is kapta a labdát: vállal-e szerepet a kivitelezésben. A telex szerint igen, NDK-beli acélcsőből. A munkát október 15- ig el is végzik, ha.. . S itt jönnek a feltételek. Ha a cső 5,5 millió forintos árát a tanács előre kifizeti, ha a terveket idejében biztosítja. S ha a csőre, azaz a cserére, mégsem lesz szükség, akkor a tanács azt tesz vele, amit akar. A tanács egyelőre azt tette, hogy újabb egyeztető tárgyalást hívott össze. Az álláspontok nemigen változtak, az eltérés csupán annyi, hogy a gázszolgáltatás előnyeit élvező, de a kötelességeket tudomásul nem vevő TIGÁZ meg sem jelent a megbeszélésen. Az idő pedig gyors futásra kényszeríti a tanácsot. Megtudják, hogy a PEMÜ soron kívül ellátja Pásztót csővel, ha azt igénylik. Igaz, ez nem import, de az egész Dunántúlon ilyet használnak. E szörnyűséges beruházás meghökkentő históriájának idézése abbamarad egy pillanatra, a tanácselnöknek aláírnivalót hoznak be. Az élet dramaturgiája: éppen a jogi képviselőnek szóló meghatalmazást kell hitelesítenie. A tanács ugyanis perel — ha úgy tetszik, akkor a TIGÁZ helyett. A Fővárosi Bíróságtól nem kevesebbet kérnek: állapítsák meg a közmű- és mélyépítő vállalat kivitelezői felelősségét, az anyagi következmények viselésével egyetemben. Perrel nem lehet (illeni S hogy mi várható? A jogi eljárások ismeretében senkit sem lepne meg, ha a procedúra elnyúlna, mint a rétestészta. Csakhogy a perrel nem lehet fűteni, s ezt nagyon jól tudják, akik Pásztó lakosságának bizalmát élvezik. A bírósági végzés előtt sem lehet kétséges, hogy a város lakói vétlenek, ők nem tehetnek az ilyen munkáról. A város fizetett, teljes joggal várják tehát a megbízható, kifogástalan szolgáltatást a gázrendszertől. A tanács megoldást sürgető igyekezete pedig fölöttébb érthető, hiszen a tét nem csekély. Árról van szó, hogy amennyiben leáll a gázszolgáltatás, mert a hibákat nem javítják ki a határidőig, akkor gáz nélkül marad a kórház, az oktatási intézmények, hétszáz lakásról nem is beszélve. A helyzet komolyságára vall, hogy a városközpont lakásaiban mással nem is lehet fűteni, hiszen eleve erre építették. A további következmények? Nélkülöznie kellene a technológiai gázt a szerszám- és készülékgyárnak, az Élgépnek. . . Ifibb mint tlzmillifi Olyan helyzet állna elő, mintha az áramellátás szűnne meg — summázza a tanácselnök. Még a víz is pótolható hasonló esetben repülővezetékkel, de a gáz... Éppen ezért a megoldás érdekében mindenre készek a városi tanácson. Gáznak lennie kell, az árát pedig — a hanyag munka áráról van szó —, majd megveszik valakin. S addig? A TIGÁZ megerősített szolgálatot lát el a városban, a figyeléshez hozzátartoznak a mérőkocsik is. Közben pedig szaporodnak a számlák, újabb és újabb ösz- szegekkel tetézve a normális állapot helyreállításával kapcsolatos munka majdani végösszegét- Ami a becslések szerint több mint tízmillió forint lesz. . . S hogy ezt a cechet ki állja, az a Fővárosi Bíróságon dől el. A történet — egyelőre — itt fejeződik be. A hitelességben nincs okunk kételkedni, mégis szerettük volna hallani a közmű- és mélyépítő vállalat, valamint a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat véleményét is. A gyors levélváltás érdekében találták fel a telexet. Üzenetünk —csaknem azonos tartalommal — el is ment mindkét céghez: olvasóink gyors tájékoztatása végett kérjük a tapasztalt hibákkal és a követendő vállalati magatartással kapcsolatos álláspontjukat. A közmű- és mélyépítő vállalat személyes találkozást kér ehhez. A TIGÁZ telexe az információadást a városi tanácsra bízza. Üjabbat tehát — egyelőre — nem tudtunk meg. Kelemen Gábor
