Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-19 / 143. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... g||ggg|| 4 méreg nem játékszer Permetlé a borosüvegben mmtm 3mm mrmmm Munka közben, a könyvkötők szocialista brigádjának tagjai — Kép: Rigó — Gyermekekért, ■ ■■ aa ■ bb tv V a s a közös jovoert A növényvédő szerek a mezőgazdaságban, előforduló kártevők ellen és a növények betegségeinek a megelőzésé­re szolgálnak. Legtöbbjük kémiailag előállított méreg, melyet erre a célra kijelölt üzletek árusítanak. A rádió, a sajtó segítségével minden idény előtt felhívják a fi­gyelmet, hogy a növényvédő szerek ne kerüljenek gyer­mekek és illetéktelenek ke­zébe, ennek ellenére minden évben előfordulnak mérge­zések, sőt halálos esetek. Két évvel ezelőtt Nógrád megyében is volt tragikus ál­dozata a méregnek. A per- metlevet boroscímkéjű üveg­be töltötték, és a gyanútlan szomszéd jókorát hörpintett a permetezőszerből. Halál lett a vége. A megyeszékhelyen a mér­gező anyagok árusításával a helyi buszjáratok végállo­másának közelében lévő ház­tartási és vegyi áruk boltja foglalkozik. A tíztagú bolti kollektívából egyedül Cser- zovszky Józsefnek van erre vonatkozó vizsgája, aki ti­zenegy éve árusítja a mér­gező anyagokat. A növény­védő szereknek most van a szezonja, és az erre a célra szolgáló helyiség előtt hosz- szú sor kígyózik. — A növényvédő szereket minden más árutól elkülö­nítve tároljuk — mondja Cserzovszky József. — A közegészségügyre vonatkozó ná: az év eddig eltelt idő­szakában nem történt üze­mi baleset az ÉMÁSZ sal­gótarjáni üzemigazgatósá­gán. Megszoktuk már, hogy ami nem történik meg. az nem kerül a lap hasábjai­ra. A dolog érdekessége ab­ban áll, hogy rendkívül ve­szélyes szakmáról van szó — gondoljunk csak az ott­honi áramütésekre —, s tíz esztendővel ezelőtt még ha­lálos baleset is előfordult a kirendeltségeken. A munkavédelemmel fog­lalkozó szakemberek nem bíztak a csodában és a sze­rencsében. Pontosan tíz esz­tendeje határozták el a bal­eseti okíatás korszerűsíté­sét; ekkor készült el Szé- csényben az akkor minden igényt, kielégítő tanpálya, el­sőként az országban. Hogy miért volt rá szükség? Az oktatásban inkább csak az­zal törődtek, hogy megle­gyen az aláírás, formálissá vált ez a tevékenység. ■ Szemléltetőeszközök so­előírásokat szigorúan ellen­őrzik, és árusításukkal csak a belkereskedelmi miniszter által előírt vizsgával ren- • delkező személy foglalkoz­hat. A raktárba idegen sze­mély nem mehet be. A nagy­kereskedelemtől beérkezett árukat darabonként tartjuk nyilván, és minden egyes tétellel el kell számolni. A mérgező anyagokat vásár­lók személyi adatait felje­gyezzük, hasonlóan a napon­kénti fogyást is. A gyűjtő­kartonokat és az esetleges törött üvegeket sem dobhat­juk a szemétbe, mivel ezek megsemmisítésének is meg­van a maga módja. Ajánla­tos, hogy a kiürült növény­védő szeres flakonokat, do­bozokat a vevők is úgy sem­misítsék meg, hogy illeték­telenek kezébe ne kerülhes­senek. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy a nö­vényvédő szeres dobozokon, üvegeken feltüntetett óvó rendszabályokat szigorúan tartsák be, és a megmaradt anyagot gondosan zárják el, hogy gyermekek, vagy ide­genek ne férjenek hozzá. Mégis évről évre hallani az emberi felelőtlenségről. Elő­fordulnak mérgezések per­metezéskor, amikor a mun­kát végző személy nem meg­felelő öltözetben dolgozik, vagy a munka befejeztével nem mosakszik meg alapo­san. A munkához a védő­maszk és a gumikesztyű is nélkülözhetetlen kellék. kaságát vonultatták fel az említett bázison, s amit el­méletben elsajátítottak, az­zal a gyakorlatban is meg­ismerkedtek a villanyszere­lők. Röviddel a korszerűsö­dött . kiképzés bevezetése után jelentősen csökkent a bal­esetek száma. Évente egy- kettő fordult elő mindössze. Tudatosították a dolgozók­ban a baleseti oktatás fon­tosságát, s tovább fejlesz­tették a tanítási módszere­ket is. Hamar rájöttek, hogy az oktatási nap igen fárasz­tó, ha csupán előadásokra szorítkoznak. Ezen segített a korszerű technika, a video. A filmek egy részét az üzem szakemberei készítik, hasznos újításokról, teqhno- lógiai folyamatokról. Így az előadások részaránya csök­kent, és előtérbe került a szemléltetés és a gyakorla­ti képzés. Az utóbbi idő­szakban kiegészítették a munkavédelmi oktatást első­segélynyújtó-tanfolyammal is; ma már minden üzem­egységnél legalább két sze­— Hányféle növényvédő szer van a raktárban? ‘ ­— Ez főképp a szezontól függ, de általában 60—70 mérgező anyag mindig meg­található. A bolt évente nö­vényvédő szerekből bő öt­millió forintos forgalmat bo­nyolít le. — Az emberre melyek a legveszélyesebb szerek? — A ciántartamú alap- anyagúak. A Gramoxon bőr­gyulladást és körömleválást okozhat. Veszélyes az Arva- lin, az Unifox, a Novenda, a Foszforhidrogén, de sorol­hatnám a listát, mert vala­mennyi az. — A kiskerttulajdonosok melyik áruféleségeket kere­sik a legjobban. — Mindig a szezonnak megfelelőt. A burgonyabo­gár, a lisztharmat és a pe- ronoszpóra elleni szerek a legkeresettebbek. Pétisó és összetett műtrágyák is fo­lyamatosan kaphatók. Jelen­leg csupán a levéltetvek el­leni Bi—58 nevű szert nem tudom adni a kedves vásár­lóknak. Üjabb vevők érkeznek, de a kereskedő még hozzáte­szi : nem törvényszerű, hogy a kiskertmozgalom népsze­rűségének emelkedésével na­gyobb legyen a mérgezésekkel kórházba kerülők száma. Azt kell tudomásul venni, hogy a méreg nem játékszer. mély rendelkezik ilyen bi­zonyítvánnyal. A video más területen is hasznosan segíti a megelő­zést. „Kíváncsi kamerának” nevezték el azt a módszert, amellyel kazettára rögzítik egy-egy kollektíva napi fel­adatvégzését. Néhány nap múlva közösen értékelik a látottakat. Túl azon, hogy a módszer segít a hibák fel­tárásában, rendkívül népsze­rű is, hiszen a monitorról a dolgozók saját magukat lát­ják viszont. Arz üzemigazgatóság szé- csényi tanpályáját az ak­kori adottság miatt helyez­ték 30 kilométerre Salgó­tarjántól. Időközben bebi­zonyosodott, hogy nehézkes az állandó felügyelet bizto­sítása, ezért elhatározták, hogy még ebben az évben új tanpályát létesítenek az amúgy is felújításra szoru­ló bagiyasi telephelyen. A 3 millió forint értékű munka kiviteli terveit még az idén elkészítik, átadása pedig jö­vőre várható. A Magyar Űttörők Szövet­sége Országos Tanácsa, min­den esztendőben Gyerme­kekért díjat adományoz azoknak, akik a kisebbek szocialista nevelésében, az úttörőszövetség • céljainak megvalósításában kiemelke­dő munkásságot végeznek. Kiváló személyiségek, vagy akár kollektívák Nógrád me­gye idei kitüntetettjei kö­zött van a Nézsai Május 1. Termelőszövetkezet, nógrád- sápi könyvkötő üzemében, il­letve a nyomdában dolgozók 130 fős kollektívája. Őket vá­lasztottuk. Gazdasági helyzetünk mostani stációja mindenki előtt jól ismert tény. Azt is tudjuk, hogy a gazdálkodók költségvetésé­ből — ipari üzemek és ter­melőszövetkezetek — egyre kevesebb jut a „nem terme­lő ágazatok”, köztük az óvodák, iskolák támogatásá­ra. Ám ahol a vezetők — gazdasági és intézményi — nem „elefántcsonttoronyba” húzódva élnek, hanem tö­rődnek a másik boldogulá­sával, előrébb lépésével is, ott előbb-utóbb rátalálnak a közös segítségnyújtás útjára. — Évek óta jó a kapcso­lata az üzemnek és a nóg- rádsápi iskolának — mond­ja Uhlár Károly üzemveze­tő, majd kiegészíti; — A kapcsolattartás a termelő­szövetkezet egészére is ér­vényes; a gazdálkodási te­rületünkön levő intézmé­nyeket támogatjuk erőnkhöz mérten. Azt is megtudtuk, hogy a kapcsolat nem egyoldalú, vagy formális, mint azt oly sok helyütt tapasztalni le­het. Az intézmények nem „kunyerálják” az anyagi se­gítséget. Ha kérnek, akkor azért megpróbálnak adni is valamit, s természetesen a szövetkezet igényeihez iga­zodva. — Az úttörők valóban se­gítettek rajtunk jó párszor az évek alatt, különösen a kampánymunkák során. Négy-öt napot töltenek esz­tendőről esztendőre nálunk a kötészetben csomagolás­sal, de természetesen az alaptevékenység területén is, ' ha ott van a munka sűrűbb- je. Környezetrendezést vállal­nak az üzem területén, ha arra van szükség, csomagol­ják a könyveket, hogy idő­ben érjenek a könyvek a kö­zel húsz megrendelő felé, s természetesen azért, hogy az itt dolgozók szusszanásnyi időhöz juthassanak a fá­rasztó —, ám szükséges — túlórák után. S mivel az üzemrész profilja olyan, gyűlik a papírhegy, hát ma­guk is jól járva, összesze­dik azt és saját boldogulá­sukra hasznosítják; jut be­lőle az úttörőcsapat kasszá­jába bőven. — Szeretnek idejárni a gyerekek, sokan nyáron is keresik a munkát; szüksé­günk van rájuk — mondja az üzemvezető. Ezt érezhetik az úttörők is. Hogy kell a munkájuk. Nem tessék-lássék munkát végeztetnek velük, hanem olyant, amire ténylegesen szüksége van a gazdaságnak. Nem engedhetik meg ma­guknak — s mások sem —, hogy tétlenségért fizessenek a közös kasszából gyereknek vagy felnőtt dolgozónak. Erre az esztendőre a könyvkötő üzem, 35 millió forintos árbevételt terve­zett, s ha ezt sikerült telje­síteniük a dolgozóknak, ab­ban a gyerekek szorgalma is benne lesz, akik most még pihennek pár napot az is­kolaév után, de két-három hét múlva már benépesítik a másfél ezer négyzetméteres csarnokot. A hirtelen dom­bok között megbúvó lankás völgyekben hamarosan be­érik a gazdaság ötven hek­tárra telepített málnája. Ilyenkor az öt község ap- raja-nagyja a málnásban sürgölődik, le kell azt szed­ni azoknak az asszonyoknak is, akik a könyvkötészetben keresik kenyerüket az év többi napján. Jól jön a 7—8. osztályt végzettek segítsége, a tsz-nek, nekik pedig a tisztességes fizetés. S mit kapnak a gyerekek a munkalehetőségen túl? Törődést, gondoskodást. Az általános iskola támogatásá­ra csak az elmúlt esztendő­ben százezer forint jutott, az úttörőcsapatnak a fenti összeg fele, s az iskolai könyvtár gyarapítására 16 ezer forint jutott a nézsai termelőszövetkezettől. ösz- szességében ifjúsági célokra évi kétszázezret szánnak itt átlagban. — S az sem mellékes, hogy a körzetben élő gyerekek — megkedvelhetik a mezőgaz­daság földadta vagy éppen­séggel ipari jellegű munká­latait, amire egyébként nagy gondot fordítanak a szövet­kezetiek és az iskolavezetés is. Kell az utánpótlás a föl­dekre, a gépek mellé, a most épülő hűtőházba és a könyvkötő üzembe. Az itte­niek érdeme az is, hogy év­ről évre nő a frissen vég­zett szakmunkások száma, akik most még csupán ti­zenöten vannak, de remé­lik, hogy a kétoldalú kap­csolattartás további ered­ményeként talán többen — és nem csak a lányok — választják majd ezt a szak­mát. — tuza — — kukely — Balesetmentesen Segített a tanpálya €mm EMASZ-nál A rövid hír így summáz­Márciusban adták át az Ecseg és Vidéke Takarékszövetke­zet új kirendeltségét Hasznoson. Az első három hónapban, a tervezett 2 millió forintos betétállományt 120 százalékra teljesítették. Hét főnek adtak építési és 30-nak személyi és áruvásárlási kölcsönt — bp — Régen jártunk a balassa­gyarmati Balassa étterem­ben, így hát az elhelyezke­dés első percei a dötbbent csodálkozással telnek. Ho­gyan tudott ennyire lecsúsz­ni ez a korábban jó hírű, közkedvelt hely?! A mennyezet meszelése elsárgult, foltos, térképes. A tapéta több helyütt lóg, ha­tározottan lekéredzkedik. A terítés hiányos. Nincs az asz­talon sótartó, pohár, vizes­kancsó, később a kenyeret is külön kell kérni. Az evő­eszköz ahány, annyiféle. Ügy tűnik, itt minden leromlott, csak az osztályba sorolás nem. Az tartja magát ke­ményen. A Balassa másod- osztályú étterem! A környezet bizony nem megy élményszámba, de a konyha talán még jóváteszi. Érkeznek a levesek, s már­is szóvá kell tenni, hogy az egyik adagot porcelánedény­Vendégszemmel 4 Balassa étteremben bői, a másikat ütött-ko- pott^horpadt bádogból öntik a tányérba. Az ilyesmi nem illik egy másodosztályú he­lyen! Nem tesszük szóvá, de a felszolgáló mintha gondo­latolvasó lenne. Nagy hangon közli társá­val, hogy már tanulókorá­ban is ezeket a bádogedé­nyeket használták. Zöld műanyag sótartót hoz, nem is teljesen tisztát. Az asz­talok egy részén hasonló díszlik, máshová üveg sótar­tó jutott. Nézzük hát, mi van a tá­nyérban ! A gyümölcsleves béltartalma kissé ritkás, az adag meglehetősen kíméle­tes, noha nem a kímélő éte­lek közül választottuk. Ize viszont kellemes. Társaiim dicsérik a csontlevest. Az új­krumpli viszont kifejezetten sótlan, s aligha látott fű­szert a gombával töltött hús. Izét ott érezni, ahol a töl­telékkel érintkezik, gomba viszont csak a közepében van. Az uborkasaláta adagja — kiváltképp tizenöt forin­tért — ugyancsak csekély­nek tűnik. Más kérdés, hogy a pincér következetesen jobb oldalra helyezi a sa­vanyúságot. Esetemben gya­níthatóan kényelmi szem­pontok miatt, ám társamat még meg is kerüli, hogy az uborkástálka a rossz ol­dalra kerülhessen! Kiábrándító, hogy a ros­tos gyümölcslét csak üveg- szám lehet kapni. Most ugyan vagyunk annyian, hogy elosztozunk rajta, de mit tegyen az egyedül ét­kező vendég? Igya meg az egész üvegrevalót, ha sze­reti a gyülmölcslét?! Igaz, végül is egészséges. .. A fizető nem tud vissza­adni az ezresből, noha egy­általán nem az első vendé­gek közt érkeztünk. Ami­kor visszajön, még mindig kevés az aprója. „Te, ad­jál már nyolcvan forintot!” — kurjant oda a levest töl­tögető társának. • Nos, ottjártunkkor így fes­tett a Balassa. A Balassa, mely minden volt, csak má­sodosztályú hely nem...! Sz. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom