Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-19 / 116. szám

MAl'AJÁNLATUNK NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. Vélemény NVOLC ÉVSZAK 16.05: Benedek András: Csodakarikás. Mesejáték Kossuth: 8.15: Mai programok. 8.20: Társalgó. Másfél óra iro­dalomkedvelőknek. 9.44: Dvor- zsák-művek — fúvószenekari előadásban: 9.53: Lottósonsolás! 10.05: Kapcsoljuk a pécsi körzeti stúdiót. Dinnyegörgetés. 10.25: Éneklő ifjúság. 10.40: Nóták. 11.11: Prága város panoptiku­ma. Jiri Marek elbeszélése rá­dióra alkalmazva. 3. rész. Nyári zápor. 12.45: Beszélgetés Loy Árpáddal. 13.00: Klasszikusok délidőben. 14.10: Magyarán szói­vá. 14.25: Orvosi tanácsok. 14.30: Dzsesszmelódiák. 15.00: Élő vi­lágirodalom. 15.20: Concertino Praga ’86. 15.40: Poggyász. Tud­nivalók utazóknak. 16.05; Játék- és ajándékműsor beteg gyere­keknek. 17*00: Századunk zené­jéből. 17.30: Offenbach: A ge- ro’steini nagyhercegnő. 17.45: A Szabó család. 19.15: Anyegin — rádióváltozat. 20.08: Kitüntetett zeneszerzőink. 21.10: Draskóczy László népzenei feldolgozásaiból. 21.30: Sokszemközt az egészség­ről. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22 30: Muszáj. — Jegyzet. 22.40: Sólyom Nagy Sándor énekel. 23.40: Zenekari operarészletek. 0.15: Éjfél után. Petőfi: 8.05: Slágermúzeum. 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben. 12.10: Fúvószenei válogatás. 12.30: Vö­rös Kálmán népi zenekara ját­szik. 12.58: Műsorismertetés. 13.05: Popzene sztereóban. 14.00: Találkozás Fehér Klárával. 14.50: Forma—1 híradó. 15.05: Szilvásy Viktória hegedül. 15.20: Könyv., ről könyvért. 15.30: Csúcsforga­lom. 17.30: Körök-diákkörök- önképzökörök. 18.30: Gramofon­sztárok. 19.05: Sport. 19.15: Csak fiataloknak. 20*10: Magyar tájak dáliáiból, táncaiból. 21.05: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai. 21.25: Magnóról magnóra. 22.05: Víz — Parádé — Riportmüsor. 23.20: A mai dzsessz. 24.00: Vi- 'rágénekek. 0.15: Éjfél után. MISKOLCI STÜDIÓ: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. Hírek, tudósítá­sok, információk, szolgáltatá­sok Borsod, Heves és Nógrád megyéből. — 17.30: Műsoris­mertetés. Hírek. Időjárás. 17.35: Pódium . . . Szerkesztő: Beély Katalin. Közben: 18.00—18.15: Észak-magyarországi krónika. — 18.25—18.30: Lap- és műsor­előzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. műsor: 9.00: Tévétorna. Televíziós gyermekműsorok és gyermekfilmek szemléje — Kő- I szeg. 9.05: Nemere István: A I fantasztikus nagynéni. I—II. rész. A szünetben: 9*50: Telelottó. | 10.55: Felelj szépen, ha kérdez- ■ nek. Rajzfilm. 11.10: Karácsonyi t muzsika. 11.40: Perpetuum mo­bile. 12.15: Marék Veronika: Ki- i esi a bors. . . A Vacak és a nul­la. Tévéfilm. 12.50: Delta. 13*15: í1 Tévetorna mozgáskorlátozottak­nak. 13.25: Képújság. 13.30: öt évszázad festészete. 13.50: Bo­londoska Ivanuska. Rajzfilm. 14.00: Markos Miklós: Micike és az angyalok. Tévéfilm. 15*15: Leo és Fred. Hóoroszlán. 15.25: Fürkész. Az alma. 15.55: Lexi­kon. Élőlény, (ősbemutató.) 16.05: Benedek András: Csodakarikás. 17.00: Hírek. 17*05: Három nap tévéműsora. 17.10: Nana, az albino rhézuszmiajom. 17.20: Hármas „csatorna”. 18.20: Kép­újság. 18.25: Rek-lám. 18.35: Mind Stúdió ’87. 18.40: 80 nap alatt a föld körül Willy Foggal. XXVI/7. rész: A kalkuttai expressz. 19.05: Esti mese. 19*20: Reklám. 19.30: Híradó. 20.00: Reklám. 20.05: Sógun. Amerikai tévéfilmsoro­zat. XI/2. rész. 20.55: Stúdió ’87. 21.55: Népzene zenekarra. 22.00: Meghökkentő mesék. Egyik ku­tya, másik eb. 22,25: Híradó 3. 2, műsor: 16.20: Képújság. 16.25: A hajózás története. VII/7. rész: Tengeri emberek. 17.00: Honvéd Hungalu Kupa. Nemzet­közi öttusaverseny. 18.00: Dél­alföldi magazin. 19.00: Nagyvá­rosból a vadonba. Osztrák rö­vidfilm. 19.25: Tévétorna. 19.30: Angol nyelvlecke. 20.00: Atlan­tisz halála és újjászületése. 20.55: Híradó 2. 21.10: Betűreklálm. 21.15: Veszélyes életkor. Szovjet tévéfilm. 22.40: Képújság. BESZTERCEBÁNYA: 1. műsor: 19.20: Időjárás-je- lentés. 19.30: Tv-híradó. 20.05: Szeszélyes nyár — cseh film. 21.15: Autósok, motorosok ma­gazinja. 21.55: A hazai és a külföldi zenei élet érdekességei. 22.45: Hírek. 2. műsor: 19.30: Tv-híradó. 20.00: Prágai tavasz, ’87. hang­verseny. 21.05: Irodalmi revü. 21.30: Időszerű események. 21.56: Időjárás-jelentés. 22.00: Ez tör­tént 24 óra alatt. 22.15: Vidéki történet — spanyol filmdráma. 1. rész. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Szállodai szoba (14). Színes, szinkronizált olasz filmvígjá­ték. — Kamara: Vakvilágban (14). Színes magyar film. — Kohász: Becéző szavak (14). Színes amerikai film. — Tar" ján vendéglő: Silverado (14). Színes, szinkronizált amerikai western. — Balassagyarmati Madách: A tuareg bosszúja (14). Színes olasz kalandfilm. — Mesemozi: Kutyalagzi. — Pásztói Mátra: Támadás a Krull bolygó ellen (14). Szí­nes amerikai fantasztikus film. '— Kisterenyei Petőfi: Silvera­do (14). Színes, szinkronizált amerikai western. — Bátony- terenyei Bányász: Gésa I—II. (16). Színes japán film. — Bá- tonyterenyei Petőfi: Házasság szabadnappal (14). Színes ma­gyar filmvígjáték. — Rétság: Ágyúgolyó futam. Színes, szink­ronizált amerikai filmvígjáték. MIT? HOL? MIKOR? SALGÓTARJÁN — József Attila Művelő­dési Központ: A fotógalé­riában Zsigri Oszkár fotó­alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. — Gerelyes Endre Ifjú­sági Művelődési Ház: A : szabadidő-klubba 13 órától várják a látogatókat. BÁTONYTERENYE — Kisterenye, kastélyker­ti művelődési ház: A gye­rekeknek szól az intézmény 14.30 órakor kezdődő aján­lata, Zenebutik címmel. MAGYARNÁNDOR — Körzeti művelődési ház: Kiállítás látható a ba­lassagyarmati városi kép­tár anyagából. BALASSAGYARMAT — Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központ: Csontvá- ry, a Napút festője a címe annak az előadásnak, ame­lyet Pap Gábor művészet- történész tart a kamarate­remben, 17 órakor. A szándék kétségtelenül rokonszenves: csinálni egy olyan filmsorozatot, amely napjaink magyar valóságáról szól. S hogy nem eredeti az ötlet ? Sebaj! Az okos embe­rek már régóta tudják, hogy a jót nem csak szabad, de érdemes is eltanulni. Ami azonban sikerült a csehszlovákoknak, — három esetből kettőben, mert a Kórház a város szélén sike­rét a Nők a pult mögött né­miképp még ismételni tud­ta, a Mentők viszont már gyengécske széria volt — nem sikerült nekünk. Pedig igencsak sokain bábáskodtak (vagy talán éppen ezért ve­szett el a „gyerek”) a Nyolc évszak című nyolcrészes té­véi iilínsorozat megszületése körül. Az álaptöriténetet Mis~ kolczi Miklós és Szabó György írta: ebből Boldizsár Miklós és VárkoUyi Gábor készített technikai forgató- könyvet, miközben drama­turgként besegített Lehel Ju­dit, társrendezőként Márton István. Általában azt tartják, a kollektív munka jobb érté­kesebb, mert többek isme­retét, hozzáértését tükrözi. Ez bizonyára igaz akkor, ha az együttműködők régóta is­merik egymást, s gondolko­dásuk, felfogásuk — mond­juk az életről, művészetről — azonos, vagy hasonló, illet­ve a másik előtt részleteiben is világos. Így lehetséges, ha mond valamit az egyik, mindjárt folytatni tudja a másik. Nos, hogy a Nyolc évszak stábjában a fentiek mennyi­re érvényesültek, kellő isme­retség) híján megmondani nem tudom. Mégsem remény­telen a helyzet: a látott mű korrekten eligazít. Annyi teljesen egyértel­mű, hogy mindenki bele­adott apait-anyait ebbe a produkcióba; mondhatjuk úgy is: osztatlan igyekezet tüzelte a résztvevőket a „nagy dobásra”. És alighanem ekörül keresendő a baj. A túlzott akarás ugyan egyet­len pillanatig sem hatott bé- nítólag, de annyira felerősí­tette a tudatosságot, hogy az már-már tudálékosságnak tűnt. Nagyon so[k jelenetben érezhette azt a néző. hogy a különböző hatáselemeket pa- fikamérlégen adagolják az alkotók, semmit sem bíznak a véletlenre. így döcögött részről részre előre a dra­maturgia szekere, meg-meg- áíllva egy-egy dalbetét el­hangzásának idejére. míg­nem az utolsó részben oly­annyira nékiiramodott, hogy alig tudtuk követni az ese­ményeket. No, persze a dol­gokat legalább a végén illik rendbe tenni... Az írók, a dramaturgok, a rendező — Várkonyi Gábor — ott követték el a legna­gyobb hibát, hogy a valóság helyett csak annak látszatát voltak képesek megteremte­ni. Külön-külön minden va­lóságos. igaz ehben a film­sorozatban, csak együtt any- nyira steril, tömény, hogy az ember bosszús lesz tőle. A tizenéves „úrfi” Szé­kács úr pedig ki tudja, hol él. Bizonyára abban a bel­városi flaszterkörnyezetben akad belőlük, ahol a filmben is feltűnt, mégis inkább me­sebeli csudabogárnak látszik, mint létező, élő gyereknek. A zenét Victor Máté, Szi- kora Róbert, Balázs Ferenc és a Dolly Roll jegyzi. Fül­bemászó, színvonalas. Tet- szetősek Illés János opera­tőr képei is, bár amikor a dalbetétek elhangzanak, min­dig reklámfotósra emlékez­tet, (ám ez inkább a rende­zői koncepció következmé­nye). A színészek kiválóak. Götz Anna első főszerepében ígé­retes. A főbb szerepek ala­kítói — Horváth Sándor. Csomós Mari, Kállai Ferenc, Gobbi Hilda, Tordy Géza stb. — tanítani való. játékkultú­ráról tesznek bizonyságot. Értük — meg a nézőkért — kell újabb mai történeteken gondolkodni az íróknak, ren­dezőknek. (ok) Hajdani gyermekvilág Babaház, a miniatűr gaz­dasági udvar agyagból for­mázott állatkái, vagy az ólomkatonák serege, s a már csak emlékekben élő kő építőkocka éppúgy helyet kapott azon a kiállításon, amelyet a múzeumi világ­nap - no és a közelgő gyermeknapra is gondolván — alkalmából hétfőn nyi­tottak meg a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum­ban. A hajdani gyermekvilágot — a századfordulótól a har­mincas évek végéig — idé­zik a fényképek, festmé­nyek és a játékok; s ezek nem csupán a mai gyerekek számára érdekesek, hanem nagyanyáink, nagyapáink is érdeklődéssel szemlélik a múltidéző tárlatot. Üjabb televíziós ismeretterjesztő filmek Több új ismeretterjesztő és zenei műsor forgatása kezdődik meg ezekben a napokban, hetekben a tele­vízió stúdióiban. A Balaton­ról készít négyrészes isme­retterjesztő filmet a televí­zió művelődési főszerkesztő­sége. A sorozat felidézi ha­zánk egyik legszebb és leg­látogatottabb tájának kiala­kulását, a mintegy 25 ezer éves tó geológiai történetét és folyamatos változásait, amelynek nyomai mg is fel­fedezhetők e vidéken. Szak­értőik mutatják be hazánk legnagyobb tavának gazdag és igen változatos állat- és növényvilágát, köztük a Kis-Balaton ritka madara­it. A ciklus befejező epi­zódja a tó környezetvédelmi gondjaival foglalkozik: fi­gyelmeztet azokra a káros tényezőkre, amelyek gyorsít­ják a tó feltöltődési folya­matát. Ugyancsak a művelődési főszerkesztőség produkció­jában készül — a magyar mentésügy centenáriuma al­kalmából: — a mentőik vi­lágát és e tudományág sa­játosságait bemutató film. A május 5. és 8. között megrendezett nemzetközi oxyológiai mentéstudomá­nyi kongresszuson felvett anyagot kiegészítik a hazai és külföldi szakemberekkel folytatott riportok, vala­mint az elmúlt száz év tör­ténetét és a mentők min­dennapjait felidéző képso­rok. Az osztrák televízióval kö­zösen, a Dunántúl legszebb vidékein forgatják a Kite­kintő — Magyar rapszódia című összeállítást, amely 45 percben mutatja be en­nek az országrésznek a kul­túrtörténeti, művészeti érde­kességeit, valamint a táj szépségeit. Ai Dunakanyar­ban, a Balaton környékén és a Mecsek vidéken forga­tott műsor Szentendre, Esz­tergom, Keszthely, Sümeg, Veszprém, Tihany, Fertőd, Pannonhalma és Kőszeg leg­szebb műemlékeit is felso­rakoztatja. Az új zenei produkciók között lese a Medveczky Ádám karmester portréját megrajzoló film, amely a neves művész dirigensi és tanári működését is bemu­tatja, valamint a Takács Kláráról készülő összeállí­tás, amelyben az operaéne­kesnő beszélgetőpartnere, Czigány György. Mindkét műsort sok-sok zenei betét illusztrálja majd. Körülbelül két hónap telt el azóta, hogy Leóncio Reci- fébe ment elfogni a rabszol­gáját. Leóncio és Malvina kibékült és a királyi udvar­ból! jövet az előző este ér­kezett meg a birtokra. Né­hány rabszolga, akik kö­zött ott találjuk Rosát és Aindrét is, éppen a parket­táit súrolják, a bútorokat rendezgetik éá törölgetik abban a gazdagon berende­zett szalonban, amely szenv­telen tanúja volt a családi titkoknak, megannyi ' hol megható és elbűvölő, hol szégyenletes és sötét jele­netnek. s mely Malvina tá­vollétében mindig zárva állt. De vajon mi történt isaurá- val és Miguellel azóta, hogy elhagyták Pernambucót? Milyen sorsot szánt, vagy milyen sorsot szánt volna Leóncio a lánynak? Miként béikült ki a feleségével? Ezt fogjuk most elmesél­ni az olvasónak, mielőtt folytatnánk a történetün­ket. Leóncio, miután vissza­hozta birtokára Isauráí. a legteljesebb és legszigorúbb őrizet alatt tartotta. Ezt nemcsak azért tette, hogy megbüntesse szerencsétlen foglyát, vagy, hogy ke­gyetlenül bosszút álljon raj­ta. Tudta, mennyire heves és mindedre elszánt a sze­BERNARDO GUIMARÁES (77.) relem, amelyre a pernam- bucói fiatalember lobbant Isaura iránt. Hallotta Álva- ro utolsó szavait, ameíyeket Isauráboz intézett: — Bízzál Istenben és a szerelemben: én nem hagylak el. Ez fel­ért egy fenyegetéssel, és mivel Álvaro gazdag és me­rész volt, rendelkezett a .megfelelő eszközökkel ah­hoz, hogy ezt valóra is vált­sa, akár erőszakkal, akár fortély és cselekvés révén. Leóncio ezért nemcsak, hogy nagyon szigorúan elzárat­ta a lányt, hanem felfegy­verezte az összes rabszol­gáját is, akik ettől fogva szinte egyáltalán nem vé­geztek munkát az ültetvé­nyen, hanem éjjel-nappal készültségben éltek, mint egy erőd helyőrségének ka­tonái. Az ifjú ültetvényes izzó és vad lelke azonban egy pillanatra sem mondott le őrült szerelméről és azt a reményét sem vesztette el, hogy legyőzi Isaura közöm­bösségét. És már nem pusztán a szerelem, vagy az érzékiség vezérelte, hanem egy zsar­noki szeszély, a fékevesztett sátáni vagy. hogy bosszút álljon a lányon és vetélytár- sán. Élvezni akarta a lányt, ha csak egy napra is, s ha már meggyalázta és be­mocskolta. színlelt közöny­nyel e szavak kíséretében vetni oda ellenfelének: — Tessék, most már megve­heti a kedvesét, most kész vagyok túladni rajta, még­pedig olcsón. Egy új, ígéretekből, csá­bításokból és fogadkozások­ból álló hadjáratot indított Isaura ellen, melyet fenye­getőzés, szigor és zsarnokos- kodás követett. Leóncio egyedül a kínzást és a bru­tális erőszakot akarta elke­rülni, nem mintha ehhez hiányzott volna belőle a vad­ság, hanem mivel ismerte Isaura erényességét, megér­tette. hogy ezekkel az esz­közökkel csak megölni si­kerülne a lányt, és a halála nem elégítené ki kéjsóvár­gását. még kevésbé bosszú­vágyát. Így hát új tervek kiagyalásán fáradozott, nemcsak azért, hogy sárba tiporja azt, amit ő a rab­szolgalány büszkeségének nevezett, hanem azért is, hogy meghiúsítsa és telje­sen kigúnyolja Álvaro ne­mes szándékait, így állva mindkettőjükön tökéletes bosszút. Egyébként Leóncio fel­tétlenül szükségét érezte annak, hogy kibéküljön Mal- vinával. Nem mintha az önérzet, az erkölcsi érzék és még kevésbé a hitvesi szeretet ösztönözte volna erre, hanem érdekei vezé­relték. melyek az olvasó számára hamarosan is­mertté válnak. Ebből a célból ment tehát Leóncio az udvarba és kutatta fel Maivinát. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom