Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-26 / 122. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁO MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIII. ÉVF.,122. SZÁM ÁRA: 1,80 FT 1987. MÁJUS 26., KEDD Bolt született Vanyarcon (3. oldal) Barátunk az újság (3. oldal) Hegyei labdarúgó-bajnokság (7. oldal) Kádár János köszöntése 75. születésnapja alkalmából Az SZKP KB üdvözlete — Magas szovjet kitüntetés Kádár Jánosnak, a párt főtitkárának tiszteletére, 75. születésnapja alkalmából, az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hétfőn az Országházban fogadási adott. A fogadáson részt vettek a párt Központi Bizott­ságának és Központi Ellenőrző Bizottságának a tag­jai, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács tagja, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei és a me­gyei jogú pártbizottságok első titkárai. Jelen voltak a társadalmi és a tömegszervezetek, a nemzetiségi szövetségek vezetői, a magyarországi egyházak kép­viselői. A meghívottak között voltak a munkásmozga­lom régi harcosai, a termelésben élen járó dolgozók, a tudományos és a kulturális élet ismert személyi­ségei, a fiatalok és a sportolók képviselői. A párt főtitkárát Losonczi Pál, a Politikai Bizott­ság tagja, az Elnöki Tanács elnöke köszöntötte. a középiskolai felnőttoktatás Tartalmi megújulás mellett fontos a gazdaságosabb működtetés — Tudjuk, hogy ön, aki sohasem tért ki a munka, a küzdelem és a felelősség- vállalása alól, nem szereti, ha a személyét előtérbe ál­lítják. Most mégis azt mond­juk legyen ez a nap kivé­tel, mert úgy érezzük, hogy a születésnapi köszöntéssel saját magunknak is tarto­zunk; annak az országépítő munkának az eredményét becsüljük meg, amelynek élén már több mint három évtizede ön áll — mondot­ta, majd felolvasta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üd­vözlő levelét. „Tisztelt Kádár Elvtárs! Pártunk tagsága, szocializ­must építő népünk, a béke és a társadalmi haladás minden magyar híve nevében őszin- te tisztelettel és sok szere­tettel köszöntjük önt 75. születésnapján. Az ön sze­mélyében azt az embert tisz­teljük, aki kora ifjúságában elkötelezte magát a műn_ Jcásmozgalom iránt, az ille­galitás nehéz viszonyai kö­zött a kommunista párt (tag­ja lett, mert emberi módon, megaláztatások nélkül, tisz­tességesen akart élni társai­val együtt. Azóta is fellép mindenféle elnyomás és igazságtalanság ellen, és a dolgozó emberek tisztelete vezérli cselekedeteit. Népünk sokat szenvedett történelme során. Nem polt könnyű az út a felszabadulás után sem: vállalni kellett az újjáépítéssel és az új tár­sadalom építésével elkerülhe­tetlenül együtt járó terheket, a nem szükségszerű torzu­lások következményeit és nem egyszer szembe kellett nézni tévedéseinkkel is. Pártunk, amelynek élén a kommunisták és népünk bi­zalmából több mint harminc éve ön áll, teljesíti történel­mi küldetését. Hazánk, min­den nehézség ellenére, újkori történelmének legeredmé­nyesebb időszakát éli, s né­pünk korszakos jelentőségű vívmányokat mondhat ma­gáénak. Ezekben az években a gyakorlatban is érvénye­sülnek a lenini elűek, a ipart vezet, de nem uralkodik, fő hivatása a haza a (nép ön­zetlen szolgálata. Megtanul­tuk, hogy a szocializmus az egész nép számára épül, s csak az egész nép közremű­ködésével épülhet fel. A párt és a nép közötti kölcsönös bizalom, a közmegegyezés a fontosabb célokban és mód­szerekben, s ennek érdeké­ben a szövetségi politika folytatása, a szocialista de­mokrácia kibontakoztatása, a szükséges reformok beve­zetése építőmunkánk termé­szetes elemévé vált. Történelmi utunk fontos tapasztalata, hogy a társa­dalmi haladás új kihívásai elől nem szabad kitérni. Vállalni kell la lmunkát és a küzdelmet, hogy amit elér­tünk, megőrizhessük, s amit célul tűztünk ki elérhessük. Megtanultuk, hogy ennek érdekében őszinte szóra, nyílt beszédre ,van szükség, s az igazságot ki kell imon­dani akkor ts, |ha az ' nem népszerű. Építhetünk népünk bizalmára, tettrekészségére, újító, kezdeményező erejére és helytállására. De megtanultuk azt is, hogy munkánkat úgy kell végeznünk, hogy a múltban már sok szenvedést átélt népünknek felesleges áldoza­tokat ne kelljen vállalnia. Tisztelt Kádár Elvtárs! Mindebben felbecsülhetetlen segítséget jelent a párt iszá­mára az Ön közreműködése és személyes példája. Pár­tunk és népünk történetével elválaszthatatlanul össze­fonódik az ön :tevékenysége, kommunista elvhűsége és állhatatossága politikai ta­pasztalata és valóságérzéke, mély embersége, igaz haza- fisága, s elkötelezettsége a haladás nemzetközi ügye iránt. Születésnapján pártunk tagsága és népünk nevében szívből kívánjuk, hogy jó erőben és egészségben mun­kálkodjék közöttünk a párt élén céljainkért, szocialista hazánkért, s az emberiség közös ügyéért, a békéért”. Ezután Kádár János vála­szolt az üdvözlő szavakra. Kedves Elvtársak, Elvtáiris- nők! Tisztelt Barátaim! Helyénvalónak és illendő­nek tartom, hogy magam is szóljak néhány szót, bár ez — a személyes vonatkozások miatt — számomra nem könnyű feladat. Losonczi elvtárs kimondta a bűvös számot; 75 éves let­tem. Hosszú, s nehéz volt a megtett út, mind személyi körülményeimet, mind tár­sadalmi tevékenységemet tekintve. Tizenkilenc éves korom óta veszek részt szer­vezetten, aktívan a munkás- mozgalomban. Visszatekintve elmondha­tom, hogy utam nem volt kanyargós, nem tért ki jobb. ra, vagy balra. Egyenes út volt. Hasonlattal élve: talán olyan, mint a hullámvasút, hepehupás, hol magasan emelkedik, hol mélyes süly- lyed. így jártam én is az utamat, s talán elfogadható eredménnyel. Mi segített ebben? Minde­nekelőtt az, hogy még fiatal­emberként híve lettem a tu­dományos szocializmusnak, a marxizmusnak, a szocia­lista eszméknek. Ezzel ka­pott életem vezércsillagot, amely segített eligazodni dol­gaimban, tennivalóimban. Nagy erőforrásom volt az is, hogy, amikor fiatal mun­kásember létemre a kommu­nista mozgalomba kerül­tem, tagja lettem egy nagy közösségnek; a párt, a szo­cializmus hívei nagy közös­ségének. Ettől kezdve az élet viharaiban nem voltam töb­bé szélfútta, hulló falevél, vagy amolyan magányos far­kas. Ez a nagy- közösség ne­kem mindig segített, s mind -a mai napig erőt ad. Még akkor is erőt adott, amikor fizikai értelemben el voltam szakítva attól a kö­zösségtől, mert lélekben ak­kor is oda tartoztam. Még egy dolgot szeretnék említeni az embert segítő té­nyezők közül; nem magam miatt, hanem azért, mert a mai viszonyok között talán nem mindenki —, s főként nem minden fiatal — érti, érzi a család jelentőségét. Pedig minden embernek szüksége van személyes hát­térre, s, ha van, az nagy erőforrás. Egy szülő, testvér, feleség, valódi társ, egyszóval olyan család, amelyben köz. napokon még viták is le­hetnek, ám a nagy dolgok­ban, jó és rossz időben, tű­zön-vízen át kitartanak egy­más mellett — ez nélkülöz­hetetlen támasz. Sajnálom, hogy ma ez az érték hát­térbe szorult, lazulnak a csa­ládi kapcsolatok. Remélem, hogy a család, a családi kö­zösség visszanyeri helyét iga- . zi értékeink sorában. Különböző alkalmakkor szóba kerülnék a személyi tu­lajdonságok is. Én úgy vé­lem, hogy zsenik, korszakos jelentőségű emberek száza­dok mércéjével mérve is rit­kán születnek. Többen van­nak, akik bizonyos tulajdon­ságokat, képességeket tekint, ve, kiemelkedőek, de azok sem túl sokan. Viszont több az átlagos képességű ember, s ezzel ko­rántsem akarok bárkit is lebecsülni, de ez tény. Mi segíthet egy átlagos képessé­gű embert? Az, amit hét­köznap így szoktuk monda­ni: szükség van rá. Ez óriá­si hajtóerő. Eszembe jut egy pálfai kisbirtokos, aki annak ide­jén keményen ragaszkodott földjéhez és nem nagyon akart belépni a szövetkezet­be. Ez nála majdnem embe. ri tragédiához vezetett. Más­fél év múlva megint ott jártam, és legnagyobb meg­lepetésemre hallottam, hogy az illető a szövetkezet meg­becsült tagja, sőt brigádve­zető. Találkoztam vele és megkérdeztem: mi indította (Folytatás a 2. oldalon.) Brigádok, szövetkezetek elismerése A közelmúltban értékelte a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium a ta­valyi .teljesítmények alapján az ágazati kollektívákat. Ünnepélyes brigádgyűlés keretében a napokban adták át a Szakma kiváló brigád­ja címet az Agrofil Építő­ipari Szövetkezeti Közös Vállalat Technika nevet vi­selő kollektívájának. Azo­nos elismerést nyújtott át Füssy József, a pásztói vá­rosi pártbizottság első tit­kára a palotáshalími terme­lőszövetkezet Ságvári Endre Ifjúsági Szocialista Brigád­jának. Ugyancsak pénteken tartották Drégelypalánkon azt a közgyűlést, amelyen Deák Pál, a TESZÖV titká­ra gratulált a Szondi György Tsz miniszteri dicséretéhez. Hétfőn Nógrád községben küldöttgyűlésen kapta meg a dicsérő oklevelet a Béke Tsz kollektívája. A kitünte­tést Balázs Miklós, a Nóg­rád megyei pártbizottság osztályvezetője adta át. Segítségnyújtás összefogással A Vöröskereszt Nógrád Megyei Vezetőségének szer­vezésében hétfői, salgótar­jáni értekezletén a szociál­politika időszerű kérdéseit vitatták meg. Az alapszer­vezeti titkárok számára szervezett összejövetelen szó volt az elmúlt évek megyei eredményeiről is. Fazekas Jánosné, a Nóg­rád Megyei Tanács egész­ségügyi osztályának szoci­álpolitikai főmunkatársa előadásában hangsúlyozta, hogy a rászorultság elvén alapuló szociálpolitikai te­vékenység megvalósításá­ban a helyi tanácsok sze­repe továbbra is meghatá­rozó. Azt, hogy kik, mikor és milyen mértékű támoga­tásban részesülhetnek, csak az érintettek környezete döntheti el. Az eredményes munkához nélkülözhetetlen, hogy a la­kosság minél szélesebb kö­rében váljanak ismertté a segítségnyújtás lehetséges formái és hozzájutásuk fel­tételei. Fontos, az idős emberek helyzetének pontos isme­rete, valamint az, hogy a megadott támogatás min­denkor igazodjon a szük­ségletekhez, és az találkoz­zon a közvélemény igazság- érzetével is. A rászorultság felderítésében, a lakosság személetformálásában a he­lyi vöröskeresztes aktivis­ták vállaljanak még na­gyobb szerepet — megelőz­ve a kritikus állapotok ki­alakulását. Fazekas Jánosné elmon­dotta, hogy a megyében csaknem ötszáz gondozónő végzi az idősek otthoni el­látását. Mindemellett szá­muk további növelése indo­kolt, mivel a gondozattak aránya ütemesen növekszik. Az értekezlet résztvevői egyetértettek abban, hogy az intézményben élők pat- ronálásának eddigi jó gya­korlatát meg keli őrizni és tovább szükséges erősíteni. A lakóközösségeknek az idő­sek és a fogyatékosok fel­karolásában a jövőben egyre nagyobb szerep jut. A Nógrád Megyei Tanács művelődési bizottsága hét­főn a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ­ban tartotta kihelyezett ülé­sét. Elsőként a középiskolai felnőttoktatás helyzetéről és feladatairól hallgattak meg tájékoztatót dr. Szálán, czay György megyei műve­lődési osztályvezető-helyet­tes előterjesztésében. A nyolcvanas évek elején a tanulólétszám — az országos tendenciával egyezően — fokozatosan csökkent me­gyénkben is. Jellemző ten­dencia még, hogy főként a fiatalabbak, a huszonévesek közül kerül ki a hallgatók zöme. A beszámolóból az is kiderült, hogy csökkent azok száma, akik munkakörük ellátásához szerzik meg a képzettséget; hogy kevés a munkahelyek által kezde­ményezett beiskolázások aránya — mindössze 20—25 százalék. Az osztályvezető-helyettes elmondta, hogy a középisko. lai felnőttoktatás személyi és tárgyi feltételei folyama­tosan fejlődnek, az oktatás színvonala és eredményessé­ge azonban változó. Fejlesz­téséről, a feladatokról szól­va kiemelte a szakmunká­sok általános műveltsége növelésének fontosságát, az át- és továbbképezhetőség érdekében. Számolni kell az­zal, hogy az érettségi utáni szakképzés, átképzés iránti igény a jövőben növekedni fog, s ugyanígy a különböző szakmai tanfolyamok irán­ti érdeklődés. Erre az intéz­ményeknek gondosan felkeli készülniük. Éppen ezért sürgető feladat a munkálta­tók és a felnőttoktatási in­tézmények közötti együttmű­ködés hatékonyságának a javítása. A művelődési bizottságot ezután a közművelődési in­tézmények integrációjának tapasztalatairól, feladatai­ról tájékoztatta Szilasi And. rás megyei művelődési osz­tályvezető-helyettes. Beszá­molójában taglalta az évti­zed első felében végbement gazdasági, társadalmi vál­tozások hatását, amelyek jelentős mértékben befo­lyásolták, módosították a közművelődés gyakorlatát. A jelenlegi helyzetben az intézmények a tartalmi meg­újulás feladatainak meg­határozása mellett a gazda­ságosabb működtetés köve­telményét is megfogalmaz­ták. A következő időszak teendőiről szólva, előtérbe helyezte az MSZMP Politi­kai Bizottsága októberi ha­tározatából következő köz- művelődési feladatok vég­rehajtását. A közművelődé­si tevékenységet társadal­mi-gazdasági céljainkkal összhangban kell fejleszteni, nem mellőzve az intézmé­nyek hatékonyabb, takaré­kosabb működtetését. Harmadik napirendi pont­ként a résztvevők Kojnök Nándornak, a megyei könyv­tár igazgatójának előterjesz­tésében az intézmény áthe­lyezésének szakmai és szer­vezeti programját vitatták meg. Havonta mintegy százezer darab 40 wattos fénycsőfojtó trafót gyártanak a Híradástechnikai Anyagok Gyárának romhányi gyáregységében. Képünkön Géczi Károlyné és munkatársai szerelik a belső világításhoz szükséges elektro­mos alkatrészeket. —RT

Next

/
Oldalképek
Tartalom