Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-23 / 120. szám
4 NOGRAD 1987. május 23.,SZOMBAT IRÁNY SALGÓTARJÁN Cseppben a tenger „Hogyan jelenik meg cseppben a tenger — apró kultúrotthpnban a művelődés?” — kérdezte tőlem Májer József körzeti népművelő a minap, amikor a területén élő fiatalokról beszélgettünk. A szóban forgó nagyközség: Mátraterenye. A kulturális igényeket az általános művelődési központhoz tartozó négy művelődési ház igyekszik kielégíteni a könyvtárak mellett. Milyen céloknak kellene megfelelniük? A körzeti népművelő szerint az itt élő fiatalok közösségteremtő együttlétre vágynak, de azt is elvárják, hogy ezek tartalmasak és színvonalasak legyenek. Ezért is szükséges egy-egy tevékenységi formáira szakosítani a községi kultúrotthonokat. Homok- terenyén elsősorban a tömegsport feltételeit akarják megteremteni, de teremfocira, röp- és kézilabdára is lehetőség nyílik majd az át. alakítás után. Mátranová- kon az amatőr művészeti mozgalmaknak kedveznek inkább, ahol pódium jellegű rendezvényeket is lehet szervezni a jövőben. Étkészlet lakodalomra Mintegy száznyolcvan fiatal lakik Mátraterenyén, akiknek háromnegyede K1SZ- tag, a négy alapszervezet valamelyikében. — Mit jelent számukra a mozgalmi élet? — kérdeztük Pengő Juliannát, aki a nagyközségi KISZ-bizottság titkára és a mátranováki művelődési ház vezetője is egyben. — Nem bontható ketté a helybeliek szabadidős-elfoglaltsága és a KISZ-élet — felelte. — Hiszen a KlSZ-es feladatok oroszlánrésze a dél. utánok értelmes kitöltésére irányul. Novákon például két éve létezik az ifjúsági mozgalom, most ötven tagja van a Rákóczi Ferenc alapszervezetnek. A fiatal kollektívával óriási feladatba, a művelődési ház átalakításába Vágtunk. Százötvenezer forintnyi társadalmi munkát ajánlottunk fel, s pályázattal elnyertük a megyei tanács hatvanezerforintos támogatását. — Hogyan zajlik az élet ebben az épületben? — A nagyteremben amatőr tánccsoportunk és irodalmi színpadunk próbál. Hetente háromszor van filmvetítés. — Újabb vonzerő kell, hogy bejöjjenek a gyerekek a művelődési házakba — folytatta Májer József. — Sajnos, nagyon kevés pén>- zünk van, ezért minden kéz. deményezést az anyagi oldaláról kell elsőként elbírálni. Például étkészletet köl- csönzünk a lakodalmat tartóknak, mert ez is bevételt jelent. Csaknem az összes rendezvényünkön belépőt kell szednünk, ami mindjárt be is határolja lehetőségeinket. Ha túl sokat kérek, el sem jönnek a fiatalok. — Merre lehet továbblépni ? — Két videomagnója is van az ÄMK-nak, Ezekben a készülékekben óriási lehetőségek rejlenek. Nemcsak szórakoztatni lehet velük, hanem az oktatást is segítik, és az április negyediiki műsorunkban is felhasználtuk. Az ifjúságnak pedig popklube t szeretnénk létrehozni, ahová országosan ismert előadókat és együtteseket hívnánk meg rendszeresen. Az ötlet hátulütője ebben az esetben is a belépési díj nagysága, amit csak egy esetben lehet mérsékelni: ha sokan eljönnek. És még valamivel számolni kell — óriási Salgótarján vonzása. Csütörtök délután mintegy hetvenen várakoznak a no- váki művelődési ház előterében és kint a szabad ég alatt. Néhányon söröznek, a pingpongasztalon pattog a labda. Mindjárt kezdődik a filmvetítés. Az ifjúsági klubban is ülnek néhányan. Az összetolt asztalok túloldaláról szól az agyonhasznált Orion-torony. Egyforma esték Nádasdi Zoltánt és Ivádi Miklóst gyakran látni a házban. Mindketten a nováki KISZ-alapszervezet tagjai. Zoltán a nagybátonyi Ipari Szakmunkásképző Intézetben tanul, Miklós a Ganz- MÁVAG homokterenyei telephelyén kőműves. — Az a baj — kezdte Nádasdi Zoltán —, hogy néha nagyon egyformák ezek az esték. Ha húszan-harmin- can összejövünk, már jó a hangulat, de, ha csak tízen ücsörögnek itt, mint most is... — Megpróbáltunk vetélkedőket, foglalkozásokat szervezni — folytatta Miklós — megtiltottuk bent a dohányzást és az italozást. Annyit értünk el, hogy ma csak rágyújtanak a klubban, aki meg bort, vagy sört fogyaszt, az kint marad az előtérben, a büfénél. Ide nem részeges alakok járnak. — Hogyan telnek a hétvégék? — Négyen-öten beülünk a kocsiba, és irány Salgótarján. Moziba megyünk, vagy diszkóba... a barátainkhoz. Nemcsak mi járunk be, olyan huszon-egynéhátriyan szoktak kimozdulni a faluból. — De, ha itt van valami nagyobb rendezvény, például diszkó, vagy koncert, akkor mi is ide jövünk. Ennek belépődíja negyven és hatvan forint között van, attól függ, hogy van-e mellette video. Általában öt rendező és az önkéntes rendőrök fel. ügyelnek ilyenkor. Van, amikor százötvenen, kétszázan is összejönnek a környékről, 'Nádújfaluból, Terenyéről, Mátraszeléről és Jánosakná- ról. Ilyenkor bezár a büfé. Diszkó vacsora után — Persze, ha apróbb zűrök akadnak is, azokat az innen-onnan érkezők csinálják, a helybelieket már jobban ismerjük — magyarázták. — Most inkább a vacsorával egybekötött nagyobb rendezvények után van csak diszkó, mondjuk havonta egy. — Milyen lehetőségeket láttok? — A sportot. Testépítők klubját szerettünk volna alapítani, de nem kaptunk hozzá helyiséget. Pedig igény lenne rá. Sokan eljönnek egy-egy szomszéd község el. leni focimérkőzésre, de esténként van. aki fut, van, aki otthon tornászik... Egy klub összefogná őket. De jövője lenne egy motorosklub. nak is, ugyanis sokak száguldoznak errefelé az ap- róbb-nagyobb kétkerekűkön. — Nem féltek a nagy vállalkozástól? — Nyáron fogunk a ház átalakításához — felelte Nádasdi Zoltán. — Két kisebb helyiségből egy nagyobbat csinálunk, ahol a színpad is lesz, és a környéket is rendbe tesszük. A nováki és a terenyei művelődési házak csupán cseppek a közművelődés és az ifjúságpolitika tengeréből. A helybeli KISZ-es fiatalok életereje és tenni akarása viszont e parányi objektumokban is megmutatkozik. így jelenik meg — cseppben a tenger. Romhányi Tamás Korszerű körülmények biztosítják az oktatás jó feltételeit a salgótarjáni Petőfi Általános Iskolában. Képeinken az intézmény munkájába adunk bepillantást. A könyvtárban Túrócziné Kovács Márta ajánl olvasnivalót a gyerekeknek Az 1/c. osztályos kisdiákok Krajcsi Józsefné pedagógus irányításával ismerkednek a betűk világával A tanulók rajzkészségének fejlesztését biztosítja a képzőművészeti szaktanterem, képünkön a 8/a. osztály Képek: Tácsik Nóra Önköltséges üdülés a Margitszigeten és Leányfalun A huszonötödik szezonját élő, a Sportuszoda szomszédságában kikötött Visegrád álló üdülőhajót nem szükséges bemutatni, mivel a Margitszigethez szinte már hozzátartozik. Itt két- és négyágyas hálófülkékben házaspárokat és egyedül üdülő felnőtteket helyeznek el egyhetes csoportokban csütörtöki érkezéssel és szerdai távozással. Ha nincs elég jelentkező hétnapos hosszabbításra is van mód. Június 4-től augusztus 19-ig tizenhárom házaspárt, és harminchat egyéni vendéget fogadhatnak. Kivétel a július 2—15. közötti időszak, amikorra már egyetlen szabad helyük sincs. Aug. 20-tól dec. 16-ig terjedő időszaktól viszont harmincnégy házaspárt és harminchat egyedül érkező beutaltat várnak. Az elszállásolás hidegmeleg vizes mosdójú fülkékben, emeletes ágyakon lehetséges, zuhanyfülkék és a vécék a folyosókon találhatók. A hajón étterem, presszó, társalgó, könyvtár, míg a felső fedélzeten tusoló és napozó áll az üdülők rendelkezésére. A másik önköltséges be- utalási lehetőséget családosok részéré ajánljuk, a fővárostól huszonöt kilométerre Leányfalun a SZOT Építőmunkás Üdülő E. épületében. Itt összkomfortos körülmények között nyaralhatnak az egygyermekes családok, mivel minden szobához zuhanyozó és vécé is tartozik. Egyszerre kéthetes turnusokban tizenkét családot fogadnak június 4-től szeptember 9-ig. Fészkelnek a fecskék Ha valamit nehéz volt kivárni, akkor az ennek a kemény és hosszúra nyúlt télnek a vége volt; ha valamit nehéz volt bevárni, akkor ez az idei semmilyen tavasz megjötte volt. Bizony a fecskék is a szokottnál kissé későbben érkeztek. Ügylátszik, az ő előrejelzésük pontosan működött, és valahol várakoztak addig, amíg úgy vélték, érdemes hazajönni. Hát vagy két hete megérkeztek hozzánk is, s ami ennél is nagyobb öröm, beköltöztek a tavalyi fészekbe (vagy a tavalyi lakók vagy helyfoglalók, ezt nem tudom), de pár méterrel odébb egy ugyancsak erre termett eresz alatti sarokban megkezdte egy másik pár is a fészekrakást, méghozzá nagy erővel. Sietnek, be kell hozni a késést. Ha az ember elkésik valamiről, már lehet, hogy le is marad, vagy hogy nem is nagyon igyekszik behozni a késést, A természet másként van ezzel. Ha az időjárás cifra produkciói miatt késni volt is kénytelen, behozza, amit elmulasztott. Persze az ember, amint teheti, segít is neki. Dolgozik ünnepnapokon, dolgozik hajnaltól hosszú estébe nyúlóan, hiszen a természet megérdemli — mert be akarja hozni a mulasztást. Ugyanúgy, mint a fecskék az eresz alatt. (sm) BERNARDO GUIMÁRAES 3iaiita, a labszolijano — Biztos vagyok benne, hogy az ön tanácsára és rábeszélésére rá fogja magát szánni. — Megteszem, amit tudok, de nem nagyon hiszem, hogy sikerülne. — Ha nem egyezik bele, úgy rosszul járnak mindketten: az ajánlatom érvényét veszti, minden marad a régiben — fejezte beLe- óneio. Miguel nem olyan ember volt, aki felveszi a harcot a balsorssal. Lányának fogsága és örök rabsága, a nyomorúság, amelyet ezernyi kínszenvedés kíséretében képzelt maga elé- elviselhetetlen látványként jelenít meg előtte, amellyel nem tudott szembenézni anélkül, hogy ne érzett volna halálos rémületet és gyengeséget. Nem szabha- toitt volna olyan árat a könyörtelen uraság, amit ne fogadott volna el, ha cserébe őt megmenti a nyomorúságtól, lányának pedig szabadságot ad> és belement az alkuba. 20. FEJEZET Miközben Rosa és André vidáman fecserészve töröl- gertték a szalon bútorait, szomorú és megindító jelenet játszódott le a rabszolgaszállásokkal szomszédos sötét helyiségben, ahol Isaura, akit hét hónapja tartottak bezárva, egy fa- tuskón ült, hófehér és törékeny bokáján falhoz rögzített lánccal. Miguelt Leóncio parancsára bocsátották be. hogy tájékoztassa lányát gazdájának tervéről, és azért, hogy vegye rá, fogadja el az általa indítványozott megoldást. Elszomorító és fájdalmas látványt nyújtott e két szerencsétlen, sápadt, a sorscsapásoktól kimerült és levert teremtmény, bezárva e szűk és sötét kamrába. Most, hogy két hosszú hónap elteltével újra találkoztak, kiiszolgáltatottabban és szerencsétlenebbül, mint valaha, az első üdvözlő szavaik helyett csak zokogás tört föl belőlük, és hosszú ölelésben a kimondhatatlan szenvedés könnyeit hullatták egymás keblére. — Igen- lányom, meg kell hoznod ezt az áldozatot, hisz sajnos nincs más kiút. Ez a feltétele annak, hogy megnyithassam sötét börtönöd ajtaját, melyben két hónapja élsz bezárva. Nagyon jól tudom, milyen kegyetlen áldozat ez a szívednek, mégis összehasonlíthatatlanul elviselhetőbb, mint ez a nehéz rabság, amellyel a halálodat akarják. — Igazad van, apám, hóhérom mindenképpen rab- igába hajt. Csak azt nem tudom, még, hogy a két rabság közül melyik gyűlöletesebb es kibírhatatla- nabb. Azt mondják, szép vagyok, úgy neveltek fel, mint egy gazdag örökösnőt, azt oltották belém, hogy szeméremmel és méltóságérzettel legyek büszke magamra, olyan rabszolganő vagyok, aki miatt nem egy szép lány belesápad az irigységbe, összehasonlíthatatlan testi és lelki adottságokkal rendelkezem, s Istenem, mindez mire jó!? Csak arra, hogy egy siralmas idiótáé legyek! Lehet enné] kegyetlenebb és fájdalmasabb gúnyt űzni valakiből? ! — Nem olyan ez, mint ahogyan azt a szenvedésektől megtört telkedben magad elé képzeted. Az idő begyógyítja a sebeket. Türelemmel és beletörődéssel hozzászoksz majd ehhez az új életmódhoz, amely minden bizonnyal jóval elviselhetőbb tesz, mint ez a kínszenvedés és pokol, amiben élsz, s így ha nem is boldog, de legalább nyugodtabb és derűsebb napokait élvezhetünk. (Folytatjuk)
