Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

1987. június 6., SZOMBAT NOGRAD 5 Mi legyen a GAMESZ-okkal? Cifra id&k nyomában Ki ragad szekereét? Napjainkban gyakran pa- laszkodunk a társadalmi ;úlszabályozottság miatt, nőst mégis minden iskolá­ján várják azt a végrehaj- ;ási rendelkezést, amely az intézmények gazdálkodási jnállóságát szabályozza majd, az oktatási törvény szellemében. Az önálló gazdálkodási jogkör kettős értelemben is rasznos az intézmény szá­nára: konkrétabban és biz­tsabban teszi lehetővé a szakmai célkitűzések meg­valósítását szolgáló tárgyi és személyi feltételrendszer ter­vezését és szervezését, ezen íivül jobban ösztönöz az ésszerűbb, takarékosabb gaz­dálkodásra a költségvetés jóváhagyott előirányzatai- lak felhasználásában. Emel­lett az iskolarendszeren kí­vüli oktatás, illetve egyéb szellemi tevékenység önálló vállalásának lehetővé tételé­vel a személyi érdekeltséget anyagilag is ösztönzi. Viták-tamilságolc Az állami költségvetési szervek gazdálkodásáról szó­ló pénzügyminisztériumi rendeletek [mindenekelőtt a 19 1980. (IX. 27.) PM-ren- delet és az ezt módosító 55 1985. (XII. 28.), illetve az 54 1986. (XI. 26.) PM-rende- letek] eddig is lehetővé tet­ték az intézmények önálló gazdálkodását, meghatározott feltételek között. Még az ominózus „GA- MESZ-szabályozásként” be­állított 2/1979. (PK. 3.) PM számú utasítás is — amely a tanácsok területén alkal­mazható gazdálkodási szer­vezeti formákat rögzíti — első helyre teszi az önálló­an gazdálkodó intézményi formát. Csak utolsóként em­líti a vitatott szervezetek létrehozását azokon a helye­ken, ahol az önálló gazdál­kodás feltételei az intézmé­nyeknél nem állnak fenn, és nem is teremthetők meg. Az elmúlt években lezaj­lott országos vita tanulságai megyénkben is érzékelhető­ek. Az új helyzetben azon­ban újra felsejlik az „in­tézmény kontra GAMESZ” probléma. Vitapartnereink azokat az ágazati érveket, próbálják ellenérvre változ­tatni, amelyeknek lényege az volt, hogy az intézmények vezetőit — a szakmai peda­gógiai munka minőségi meg­újulása érdekében — men­tesítsék a fenntartással ösz- szefüggő terhektől. Ezt a feladatot a létrejött gazda­sági szervezetek több helyen valóban eredményesen vet­ték át. Hát akkor mit akarunk? Ojra terhelni a hozzá nem' értőket, másra rendeltetétte­ket a gazdálkodási gondok­kal? Szó sincs erről. Az intéz­ményi önállóság teljessége viszont azt kívánja, hogy szakmai feladatai megoldá­sához az intézménynek le­gyen saját gazdasági szer­vezete. így kiegészülve — az oktatási törvény értelmé­ben — maga döntsön fele­lősen, a szakmaiság és tör­vényesség egységét biztosít­va, tartalmi célkitűzéseinek feltételeiről is. Beleértve a bérgazdálkodást, karbantar" tást, beszerzést, eszközgaz­dálkodást. Tevékenysége egé­szébe a felügyeleti szerv is csak törvényességi alapon szólhasson bele. A gazdál­kodásban is önállóan dönt­sön arról — a törvény sze­rint a tantestület egyetérté­sével — hogy mit, mikor vé­geztet el az iskolatanács és a szülők bevonásával társadal­mi munkában, vagy a legol­csóbb árat vállaló kisiparos­sal, hogyan használja fel a megtakarítható béralapot. A szervezethez kapcsolt helyzetben a képződő meg­takarítás kiszámíthatatlan újraelosztása nem ösztönöz, inkább fékez. Nem szolgálja kellően a nominálértékű szintentartás ellenére is csökkenő saját pénzalapok kiegészítését. Kedvező változások Az országos vita tapaszta­latai, a megyei művelődési irányítás ösztönzése, és fő­ként a helyi igényeket, le­hetőségeket felismerő taná­csi Vezetés kezdeményezései révén jó irányú elmozdulás tapasztalható a megyében eb­ből a szempontból is. Salgótarjánban nem hoz­tak létre GAMESZ-t. A kö­zépfokú oktatási intézmények és a qagyobb általános is­kolák önállóan gazdálkod­nak. Idén önálló bérgazdál­kodási jogkört is kaptak a vonatkozó PM-rendelet ér­telmében. A 211. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetet önálló felújítási alap képzé­sére is feljogosították. A ki­sebb intézmények a régi „gondnoksághoz” tartoznak, amely gyakorlatilag az új igényeknek megfelelő ellátó szervezetként funkcionál. Balassagyarmaton és Bá- tonyterenyén a GAMESZ felügyeletét átvette az intéz­ményi irányítást végző mű­velődési, egészségügyi, ifjú­sági és sportosztály. A 217. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet ebben az évben ki­vált a gazdasági szervazet- ből és önállóan gazdálkodik, a tanács döntése alapján. A városban a gondnokok, kar­bantartók és takarítók is visszakerültek intézményi hatáskörbe. A helyi tanácsi fenntartás­ba kerülő, volt megyei in­tézmények mindenütt meg­tartották önálló gazdálkodá­si jogkörüket. Ezt tervezzük a Bátonyterenyéhez 1988. ja­nuár elsejével leadandó két középfokú intézmény eseté­ben is. Továbbra is előfordul azonban — még városokban is —, hogy a nem önállóan gazdálkodó nagy intézmé­nyek a GAMESZ-tól „ren­delik meg” a feladatot, amely megbízást ad a költ­ségvetési üzemnek. így idő­ben elhúzódik és drágább lesz a munka, ráadásul az intézményvezető is bosszan­kodik, tehát egyáltalán nem mentesül a fenntartással összefüggő gondoktól. Más­hol ellenőrzést végeztetnek a GAMESZ-szal olyan ügyek­ben is, amely sérti az intéz­ményvezetés önállóságát, csökkenti felelősségét. A szakmai vezetők tilta­kozását a régi voluntarista válasszal szerelik le: a szervezet mindén olyan fel­adatot elláthat, amire meg­bízást kap. Ez alapvetően igaz még a steril jog sze­rint is. Kérdés azonban, hogy hatásában eredményes- e, hogy az ellenőrzés két­ségtelen fontosságának fél­reértéséből, a- kiszolgáló szervezet fölé nőhet-e az in­tézménynek? gg|gs§g||g| 1* Differenciált * megítélés A várhatóan rövidesen megjelenő új rendelkezés el­igazítást ad majd a korsze­rűbb intézményi gazdálko­dási tevékenység kimunká­lásában. Egy jogszabály azonban önmagában nem oldhat meg minden konkrét helyi gondot. Példa erre a 118/1983. (MK. 17.) MM— PM számú együttes utasítás a tanácsi felügyelet alatt működő művelődési ottho­nok egyes szervezési gazdál­kodási kérdéseiről, amely­nek végrehajtása eddig még a művelődési központoknál sem következetes, a művelő­dési házak és klubkönyvtá­rak munkájának ösztönzésé­ben pedig alig érzékelhető. A középfokú oktatási in­tézmények és a nagyobb ál­talános iskolák gazdasági önállóságának visszaállítása, vagy megteremtése a jelen­legi jogszabályok alapján is lehetséges és indokolt. Sem­miképpen nem lehet cél azonban a községekben jól működő, és az intézmények szakmai érdekeit jól szolgá­ló GAMESZ-ok öncélú fel­számolása. Molnár Béla megyei művelődési osztály­vezető-helyettes ötven évvel elelttt Irta Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című szociográfiáját. Ma éppen úgy, mint fél évszázada — Dejtár nem Gyarmatnak lordul. Akkori­ban ezt írhatta erről a „nagy állványozó, kőműves és ku- peckedő” faluról a korabeli szerző: .. Dejtár szinte Pest! külvárosából egy részlet. Gyarmatra sokkal keveseb­ben utaznak ezekről az állo­másokról, mint Pestre, azok is jórészt urak és másodosz­tályú utasok. A harmadosz­tályú utasok Pest felé utaz­nak, ha utaznak egyáltalá­ban és szombat esténként egész biciklirajok érkeznek Dejtárra Pestről”. Ha mai ésszel egyáltalán felfoghatjuk, mit jelentett csupáncsak ez a mondat az idézett rész végén: Pest 94 kilométerre van Budapest­től. Dejtár egynegyede be­járt a fővárosba és különö­sen az állványozók voltak sokan. Szabó Zoltán leírja aztán azt js, hogy egy kis ré­szük Csempészkedett is az itthoniak közül, elenyésző volt a gazdálkodó közöttük és egy nagyobb hányada a lakosságnak kupeckedéssel foglalkozott; eljárt Hatvanig, Jászberényig rendszeresen. Más szóval, nem elmenekült a földtelen dejtári, miként más vidékek lakója gyakorta erre kényszeredett a szorító gondoktól majd összeroppan­va, hanem megtalálta a módjait a maradásnak, az újabb időkben (ötven évé), de annak előtte rákénysze­rülhetett maga is a mene­külésre, mert különben nem lett volna már akkor annyi dejtári, (s nyilván a palóc ejtés szerint írva détári) ember szerte az országban e kitanultság előtti időkből ott megragadva, ahol volt. A dejtári tanácson ma hasonló dolgokról hall az ember: aki nem építős és nem jár el Pestre ma is — az utazik Gyarmatra, fő­ként a bútorgyárba, de ők is mindössze vagy harmin­cán lehetnek! Nyugdíj előt­ti állványozóbrigád talán több is létezik éppen most, de beszélnek egy negyvenes (éves) brigádról is; ők mos­tanában szerződtek új mun­kahelyre. A régi dejtári építők tehát harcba szálltak a körülményekkel. S nem is csak az állványozók, kő­művesek; jellemző volt ez mindannyiukra, más szóval a dejtári sosem hagyta ma­gát az élettől, helyzettől le- tepemi. A maiak milyenek? Szű­nőben mindenképpen a le­gendás dejtári építősha­gyomány, egyre többen vé­geznek magasabb iskolákon, egyre többen jelentkeznek maguk is főiskolára, más tanintézetekbe, s egyre töb­Lantos László ács-állvá­nyozó Karancslapujtőről ben tanulnak egészen más szakmát. Geodéta, építész- mérnök, orvos, óvónők egész sora, műszaki pályák — ezek látszanak járható út­nak a dejtáriak előtt ma­napság. A szekereét keve­sen vállalják a fiatalabbak közül. Az új dejtári utca, a Kossuth utca gyönyörű há­zaiban sem építők-eljárók laknak, hanem tanítók, tsz- tagok, ipari munkások, szö­vetkezetiek, gépkocsivezetők. Gyakorta egyetlen kis jel­ből is látható a jövő. Hégi Gömbicz Károly szakoktató az elsőéves Cbamer Tiva­darral a NAÉV-telepen szép dejtári viseletbe öltö­zött nagymama tolja a kém-, pingkerékpárt maga mellett, hátul a csomagtartón az unoka ül, előtte a nyergen az iskolatáska. Az „egy ma­ma erős jármű” vidáman gu­rul hazafelé a tanítás után. Csak ez az egy derék nagy­mama lenne Dejtáron ilyen leleményes annak érdekében, hogy kímélje a kisunokát, na meg vele együtt a táskát is egyszerre szállítsa?! Szó sincs róla. Nem ez a kivé­tel, ez a megszokott. Elnézem a gyereket, ahogy távo­lodnak — nem nagyon megy ő már az állványra, ha fel­nő és a nagymamát hatvan lóerős gépkocsira cseréli az új élet rendje szerint. Ki fogja meg mostanában a szekereét a fiatalok közül? Erre választ kaphatunk — kapunk is — a megye leg­nagyobb-legszebb-korsze- rűbb szakmunkásképző inté­zetében Salgótarjánban, a 211-ben, Benus Istvántól, az építőstanulók gyakorlati ok­tatásvezetőjétől. A szülők ács-állványozó képe mindenesetre még a régi. ínszakasztó erőlködés és vastag gerendák alatt görnyedő állványozók, ácsok feszülnek a kép középpont­jában. Asztalosnak például a két divatszakma — az autószerelés és a karosszé- rialakatosság — után a leg­Bozó József és Németh Fe­renc járópallót építenek többen jelentkeznek. Ács­állványozó szakmunkástanu­ló-igény beiskolázásra a me­gye építőiparának oldaláról a következő tanévre 42 ta­nuló lenne. A jelentkezésekből már lát­szik, hogy mindössze vagy tucatnyian lesznek!' Jelenleg 15 elsőéves, 12 másodéves és nyolc harmadéves tanul ná­luk és a megyei építőipari vállalat részlegénél, ahol ottjártunkkor éppen az el­sősök dolgoztak gyakorlati oktatás keretében az épülő tanműhely tetőzetén. Közöt­tük ketten is családi hagyo­mányt követve tanulják ezt a teljes embert, vállalkozó keménységet, határozottságot is követelő szép pályát. Egy sziráki fiúnak a nagy­apja, egy lapujtőinek az édesapja forgatta-forgatja a szekereét. Benus István el­mondja, hogy a famunkák mindenütt teljes gépesített­ségben folynak, az állványo­zás pedig az építés techno­lógiáját követve nagyrészt szerelőipari tevékenység, csakúgy mint maga az épí­tőmunka a nagy átalakulás után. De abban mégis lehet va­lami, hogy a szakma, az ács-állványozó újra feljövő­ben van, ha a jelentkezők aránya még mindig elmarad (a keresetük pedig szakmun­kásként lehetne vonzó is) az általános igényektől: tavaly óta Gyarmaton is sikerült bevezetni ezt a szakot az ottani képzőben. Jelenleg vagy tízen-tizenketten ta­nulják az ács-állványozó szakmunkát, s közöttük le­het talán néhány dejtári is. Ez azonban nem rajzol még teljes képet, mert so­kan lehetnek olyanok, akik a Pesthez közelebb eső köz­ségekből éppen az eljárók nyomán maguk is eljutnak külön szerződéssel, akár kollégiumi elhelyezéssel a fővárosi építővállalatokhoz Nógrádból is. Róluk nincs külön adat, nem is lehet a 211-esben. Litkei, lapujtői, pásztói, bujáki, zagyvarónai, sziráki, bátonyterenyei, sal- góbányai gyerekek — majd mindenhonnan egy-kettő — vállalkoznak erre a szakmá­ra. Benus István megerősíti a megyei véleményt (a rádió­ban beszélt erről nem túl régen dr. Horváth István ta­nácsi osztályvezető abban az emlékezetes riportban, ame­lyet Szél Júlia készített) — a nullapont nyolc-tíz évvel ez­előtt volt! Akkoriban szin­te senki nem jelentkezett tanulónak erre az építős- szakmára. Hej, pedig de büszkék a régiek, a nyug­díjba készülődő, nyugdíjas dejtári állványozók, hogy mi mindent felépítettek ők...! T. Pataki László Képek: Kulcsár József Szabó József bátonyterenyei és Hegyi János palotáshal- mi szakmunkástanulók Gyönyörű teher, hogy közöm van hozzájuk Mennyi ismeretlen ismerős, akihez közöm van! Mennyi ember, aki megtisztelt bizal­mával és megvallotta örömeit, kínjait, só­várgásait! Beavattak gondjaikba, titkaik­ba, s ezáltal közöm lett hozzájuk, rám rak­ták sorsukat, hiteiket, vesztett illúzióikat, kudarcaikat, reménykedéseiket, és ezzel ma­gukhoz kötöttek. Gyakran érzem, küldeni kelleni nekik egy lapot, felhívni őket tele­fonon. De félek is tőlük. Hátha újabb lát­hatatlan kötelékek szövődnek közöttünk, hátha újabb terheket raknak rám! Kiderülhet, hogy a nyugdíjba készülő tanárnő nem ré­szesült a remélt tisztességben. Hátha meg­tudom, hogy a fiatal orvosnő már megke­seredett a szakmai féltékenység fojtogató légkörében. Hátha arról kapok hírt, hogy a könyvtáros vélt sérelmei valódiak. Hát­ha... "v Nem. akarok... De mégsem tudok elzár­kózni, nem tudomásul venni, közömbösen továbbállni. Valójában melengető érzés, gyö­nyörű teher, hogy az enyéim mellett a má­séhoz is közöm lehet. Gondolataiknak egy sávja, érzelmeiknek egy darabja a birto­komban van. Számíthatnak rám, s talán én is rájuk. Mással nem tudtam megajándékoz­ni őket, csak azzal, hogy kibeszélhették magukat velem. Nem színlelt, valódi ér­deklődésben, türelmes meghallgatásban, megértő méltányoló figyelemben lehetett ré­szük. És táviratoznom kell annak a kismamá­nak, akivel az orvosra várva elbeszélget­tem. Anyai, női titkaival ajándékozott meg; féltékenységének gyötrelmével, fizikai, lel­ki áldozatvállalásainak kínjaival. Hozzá is közöm lett. A kislány után most fiút kí­vánt, hogy férjének kedvébe járjon. Ha minden simán ment, már otthon vannak. A kisded talán megnyugvást, békét visz közéjük. Z. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom