Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-22 / 119. szám

2 NOGRAD 1987. május 22.,PÉNTEK Kormányszóvivői tájékoztató Barbie, Linnasz és társaik Nem lehet elévülés! (Folytatás az 1. oldalról.) szóvivő felidézte (a Dolgo­zók Lapja érdeklődésére) a kormány néhány megállapí­tását a Komárom Megyei Tanács Végrehajtó Bizott­ságának jelentéséről. Ki­emelte: az ülésen pozitívan értékelték a Komárom Me­gyei Tanács tevékenységét, ezen belül gazdaságszervező munkáját, különös tekintet­tel a gazdaságszerkezet vál­toztatásából, változásából eredő sok tanácsi feladat sikeres megoldására. A szer­kezetátalakítás — állapítot­ta meg a kormány — elkép­zelhetetlen lett volna a ta­nácsok gazdaságszervező és jó hatósági munkája nélkül. A felmutatható eredmények azonban nem takarhatják el a gondokat. A továbbiakban Bányász Rezső arról szólt (a Ma­gyar Rádió felvetésére), hogy a közvélemény nagy figyelemmel kísér minden információt, amely az adó­reformra vonatkozik. A tervezet vitájával kapcso­latban újólag leszögezte, hogy a Központi Bizottság áprilisi ülésén csak általá­nos elveket fogadott el az adóreform részletes ren­delkezéseinek kimunkálá­sára. Tehát az adóreform még nincs készen, most a szakmai viták folynak, amelyekbe pénzügyi és köz- gazdasági szakemberek, va­lamint társadalmi szerveze­tek és tudományos intéz­mények vezető testületéi kapcsolódtak be. Vélemé­nyük felhasználásával fog a párt Központi Bizottsága is és a kormány is állást foglalni majd a munka to­vábbi irányairól. Meg kell tehát várni, amíg kimun­kálják a részleteket, s ak­kor sztiletheti'k döntés ar­ról, hogy mikor, milyen formában és tartalommal vezethetik be az új adó­rendszert. De még ezt is megelőzi majd az Ország- gyűlés és bizottságainak vi­tája, s végeredményben majd a parlament alkot törvényt az új adóreform­ról. A közhasznú munkavég­zés esetleges bevezetésével kapcsolatos érdeklődé-re (Magyar Nemzet) Bányász Rezső kifejtette: a kor­mány gazdaságfelügyeleti bizottsága foglalkozott az­zal a gondolattal, hogy köz­hasznú munkákat kellene szervezni. Ennek hátteré­(Folytatás az 1. oldalról.) A kiváló szervezőmunká­ért Pallós Endrétől, az Or­szágos Anyag- és Árhivatal főmunkatársától Becze Lajos, Tözsér István, Valah László, Bállá Ferenc és Szabó Fe­renc vette át a kitüntetést. A lakossági gyűjtőmunka támo­gatásáért pedig Kubina Ist­ván Kiváló társadalmi mun­kás kitüntetésben részesült. ☆ Nógrád megye környezet- védelmi helyzete, az előbb- relépést szavatoló legfonto­sabb tennivalók szerepelték a csütörtöki salgótarjáni szb-titkári értekezlet napi­rendjén. A megye ipari üzemei, állami gazdaságai, intézményei több mint fél­száz szb-titkárának jelenlété­ben Havas Ferenc, a megyei tanács általános elnökhe­lyettese szólt az eddigi erő­feszítések eredményeiről és a VII. ötéves tervidőszakban enyhítésre váró gondokról. Az előző esztendőkben nőtt a lakosság értékeink meg­óvásával kapcsolatos érzé­kenysége, a környezet álla­pota, a közhangulat fontos tényezőjévé vált. A gazda­ben az áll, hogy mintegy 8—10 ezer olyan ember van az ország különböző terüle­tein, aki jelenleg különbö­ző okok miatt nehezen ta­lál munkát. Számukra el­sősorban a közterületek fenntartásával — úttisztí­tás, hólapátolás, parkren­dezés — kapcsolatos fel­adatokat szerveznek. Ha ez megvalósul, senki számára semmiféle munkakényszert nem jelent majd, s a fel­ajánlott munka visszautasí­tását semmiféle büntető- szankció nem követi. A szervezett belföldi üdültetésekkel foglalkozva (Népszava érdeklődésére) a szóvivő elmondta: Ma­gyarországon szervezetten, évente 1 millió 400 ezer ember nyaralhat, pihenhet különböző vállalati, szak- szervezeti, intézményi üdü­lőben. Az adatok szerint ta­valy az üdültetésre össze­sen 1,5 milliárd forintot fordítottak, ennek kéthar­madát a SZOT-üdülése'kre. Évente átlagosan 400 ezren pihenhetnek a SZOT Üdü­lési és Szanatóriumi Fő- igazgatóságának 24 ezer szálláshelyén. Bányász Rezső a továb­biakban egy téves infor­máción alapuló híresztelés kapcsán felvetett kérdésre reagált. (MTI külföldi adá­sok szerkesztősége). Az angol rádió május 16-i adá­sában ugyanis arról adott hírt, hogy Budapesten fe­gyelmi úton elbocsátották állásából a Magyar Hírlap szerkesztőjét, mivel — így az információ — megírta, hogy Raoul Wallenberg an­nak idején a személyi kul­tusz áldozata lett. A kor­mányszóvivő őszinte sajná­latának adott hangot, hogy az egyébként hitelére nagy gondot fordító BBC ma­gyar nyelvű adásaiban hi­telt adott egy álhímek. Mi­vel a szóban forgó lap, a Magyar Hírlap a kormány félhivatalos orgánuma is, kötelességének tartotta, hogy a lappal kapcsolatban ter­jesztett hírekről tájékozta­tást adjon. A Magyar Hír­lapnál senki ellen nem folyt fegyelmi eljárás, s így azt nem is követhette elbocsá­tás. Ugyanakkor leszögezte azt is: egész társadalmunk őszinte nagyrabecsüléssel adózik a sok ezer magyar életet megmentő svéd dip­lomata emberi bátorságá­nak, harcos humanitásá­nak. Ezért is örülünk an­sági egységek, intézmények egy része is jelentős figyel­met fordított a környezet­szennyezés felszámolására, csökkentésére. Mindezek ellenére sem si­került mindén területen megfékezni a környezet mi­nőségi romlásának folyama­tát. Lassú az előrelépés, ez­által jelentősek a feszültsé­gek a vízfolyások, tavak, felszínközeli vízrétegek szennyezésében, a városok ipari körzeteinek levegőmi­nőségében, valamint a ter­mőföldek megóvásában. Aggasztó mértékben nőtt a talajok savasodása. A vi­zek védelmét a kedvezőtlen vízföldtani adottságokon, a szegényes vízkészleteken túl a veszélyes vízszennyezések is nehezítik. Nógrád megye közműves ivóvízzel ellátott népességének aránya 20 szá­zalékkal marad el a megyék átlagától, ma már 62 nóg­rádi településen nincs egész­séges ivóvíz. Fokozatosan szennyeződ­nek a vízadó rétegek, külö­nösen- magas a nitrátszeny- nyezés a balassagyarmati, a dejtári, a salgótarjáni és a bátonyterenyei kutak eseté­ben, ezeket sorra ki kell nak, hogy Budapesten szo­bor őrzi a jövő nemzedék számára is Raoul Wallen­berg emlékét. A lengyel távirati iroda (PAP) budapesti tudósítója is kérdést intézett a szóvi­vőhöz az úgynevezett Jaru- zelski-terv magyarországi fogadtatásáról. Bányász Re­zső válaszában hangoztatta: — Nagy érdeklődéssel vet­tük kézhez a Lengyel Nép- köztársaság javaslatát, amely intézkedéseket javasol a katonai szembenállás csök­kentésére Európa megha­tározott országaiban. Az el­képzeléseket behatóan ta­nulmányozzuk, annál is in­kább, mivel érvényességük kiterjedne hazánk területé­re is. A javaslatról szólva mindenekelőtt kiemelte, hogy az szerves részét ké­pezi a Szovjetunió és a többi szocialista ország len­dületes kezdeményezései­nek, amelyek az európai leszerelés előmozdítását cé­lozzák, mind a nukleáris, mind a hagyományos fegy­verzetek terén. A terv tartalmi elemei­nek vizsgálata során kitű­nik, hogy annak minden részét a megegyezésre irá­nyuló politikai akarat hat­ja át. Az előterjesztett ja­vaslatok abból indulnak ki, hagy csakis mindkét fél jo­gos biztonsági érdekeinek elismerésével és figyelembe­vételével lehetséges a meg­állapodás. Az erőegyensúly minél alacsonyabb szinten történő kialakítását hiva- 1 tottak szolgálni a nukleáris és a különösen veszélyes, támadásra alkalmas hagyo­mányos fegyverzet kivonásá­ra, valamint új, a stockhol­mi dokumentumban rögzí­tettekhez képest előrelépést jelentő bizalom- és bizton­ságerősítő intézkedésekre tett javaslatok. A . jószán­dékú és messzemenő elkép­zelések gyakorlati érvénye­sülését a -terv szerint meg­bízható, nemzeti és nem­zetközi eszközöket is ma­gába foglaló ellenőrzési és konzultatív rendszer egé­szítené ki és segítené elő, A Jaruzelski-tervet poli­tikusok és szakértők nagy érdeklődéssel, figyelemmel vizsgálják Keleten és Nyu­gaton egyaránt. Ebből az együttgondolkodásból hazánk lehetőségeihez mérten ki­veszi részét, igyekszik hoz­zájárulni a leszerelési erő­feszítések mielőbbi sikeré­hez. (MTI) kapcsolni a termelésből. Ma nem alkalmas ivóvízkivétel­re a jánosaknai tó. a diós- jenői tóban nem lehet fü­rödni, a fürdőzés á bánki tó esetében is veszélyben van. A Tarján-patak felér egy nyílt szennyvízcsatorná­val, rajta naponta tízezer köbméter ipari szennyvíz vo­nul le. A súlyos gondok miatt a megye legfontosabb környe­zetvédelmi teendője a víz­készletek megóvása, a nem kielégítő szennyvízelvezetés és -tisztítás okozta szennye­zés mérséklése. A VII. öt­éves tervben a vízgazdálko­dásra előirányzott tanácsi fejlesztés 907 millió forin­tot tesz ki, áz összes beru­házási lehetőség 21 százalé­kát. Ezen túl azonban nem tűrnek halasztást a levegő tisztaságának és a termőföld védelmének legfontosabb feladatai sem. A továbbiakban Fejes Ba­lázs, az SZMT munkavédel­mi főellenőre részletezte azokat a tennivalókat, me­lyek segítségével a szakszer­vezeti bizottságok a szak- szervezeti munka eszközei­vel segíthetik környezetünk fokozott megóvását. Lyonban 600-nál js több újságíró tudósítja a világ leg­jelentősebb hírügynökségeit és sajtóorgánumait az évszá­zad francia perének nevezett Barbie-tárgyalásról. A máso­dik legnagyobb francia vá­ros igazságügyi palotájában golyóálló üveg mögött ül a vádlottak padján az egy­kori Gestapo-főnök, hogy — előreláthatólag több hétig tartó eljárás során — felel­jen a náci korszak során elkövetett bűntetteiért. Franciaországban először De lehet-e, jogos-e a tör­téntek után immár több mint négy évtizeddel a szá­monkérésben reménykedni? Sikerrel járhat-e a védő­ügyvédek igyekezete, hogy — egyrészt különféle politikai húzásokra, másrészt a haj­dani tanúk óhatatlan meg­fogyatkozására alapozva — védencüket megvédik az íté­lettől? Illetve Barbie eseté­ben az ismételt ítélettől, hi­szen az évtizedekig Dél-Ame- rikában bújkáló tettesre már kétszer, 1952-ben és 1954-ben halálos büntetést szabtak ki. (Paradox fejlemény, hogy a nyolcvanas évtized elején közben a szocialista párti kormányzat eltörölte a ha­lálbüntetést, így Barbie éle­tét voltaképpen nem fenye­geti közvetlen veszély.) Mégsem mindegy, hogyan végződik a rendkívüli érdek­lődéssel kísért tanácskozás. Barbie személyében ugyanis a háborús bűnösök valószí­nűleg egyik utolsó „nagy ha­la” került horogra; olyan sze­mély, aki a francia ellen­állási mozgalom tagjainak kegyetlen üldözéséért is fe­lelős. így — a vádlott életko­rától, egészségi állapotától, vagy az azóta eltelt idő hosszától függetlenül — szim­bolikusan is fontos, érvé­nyesülni tud-e az igazság­szolgáltatás. Más kérdés, hogy a mostani tárgyaláson az „emberiség ellen elkövetett bűnök” vádjai állnak előtér­ben (Franciaországban egyébként első ízben), mivel ezekre semmilyen elévülés nem vonatkozhat. Gyors ítéletre, sima tár­gyalásra persze aligha lehet számítani, hiszen Barbie bo­líviai kiadatása, 1983 legele­je óta több mint 4 év telt el amíg a jogi útvesztőkön át az ügy végül eljutott a lyoni esküdtszékig. A szak­értők szerint további megle­petések sem zárhatók ki: az egykori Gestapo-vezető Az amerikai külügyminisz­térium csütörtöki bejelentése szerint rövidesen Bagdadba utazik az Egyesült Államok delegációja, hogy személye­sen hallgassa meg azt az ira­ki pilótát, aki rakétát lőtt ki a Stark amerikai fregattra. A küldöttségben jelen lesz­nek az amerikai hadügymi­nisztérium és a külügymi­nisztérium szakértői. Az ira­ki hatóságok már közvetlenül az incidens után közölték, hogy hozzájárulnak közös vizsgálathoz. Reagan elnök egyébként csütörtökön egy beszédében ismét kijelentette, hogy az A „lyoni hóhér? bi­lincsben Tel Avivban a bírósá­gon egy tana Dem ja nyug régi és mostani fényképét hasonlítja össze. ugyanis azzal fenyegetőzik, hogy ő is vádolni kezd, le­leplezi a nácikkal együttmű­ködő francia kollaboránsok és besúgók egész sorát. „Rettenetes Iván" Bármilyen fordulat jöjjön is, maga a tény, hogy Barbie a vádlottak padjára került, győzelem a második világhá­ború véreskezű gyilkosait napjainkig kereső szerveze­tek és egyének számára. Bi­zonyítja a logikus, nemzet­közi jogi érvénnyel bíró alap­elvet: a fasiszta, illetve álta­lában a háborús bűnösök számára nem lehet elévülés! Sajnos, a nyugati antikom- munista megfontolások, kü­lönösen a hidegháborús kor­szak visszahatása nyomán e kívánság igen gyakran csor­bát szenvedett — épp ezért örvendetes, hogy a közel­múltból több jó példa is fel­hozható. Egyesült Államok „minden eszközzel fenntartja a hajó­zás szabadságát a Perzsa­öbölben” és továbbra is a térségben tartja haditenge­részeti erőit. Szóvivője közöl­te, hogy az elnök tanácsko­zik ugyan erről a kérdésről a kongresszussal, de nem szán­dékozik megkérni az úgyne­vezett háborús felhatalma­zást, amelynek, alapján „ve­szélyes körzetekbe” vezé­nyelhet amerikai erőket. Ha az elnök ilyen lépést hajt végre, hatvan napon belül meg kell szereznie éhhez a kongresszus jóváhagyását. Kiadták például, igaz, sok­éves huzavona után, Jugo­szláviának Andrija Artukovi- csot a Hitler döntése révén 1941 áprilisában létrehozott bábrendszer, az úgynevezett „független horvát állam” egykori bel- és igazságügyi- miniszterét. A most 87 éves usztasa politikus ellen Zág­rábban lefolytatott tárgyalás helyben hagyta a korábbi halálbüntetést — ám végre­hajtását az elítélt betegsége^ miatt egyelőre elhalasztották. Szinte bizonyos viszont a legsúlyosabb büntetés meg­hozatala egy másik, ugyan­csak az Egyesült Államokból kiadott háborús bűnös, az Izraelben bíróság elé állított Ivan Demjanyuk ügyében, ö a treblinkai koncentrációs táborban teljesített szolgála­tot ; vadállati kegyetlenségét jól mutatja elnevezése: „Ret­tenetes Iván”. Védői ugyan tagadják, hogy a nyugdíjas clevelandi autógyári munkás azonos lenne az irgalmatlan, szadista gyilkossal, de a do­kumentumok és a tanúval­lomások elegendőnek tűnnek a bizonyításhoz.' A tartui hóhér Ugyancsak nagy port vert fel az elmúlt hetekben egy észt háborús bűnös Kari Linnasz esete. Lelki ismeretét a tartui haláltábor vezetője­ként körülbelül 12 ezer em­ber megölése terheli. A vi­lágégés után — előbb emlí­tett, s megannyi más társá­hoz hasonlóan — ő is az Egyesült Államokba szökött. Egy szovjet bíróság távollé- tében már 25 évvel ezelőtt halálra ítélte, de Washing­tonban csak a hetvenes évti­zed végén kezdtek a kiada­tási kérelemmel foglalkozni. 1981-ben fosztották meg ame­rikai állampolgárságától, ám ezután még hat esztendőnek kellett eltelnie, amíg — az összes jogi kibúvót, politikai mentési kísérletet és manő­vert „végígzongorázva” — az illetékes hatóságok kiszol­gáltatták a tömeggyilkost. Barbienak Lyonban, Dem- janyuknak Tel Avivban, Ar- tukovicsnak Zágrábban, Lin- nasznak pedig Tallinnban kell szembenéznie bíráival. Lehet, hogy az eltelt évtizedek csökkentették a számonkérés esélyét, s az i,s tény, hogy rengetegen csúsztak ki a tör­vény hálójából. Mégis a vé­res gaztettek, a kegyetlenke­dések négy évtized múltán sem feledhetők. Szegő Gábor Chirac—Kohl találkozó Párizsban megkezdődtek a francia—nyugatnémet csúcsszintű tárgyalások. Kohl kancellár először Mit­terrand elnökkel, majd Chirac miniszterelnökkel találkozott. A kormányfői palotában, a Matignonban lezajlott több mint egyórás megbeszélés után Chirac annyit mondott a várakozó újságíróknak, hogy a lesze­relési kérdésekben „közös megállapításokra” jutottak és más kérdésekben is egyetértettek. Az egyetlen dolog, ahol még nem teljes az összhang, a közös piaci mezőgazdasági árak alaku­lása. A két kormányfő véle­ménycserét folytatott az európai politikai helyzet­ről és a vezető tőkésorszá­gok közelgő velencei csúcs- értekezletéről. Társadalmi feladat a környezetvédelem Áz incidens vizsgálatára Amerikai küldöttség utazik Bagdadba

Next

/
Oldalképek
Tartalom