Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-23 / 146. szám
1987. június 23. KEDD NOGRAD 3 Május végéig 5480 új lakás A kivitelező építőipar állami vállalatai és szövetkezetei az év első öt hónapjában 2,1 százalékkal több építési munkát végeztek, mint a múlt év azonos időszakában. Így az előirányzathoz közelállóan teljesítették időarányos tervüket, s csaknem teljesen pótolták az év első két hónapjának rendkívül hideg időjárása miatti, több mint egymiilliiárd forintos termeléskiesést. A kisszervezetek május végéig elért teljesítménye mintegy másfélszerese az egy évvel korábbinak. A vállalatoktól és a szövetkezetektől eltávozott dolgozók nagy része is a kisszervezeteknél — a kisszövetkezetekben, gmk-ban — folytatta a munkát, az év első négy hónapjában töbib mint 10 ezer munkással nőtt e szervezetek létszáma. A kivitelező vállalatok és szövetkezetek az év első öt hónapjában 5480 új lakást adtak át az országban, 17,5 százalékkal többet, mint a múlt év azonos időszakában. Javult tehát az átadások ütemessége, de további erőfeszítések szükségesek még az év végi torlódások elkerülésére. A tavalyi 25 ezer helyett 23—24 ezer új i otthon felépítése a kivitelező szervezetek idei feladata. Az ERDOKÉMIA Erdőgazdasági Vegyi és Ipari Vállalat tolmács! gyáregységében naponta hatszáz kilogramm ecet kiszerelését végzik. A képen Dávid Józséfné és munkatársa a 98 százalékos ecetet palackozza. Ritka az olyan nap... Ugyan mit válaszol? A gyorsan pörgő esztergagépét leállítja, kiveszi belőle a méretre készített hűtőalkatrészt, aztán a következőket mondja az ősz hajú egyenes tartású Branz János esztergályos csoportvezető, pártcsoportbizalmi, az ÉLGÉP 3-as számú pásztói gyárának esztergaműhelyében. — Még 1975-ben mondott igent a párttagság a felvételemre, egy év múlva pedig megválasztottak pártcso- portbizalminak. Azóta ahány választás volt, mindig bizalmat szavaztak a csoport tagjai. Jelenleg 14-en vagyunk. Ebből 12-en fizikai munkások. — Akkor a pártcsoport tevékenysége is szervesen kötődik a termeléshez, gazdálkodáshoz. — Igen. Hogy mikor, milyen témát és miként tárgyalunk, az mindig attól függ, van-e folyamatos munkánk. Az év elején egy kicsit aggódtunk, aztán ahogy teltek, múltak a hetek, egyre jobb lett az anyagellátás, s vele együtt a hangulatunk, 1 a közérzetünk. Ügy látszik használtak azok az észrevételek, kritikai megjegyzések, amelyek a múlt évet értékelő pártcsoportülésen hangzottak el. I 1 — Említene belőlük néhányat? — Hadd szaladjak végig . — kér pár pillanatnyi türelmet, majd a következőket mondja: Ha értelmesebben kihasználjuk a munkaidőt, akkor jobb évet zártunk volna — mondta az egyik tag. A másik úgy vélekedett, ha rugalmasabban oldottuk volna meg a szükséges átcsoportosításokat, akkor is szépíthettünk volna az eredményeken. Szóba került, hogy a gazdasági és a pártvezetés is szorosabban együttműködhetne. .. — Megszívlelték az észrevételeket, megjegyzéseket? — Az előnyös változásról már az előbb szóltam. Csak annyit tennék még hozzá: amíg 1986-ban az első számú vezetők ritkán jöttek le hozzánk érdeklődni problémáinkról, gondjainkról, addig az idén ritka az olyan nap, hogy az igazgatónk, vagy a főmérnökünk ne jönne közénk. Ügy néz ki, hogy számunkra előnyös változásoknak nézünk elébe. Egyre több a megrendelésünk, s maholnap az lesz a gond, miként teljesítsük. . . A pártcsoportban felmerülő egyéb kérdések egy része is a termeléshez kapcsolódik, csak más megközelítésben. Például egyesek felvetették: kevés a pénzük, mikor keresnek már többet? — És mit válaszolt erre? — kérdezem Branz Jánostól. — Egyéni teljesítménybérben dolgozunk. A kereset nagyságát mindenki maga határozza meg magának, tudásával, hozzáértésével, szorgalmával. Akik pedig pluszmunkát vállalnak, azoknak még több jut. Egyébként ki mennyit tesz az asztalra, annyit illik belőle kivennie. — Gyakran kell így érvelnie? — Csupán néhányszor. En-> nél jóval többször kerülnek szóba az emelkedő árak és a nehezebb megélhetés. Egyébként a pártcsoport tagjai példamutatóik a munkában. Átlagteljesítményük 101—102 százalék között váltakozik, mindegyikük családi élete rendezett. Nem sokkal később a konkrét pártmegbízatások teljesítéséről váltogatjuk a szót. — Szabó László csoportvezető-helyettes — mutat a háta mögött lévő esztergagépen dolgozó fiatalemberre — a pártvezetőség tagja. Bognár Lajos üzemvezető, a pártalapszervezet szervező- titkára. A két Molnár testvér: István és János munkásőr, ugyanakkor István még KISZ-összekötő is. De van köztünk tanácstag. Ketten önkéntes tűzoltók, egy tag a KISZ-ben vezetőségi tagként tevékenykedik. Külön, termeléssel kapcsolatos megbízás nincs, mert a példamutató munka a termelés feladatainak ellátása természetes kötelesség. Mondják véleményüket a pártcsoport tagjai is. — Elsősorban a termeléssel és a helyi feladatok végrehajtásával foglalkozunk a pártcsoport-megbeszélésen oldott jó hangulatban, bátor véleménynyilvánítás közepette — mondja Szabó László. — Most, hogy jó a munkaellátottságunk, kevesebb a kifogás, az észrevétel, jobb a hangulat. — Elég gyakran hozzuk szóba a munkaszervezést és a szerszámellátást. Ügy látom, hogy a vezetők, amit meg tudnak tenni, azt megteszik, de azt is el kell időnként ismerni, hogy a megoldás nem mindig rajtuk múlik — vélekedik Virág János esztergályos. — Nehogy azt higgye, hogy mindig mindennel egyetértünk. Mindegyikünk más nézőpontból ítéli meg a dolgokat. Mivel igen aktívak a pártcsoportülések, végül kialakul a helyes álláspont — folytatja az előbbieket Sütő Imre esztergályos. — Gondjaink — így az anyagellátás és a szerszámellátás —, a magyar ipar jellegzetes betegségéhez kötődik — egészíti ki az előbbieket Bognár Lajos szervező- titkár. — Az új termékek bevezetésénél mindig tudok építeni a pártcsoport tagjaira. Valóban példamutatóan dolgoznak. ■— v. - , Maradísag és megújhodás _ _ a föld gazdaságunk építménye 1^10ZO0 ailatt. Attól nem félhetünk, hogy a mozgás kibillenti egyensúlyából a gazdaságot, hiszen számtalan vonatkozásban éppen a labilitás, az egyensúlyvesztés a fő oka újító, korszerűsítő szándékainknak. Mást kell csinálni és másként — mondhatjuk, ha arra gondolunk, hogy az iparban elkerülhetetlen a szerkezetváltás, a mezőgazdaságban a termelés, az export gazdaságosságának növelése, és minden más ágazatban is a modernizálás, a hatékony és takarékos gazdálkodás, s mindezt úgy, hogy vállalkozásaikért felelősséget is viseljenek a termelők, a kudarc ott éreztesse kedvezőtlen hatását, ahol a hibákat elkövették. Egyszóval, komoly változások elé nézünk a gazdálkodás irányát, feltételrendszerét illetően. Bármennyire is óhajtott, hogy friss szél kerekedjék, jócskán akadnak, akik az új gazdasági stratégiától féltik életünk stabilitását, s kérdik: nem lenne elég a jelenlegi gazdasági rendszer keretei között jpbban, gondosabban vezetni, dolgozni? S a kérdést megtoldják azzal, hogy hiszen a szerkezetváltás, a vállalati támogatások csökkentése jelentős dolgozói rétegeket bizonytalant el végső soron. Fel kell-e vállalnunk ezeket az új feszültségeket? Aligha lenne helyes lehurrogni a kétségeinket hangoztatókat. Ilyen nagy átalakulás előtt jogosnak tetszik, hogy minden alternatívát megvizsgáljanak, s a döntések hatását is mérlegre tegyék. Egy valami azonban teljesen bizonyos: a kor, a világ- gazdaság és a belső parancsok nem engedik meg, hogy azon meditáljunk, lépjünk, vagy maradjon minden a régiben; Ez a kérdésfeltevés már évekkel ezelőtt sem volt igaz, nemhogy ma, amikor a jelen feladatai mellett mulasztásaink pótlása is dolgunk, és mind nagyobb terhek nehezednek gazdaságunkra az adósságszolgáltatás és a tetemes költségvetési hiány miatt. A választás most nem a mi akaratunktól függ. A döntést az élet, a világpiac objektív követelményei erőszakolják kii. Az a verseny, amely tőlünk függetlenül van, zajlik, és mindent patikamérlegre téve honorál: minőséget, korszerűséget, súlyt, küllemet, anyagba zárt tudást. Igaz, az új gazdasági stratégiánk, amelynek célja a költségvetési egyensúly helyreállítása, és az új, versenyképesebb érték- termelő szerkezet kiépítése, áldozatokat, kíván mindenkitől. Szóltunk már a lehetséges munkaerő-átcsoportosítás gondjairól, kényelmetlenségeiről. Űjabban beszélünk a hozzáadottérték-adó bevezetésének —, ami az igazi vállalati teljesítmények méréséhez szükséges — árfelhajtó hatásáról is. Bűnös dolog lenne bagatellizálni gazdaságunk operációjával járó ,,fájdalmakat’’. Ezek a problémák azonban öszehasonlíthatatlanul kisebbek azoknál, amelyek ránk várnának az „egy helyben járás” esetén, ha elmulasztanánk a ,,műtéti”, beavatkozásokat gazdaságunk kóros betegségei gyógyítása érdekében. Képzeljük csak el, micsoda feszültségek forrása lenne az olyan gazdaság, amely nem termelheti meg a szükségletek növekedésének kielégítésére szolgáló többletjavakat. És azért nem, mert a jobbaktól a gyengék támogatására óriási nyereségeket vonnak el, megfosztva a fejlődés lehetőségétől, végül is a gyengék közé taszítva őket. Ma a deficiteket országos méretekben elfedik a kölcsönök, az állami támogatások. Megrázkódtatás nem azzal jár, ha ezen a rossz gyakorlaton változtatunk —, (itt—ott persze, a gazdasági vezetők cseréjével is) —, hanem azzal, ha a végletekig működni hagyjuk a gazdaság stabilitását aláásó módszereket, mechanizmusokat. Van elég külföldi példa előttünk, ami azt mutatja, hogy a hagyományos stabilitás megszűnése, a gazdaság nagyívű váltása nem, hogy nem vezetett társadalmi válsághoz, ellenkezőleg, összefogta a modernizálásban érdekelt jelentős rétegeket. És mivel a rossz leépítéséből származó új. meg új forrásokat az igazi teljesítmények elismerésére fordították, nagyobb társadalmi elégedettséget váltottak ki, mintha munkájuk figyelembevétele nélkül mindenkit újabb kedvezményekben részesítettek volna. Ami nem jelenti azt, hogy ne kellene a jövőben szociálpolitikai intézkedésekkel segíteni a változások által leginkább hátrányosan érintetteken. Csakhogy ehhez a fedezetet is meg kell teremteni. At mícrtrthíradásaiból tudjuk, ké- uJsa9OKszül a párt új társadalmi, gazdasági cselekvési programja, amelynek tervezetét több felelős testület is megvitatta már. A program a társadalmat is érinti, mivel olyan szférákban is újítani kell, ahonnan, mint forrásból, a gazdasági döntések kiindulnak. Mi vállaljuk a felépítmény korszerűsítésének, sőt, a politikai rendszer fejlesztésének is a gondját, hogy ezeken a területeken is elháruljanak a gazdaság, az ország fejlődésének útjából az akadályok. De a tudati visszahúzó erőkről sem szabad elfeledkezni. Sajnos, ezek közé tartozik a régihez való ragaszkodás, a kényelem- szeretet, a pozícióféltés, amelynek fékező hatását a legminimálisabbra kell szorítani. K. F. Kaskavál sajt Zupkó Istvánná a juhtejet fölözi. Keveredik a sajt alapanyaga. Naponta mintegy 3500 liter juhtejből készítik a „Kaskavál” fantázianevet viselő ízletes csemegét a szécsényi tejüzemben. A próbagyártás alatt álló sajt a külföldi piacon is keresett élelmiszer. A termelés teljes felfutása után a termelt mennyiséget határainkon túl értékesítik. Képriportunk a próbagyártást mutatja be. Üj üzemrészt alakítottak ki. Érlelésre várva. Rigó Tibor képriportba
