Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
1987. június 13., SZOMBAT NOGRAD 3 A TIT küldöttgyűlése elé Mikroszkóp és nyitott könyv Nem kisebb ember, mint Kossuth Lajos lelkendezett 1876-ban az akkor harmincöt esztendős Természettudományi Társulat vezetőinek eképpen: . .mi diadalmasan hatol át a magában egyesített értelmi fény szétágazó sugaraival a tudatlanság és közöny ködrétegein: miként teszi köznemzeti kinccsé a gondolat búvárlat és szórványos tapasztalás gyüjtelékeit; miként idéz fel napfényre az ismeretlenség homályából és ösztönöz kutatásokra, és bátorít önbizalmas nyilatkoz- ványokra erőket, melyek Nemzetünk díszét képezik. . A levél vége felé pedig ez áll: „Tisztelettel kérem Uraságtokat, hogy ha engem erre nem ítélnek méltatlannak, ... méltóztas- sanak engem (100 frt tagsági díjjal) az örökítő tagok sorába felvétel végett a választmánynak ajánlatba tenni.” Azóta sok-sok tízezer érdeklődő követte a példát; ma pedig több mint harmincezren mondjuk magunkat az immár Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nevet viselő szervezet tagjának. A TIT június 13-án rendezi meg az ötévenként esedékes — ezúttal a IX. — országos küldöttgyűlést. A Békésből és Komáromból, Szabolcsból és Zalából érkező, meg a budapesti küldöttek — Nógrád megyét tizenketten képviselik — őszintén igyekszenek szám- bavenni a múltat, a jelent, és kitapogatni a jövő legjobb útját. A TIT keretében 1982 és 1986 között majdnem négy és fél millió „ismeretterjesztő-órán" több mint har- mincötmillióan vettek részt. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Szervezete ebben az idényben összesen 52-féle tanfolyamot szervezett. Köztük számos közhasznú vizsga után szakmai alapképzettséget nyújtó kurzus volt. Ezeknek mintegy 8 ezer résztvevője. A 17 nyelvtan- folyamot — angol, német, orosz, francia nyelvoktatást —- különféle korú és fokú nyelvismerettel rendelkezőknek hirdették. Az országos és a megyei adatok mögött színes valóság rejtőzik: a statisztika ismeretterjesztő-órában méri a legunalmasabb előadást és a hazánk legszebb tájaira vezető kirándulást, a pla- netáriumi csodalátványt és a szakmai átképző előadás- sorozatot, a mindenkitől kemény erőfeszítést követelő nyelvtanfolyamot és a nyári egyetemeknek a szinte az egész országra kiterjedő hálózatát; a résztvevők között van óvodás és egyetemi tanár, nyugdíjas óvónő és húszéves segédmunkás, határainkon belül és kívül élő magyar, meg jó néhány országból hazánkba érkező idegen ajkú érdeklődő. A számok azt sem tükrözik pontosan, hogy a TIT- nek köszönhetően évről évre mennyivel többet tud, milyen sok irodalmi és politikai, műszaki és egészség- ügyi ismerettel gazdagodik az „átlagpolgár”. Mégpedig annak ellenére gazdagodik, hogy időközben megnehezedett az ország és a társulat gazdasági helyzete, hogy az emberek többségének ma fontosabb..az azonnal jövedelmező tevékenység, mint a későbbi vagy nem anyagi haszonnal kecsegtető tanulás. A községek és városok, majd a megyék küldöttgyűléseinek tapasztalatai alapján elkészített országos küldöttgyűlési előterjesztésben világosan kirajzolódik a TIT lehetséges jövője: még nagyobb figyelmet kell fordítani az új társadalmi igényekre, a jelen életközeli ismereteinek széles körű elterjesztésére. Miközben természetszerűleg meg kell — meg is lehet — őrizni a legjobb hagyományokat, a „Tudománnyal a népért!” jelszót s a mikroszkópot és nyitott könyvet ábrázoló társulati jelvényt. Persze a mikroszkóp ma az agykutató rétegröntgent és a Halley-üstökös! szinte súroló VEGA-robotot, a nyitott könyv a televíziót és a számítógépek ötödik nemzedékét is jelenti. Annak megfelelően, hogy a társulati naptárt 1841-röl 1987-re lapozta előre a történelem. D. Gy. Tervezők és építők együttes munkáját 'H< -éri Salgótarján folyamatosan fejlődő, gyarapouu városközpontja Futó- Rigó Életünk minősége Interjú Köpeczi Béla művelődési miniszterrel Az életmód, a művelődés és a gazdaság összefüggéseit vizsgáló — június 10-én és 11-én Salgótarjánban rendezett — nemzetközi tudományos konferencia egyik előadója Köpeczi Béla akadémikus, művelődési miniszter volt. Az étetmódkutatas egyik központi eleme a2 ér- iékprobtematika vizsgálata. Az értékzavar, amely távolról sem csak magyar jelenség, társadalmunkban is jelen van. Tehát a mai magyar valóság vizsgálói számára is időszerű kérdés az, hogy milyen módon lehet az értékeket képviselni, hogyan alakulhat ki az új társadalmi értekrendszer. A többi közölt e kérdésekről fejtette ki véleményét Köpeczi Béla a .NÖGRÄ0 számára adott Interjúban. A kérdező Bodi Tóth Elemér volt. — Miként ön is utalt tó a konferencián elhangzott előadásában, a tudományos kutatás a hatvanas évek közepétől kezdett foglalkozni az életmód kérdéseivel, azaz a hazai gazdasági élet fellendülésének idején. Azóta a gazdasági fejlődés hatására jelentős átalakulások mentek végbe társadalmunkban is, az utóbbi időben pedig válságjelenségek közepette fogalmazódtak meg a célok, elsősorban a gazdaság lalpraállitasa érdekében. Milyen aktualitása van annak, hogy éppen most beszélünk az életmódról? — Egyik oldalon teljesen világos, hogy az objektív gazdasági és társadalmi folyamatok döntő jelentőségűek. Az emberek mégis szeretnék meghatározni saját maguk életvitelét és életmódját. Tehát a kényszerítő —, ha tetszik, a külső — körülmények nem változtatnak azon az igényen, hogy a maga életét minden egyes ember valamilyen módon be akarja rendezni. Én azt hiszem, a válságtünetek tulajdonképpen segítenek abban, hogy tudatosabbá váljon a választás. kérdése. Amikor életmódról szólunk, akkor természetesen értékrendről, értékrendszerekről is beszélünk, ezért mondom azt, hogy a választás kérdéséről van szó. Tehát arról, hogy, ki, milyen értékeket, értékrendszereket választ. Ezek a szó szoros értelmében egzisztenciális kérdések, az élet kérdései. — Hogyan ítéli meg a művelődés, a műveltség helyét mai életünkben? Erősödik az a vélemény, hogy a műveltség, a tudás háttérbe szorult. Vagy azért, mert a hangoztatott elvek ellenére a gyakorlati életben a tudás leértékelődött, vagy azért, mert egyszerűen nincsen idő művelődni. Én ez utóbbi felvetést kétkedéssel fogadom. de tény, hogy a műveltség megszerzése és karbantartása jelentős mértékben egyéni —, s nem kellően honorált — vállalás kérdése. — A műveltség presztízse erőteljesen függ azoktól a gazdasági körülményektől, amelyek között élünk. A leértékelődés mindenekelőtt azzal érzékelhető, hogy alacsony műveltségű, szakképzetlen emberek jobb jövedelemhez jutnak, mint azok, akiknek magasabb az általános műveltségi színvonala, vagy a szakképzettsége. E tekintetben persze tudjuk azt, hogy itt a hiányszakmák kérdése is szerepet játszik. Mégis, az egész társadalmi értékrendszer szempontjából, és hangsúlyozom, hogy a gazdaság érdekében is az volna a megoldás, ha másfajta jövedelemrendszer alakulna ki. Meglepő, hogy a gazdasági mechanizmus reformja, 1968 óta, a jövedelmi viszonyok rosszabbul alakultak ebből a szempontból, mint korábban. Tehát igazából a gazdasági érdekekkel szemben is olyan fejlődés ment végbe, amelyik nem kedvező. És én itt nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy nem egyszerűen a kulturális presztízsszempontokról van szó, hanem a gazdasági szempontokról. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a struktúraváltás, a termelés hatékonyságának a problémái előtérbe kerülnek, tarthatatlanná válik az a jövedelemelosztási rendszer, amelyik Magyarországon ma érvényesül, és amelyiknek ismerjük persze minden történelmi és társadalmi meghatározottságát. De miért kell folytatni azt, ami rossz. Meg kell találni azt, ami jobb. Azt hiszem, hogy az általános műveltség, a szakképzettség, egyáltalán a felkészültség olyan kritérium, amelyet nyugodtan lehet vállalni a változtatások végrehajtása szempontjából is. — Napjainkban sokat hangoztatott vélemény. | amint erre már utalás történt, az érték- és a normarendszer válsága. Énnek nyilván elsősorban nem tudati okai vannak, hanem gazdaságiak és társadalmiak. Kérem, említsen ezek közül néhányat. — Ami az érték- és a normarendszer válságát illeti, ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy persze ez ma a világ egyik globális problémája, nem egyszerűen a szocialista társadalomban jelentkezik, és nem is csak Magyarországon. Hogy miért jelentkezik? Ez részben függ attól, hogy a tudományos-technikai haladás és bizonyos emberi értékek összeütközésbe kerülnek egymással. Elég például csak a környezetvédelem problémáira utalni, hogy jelezzem, a mienknél sokkal fejlettebb országokban is gond ez. Vagy egy másik példa. Ha azt vizsgálom a közösségek hogyan alakulnak ki, és ezeknek milyen követelményei érvényesülnek, akkor azt kell mondanom, az individualisztikus fejlődés általános, nem egyedül nálunk jelentkezik. Következésképpen a gond az, hogy egyén és közösség között, hogyan alakulnak a kapcsolatok, és emiatt — ezzel együtt — a konfliktusok is. Mindezzel persze nem akarom csökkenteni, ha tetszik, a saját felelősségünket. Mi tényleg átmeneti társadalom vagyunk. Ha összehasonlítom a fejlett kapitalista országokkal a mienket, akkor teljesen világosan látszik, hogy Nyugat-Európá- ban például folyamatos társadalmi fejlődés van, olyan szakítások nélkül, mint amilyen nálunk 1945 után bekövetkezett. Történelmi távlatban nem kell türelmetlennek lennünk amiatt, hogy ellentmondásos jelenségek közepette élünk. Nem is kell óhajtani azt az organikus fejlődést, amelyikről sokan beszélnek, mert az organikus fejlődésen belül is jelentkeznek, mint ahogy az előbb elmondottam, azok az ellentmondások, amelyek meghatározzák az értékrendszer- és az életvitel-választást. A tudatosítás —, ami nem mindig tudatosodás is — megtörtént abból a szempontból, hogy értékzavar, értékválság, értékátalakulás van. Én a Szakszervezeti Szemlében folytatott vitában is állást foglaltam abban, nem az a probléma, hogy a helyzetünk megváltozott. A kérdés az, milyen gazdasági, társadalmi, kulturális feltételeket tudunk teremteni ahhoz, hogy az emberek helyesen tudjanak választani. Ez mai kérdés, mai probléma. Ezzel ma aktuális problémaként érdemes és kell foglalkozni. — A gazdaság jelen stagnálása, a struktúraváltás nehézkessége kihat az egyének életmódjának és közérzetének alakulására. Miként ön is mondotta, minőségi tényezők fokozott érvényesülésére lenne szüksége magának a gazdaságnak is. Ugyanakkor az életszínvonal megőrzése, vagy csök- 1 kenésének lassítása nagy tömegeket a túlmunka hajszolására kényszerít, amit én önmagában nem ítélek el, s egyébként gazdasági haszna is van. A kérdés az, milyen ösztönzők hatására nyerhet fokozottabban teret a minőség? — Ez egyrészt összefügg azzal, hogyan tudjuk átalakítani gazdaságunkat. Tehát azzal, hogy a megfelelő fel- készültséget megbecsüljük és felhasználjuk. Arról vagyok meggyőződve, az a válság, amelyben most élünk, arra kényszerít bennünket, hogy a gazdaság és a technika világában végrehajtsuk a változtatásokat. Ha ezeket végrehajtiuk, akkor — nem azt mondom, hogy teljesen automatikusan, de azért szükségszerűen — felértékelődik a kultúra, és ezzel együtt persze a szakképzettség szerepe. Továbbá, amikor Romain Rolland elkezdte írói pályafutását. Lev Tolsztojnak feltette azt a kérdést, hogy hogyan kell élni. Nos, az a nyugtalanság, amelyik akörül van — különösen a fiatalságban —, hogyan kell élni. azt fogja kikövetelni, hogy igenis lássuk és befogadjuk az értékeket. Én a lázongást ebből a szempontból nagyon jogosnak tartom. Ki kell kínlódnunk a magunk igazságát. Ha ezt megtettük, akkor, meg vagyok győződve róla, hogy a minőség irányába megyünk. Ehhez természetesen közösségeket is kell teremteni. De én többször elmondtam már, hogy az egyéni ambíció, az individuális követelmény- rendszer számomra alapvetően fontos. — Véleménye szerint, milyen módon lehet mai viszonyaink között képviselni, a jelenleginél demokratikusabban kezelni a társadalmunkban jelenleg létező különböző érték- rendszereket? Milyen kilátás van a jelenleginél némileg normatívabb társadalmi értékrend- szer kialakulására? — A normatívabb társadalmi értékrendszer kialakulásához szükség van arra. hogy bizonyos értékekben konszenzus jöjjön létre. Ezt a konszenzust munkálni kell. Ma nagyon heterogének és egymással szem- benállóak az értékrendszerek. Itt nagyon fontos . annak tisztázása, hogy mi az érdek. Nem az érték. Először világosan lássuk, hógy mi az érdek. Én az érdeket nem tartom gyanús fogalomnak, ez világos. Mindenkinek vannak érdekei, részben tényleg egzisztenciális érdekek, de lehetnek látszatérdekek is, miként van olyan tudat, amelyik a realitást veszi tekintetbe, és van hamis tudat. Az érdek- viszonyok vizsgálata világossá teszi azt is, hogy kinek, mi a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye. Az egyik nagy gond. hogy valójában nem tudjuk kezelni az érdekviszonyokat. A konszenzusnak nem abban az értelemben kellene kialakulnia, hogy mindenki ugyanazokat az érdekeket tartja a maga számára a legfontosabbnak, de legalább látni kell, melyek azok. amelyek a közérdekhez legközelebb állnak. A közérdek legifontosabb elemeinek tisztázása nélkül társadalmi nor- matívarendszert elfogadtatni nem lehet. Ez azt jelentené. hogy valamit deklarálunk anélkül, hogy az emberek elfogadnák. Ezt már sokszor végigcsináltuk, s nem vezetett eredményre. Nagyon fontos, hogy a hozzájárulás megtörténjen. Én azt gondolom, hogy a társadalomban jelentkező nagyobb differenciáltság, a keletkező konfliktusok szinte szükségszerűvé teszik, hogy e tekintetben is nagyobb gondot fordítsunk a participáció kérdéseire. Tisztázva —, s most a francia forradalom jelszavát használom —, mi az, hogy közüdv. Ezt válságos helyzetben talán jobban meg lehet. határozni, mint akkor, amikor az emberek jólétben és mindenféle különösebb gond nélkül élnek. A nemzetiségi községek könyvtárai speciális ellátórendszer részeként működnek megyénkben. Több mint egy évtizede a rétsági könyvtár önállóan látja el szlovák és német nyelvű könyvekkel, periodikákkal a huszonnégy település közművelődési és iskolai könyvtárát. Az intézmény juttat az olvasóknak azokból az olvasnivalókból — könyvekből és folyóiratokból is —. amelyek a Matica Slovens- ka pozsonyi szlovák könyvkiadó ajándékaiként érkeznek. Éves értékük átlagban eléri a kétszázezer forintot. A Nógrádi Béke Termelőszövetkezet erdészeti ágazatának tervében az idén 2 ezer köbméter fa kitermelése szerepel. Eddig az előirányzat több mint háromnegyedét már teljesítették. A gazdaságban nemcsak a kitermelésre, hanem az erdőművelésre is nagy gondot fordítanak. Ebben az esztendőben például 30 hektárnyi területet tisztítottak meg a bozóttól, és több mint 140 ezer facsemetét ültettek el. Az év végéig 2 ezer száz méter hosszú kerítést készítenek, mellyel a vadaktól védik az új ültetvényeket. Erdőművelés Nógrádon Olvasnivalók Pozsonyból
