Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-22 / 119. szám

1987. május 22.,PÉNTEK NOGRAD 3 Kéthetenként egy szint Szolid termékfejlödés Imre János és Klinetz Sándor jó barátságban van a simító­fával és a lapáttal. Műszaki szempontból és szolgáltatásait tekintve is meg- újult » Nógrádi Szénbányák konténerkazán-telepe. « Innen fentről, a Salgótar­ján nyugati városrészében, a buszpályaudvar szomszéd­ságában épülő toronyház nyolcadik szintjéről csodála­tos panoráma tárul elénk. Kellemes időtöltés e magas­latról szemlélődni; követni tekintetünkkel az utak be­tonszalagját, ráismerni a nevezetesebb épületekre, gyönyörködni a várost ko­szorúzó, erdőborította he­gyekben. Ez a passzió azonban csak a krónikás sajátja, mert az építők nem érnek rá néze­lődni. Ütemesen, kitartóan dolgoznak. Nem kell őket biztatni, hajtják ők önma­gukat. — Szerződést kötöttünk munkáltatónkkal- a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalattal — adja a miért­re a választ Oravecz Sándor brigádvezető. —- Február vé­gén született meg az egyez­ség, miszerint augusztus 23-ra befejezzük a tizenhá­rom emeletes ház szerkeze­ti szerelését. Ha teljesítjük a vállalásunkat, nem keve­sebb. mint százötvenezer forint célprémium üti a markunkat. A Peva-technológiával dol­gozó kollektíva elsőként kö­tött szerződést a vállalatá­val. Azóta már más mun­kásközösségek is követték a példát, ám az úttörő szerep vállalásának dicsősége két­ségtelenül Oraveczéket illeti meg. Mérlegre tették az új |ßz- De sok minden történ- íetett, amíg ennyire megritkult és ami maradt haja az pedig megőszült Lá­bát Pálnak, ötven esztendő gondjának, bajának, örömé­nek emlékét őrzi fején. Hal­kan, földön a tekintetével, azt hajtogatja, hogy nem sze­ret beszélni. — A motorszerelő figyel­mét leköti a munkája.. . Ez a szakmája Lábát Pál­nak tál három évtizeden. És Balassagyarmaton, kint a vá­ros szélén a rég volt Sivítón, ahol most a Volán gyarma­ti igazgatósága működik, ott egy műhelyben ötödma­gával — ahogy mondják ál­talános szerelők — javítja 'az örök mozgásra ítélt jár­művek megrokkant motor­jait, amelyeket ha kibonta­nak, akár egy megfeketedett zsírhalmaz. Ilyen az arcuk, a ruhájuk is fénylik a zsir- itól. Mégis amikor Lábát Pál ujjúval egy motoron mutatva sorolja a javítás rendjét, mintha felderülne az arca! — Még beteg, de mi meg­gyógyítjuk. .. A motor gyógyításakor nem szabad tévedni, mert annak súlyos következményei le­hetnének az országúton. Ne­kik pedig ott kell vizsgázni­uk. amikor a lóerő küzd a meredekkel, vagy ereszke­dik a mélybe és az emberek az uitast ér ben. Azt mondták Zabát Pál ék, hogy nem is ösztönző rendszer előnyeit és a vele járó kötelezettségeket, aztán igent mondtak a vál­lalatvezetés javaslatára. — Megalapozott volt a döntésünk — magyarázza a 35 éves brigadéros —, alkal­masnak tartom magunkat a nem éppen kis feladat vég­rehajtására. Korábban a Beszterce-lakótelepen épí­tettük a házakat, s általában tartottuk a határidőt, meg­feleltünk a minőségi köve­telményeknek. A brigád 1980-ban alakult, de tagjainak többsége már régebbtől részt vesz a szo­cialista munkaversenyben. Tizennégyen vannak- s leg­magasabb elismerésük az ezüst fokozat. Úgynevezett komplexbrigádró] van szó. Villanyszerelők, lakatosok, ácsok, kőművesek, vasbeton- szerelők alkotják a munkás- gárdát, vagyis birtokában vannak mindannak a szak­mai ismeretnek, amely szük­séges az építkezés során. — Eddig tartjuk az üte­met — nyugtázza jóleső ér­zéssel az ifjú brigád vezető, aki szakmájára nézve ács, s többszörös kiváló dolgozó. — Remélem, ezután sem vallunk majd szégyent. Vasputtonyban érkezik a beton; a sokmázsás terhet daru emeli a felhasználás helyszínére. Betonszivattyú és a tömörítéshez vibrátor is rendelkezésre áll- de a lapát- a kőműveskanál, a simítófa is nélkülözhetetlen ez a legnagyobb gondjuk, hanem a vita. Mert ha va­lami nem stimmel a motor­ral, akkor a gépjármű veze­tője rögvest nekik címezi: „Nem jól javították ki. .. ” — Mi meg őket kárhoz­tatjuk, hogy figyelmetlenek és azért rokkan meg a jár­mű. Ki tudna itt igazságot tenni? — halvány mosoly szökött szája szögletébe Lá­bát Pálnak. Mást is, nem csupán a vi­tát idézte ez a mosoly. Az az igazság, hogy a motorsze­relő munkában ennyi időt megélt ember igen csak kö­tődik már a szakmához. Ez az ember a pártnál vezető­ségi tagként kötelezte el ma­gát. Azt szokta mondani, az a legkevesebb, hogy a párt- ember elsősorban a munká­jában legyen kifogástalan. Igaz, mostanában nem na­gyon népszerűek azok, akik a munká-sbecsületet minden­nél többre tartják. Netán még ki is nevetik a háta mögött. És ezt Lábát Pál már nem tudja elviselni. A múltkoriban amikor megkur- tították hatáskörét és az utalványozási jogát megvon­ták, úgy vágta rájuk azaj­a mindennapi munkához. Az egyik kőműves, a mindössze 22 éves Király László kéré­sünkre rövid pihenőt tart, mivel kíváncsiak vagyunk a véleményére. — Biztosítottak-e a mun­kafeltételek? — ismétli meg a kérdést, majd így foly­tatja: — Általában nincs gond ezen a téren. A veze­tőink mindenben a segít­ségünkre vannak. Ennek ellenére is előfordult anyag­hiány, más alkalommal el­romlott a betonszivattyú, le kellett ’cserélni a daru acél­kötelét. Mindent egybevetve: 130 százalékos teljesítményt tudunk elérni. Ebből követ­kezően a fizetésünkre sem lehet panaszunk. Dél van, ebédidő. A bri­gád egyik fele indul étkez­ni. a másik fele viszont dolgozik tovább. Nem babra megy a „játék”, ki kell hasz­nálni a munkaidőt, nem áll­hatnak a gépek. Az építők azáltal is értékes órákat nyernek, hogy olyan keze­lést adnak a betonnak, amely meggyorsítja a száradást. Hamarabb lehet kezdeni az újabb szint szerelését, felhú­zását. — Kéthetenként kell egy szintet megépítenünk — tu­dom meg a szakközépiskolát végzett, a katonaságtól nem­régiben leszerelt kőművestől. — Ehhez pedig hajtanunk kell, de megéri a fáradsá­got. Megismerkedem a kollek­tíva legidősebb tagjával- a novemberben nyugdíjba me­nő Plájer Antal vasbetonsze­relővel. Nem is titkolja: várja már a pihenést, mert a kemény munka, az időjá­rás viszontagságai megvisel­ték a szervezetét. — Olyan a brigádunk, mint egy jól működő szer­kezet — fogalmazz meg a mondandóját. — Mindenki­nek adott a tennivalója. Mindenki eleget is tesz a munkájának. Nyugodtan le­írhatja: teljesíteni fogjuk a vállalásunkat. Mi a vállalat haszna az egyezségből? Kis-Simon Nán­dor. az I számú építésveze­tőség vezetőjének felelete: — Nyerünk másfél-két hó­napot. Ennyivel korábban költözhet majd be hatvan család az új otthonába. Kolaj László Fotó: Rigó Tibor tót, hogy majd kiszakadt. De a munkakedvét nem en­gedte megcsorbítani. Csi­nált egy maga szerkesztette szegelőgépet. Ennek ér­tékét az becsüli, akinek ti­zennyolc kézzel vert sze­geccsel kellett a fékpofát felerősíteni. Most ezzel a géppel féléről sem használ­nak el és gyorsabban megy a munka. Ezt el is ismerik, csak akkor morognak iga­zán, amikor Lábát Pálék kijavítják az elromlott al­katrészt és nem engedik, hogy teljesen új motort vé­telezzenek fel. Ezen is mo­solygott és széttárta kar­ját: — Ott kell az értéket meg­fogni, ahol még lehet... A munkagépek, azok a mindennek kitett örökké használt masinák, azok okoz­zák a legnagyobb gondot. Így mondják: hidraulika, mágneses tér, levegő és a többi, ők tudják valójában mi micsoda, hol romlik és a betegségének helyét fellelni. Nem nélkülözhetők ezek a gépek hiszen ott termelnek Nógrádkövesden. Keszegen a kőbányákban, meg ahol kell. Mozgalmas napok elé néz­nek az idei BNV-n kiállító vállalatok képviselői. Nyug­talanságuk érthető, hiszen a tavalyihoz képest alig vál­tozó termékeknek kell pia­cot találniuk — jóval ne­hezebb feltételek között. Ter­mészetesen azok vannak előnyben, akik mégis ki tudtak rukkolni valami új­jal, újdonsággal. Először a Magyar Szén- bányászati Egyesülés terüle­tén néztünk szét, kíváncsian szemlélve: vajon a Nógrádi Szénbányák, standján látot­takhoz elegendő-e a tavalyi tudósítás alá indigót tenni? Megyénk legnagyobb vál­lalata — a lehetőségeihez mérten — számos újdonság­gal jelentkezett. Szopóczi Fe­renc, a vállalkozási iroda he­lyettes vezetője elsőként a Nógrád típusú konténerka- zán-telepet említi: — Két szempontból is je­lentős a változás: tavaly még csak széntüzelésre volt alkal­mas a berendezés, most ki­egészítettük olajégővel is. Ki­emelném a kazánteleppel kapcsolatos szolgáltatásaink bővülését. Az érdékilődőknek lehetőséget biztosítunk arra, hogy meglévő fűtési rendsze­rük felújításának idejére be­állítjuk a kazánt, fűtőanya­got szállítunk hozzá és meg­felelő ideig biztosítjuk az üzemeltetést is. Műszaki szempontból még érdekes a kazántelephez csatlakozó használati melegvizes blokk, a továbblépés érdekében. Emellett kiállították köny- nyűszerkezetes kaparóteknői- ket, melyek közül újdonság az NSZK Haltoach-Braun cég­Parajszezon a hűtőiparban A Magyar Hűtőipari Vál­lalat gyáraiban már tartó­sítják a két korán növeke­désnek induló leveles zöld­ségfélét: a sóskát és a pa­rajt. A tavalyinál több alap­anyag felvásárlására és fel­dolgozására készültek fel, ám a hűvös idő késleltette a nö­vények fejlődését, s amellett, hogy a betakarításban két­hetes csúszás van, a termés is kisebb a szokásosnál. Lábát Pál azt szokta mon­dani : — Ezek igazi értékterme­lők. .. És igen nagy a tapaszta­lata. Huszonkét éven át egy műhelykocsiba szorulva min­dig ott volt, ahol ezek a gé­pek dolgoztak. Volt idő ki­ismerni őket. Még nem is olyan régen történt, amikor az egyik markológép be­döglött a bányáiban és Bal­ia Lajos a garázsmester őt riasztotta. De az nem úgy van, hogy Lábát Pál és sen­ki más. Ennek még a látsza­tát sem szeretné és talán még annál is jobban idege­sítené, mint amikor nem talál megértésre. Hiszen ez­zel önmagát becsülné le, mert már több nemzedék nőtt fel mellette. Még azok közül is többen, akik a vállalat leg­nagyobb vállalkozásán a tengizi munkán dolgoznak. Lábát Pál állja a sarat. Még akkor is ha olykor-oly­kor amikor nem bírja cér­nával, mert felborult a rend körülötte, és felmordul mi­atta. Még akkor is a közös­ségért hadakozik. Dehát ilyen a mi életünk. Dolgozunk, morgunk. elfáradunk és ami­kor kipihenjük a fáradtságot, kezdődik minden elölről. Ahogyan Lábát Pálnál is, akinek legszebb pihentetője ott Ipolyszög csendjében az unokák hangos jókedve. Bobál Gyula gél kooperációban gyártandó változat. Sokan megszemlél­ték az Enerpac nevű svájci vállalattal együttműködve kifejlesztett TH bilincsszorító eszközt, mellyel a nehéz fi­zikai munkát válthatják ki, s emellett növekszik a telje­sítmény is. Bemutatójukon ismét szerepeltek az NDK- beli Elmo kombináttal közö­sen gyártott motorok és tar­tozékok. Kapcsolatuk immár 16 éves. A BRG Mechatronikai Vál­lalat standján a nógrádi vo­natkozású termékeket vettük szemügyre Mikes András se­gítségével : — Kiemelném az FM—503 típusú adó-vevő berendezést, melyet a legkorszerűbb elekt­ronikus elemekből építettünk, Országos ellenőrzéshez kapcsolódva a megyei tanács kereskedelmi osztályának kereskedelmi felügyelősége befejezte a fogyasztói ér­dekvédelem kistelepülési élelmiszerboltokban való ér­vényesülésének vizsgálatát. A felügyelők és segítőik összesen 34, kis faluban mű­ködő élelmiszerboltban vet­ték szemügyre a rekonst­rukciós program nyomán bekövetkezett változásokat. Megállapították, hogy a há­roméves SZÖVOSZ-program befejezése után jelentős mér­tékben javult a kistelepülé­sek boltjainak állapota, bő­vült a technikai felszerelt­ség, a hűtőkpacitás. Nagyrészt a szállítók vál­tozatlan magatartásának be­tudhatóan azonban nem ilyen Jelentős fejlesztések kez­dődtek a soproni postaigaz­gatóság területén: Győr-Sop- ron, Vas és Veszprém me­gyében. A VII. ötéves terv­ben az igazgatóság ezekre a beruházásokra 5,5 milliárd forintot költhet, s ennek 88 százalékát a telefonhálózat fejlesztésére, korszerűsítésé­re fordítják, ami 10 százalék­kal magasabb arány az orszá­gos átlagnál. A soproni posta- igazgatóság területén jelen­leg 62 ezer vonal a telefon­központi kapacitás, ez az elkövetkező évek beruhá­zásainak eredményeként 50 ezerrel növekszik, miközben elvégeznek 21 ezer vonalat érintő telefonközponti kor­szerűsítést is. 1988-ban az új telefonköz­pontok üzembe helyezésével igazodva legnagyobb vásáro­lónk, a Szovjetunió igényei­hez. A hatcsatornás készülők négyszer nagyobb teljesít­ményű az elődjénél. A null­szériát már összeszerelték a salgótarjáni gyárban, és jö­vőre indulhat az export is. Jakab István, a kereske­delmi főosztály vezetője köz­ben arról értesít, hogy a vá­sár ideje alatt megkötötték első üzletüket a csehszlovák Kovo külkereskedelmi válla­lattal. A 470 ezer rubel érté­kű szállítás keretében dup­lexszűrőket és különféle an­tennákat szállít a salgótar­jáni gyár északi szomszé­dunknak. (—th) Kép: — kj — egyértelmű az áruellátás szín­vonalának javulása: a bolti rendelés 60 százalékos telje­sítése már igen kedvezőnek számít. Kivétel a pásztói tej­ipari vállalat, mely általá­ban hiánytalanul küldi a kért cikkeket. Nincs előrelépés a szállí­tások gyakoriságában sem, eltekintve a pásztói áfész üzleteitől, a szövetkezet ugyanis megegyezett a Ka- rancshússal, hogy boltjaiba a heti egyszeri szállítás he­lyett hetente kétszer vigyen ki hentesárut. Változatlanul gondot okoz a kenyér és péksütemény késői kiszállí­tása, távolságtól függően a késő délelőtti vagy a déli órákban ér csak ki a kül­demény az aprófalvak bolt­jaiba. Veszprém és góckörzete 15 800, Szombathely és góc­körzete 26 700 vonalas köz­pontkapacitással gyarapodik. 1989-re a győri telefonköz­pontot 6000 vonallal, a győri góckörzetet pedig 900 vonal­lal bővítik és teljesen auto­matizálják. Ugyanebben az évben fejeződik be a jelen­tős kapacitásbővítés a mo­sonmagyaróvári helyi köz­pontban, Herenden pedig 600 vonalas központot adnak át. Sopronnak és góckörzeté­nek a rekonstrukciója 1990- ben kerül sorra. Folytatják a postaépüle­tek korszerűsítését és újak építését is. 1988-ban átadják az új győri posta épületét, s a három megyében 1990- ig 21 korszerű kispostát épí­tenek. wímm. SL-S IVlílliSGIl kezdődi!« elölről Kistelepülések üzletei Postai fejlesztések

Next

/
Oldalképek
Tartalom