Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-19 / 143. szám

NOGRÄD 1987. Június 19., PÉNTEK Csao Ce-jangelutazott Budapestről Hivatalos, baráti látogatá­sa befejeztével ünnepélye­sen, katonai tiszteletadással búcsúztatták csütörtökön a Kossuth Lajos téren Csao Ce-jangot, a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának megbízott főtitká­rát, az államtanács elnökét, aki Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának és Lá­zár Györgynek, a Politikai Bizottság tagjának, a Mi­nisztertanács elnökének meg­hívására tartózkodott ha­zánkban. Csao Ce-jang Kádár János társaságában fogadta a fel­sorakozott díszegység pa­rancsnokának jelentését, majd a magyar és a kínai himnusz elhangzása után el­lépett a katonák sorfala előtt. A vendégek és a ven­déglátók ezután kölcsönösen elbúcsúztak a megjelent ma­gyar és kínai vezetőktől, il­letve a budapesti diplomáci­ai képviseletek vezetőitől és tagjaitól. Az ünnepélyes bú­csúztatás katonai díszmenet­tel zárult. Csao Ce-jang és kísérete ezután a Ferihegyi repülő­térre indult, ahol Lázár György, Maróthy László és Kótai Géza búcsúzott el a magas rangú vendégtől. Je­len volt Iván László, hazánk pekingi illetve Zhu Ankang, Kína budapesti nagykövete. Csao Ce-jang kora dél­előtt utazott el hazánkból különrepülőgéppel. ☆ Csütörtökön Csao Ce-jang hivatalos, baráti látogatásra Szófiába érkezett. A szovjet külügyminiszter nemzetközi sajtókonferenciája (Folytatás az 1. oldalról) nisztertanács elnökével hasz­nos eszmecsere során az or­szágaink közötti gazdasági együttműködés fejlesztésének témaköreit tekintették át, Várkonyi Péter külügymi­niszterrel pedig fontos kül­politikai kérdésekben egyez­tették a magyar és a szovjet álláspontot. Eduard Sevard- nadze kijelentette, hogy bu­dapesti tárgyalásainak kö­zéppontjában is annak az átalakításnak a kérdései áll­tak, amely nemcsak a Szov­jetunió, hanem a szocialista közösség más országainak belpolitikai életét is jellem­zi. — A magyar és korábban a bolgár fővárosban folyta­tott tárgyalásaim során meg­győződtem arról, hogy ha partnereinket egyáltalán nyugtalanítja valami, akkor az az átalakítás sorsa — mutatott rá a szovjet kül­ügyminiszter. Azt szeretnék, hogy az országunkban el­kezdődött változások folyta­tódjanak, hajtsuk végre, amit elhatároztunk. Ígéretet tet­tünk rá, hogy ez így lesz, beváltjuk az átalakításhoz fűzött reményeiket. Nemzetközi kérdésekről szólva Eduard Sevardnadze leszögezte: a NATO taná­csának reykjaviki ülése, az ott hozott döntések után kedvezőbbek az európai kö­zepes hatótávolságú és had­műveleti-harcászati raké­ták maradéktalan felszámo­lásáról szóló megállapodás lehetőségei. Ugyanakkor az Egyesült Államok és NATO- partnerei álláspontjában olyan elemek jelentek meg, amelyek komolyan hátrál­tatják egy ilyen egyezmény megkötését. A szovjet külügyminisz­ter a legfőbb akadálynak nevezte az NSZK területén lévő és a Bundeswehr tu­lajdonát képező Pershing—1A rakétákkal, illetve ezek amerikai tulajdonban lévő nukleáris robbanótölteteivel kapcsolatos washingtoni és bonni szándékokat. Elfo­gadhatatlannak minősítette azt a szándékot, hogy a rob­banótölteteket amerikai kéz­ből NSZK .tulajdonba adják át, ily módon vonva ki őket a tervezett szovjet—ameri­kai megállapodás hatálya alól. A kettős nullamegoldás­ról folytatott genfi szov­jet—amerikai tárgyalásokon is felmerültek olyan problé­mák, amelyek kiküszöbölése nélkül nem jöhet létre meg­állapodás. Eduard Sevard­nadze ezek között említet- ite azt az amerikai ütemter­vet, amelynek értelmében az egyezmény aláírását követő néhány évben csak a Szov­jetunió folytatná közepes ha­tótávolságú és hadműveleti- harcászati rakétái leszere­lését és megsemmisítését, miközben az Egyesült Ál­lamok ilyen fegyverei még megmaradnának, Washing­ton pedig alkalmazná a szovjet leszerelési lépések ellenőrzésének teljes mecha­nizmusát. Véleményünk sze­rint a leszerelést mindkét részről 'meg kell kezdeni, és az ellenőrzést egyaránt al­kalmazni kell a szovjet és az amerikai lépésekre — mondotta a szovjet külügy­iminiszter. Az Egyesült Államok ma­gatartásában más óvatos­ságra intő, az előrehaladást hátráltató elemek is felfe­dezhetők — mondotta Edu­ard Sevardnadze és figyel­meztetett rá: a leszerelési intézkedések egyeztetésé­ben igen fontos szerepe van az időtényezőnek. Az amerikai elnökválasztási harc kezdetéig már nem sok idő van hátra, ezért minden napot, órát a leg­jobban ki kell használni a tervezett egyezmény mi­előbbi megkötése érdeké­ben. Nyilatkozatát befejezve, a külügyminiszter leszö­gezte : a rakéták kérdése nehéz és bonyolult. Az egyezmény körvonalai, ha nehezen is, de már kezde­nek kirajzolódni. Lesz meg­állapodás, ha mindkét fél következetesen tartja ma­gát mindahhoz, amiben Mi­hail Gorbacsov és Ronald Reagan Reykjavikban egyet­értett. Az újságírók kérdéseire válaszolva, Eduard Sevard­nadze szólt arról, hogy a genfi szovjet—amerikai megbeszéléseken kívül, más tárgyalási fórumokon is van lehetőség az előrelé­pésre. Létrejött a reális esélye annak, hogy megál­lapodás szülessen az euró­pai hagyományos fegyver­zet korlátozásáról és a ve­gyi fegyverek betiltásáról. Az európai fegyverzetkorlá­tozás lehetőségeinek betel­jesülése nagymértékben függ attól: hogyan dönt a bécsi utótalálkozó az euró­pai fegyverzetkorlátozás­ról szóló tárgyalások jö­vőjéről. Nagyon fontos, hogy a leszerelési kérdések ne váljanak külön a Hel­sinkiben elkezdődött össz­európai folyamattól. 'A Szovjetunió ezért felszólít­ja az e folyamatban részt vevő semleges és el nem kötelezett országokat, hogy ne maradjanak a háttér­ben, hallassák hangjukat a fegyverzetkorlátozási kér­dések megvitatásában. A szovjet külügyminisz­ter meggyőződéssel jelen­tette ki, hogy az átalakítás politikája minden szocia­lista országban megkezdő­dött. Ez egy törvényszerű jelenség és nem kampány­jellegű intézkedésekből áll. Lényege a szocialista tár­sadalom folyamatos javítá­sa, állandó önkorszerűsíté­se. A szocialista társadal­makban ez a folyamat te­kinthető természetesnek, a fejlődésben való megtorpa­nás pedig olyan természet- ellenes jelenségnek, ami el­len állandóan küzdeni kell. Ugyancsak egy kérdésre válaszolva, Eduard Sevard­nadze kifejtette véleményét a szovjet—kínai kapcsola­tok alakulásáról. Hangsú­lyozta, hogy a két ország között tárgyalások folynak a viszonyukban meglevő minden problémáról. Ál­landósultak a politikai kon­zultációk, amelyek során a kínai fél nagyon jól megis­merhette a vitás kérdések­ben vallott szovjet állás­pontot. A Szovjetunió meg­ítélése szerint sikerült je­lentős előrehaladást elér­ni a két ország viszonyá­ban. Jó ütemben fejlődik a szovjet—kínai gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködés. Gyakoriak a két ország parlamenti és kormányzati vezetői közötti eszmecserék. Ami a kétoldalú viszony teljes normalizálásának út­jában álló, kínai részről hangsúlyozott három aka­dályt illeti, Eduard Sevard­nadze kifejtette: az afgán kormány kidolgozta saját nemzeti megbékélési poli­tikáját, amelynek már ta­pasztalhatók is kezdeti si­kerei. A kambodzsai veze­tés is a vietnami csapatok jelenlétét feleslegessé tevő nemzeti megbékélésre tö­rekszik, s a pol potista hó­hérok kivételével, kész együttműködni minden el­lenzéki erővel. Mongóliából a Szovjetunió saját akara­tából és nem pekingi kész­tetésre már kivonta csapa­tainak egy jelentős részét. A Szovjetunió továbbra is arra törekszik, hogy had­erői ne állomásozzanak más országokban, és ha a körül­mények engedik, változat­lanul külföldön levő csapa­tainak kivonását tervezi. Nanuli Sevardnadze n délelőtti órákban felkereste a Duna Intercontinental Szállót, ahol megtekintette a Magyar Divatintézet őszi­téli kollekciójának bemuta­tóját. (MTI) Öböl-háború Robbanásveszély az olajország úton \ Az utóbbi hetekben is­mét felforróso­dott a Perzsa- (Arab-) öböl vi­ze és légköre. A feszültség lázgörbéjének emelkedése nemcsak át­vitt értelem­ben, hanem va­lóságosan is robbanásveszé­lyes helyzetet teremtett a kö­zel-keleti „olaj- birodalmak” leginkább gyú­lékony szögle­tében. Az ok­okozati lánco­latban ennek közvetlen, á felszínen lát- \ Der Spiegel térképvázlata a Stark-inci- ható előidézője dens színhelyéről és a felkete vonallal jel- az immár he- zett tankhajók útvonaláról tedik eszten­deje dúló ira­ki—iráni háború. Az Öböl környékén — amely egyébként a parti'ál­lamokkal kapcsolatban álló külföldi exportőrök legfőbb olajszállítási útvonala — sokféle és bonyolult érdek ütközik össze. A hamburgi Der Spiegel adatai szerint Nyugat-Európa innen fede­zi energiahordozó-szükség­letének 20—25, Japán pedig több mint 60százalékát. Mi­után az USA részesedése ebből a körzetből mindössze 6 százalék, Washingtonban a meglehetősen nagy aránybe­li különbséget hozzák fel an­nak indoklására, hogy a NATO nyugat-európai tag­államai a jelenleginél jóval többet vállalhatnának a ha­józás haditengerészeti bizto­sításában az Arab-tenger fe­lé vezető kijárat legérzéke­nyebb „ütőerénél”, a Hor- muzi -szorosban. Az Omani-öbölre nyíló, 15—18 kilométer széles, és 85 kilométer hosszúságú szo­ros katonai szempontból va­lóban a legsebezhetőbb, és ezt — földrajzi elhelyezke­désénél fogva — számotte­vő flottaerejével és parti te­lepítésű harceszközeivel — (köztük rövid hatótávolságú tüzérségi rakétáival) Irán előnyösen kihasználhatja. Irak ezzel szemben az Öböl­re is kiterjedő hadművele­teivel, főleg légifölényének kiaknázásával igyekszik gyen­gíteni a vele szembenálló fél hadviselési képességét. Egyikük is, másikuk is ar­ra törekszik, hogy egymást kölcsönösen elvágják a gaz­dasági-pénzügyi források­tól, s megfosszák a fegyve­res küzdelem folytatását tápláló olajbevételektől. Ez az igen tetemes anyagi és élőerő-áldozatot követelő „gazdasági háború” — vagy ahogyan Nyugaton mondják: a „tankerháború” — 1981-től fokozatosan bontakozott ki. Amíg például 1981. és 1983. között „csupán” 45 olajszállító tartályhajót ért támadás az Öbölben. 1984- ben már 67-et, 1985-ben 83- at, 1986-ban pedig 105-öt. Ez év első négy és fél hó­napjában a mérleg serpe­nyőjében 34 „nagy tengeri célpont” szerepelt, köztük a „Csujkov marsall" nevű szov­jet tankhajó, amely Kuvait partjainál futott aknára. ■ Ugyanaznap, a késő esti órákban az Öböl közepe tá­ján tartózkodó amerikai „Stark” fregattra csapott le az iraki légierő egyik francia gyártmá­nyú gépe. A 37 tengerész halálát követelő incidens nem túl nagy távolságra történt a Hormuzi-szorostól, ahol a legfejlettebb tőkés­országok évi kőolajszállítá­sainak összességében körül­belül egyötöde áramlik át. Az igen korszerű — szin­tén francia — Exocet repü­lőgép-fedélzeti rakéta 160 kilogrammos robbanótölte­tével akár 20—30 kilomé­ter távolságból is indítható. A Reagan-kormányzat az öbölben járőröző fregattot ért iraki légicsapást most ürügyként próbálja felhasz­nálni arra, hogy a „hajó­zás szabadsága biztosításá­nak” jelszavával fokozza ka­tonai jelenlétét a térségben. A parti államok attól tart­va, hogy egy nemkívánatos „eszkalációba” sodródhat­nak, aggodalommal szemlé­lik a fejleményeket. Noha nem azonos módon ítélik meg a nekik felkínált ame­rikai „védnökséget”, abban nagyjából egyetértenek, hogy az öböl menti együttműkö­dési tanács 1981-ben létre­hozott politikai és katonai szervezete elegendő garan­ciát jelenthetne az Arab­félsziget biztonsági érdekel­nek védelméhez. (A tanács tagállamai: Szaúd-Arábia, Kuvait, Oman, Bahrein és az Egyesült Arab Emírsé­gek.) A jelzett országok had­erőinek összlétszáma mint­egy 150 ezer fő (ennek csak­nem a felét Szaúd-Arábia adja), így hát megfelelő el­határozás és koordinácó ese­tén valószínűleg képesek lennének hatékony katonai intézkedésekre a stabilitás megőrzéséhez vagy helyreál­lításához. Ez a szándékuk azonban egyrészt az USA- tól való (igaz, nem azonos mértékű) függésük, másrészt az iraki—iráni háborúval kapcsolatos eltérő álláspont­juk miatt távolról sem kö­vetkezetes és egyértelmű. Így hát azt várni, hogy a pet- roldollárok milliárdjainak haszonélvezői döntően befo­lyásolhatnák az események menetét, több mint kérdéses. Éppen ezt kihasználva a Pentagon igen jelentős, atommeghajtású repülőgép­hordozókkal megerősített ha­ditengerészeti csoportosítá­sok tartós odaküldésére ké­szül, hogy ezáltal is minél jobban ellenőrizhesse a neu­ralgikus térséget. Washing­tonban máris bejelentették, hogy a Közel-Keleten au­gusztusban sorra kerülő „Bright Star" (Fényes csil­lag) fedőnevű hadgyakorlat keretében a kijelölt hadi­tengerészeti erők és az úgy­nevezett gyorsreagálású had­test részvételével nagysza­bású erődemonstrációt ren­deznek. A gyakorlat végre­hajtása után — mint hírlik — egy repülőgép-hordozó ha­jóval (fedélzetén 85 harci géppel) megerősített flotta­kötelék állandóan az Öböl közelében maradna, készen bármikori fegyveres beavat­kozásra. Ez semmiképpen sem jó jel olyan feszült- ségi gócban, ahol a katona- politikai helyzet és az olaj egyformán rendkívül lob­banékony. .. Serfőző László A kormány ülését követő szóvivői értekezleten Bányász Rezső, a sajtó jelenlevő kép­viselőinek kérdéseire vála­szolt. Elsőként a Magyar Távirati Iroda tudósítója kérdezett hazánk utóbbi időszakban megélénkült dip­lomáciái tevékenységéről. Bányász Rezső válaszában leszögezte, hogy az első fél évben valóban egymást kö­vették a fontos hazai és kül­földi tárgyalások. Mindez nemcsak a mostani időszakra jellemző — hangsúlyozta. A magyar külpolitika követke­zetes aktivitása már hosszú ideje része annak a törek­vésnek, amelyet a szocialista országok folytatnak a nem­zetközi biztonság, a béke megőrzése, a Helsinkiben megkezdett enyhülési folya­mat továbbvitele érdekében. Ehhez kapcsolódóan hang­zott el az MTI második kér­dése is, amely a most befe­jeződött magyar—kínai tár­gyalásokról érdeklődött. A szóvivő kiemelte: Csao Ce- jang elvtársnak a magyar vezetőkkel folytatott tárgya­lásai szívélyes, baráti, elv­társi légkörben zajlottak. A megbeszéléseken kifejezésre jutott az a kölcsönös óhaj és készség, hogy a két ország kapcsolata az élet minden területén dinamikusan to­vábbfejlődjön. Egymás ta­Kormányszóvivői tájékoztató pasztalatainak megismerése, az újabb lehetőségek feltárá­sa megkönnyíti ennek az együttműködésnek a kiszéle­sítését. A magyar és a kínai tapasztalatok egyaránt arra utalnak, hogy a reformok­nak a társadalmi előrehala­dás szerves részévé kell vál- niok. Pártjaink együttműkö­dése új fejlődési szakaszhoz érkezett, és államközi kap­csolataink is magasabb szintre emelkedtek. A nem­zetközi kapcsolatokban elté­rő lehetőségeink ellenére a lényeget illetően ugyanazért lépünk fel: a béke biztosí­tásáért, a háború megakadá­lyozásáért, a fegyverkezés csökkentéséért. Nagyra értékeljük, hogy a Kínai Népköztársaság ezen elvek mellett határozottan kiáll, s kijelentette: elsőként nem kíván atomfegyvert használni, és fellép a világ­űr militarizálása ellen is. Mindez világpolitikai jelen­tőségű. A találkozók során mindkét fél kifejezésre jut­tatta azt a véleményét, hogy a legfelsőbb szintű találko­zók, véleménycserék rend­szeressége hatékonyan hozzá- . járul népeink hagyományos barátságának erősödéséhez. Mint ismertté vált, Csao Ce- jang hivatalos baráti láto­gatásra hívta meg a Kínai Népköztársaságba Kádár Já­nost és Lázár Györgyöt, Li Hszien-nien, a Kínai Nép- köztársaság elnöke nevében külön meghívást adott át Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az adóreform előkészítésé­nek jelenlegi helyzetéről ér­deklődő kérdésre (Magyar Rádió) a szóvivő elmondotta, hogy a munkálatok a társa­dalmi és a szakmai vitákban elhangzott észrevételek gon­dos figyelembevételével foly­nak. A téma nagy hordereje miatt a Minisztertanács fo­lyamatosan tájékozódik arról, hogyan halad előre a mun­ka, milyen problémák je­lentkeznek. A kormány is arra törekszik, hogy ülésein a vitákkal is segítse e mun­ka előrehaladását. A szabadságolások új rendjéről szólva (Népsza­va) Bányász Rezső utalt arra, hogy a Magyar Köz­löny június 14-i számában kihirdetett minisztertaná­csi1 rendelet az évi rendes szabadság kétharmadának egybefüggő kiadásáról szó­ló korábbi rendelkezéseit módosította a gazdálkodás zavartalan feltételeinek biztosítására és egyéb dol­gozói érdekekre is figye­lemmel. A módosított sza­bály szerint az évi rendes szabadság kétharmada he­lyett az alapszabadság — azaz az évi 15 munkanap — kétharmadát kell a mun­káltatónak egybefüggően ki­adnia. A következő kérdés a magyar—román—j ugoszláv határon történtek Vizsgá­latának megállapításaira vonatkozott (MTV-híradó). Ami a magyar—román— jugoszláv határ találkozá­sánál ez év május 29-én le­játszódott súlyos, fegyveres határincidenst illeti, a ma­gyar szervek eljárása nyo­mán, a román fél elismerte felelősségét, kifejezte saj­nálkozását, és elnézést kért a történtekért. A magyar fél felszólította a román il­letékes szerveket, hogy az ilyen és ehhez hasonló ese­mények elkerülése érdeké­ben, tegyék meg a szüksé­ges intézkedéseket. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom