Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

é 1987. május 23.,SZOMBAT NOGRÁD 5 Cifra idők nyomában Elöljáró dolgok Szakaion ó negyvenes, sudár ter­metű. Arcának sima vonásai mintha ellentmon- danának csaknem fehér ha­jának. S ahogy beszélgetünk délután, a kora est csendjé­ben, senkitől nem háborga- tottan, valami megfoghatat. lan költözik közénk, meg­hittség, rokonszenv, a mo­dor tudományának kötelé­ket szövő ragasztója. A jobb és rossz na­pokat is megéli Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnöke ő, dr. Hütter Csaba. Többirányú érdeklődése ré­gen más pályákra is vezé­nyelte; pártolója az iroda­lomnak, a közérdeknek, per­sze, sohasem felejtve, hogy elsősorban elnök, akire a környék boldogulása . van bízva. S azt hiszem —, ha semmi rendkívüli nem jön közbe —, kitart a messzi Zalából jött ember a szécsé- nyiek, a gazdaságilag ide­tartozó községek mellett — egészen a tetőig. A tetőt persze képletesen értve, gon­dolva egy színvonalasan mű­ködő gazdaságra, ahol lehe­tőleg majd mindenki jól érzi magát. S itt egy kis kitérőt kell tenni. Mi az, hogy minden­ki jól érzi magát? Aki mel­lébeszél, munkája ásítás, vagy csupán jelenlét, annak itt hamarosan kitelik. Hallgattam ilyen emberek véleményét is. mielőtt ko­pogtattam az elnök irodáján. Ezek szerint az elnök ilyen, meg olyan. A hétezer szarvasmarhából elhullik1 egy fél tucat, és viszik a dögkútba. S akinek világ­életében egy sem volt, vagy egy-kettő, az rendőrért ki­ált, emlegetve a rossz soro­sunkat. . . S, aki igazolatla­nul mulaszt, és kiteszik a szűrét, az jelzőket mond felelőtlenül, persze, nem ott és annak címezve, akinek kell. hanem a „kertek alatt-’. Szerencsére, ezek az em­berjárta küszöböt sem tud­ják átlépni; Dr. Hütter Csa­ba lelkét sem rendíti meg, legföljebb kicsit csodálkozik. Irigység, hitványság, egy kis rágalmazás, ezek is emberi tulajdonságok. De számolunk vele, úgy. mint a fénnyel, mint az árnyékkal. Sok az ilyen magatartásban az ön­igazolás,, A dolgát értő, a munkát szerető tsz-tagok. alkalma­zottak másként gondolkoz­nak, nem jut ilyesmi eszük­be. A nyugdíjból ideiglene­sen visszahívott óllattenyész. tő önbizalmat nyer. mert ta­lálkozik a fontosság tudatá­val, erejét, korát meghalad­va bizonyít újból. Szavait csak azért nem idézem, mert ez már a másik véglet len­ne, de. hogy mit mond, gon- dolnivaló. Naponta keresni és meg­találni a válaszokat egy több ezer holdas gazdaságban, több száz ember számára, jó­zan mérlegelő tárgyilagos­ságot követel — ismereteket. Szécsény hétezer lakosából még sok az eljáró, a fiata­lok sokszor vállalnak alan­tasabb munkát is, a jöve­delmek egy része elárafnlik, vagy mert alacsony a jöve­delem, fékezi a várost is az előbbrejutásban. Ezekre keresi a válaszo­kat' a tsz-elnök, és azok akik értik törekvéseit, köz. vetlen munkatársai, az a negyvenhat diplomás, aki már régebb óta a tsz-hez kötődik. Becsüli bennük azt az életfelfogást, amelynek része a gazdasági filozóf’a. Most a szabályozók világá­ban szinte minden második szó a gazdaságra terelődik, Aki végiggondolja a rendel, kezéseket, nem ideges, kere­si a 'kiutat. Ennek az ered­ménye az, hagy támogatják az értelmes vállalkozáso­kat, kreatív embereket. Ezek kapnak biztatást, de koránt­sem nyugtalan sürgetést, s akik Uyenek, tapasztalhatják a tévedés iránti megértést is. Ez teremt alkotó közér­zetet, felelősséget a meg­bízásokban, a szavakban. A mezőgazdaság vékony kenyeret adna a II. Rákóczi Tsz tagjainak. A jövedelem mindössze egyharmada szár. ma zik ebből. Kő, homokbá­nya, építésvállalkozás, cso­magológép-gyártás, mű­anyag-, fűrészüzem, nyom­da hozza a többi jövedel­met. Talán azt is ki lehetne írni a tsz épületére, hogy ipari és mezőgazdasági ter­melőszövetkezet. De hát menni kell a pénz után, va­lószínű, majd ez* változik a jövőben, amikor a mezőgaz­daság több támogatást kap az ipartól, amikor majd nem kell minden apróságtól az alkatrészgyártásig a kö­zös gazdaságnak gondol­koznia. ‘ Fölkerestem az egyik új vállalkozást, a nyomdát, Pős- ténypusztán. Egy régi istál­lót alakítottak át erre a célra. A nyomda vezetője Csépe Sándor. A megyei nyomdából evezett ide. Régi munkahelyén sokan morgo- lódós, zsémbeskedő ember-: nek tartották, technikusi képesítést is szerzett már régebben, de évtizedek óta csak csoportvezető volt. Munkáját már becsukott szemmel is meg tudta vol­na csinálni. Beleunt az egy­oldalúságba. Többre érzett hivatást, s ezért, ha nem is félsz híján, eljött Pőstény- pusztára. Ha ma még kicsi is a nyomda (huszonöt dol­gozójával) úgy érzi, bicikli­ről autóra ült. Az ólomból öntött nyomdabetű itt már a múlté, ezt igazán a szak­ember tudja megítélni. Be­vezették a fényszedést. A montírozó-, átvilágítóaszta. Ion állítja össze a formá­kat, a nyomóeszközöket. A tavalyi tízmilliós for­galomból csaknem egymil­lió volt a tiszta nyereség. Az üzemvezető részesedése több tízezer forint. A Csépe család a tsz összkomfortos lakásában új otthonra talált. De ami a legfontosabb, te­ret talált szakmai ambíció­jának, s igen valószínű, hogy a kis üzem az évek során továbblép, mert megrende. lés van. A kereskedelmi igazgató. Percze István Varsányból indult, majd hosszú évei következtek az áfésznél. — Itt jól érzem magam. Amit csinálok, gzt becsülik, nem akar senki a tolláim­mal ékeskedni. IJyugodt, kiegyensúlyo- zott embernek látom Percze Istvánt. Külföldi út­jairól beszél. Hollandiáról, Tallinnról, Moszkváról. Eze­ken a helyeken tárgyal a csomagológép exportjáról, szállítások, szerződések, vo­lumenek, ez az ő világa. Hasznos embernek érzi ma­gát, mert becsülik, s ezért úgy érzi, hazatalált. Lassan áll össze a kép, s talán mondani sem kell, hogy mindezt nem a tsz-ef- nök súgja. Tőle csak kulcso­kat kapok ahhoz, hogy a kíváncsiság, a megismerés zárjait könnyebben meg­nyissam, vagy választ talál­jak a talányokra. A< riporter sokat csavarog, amíg képet kap, de legalábbis hozzáve­tőlegesen tárgyilagos véle­ménye lesz valamiről. Ke­restem azokat is, akik el­kerültek Szécsényből. Kuris Tamás, aki Gödöllőn végzett, már a hetvenes években együtt dolgozott, az akkor még főagronómus- ként tevékenykedő Hütter Csabával Innen a megyei tanácsra került, s most az Endrefalvai Aranykalász Tsz elnöke. Kint találom a ha­tárban, a Steiger munkáját figyeli. — •Miért jött el Szécsény­ből? — Én ott jól éreztem ma­gam. De jött a család, kel­lett a lakás. S ez sikerült is. Most Tarjánban lakunk, de a föld visszahozott a hiva­tali munkától. . Nézem a tovahaladó trak­tort, a szántáson járkáló elnököt. Ladája az út mentén áll. A tegnapi paraszt uno­kája ő is. Lovat nem látok az egész határban, de a ló­erő zúgó hangját a fülem felfogja. I^íondott még valamit Kuris Tamás, valamit önzetlenül, s figyeltem arcát, tekintete Szécsény irányába tévedt. Dr. Hütter Csaba a hatva­nas évek elején került Nóg- rádba. A zalai lankákat a mátranováki. ceredi dombok váltották. Akkor még nehe­zebb volt. A tsz-ek alapoz­tak. keresték útjukat. Ese­tenként átfázva, agyonfagy­va szállt le a motorkerék­párról, került az ágyba. Fe­lesége a tűzhely felett me­legítette a dunyhát, de. a fagyos merevség reggelre sem oldódott ki egészen. És ka­kaskukorékoláskor már megint indult. Ezt a tem­pót szinte ma is folytatja, a reggeli hat óra elsők kö­zött találja az eligazításon, és késni senkinek sem illik, nemis engedj meg magá­nak senki: Az elnök már tiszteletből is pontos, s, ha valaki a rendről megfeledkezne, mással is találkozhat, mint dicsérettel. Ebben a ciklusban válasz, tották az országgyűlési kép­viselőcsoport vezetőjének. Megtiszteltetés ez. Ahogy ar. ról beszélünk, régi emléke­ket idéz. Apját említi, aki kántortanító volt. Ez nem volt valami jó ajánlólevél az egyetemre. Közel állt apjá­hoz. és ma is maga mellett érzi szellemét. A tanító úr sokszor eltűnődött a maga korában azon, hogy sokan járnak mezítláb az iskolába. Otthon szólt erről, s figyel­tek rá. S, hogy miért volt annyi mezítlábas, arra a tör­ténelem már válaszolt. De megőrizte apjának arcát. ag_ godalmát. Hozta otthonról az igyekezetét, hozta egyenes, szembenéző tekintetét. Ez az érzékenysége tette tehát közéleti emberré, a környék egyik jótevőjévé. Amikor eljövünk a tsz- irodából, már csak a lépcsőt mosó takarítónőnek köszön­hetünk. tf^resztnevén szólít, ja az idős asszonyt. Még nem hazafelé tart, hanem a múzeumba, egy összejövetel­re hivatalos. Talán ma el sem jut a zöldekkel díszí­tett kertjébe, barbarái, sze. retett könyvei közé. Pedig nagyon várják otthon ugyan­azzal a ragaszkodással, mint, amikor a dunyhát melegítet­ték ra... Gulyás Ernő ötven évvel ezelőtt írta Szabó Zoltán Cifra nyomorú­ság című szociográfiáját. Elöljáró, azaz fontos, éle- tet-lényegpt meghatározó dolgokról lesz szó az aláb­biakban. Akik beszélnek: maguk is Szakaion születtek, ott élnek, s tekintik azt is — mások hogy élhetnek (él. hetnének) a nagy múltú Nóg- rádszakálon, az Ipoly völ­gyében. Az embereknek itt jó az emlékezetük. Például a nyolcvanhat éves Pityi Ju­liska néninek, özvegy Már­ton Lászlónénak, aki éppen szemben lakik a szépen .,ki­renovált-- és valamikor öt­venhatban avatott kis szaka- li iskolával. Egyetlen mon­dat hozott bennünket a so-1 rozat keretén belül megma­radva Szakaiba. Azt a mon­datot Szabó Zoltán írta le a harminchetes tények alap­ján vetítve a szegényparaszt jövőjéről a képet egy fele­lősséget vállalni nem tudó akkori társadalom elé. Az ötven évvel ezelőtti magyar paraszti jövő (ke­vés földű parasztról szólva), úgy festett, hogy vagy a ke­vés földhöz képest kevés volt a gyereke, vagy elván­dorolt a bányák, az ipar vi­lágába. A szakali „egyké- zésről’- azonban most ha­marjában több ellenvéle­ménnyel is találkoztam. Több családban volt egynél jóval nagyobb a gyerekek száma itt Szakaion, és erre példá­kat is hozott Juli néni. csakúgy, mint más; például a helybeli születésű ás már idézett Kovács Józsefné pe­dagógus. akit azonban min­denki Képes tanító néninek nevez faluszerte. A fél évszázados tények elemzése sok oldalról lehet tanulságos. Kihagyva ezút­tal mindazt, amit a nagy múltú és több oldalról híres (lehetne!) Nógrádszakál csak az utóbbi évtizedekben át­élt; elég annyit mondani, hogy mára, tegnapra in­kább. mert a nullapont a fejlődésben talán már csak előre-felfelé viheti ezt a mostoha sorsú helyet — Sza­kaion ma sincs több gyerek, mint ötven évvel ezelőtt. Iskolába, az alsó három­ba. annak az ötven évvel ez­előttinek éppen hogy a fele jár. a többiek, amint azt írtuk legutóbb: a körzeti is­kolában tanulnak Ludány- halásziban. A lakosság 31 százaléka (Képes tanító né­ni magánstatisztikája) ci­gányszármazású. de talán valóban kevés hely akad, ahol erre a rétegre annyi jót mondanának, mint itt, Sza­kaion. Az igényesség alighanem azonos részben a tartással. A szakali ember, legyen az a régi szóhasználattal élve, paraszt-, vagy cigányszárma­zású — egyként ragaszko­dik ehhei a faluhoz, s, ha a főként cigányszármazású gyerekekből álló kis iskolát nézzük — ott is megmutat­kozik a szakali igényesség, s tálán könnyen felejtődik né­hány egykori „vihar” az is­kolakörzetesítés körül. . . Szakaion van mire emlé­kezni. Szakaion van mire készülni. S, ha immár két hete nem is találjuk közös erővel sem Madách Imre egyik legkedvesebb emberé­nek (neki dedikáílta Az em­ber tragédiája első kiadását Veres Pálné után azonnal) Szentiványi Bogomérnak hűlt Kovács József szakali elöl­járó: „Tíz év után felépül az első ház a falunkban...” helyű kúriáját — találunk mást, értékeset, ami az újabb szakali jövőről szól. Ezen az egy szakali na­pon kétszer is hallom ezt a mondatot: ..ahonnan még az iskola is elmegy... azt akár el is húzhatják máshová”. És a tévéről beszélnek az emberek, hogy a Két embe­rében is egy falusi tanítóról volt szó, aki ezt mondta. De éppen a ludányi tanácson be. szélt erről maga a vb-titkár is, hogy Szakaion mennyire fontos az iskola megléte.. . S mennyire fontos volt min­denkor az utóbbi évtizedek, ben! Képes tanító nénivel jár­juk az iskola folyosóját, né­zegetjük a tablókat, rajtuk a diákok. egykori tanítók fényképeit, és számolunk —, ki, hova került, mivé vált, mit tudhatunk ma is róla? Az utóbbi negyven-egyné- hány évben a szakali diákok közül majd százan! érettsé­giztek és 39 a pedagóguspá­lyán működő, szakali szüle­tésű, itt jskolázott-alapozott „gyerek”. A nagyon szép szakali óvo­dában is a többség itteni születésű, ide visszatérő-el sem távozó szakképzett óvó­nő. s itt ván már talán a jövő is a gyarmati érettségi­vel egyelőre még képesítés né'lkül tanító Paróczi Szilvia személyében. Lehet tekinteni a múltra mindenoldalúan, de a legfon. tosabb mégis az a szellemi­emberi gyökér, ami néhány nagyon jó emlékű, egykor itt tanító ember példájával máig hat mindazokban, akik tőlük tanultak. Havassy Já­nos kántortanítóról ma is szeretettél beszél Nógrád­szakál tanítónője ..felvitt bennünket a Károshoz köze­li hegyre és onnan tiszta idő­ben elláttunk Madách fal- váig, Sztregováig.. A helyek — így Nógrád­szakál — rangja emelkedett az elöljáróságok kialakítá­sával, s nem csak a rangja, a jelene lett általuk fajsú­lyosabb. s a jövőjük, amit maguk is alakítanak, éppen az igényes élet reményében biztosabb. Akármilyen mély­ponton van is jelenleg pél­dául a sportélet, vagy a ré­gen megyeszerte legendásan jónak ismert ifjúsági moz­galmi munka. . . Kovács József, a szécsényi TÜZÉP-kirendeltség veze­tője a szakali elöljáróság (tíz tanácstag dolgozik lakóte­rületek szerint) vezetője is egyben. Szakaion született ő is, csakúgy, mint felesége. Képes tanító néni. Kovács Józsefné. Gyarmaton érett, ségizett Molnár Ferenc tanár úr keze alatt, ahogy ő mond­ja diákosan ..Mofénél.. .” Sportos, dinamikus alkat, edzőként is működött, s volt idő, amikor a megyei ..bé­ben-' játszott a csapata. Most azonban nemrégiben meg kellett szüntetni Szakaion a sportszakosztályt: — Újrakezdünk sok min­dent. A KISZ-szervezet meg­újulása a legközelebbi fel­adat. Aztán majd tovább­léphetünk. Két dolgot tar­tottam fontosnak és tartok ma is Nógradszakálon. Mind­Mártonné Pityi Juli néni: „Nyolcvanhat évesen is mindenre emlékszem a ré­gi időkből." kettő a szakali jövőt mutat, ja. Az egyik, hogy épüljön ház a faluban! Most épül tíz-.tizenkét év után. S van néhány fiatal, aki, ha ott épít, de miért is tö­rekedne mindenáron vala­melyik nagyobb helyre? — az a példa erejével hatna. Remélem, így lesz. Három helyen választhatnak ingye­nes telket nálunk az épí­tők. ., A másik, hogy az utcai csapokból víz folyik. Ezek nem elérhetetlen dol­gok. így gondolják ezt a kö. zös tanácson is. .. Kovács József szakali kö­tődése minden rossz gyakor„ latnak ellentmond — törté­nelminek, társadalminak, emberi gyengéknek egy. aránt. Traktorával meg­szántja a szakaliak kis föld­jét. A megművelt föld ma is az élet. A kis kerteket szántó elöljáró talán a leg­szebb jelkép, amivel króni­kásként valaha találkoztam. Üj házak, víz, dacból is táp­lálkozó szakali tudatosság, benépesülő iskola. Nem le­hetetlen semmi sem. T. Pataki László Képek: Kulcsár József Képes tanító néni szívesen emlékszik a régi Szakali utcarészlet ötven évvel Szabó Zol- szakali tanítókra, iskolaigazgatókra. tán ottjárta után. «wwwwwmwi» MINDENKI JÓL ÉRZI MAGÁT?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom