Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
Olvasónapló Téli bárány Bő két évtizedet fog át Kalász Márton regényének cselekménye. A harmincas évek derekától az ötvenes évek végéig kíséri figyelemmel szereplőinek sorsát. Ha volt felbolydult időszak a magyarság történelmében, ez mindenképp azok közé tartozik. Nagy történelmi tragédiák és nagy sorsfordulók determinálták életünket- Pedig az emberi létezés alaptermészete mégiscsak olyan, hogy a rendhez vonzódik inkább, s nem a rendetlenséghez, s a hagyományoknak, a szokásoknak, az élet kialakult rendjének, a hétköznapokban való létezésnek sokkal meghatározóbb a szerepe, mint gondolnánk. A Téli bárány egyik erőssége éppen az, hogy bár hőseinek sorsát a történelem vad hullámverései messzemenően módosítják, e hősök mégsem a „történelemben" élnek, hanem saját létükben, a maguk hétköznapjaiban és ünnepeiben. A változásoktól nem függetleníthetik magukat, de a változásokban is önmaguk próbálnak maradni. „Minden sors: jó sors" — mondja a regény mottója Boethiust, a késő latin filozófust idézve. S e gondolatban ne a mindenhez való alkalmazkodást, hanem a mindenképpen embernek megmaradás törvényét lássuk. A regényben két család története áll a középpontban. A Probst és a Mess család egy Duna- menti faluban él, a déli határ közelében. Soknemzetiségű vidék ez. E családok németek, de délszlávok, cigányok, zsidók is élnek itt. S a nemzetiségek békés egymás mellett élésének a regény cselekményének időszaka- kifejezetten pem kedvezett. A németek, egyszerre csak azt vették észre, hogy ők ..nagynémetek”, még . akaratuk ellenére is, s hogy a magyarok alacsonyabb rendűek. Aztán a háború után fordult a helyzet, jöttek a kötelező kitelepítések, amit elkerülni csak szerencsével lehetett, s jöttek helyükre a betelepülő székelyek és felvidéki magyarok. A fordulat éve után csak azért lélegezhettek fel a maradék németek, mert a délszlávok kerültek sorra az elítélésben. A nemzetiségi lét közelmúltját Kalász Márton testközelből élhette át. Valami olyasféle csoda zajlik itt le, mint Illyés Gyula Puszták népe című könyvében: csak az írhatja meg tökéletes érvényességgel mind a puszták, mind a nemzetiségiek sorsát, aki maga is közülük jött, s érzi még a szűkebb közösség testmelegét, s az elszakadás riadalmat is. S .ahogy az Illyés-könyv is a tiszta epikai műfajok sajátos ötvözete, az Kalász Márton regénye is. önéletrajzi regény a Téli bárány, bár lehetséges mértékig személytelenített formában. Kettős családregény, amely elsősorban mégiscsak e családok tagjainak életsorsát kíséri figyelemmel. Falu. és parasztregény, amely a magyarországi falvak zaklatott évtizedeiről ad képet. Mindezt sajátos összefüggésben teszi: a nemzetiségi sorsot állítva középpontba. S közben természetesen mindvégig magyar regény is ez: minden, ami benne van, a mi történelmünk, a mi sorsunk része. S mindezeken túl, illetve mindezeknél előbbrevalóan a szomorúság regénye is a Téli bárány. Valami elementáris elégikusság hatja át kezdettől végig. Mindennek az alapja az, hogy a regény világában a központi érték a munka, a dolgos élet, s ezt az értéket állandóan megkérdőjelezi a történelem menete egyrészt, az emberi lét kiszámíthatatlan behatároltsága másrészt. Mindezt legnagyobb erővel Pauli Probst sorsa példázza, alakja, pusztulása feledhetetlenül ivódik eml ékezetünkbe. De egészében is nagy élmény Kalász Márton regénye. Vasy Géza Zenei krónika Zánkai meghívást kaptak. A Magyar Úttörők Szövetségének nevelési programjaiban a zenei nevélés az egyik legfontosabb feladat. Ennek megfelelően rendezte meg a szövetség Nóg- rád megyei elnöksége az ifjúsági úttörő-zenekarok találkozóját a közelmúltban Salgótarjánban. Egy zenekarnak, vagy kórusnak a megszervezése, pódiumra való felkészítése a lelkes tanárok és a tehetséges gyermekek közös mun. kájának eredménye. Egy ilyen közös munka eredményeként hallhattuk a bátonyterenyei vonószene- kar és a Bartók Béla Általános Iskola kamarakórusának közös, szép előadását. Bubnón.é Nagy Piroska karigazgató és a vezénylő, Venter László nagy lelkesedéssel és szakmai megalapozottsággal vezetik, nevelik az együttest. A balassagyarmati zeneiskolai fúvószenekar igényes pedagógiai és szakmai mun. kával jól előkészített, szép előadásával Gyimesi László tanár kitűnő munkáját dicséri. (Elnyerték a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar vándorserlegét.) A balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskola zenei tagozatú kamarakórusa (karigazgató Antal Gusztáv, né) és a zeneiskola vonószenekara (Ember Csaba zeneiskolai igazgató vezényletével) olyan színvonalas mű. sort adtak, .hogy jutalmul nyáron a zánkai úttörőtábor vendégei lehetnek. A szép zenei hagyományokkal rendelkező Salgótarján adott ízelítőt a város zeneiskolájában működő együttesek munkájáról. Ez a színvonal, ismerve hazánk jóformán valamennyi zeneiskolájának ilyen jellegű munkáját, bármelyikkel ösz- szehasonlítható. Komoly érdeme ez Virág László igazgatónak, aki évtizedeken át pedagógustársaival jó szakmai munkával, a város rang. jónak megfelelő színvonalra segítette a" zeneiskolát. A vonószenekart Virág László vezényelte, a fúvószenekart Torják Vilmos együttesvezető irányította kitűnően. Mindkét együttes a nyáron Zánkán fog további sikereket szerezni a Nógirád megyei úttörőknek- A bírálóbizottság nevében: Kovács Imre főiskolai tanár , ☆ Székesfehérvárott a napokban rendezték meg az Alba Regia kamarazenei találkozót, melyre az ország több miint 120 zeneiskolájából hetvenet hívtak meg. köztük két nógrádit. Nagy közönségsikert aratott a balassagyarmati zeneiskola két tanulója: Szabó .Mónika (fuvola) és Lévárdi Beáta (zongora), mindketten Ka- nyó András tanítványai. Ugyancsak szépen szerepeltek a salgótarjáni fúvósok, Kapi Gyula növendékei : Gál Péter, Miklós Sándor, Juhász Tamás, Kasza Gábor. Tóth Zoltán §s Kis Endre. Homoga József: Tátra Száz éve szüléiéit ARCHIPENKO Száz éve, 1887- msius 30- án Kijeviben született a modern szobrászat egyik úttörője, Alékszander Archipenko, és 23 évvel ezélőtt, 1964. február 25-én halt meg New Yorkban- Élete két végállomása között a pálya Párizson és Berlinen haladt át. Szülővárosában kezdte művészi tanulmányait, de valójában nem az iskola, a tanulás, hanem a keresés és fölfedezés belső útján fejlődött. Talán családi hatásra is: apja feltaláló mérnök volt. S a művészetben a megújulás keresésének. az izmusoknak a kora volt az, e törekvéseknek a gyűjtőhelye pedig Párizs. Otthoni, majd moszkvai kiállítások után oda érkezett ő is. A Louvre-ot, azt vallotta később igazi iskolájának. Hasonló útkeresőkkel találkozott, velük együtt szerepelt 1910-től. Ekkor már tanított is; magániskolájának tanítványa volt kis ideig Feren- czy Béni. Tér, mozgás, szín Ezek a kubizmus kibontakozásának évei. A szó mér. tani alakzatokra bontott elemekből felépülő csendéleteket, emberalakokat idéz. A valóság azonban csak utólag skatulyázható. A megújulás a magától értetődőnek hitt ábrázolásnak, az ábrázolás és a világ profolé- mátlan viszonyának felbontása, új problémák keresése és megoldása útján jár- A keresők visszanyúlnak az ősi ábrázolásokhoz, azolk monumentalitását a téralkotásban látják. A tér és a mozgás foglalkoztatja őt is. Sába királynője nem a különleges valószerűség: ami ismert, arra elég utalni, a jelzések elégségesek ahhoz, hogy a képzelet mozgósítsa a néző élményeit. De hogyan lehet a teret nemcsak anyaggal betöltve, hanem üresen hagyva is a formálás részévé tenni? Hói gyan lehet a színt, vagy a különböző felületű anyagokat a térhatás eszközévé tenni? E kérdések eredeti megoldásai a mozdulataikkal teret befogó táncosok, a testidomokat jelző kihagyott terekkel formált nőalakok, a .mértani formákból, egymást metsző síkokból, kúpokból, áttörő egyenesekből plasztikus színezéssel épülő figuráik a cirkusz amúgy is jel- zéses, jelképes világából, vagy a bokszmérkőzés téren áthatoló, egymásba szögelő erőt és küzdelmet bezáró tömbjeiKinetikus, világító A század második — világháborútól terhes — évtizedét és Párizst maga mögött hagyva még két évet Berlinben tölt, a modern irányzatok másik szülőhelyén, majd 1923-ban Ameri. kába megy, ahol tanít, egy időben Moholy-Nagy László Üj Bauhausában vesz részt, és sikeres szobrászként él. Ezt a korszakát már gyakran leértékelik, mint kevés, bé progresszív, kisebb értékű, a vásárlói ízlésnek engedő alkotó szakaszt- Egyenetlenségek . minden művész pályáján vannak, s Archipenko korábbi munkái sem egyöntetűen mind kiemelkedő értékűek, vagy újdon-sá- gúaik, A művészet nagy kísérletező korszaka is lehiggadt időközben- Archipenko „klasszicizáló” művei is tükrözik ezt, higgadtabb értékeket mutatnak fel. S azt is mondhatjuk, összegezve újraél olyan élményeket, mint az ősművészet, melynek hatása egyes korai műveiben jelentkezett. A Sába királynője, úgy érezzük, ezt az archaikus élméóyt egyesíti az archipenkóí térformálás eredményeivel. Emellett később is kereső mester: új anyagok, üveg, tükröző fém- felületek, műanyagok, érdekes kombinációk művészi meghódítója. S, ha a ma is jelentkező mozgó, kinetikus, vagy fényhatásokkal, világítással élő műveket . látjuk, jó tudnunk: ő lépett először e területre is. N. F. Rendhagyó irodalomtörténeti kiállítás Szécsényben Korhangulat — művésziét Mutasd meg tárgyaidat, megmondom, ki vagyi Ez azért nem ilyen egyszerű. Vannak emberek, akikre valóban jellemző, milyen tárgyakkal veszi körül magát, és vannak, akikre nem az. A magyar irodalomtörténet a legújabb korban is sok példával szolgál arra, hogy kiemelkedő életművek jellegzetes tárgyi környezet nélkül is megszülettek, összefüggésben az ország, s benne az írók, költők társadalmi helyzetével, gazdasági viszonyaival, életfeltételeivel. Ezek bizony nem mindig tették lehetővé azt, hogy jellegzetes tárgyakkal vegyék körül magukat. Sok esetben a hónapos szobák, az olcsó hotelok, napközben, vagy éjszakákon át a kávéházak jelentették számukra az otthont. A többi között ezért is nehéz több nagy írónk, költőnk életéről eredeti tárgyakban gazdag irodalomtörténeti kiállítást rendezni. Adott kor tárgyi kultúrája, mai kifejezéssel élve, környezetesztétikai színvonala és jellege viszonylag könnyebben megragadható, összefüggésben a mindenkori építészeti, művészeti stílusokkal, nem utolsósorban a létező gazdasági, technikai, technológiai színvonallal, társadalmi viszonyokkal. Az élet minőségének ezen külső kerete a korábbiakban lényegesen egységesebb volt, egyértelműbben jelzett bizonyos stílusú életvitelt, mint napjainkban. Azzal együtt is. hogy természetesen távolról sem minden társadalmi réteg számára voltak egyenlő mértékben elérhetőek ezen javak sem, így mindenkor több „életstílus” létezett. Mégis van bizonyos fogalmunk arról, hogy például milyen hangulatot” árasztott a múlt század második fele, a századforduló, vagy éppen századunk első két- három évtizede. Sajátos példa erre a szé- csényi Kubinyi Ferenc Múzeum rendhagyó irodalom- történeti kiállítása, amely három enteriőr segítségével kíván, szólni három életműről. A Korhangulat — művésziét című kiállítás Fe- renczy Teréz, Komjáthy Jenő és Krúdy Gyula korát és életét idézi föl. A három enteriőr a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a Nógrád megyei múzeumok anyagából állt össze. A kiállítást Kovács Anna és Presits Antal rendezte, szaktanácsadóként Vadászi Erzsébet, az Iparművészeti Múzeum főmunkatársa, Dra- veczky Balázs, a kereskedelmi és vendéglátó-ipari múzeum igazgatója, valamint Praznovszky Mihály történész-muzeológus működött közre. Olyan irodalomtörténeti kiállításról van szó, amelyben egyetlen egy magyarázó felirat sincs. Praznovszky Mihály szerint: „Ennél merészebb elképzelés létezhet a muzeológiában, de nagyobb bátorság a szándék megvalósításában — aligha. Hogy mégis megpróbáltuk, erre ösztönözött, hogy úgy érzékeljük, a hagyományos irodalomtörténeti kiállítások sora lassan lejár”. Mindez első pillanatban kétségkívül meglepő élményt jelent a látogató számára. A sajátos korhangulat azonban föltétlenül megfogja az embert, amint arról a televízió is beszámolt. Népi tablókat böngészünk, hanem szemlélődüník a korhűen berendezett szobákban, s szinte várjuk, hogy az így megidézettek mellénk lépjenek. Igaz, az itt látható bútorok, tárgyak sem voltak mindig az illető művész birtokában, de —, s a korhangulat azért hiteles — lehettek volna. Élhettek ilyen hangulatú környezetben! Mindhárom alkotó élete és munkássága kapcsolódik a városhoz. Bár Ferenczy Teréz 1823-ban Rimaszombatban született, életét Szécsény- ben élte le, s itt alkotott. Komjáthy Jenő 1858-ban Szécsényben látta meg a napvilágot. Krúdy Gyula nem volt szécsényi, de a család nógrádi származású Indokolt tehát, hogy mind- hármukrá Szécsényben —, vagy Szécsényben is — emlékezzenek. A kiállítás feltételezi, hogy a látogató már rendelkezik némi ismeretekkel, irodalmi tájékozottsággal a három alkotóról. Amennyiben azonban nem így lenne, a tárlal megtekintése ösztönzést jelenthet arra, hogy kézikönyvek segítségével mindenki megszerezze á szükséges ismereteket, s mindenekelőtt a költők, írók műveit vegye kézbe. A rendezők a kiadott katalógusban az ajánlott irodalmat közük Ez mindenki számára hozzáférhető. Igv a látogató nemcsak hangulatban, hanem tudásban is gyarapodhat. T. E.
