Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

4 NOGRAD 1987. május 23.,SZOMBAT IRÁNY SALGÓTARJÁN Cseppben a tenger „Hogyan jelenik meg cseppben a tenger — apró kultúrotthpnban a művelő­dés?” — kérdezte tőlem Májer József körzeti nép­művelő a minap, amikor a területén élő fiatalokról be­szélgettünk. A szóban forgó nagyközség: Mátraterenye. A kulturális igényeket az álta­lános művelődési központ­hoz tartozó négy művelődési ház igyekszik kielégíteni a könyvtárak mellett. Milyen céloknak kellene megfelelniük? A körzeti népművelő szerint az itt élő fiatalok közösségteremtő együttlétre vágynak, de azt is elvárják, hogy ezek tar­talmasak és színvonalasak legyenek. Ezért is szükséges egy-egy tevékenységi for­máira szakosítani a községi kultúrotthonokat. Homok- terenyén elsősorban a tö­megsport feltételeit akarják megteremteni, de teremfo­cira, röp- és kézilabdára is lehetőség nyílik majd az át. alakítás után. Mátranová- kon az amatőr művészeti mozgalmaknak kedveznek inkább, ahol pódium jellegű rendezvényeket is lehet szer­vezni a jövőben. Étkészlet lakodalomra Mintegy száznyolcvan fia­tal lakik Mátraterenyén, akiknek háromnegyede K1SZ- tag, a négy alapszervezet va­lamelyikében. — Mit jelent számukra a mozgalmi élet? — kérdeztük Pengő Juliannát, aki a nagy­községi KISZ-bizottság tit­kára és a mátranováki mű­velődési ház vezetője is egy­ben. — Nem bontható ketté a helybeliek szabadidős-elfog­laltsága és a KISZ-élet — felelte. — Hiszen a KlSZ-es feladatok oroszlánrésze a dél. utánok értelmes kitöltésére irányul. Novákon például két éve létezik az ifjúsági moz­galom, most ötven tagja van a Rákóczi Ferenc alapszer­vezetnek. A fiatal kollektí­vával óriási feladatba, a mű­velődési ház átalakításába Vágtunk. Százötvenezer fo­rintnyi társadalmi munkát ajánlottunk fel, s pályázattal elnyertük a megyei tanács hatvanezerforintos támo­gatását. — Hogyan zajlik az élet ebben az épületben? — A nagyteremben ama­tőr tánccsoportunk és iro­dalmi színpadunk próbál. Hetente háromszor van film­vetítés. — Újabb vonzerő kell, hogy bejöjjenek a gyerekek a művelődési házakba — folytatta Májer József. — Sajnos, nagyon kevés pén>- zünk van, ezért minden kéz. deményezést az anyagi ol­daláról kell elsőként elbírál­ni. Például étkészletet köl- csönzünk a lakodalmat tar­tóknak, mert ez is bevételt jelent. Csaknem az összes rendezvényünkön belépőt kell szednünk, ami mindjárt be is határolja lehetőségein­ket. Ha túl sokat kérek, el sem jönnek a fiatalok. — Merre lehet továbblép­ni ? — Két videomagnója is van az ÄMK-nak, Ezekben a készülékekben óriási le­hetőségek rejlenek. Nemcsak szórakoztatni lehet velük, hanem az oktatást is segítik, és az április negyediiki mű­sorunkban is felhasználtuk. Az ifjúságnak pedig popklu­be t szeretnénk létrehozni, ahová országosan ismert előadókat és együtteseket hívnánk meg rendszeresen. Az ötlet hátulütője ebben az esetben is a belépési díj nagysága, amit csak egy esetben lehet mérsékelni: ha sokan eljönnek. És még valamivel számolni kell — óriási Salgótarján vonzása. Csütörtök délután mintegy hetvenen várakoznak a no- váki művelődési ház előte­rében és kint a szabad ég alatt. Néhányon söröznek, a pingpongasztalon pattog a labda. Mindjárt kezdődik a filmvetítés. Az ifjúsági klubban is ülnek néhányan. Az összetolt asztalok túlolda­láról szól az agyonhasznált Orion-torony. Egyforma esték Nádasdi Zoltánt és Ivádi Miklóst gyakran látni a ház­ban. Mindketten a nováki KISZ-alapszervezet tagjai. Zoltán a nagybátonyi Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben tanul, Miklós a Ganz- MÁVAG homokterenyei te­lephelyén kőműves. — Az a baj — kezdte Ná­dasdi Zoltán —, hogy néha nagyon egyformák ezek az esték. Ha húszan-harmin- can összejövünk, már jó a hangulat, de, ha csak tízen ücsörögnek itt, mint most is... — Megpróbáltunk vetél­kedőket, foglalkozásokat szervezni — folytatta Miklós — megtiltottuk bent a do­hányzást és az italozást. Annyit értünk el, hogy ma csak rágyújtanak a klub­ban, aki meg bort, vagy sört fogyaszt, az kint marad az előtérben, a büfénél. Ide nem részeges alakok járnak. — Hogyan telnek a hét­végék? — Négyen-öten beülünk a kocsiba, és irány Salgótar­ján. Moziba megyünk, vagy diszkóba... a barátainkhoz. Nemcsak mi járunk be, olyan huszon-egynéhátriyan szoktak kimozdulni a falu­ból. — De, ha itt van valami nagyobb rendezvény, példá­ul diszkó, vagy koncert, ak­kor mi is ide jövünk. Ennek belépődíja negyven és hat­van forint között van, attól függ, hogy van-e mellette video. Általában öt rendező és az önkéntes rendőrök fel. ügyelnek ilyenkor. Van, ami­kor százötvenen, kétszázan is összejönnek a környékről, 'Nádújfaluból, Terenyéről, Mátraszeléről és Jánosakná- ról. Ilyenkor bezár a büfé. Diszkó vacsora után — Persze, ha apróbb zű­rök akadnak is, azokat az innen-onnan érkezők csi­nálják, a helybelieket már jobban ismerjük — magya­rázták. — Most inkább a vacsorával egybekötött na­gyobb rendezvények után van csak diszkó, mondjuk havonta egy. — Milyen lehetőségeket láttok? — A sportot. Testépítők klubját szerettünk volna ala­pítani, de nem kaptunk hoz­zá helyiséget. Pedig igény lenne rá. Sokan eljönnek egy-egy szomszéd község el. leni focimérkőzésre, de es­ténként van. aki fut, van, aki otthon tornászik... Egy klub összefogná őket. De jö­vője lenne egy motorosklub. nak is, ugyanis sokak szá­guldoznak errefelé az ap- róbb-nagyobb kétkerekűkön. — Nem féltek a nagy vállalkozástól? — Nyáron fogunk a ház átalakításához — felelte Ná­dasdi Zoltán. — Két kisebb helyiségből egy nagyobbat csinálunk, ahol a színpad is lesz, és a környéket is rend­be tesszük. A nováki és a terenyei művelődési házak csupán cseppek a közművelődés és az ifjúságpolitika tengeré­ből. A helybeli KISZ-es fia­talok életereje és tenni aka­rása viszont e parányi ob­jektumokban is megmutatko­zik. így jelenik meg — cseppben a tenger. Romhányi Tamás Korszerű körülmények biz­tosítják az oktatás jó fel­tételeit a salgótarjáni Pe­tőfi Általános Iskolában. Képeinken az intézmény munkájába adunk bepil­lantást. A könyvtárban Túrócziné Kovács Márta ajánl olvas­nivalót a gyerekeknek Az 1/c. osztályos kisdiákok Krajcsi Józsefné pedagógus irányításával ismerkednek a betűk világával A tanulók rajzkészségének fejlesztését biztosítja a képzőművészeti szaktanterem, képünkön a 8/a. osztály Képek: Tácsik Nóra Önköltséges üdülés a Margitszigeten és Leányfalun A huszonötödik szezonját élő, a Sportuszoda szomszéd­ságában kikötött Visegrád álló üdülőhajót nem szüksé­ges bemutatni, mivel a Mar­gitszigethez szinte már hozzá­tartozik. Itt két- és négyá­gyas hálófülkékben házaspá­rokat és egyedül üdülő fel­nőtteket helyeznek el egyhe­tes csoportokban csütörtöki érkezéssel és szerdai távozás­sal. Ha nincs elég jelentkező hétnapos hosszabbításra is van mód. Június 4-től augusztus 19-ig tizenhárom házaspárt, és harminchat egyéni ven­déget fogadhatnak. Kivétel a július 2—15. közötti idő­szak, amikorra már egyetlen szabad helyük sincs. Aug. 20-tól dec. 16-ig terjedő idő­szaktól viszont harmincnégy házaspárt és harminchat egyedül érkező beutaltat vár­nak. Az elszállásolás hideg­meleg vizes mosdójú fülkék­ben, emeletes ágyakon lehet­séges, zuhanyfülkék és a vé­cék a folyosókon találhatók. A hajón étterem, presszó, társalgó, könyvtár, míg a felső fedélzeten tusoló és na­pozó áll az üdülők rendelke­zésére. A másik önköltséges be- utalási lehetőséget családosok részéré ajánljuk, a főváros­tól huszonöt kilométerre Leányfalun a SZOT Építő­munkás Üdülő E. épületében. Itt összkomfortos körülmé­nyek között nyaralhatnak az egygyermekes családok, mivel minden szobához zu­hanyozó és vécé is tartozik. Egyszerre kéthetes turnu­sokban tizenkét családot fogadnak június 4-től szep­tember 9-ig. Fészkelnek a fecskék Ha valamit nehéz volt kivárni, akkor az ennek a ke­mény és hosszúra nyúlt télnek a vége volt; ha valamit nehéz volt bevárni, akkor ez az idei semmilyen tavasz megjötte volt. Bizony a fecskék is a szokottnál kissé későbben érkez­tek. Ügylátszik, az ő előrejelzésük pontosan működött, és valahol várakoztak addig, amíg úgy vélték, érdemes ha­zajönni. Hát vagy két hete megérkeztek hozzánk is, s ami ennél is nagyobb öröm, beköltöztek a tavalyi fészekbe (vagy a tavalyi lakók vagy helyfoglalók, ezt nem tudom), de pár méterrel odébb egy ugyancsak erre termett eresz alatti sarokban megkezdte egy másik pár is a fészekrakást, méghozzá nagy erővel. Sietnek, be kell hozni a késést. Ha az ember elkésik valamiről, már lehet, hogy le is marad, vagy hogy nem is nagyon igyekszik behozni a késést, A természet másként van ezzel. Ha az időjárás cifra produkciói miatt késni volt is kénytelen, behozza, amit elmulasztott. Persze az ember, amint teheti, segít is neki. Dolgozik ünnepnapokon, dolgozik hajnaltól hosszú estébe nyúló­an, hiszen a természet megérdemli — mert be akarja hozni a mulasztást. Ugyanúgy, mint a fecskék az eresz alatt. (sm) BERNARDO GUIMÁRAES 3iaiita, a labszolijano — Biztos vagyok benne, hogy az ön tanácsára és rá­beszélésére rá fogja magát szánni. — Megteszem, amit tu­dok, de nem nagyon hi­szem, hogy sikerülne. — Ha nem egyezik bele, úgy rosszul járnak mind­ketten: az ajánlatom érvé­nyét veszti, minden marad a régiben — fejezte beLe- óneio. Miguel nem olyan ember volt, aki felveszi a harcot a balsorssal. Lányának fog­sága és örök rabsága, a nyomorúság, amelyet ezer­nyi kínszenvedés kíséreté­ben képzelt maga elé- el­viselhetetlen látványként je­lenít meg előtte, amellyel nem tudott szembenézni anélkül, hogy ne érzett vol­na halálos rémületet és gyengeséget. Nem szabha- toitt volna olyan árat a kö­nyörtelen uraság, amit ne fogadott volna el, ha cseré­be őt megmenti a nyomo­rúságtól, lányának pedig szabadságot ad> és bele­ment az alkuba. 20. FEJEZET Miközben Rosa és André vidáman fecserészve töröl- gertték a szalon bútorait, szomorú és megindító je­lenet játszódott le a rab­szolgaszállásokkal szomszé­dos sötét helyiségben, ahol Isaura, akit hét hónapja tartottak bezárva, egy fa- tuskón ült, hófehér és tö­rékeny bokáján falhoz rög­zített lánccal. Miguelt Leóncio paran­csára bocsátották be. hogy tájékoztassa lányát gazdá­jának tervéről, és azért, hogy vegye rá, fogadja el az általa indítványozott meg­oldást. Elszomorító és fáj­dalmas látványt nyújtott e két szerencsétlen, sápadt, a sorscsapásoktól kimerült és levert teremtmény, bezárva e szűk és sötét kamrába. Most, hogy két hosszú hónap elteltével újra talál­koztak, kiiszolgáltatottab­ban és szerencsétlenebbül, mint valaha, az első üd­vözlő szavaik helyett csak zokogás tört föl belőlük, és hosszú ölelésben a kimond­hatatlan szenvedés könnye­it hullatták egymás keblé­re. — Igen- lányom, meg kell hoznod ezt az áldozatot, hisz sajnos nincs más kiút. Ez a feltétele annak, hogy megnyithassam sötét börtö­nöd ajtaját, melyben két hónapja élsz bezárva. Na­gyon jól tudom, milyen ke­gyetlen áldozat ez a szíved­nek, mégis összehasonlít­hatatlanul elviselhetőbb, mint ez a nehéz rabság, amellyel a halálodat akar­ják. — Igazad van, apám, hó­hérom mindenképpen rab- igába hajt. Csak azt nem tudom, még, hogy a két rabság közül melyik gyű­löletesebb es kibírhatatla- nabb. Azt mondják, szép vagyok, úgy neveltek fel, mint egy gazdag örökösnőt, azt oltották belém, hogy szeméremmel és méltóság­érzettel legyek büszke ma­gamra, olyan rabszolganő vagyok, aki miatt nem egy szép lány belesápad az irigységbe, összehasonlítha­tatlan testi és lelki adott­ságokkal rendelkezem, s Is­tenem, mindez mire jó!? Csak arra, hogy egy siral­mas idiótáé legyek! Lehet enné] kegyetlenebb és fáj­dalmasabb gúnyt űzni va­lakiből? ! — Nem olyan ez, mint ahogyan azt a szenvedések­től megtört telkedben ma­gad elé képzeted. Az idő begyógyítja a sebeket. Tü­relemmel és beletörődéssel hozzászoksz majd ehhez az új életmódhoz, amely min­den bizonnyal jóval elvi­selhetőbb tesz, mint ez a kínszenvedés és pokol, ami­ben élsz, s így ha nem is boldog, de legalább nyu­godtabb és derűsebb napo­kait élvezhetünk. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom