Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-17 / 167. szám

2 NOGRAD 1987. július 17., PÉNTEK It kormonyszouivfi tájékoztatója Napirenden a társadalmi­gazdasági kibontakozás A kormány ülését követő szóvivői tájékoztatóján Bá­nyász Rezső kommentárt fű­zött az MSZMP KB állás- foglalásával kapcsolatos na­pirendi ponthoz. — A Minisztertanács előtt ma az a feladat állt, hogy a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalásának szelle­mében felgyorsítsa a gazda­sági-társadalmi kibontako­zás kormányzati cselekvési programjának kidolgozását. A kibontakozás megalapo­zása persze nem ma kezdő­dött. hanem az 1986. no­vemberi KB-határozattól fo­lyamatosan folyt. Az ütem az elmúlt hetekben érez­hetően nőtt, anélkül. hogy ez. veszélyeztetné a kor­mányzati munka körültekin­tő jellegét. A következő évek fejlődését meghatározó, fe­lelős program széles körű konzultációk, eszmecserék után az Országgyűlés őszi ülésszakán nyeri majd el végleges formáját. Meg va­gyok győződve arról, hogy az a vitában kiérlelt egy­ség. amely a Központi Bi­zottság munkáját éppúgy jellemezte, mint a kormány mostani ülését, megerősítést kap majd népképvisaletünk legfelső színe előtt is. Hiszen nem kevesebbről van szó. mint arról, hogyan és hová „rangsorolják" a jövőben — saját munkánk, értékeink alapján — a né­pek sorában a Magyar Nép- köztársaságot. A gazdasági-társadalmi ki­bontakozás programja, amit a kormány a leghatározot­tabban képvisel, valódi re­formpolitika. Hisszük, hogy a nemzeti közmegegyezés frissítésével mozgósítani tud­ja társadalmunk minden al­kotó erejét. Milliók és milliók vannak ebben az országban, akik az elmúlt években is odaadó- an. a maguk és családjuk sorsát a közösség ügyével összekötve dolgoztak, tették a magukét, a maguk helyén. Ök is azt várják a kor­mányzattól, hogy bontakoz­tassuk ki még inkább a kö­zösségi gondolkodást, a haza jövőjéért való tettrekészsé- get. A közösség magasabb rendű erkölcsét mélyebben meg kell gyökereztet-nünk. Olyan alapja ez a gazdasá­gi-társadalmi kibontakozás­nak, amelyhez egyetlen fii— lérnyi beruházás sem kell. S ennek erősítésében az ott­honnak, az iskolának, a munkás- és az ifjúsági moz­galomnak éppúgy megvan a szerepe, mint a népfront­nak, vagy a néppel együtt élő egyházi személyeknek. — Életünkben, politikánk­ban felmerülhetnek — és kell is, hogy időről időre felmerüljenek — új voná­sok. Egy valami azonban változatlan: az az elkötele­zettségünk. amelyet négy évtizeddel ezelőtt vállaltunk a dolgozó ember szolgálatá­ra, jólétének, emberi mél­tóságának megteremtésére és megőrzésére — mondta nyilatkozatában a szóvivő. Az első kérdés is a KB állásfoglalásához kapcsoló­dott: az MTI tudósítója a kibontakozási program saj­tóvisszhangjáról kérte Bá­nyász Rezső véleményét. A tájékoztatási hivatal elnöke válaszában kiemelte, hogy az állásfoglalás megismerte­tését komoly szakmai-poli­tikai felelősséggel végezte el a magyar sajtó. Erre utalt az a mód, ahogyan a doku­mentumot a szerkesztőségek kezelték, továbbították az ol­vasóknak hallgatóiknak, né­zőiknek. Hasonló komolyság és elkötelezettség jellem­zi azokat a kommentárokat, amelyek a Központi Bizott­ság ülése óta napvilágot lát­tak. Sajtónk helyesen mutat rá arra, hogy az állásfogla­lás korszakos jelentőségű továbbfejlődésünk. jövőnk szempontjából. Az is igaz. amit számos lap aláhúzott: most egy gyorsabb ütemű, a munka, a termelés, a helyt­állás minőségét jobban elő­térbe helyező fejlődés küszö­bén állunk. A nemzetközi visszhangról szólva elmondta, hogy a szocialista országok sajtója elismerően, céljainkat támo- gatóan számolt be a KB ülé­séről, a kiadott közlemény­ről. A mértékadó nyugati polgári lapok is általában szándékainkat, törekvésein­ket felismerve, kiegyensú­lyozottan értékelték az ülés határozatait. Az ellenséges rádióadók viszont ezúttal sem tudtak elszakadni meg­szokott, spekulatív stílusuk­tól. A szóvivő (a Népszava kérdésére) kitért arra is, hogy cselekvési programjá­nak kialakítása során a kor­mányzat folyamatosan kon­zultálni, s még határozot­tabban együttműködni kí­ván a társadalmi és tömeg­szervezetekkel, különösen a szakszervezetekkel. A polgári törvénykönyv módosítására vonatkozó ja­vaslatot kommentálva (a Népszava kérdésére) rámuta­tott, hogy az alapítványok jogi szabályozását kívánják egyértelművé tenni, mivel az országban mind többen és többen támogatnak ily módon anyagiakkal is kiváló teljesítményeket felmutató személyeket, közösségeket. A javaslat értelmében az ala­pítvány mint jogi személy kerül a polgári törvény- könyvbe. Ez azt jelenti majd, hogy az alapítvány gondozói — személyek, szervezetek vagy intézmények — élhetnek a jogi személynek járó lehe­tőségekkel. A kormány ülésén tár­gyalt témák közül tájékoz­tatást kértek a magánnyo­mozást tiltó rendelkezésről is. (Magyar Nemzet.) A rendelet értelmében magán- nyomozói iroda nem tart­ható fenn, effajta vállalko­zás alapján bizalmas meg­figyelés, adatgyűjtés és -szol­gáltatás nem végezhető. Ez ugyanis sértené az állam­polgárok alkotmányos joga­it, illetéktelen beavatkozás lehetne a magánéletbe. A kormány szóvivője egy kérdés kapcsán (Magyar Rádió) leszögezte: el kell érnünk az állami költség- vetés hiányának lehető leg­nagyobb mérvű csökkenté­sét. Egy, szintén a takarékos- sági törekvésekhez kapcso­lódó kérdésre válaszolva el­mondta, hogy a kormánv valamennyi nagyberuházást gondosan rangsorol, de a költségvetési ■'hiány csök­kentésére irányuló törekvé­sek a bős—nagymarosi vízlépcső építését nem érin­tik. Az ország érekei ugyan­is azt kívánják, hogy az építkezés mielőbb befejeződ­jön, s élvezhessük a léte­sítmény előnyeit. (MTI) Hock Prágában Alois Mock osztrák kül­ügyminiszter csütörtökön csehszlovák kollégája, Bo- huslav Chnoupek meghívá­sára háromnapos hivatalos, látogatásra Prágába érkezett. Megfigyelők úgy tudják, hogy mindenekelőtt a politi­kai párbeszéd javításáról, valamint a gazdasági együtt­működésről, illetve idegen- forgalmi kérdésekről lesz szó a két külügyminiszter tárgyalásain. Ami a kétoldalú viszonyt illeti, Prágában úgy értéke­lik, hogy az az utóbbi évek­ben kedvezően fejlődött. Csehszlovákiában nagy je­lentőségűnek tartják a két ország elnökének tavalyi pozsonyi találkozóját, illetve Vranitzky osztrák kancellár idei prágai látogatását. Ausztria, az NSZK után Csehszlovákia második leg­fontosabb nyugati kereske­delmi partnere. Mind több ipari és mezőgazdasági koo­perációs szerződés születik a két ország vállalatai között, elsősorban energetikai, il­letve mikroelektronikai termékek gyártására. Oszt­rák cégek, illetve tőke be­vonásával több új szállodát építenek, műemlékeket, für­dőhelyeket újítanak majd fel Csehszlovákiában. (MTI) Francia reagálás A francia külügyminiszté­rium szóvivője gyakorlatilag elutasította a diplomáciai kapcsolatok megszakításával fenyegetőző iráni ultimátu­mot. A szóvivő csütörtök dél­után kijelentette, hogy Franciaország álláspontja változatlan, vagyis az „amit az utóbbi napokban a fran­cia illetékesek világosan megfogalmaztak”. Ez annyit jelent, hogy nem oldják fel a párizsi iráni nagykövet­ség körüli különleges rend­őri őrizetet és nem hagyják abba az igazoltatásokat. Eh­hez a módszerhez azért fo­lyamodtak, mert változatla­nul követelik Vahid Gord- zsi nagykövetségi tolmács megjelenését a francia vizs­gálóbíró előtt, aki a tavalyi párizsi merénylethullámmal kapcsolatban gyanúsított­ként ki akarja őt hallgatni. Csehszlovákia: vita a reformról Csehszlovákiában hóna­pok óta folyik a vita ar­ról, miképpen menjen vég­be a január elején meghir­detett gazdasági átalakítás. A szaklapokból kiderül: az új gazdasági mechaniz­mus alapjának továbbra is a tervgazdálkodást tekintik. A közgazdászok ugyanakkor óva intenek attól, hogy az állami terv a jövőben is a megszokott módon, a túl­burjánzó mutatókkal és tervlebontással készüljön. A Nővé Slovo című politi­kai, gazdasági és kulturális lapban például azt szorgal­mazták, hogy állandó gazda­sági feltételeket kell terem­teni, s egységes, minél ke­vesebb kötelező tervmutatót előíró kerettervet kell ki­dolgozni a mostani ötféle — népgazdasági, állami, mű­szaki fejlesztési, állami költségvetési, pénzügyi, vala­mint hitel- és árterv — helyett. Ugyancsak ebben a szlovák lapban írták meg: eddig a központ munkáját 80—90 százalékban az töl­tötte ki, hogy közvetlenül, operatíven beavatkozott a vállalatok életébe. A készü­lő, július 18-án vitára bo­csátandó vállalati törvény­ben azt is jó lenne melles­leg megfogalmazni, mibe nem szólhatnak bele a köz­ponti szervek — hangoztat­ják a szakemberek. A Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia gazdasági kutatóintézetének munka­társai a Hospodárské Noviny című közgazdasági lap ha­sábjain leszögezték: semmi szükség az eddig is a direk- tív tervlebontásos gazdálko­dás kiegészítő elemeként használt úgynevezett ellen­tervre. A vállalatok ugyanis maguk határozzák majd meg gazdasági tervüket, amelybe beépítik a közpon­tilag megkövetelt feladato­kat is. Fölösleges a vállalati eredmények központi, úgy­nevezett komplex elemzése is, mert a megtermelt tiszta nyereség éppen elég fok­mérője lesz a vállalati tevé­kenységnek. Téma Csehszlovákiában az is, hogyan kell értelmezni a tiszta nyereség fogalmát. A legtöbben úgy vélik, azt nem lehet előre beleszá­mítani a termék árába, amint korábban tették. A tiszta nyereség a szakem­berek szerint a ráfordítások és a vállalati haszon kö­zötti különbség. A közgaz­dászok úgy vélik, ha a nye­reséget előre meghatároz­zák, az nem fejezheti ki a vállalati gazdálkodás ered­ményét, s igen keveset árul majd el a termelés haté­konyságáról is. A csehszlovák szakembe­rek szerint az új rendszer­nek, a nyereséges gazdál­kodás bevezetésének elad­ható termékek gyártására kell ösztönöznie a vállala­tokat. A szakmai közvéle­mény úgy ítéli meg, hogy a nyereség akkor válhat a hatékonyság mércéjévé, ha átlagnyereséget, nyereség­normát állapítanak meg, s ehhez mérik az egyes vál­lalatok nyereségszintjét. Az árképzést illetően megoszlanak a vélemények. Eddig az árakat az adott termék átlagráfordításai alapján határozták meg. Nemrégiben Ivan Haluska miniszterhelyettes, a szövet­ségi árhivatal megbízott ve­zetője arról beszélt az MTI prágai tudósítójának, hogy a nagykereskedelmi és fel- vásárlási árak 1989-es át­alakításakor is az egységes nyereségszintet, illetve az átlagráfordításokat veszik alapul. Sok közgazdász most azt követeli, hagyjanak fel ezzel a módszerrel, mert elfedi a gazdaságtalan ter­melést, a pazarlást, az el­avult műszaki eljárásokat, a szervezés hiányosságait. A Hospodárské Noviny ezzel kapcsolatban azt emelte ki, hogy csak a használt érté­ket kifejező árak, illetve az azoknak megfelelő bérek, nyereségek, elvonások, adók és más tervszerűen alkal­mazott, szocialista áru- és pénzeszközök képesek meg­szüntetni a vállalatok kö­zötti egyenlősdit. Hogy végül is milyen lesz a reform, az az év végén derül ki igazán, amikor köz­zéteszik a gazdasági átala­kítás konkrét feladattervét. Addig az önálló és önfinan­szírozó gazdálkodást fokoza­tosan próbálják ki egyes vállalatoknál. Az év eleje óta két gazdasági egység­ben vezették be kísérletkép­pen az új módszereket. Az év közepétől további tizen­egy vállalat" csatlakozott a kísérlethez. Ezzel kapcsolat­ban egyébként többen fenn­tartásaikat hangoztatják. Parlamenti képviselők példá­ul elmondták, az említett vállalatok nem egy ágazatba tartoznak, s a kísérlet ered­ményeinek hitelességét meg­kérdőjelezi az, hogy a régi gazdasági környezetben, ré­gi szabályozók és árviszo­nyok között folyik. Láng Judit Kizárások az indiai kormánypártból Radzsiv Gandhi indiai mi­niszterelnök, a Indiai Nem­zeti Kongresszus (I) elnöke, Rendelte három befolyásos politikus kizárását a kor­mánypártból. Arif Mohammad Khan, Vidja Csaran Sukla és Árun Nehru volt miniszterek ki­zárását egy szűkszavú köz­lemény „pártellenes tevé­kenységükkel” indokolta. Korábban kormánytisztsé­get is betöltötték. Árun Nehru nemrég még Rad­zsiv Gandhi egyik bizalma­sának számított. Mindhár­man tagjai a parlamentnek és kizárásuk után is meg­tartják képviselői mandá­tumukat. A pártvezetéshez közel álló források szerint a ki­zártak régóta szervezkedtek annak érdekében, hogy Radzsiv Gandhi ellen for­dítsák a kormánypárt kép­viselőit a szövetségi parla­mentben. Megfigyelők megjegyzik, hogy a pártellenzék vezér­alakjának számító Visva- nath Pratap Szingh kizárá­sa elmaradt. A volt pénz- majd hadügyminiszter ez év áprilisában vált ki a kor­mányból, a 101 éves múlt­ra visszatekintő párt meg­reformálását sürgetve. A szövetségi parlamentben nagy többséggel rendelke­ző kormánypárt — helyi választásokon elszenvedett sorozatos választási kudarc után — a múlt hónapban Haryana szövetségi állam­ban is csúfos vereséget szen­vedett. A különféle korrup­ciós botrányok is hozzá­járultak a demoralizálódó kormánypártban a széthúzó erők előretöréséhez. Szovjet tiltakozás A Szovjetunió tiltakozott az ENSZ-ben amiatt, hogy az amerikai titkosszolgálat megsértette egy szovjet ENSZ-tisztségviselő mentel­mi jogát. A vendéglátó országgal (azaz az Egyesült Államok­kal) való kapcsolatok ENSZ- bizottságában Dimitrij Bi- kov szovjet képviselő beszá­molt arról, hogy a héten egy New Yorkban átutazó­ban levő szovjet ENSZ- tisztségviselőt nem enged­tek belépni saját szállodai szobájába, mert ott az ame­rikai titkosszolgálat embe­rei tartózkodtak. A szovjet tisztségviselőnek két órán át kellett várakoznia, és hasztalan követelt magyará­zatot. Az ENSZ-bizottságnak ugyanezen az ülésén Bikov tiltakozott amiatt is, hogy az Egyesült Államok intéz­kedéseket tesz a 3 szovjet ENSZ-képviselet létszámá­nak csökkentésére, és az ENSZ-közgyűlés erre vonat­kozó határozata ellenére nem hajlandó konzultáció­kat folytatni az ügyben. Bi­kov emlékeztette a bizott­ságot arra, hogy továbbra is előfordulnak olyan inciden­sek, amelyek veszélyeztetik a New York-i szovjet ENSZ-képviseletek bizton­ságát, és az amerikai kor­mányzat nem akadályozza meg az ilyen eseményeket Hegvonták a kereskedelmi kedvezményt Romániától Az amerikai szenátus szer­dán elutasította a Romániá­nak biztosított legnagyobb kereskedelmi kedvezmény fél évre történő felfüggesz­téséről megszavazott tör* vénykiegészítés enyhítését. A júniusban elfogadott in­dítványok beterjesztői a ro­mániai emberi jogok hely­zetével indokolták a ked­vezmény időleges megvoná­sát. John Danforth republiká­nus és Howard Metzenbaum demokrata párti szenátorok olyan kiegészítést javasol­tak a kereskedelmi törvény­tervezethez, amely az elnök hatáskörébe utalta volna a Románia ellen foganatosí­tandó intézkedés feloldá­sát. A javaslat szerint az el­nök visszaállíthatja a leg­nagyobb kedvezményezett státusát, amennyiben úgy ítéli meg, hogy annak meg­tagadása „hátráltatja a ro­mániai emberi jogok javu­lását és megnehezítené a kivándorolni szándékozók helyzetét”. A szenátus vita után 53 szavazattal 44 ellenében el­vetette az enyhítési javas­latot. (MTI) Marcos-vagyon Büntetőkereset 10 milliárd dollárért A Marcos-vagyon eredetét és hollétét vizsgáló manilai kormánybizottság pert indí­tott a volt elnök és családja ellen. Csütörtökön benyúj­tott keresetében a bizottság 10 milliárd dollár értékű va­gyont követel vissza Marco- séktól az állam számára. A polgári kereset után a jövő héten büntetőkeresetet is benyújt a testület a korrup­ciós ügyekkel foglalkozó ma­nilai bírósághoz, mert vizs­gálatai szerint a bukott el­nök hatalmi helyzetét kihasz­nálva fosztogatta a nemzeti vagyont; lopással, zsarolás­sal, vesztegetés elfogadásá­val és sikkasztással szerezte a szóban forgó tízmilliárdot. A visszakövetelt vagyon viszonylag kis része van a Fülöp-szigeteken: két bank­számla, rajtuk 84,4 millió dollárnyi összeg, részvények 83 millió dollár értékben, ékszerek és ingatlanok 15 millió dollár értékben. Zö­me viszont Svájcban és az Egyesült Államokban talál­ható bankbetétek, ingatla­nok, ékszerek és értékes festmények formájában. így a Fülöp-szigeteki peres el­járás valódi tétje nem is az ország területén lévő vagyon visszaperelése, hanem a kül­földi igazságszolgáltatási el­járás meggyorsítása. A berni kormány Manila kérésére befagyasztotta Mar­cos svájci bankszámláit, töb­bet azonban a banktitok sérthetetlenségére hivatkoz­va nem tett. Svájc attól tet­te függővé, segít-e a ma­nilai kormánynak visszasze­rezni a Marcos-vagyont, hogy mit tár fel a Fülöp-szigeteki peres eljárás a vagyon ere­detéről. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom