Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-29 / 125. szám

/ 2 NOGRAD 1987. május 29., PENTEK Sajtóértekezlet Moszkvában Nyugat nem mondott le az elrettentés koncepcióiról Bonn szorítóban „Pofonok" Drámai fordulatokban bővelkedik mostanában a nyu­gatnémet politikai élet. Helmut Kohl és pártbeli társai sor­ra kapják a „pofonokat” otthon és külföldről egyaránt. Ez a jelenség annál is inkább méltó a figyelemre, mert a kel­lemetlen jelzések belül is, kívül is — szövetségesi körökből származnak. S mert a belső és külső bajok meglehetősen összefüggenek, e kettő együtt okoz súlyos gondokat a kan­cellárnak. Nemrég két tartományi választás is volt az NSZK-ban; a kereszténydemokrata unió olyan veszteségeket szenvedett, amilyenekre néhány héttel korábban (amikor még meg is nyert egy tartományt, Hessent), legrosszabb álmaiban sem gondolt volna. Váratlan új helyzet állt elő az országban. Az addig oly sikeres zöldeknek ugyancsak csalódniuk kellett, míg a lejtőn lefelé csúszó ellenzéki szociáldemokratáknak sikerült (egyelőre) megkapaszkodniuk, Genscher külügymi­niszter szabaddemokratái pedig diadalmasan / vonulhattak be mindkét tartományi kormányba. A Bonnban a fő felelősséget hordozó kereszténypártiak két okra vezetik vissza kudarcukat. Az egyik a parasztok elégedetlensége a közös piaci árakkal. Bizonyosan van eb­ben némi igazság, főleg a mezőgazdasági jellegű Rheinland- Pfalzban, de sokkal fontosabb a másik ok: Kohlék népsze­rűtlen álláspontja a rakétaleszerelést illetően, kifogásaik a szovjet javaslatokkal szemben. Még saját szövetségeseik, a NATO-tagok is elhatárolják magukat tőlük, nem szólva Washingtonról. ahol fokozatosan haladnak egy valószínű megegyezés felé a Szovjetunióval. S mert Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter és kis liberális pártja nem osz­totta a merev elutasító véleményt, besöpörhetett a szava­zóktól néhány plusz százalékot. De, hogy ne ragadjunk be­le valamilyen túl sommás ítéletbe, nézzük a részleteket. Bonnban a kereszténypárti—szabaddemokrata együttes kormányoz, s amikor Moszkva előterjesztette javaslatait, amelyek szerint semmisítsenek meg Európában minden 500 kilométeres hatótávolságúnál nagyobb atomrakétát, (gondol­junk csak az SS—20-asokra és a Pershing—2-esekre), s ami­kor Washingtonban elkezdtek hajlani e, bátran mondhatjuk korszakalkotó megoldás felé —. pánik tört ki nyugatnémet vezető körökben. Tiltakozásuk indoka: ilyen leszerelés ese­tén megmaradnának a rövid hatótávolságú atomfegyve­rek, amelyek (használat esetén) csak .német földet érnének. Továbbá: véleményük szerint változatlan a szovjet fölény a hagyományos fegyveres erők, a harckocsik, a tüzérség, a gyalogság tekintetében. (Jegyezzük meg zárójelben, hogy ez utóbbi témák mindegyikére asztalon fekszenek szovjet tárgyalási javaslatok, de jelenleg valóban az 500—5000 ki­lométeres rakétákról van szó). íme itt a sorsdöntő kérdés: kihasználja-e Európa és az atlanti világ ezt az egyedülálló lehetőséget, és megszabadul a földrészen elhelyezett jelentősebb rakétáktól, vagy sem? Washington’— néhány fenntartással, amelyről még folynak a tárgyalások — igent mondott, később London és Párizs is, a kisebb NATO-tagok ennél is lelkesebben bólintottak. S igent mond Hans-Dietrich Genscher, ezért aratott sikert a két otthoni választáson. Helyeselnek a szociáldemokraták és sokan mások: a rakétakérdésben az NSZK közvélemé­nye világos többséget alakított ki. Szinte döbbenten kérde­zik Kohléktól: mit kívántak inkább, újabb kilövőállásokat Európában, behozandó a „szovjet előnyt”, vagy azt, hogy Moszkva még azokat a rakétákat is leszerelje, megsemmisít­se, amelyeknek jóformán nincs is ellentétele Nyugat-Euró- pában? Kohlék, akikre minden oldaliról nagy nyomás nehezedik, látják: egy újabb fegyverkezési kampánynak nagyon kevés híve lenne, így fokozatosan engednek. Eredeti álláspontjuk tarthatatlan, a kérdés most az, hogy a szovjet—amerikai tárgyalásokon milyen fogalmazás kerül papírra, milyen sze­repet kapnak az 500 kilométeresnél kisebb atomeszközök, és mit mortd majd a két nagyihatalom a hagyományos fegy­verekről. Bonn szempontjából: milyen garanciáikat nyújt Washington és a NATO az NSZK-nak arra, hogy „nem hagyja cserben” stratégiailag. Valójában Bonn-nak csak egyvalamitől kellene igazán félnie: attól, hogy egy nagy jelentőségű leszerelési terv ke­rékkötőjévé válik. Az események felgyorsulnak, s a nyugat­német kormány június 4-én akarja közzétenni, hogy a bel­ső ellentétek és a szövetségesekkel folytatott konzultációk tanulságait levonva, milyen álláspontot foglal el végül is az európai rakétakérdésben. Tatár Imre Rogers cáfolja, hogy javasolta a kivonulást Angliából A VSZ PTT berlini ülésén elsősorban a leszerelés kér­déseiről, a nukleáris fegy­verektől és erőszaktól men­tes világ, az átfogó bizton­ság nemzetközi rendszerének megmentéséről tárgyalnak a résztvevők — hangsúlyoz­ta csütörtökön moszkvai sajtótájékoztatóján Jurij Gremitszkih. A helyettes külügyi szóvivő emlékezte­tett a VSZ PTT budapesti felhívására, amelyben a szocialista országok a hagyo­mányos fegyverek és fegy­veres erők csökkentését szor­galmazták Európában. A diplomata szólt arról is, hogy a VSZ tevékenységének mindig is két alapvető vo­nása volt: a politikai és a honvédelmi célok érdekében történő cselekvés. Az utóbbi időben határozottan erőtel­jesebb lett, előtérbe került és meghatározóvá vált a politikai oldal — mutatott rá. A NATO hadügyminiszte­reinek brüsszeli tanácskozása kapcsán a szóvivő megálla­pította. hogy a nyugat to­vábbra sem mondott le a rugalmas reagálás és a nuk­leáris elrettentés koncepciói­ról. s nem adott kedvező vá­laszt a szovjet javaslatok­ra. A miniszterek elsősor­ban azt próbálták eldönteni, hogy mivel „helyettesítsék” Perzsa-öböl Az USA nyugtalanságot kelt Az amerikai hadügymi­niszter Brüsszelben újság­íróknak kijelentette, hogy felszólította a szövetségese­ket: vegyenek részt a sza­bad hajózás „biztosításában” a Perzsa-öböl térségében. A szovjet szóvivő ennek kap­csán emlékeztetett rá, hogy ez a térség kívül esik a NATO hatáskörén. Az Egye­sült Államok tervei nyugta­lanságot keltenek más or­szágokban — mutatott rá Gremitszkih. A Szovjetunió mindig is síkraszállt a ha­józás szabadságáért, de a problémákat bizalomerősítő intézkedésekkel kell rendez­ni. Ezeket az Indiai-óceán kérdéseivel foglalkozó nem­zetközi konferencián lehetne kidolgozni. Jelenleg első­sorban az iraki—iráni hábo­rú mielőbbi befejezéséért kell közös erőfeszítéseket tenni — hangsúlyozta Gre­mitszkih. (MTI) Három és fél év után be­fejezettnek nyilvánították a pártkonszolidáció folyama­tát a Kínai Kommunista Pártban. Ezt Po Ji-po, a konszolidációt irányító bi­zottság alelnöke jelentette be a testület Pekingben meg­tartott ülésén. Po Ji-po általában ered­ményesnek mondotta a kon­szolidációs kampányt, de egyúttal rámutatott, hogy se­gítségével a párton belül meglévő gondok egyrészét sikerült csak megoldani. Mint mondotta, a pártszer­vezetek egyrésze nem, vagy csak felszínesen váltotta va­lóra a konszolidációs kam­pány eredeti célkitűzéseit. Bár, még sok probléma vár megoldásra, a pártszervezetek az amerikai rakétákat a meg­állapodás esetére és síkra- szálltak a katonai költség­vetések további növeléséért. Az ülésen ismét a „szovjet fenyegetésre” hivatkoztak, « ebben különösen Weinber­ger amerikai hadügyminiszter jeleskedett. Egy kérdésre válaszolva a szovjet szóvivő komolytalan­nak minősítette az Iszlám Köztársaság című iráni lap­ban megjelent területi kö­veteléseket (ezek értelmében Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Grúzia egy része is Irán­hoz kerülne.) Közönséges rágalomnak minősíthetők a The New York Times állításai az Irán­nak szóló „szovjet fegyver- szállításokról”, az erről kö­zölt „értesülések" minden alapot nélkülöznek —, hang­súlyozta Gremitszkih. Gremitszkih beszámolt ar­ról, hogy Vjacseszlav Szi- csov, a KGST titkára május 21—22-én tárgyalt Caracas- ban a SELA latin-amerikai gazdasági szervezet vezetői­vel. A megbeszéléseken át­tekintették a két gazdasági szervezet együttműködésé­nek eddigi eredményeit és továbbfejlesztésük lehető­ségeit, s együttműködési programot írtak alá az 1987—88-as esztendőkre. Richard Childress, az USA nemzetbiztonsági tanácsa ázsiai ügyeinek felelős igaz­gatója amerikai küldöttség élén háromnapos látogatást tett Vietnamban. Childress és tárgyalópart­nere, Dang Nghien Bai. a vietnami külügyminisztéri­um főosztályvezetője átte­kintette a két ország viszo1 nyának egyes kérdéseit, fő­képp a háborúban eltűnt amerikai katonák felkuta­tásáról, a holttestek haza­szállításáról kötött megálla­podás teljesítését. Az ameri­kai lel nagyra értékelte Vi­etnam ezzel kapcsolatos hu- rdanitárius politikáját. A megbeszéléseken véle­ményt cseréltek arról az amerikai kérésről, hogy Reagan elnök személyes megbízottjaként Vietnamba látogatna John Vessey tá­bornok. A tárgyalások vé­hónapokban a párt szerve­zeti megerősítése, valamint az ideológiai és a politikai munka színvonalának eme­lése. Csao Ce-jang, a Központi Bizottság megbízott főtitkára döntő feladatként jelölte meg a KKP KB 1978 de­cemberi ülésén elfogadott irányvonal és politika kö­vetkezetes végrehajtásának biztosítását. Állást foglalt az ismeretes négy alapeiv érvényre juttatása, valamint a reform és a nyitási poli­tika határozott és követke­zetes támogatása mellett. Egyformán fontosnak és szükségesnek minősítette a harcot a burzsoá liberaliz­mus ellen és a fellépést a Pakisztán és Irán tovább­ra is akadályozza az afgán menekültek hazatérését, s ezzel a nemzeti megbékélés folyamatát Afganisztánban — mutatott rá a szovjet szó­vivő, s emlékeztetett arra, hogy eddig ötvenezren tértek vissza hazájukba, de száz­ezrek továbbra is a határo­kon túl rekedtek a szomszé­dos országok hatóságai erő­szakos cselekedetei miatt. A repatriálásra váró afgán menekülteket szögesdróttal és árkokkal körülvett tábo­rokban őrzik (egyedül Pa­kisztánban 325 ilyen tábor található), teljesen elzárják őket a külvilágtól. A szöké­seket kegyetlenül megtorol­ják, s a táborokban szörnyű körülmények uralkodnak: gyakoriak a vérhas- és tí­fuszjárványok is. A táborok emberanyagából ezekben az országokban erőszakkal töl­tik fel az ellenforradalmi bandákat, s gyakran az iraki—iráni frontra is ki­kényszerítik a menekülteket. A Szovjetunió részvétét nyil­vánítja az afgán kormány­nak, s támogatásáról bizto­sítja Afganisztán kezdemé­nyezéseit az ENSZ-ben — mutatott rá a szovjet he­lyettes külügyi szóvivő. geztével rögtönzött sajtóér­tekezleten egyik fél sem közölt részleteket. Vessey látogatásának ké­relmezését az amerikai fél — egy hónappal ezelőtt — egyoldalúan nyilvánosságra hozta, amit vietnami részről nehézményeztek, csakúgy, mint Washington ismétlődő Hanoi-ellenes propaganda­akcióit. Mindemellett Viet­nam kész minden olyan kérdés megvitatására, amely elvezethet a két ország vi­szonyának normalizálásához — hangsúlyozzák mértékadó hanoi források. — Ehhez természetesen Washington megfelelő politikai akaratá­ra is szükség van. Eddig azonban Washington csakis és kizárólag az eltűntek ügyéről hajlandó tárgyalni, s azt is megnehezíti a lég­kört rontó vádaskodásaival. (MTI) dogmatikus gondolkodással szemben. Csao Ce-jang hangsúlyoz­ta, hogy a Kínai Kommu­nista Pártnak minden te­kintetben javítania kell munkáját, hogy megfeleljen az új helyzet új és változó követelményeinek. A párt — mondotta — semmiképpen sem adhatja fel a gazdasági reform és a külvilága felé nyitás helyesnek bizonyult politikáját és nem térhet vissza a régi módszerekhez. A négy alapelvhez való ra­gaszkodás és a gazdasági reform, illetve á~ nyitás po­litikája elengedhetetlen fel­tétele a szocialista korszerű­sítés győzelemre vitelének Kínában. (MTI) Közel-Kelet Arafat találkozott Szityenkóval Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke, szerdán este Tu­niszban fogadta Mihail Szi- tyenko szovjet utazónagy­követet, aki Damaszkuszból érkezett az észak-afrikai városba — jelentette csü­törtökön a WAFA palesztin hírügynökség. A WAFA szerint, a dip­lomata, a négyórás megbe­szélésen átadta Arafatnak a szovjet vezetők üzenetét, amely az arab és a nemzet- ' közi helyzettel, továbbá a palesztin egység megszilár­dításának kérdéseivel fog­lalkozott a Palesztin Nem­zeti Tanács Algírban lezaj­lott ülésének fényében. A felek foglalkoztak Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztálya vezetőjének június­ban esedékes moszkvai láto­gatásával is. ☆ Abdallah szaúdi trónörö­kös és első miniszterelnök­helyettes, a ramadan muzul­mán hónap befejezése al­kalmából felhívta a figyel­met arra, hogy az iraki— iráni háború fenyegető sza­kaszba jutott, s a konflik­tus nemcsak a regionális eszkaláció, hanem egy nem­zetközi robbanás veszélyét is magában hordozza. A herceg felszólította Iránt, hogy szüntesse be a véron­tást és tegyen eleget a bé­két sürgető felhívásoknak, amelyekre Irak kedvező vá­laszt adott. Szaúd-Arábia az öbölmen­ti együttműködési tanács más országaihoz hasonlóan Irakot támogatja a háború­ban. ☆ Jósé Azcona del Hoyo hondurasi elnök, aki szer­dán érkezett hatnapos láto­gatásra Izraelbe, csütörtö­kön Jichak Samir kormány­fővel tárgyalt. Az elnököt, akinek személyében először jár hondurasi államfő Izra­elben, elkísérte a hondurasi külügyminiszter és a fegy­veres erők vezérkari főnöke is. (MTI) Vegyes­bizottsági ülés A magyar—kínai műsza­ki-tudományos együttműkö­dési vegyesbizottság május 26. és 28. között Budapesten tartotta 26. ülésszakát, ame­lyen megvitatták az elmúlt időszak eredményeit, és összeállították az 1987 88. évi közös munka program­ját. Az ülés jegyzőkönyvét Székács Imre, a Tesco ve­zérigazgatója és Csao Ming- sen, a Kínai Népköztársa­ság gépipari állami bizott­ságának tagja — a vegyes­bizottság társelnökei — csü­törtökön írták alá. Ennek értelmében a két ország kö­zötti műszaki-tudományos együttműködési kapcsolato­kait tovább bővítik. Szovjet géprablás Szerdán, a Szovjetunió­ban, az Aeroflot szovjet lé­gitársaság egy volt alkal­mazottja hatalmába kerí­tett egy AN—2 típusú re­pülőgépet és Svédországba repült vele. A Szvisztunov nevű személyt 1985-ben tá­volították el az Aeroflottól. Azóta munka nélkül szer­zett jövedelmekből élt. A Szovjetunió kérte a svéd hatóságoktól a bűnöző kiadatását és az eltulajdoní­tott repülőgép visszaadását. (MTI) Bemard Rogers tábornok, a NATO európai haderői­nek főparancsnoka határo­zottan cáfolta, hogy az ame­rikai hadsereg és fegyver­zete kivonását javasolta Nagy-Britanniából arra az esetre, ha a választáson a Munkáspárt győzne — köz­li a brüsszeli Nouvelles At- lantiques a NATO európai haderői Belgiumban lévő főparancsnokságától (SHA­PE) kapott információ alap­ján. A brit Sunday Telegraph feltűnést keltett cikkéről van szó, amely közölte: Ro­gers tábornok titkos jelen­tést terjesztett Reagan el­nök elé, amelyben kifejti, hogy a Munkáspárt győzel­me a június 11—i brit vá­lasztáson a legsúlyosabb csapás lenne a NATO-ra annak megalakulása óta. Ezért azt javasolta: adjon Reagan elnök utasítást, hogy a Munkáspárt esetle­ges győzelmét közvetlenül követő hetekben rendeljék vissza Nagy-Britanniából az ott állomásozó amerikai re­pülőgépeket és nukleáris cirkáló szárnyas rakétákat. A NATO európai haderői főparancsnokságának köz­leménye szerint Rogers tá­bornok határozottan cáfol­ta, hogy akár ő, akár a ve­zérkara ilyen jelentést ké­szített volna. (MTI) (MTI) Vietnam—USA Megbeszélések a két ország viszonyáról Kínai pártlconszolidáció Eredményes volt a kampány In leladulü az elkövet ke/ő

Next

/
Oldalképek
Tartalom