Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-26 / 122. szám

2 1987. május 26., KEDD NÖGRÁD Kádár János köszöntése Mihail Gorbacsov Bukarestben Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) magát arra. hogy 63 éves korára vállalja a brigádve­zetést? Gondolkodott, majd így válaszolt: azt mondták, hogy szükség van rám. Csak ennyi! S ez képessé tesz egy embert, hogy erejét megfe­szítve még többet hozzon ki önmagából. Sokat segít a kötelességtu­dat is. Már munkásember- kánt megtanultam, a mun­kásmozgalomban még in­kább: ha egy feladattal megbíznak, s azt elvállaltad, akikor minden erőddel azon legyél, hogy teljesítsd a meg­bízatást. Én eszerint éltem és élek. Manapság sok emberben felvetődik, hogy van-e értel­me a harcnak, a munkának ? Az én életutam és életta­pasztalatom alapján állítom és bizonyítani is tudom, hogy igen, van értelme. >Lo- sonczi elvtárs említette, hogy én a régi időkben illegali­tásban is dolgoztam. S ami­kor 1929-ben, 1930-ban már reálisan meg tudtam ítélni az ország helyzetét, akkor láttam, hogy az embereket a horthysta ellenforradalmi rendszer, a kapitalizmus min­den átka sújtja: a kizsák­mányolás, a munkanélküli­ség, az éhbér, a falusi sze­génység, a létbizonytalanság, és sok minden más, amely megkeserítette a munkások, a parasztok, az alkalmazot­tak, az értelmiségiek életét. Ha ezt a képet felidézem magamban és a mára gon­dolok, akkor azt kell mon­danom: van értelme a harc­nak és a munkának, mert az óriási eredményeket hozott. A magyar nép a második vi­lágháborút követő időszak­ban történelmi sikereket ért el. Megvetette egy új élet alapjait. Vége szakadt a kapitalista kizsákmányo­lásnak. a földesúri önkény­nek. Kiegyenesedhetett a dolgozó ember, a munkás, a paraszt, az értelmiségi öntu­datra ébredt, s az egyes em, bernek meg társadalmi osz­tályának egyaránt méltósága lett. Népünk a szó igaz ér­telmében felszabadult, nem­csak a hitleri fasiszta meg­szállás, hanem a kapitalista rendszer alól is. Ez harcunk legnagyobb történelmi vív­mánya. Ezt a képet az idősebbek maguk előtt látják, a fiata­labbak azonban nem. De nekik is tudniuk kell: Ma­gyarországot egykoron Eu­rópa legelmaradottabb or­szágai között tartották szá­mon. Elmaradottsága olyan nagy volt, hogy a felszaba­dulást követő munka és harc jelentős része ennek leküzdését célozta. Óriási eredmény; hogy ez sikerült. Anélkül, hogy a számok bűvöletébe esnénk, arra azért hivatkozhatunk, hogy 1960-hoz viszonyítva Ma­gyarországon az ipar terme­lése háromszorosára, a me­zőgazdaságé kétszeresére növekedett, s az életkörül­mények is ennek megfelelő­en változtak. Gyarapodtak az emberek, bővült a sze­mélyi tulajdon, arányosan egybevetve még nagyobb mértékben, mint a nyugat- európai fejlett tőkésorszá­gokba. Megfelelő színvonalú lett az ellátás, s bár egyidő- ben még féltünk is — úgy­mond — a fridzsider-szocia­lizmus „veszélyétől”, ma tény, hogy a családok csak­nem 90 százalékának van hűtőszekrénye, mosógépe, nem is beszélve a televízió- készülékről és sok minden másról. Kedves Elvtársak! Mai helyzetünket az jel­lemzi, hogy jelentősek a vívmányaink, de érződnek a fejlődés gondjai is. Sze­münkre vetik, hogy sokat foglakozunk a gazdasággal. De mi műveltebb, egészsé­gesebb, színvonalasan ellá­tott, szociális biztonságban élő lakosságot akarunk, s ennek alapja az eredményes gazdasági munka. Most az a feladatunk, hogy megtaláljuk a további kibontakozás útját. Ha kel­lő felelősséggel fogunk hoz­zá, s hatékonyan dolgozunk, akkor végre is hajtjuk ezt a feladatot. Pártunk, mun­kásosztályunk, parasztsá­gunk, értelmiségünk, né­pünk sokkal nagyobb ne­hézségeken is úrrá lett, s ha ésszel dolgozunk, tisztesség­gel végezzük munkánkat, akkor meg is találjuk a ki­bontakozás lehetőségét és tovább haladhatunk a szoci­alizmus felépítésének útján. Most már nem érhetjük be csupán a talpon mara­dás programjával. Többről van szó! Meg kell szilárdí­tanunk az alapokat, hogy a gyorsabb fejlődés útjára léphessünk. Ehhez a szük­séges feltételek adottak: szilárd a rendszerünk, erő­sek a gazdasági alapok és nagyok a szellemi erőforrá­sok. S mindez együttjár az akarattal, ázzál, hogy az emberek így nyilatkoznak: rendezzük ügyeinket, te­remtsünk rendet, haladjunk előre. Mi erre akarunk és fogunk építeni. Mi a párt­ban és az országban is to­vább akarunk haliadni az eddigi irányba; még demok- ratikusabbá akarjuk tenni a pártéletet és az ország közéletét is, hogy a? embe­rek minél nagyobb számban kapcsolódhassanak be a kérdések eldöntésébe. A reformok útján aka­runk haladni. A pártnak, az ország vezetésének szembe kell néznie a reális való­sággal, a szocialista építés napi kérdéseivel, s az új kérdésekre meg kell tanul­ni új módon válaszolni. Ez a reformok sorozatából áll. A forradalmon» belül a szó tudományos értelmében még egy forradalmat csi­nálni nem lehet, csak el­lenforradalmat. De a for­radalom nyitotta úton az előrehaladáshoz reformok­ra van szükség. Üj és új megoldásokat kell kutatni és a párt szüntelenül ezt tette és teszi a jövőben is. Ehhez kérünk támogatást a dolgozó tömegektől, az or­szág lakosságától. A feladat ismert: előbb kell megtermelni azt, amit azután elosztunk. A szocia­lista elvek érvényesítését kapcsoljuk össze az érde­keltséggel. A fejlődésnek olyan szakaszában vagyunk, amikor önmagában sem az öntudat, sem az érdekeltség nem elegendő. Mindezekre gondolva szó­lok arról — s nem akarok általános érdemekből ma­gamnak tőkét kovácsolni, de talán ném értenek félre, —, hogy amit a munkáspárt a felszabadulás idején ígért, azt minden hibánk ellenére alapjában teljesítette. S amit 1956 végén a megújí­tott vezetés ígért, azt is be­tartotta. így kellett lennie, s így kelil lennie a jövőben is. A párt erejét özvegység­ből meríti, ami kiállásban, cselekvésben nyilvánul meg s e cselekvés feltételeit kell megteremteni. Nem változott szövetségi politikánk sem, ugyanezt tesszük, amit eddig, de még jobban. Ne feledjük, hogy ez a szövetség, hogyan és mire született. Párton kívü­li barátainkkal, a munká­sokkal,' a parasztokkal, az értelmiségiekkel, a népi hatalom, a szocialista tár­sadalmi rend alapjainak megvédésére és továbbfej­lesztésére, a nemzet be­csületének visszaszerzésé­re és gyarapítására, a nép és a nemzet boldogulására szövetkeztünk. S ezen az alapon fogjuk tovább erő­síteni szövetségi politikán­kat. Emellett kell kiáUniuk a kommunistáknak, s arra kérjük szövetségeseinket, barátainkat: csatlakozza­nak ehhez a valóban népi programhoz, hiszen jól tud­juk, hogy a szocializmus hí­ve nemcsak az, akinek párttagsági könyv van a zsebében. Javíthatatlan optimista vagyok — mondják rólam, Igen. ilyen vagyok, ilyen a világnézetem, ezt diktálják élettapasztalataim. Mindig, minden helyzetben bizakod­tam, hogy lesz ez még más­képp, jobban is. S ezen nem változtatok a jövőben sem. Köszönöm a figyelmüket, köszönöm, hogy jelenlétük- • kel megtiszteltek. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára NicoUae Ceau- sescunak az RKP főtitkárá­nak, Románia köztársasági elnökének meghívására hét­főn délelőtt hivatalos bará­ti látogatásra Bukarestbe érkezett. Ütjána elkísérte fe­lesége, Raisza Gorbacsova, továbbá Vagyim Medvegyev, az SZKP KB tiiktára. A bukaresti repülőtéren a szovjet vezető ünnepélyes fogadtatására megjelent Ni­colae Ceausescu, felesége. Elena Ceausescu, valamint számos más magas rangú román pánt- és állami veze- tő. A szovjet vendégek szál­láshelyére érve Mihail Gor­bacsov és Nicolae Ceauses­cu — feleségeik társaságá­ban — rövid baráti megbe­szélést tartott. Raimond a rakéta­kérdésről Franciaország még nem véglegesítette álláspontját a rövid hatótávolságú európai rakéták kivonása ügyében — mondotta vasárnap Jean- Bernard Raimond külügy­miniszter. Az sincs kizárva, hogy a bonni kormány dön­téséhez alkalmazkodnak eb­ben a kérdésben, ami június 4-re várható. A francia—nyugatnémet csúcstalálkozó után /tartott pénteki közös sajtóértekez­leten Mitterrand elnök vilá­gosan. állást foglalt/a kettős nullamegaldás mellett, bár jelezte, hogy Párizs ebben a kérdésben „nem akar elé­be vágni, vagy nem akarja megzavarni a bonni dön­tést”. Raimond most a luxem­bourgi rádióval folytatott beszélgetésben úgy nyilat­kozott, hogy szívesebben lát­nák, ha az 500—1000 km ha­tótávolságú rakéták nem tűnnének el mind Európá­ból. csak csökkentenék szá­mukat. A teljes felszámolás­nak „nem állunk útjába”, de azzal a szigorú feltétel­lel, hogy az 500 km-nél rö- videbb hatótávolságú raké­tákat akkor kizárják a kér­désből. „Ez ugyanis Európa atomfegyver-mentesítéséhez vezetne” — mondotta Rai­mond. Dél-amerikai csúcs Gazdasági integrációjuk előmozdításából és zsenge polgári demokráciájuk kon­szolidálásának módozatai­ról kezdődtek hétfőn tár­gyalások az argentin, a bra­zil, és az uruguayi köztársa­sági elnök között. A montevideói dél-ame­rikai csúcs központi kérdé­se: hogyan gyorsíthatnák meg gazdasági fejlődésüket a nemzetközi eladósodás és a protekcionizmus nyomasz­tó körülményei közepette, s ezzel hogyan mérsékelhet­nék az éles társadalmi fe­szültségeket, melyek féken- tartására a katonai jobbol­dal minduntalan önkény­uralmi megoldásokat ajánl. A Montevideóban megvi­tatandó kérdések között szerepel az ipari és az ener­giaügyi együttműködés, a határforgalom megkönnyí­tése, a tudományos-műszaki együttműködés egy „techno, lógiai klub” keretében, az idegenforgalom fej­lesztése és közös nagy- beruházások kivitelezése. A kora délutáni órákban az SZKP KB főtitkára kí­séretének tagjaival együtt koszorút helyezett el a szov­jet, valamint a román hősök emlékművén és Lenin szob­ránál. Ezután a román államta­nács székházában megkez­dődtek Mihail Gorbacsov és Nicolae Ceausescu hivatalos tárgyalásai. Az első megbeszélés végez­tével Nicolae Ceausescu díszvacsorát adott a szovjet vezető tiszteletére. Ezen mindketten pohárköszöntőt mondtak. Raisza Gorbacsova a nap második felében külön programot bonyolított le. Látogatást tett egy kötött­árugyárban, felkereste a ro­mán főváros egyik óvodáját, továbbá megbeszélést tartott Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a "Minisztertanács elnö­ke hétfőn látogatást tett a főváros jelenleg mintegy százezer lakosú XX. kerü­letében; abban a városrész­ben, amelyet az egykori Pesterzsébet város és So­roksár nagyiközség 1950-ben történt egyesítésével alakí­tottak ki. Ez Budapest leg­nagyobb — 53 négyzetkilo­méter — kiterjedésű, a fő­város déli kapuját jelentő, zömmel munkások lakta ke­rülete. Több ipari nagyvál­lalat összesen mintegy 35 gyár és szövetkezet, két ku­tatóintézet, jól kiépített kul­turális, közművelődési in­tézményhálózat, a főváros­ban a felszabadulás óta épí­tett egyetlen új kórház, pa­tinás hírű általános és kö­zépiskolák határozzák meg a kerület jellegét. E tények, adatok felvázo­lásával kezdődött az a be­szélgetés — a program első mozzanataként —, amelynek során a kerületi pártbizott­ság székházában adtak tájé­koztatást a városrész fejlő­déséről és VII. ötéves tervi célkitűzéseiről Lázár György­nek. A kerület életének a mozgalmi hagyományok szel­leme és a munkásság a meg­határozója. A gondok ha­sonlóak, mint másutt az or­szágban, az emberek tisztá­ban vannak a nehézségek­kel, de van akarat és el­szántság az előrelépéshez, így a közhangulat is ' ki­egyensúlyozott. Az V. és VI. ötéves terv idején szin­te „meglódult” a városrész fejlődése, új lakótelepeket építettek, kibővítették, kor­szerűsítették a kereskedelmi hálózatot, jelentősen javult Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, aki hivatalos látogatást tett Svájcban, hétfőn megbeszélést folyta­tott vendéglátójával, Pier­re Auberttel, a Svájci Ál­lamszövetség elnökével, kül­ügyminiszterrel. A szívélyes légkörű talál­kozón áttekintették a két ország kapcsolatait, s meg­elégedéssel állapították meg, hogy azok az élet minden területén kielégítően fejlőd­nek. Várkonyi Péter és svájci kollégája egyetértett abban, hogy a kapcsolatok további fejlesztésére mind­két fél részéről megvan a szándék. a Romén Országos Nőtanács vezetőivel. A hétfő reggeli bukaresti lapok, a Romania Libera és a Scinteia Tineretului sza- lagcímes írásokban köszöntik a szovjet vendéget és méltat­ják a látogatás jelentőségét. Az újságok közlése szerint a román televízió helyszíni közvetítésben számol be / az ünnepélyes repülőtéri fogad­tatásról. Mihail Gorbacsov és Nicolae Ceausescu hiva­talos tárgyalásai délután kezdődnek. Este a román vezető díszvacsorát ad az SZKP KB főtitkárának tisz­teletére. A látogatás alkalmából a Bukarest Nagyszállóban nemzetközi sajtóközpont nyílt, ahová 150 újságíró akkreditáltatta magát, köz­tük számos külföldi tudósító az egészségügyi ellátás. Be­fejezéséhez közeledik a vá­rosközpont rekonstrukciója. A soronüévő feladatok közé tartozik az úthálózat tovább­építése, a gáz- és csatorna­hálózat fejlesztése — ezek­nél a közpénzek mellett a lakosság áldozatvállalására is lehet számítani, hiszen a településfejlesztési hozzájá­rulásból évi 12 millió forint gyűlik össze közcélokra, a társadalmi munka éntéke 1986-ban meghaladta a 140 millió forintot. Van azonban megoldhatatlannak tűnő gond is, jelesül a telefonellátás javítása legalábbis belátha­tó időn belül. A mostani középtávú terv­időszakban is folytatódik a tömeges lakásépítés. Lázár György elismerően szólt a városrész — mint mondta: szemmel látható — gyarapodásáról. Hozzátette: a XX. kerület is példázza., hogy a nehéznek mondott években is értünk el ered­ményeket. Most sem a kö­rülményeken kell siránkozni, hanem tudnunk kell, hogy ha gyötrelmesen is, de mun­kával, összefogással, fejtö­réssel, áldozatkészséggel, el­szántsággal és akarattal mu­tathatunk fel eredményéket. Ehhez mindenökelőtt arra van szükség, hogy használ­juk a fejünket, önvizsgála­tot tartsunk minden szin­ten: mi az, amin változtatni, javítani kell ahhoz, hogy szocialista céljaink, eredmé­nyeink feladása nélkül jus­sunk túl a nehézségeken. A kormányban is — hangsú­lyozta — megvan az ilyen kritikai készség, felelősség, s ez távolról sem „kincstári optimizmust” jelent, hanem eltökélt cselekvési szándékot. A tárgyaló felek hitet tettek az európai béke és biztonsági folyamat fenn­tartása és elmélyítése, a Bécsben folyó utóértekezlet sikeres befejezése mellett. Mindkét ország érdekelt abban, hogy a bécsi utóér­tekezleten kiegyensúlyozott és tartalmas záródokumen­tum szülessen. Várkonyi Péter tárgyalása­it követően Bemben talál­kozott a svájci és a nem­zetközi sajtó képviselőivel. A külügyminiszter hétfőn a késő esti órákban hazaér­kezett Budapestre. Az SZKP KB üdvözlete Az SZKP Központi Bizottsága üdvözletét intézett Ká­dár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitká­rához. Az üdvözlet szövege a következő: Drága Kádár János Elvtárs! Jeles jubileuma napján a Szovjetunió Kommunista Pártjának ,Központi iBizottsága, valamennyi szovjet kom. munista szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait küldi önnek. AZ ön életútja, a forradalmár és kommunista életútja — méltó plédája a marxizmus—leninizmus eszméi iránti hűségnek, a -munkásosztály ügye szolgálatának, a népe sorsa iránt érzett magas fokú felelősségnek. A szocializr mus létrejötte és megszilárdulása Magyarországon, az (or­szágnak la gazdasági és kulturális fejlődésben, a szocia­lista demokrácia tökéletesítésében elért Ieredményei, a nemzetközi közösségben élvezett tekintélye megbontha­tatlan kapcsolatban áll az ön alkotó gondolkodásával és önfeláldozó, sokoldalú tevékenységével. Hosszú évek óta a Magyar Szocialista Munkáspárt élén felbecsülhetetlen mértékben hozzájárult a szocialista közösség, annak intézményei és mai együttműködési formái fejlesztéséhez. Méltán örvend nagy tekintélynek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban, a ifor­radalmi ,erők akcióegységéért és összeforrottságáért foly­tatott fáradhatatlan harcával kivívta a világ kommunis- iáinak méjy tiszteletét. A kommunisták, az egész szovjet nép országunk - hű barátját, a következetes internacionalistát, a Ipártjaink .és népeink közötti mindenoldalú együttműködés fejleszté­sének aktív harcosát tiszteli az ön személyében. ön többször járt a Szovjetunióban. Találkozásai ;mindig a szovjet és magyar kommunisták közötti barátság, őszin­teség, bizalom és elvtársi viszony meg szilárdítását szol­gálják. A szovjet iemberek érzéseit kifejezve kívánunk önnek, drága jKádár elvtárs, jó egészséget, frissességet, I újabb sikereket a béke és a 'szocializmus javára, a testvéri ima­gyar nép érdekében kifejtett tevékenységében. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Kádár János elvtársat a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitká­rát, a szovjet és a magyar nép közötti testvéri .barátság és mindenoldalú együttműködés fejlesztésében szerzett érde­meiért, a béke és szocializmus megszilárdításához nyújtott jelentős hozzájárulásáért, 75. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Érdemrendjével tüntette ki. A rendeletet A. Gromiko, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke és T. Memtesasvili, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának titkára írta alá. is. Lázár György a XX. kerületben Magyar—svájci külügyminiszteri tárgyalások

Next

/
Oldalképek
Tartalom