Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-05 / 104. szám

1987. május 5., KEDD 3 n lemaradás még pótolható Csomagolt tersek Rétságon — Még állítanom kell egy keveset a kivágókéseken, hogy a kartonból kikerülő hulladék a rajzon előírt helyről essen ki — mondja Tolnai Lajos gépkezelő, a Globus Nyomda rétsági gyár­egységében. Aztán egy kis igazítás az imbuszkulccsal. Ismét felzúg a hatalmas csarnokban az automata ki- vágógép és fut a pipereszett színes doboza a masinán. A fiatalembernek most már csak figyelnie kell a monst­rum működését, hogy a nyolc óra alatt csaknem 28 ezer darab kemény ívből kivágja a kívánt méretű do­bozt. Akárcsak a szemléltetett művelet, olyan változatlan másfél évtizede a gyáregy­ség termelési szerkezete. Hi­szen a telepítésből fontos bá­zisa a csomagolóanyagok készítésének. Évente csak­nem 200 millió forint árbe­vétel mellett több mint 10 ezer tonna papírt dolgoz fel. Lépést tartva a csomago­lási technológia fejlődésével, ma már többszínű ofszet- nyomássail készülnek a tet­szetős küllemű dobozok. Ter­mékeik között az élelmi­szeripartól a vegyiparig sok­féle cikk csomagolására al­kalmas anyag megtalálható. A szifonpatrondobozból pél­dául az országos igényt ki­elégítő 50—60 millió darabot hajtogatnak Rétságon. ülkatrószhiány Látva a hatalmas mennyi­ségű papírbálákat meglepő­döm. amikor Pál György üzemvezető arról beszél, hogy milyen hamar tönkre­mennek ezek a gépek. . — A kivágók között a leg­több 7—8 éves és nem ritka az sem, amelyiken 100 mil­lió ivet vágtak már ki. Ez a művelet nagy nyomással történik, mely óriási igény- bevételnek teszi ki a gépe­ket. Gyorsan kopnak, törnek az alkatrészek, pótlásuk vi­szont nein egyszerű feladat, mivel a külföldről szárma­zó nyomdaipari gépeknek nincs hazai alkatrész-hát­téripara. A javítást legtöbb esetben házon belül barká­csolással oldják meg a sze­relők. Kevesebb dolgozóval A javítóműhely dolgozói­nak szorgalma, leleményessé­ge nyomán folyamatos a termelés. Ám, hogy az még­sem mindig felhőtlen, az jelenleg abból adódik, hogy a kivágó, és a nyomóüzem kapacitása nincs szinkron­ban. A nyomóüzemben egy­szerre csak két. színt tudnak nyomni a gépek. így a több­színű dobozokon a végső forma kialakítása érdekében többször át kell engedni a kartonokat a hengerek kö­zött. Az igényes piacon ma már egyre inkább ilyen cso- mogalóanyagban látni az árut. Rövidesen itt is lesz előbbrelépés. Már szerelik a csarnokban az új négyszín­nyomó masinát, melynek üzembe helyezésével növek­szik a kapacitás és várható­an helyreáll az üzemek kö­zött a termelési egyensúly is. — Milyen eredménnyel zárták az első negyedévet? — kérdezem Karcagi László igazgatót. — A termelési értékünk, annak ellenére, hogy a ta­valyi esztendő hasonló idő­szakának eredményét több, mint három százalékkal túl­teljesítettük, az idei tervtől csaknem tíz százalékkal el­maradt. Igaz, ez időszak alatt csökkent a dolgozók száma is. Egyébként ez a lemaradás minimális. Nyújtott műsza­kokkal, túlmunkával hamar behozható. A kevesebb árbevételben az anyagellátás egyenetlen­sége a ludas. Eredek es mó­don nem az import-, hanem a hazai termék nem érke­zett meg. Ilyen kiegyensú­lyozatlan anyagellátás mel­lett nehéz rugalmasan alkal­mazkodni a piaci igények­hez. Általában egy hónapos kifutással készül el a gyár­egységben egy-egy termék. — A hosszadalmas anyag- beszerzés miatt sok esetben nem vállaljuk a megrende­lést, mert semmi biztosíték nincs arra, hogy időre szál­lítani tudjuk a kért termé­ket — közli az igazgató. Ezen a gondunkon az alap­anyag-készletezés segítene, ám ezt a jelenlegi gazdálko­dási körülmények nem te­szik lehetővé. Piackutatás A központban a közelmúlt­ban alakult egy piackutató csoport, melynek feladata a piac jobb feltérképezésé. Remélhetőleg némi stabili­tást ad idővel a termelés­nek a kis kollektíva mun­kája. Nem rejtette véka alá azt sem az igazgató, hogy a bel­ső szervezettséggel és az anyaggazdálkodással sem teljesen elégedett a gyár. egység vezetősége. Bár az esztendő első három hónap­jában hatékonyabban dolgo­zott a kollektíva, most pre­cízebb, körültekintőbb in­tézkedési tervet készítenek a lemaradás pótlására és meg­szigorítják az anyaggazdálko­dást. Surányi János Olajcsövek Tengizbe Nagy ütemben folyik a VEGYÉPSZER salgó­tarjáni gyárában azok­nak az olajcsöveknek a gyártása, amelyek elké­szültük után a szovjet­unióbeli Tengiz olajme­zőire kerülnek. A La- valin-Litwin-Lurgi kon­zorciumtól kapott meg­bízás alapján a tarjáni üzemnek november vé­géig 1900 tonna cső fe­lületkezelését és festését kell elvégeznie, ezen kí­vül 670 tonna csőívet előállítania. Képripor­tunkban a csőgyártók­ról számolunk be. — kulcsár józsef — A gyár udvarán tonnaszámra várják a csövek a feldolgozást. Az SKÜ első negyedévi mérlege Több benyújtott és bevezetett újítás Botlik Ferenc és Ludányi István lakatosok felületke­zelésre készítik elő a csöveket Savanyú a szőlő? U gye, nem szorul különösebb magyarázatra, mikor sa­vanyú a szőlő? Lehet, persze akkor is, amikor a ter­mészet bánt szűkmarkúan az édesítő napsütéssel, de álta­lában mégis akkor mondjuk fanyarnak a csábító fürtöt, ha nem érjük el, nem lehet a miénk... Valami hasonló jelenség figyelhető meg mostanában a gazdasági életben is. Azért épp mostanában, mert napja­inkra jellemző igazán a teljesítmények és ezek kapcsán a jövedelmek szóródása, ahogy mondani szoktuk volt: dif­ferenciálódása. Sajátságos irigykedés, mások eredményeinek lesajnálása, a siker tisztességes voltának kétségbevonása hallható ki a gazdaság utcai, folyosói közvéleményének hangjai közül. Annyira, hogy az utóbbi hetekben nem egy testület, de­mokratikus fórum vitájában is többen szükségesnek tar­tották, hogy válaszoljanak rá. Találva érezhették magukat azok, akik a suttogó plety­ka alattomos módszereivel iparkodnak aláásni a sikeres gazdálkodók becsületét. Hogy mivel? Azzal például, hogy napjaink mindegyre nehezedő, mind nagyobb követelményeket támasztó gazda­sági környezetében eleve gyanús a látványos boldogulás. Az okos alkalmazkodás, a bátor kockázatvállalás példaadó szerepét, rangját rántják sárba azzal, hogy kiemelkedő si­ker mögött legjobb esetben is ügyeskedést, a törvényes ke­retek határát súroló, vagy azokon túllépő manőverezést sejtenek, s nemcsak sejtenek, hanem ez irányú vélelmüket terjesztik is. Az effajta magatartás több mint tisztességtelen. Joggal sérti azoknak a kollektíváknak az önérzetét, akiknek ép­pen a középszerből való kilábalás, a mind izmosabb sike­rek erősítették meg vagy éppen adták vissza önbizalmu­kat, önbecsülésüket. Hiszen a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár sem azért tart ma ott, ahol tart, mert egy íz­ben megemelte termékei árát. Gyorsan elkopott volna az ezzel szerzett előny, ha nem toldották volna meg takaré­kos gazdálkodással, jó belső szervezésekkel, s ötödik sebes­ségre kapcsolt gyártmány- és gyártásfejlesztéssel. Rossz he­lyen kereskednek azok is, akik például a drégelypalánki Szondy Ipari Szövetkezet imponáló exportsikerei mögött szerencselovagokra jellemző magatartást, kétes üzelmeket, vagy éppen a tisztességtelen jövedelemszerzésnek mindent alárendelő stílust vélnek felfedezni. N emcsak inkorrekt, viszolygást keltő, hanem kifejezet­ten kárt okozó az efféle szemlélet. Hiszen közvetve azt sugallja, hogy a tehetetlen, az előrébb lépni képtelen gazdálkodók oldalán áll a becsület, a törvénytisztelet. Bi­zony könnyebb az ilyenforma becsület pózában tetszeleg­ni. mintsem a nagy átlagból magasan kiemelkedő példa követésére az erőket összeszedni. Sz. M. A Közép-magyarországi Tej­ipari Vállalat pásztói üzeme százféle társüzemi terméket tárol és szállít ki megyénk üzleteibe. A szokásos lelkesedéssel és eredményességgel kezd­ték az idei esztendőt a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek újítói. Az első három hó­napban 362-en vetették pa­pírra az ötletüket, negyven­kilenccel többen, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. A benyújtott javaslatok száma harminccal növeke­dett tavalyhoz képest és 164 volt. Az újítások minősége is javult. Az egyszemélyi el­bírálók kedvező véleménye alapján 103 ötletet vezettek be a gyakorlatban. A múlt esztendő ugyanezen idő­szakában harminchárommal kevesebb javaslatot haszno­sítottak. Az újítások előkalkulált megtakarítása csaknem 2 millió 600 ezer forintot tett kii. Jóval több mint három­szorosa volt az egy évvel korábbinak. Az ezzel fog­lalkozó szakemberek jól mérték fel az újításokban rejlő lehetőséget, hiszen az utókalkulált megtakarítás 2 millió 765 ezer forintra rúgott. Az első negyedévben há­rom jelentősebb újítás „mér­legét” vonhatták meg a vállalatnál. A tizenöt tonnás híddaru átalakítása egy év alatt 283 ezer forint hasz­not hozott. Az újítás a csa­varipari program megvaló­sítását segíti. A kiistierenyei feldolgozó gyár ötletgazdái acéllal váltották fel a kúp- görgő műanyag palástját. A gazdasági eredmény ke­reken félmillió forint. Ko­rábban az NSZK-ból im­portálta az SKÜ a redőnyru­gó alapanyagát. Egy újítás lehetővé teszi az NDK-ból származó alapanyagnak az erre a célra való felhasználá­sát. A kiadás 882 ezer fo­rinttal csökkent egy év alatt. Az újító kohászok 378 ezer forint újítási díjat ve­hettek át az elmúlt három hónapban tevékenysé­gükért. A javaslatok meg­valósításában közreműkö­dők ötezer forintot kaptak. Az erkölcsi elismerés sem marad el. A közeljövőben öt újító részesül a Kiváló újító kitüntetés arany fo­kozatában, ugyanennek a kitüntetésnek az ezüst fo­kozatát heten, a bronz fokozatát pedig tizen­egyen vehetik át. Sikeres bankvúllalkezús Sikeres évet zárt a ve­gyes vállalati formában mű­ködő magyar—amerikai pénzintézet, a Citibank Bu­dapest Rt. — állapították meg a részvényesek a bank napokban megtartott éves rendes közgyűlésén. A pénz­intézet kihelyezései a múlt esztendőben elérték a hat- milliárd forintot, s nyeresé­ge meghaladta a 34 millió forintot. Robin M. Winchester, a Citibank Budapest Rt. ve­zérigazgatója az MTI mun­katársának elmondotta: a múlt esztendőben arra tö­rekedtek, hogy az 1985 de­cemberében alakult pénzin­tézet üzletkörét minél gyor­sabban megteremtsék és olyan jövedelmező vállal­kozásokba kapcsolódjanak be, amelyek már az első évben biztosítják a nyeresé­ges tevékenységet. A ma­gyar hitelezési előírások le­hetővé tették a Citibankok nemzetközi hálózata által több mint 90 országban ki­próbált gyakorlat helyi al­kalmazását. A megújulást követően az új pénzintézet üzletköre számottevően bővült, jelen­leg már több mint hetven magyar termelő-értékesítő és külkereskedelmi válla­lat tartozik a bank üzleti partnerei közé. Számukra egyaránt nyújt rövid, közép- lejáratú hiteleket. A bank tevékenységében elsősorban a magyar vállalatok műkö­dését finanszírozó forgóesz­köz-hitelezés vált jellemző­vé, de nagy az érdeklődés a konzultációs és tanácsadó szolgáltatásai iránt is. Fel­futóban van a lizingüzletág is, a bank a múlt évben már számos termelőberen­dezést vásárolt meg, hogy azokat hazai vállalatoknak bérbe adhassa. Növekvő az érdeklődés a bánik által kí­nált befektetési lehetőségek iránt is. A pénzintézet már az igen rövid időre — az akár néhány napra — elhe­lyezett betétek után is fi­zet kamatot. A vezérigazgató hangsú­lyozta, hogy mindinkább ak­tív szereplőivé kívánnak válni a kialakulóban levő, gyorsan fejlődő magyar pénzpiacnak. Keresik az együttműködést a Magyar- országon működő bankok­kal. Tervezik, hogy eg.y-egy beruházásban, amelyet több bank finanszíroz, a jövőben a Citibank is részt vesz. A közelmúltban már ilyen tár­gyalást folytattak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom