Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
4 NOGRAD 1987. június 13., SZOMBAT Kőntűveskarrier Me gtelef onálbat A '90-bes Mit ér a pos fadiplomácia ? Zömök, vállas, markáns arcú, mackós mozgású. Nyugodt, kiegyensúlyozott, határozott. Negyvenhét éves, de kissé idősebbnek néz ki a koránál. Igaz, világéletében nehéz, kétkezi fizikai munkát végzett. Kőműves a szakmája. A Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója, a Münnich Ferenc nevét viselő kőműves szocialista brigád vezetője. — Zemplén megyéből származom — említi magáról Hanák László, mert hiszen róla van szó. — Gyermek- lejjel szénbányász akartam lenni. El is töltöttem egy hetet Miskolc-Perecesen, a vájárképző intézetben, hanem amikor megmutatták, milyen is a bánya mélye, bevallom, visszariadtam. Végül mégis maradtam Borsod „fővárosában”, csak éppen a kőművesmesterséget tanultam ki. A helybeli megyei építőipari vállalatnál kezdtem a szakma művelését. Salgótarjánban, az Arany János úton épülő tizenhat tantermes iskolánál beszélgetünk Dél van, ebédidő. Műszak közben nem nagyon érnénk rá diskurálni, tudniillik roppant szorítja az építők csapatát a létesítmény átadásának július végi határideje. — Aztán vállalati összevonás következtében Ózdra kerültem. Itt nem sok kenyeret ettem meg, mert időközben megnősültem, s a Szajlán élő asszony, a hevesi otthon meglehetősen messze voltak a kohászvárostól. Döntöttem hát, s áttettem a székhelyemet Bükkszékre, átpártoltam a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat ottani részlegéhez. Ez 1964- ben történt. Azóta ezt a céget szolgálom, s bejáró vagyok. A Hanák-házban reggel léi ötkor csörög az ébresztőóra. Útban a munkahelyre és hazafelé egyaránt ötven kilométert kell a házigazdának buszoznia. A felesége szerencsésebb, mert közelebb. a bükkszéki bányász- üdülőben takarít. Egyszem lányuk Egerben, a borkombinátnál adminisztrátor. Háromtagú a család, kiegészülve az apósékkal. Jól megvannak együtt a generációk, kiegészítik egymást. Visszatérve főszereplőnkhöz, késő délután fél hat tájban látja ismét szeretteit. Vagyis számára közel tizenhárom órás a műszak. Ahogyan megjegyzi, megszokta már a korai kelést, az utazást, mindebből semminek sem szabad meglátszódnia A hatékony és a képességek szerinti foglalkoztatás körében különös jelentőséggel bír ma — mind az egyén, mind a társadalom szempontjából — a megváltozott munkaképességű dolgozók helyzete. Jelenlegi gazdasági helyzetünkben e téren a munkáltatók - rehabilitációs kötelezettsége mellett, fokozottan kell érvényesítem a tanácsok felelősségét is. Ennek érdekében alakult meg 1984- ben a Pásztói Városi Tanács mellett a rehabilitációs bizottság, amelynek bátonyterenyei kirendeltsége is van. A rehabilitációs bizottság feladata, hogy véleményezze a munkáltatók intézkedéseit. s eljárjon azokban az esetekben, ami - kor a munkáltatói rehabilitációs bizottság — az üzem működési körén belül — a megváltozott munTégla kerül téglára. Munkában Hanálk László. Fotó: Rigó Tibor munkavégzés közben. Mert a feladatok egyre nagyobbak, s azoknak maradéktalanul eleget kell tennie a brigádnak. — Ne vegye dicsekvésnek, de ránk még nem nagyon volt panasz a vállalatnál — közli, s ugyanezt már hallottam Kis-Simon Nándortól, az I. számú építésvezetőség vezetőjétől, valamint Horváth Jánostól, a termelési osztály vezetőjétől. — Innen élünk, kötelességünk itt helytállni. Ne gondolja, hogy mindezek csak nagy szavak csupán, mi így élünk és dolgozunk. A mi kollektívánk, amely jelenleg tizenöt tagot számlál, immár háromszor nyerte el a Vállalat kiváló brigádja címet. A kőművesek munkásközössége Salgótarján szinte valamennyi szegletében épített már házat. De Bátony- terenyén, Balassagyarmaton és Pásztón is besegített az otthonteremtésbe. Erre a mostani megbízatásunkra különösen odafigyel a közvélemény, mert az oktatási intézményben szeptemberben meg kell kezdődnie a tanításnak. A brigádvezető unszol, írjam le bátran: az építők tartani fogják a határidőt, s á minőség ellen sem lesz senkinek kifogása. — Az idei kemény tél alaposan próbára tette a tűrőképességünket, jelentősen hátráltatta a munkánkat — így a brigádvezető. — Hogy pótoljuk a lemaradást, nyújtott műszakokat tartottunk, munkaszüneti napokon is dolgoztunk. Más brigádok is hasonlóképpen cselekedtek. Ránk a belső válaszfalak építése, az aljzatbetonozás, a kaképességű dolgozójának nem tud megfelelő munkát ajánlani. Megalakulása óta, a bizottság Bátonyte- renyén és vonzáskörzetében, összesen 96 dolgozó ügyét tárgyalta, és a rehabilitációra szoruló egyének ellátására minden esetben megfelelő döntés született. A legtöbb gondot a naponta ingázók rehabilitációjának megoldása jelenti, ugyanis — ezt állapította meg a bizdttság — a > Pest megyei vállalatok hozzáállása sok kívánnivalót hagy maga után. Rehabilitációs eljárás lefolytatása nélkül kiadják az igazolást arra, hogy nem tudják foglalkoztatni megváltozott munkaképességű dolgozójukat. Ugyanakkor a Bátonytere- nyén és vonzáskörzetében üzemelő gazdasági egységeknél is csak kisszámú munkahely áll rendelkezésre, ami gyakran arra sem elegendő, hogy saját külső homlokzat kialakítása jutott. Ennyire speciális, munkaigényes tennivalót még sohasem osztottak ránk. A szakember tudja értékelni igazán, mit jelent hat centiméter vastagságú betonréteget felhordani a falra, az íveket, a hajlatokat szépen kimunkálni. Vödröznünk kell az ólomnehéz betont, de jó ütemben haladunk. Beszélgetésünk során magától értetődően szóba kerül a szakma művelőinek anyagi és erkölcsi megbecsülése. Hanák László elégedett a sorsával. Havonta nyolcezer forint körül keres, kapott vállalati és miniszteri kitüntetéseket. Tagja a vállalati tanácsnak, szava van a döntések meghozatalában. Büszke lehet rá, hogy a tavalyi bérfejlesztést az ő javaslatát elfogadva hajtották végre. A döntés találkozott a jól dolgozók véleményével, a béremelésre szánt pénz közel egyharmadának mozgóbéresítése ugyanis a több, a jobb munkára ösztönöz. Mi a legnagyobb gondjuk a kőműveseknek? Beszélgetőtársam habozás nélkül az utánpótlás lassú elapadását említi. Hiába hogy nem rossz a fizetés, a fiatalok mégsem tolakodnak a fangli, a kőműveskanál, a simítódeszka mellé, mert nehéz a munka és a körülmények mostohábbak, mint a gyárban. Ámbár hozzájuk jönnek is olykor tizen- és huszonévesek, ami köszönhető a vállalat- szerte ismert jó közösségi szellemnek, az egymás iránt megnyilvánuló segíteni akarásnak. Ebben a brigádban megkülönböztetett gondot fordítanak arra, hogy a fiatalok beilleszkedjenek, jó szakemberekké váljanak, azaz: megtalálják a számításukat. Lévén, hogy ez az írás az építők napján lát napvilágot, mi mással is zárhatnánk a diskurzust, mint az ünnep témájával. Kérdezem Hanák Lászlót: hol, miképpen ünnepel majd a kőművesek kiváló brigádja? — A salgótarjáni Gyur- tyános pihenőtelepen múlatjuk az időt — válaszolja a brigádvezető, s huncutul kacsint hozzá. — Eszünk, iszunk, szórakozunk — természetesen családostól. Októberben nyugdíjba menő öreg barátunk, Nagy Norbert Kiváló dolgozó kitüntetést kap, rá külön is koccintunk. A vasárnap a pihenésé. Mert hétfőn ismét felvesszük majd a munkát... Kolaj László dolgozóját egészségi állapotának megfelelő munkakörbe helyezze a vállalat. A nagyközségben és környékén nincs olyan vállalat, ahol csökkent munka- képességű dolgozókat foglalkoztató üzemrész működne. Sok olyan üggyel foglalkozik a rehabilitációs bizottság, amikor állapotjavulás miatt, megszüntetik a rokkantsági nyugdíj folyósítását. Amikor a bizottság nem tud ügyfeleinek megfelelő munkakört felajánlani, átmeneti vagy szociális járadék megállapítását kezdeményezik. És ma még így záródik az esetek többsége: munkakör hiányában a rehabilitációs bizottság az ügyek több mint kétharmadában, a megváltozott munkaképességű dolgozók pénzbeli ellátáséra tett javaslatot. A Nógrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatainak összegzésekor egyértelműen állapította meg: a telefonihálózat fejlődése nem követte korunk műszaki és technikai fejlődését. A távbeszélő-központok automatizálása terén Nógrád lemaradása nagyon jelentős, és az országos távhívórendszerbe csupán négy városunk egyike, Salgótarján van bekapcsolva. Az okok között van az is, hogy 1980—85. között a megyében lelassult a telefonhálózat fejlesztése. Ezekben az években a központi fejlesztési alapból a megye nem részesült. A technikai lemaradást jól mutatja, hogy a falvak vezetékes hírközlésére még ma is a felszabadulás után létrehozott légvezetékes helyközi hálózatok és a kézi kezelésű központok jellemzőek. E téren a hetvenes években mutatkozott bizonyos fejlődés: kis kapacitású változtatások történtek a városokban és a nagyközségekben. Ez annyit eredményezett, hogy városainkban ugyan föld alatti kábelhálózatok vannak, de azok mennyiségileg igen-igen elmaradnak az igényektől. Egy éve 3650 telefonigénylőt tartottak nyilván a megyében, ám ez a szám öttízszeresére nőne, ha a hálózatot korszerűsítenék. Az igényeknek ezt a mértékét egyáltalán nem tarthatjuk soknak, ha tudjuk azt, hogy megyei átlagban száz lakosra két telefonállomás jut, ideszámítva a közületi és lakástelefonokat, egyaránt. És, ha már a telefonhelyzet viszonyítási arányait említettük, meg kell jegyezni azt is, hogy egy beszélgetésre a várakozási idő 15—20 perctől kettő óráig terjed, s 40 percen túl kell várakozni minden hatodik-hetedik beszélgetésre. Ebből a szempontból nincs különösebben jobb helyzetben Salgótarján sem, hiszen a vonalak gyakran telítettek, ezért is van szükség a budapesti, egri és miskolci irányú áramkörök mennyiségének növelésére, javítására. A közeli évek tervezett fejlesztésére tárgyalásokat folytatott a megyei tanács és a posta. Ám mielőtt erre rátérnénk, ismételten érdemes belelapozni a népi ellenőrzési bizottság jelentésébe, ami a telefonos ügyintézés lényegét annyiban sűríti: lassú az eljárás. Túladminisztrált az ügyvitel, a végrehajtással kapcsolatos intézkedések a megyei távközlési üzemnél kivétel nélkül késedelmesek. Áttekinthetetlen az igények nyilvántartása, nem mefelelő a munkamegosztás a postagazgatóság, a távközlési üzem és a körzetmesterségek között. Pedig a feladatkörök átcsoportosítása egyes munkálatok határidejét rövidítené le. Az említett tapasztalatok ismeretében nem véletlen tehát, hogy gyakori a találkozás, megbeszélés a posta és megyei vezetők között. A nógrádi telefonellátás jelentős fejlesztésére tavaly kötöttek egymással megállaKorszerű, számítógéppel összekapcsolt motordiagnosztikai berendezéseket szerzett be a Zala Volán. Az 1500 gépjárművel — köztük 340 autóbusszal — működő szállítási vállalatnál e berendezések birtokában alaposabb műszeres vizsgálat alá vetik a járműveket, kiküszöbölik a motorok túlfogyasztását, s egyszersmind óvják a környezetet attól, hogy túlzott podást, és a napokban tekintették át, hol és mi várható az elkövetkező években. Ezen a tanácskozáson a posta elnökhelyettese, úgy fogalmazott, hogy a VII. ötéves tervidőszak végére a távközlés kikerül a kátyúból, és a kilencvenes évek pedig már egy magasabb igényű fejlesztést hoznak. Igaz, hogy a legfejlettebb technika fogadására még nincs meg a megfelelő szellemi háttér, hiányoznak a modern távközlés szakemberei, ezért egyidejűleg a szakmai képzést, továbbképzést is meg kell oldani. Egyelőre azonban maradjunk annál, mit ígér 90-ig a postadiplomácia? A megye egyetlen, salgótarjáni Crossbar-központjának kétezres bővítése 1989 második felére fejeződne be, s már ekkor több száz állomás kapcsolódik be a távhívásba. Ezt követően szóba jöhet az is, hogy egy-egy nagyobb lakótelepen kihelyezett központokat létesítsenek. Változott a terv Bátonyte- renyére nézve, ahol először konténeres központra gondoltak, ám ma már a telefonközpont műszaki épületének tervezése megkezdődött, s lekötött már erre a kivitelezési kapacitás is. Az előzetes kalkulációk szerint két év múlva kész a technológiai szerelés, s 1989. második felében az előfizetők telefonhoz jutnának. Versenytárgyalást tűznek ki még az idén szeptember végéig a balassagyarmati komplex postaműszaki épület megépítésére. Ebben szokatlanul rövid határidőt, másfél évet jelölnének meg az építés befejezésére, mert a posta a megye második legnagyobb városában 1990. év végére szeretné üzembe helyezni a háromezres telefonközpontot. Lehet. viszont, hogy ez erre az időre csak kivánalom marad, hiszen a tervezési-kivitelezési bizonytalanságok nem éppen ebbe az irányba mutatnak. Még bizonytalanabbnak tűnik a helyzet Pásztón, ahol a posta részére átadott gyógyszertári épület — kiderült — nem felel meg statikailag a Crossbar-központ részére. Így hát nincs még megállapodás abban, konténeres telefonközpont, vagy mennyiségű kipufogó gáz kerülhessen a levegőbe. A kezdeti eredmények összegezéséből kitűnik, hogy a korábbinál nagyobb fuvarteljesítmény mellett 2,6 százalékkal csökkent az üzemanyag-felhasználás. A gépjárművek vezetői is érdekeltek abban, hogy a rájuk bízott jármű fogyasztása optimális legyen, mert részesülnek a megtakarított üzemanyag értékéből. stabil épület lesz-e itt a nyolcvanas évek végére. Mindezekhez társul, hogy bizonytalan a pénzügyi forrás is a beruházás megvalósításához Nincs ígéret a telefonellátás javítására Szécsényben. Még akkor sem. ha a központ épülete már több mint öt év óta kész van, s a tanács a fejlesztés anyagi támogatására vállalná a koordinációt a helyi gazdálkodó egységekkel, ha 1990-ig egy 1000-es központot építene ki a posta. Elegendő a fejlesztési elképzelésekről ennyi. Hiszen minderre csak helyeslőleg bólinthatunk: a megye nagyarányú lemaradását csökkentenék a nyolcvanas évek végéig tervezett fejlesztések. Ám hol vagyunk még akkor is a korszerűtől. Aggodalom viszont a tervek ellenére ís azért van bennem, mert mindegyik fejlesztési elképzelésben túl sok a ha, a feltételes mód. Azonban, ha csak a példákban említett határidők betartása megtörténik, máris belátom, tévedtem. Manapság viszont sehol nem kényeztettek el bennünket a határidők pontos betartásával. Ha meg is lenne a pénz — a tanácsiak azt ígérik, a támogatást megoldják —, nem esett itt szó a kivitelezőről, az alap- anyaggyártóról, az engedélyezési hatóságról satöbbi, ök is határidőre dolgoznak. És, ha mindegyik határidő csúszik. . . ' Mindenesetre a postadiplomácia rövid távú ígéretei kecsegtetőek. Reálisan megvalósíthatónak tűnnek. Csak elszoktunk ma az ígéretek pontos és hiánytalan betartásától. Erről pedig nem (csak) a posta tehet. A telefonellátás fejlesztését folyamatosan figyelemmel kísérik a megyei tanács szakemberei, s időközönként a postaiakkal közösen értékelik, megfelelő ütemben haladnak-e a dolgok. Erre — meg a kitörölhetetlen emberi optimizmusra alapozok —, amikor benyújtom a telefonigénylésemet. Nem tud lebeszélni kollégám sem, aki azt mondja, nyolc éve nyújtotta be, s még nincs telefonja. No, de ma más szelek fújnak!? Zsély András Egyéb fontos környezet- védelmi vállalkozásba is kezdett — a Zalai Kőolajipari Vállalattal közösen — a Zala Volán: a megye valamennyi ipari és mezőgazdasági üzemében összegyűjti a fáradt olajat. Ezzel nemcsak a környezet szeny- nyeződését csökkentik, a fáradt olaj ugyanis — feldolgozva — még felhasználható. Rehabilitációs foglalkoztatás Bátonyterenyén Segélyezéssel zárul az ügyek többsége Környezetvédelem és költségcsökkentés murwmmmm t ........ f u K ézi kapcsolás a balassagyarmati telefonközpontban — kulcsár —
