Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-06 / 81. szám

Előnyös szemléletváltozás

A termelőmunka szerves része a munkavédelem

A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben értékelték a múlt évi munkavédelmi _ tervben foglaltak végrehajtását. A vállalati tanács legutóbbi ülése elé került beszámoló megállapítja: tavaly a legfontosabb feladat volt a megelőző két évben kialakult kedvező baleseti helyzet megőrzése, illetve javítása. Ezt a célt 1986- ban nagyrészt sikerült elérni. A kivizsgálásra kötelezett üzemi balesetek száma tavaly tovább csökkent és a vállalat történetében először száz alá került. Az ezer emberre jutó balesetek száma 28, ami 2 százalékos csökkenést jelent. Ezzel szemben viszont 11,8 százalékkal növekedett a baleseti táppénzes- napok száma az előző évhez viszonyítva, örvendetes, hogy tavaly halálos, csonkulásos, vagy azonnali bejelentésre kötelezett üzemi baleset nem történt a kohászati üzemekben.

Felmerül a kérdés: miként

sikerült ezeket a jó eredményeket elérni? A legfontosabb összetevő, hogy a legtöbb vezetőnél sikerült szemléletváltozást felmutatni, így mind többen tekintik a munkavédelmet a termelőmunka részének. Az is szerepet játszik a sikerben, hogy a munkavédelem szinte minden elemét szigorították, s érezteti hatását a munkakörülmények javulása az elmúlt években.

Az 1986. évi munkavédelmi terv megvalósítása sikeres volt. A tervben 75 téma megoldását szerepeltették a munkakörülményeknek. a biztonságos munka feltételeinek javítására. az egészségre ártalmas munkahelyek csökkentésére. Kiemelkedő helyet kapott a vállalati fűtési rendszer korszerűsítése, valamint a vállalati, úthálózat aszfaltozása. A munkavédelmi tervben szereplő feladatok közül 67 témát valósítottak meg több mint ötvenmilliós költség felhasználásával.

Idén a tavalyi jó eredmény tartása, s elsősorban a baleseti táppénzesnapok növekedésének megállítása a cél. Az év jól indult, s közvetlenül az első negyedév vége előtt elmondhatjuk, hogy az azonnali bejelentésre kötelezett baleset nem volt. Eddig 22 baleset következett be. ezek fele a hengerműben történt. Mivel jelenleg ebben a gyárrészlegben a legnagyobbak a termelési feladatok, s már készülődnek a nagy rekonstrukciós fejlesztésre is, a munka- védelmi szervezetnek, a gyár- részlegvezetőnek és az aktíváknak céltudatosabb baleset-megelőző munkát kell végezni.

Nagyon fontos a tervszerű munkavédelem, nem csökkenhet a dolgozók fegyelme, a munkavédelmi előírások maradéktalan betartása. Ebben segít a vállalati munkavédelmi szabályzat is, amit ezekben a napokban igazítanak a legújabb rendeletekhez.

Új paradicsom betakarító gép

A visszafogott rendelések ellenére:

fldósságmentes negyedév a Widentánál

A ^GRÁNIT” Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat Widenta romhányi gyárának idei tex-melési terve eléri a 100 millió forintot. Az elmúlt évinél némileg magasabb követelmény teljesítése nehezebb feltételek között indult. Ezt mutatja az első negyedévről készített értékelésük is.

1986 januárjában szinte egész évre biztosították piacaikat. ezzel szemben az idén mindössze két hónapra tudták eladni megrendelőiknek a termékeiket. Nehezítette a helyzetüket , hogy a rendelés- állomány sem volt megfelelő, emiatt kisebb munkaerő-átcsoportosításra volt szükség. A hirtelen jött januári hideg Időjárás kedvezőtlen hatása jelentkezett az exportrendelésekben is. A negyedév végére azonban javult. a helyzet.

Az év első három hónapjában 25 millió forint értékű

csiszolóidomot és polírpapírt állítottak elő. A kanadai bérmunka értéke elérte a félmilliót. Exportárbevételük pedig meghaladta a 2 millió forintot, melyből egyhatod részt képviselt a tőkéskiszállítás.

Időközben a termékösszetétel is a kívánatos irányba tolódott el: a kerámiakötésű gépipari és polírkorong tette ki gyártmányaik 50 százalékát. A műszerészeknek majd 5 millió forint értékben szállítottak dörzsszerszámokat, de jelentős mennyiséget képviselnek a fogászati korongok is.

Az első negyedévben kielégítő volt az alapanyag-ellátás. Ennek java része tőkés- importból származott, ezért a vele járó ésszerű takarékoskodás meghatározó szerepet játszott az első negyedévi gazdálkodásban. Csupán a csiszolóvászon beszerzése bizonyult nehezebbnek az importanyagok közül.

Üj, nagy teljesítményű paradicsom betakarító gépet fejlesztettek ki a hazai szakemberek. A berendezést a MÉM Műszaki Intézet irányításával a soroksári paradicsom- termesztési rendszer taggazdaságaiban próbálják ki. Az elmúlt év őszén már működött a gép. az idén megismétlik a kísérleteket, és utána kezdődhet meg — az eredmények ismeretében — a sorozatgyártás.

A mezőgépfejlesztő intézet szakemberei olyan berendezést terveztek, amely a régebbi gépekkel ellentétben betakarítás közben a paradicsom nagy tömegű szárát nem tépi föl, csak a bogyókat „fésüli* le róla. így — mivel a gyökértépés, a talaj és a növény szárának felhordása jórészt elmarad — a betakarításhoz feleannyi energia szükséges, mint a hagyományos gépek esetén. A gép előnye, hogy a terményt tisztábban takarítja be. Műanyagból készült fésülőszerkezetének le- választóujjai az ütéstől megkímélik a paradicsomot, ennélfogva nemcsak konzervgyári, hanem kisebb válogatás után — friss áru betakarítására is használható.

Az új gépből eddig ötöt készített el a HÓDGÉP Vállalat. A típust az AGROMAS kertészeti gépesítési társaság munkaprogramja keretében próbálják ki. Egyegy gép minősítését a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és az NDK- ban is megkezdték. A tapasztalatok kedvezőek: a géppel — a termés mennyiségétől és a növény fajtájától függően — óránként 16—20 tonna paradicsomot lehet betakarítani, 20—25 százalékkal többet, mint a régiekkel.

Korszerű szállítás felhangokkal

számára előnyös, az Amforatelepek közül csak a miskolci és a nyíregyházi rendelkezik alkalmas mozgatóeszközzel, illetve az egri, amelyik a kiskonténerekre rendezkedett be. Azok számára, akik a hagyományos fuvaroztatásra álltak rá, természetesen drágább ez a módszer, ezért nem is igénylik.

Megyénk legnagyobb konténeres vasúti szállíttatója a salgótarjáni öblösüveggyár. Tavaly 913 kis- és 420 úgynevezett húszlábas konténerben adták fel portékáikat. Az első negyedév után az előbbiből 267, utóbbiból 92 hagyta el a salgótarjáni vasúti kereskedelmi telepet.

E korszerű rakodási forma sajnos, nem minden fogadó

A Budapesti Közúti Igazgatóság balassagyarmati üzemmérnökségének dolgozói megkezdték a főútvonalak tavaszi karbantartását. Varga Pál és Sági László — képünkön — a 2-es számú úton a szegélyjelző oszlopok pótlását és tavaszi mosását végzik, majd est követően a közúti jelzőtáblák és szalagkorlátok tisztításával folytatják a munkálatokat a 2-es és 22-es utakon, — —

Kőbányászok a Fogacsi-hegyen

Kő kő hátán. Az egész hegy csupa kő. A kő, amit másutt odébblöknek, mondván: semmire nem jó, errefelé kincs. Embereknek ad megélhetési, kenyeret,

A csonkakúp alakú Fogacsi- hegy tar tetején állunk, as úgynevezett Dallos szinten. As utóbbi elnevezés köbányá- szoktól származik. Ugyanis kőbányászok dolgoznak itt, a berceli bányában, évtizedek óta bontják és hordják a hegy kőtestét.

Ideíentről jól látni a légvonalban néhány kilométerre lévő másik kőbányát, a Szanda- hegyit. Ott még korábban kezdték a termelést. Ez a két kőbánya tartozik a nógrád- kövesdi üzemhez, melynek vezetőjével felkapaszkodtunk a magaslati kőkatlanba.

— Az idén legalább négy- zázötvenötezer tonnával tovább csökkentjük a két hegy kőtömegét — mondja Kovács János. — A tei'v szerint ennyit kell kibányásznunk, méghozzá nyolcmillió-hatszázezer forint nyereséggel. A miénk a Közép-magyarországi Kőbánya Vállalat legnagyobb üzeme: az éves termelésnek a negyvenöt, a nyereségnek a hatvan százalékát adjuk.

Hogyan lesz valakiből kőbányász manapság? A fiatalember a Miskolci Nehézipari Műszaki ■ Egyetemen szerzett diplomát, s a kőbányák központjában kezdte szakmai pályafutását. ^Nyolcadik éve üzemvezető, s megszokta, megszerette ezt a kemény, férfias életet.

— Azért az én sorsom nem tipikus, napjainkban korántsem így születnek a kőbányá. szók — jegyzi meg. — Nézzen körbe: rajtam kívül lát-e itt fiatalt? Ugye, nem. Harminc éven aluli csak az iparos szakmunkások között található. Éppen az a legsúlyosabb gondunk, hogy elöregedett a kőfejtők gárdája, után. pótlás pedig úgyszólván nincs. Néhány esztendő múlva komoly probléma lesz a termelőd létszámhiány, ha... nép- gazdasági szinten nem intéz, kednek a kőbányászat rangjának növelése érdekében.

Az elmúlt évtől önállóan gazdálkodik a kőbányavállalat. Pálmai Béla termelési osztályvezetőtől tudom: kifizetődő számukra az önállóság. A maguk urai lettek, önállóan dönthetnek. A gépeket nem külső cégekkel, hanem egy ütőképes vállalati gazdasági munkaközösséggel javíttatják, természetesen olcsóbban. A szobi, a sóskúti és a leányvári üzemben úgy szervezték meg a belső szállítást, hogy kisebbek a költségek. Olyan termékből termelnek többet, amit megvesznek, ami jövedelmező a vállalatnak. Az eredmény: a kollektíva a tervezettnél 61 százalékkal magasabb nyereséggel zárta az esztendőt, a bánya 8 százaléknyit emelhetett a, dolgozók bérén, s a korábbinál több pénz jut fejlesztésekre.

De térjek vissza a Fogaesi- hegyi kőbányászokhoz! Megismerkedem két idősebbel is. Egyikük az 53 éves Káplár József lőmester, aki ezen a délelőttön a bányamestert is helyettesíti.

— Harminc éve lesz május

14-én, hogy idejöttem, — közli magáról a zömök, vállas, markáns arcú férfi. — A két nagybátyámat követtem a kőfalhoz; ők innen mentek nyugdíjba. Nekem az öcsém is kőfejtő, a bátyám a bánya iparosa.

Amikor a bányászéletet kezdte, még 43 méterrel magasabban termelt a bánya. Hosszabb ideig csillepakoió- ként kereste a kenyerét. Műszakonként harminchat, egy- tonnás csillét kellett kézi erővel megraknia, a csilléket a feladóállomáshoz tolnia, tartalmukat kiürítenie. Az évek múlásával lassan lépegetett előre a ranglétrán, mígnem kinevezték lőmestemek. Beosztása roppant fontos.

— Legutóbb decemberben végeztünk nagyrobbantást — magyarázza. — Ha jól emlékszem. huszonnyolc függőleges lyukat fúrtunk le a bánya tetejéről, s a lyukakba közei hatezer kilogramm An.

Káplár József: „Nagyobb anyagi megbecsülést érdemen nénk.”

Ma már gépesített a rakodás, a szállítás.

Munkában « batározógép.

dó és paxit robbanóanyagot helyeztünk eL Mintegy nyolc, van ezer tonna követ robbantottunk le a kőfalról. Kitart még egy ideig...

Káplár Józsefet megbecsülik. Kapott vállalati kiváló dolgozó, az Építőipar kiváló dolgozója és Kiváló bányász miniszteri kitüntetést. Ám amikor a fizetésére terelem a szót, elhallgat, jelét adva, hogy kevesli a nem egészen 6 ezer forintot. Jövedelemkiegészítésképpen kertészkedik. Tavaly 120 négyszögölön termesztett uborkát a feleségével, s ezért 16 ezer forint ütötte a markukat.

— Azt hiszem, nem vagyok egyedül a véleményemmel: nagyobb anyagi elismerést érdemelnénk — fogalmazza meg a benne bujkáló elégedetlenséget. — Mert a mi mesterségünk a gépesítés ellenére is nehéz, sok a hátránya. Munkahelyünknek nincs ajtaja és ablaka. a teteje pedig a csillagos égbolt. Télen a hideg, nyáron a meleg, tavasszal és ősszel a gyakran hulló eső teszi próbára a tűrőképessé, günket. A januári mínusz húsz-huszonöt fokdk különösen cudarul megviseltek mindannyiunkat Észre sem vettem, megfagyott a nagyuj- jam. Nézze meg. hámlik róla az elhalt bőr.

Bogdán Ferenc dömperes még idősebb, immár 56 évet tudhat a háta mögött. Alacsony, vékony, kis ember. A KPM-től jö+t ide dolgozni ez. előtt öt évvel.

— Itt valamivel több a pénz — adja tettének egymondatos magyarázatát.

Az ő pénzesborítékjába 0t, Bt és fél ezer forint kerül havonta. Az elmúlt évben 2 forint 10 fillér béremelést kapott. többet, mint eddig bármikor. A nagyobb fizetésért viszont keményen megdolgozik.

— Műszakonként harmincegy fordulót kell tennem — meséli. — Nincs is baj a norma teljesítésével, ha jók a gépek, mostanában azonban gyakran meghibásodnak. Szükség van már az éves nagyjavításra.. .

Befejezzük a diskurzust, a kőbányászok teszik a dolgukat. A kőfal tövében szinte eltörpülő hatalmas rakodógép belemélyeszti acélfogakban végződő több köbméteres kanalát a kőhalomba, majd terhét belezúdítja a dömper vasputtonyába. A Belaz 27 tonnás rakományával elpöfög a feladóállomás irányába.

— Az általunk bányászott követ részben út-, részben vasúti töltések építéséhez használják — foglalja össze munkájuk értelmét az ifjú üzemvezető.

Megállunk a géppuskaszerű hangot hallató batározógép mellett. Az óriási darázsra emlékeztető masina karvastagságú „acélfullánkjával” pilla, natok alatt szétrepeszti a kemény andezitet. Az aprítóművelet során füstszerű, finom kőzetpor emelkedik a levegőbe.

A bánya katlanjának széléről utoljára visszanézek. Eszembe villan s kérdem is: vajon bánya szkodnak-e itt majd az ezredfordulón?

— Minden bizonnyal — feleli Kovács János. — A megkutatott kővagyon jelentős.

Tehát kő van, kő hátán. Az egész hegy csupa kő.' A kő, amit másutt odébblöknek, mondván: semmire nem jó, errefelé kincs. Embereknek ad megélhetést, kenveret.

Kolaj László 1 Fotó: Bábel László T

| NÓGRÁD — 1987. április 6* hétfa / 3