Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

Nincs visszaút! Anatoli] Cvetkov a szovjetunióbeli változásokról A barátság húsz éve A közelmúltban Salgótar­jánban járt Anatolij Vaszil- jevics Cvetkov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága kulturális osztá­lyának tudományos tanács­adója. Ebből az alkalomból kértünk interjút Anatolij Cvetkovtól. — Az utóbbi egy-másfél évben új orosz szavakat ta­nulnak meg az emberek ha­zánkban is glasznoszty és peresztrojka, azaz nyilvános­ság és átépítés-átszervezés- áthangolás. A Szovjetunió Kommunista Pártjának jelen­legi politikáját e szavak jel­lemzik a legáltalánosabban. A glasznoszty értelmezése vi­szonylag egyszerű. De, hogyan értelmezzük a peresztrojká­nak nevezett folyamatot? — Országunk a gazdaság radikális megújulásának, a bel- és külpolitika, a szelle­mi élet jelentős változásainak az útjára lépett. Ennek lé- nyege. hogy a nagy októberi szocialista forradalom óta el­telt hetven év eredményeire alapozva, az eddiginél na­gyabb ösztönzést adjunk a fejlődés számára, és a szoci­alista társadalmat új szintre emeljük. Ebben a munkában döntő az emberekkel kialakí­tott viszony. Olyan légkört szükséges teremtenünk, amely­ben nyíltan és természete­sen, képességeiknek megfele­lően nyilvánulnak meg a tehetséges, gondolkodó embe­rek. Vagyis, a peresztrojkát nagyon szorosan összekötjük a legszélesebben kibontakozó demokratizmussal, mert meg­győződésünk, hogy csak ily módon lehetséges megvalósí­tani. — A demokratizmus eddig is a szocializmus velejárója volt, hiszen e társadalmi be­rendezkedés lényegi és szer­ves eleme. Most, mintha még­is különös hangsúlyt fektetne rá. — önnek igaza van: a szo­cialista társadalom természe­te, demokratikus. De, iímere­• tes. hogy a demokratizmus, ■ objektív és szubjektív okok miatt, nem kapott mindig kellő teret, a demokratikus elvek és intézmények nem tudtak a kívánatos módon, mértékben fejlődni. Az ön ál­tal megfogalmazottak otthon lés Nyugaton is elhangzanak. Élnek olyan elképzelések, mintha a Szovjetunióban tör­ténő változások a nyugati mintákhoz közelítenének, en­nek azonban éppen a fordí­tottja igaz. Elvi különbség van a két demokrácia között. Számunkra az az elsődleges, hogy az adott helyen minden dolgozó gazdának érezhesse magát, kapjon lehetőséget ve­hetői megválasztására, dönté­si alkalmat munkája meg­szervezésére. S, ezeknek a társadalom egészében kell érvényesülniük, a legalsó szinttől kiindulva a -legfelső­ig, miközben az a kettős fel­adat, hogy összhangba kerüL jenek az ország és a világ gazdasági helyzetével. Ebben a munkában jut nagy szerep a tudománynak, a kultúrának, a művészetnek. — Milyen nehézségekkel találták szembe magukat, az átalakítás során? — Leggyakrabban két je­lenséggel találkoztunk. Az egyik: az emberek elszoktak az önálló gondolkodástól. A kisemberről szóló ismert fi­lozófia sajnos széles körben érvényesül, s nagyon mély gyökereket eresztett. Számo­sán úgy tartják, elégséges el­végezni a dolgot, aztán kész, a további tennivalókon gon­dolkodjanak mások, helyettük és feljebb. A másik tapasz­talat; a vezetők megszokták a parancsolást, hogy mindent ők intéznek, ellenőriznek, és úgy vélik, nélkülük nem történhet semmi, nem is valósul meg. S. éppen ezek miatt hangsú­lyozom. a tudomány, a kultú­ra szerepét: a peresztrojkának a tudati szférában kell lezai- lania. Hozzátartozik a való­sághoz. hogy még csak a kez­deteknél tartunk, és tapasz­taljuk — számítunk is rá —, ahogyan a folyamat halad előre, úgy körvonalazódnak egvre határozottabban az el­lentmondások. alakulnak ki akár éles konfliktushelyzetek is. — Az alkotó értelmiség dön­tő többsége — tudomásunk szerint — azonosul a meg­újulással, aktívan támogatja. Többek között erről tanús­kodnak a szövetségi kong­resszusok, az íróké, a film­művészeké, az újságíróké... — Az alkotó értelmiség, a művészek teljes mértékben támogatják a párt új, politi­kai irányvonalát, és ezzel nagymértékben járultak hoz­zá erkölcsileg az átalakítás kibontakozásához. Műveik­ben, megnyilvánulásaikban nemegyszer aggodalmuknak adtak hangot az egy helyben topogás, a morális lazulás miatt. Az utóbbi időben több olyan regény és más írás je­lent meg, amelyik korábban fiókban porosodott, több olyan filmet mutattak be, amelyi­ket éveken keresztül doboz­ban tároltak. S, amikor elol­vassa, megnézi ezeket a mű­veket az ember, észreveszi, hogy nincs bpnnük semmi rendkívüli, ami a sorsukat ma­gyarázná. Az ok az általános légkörben keresendő; abban a, szemléletben, amely szerint egy-egy vitatott mű rossz út­ra téríti a szovjet ember gon­dolkodását. S, az ettől való széles körű félelem vezetett aztán az indokolatlan túlbúz- •gósághoz. A helyzet ma egé­szen más. A párt élenjár a problémák "feltárásában, s ezt mélyebben és konstruktívab­ban is képes elvégezni, mint egy-egy alkotó. Éppen ezért most az alkotó értelmiség ne­héz helyzetbe került. Ma már nem elég a múlt eseményein, sérelmein rágódni; az új problémákkal kell foglalkoz­ni, magas színvonalon. Kevés a melldöngetés is, mi készí­tettük elő a peresztrojkát; igazi értékeket kell teremteni. A párt folyamatosan találko­zik a művészekkel, mert sok­kal nagyabb aktivitást vár, tőlük az átalakításban. S. hogy mennyire az új kérdésekre helyeződött át a hangsúly, azt az is "‘mutatja, hogy mostan­ság a nép gondolkodásának fő táplálói a napilapok let­tek. —• Az ifjúság és az új fo­lyamat viszonyáról keveseb­bet hallani, noha egyik alap­kérdés ez is. Mit tapasztalni ezen a téren? — Az ifjúságoit sem lehet egyféleképpen megítélni. Egyesek becsületesen dolgoz­nak, valóban az átalakítás hívei, másokról ez nem mond­ható el; ők az aranyifjúság. A főiskolákon,, egyetemeken nagyon népszerűek a párt intézkedései, s pozitívan ha­tottak a tanár-diák kapcso­latra. Persze, az ifjúság egé­szét tekintve, nem kevés a nyugtalanságra okot adó je­lenség sem. Tapasztalható kö­zömbösség, bizalmatlanság, a változások nem kellő ismere­te, illetve helytelen megíté­lése. Korábban szinte vissza kellett fogni a fiatalokat, any- nyira energikusak voltak, most pedig fel kell rázni őket, fiatal vagy, mutasd meg az erődet. — Mint minden reformnak, a peresztrojkának is szembe kell néznie számos gátló té­nyezővel. A megkezdett úton azonban kötelesség végig­menni. Végezetül ennek ga­ranciáira vagyok kíváncsi. Mi az ön véleménye? — A konzervativizmust va­lóban érezzük, egyelőre azon­ban még nem tartunk ott, hogy pontos határvonalakat húzhatnánk. így nehezebb a küzdelem is a gátló ténye­zők ellen. De, a megújulási folyamat már biztos, megál­líthatatlan és visszafordítha­tatlan. A párt januári plénu­mán a garanciákról is szó esett. Egyik ilyen garancia: a felső vezetésben olyan em­berek dolgoznak, akik a pe­resztrojka elkötelezettjei. Má­sik garancia: a társadalom magasabb szintű fejlettségé­nek a megteremtése a régi módon nem megy. Űjabb biz­tosíték: a tömegek politikai kultúrájának a fejlesztése. És a legfontosabb: a nép érde­keltségének a megteremtése és fenntartása az átalakításban: s ezt az egész folyamatot a nép ellenőrizze. — Köszönöm a beszélgetést. Sulyok László A hagyományos szovjet— magyar barát; kap­csolatok ápolásában, szélesítésében az egyik leg­fontosabb a testvérmegyék sokoldalú együttműködése. Nógrád megyét és a szibériai Kemerovo területet immáron két évtizedes kapcsolatok fű­zik egymáshoz. Kezdetben fő­ként párt- és állami szervek küldöttségei tanulmányozták kölcsönösen a szocializmus építésének gyakorlatát, sze­reztek hasznosítható tapasz­talatokat. Az évek múlásával mindinkább növekedett az igény az együttműködés más területekre való kiterjeszté­sére. Gyáraik, intézmények, termelőszövetkezetek, tömeg­szervezetek kezdeményezései nyomán a több mint hatezer kilométeres távolság ellenére ma már számtalan szállal kö­tődnek a megyék. Az igazi, őszinte barátság nem ismer sem földrajzi tá­volságot, sem országhatáro­kat. így aztán Kemerovö egy kicsit a nógrádiaké, és fordít­va is. Népeinket azonos tö­rekvések vezérlik, közös cé­lunk a szocialista társadalom fejlesztése az emberek élet" és munkakörülményeinek fo* lyamatos javítása érdekében. Az alapvető különbség leg­feljebb a méretekben találha­tó, a magyarországnyi terüle­tű Kemerovo és Nógrád ter­melési potenciálja, település- szerkezete más léptékű. Ez azonban nem zárja ki, hogy a nemzeti sajátosságokra fi­gyelemmel, van mit tanulnunk egymástól. A Nógrádi Szénbányák, a salgótarjáni síküveggyár, a szécsényi termelőszövetkezet, a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság, s más üzemek szak­emberei cserélnek rendszere­sen véleményt partnereikkel. Az ilyen látogatások mindig nyújtanak valami újat. A nóg­rádi bányászok például ta­nulmányozhatták a legkorsze­rűbb aknaüzemeket, ami nagy segítséget jelentett idehaza a szovjet berendezések üzembe állításánál. A szovjetunióbeli testvérmegyéből érkezett kül­döttségek az utóbbi időszak­ban megkülönböztetett ér­deklődést tanúsítottak a me­zőgazdasági háztáji termelés, a vállalati önállóság, az anya­gi érdekeltség tapasztalatai iránt. A nógrádiak kemerovói ba­rátaiknak büszkén mutathat­ják meg a Kemerovo-lakóte- lepet Salgótarjánban, Pásztón. Utca viseli a testvérmegye nevét Balassagyarmaton is. Az itteni városépítés tanul­ságait figyelembe vették a szovjet építészek, amikor hoz­zákezdtek Kemerovóban a Salgótarján-lakótelep kivite­lezéséhez, aknaüzemet, utcát neveztek el Nógrádról, étter­met Salgótarjánról. Egymás kultúrájának meg ismertetéséből kezdettől fog­va sokat vállaltak: művészek, írók, újságírók, műkedvelő csoportok. Az együttműködés szép példái a különböző ki­adványok, amelyek bepillan­tást engedtek mindenki szá­mára a hétköznapok életébe, kölcsönösen bemutatták a tár­sadalom építése során elért eredményeket, megismertet­tek a munkában élenjáró kol­lektívákkal, s természetesen nem hallgattak a gondokról sem. Aranyhíd, Találkozás, Szívtől szívig, A barátság út­ján — e könyvek orosz és magyar nyelven íródtak, ott találni őket a könyvespolco­kon. Természetes, hogy a barát­ság ápolásából kiveszi részét a testvérmegyék ifjúsága is. A KISZ és Komszomol me­gyei szervezetei közötti együtt­működési szerződés jegyében sor kerül küldöttségek cseré­jére, rendszeresekké váltak az ifjúsági csoportok látoga­tásai, az úttörők csereüdül­tetése. Több százan ismerked­hettek meg Kemerovo váro­saival, tájaival, s- tértek ha­za feledhetetlen élményekkel. Gyorsan szövődtek a barát­ság1 szálai családok, egyének között, jönnek-mennek a le­velek. mind több a közös is­merős. .. A két évtized kapcsolatai így váltak mind tartalmasab­bá és gazdagabbá. A keme- rovóiak megtanulták a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat nevét, szívesen em­lékeznek a Tajga teázóban eltöltött i órákra, megőrizték Hollókő látványát. Ugyanígy a nógrádiak előtt is ismertté vált a „Zapszib”, a „Karbo- lit” tudományos .egyesülés, Propokjevszk, Belovo és más ,városok neve. Több, a test­vérmegyék életét feldolgozó vetélkedő is hozzájárult egy­más jobb megismeréséhez, S ebben főszerephez jutottak a magyar—szovjet, illetve szov­jet—magyar baráti társasá­gok helyi csoportjai. Számtalan csatornán jutnak el a hírek napjainkban is egymás sikereiről. Tavaly az SZKP XXVII. kongresszusán a közelmúltban elhunyt Ny. Sz. Jermakov, a kemerovói pártbizottság első titkára a nemzetközi nyilvánosság előtt meleg szavakkal méltatta a nógrádiakkal kialakult baráti kapcsolatok jelentőségét. A barátság krónikája, az együttműködés idén tovább gazdagodik, rendezvények, ki­állítások, megemlékezések kö­vetik majd egymást. Közös ünnepeink jó alkalmat kínál­nak a számvetés mellett az időszerű feladatok megvalósí­tásának serkentésére is. A nógrádiak őszinte érdeklődés' sei kísérik a Szovjetunióban, így a Kemerovóban kibonta-i kozó megújulási folyamato­kat, kemerovói barátaink pe­dig a talákozásokon kívánják, hogy míüél sikeresebb le­gyen a munka az MSZMP XIII. kongresszusa határoza­tainak végrehajtásáért. B arátságunk a világné­zeti azonosság talaján '• fogant, az országaink messze előremutató fejlődését meghatározó marxi—lenini ta­nítás lobogója 'alatt. Proletár nemzetköziség, a kommunista eszmei egység — ez a meg­határozó Kemerovo és Nóg­rád megye dolgozóinak baráti ságában.” — áll az egyik kö­zös kiadvány előszavában. Érthető tehát, ha e barát­ság szélesítése a jövőben is közös ügyünk. M. SZ. GY. A nagy októberi szocialista forradalom 70. és a Nógrád— Kemerovo közti testvérkapcsolatok 20. évfordulója méltó megünneplésére felhívással fordulunk a megye lakosságá­hoz, MSZBT-tagcsoportjaihoz. Hét évtizeddel ezelőtt korszakalkotó fordulat követke­zett be a világtörténelemben: Oroszországban győzött a pro­letárforradalom, létrejött a földkerekség első munkás, és parasztállama, megteremtődtek egy gyökeresen új társadal­mi rendszer alapjai. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója kiemelkedő ünnep a szovjet nép életében. Az SZKP KB határozata értelmében e jeles alkalomra az élet minden területét átfogó átalakulások közepette, az ország társadalmi, gazdasági fejlesztésének meggyorsításával ké­szülnek. Sorozatos kezdeményezéseikkel, töretlen nemzet­közi politikájukkal sítoraszállnafc a világ békéjének, biz. tonságánafc védelmében is. Az évforduló a haladó emberiség harci seregszemléje. Lehetőség a szocializmus vívmányainak, tanulságainak, ta­pasztalatainak számbavételére, ösztönzés a nehezebb kö- rülmények, a bekövetkezett változások közötti helytállásra, a jövőt építő új feladatok, minőségi követelmények meg­fogalmazására és megvalósítására. Számunkra, Nógrád megyeiek számára, a nagy október ünnepe egybeesik egy másik nevezetes dátummal: 1987-ben ünnepeljük a nyugat-szibériai Kemerovo területtel kialakí­tott testvérkapcsolataink 20. évfordulóját. A két évtized során — a nagy földrajzi távolság ellenére — sokoldalú együttműködés alakult ki a politikai, gazdasági és szellemi életben, személyes kapcsolatok jöttek létre a nógrádi és ke­merovói emberek ezrei között. Hazánk felszabadulásának ünnepén felhívjuk a politikai, társadalmi szervezeteket, a kemerovói üzemekkel közvetlen kapcsolatban lévő vállalatokat, testvérintézményeket, a me­gye MSZBT-tagcsoportjait, hogy egész éves tömegpolitikai munkájukban érvényesítsék a barátság internacionalista szellemét, értelmezzék, tudatosítsák a Szovjetunióban zajló megújulási folyamatokat, a megyei és a városi rendezvé­nyekhez kapcsolódva önállóan tervezzék és szervezzék megemlékezéseiket, érzelmileg gazdagítsák, tartalmilag fej­lesszék tovább az együttműködést kemerovói elvtársainkkal. Legméltóbban úgy köszönhetjük a kettős jubileumot, ha következetesen megvalósítjuk pártunk és kormányunk poli­tikai és gazdasági programját, ha fegyelmezett, eredményes munkával érdemben járulunk hozzá gondjaink mérséklésé­hez, a szocialista építőmunka soron lévő feladatainak si­keres megoldásához. Az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága mellett mű ködő MSZBT koordinációs munkabizottság Kemerovói tájak, kemerovói emberek Méltón ünnepelni

Next

/
Oldalképek
Tartalom