Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

1987. június 13., SZOMBAT NÓGRÁD 5 Színjátszás és pedagógia A tavaszi hónapok az is­kolai színjátszás nagy idő­szakát jelentették. A tan­év elején megalakult eg.yüt- iesek. vagy a már hosszabb ideje együtt dolgozó cso­portok ekkorra elkészültek új produkcióikkal, tehát bá­torságuk é,s lehetőségük egy­aránt adódott a nyilvános bemutatkozásra. A kiírásoknak megfele­lően lezajlottak a középis­kolások bemutatói, részben kapcsolódva a május elejei egri diáknapokhoz, részben egymás megismerését céloz­va (Tiéd a színpad! bemu­tató a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ­ban). Az úttörő-kulturális szemlék ugyancsak megtör­téntek. helyi, területi és me­gyei szinten egyaránt. S a bemutatkozások most sem nélkülözték az izgalmat, a feszültséget, a vitát. De így van ez rendjén! A művé­szeti produktum az esztéti­kum világába tartozik, s eb­ben ped'g már jelentős sze­lephez jut az ízlés is, amely közismerten különböző és észérvekkel nehezen alátá­masztható. Veszélyt rejtő esyenlősdi Az úttörő-kulturális szem­lék egyik Idei újítása volt, hogy a továbbjutás szem­pontjából nem tettek kü­lönbséget alsó és felső ta­gozat. azaz. kisdobosok és úttörők között. A bírálók az általuk legjobbnak tartott színjátszó csoportot küldték tovább. Ez rendjén is lenne, csak hát azt valóban nehéz bárkinek is lenyelni. hogy azonos kategóriában ver­senyez egy második, harma­dik osztályos apróság és egy hetedikes, nyolcadikos ka­maszlány, vagy kamaszfiú. Szükségképpen különbözik a produkciójuk: sőt oly­annyira, hogy lehetetlenség is az összehasonlításuk, illet­ve csak muszájból (a kiírás miatt) lehetséges. Ezt a problémát több csoportvezető jelezte, nem értvén egyet a korábbi ki­írás megváltoztatásával. Pro- testálásukhoz ezúttal csat­Csődről, válságról, kiút­talanságról panaszkodik ma­napság sok népművelő. Igaz. kevés a jól felszerelt intéz­mény, a képzett szakember, s csökken az állami dotá­ció is. No és abban is van igazság, hogy lanyhul az érdeklődés a közösségi mű­velődési formák: az isme­retszerzés, a szórakozás iránt. A valós tényékhez tartozik ám az is, hogy a kultúrszakma nagyobb ré­sze sopánkodás helyett — •kutatja a kiutat. Tar, a kétezernél vala­mennyivel több lakójával Nógrád megye nagyobbacs­ka települései közé tartozik. Kilométerenként kanyargó főútja mellett takaros por­tók, a leágazó mellékutcák­ban pedig az épülőfélben lévő új családi házak lát­tán a látogató érezheti: a falu itt akarja tartani la­kóit. Az itt élők szellemi igé­nyeinek kielégítésére mű­velődési ház és könyvtár van a községben. Felnőtteknek? Gyerekek­nek ? Mint sok helyütt, a mun­kaképes lakosság jó része innen is másüvé kénysze- í olt. hogy kenyeret keres­sen. Az ingázás — vegyen több vagy kevesebb időt is igénybe — bizony fárasztó. A művelődési ház és a könyvtár így hát a fiata­labbaknak kínál többet, az igények szerint. Nincsenek kevesen a gyerekek Taron: az iskolások száma megha­ladja a kétszázat, az aprób­lakozunk. Ebben az életko­rokat összemosó gyakorlat­ban ugyanis komoly távla­ti veszélyeket látunk, s ügy véljük, előbb-utóbb sokak­nak kedvét sz,egi a szélma- lomharc. Mindenáron eredményt ? Iskolai színjátszóink több- kevesebb rendszerességgel el­jutottak az országos döntő­kig. Két éve megyénket a balassagyarmati felnőtt or­szágos színjátszófesztiválon (Madách jmre irodalmi szín­padi napok) a szécsényi Nógrádi Sándor Szakmun­kásképző és Szakközépisko­la Bárányi József vezette színjátszói képviselték. Ta­valy Csurgóra, a diákszínját­szók találkozójára a há­ton yferenyei Váci Mihály Gimnázium tanulói jutot­tak el. A kisdobosok és út­törők pécsi szemléin szintén fellépnek a nógrádiak. Mindez azt jelenti, hogy iskolai színjátszásunk te­remt olyan értékeket, ame­lyek országos mércével is mérhetőek. Legföljebb az szomoríthatja' szívünket, hogy kiugrásról, élvonalbe­li szereplésről nem kapunk híradást. Valamelyest kárpótol ben­nünket viszont a legutóbbi egri diáknapokon való sza­badtéri és színházi bemutat­kozás: mindkettő fergeteges sikert aratott a közönség és a szakemberek körében, s ennek megfelelően a bátony- terenyei (szakmunkásképző), a salgótarjáni és a balassa­gyarmati színjátszók, muzsi­kusok a nemes versengés el­ső helyét nyerték el. Persze, végül is mi szá­mít? Mondhatjuk-e azt az iskolai színjátszásra, amit az olimmpiai szereplésre: a részvétel a fontos. . ? Meggyőződéssel valljuk: igen. A közös játék, a szín­padi művek elemzései, a színpadra állítás ötletei any- nyi szellemi energiát szaba­dítanak fel, olyan érzelmi baké is eléri a százat, öt­leteknek kell hát itt lennie a művelődésirányítást válla­lóknak. A művelődési házban ci- teraszakkör a művészi haj- lamúaknak. bélyeggyűjtők köre a kutakodóknak, s ter­mészetesen hódít a gyere­kek körében a legújabb technika, a számítógép is. Hét végekre marad a kö­zösségi szórakozás, klub a tiniknek. Csak a táncoslábú gyerekek hiányolják azt a szakembert, aki újraéleszte­né az egykor volt csoportot. A könyvtár integrált: a tizenegyezer kötetből vá­laszthatnak az irodalomked­velő falusiak és megtalál­ják a maguknakvalót az. óvodások és az általános iskolás tanulók is. Rend­szeres foglalkozások egészí­tik ki a könyvesválaszté­kot mindkét korosztály szel­lemi gyarapítására, amelye­ket az iskolai órák tanter­vére, illetve az óvodai is­meretekre építve tartanak Bár a számok nem ad­nak (adhatnak) egyértelmű bizonyságot a tartalmi mun­káról, ezért mégis valahol a jó kezdeményezések, az eredményes munka jelzői Taron három hónap alatt közel kétezren keresték fel a könyvtárat. Van hát választék Taron a közösségi művelődést ke­resők számára; felnőttek­nek, gyerekeknek egyaránt Az azonban más kérdés, melyik korosztály hogyan el a lehetőségekkel. T. K. élményt, erőt adnak, ame­lyek mással nehezen pótol­hatók. A szereplés fejleszti a beszéd- és mozgáskultú­rát, a közösségi érzést, a másik megértésére, figye­lemre és fegyelemre szoktat. E belső nevelési hatásokra már csak ráadás egy-egy or­szágos megmérettetés, en­nek szellemi, morális hasz­na, az esetleges dobogós he­lyezés. Ösztönző iskolavezetés Hogyan vélekednek mind­erről az oktatási intézmé­nyekben: az iskolai vezeté6, a tantestület? Tapasztalataink szerint eléggé eltérően. Igazából mindenki a díjaikkal, okle­velekkel dokumentálható eredményeknek örül, s a mozgalom nevelési hatásait kevésbé értékeli. Persze, akadnak kivételek; s eze­ken a helyeken évek óta működnek a csoportok. és sikereket is érnek el. Itt az iskolai vezetők, a kollégák is megértőbbek, segítőké­szebbek. Nem azért „tart­ják" a színjátszó csoportot, hogy minden iskolai, társa­dalmi rendezvényen pódi­umra cibálják. . . Sok helyütt azonban más szellem érvényesül. Ezt bi­zonyítja, hogy a tanév ele­jén még összeszámolhatunk megyeszerte 110—120 cso­portot, félévre viszont jó, ha a felét működőképesen megtaláljuk. A valóság ilyetén alakulá­sának magyarázata részben a társadalmi környezet változásaiban rejlik, amely hat az iskolára is. A negatív hatást azonban egy ambiciózus, a színjátszás ér­tékeivel tisztában levő, a színjátszást a pedagógiai gyakorlatba beépíteni igyek­vő iskolai vezetés nem pusz­tán mérsékelni, de megsem­misíteni is tudja. A színjátszómozgalom az iskola egyik legfontosabb nevelési szituációja — min­denütt szorgalmazni, nép­szerűsíteni kell. Sulyok László Röntgenezett fák A víz minden élőlény, így a növények életében is alapvetően szükséges ténye­ző. Szerepe a növény éle­tében igen sokoldalú: táp­anyagként, testet építő ve- gyületként és az életfolya­matok működésében egy­aránt nélkülözhetetlen. A víz oldja a talaj ásvá­nyi anyagait és azoknak a szállítóközege. A víz fontos hőmérséklet-szabályozó té­nyező is, mert a párologta­tás hőt von el a növényi testből. A növények vízgazdálko­dásának egyensúlyát három folyamat, a vízfelvétel, a vízszállítás és a vízleadás összhangja szabja meg. Ért­hető, hogy ha e tényezők közül akár csak egyben is /.avar támad, a növény elő­ször megbetegszik, súlyo­sabb esetben egyes részei vagy az egész növény el­szárad, elpusztul. Egyszerű az eset, ha külső ok, pél­dául aszály okozta vízhi­ány miatt nincs vízfelvétel, bonyolultabb, ha a víznek a növényen belüli szállítá­sát (következésképpen le­adását) zavarja valami. Érdekes hír érkezett ar­ról, hogy már az öreg fák­nak is hasznára válhat a korszerű röntgentechnika Eddig egy fa egészségi ál­lapotát csak külső jelekből lehetett megbecsülni — most a röntgenkép felvilá­gosít arról, vajon egy fa rothäd-e belülről, hogy áll a törzsében a vízszállítás, nem jelent-e veszélyt a kör­nyezetére például azzal, hogy egy vihar kitöri. Tari törekvések Cif reI idők rnyomi;'?-: Kastéiyos «#mfe rek ötven évvel ezelőtt írt* Szabó Zoltán Cifra nyomorúság cfmfí szoeiográfiáját. A mi vidékünk — beleért­ve azért Hevest és Borsodét is — valamikor kétszáz esz­tendeje kezdte és a század elejére befejezte külső ké­pének kialakítását. Ay. eg­ri barokk így keletkezett és határozott meg máig vala­mit, amit Egernek ismerünk és szeretünk. De a vidék kúriái, udvarházai. kasté­lyai is e két-három század­ban épültek, s velük az az életforma, amely a korabe­li úréletet jellemezte . . . Csak valahogy össze ne mossuk legalább ma a ké­pet! Mert éppenhogy le­hettek és voltak is a kas­télylakók között „másfajta" (a szellem emberei) urasá- gok is. Madách is kastélyla­kó volt, más nem is lehe­tett. Erdőtarcsa mindenképpen kastélyos falvaink egyike. Ma a kastély mindenütt más célt szolgál, mint akár negyven évvel ezelőtt, de, mert a vidék újkori felfe­dezése és értelmes bevonása az ország fejlesztésre ér­demes értékei közé csak mostanában vesz jobb for­dulatokat — többnyire a gondokat szaporító, szüksé­geket oldozgató, romladozó építménynek számítottak sokáig. Szabó Zoltán így fes­ti le a kastélyos életet: a kúriák, kastélyok elzárkóz­va léteznek a tájban. nem ismerik és nem is akarják megismerni a tőlük árnyas parkokkal elrekesztett népi élet nyomorát. Van belő­lük minden faluban kettő­három. Mondvacsinált nyu­galomban élnek lakóik, ta­lán azért is, hogy, ha ők nem fejlődnek az idővel — az idő sem fog továbbhalad­ni fölöttük és előjogaik fö­lött. . . Most csak két erdőtarcsai kastély környékét járjuk. A temetőben, mintha csak a fentieket akarná illusztrál­ni, különállóan magasodik Szentmiklósy Alajos (el­hunyt 1849 áprilisában) itt honos család kevéssé ismert meseíró-költő vörösmár­vány emlékköve. Mögötte tá­volabb három egymáshoz, bújt megszólalásig azonos márvány sírkő: három nő­nek állít kései emléket, mindhárman harmincéves koruk körül haltak meg. Fe­jér Lászlóné (erdőtarcsai) Zsehunszky Erzsébet, az­után Borhy Imrenő (sic!) Fejér Mária ..élete javában" majd Fejér Karolin Niczki Niczky Pálné „élete virágá­ban". Elég is ennyi (egyelőre) erről, de itt a történelem, a századok és a sorsok, fordu­latok olyan léniába-vonalba álltán láthatók, mint talán sehol máshol! S. hogy Tár­csa éppen az első a felsza­badult. más világot ért nóg­rádi falvak között az már csak csemegés ráadás. A ma építés alá fogott Szentmiklósy—Kubinyi-kas- télv egykori lakója életének, költészetének, meséinek meg­ismerése még hátravan. Ta­lán majd éppen itt kezdődik ez az újrafelfedezés azzal, hogy az Akadémia beköltö­zik a faluba, amiként az olajosok is felpártolták Szi- rákot. A költő sírjától ellát­ni a szovjet hősi emlékmű csillagos csúcsáig, ott nyug­szanak azok a szovjet ka­tonák, akik a közeli Teclak- nál egy német géppisztoly­sorozattól elestek. Onnan a sírtól pedig éppen rálátni az épülő-újraszülető kastély te­tőzet nélküli falaira és a tárcsái emberekre, ahogy sü- rögnek-forognak munka köz­ben. Mert ők az építők új­ra ! A Szentmiklósy—Kubinyi-kastély és újjáépitői Ungi József Györki János Juhász Józscfnc pedagógus A másik Kubinyi-kastély beljebb a falu mélyén már új köntösben szolgálja a művelődést, udvarán hatal­mas hegyként magasodik mindaz a fém alkatrész, ami vagy száz évet „átfog" ma­ga is. A gyerekek helyi gyűjtése külön tanulmányt érdemelne a történelem ol­daláról is, ha nem űzne el egy rossz-törött daráló mi­att valaki a házból azzal a beigazolható gyanúval, hogy elviszem az egészet. Helyes amúgy a cerberusi magatar­tás, sőt, dicsérendő az igyekezet, a pedagógiai szem­pont „nem szép dolog a gyerekek vasát elvinni ...". A Duna legszebb tájára, a híres „kanyarba" készülnek a vasak árából a gyerekek. Ide visszalépve a Szent­miklósy—Kubinyi-kastély mai renoválói közé — Erdő­tarcsa ötven évébe léphe­tünk. Juhász Józsefné hely­beli születésű pedagógustól tudom, hogy a tarcsaiak (fel­nőttek) az utóbbi évtizedek­ben teljes külső érdektelen­séggel szemlélték kastélya­ik sorsát, nem foglalkoztat­ta őket a régi kastélyos. úri világ, el voltak foglalva mai életük gondjaival; a gye­rekek körében azonban mindig is élt az érdeklődés: mi volt egyik-másik kastély nevezetessége; kik és hogyan laktak ott stb. Ez a kép má­ra változott. A Magyar Tu­dományos Akadémiának át­adott Szentmiklósy—Kubi­nyi-kastély újrarenoválása szó szerint közelebb vitte a tarcsaiakat egykori munka­helyükhöz, és történtek ese­mények is, látogatások a Kubinyi rokonok részéről, amelyekről ma többet be­szélnek esetleg, mint gon­dolná az ember egy kö- zömbösödő világban. Mind­ez érthető, ha azt is tekint­jük. hogy olyanokban moz­dult meg az emlékezés ré­tege, akik néhány évtizede életük fiatal szakaszában dolgoztak valamelyik itteni kastély szolgálatában és most újra —, de mennyire más feladattal! — kerültek a ré­gi falak közé. A Kubinviaknak Tárcsán vagy 1500 holdjuk volt, s amikor a legutóbbi tulaj­donos Kubinyi (szo­morú, gondterhelt, fi­nom modorú, intézőjétől pumpolt, cselédet nem űző embernek festik le egykori cselédei), megnősülve, el­vett egy atkári lányt, öt­száz holdanként felosztot­ták három részre a birto­kot a testvérek között (Már- kusné, Försterné). De min­denképpen rossz gazdálko­dónak ismerték. Intézője kitaníttatta valamennyi gyerekét őmellette. Volt- idő, amikor a tejet sem tudta kiadni, pénzben fi­zette ki a járandóságot nagy nehezen cselédeinek. Negyvenkét cselédje volt a kastélynak (béresek na­gyobb számban). Közöttük voltak a mai építők: Györ­ki János parádés kocsis, Ró­zsa Pál mindenes. De itt vannak a fiatalabbak is — a tanárnő férje például, a mai kor építőmindenese (mindenhez ért, gyönyörű házat, kertet, kis Rózsa­dombot épít maguknak Tár­csán), ő Juhász József, az­után Nagy László, aki a „vizeseknél" dolgozik, itt a kastélyban, 1987-ben. Ók itt jártak iskolába, amikor a kastély még iskola (is) volt. Ungi József kőművesként már másodszor építi a kas­télyt, először harmincki­lencben, tanulóként dolgo­zott a renoválásán . . . Ma vidámak valamennyien. Van már új tulajdonos, nem romlik el végképp, ami az övék marad így is, ez a szellemi nagybirtokos, ez az Akadémia szívesen várt birtokos itten . . . T. Pataki László Képek: Kulcsár József Rózsa Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom