Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

1987. május 16., SZOMBAT NOGRAD 3 Alkotopali/azat a síkliueggyarban A salgótarjáni síküveggyár gazdasági és társadalmi ve­zetése pályázatot hirdetett az 1987. év legjobb síküveg­gyári alkotója és a legjobb alkotó kollektívája címek elnyerésére. A pályázat cél­ja olyan gyorsan, könnyen alkalmazható eljárás, mód­szer kidolgozása^ alkalmazá­sa, amely elősegíti a gyár idei terveinek teljesítését. Ugyanakkor lehetőség is az alkotókészség kibontakozta­tására. A címek odaítélésekor ki­emelten mérlegelik majd azokat a pályamunkákat, amelyek hozzájárulnak ' a termelés technikai szintjé­nek emeléséhez, a termelé­kenység növeléséhez, a mi­nőség javításához. Hasonló­képpen előnyben lesznék azok a dolgozatok, amelyek előmozdítják a jó termékre jutó alapanyag-felhasználás mérséklését, vagyis javítják az úgynevezett jóáru-kiho- zatali mutatót, különös te­kintettel az edzett, a ragasz­tott és a hőszigetelt üvegter­mékekre. A gyár gazdasági és tár­sadalmi vezetése buzdítja a dolgozókat olyan pályamű­vek elkészítésére. amelyek beruházási ráfordításom nél­kül, szervezési intézkedések­kel jelentős anyag- és ener­giatakarékosságot tesznek lehetővé. Úgyszintén témá­ja lehet a pályázatoknak a gyártástechnológia korsze­rűsítése, a tőkésimpor.tból származó anyagok hazaival vailó helyettesítése, a belső érdekeltség kedvező irányú változtatása. Az alkotópályázat szerves része a szocialista munka- versenynek és az újítómoz- galomnak. A pályázaton a gyár valamennyi dolgozója részt vehet, s folyamatosan, december elsejéig lehet be­nyújtani a pályamunkákat a gyár információs, prepa- gonda- és munkaverseny- osztályára. A műveket a gyár igazgatója által kinevezett bírálóbizottság értékeli majd. A legjobb alkotó kollek­tíva 20 ezer, a legjobb al­kotó 10 ezer forint pályadíj­ban részesül. A pályázat eredményhirdetésére az év­záró gyári ünnepségen ke­rül sor. Magyar—francia műszaki megbeszélések A műszáki-tudományos együttműködés fejlesztésé­ről tárgyaltak hazánkban a Francia Mérnökök Nemzeti Tanácsának (CNIF), vala­mint a Francia Mérnökök Külföldön Kifejtett Tevé­kenységének Fejlesztésére Alakult Társaság (ADIFE) képviselői a Műszaki éis Ter­mészettudományi Egyesüle­tek Szövetségének meghívá­sára május 13—15. között. Antoinette David, a CNIF elnökségének képviseletében és Hervé Lainé, az ADIFE vezérigazgatója megbeszé­léseket folytatott Tóth Já­nossal, a MTESZ főtitkárá­val a kapcsolatok további bővítéséről. Együttműködési szerződést kötöttek arról, hogy tovább könnyítik a ma­gyar és a francia mérnökök közötti információcserét. Sok fiatal varrónő találta meg sz ámításait a buda­pesti Finomkötöttárugyár balassagyitrmaii gyárában, akik főleg iskolai tanulmányaik ideje alatt ismerked­hettek meg a gyárban zajló munkával. szakinó»* kásvizsga «tán számosán maradnak a varrodában. A képen Tóth Rózád* és Kálmán Oabrjelln nőlmli«*- k és sutok. szovjet exportra div álruhát késdtenek A nyári vízellátásról Az Országos Vízügyi Hi­vatal szakemberei pénteken tájékoztatták az újságíróka: a nyári vízellátás előkészü­leteiről, valamint a június elejétől augusztus végéig várható ivóvízfogyasztásról. Elmondották, hogy az ország különböző térségeinek víz­müvei egymilliárd forintot költöttek az előkészületekre, egyebek között a Föld egyen­lítőjének megfelelő hosszúsá­gú hazai csővezeték-hálózat és a víztározók megtisztítá­sára. a gyakran meghibásodó csőszakaszok kicserélésére, a vízszivattyúk felújítására. Tavaly nyár óta bővült a vízvezeték-hálózat, és a víz­művek teljesítménye is. Igv a legnagyobb nyári fogyasz­tás idején naponta a múlt évinél valamivel több, ö.sz- szesen 3,7 millió köbméter ivóvizet szolgáltatnak majd a települések vízmüvei. A közműves vízellátásba be­kapcsolt sok ezer újabb ház­tartással és egyéb fogyasz­tókikai azonban a vízigények is erőteljesen növekednek. Igazodni kell az új igényekhez Az átképzési támogatások tapasztalatai Megnőtt a vállalatok ér­deklődése az átképzési tá­mogatás iránit. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal felmérése szerint 1986-ban 148 vállalat csaknem 8500 dolgozója kapott anyagi tá­mogatást új szakma elsajá­tításához, csaknem kétszer annyian, mint egy évvel korábban. A legtöbb — 1600 — dolgozó átképzésére Bor­sod megyében került sor, a fővárosban pedig közel 1200- an tanulták ki új szakmá­jukat központi segítséggel. A támogatásban részesül­tek valamivel több mint 10 százaléka Fejér megyei vállalatoknál dolgozik. Igen kevesen kényszerültek vi­szont új szakma elsajátítá­sára Veszprém, Vas, Pest, Komárom és Békés me­gyékben. Az átképzési támogatást igénybe vett munkáltatók­nak csaknem a fele ipari vállalat, közel egyötöde pe­dig mezőgazdasági üzem volt. Az iparban a dolgozók többségének a termékszer­kezet változása, vagy a tech­nológia korszerűsítése mi­att kellett új. szakmát ta­nulnia. A mezőgazdasági üzemek nagyobbrészt azok­nak a dolgozóiknak a szá­mára igényeltek átképzési támogatást, akiknek a fog­lalkoztatását alaptevékeny­ségük keretében már nem tudták biztosítani. Több esetben olyan pályakezdők részére is folyósították a támogatást, akik vállalták, hogy munka mellett kita­nulják valamelyik hiány­szakmáit. A< munkaerő vállalatok közötti átcsoportosítása a legtöbbször gyárak, .üzemek eladásához kapcsolódik. Az átvett gyárakban, üzemek­ben dolgozók általában, új tevékenységbe kezdenek, s emiatt, aki maradni akar, annak igazodnia kell az új igényekhez. Tavaly már 14 vállalat kérte a központi tá­mogatást 900 új, valamely gyárral együtt átvett, illet­ve más munkáltatótól át­csoportosított dolgozója ré­szére. Az átképzési támogatás rendszerét 1983-ban vezették be. Az első esztendőben alig néhány vállalat élt ezzel a lehetőséggel, s még 1984- ben is mindössze 19 válla­lat 2800 dolgozója részesült átképzési támogatásban. Azóta egyre élénkül az ér­deklődés. 1985-ben már csak­nem 4700, 1986-ban pedig közel 8500 dolgozó átkép­zéséhez kaptak központi tá­mogatást a munkáltatók. Az igények ilyen mértékű növekedéséhez •> hozzájárult az is, hogy 1985-ben kiszé­lesítették azoknak a dolgo­zóknak a körét, akik szá­mára a vállalatok igénybe vehetik ezt a támogatást. Az elkövetkezendő évek­ben várhatóan egyre jelen­tősebb szerepe lesz a dol­gozók átképzésének a ter­mékszerkezet korszerűsíté­séhez szükséges szakkép­zett munkaerő biztosításá­ban, a gazdaságtalan terü­letekről felszabaduló mun­kaerő újraelhelyezkedésében. A gazdasági előrejelzések is az átképzések fokozódó je­lentőségére hívják fel a figyelmet. Nagyobb sebességgel, gazdasági céljaink megvalósításáért ÍRTA: OZSUART JÓZSEF C saknem fél év telt el azóta, hogy a Központi Bizottság novemberi ülésén —-—' elhatározta a gazdasági munka javí­tását, a dinamikusabb fejlődésünk útjában álló akadályok elhárítását. Természetsze­rű, hogy az elmúlt időszakban a határozat gyakorlati megvalósításának ütemes megkez­dése, helyi tennivalóinak kimunkálása és érvényesítése állt a gazdaságpolitikai mun­ka középpontjában. Ennek kezdeti tapasz­talatait, tanulságait elemezte a megyei párt- bizottság május 14-i ülésén. Az elmúlt fél esztendő természetesen ke­vés a mélyreható változásokhoz. Nem ke­vés azonban annak megítéléséhez, hogy a politikai munka elégségesnek bizonyult-e a határozat végrehajtását megalapozó kedve­ző fogadtatás és cselekvő azonosulás kiala­kításához. A novemberi határozat megyénkben is nagy érdeklődést, élénk, kedvező visszhan­got váltott ki, s nyilvánvalóvá vált megkü­lönböztetett politikai jelentősége. Megérte­tésében, cselekvő erővé formálásában párt­szerveink azi elmúlt időszakban sokrétű, tar­talmas munkát végeztek. Az ennek eredményeként is formálódó közhangulatra leginkább jellemző, hogy széles körben tapasztalható a párt politi­kája iránti, párttagságunk és a közvéle­mény döntő többsége kedvezőnek és példa­mutatónak értékeli a határozat őszinte, kri­tikus hangnemét. A pártbizottsági vitában szóba került az is, hogy néhány, közvéle­ményünket régóta és folyamatosan foglal­koztató kérdés újra hangot kapott a hatá­rozat feldolgozásának folyamatában. Válto­zatlanul napirenden van például a jövedel­mi és vagyoni viszonyok fokozódó diffe­renciálódása. Az emberek aggodalommal kísérik és hangulatot rontó tényezőként értékelik az ügyeskedést, a korrupciót — általában a munkával nem arányos bdldo- gulást. Őszintén szembe kell nezni azzal, hogy egyre erőteljesebben feszegetik a fe­lelősséget is a ‘kialakult helyzetért. A testület a határozat fogadtatásának elő­remutató jeleként értékelte ugyanakkor, hogy á pártszervekben, a dolgozó kollek­tívákban a korábbinál egységesebb, reáli­sabb helyzptismeret alakult ki. Érzékelhető­en nőtt a társadalmi cselekvésre való kész­ség a kommunisták, a dolgozók részéről. Ezért szembetűnő, hogy az egészséges türel­metlenség és tenniakarás hajtóerejéből a mozgósító politikai munkaprogramok kidol­gozására már lényegesen kevesebb muní­ció maradt. Ennek következményeként maguk az idei tervük sem jelentenek elégséges hajtóerőt és nem hoztak felszínre elegendő belső energiát a novemberi határozatban kitű­zött, illetve megerősített célok maradékta­lan visszaigazolásához. Dilferenciállan bár, de jellemző, hogy a gazdálkodó egységek elképzelései csak alul­ról közelítik a gazdasági növekedés élén­kítésének központi és megyei szándékait. Az exporttervek már lényegesen jobban összehangoltak egyensúlyjavitási törekvése­inkkel, s a hatékonyság és jövedelmezőség javítására is megfelelő helyi erőfeszítések érzékelhetők. Utóbbival kapcsolatban azon­ban a megyei pártbizottság — sajnos, nem először — kénytelen volt kiemelni a mű­szaki fejlesztési-gazdálkodási intézkedések­kel való megalapozás helyenkénti fogyaté­kosságait. A gazdálkodás eddigi tapasztalatai meg­lehetősen felemás képet mutatnak. Jók az eredmények a külgazdasági egyensúly javí­tásához való eredményes hozzájárulás szem­pontjából, de kevésbé jók, ami a gazdasági növekedés ütemét, a struktúraváltás meg­kezdését, a műszaki fejlődés gyorsítását és a jövedelemtermelő képesség tervezett ja­vulását illeti. Az ipari termelés első negyedévi növeke­dési üteme megyénkben mindössze 1,5 szá­zalék, s ez alatta marad az országosnak. Sajátos, hogy folytatódik a nagyobb ipari szervezetek többségének gyengélkedése, s rossz hagyomány kezd kialakulni az első negyedévi hullámvölgy ismétlődésével. A mezőgazdasági nagyüzemeknél a késői kitavaszodás gondokat okozott a növény- termesztésben. A vetések állapota, fejlett­sége, gyengébbnek mutatkozik a tavalyinál. Mérsékelten javult ugyanakkor az állatte­nyésztés teljesítménye. Nőtt a vágóállat­értékesítés és megállt a tejtermelés csökke­nése. Fellendülés tapasztalható a sertés- és baromfitartásban, rontja viszont a kilátá­sokat a húsmarha- és juhállomány további csökkenése. Az alaptevékenységen kívüli ágazatokban tovább tart a szelekció. Ez egyfelől helyes, céljainkkal egybevágó tö­rekvés, másfelől azonban gondot okoz, hogy a kiesések pótlására még nem érzékelhe­tők megalapozott kezdeményezések. Az exportteljesítmények közel 26 száza­lékkal haladják meg a tavalyi szintet. Mé­gis jogos kritika illette, hogy a nem rubel­relációban körülbelül 45, rubelelszámolá­sokban pedig mintegy 15 százalékos — ön­magában véve dinamikus — növekedés csak 95, illetve alig 75 százalékos tervtel­jesítéssel párosult. Ipari üzemeink közül veszteséget jelzett a szénbányák, a két üveg­gyár és az ötvözetgyár. Nagyobb gazdál­kodó egységeink mintegy felének eredménye alatta maradt a tervezettnek, s mezőgaz­dasági üzemeink pénzügyi pozíciói sem ja­vultak kielégítően. A fentiekből a megyei pártbizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Központi Bizottság novemberi határozata végrehajtá­sának sem a politikai, sem a gazdasági eredményei nem okozhatnak elégedettséget. Minden igyekezet ellenére most sem sike­rült kiküszöbölni a párthatározatok helyi adaptálásával kapcsolatban korábban kiala­kult kedvezőtlen beidegződéseket. Okai közt a testület rámutatott a határozat sok he­lyen nem elég igényes tanulmányozására, az agitációs és propagandamunka igen eltérő színvonalára. Erőteljesebb kritikát kapott azonban, hogy a pártszervek és szervezetek egy részénél túl nagy a hajlandóság a nép­gazdasági, megyéi célkitűzések és a helyi gazdasági szándékok közt feszülő ellent­mondások, konfliktusok, kompromisszumok árán történő feloldására — s rendszerint a népgazdasági — megyei érdekek rovására. Tapasztalható, hogy egyes pártszervek mindén kritika nélkül elfogadják a gazda­sági vezetés vagy az üzemi közvélemény ellenállását, s még a negatív, illetve tagadó elemek felerősítésére és közvetítésére is vállalkoznak. A helyi politikai felelősség ilyen, torzított szemlélete végül logikusan vezet el a novemberi határozat végrehajtá­sának egyik komoly akadályához: a köl­csönös igénytelenség liberális gyakorlatához. A politikai munka és a gazdasági teljesít­mények megyei pártbizottság által kifogá­solt jelénségei és tendenciái folyamatos változtatást sürgetnek a határozat végre­hajtása tartalmi és módszerbeli kérdései­ben. A testület félreérthetetlenül aláhúzta azonban, hogy nem lehet szó a célkitűzé­sek feladásáról vagy a követelmények eny­hítéséről, s ezért megerősítette az év elején az idei gazdaságpolitikai feladatokat. Megerősítette ugyanakkor a politikai munka azon újszerű elemeit is, amelyek ..menet közben", a követelményekhez iga­zodás szándékával, elsősorban a megyei végrehajtó bizottság kezdeményezésére szü­lettek. Jó lehetőséget teremthet vállalataink számára például, hogy a központi gazda­ságfejlesztő programokhoz csatlakozás elő­mozdítására és koordinálására — a MTESZ égisze alatt — szakértői iroda létesül. Egy másik jelentős kezdeményezés, hogy a tartósan vagy átmenetileg nem kielégítő színvonalon gazdálkodó üzemek ajánlást kaptak tevékenységük komplex műszaki­gazdasági átvilágítására. Ennek segítésére — önkéntes alapon igénybe vehető — ide­iglenes szakértői bizottság létesül, mely a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai munkabizottsága mellett működik. Lényegesnek tartotta a testület emellett, hogy a napi politikai munkában erősöd­jön, váljon tartalmában konkrétabbá az irá­nyító és üzemi pártszervek együttműködé­se. Rendszeresebb, komplexebb helyszíni ta­pasztalatgyűjtésre, időnként operatívabb, érdemibb segítségadásra van szükség. Kü­lönösen fontos, hogy a figyelem és az erő­feszítések minden területen — ha szüksé­ges, gyárak esetében a vállalati központok­kal együttműködve — a legnehezebb hely­zetben lévő gazdasági egységek felé irá­nyuljanak. örvendetes, hogy ebben a szellemben for­málódik a területi pártszervek munkája. Néhány helyen sikerült eredményeket elér­ni a gazdasági tervek jobb kondícióba ho­zásában, másutt a túlteljesítésre ösztönzés érzékelhető markánsabban. II r Ö sszességében biztató, hogy újra fel­pezsdülni látszik a politikai munka “«w* egésze, bár a kívánt tartalmi és mód­szerbeli megújulás eLemi erejű megnyilvá­nulásai még néhány helyi pártszervnél vá­ratnak magukra. Remélhető — megyei párt- bizottságunk legutóbbi ülése mindenképpen erre inspirál —, hogy az év hátralévő idő­szakában ennek talaján mindenütt sikerül a nagyon is indokolt nagyobb sebességi fo­kozatba kapcsolni. Ehhez azonban az szük­séges, hogy a figyelem középpontjában ma­radjon a novemberi határozat fő mondani­valója — mindenkinek saját helyén, saját munkájában kell többet, jobbat produkál­nia!

Next

/
Oldalképek
Tartalom