Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

Ä'2'. MSZMP nOúR'AD MEGV El- Bl OTTSÁ^A ÉS A M E GYE i;TA N ÁCS LAPJA

Hazánk felszabadulására emlékezett az ország

Tavaszi tárlat nyilt — Díszünnepség Salgótarjánban Vörös vándorzászló a legjobbaknak

Zászlódíszbe öltözött 37. ország hazánk felszabadulásának 42. évfordulója tiszteletére. Ez alkalomból megemlékezéseken, koszorúzási ün_ népségeken, politikai és kulturális rendezvényeken tisztelegtek országszerte jeles történelmi eseményeink előtt.

Pénteken Budapesten, ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkás- mozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél.

Ünnepséget tartottak az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren is, ahol ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel az állami zászlót.

Megyénk településein, a gyárakban, az üzemekben és intézményekben is méltóképpen megemlékeztek hazánk fel- szabadulásának történelmi eseményeiről. A megyei dísz- ünnepségnek a Pénzügyi és Számviteli (Főiskola salgótarjáni nagyterme adott helyet, ahol a párt-, állami és társadalmi szervek képviselői, a, szovjet déli hadseregcsoport küldöttei, üzemek és intézmények dolgozói vettek részt a megemlékezésen. Ott volt Céczi János, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Devcsics Miklós, Nógrád Megye Tanácsának elnöke, Garnpel István, az MSZMP KB munkatársa. Ünnepi beszédet Berki Mihály, Nógrád Megye Tanácsának elnökhelyettese mondott, majd az Állami Operaház rézfú- vós kvintettje, valamint versmondók adtak műsort. (Bérki Mihály ünnepi beszéde lapunk 2. oldalán olvasható).

A díszünnepséget megelőzően tavaszi tárlat nyílt a Nógrádi Sándor Múzeumban, s koszorúzást tartottak a megye- székhely szovjet hősi és fel- szabadulási emlékműveinél. A szobrok talapzatára a tanácsi, pártbizottsági szervek, a szovjet déli hadseregcsoport, a tömegszervezetek, a fegyveres erők és .testületek, üzemek és intézmények képviselői helyezték el a kegyelet és a hála virágait. Szintén a megyeszékhelyen, a déli körzet lakói a síküveggyári hősi emlékművet koszorúzták meg.

Az- MSZMP Nógráij Megyei Bizottsága és a Nógrád Megyei Tanács a Salgótarjánban tartott ünnepségén, a megemlékezést követően kitüntetések átadására is sor került. Megemlékezést tartottak a megyei rendőrkapitányságon is, ahol elismeréseket adtak át a kiemelkedő munkát végző rendőröknek és társadalmi segítőknek. A megyei pártbizottság székházában, az MSZBT Országos Elnöksége nevében Gordos János, a megyei pártbizottság titkára tüntetett ki aktivistákat a két nép barátságáért kifejtett munkáért. (A különféle kitüntetésekben részesülők megyei névsorát lapunk hétfői számában közöljük.)

Balassagyarmaton pénteken délután a Hősök terén gyülekeztek az ünneplők, s hallgatták meg Szakai Jenő, a Hazafias Népfront, városi bizottsága titkárának méltató szavait, majd a szovjet hősök emlékművét koszorúzták meg. Fölidézték múltunk jeles eseményét, a közeli Magyamán- dorban, Érsekvadkerten, Bérceién, Szügyön és Nógrádkö- vesden, elhelyezve az emlékezés virágait a helyi emlékműveken. Szécsényben ünnepi nagygyűlést tartottak, amelyen Jokabné Dely Mária, a HNF városi bizottságának titkára mondott beszédet, ezt követően a szovjet hősök emlékművénél tisztelegtek a szécsényiek. Pásztón előbb megkoszorúzták a városi emlékművet, majd a Lovász József Művelődési Központban elevenítették fel a 42 esztendővel ezelőtt történteket. Megemlékeztek a vonzáskörzet településein is, így Ecsegen, Kálión, Palotáshalmon rendeztek koszorúzási ünnepséget.

Rétság és környékének lakosai az Asztalos János Művelődési Központban tartották ünnepségüket. Diósjenőn ez alkalomból adták át a művelődési házban azt a számítógéptermet, amely mintegy százezer forintos társadalmi munkával készült, s az általános iskolai tanulók oktatását, a felnőtt lakosság és a pedagógusok képzését segíti. Kisterenyén és Nagybátony- ban a helyi szovjet hősi emlékműveknél tartottak ünnepséget, míg a kányási akna. üzemben több mint félezer bányász vett részt a megemlékezésen, ezután megkoszorúzták Rahimov Zulum gárdaőrmester síremlékét

Karancslapujtőn a művelődési házban rendeztek ünnepséget, amelyen Mihályné Ba. lázs Melinda, a KISZ Nógrád Megyei Bizottságának titkára átadta a lakóterületi KISZ- bizottságnak az ifjúsági moz- . galon. legmagasabb kollektív elismerését, a Vörös vándorzászlót. Ugyancsak e magas kitüntetést vehették át tegnap Méhes Andrástól, a KISZ Nógrád Megyei Bizottságának titkárától a szécsényi gyógyszertár KISZ-esei, akik színvonalas politikai és egészség- ügyi munkájukkal érdemelték ki a kitüntetést.

XLIII. cVF., 80. SZÁM

ÁRA: 2,20 FORINT

1987. ÁPRILIS 4., SZOMBAT

(Fotó: Kulcsár)

VILÁG PROLETÁRJAI,"EGYESÜLJETEK!

/---------------------------------------N

I

I tartalomból:

Gondolatok a szegedi tanácskozásról

(3. oldal) \

Az önállóság útján

(4. oldal)

4

Deszkahíd az udvarra

(5. oldal)

A NÓGRÁD kerékasztala

(7. oldal)

Bőrünkön - a betűk

(12. oldal)

Népünk önmaga formált rendben akar élni

A felszabadulás ünnepének előestéjén Hámori Csaba, az MSZMP politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban.

Negyvenkét évvel ezelőtt egy elkínzott, • a háborútól meggyötört nemzet emelte föl fejét, kezdte el sorsát, jövőjét formálni. Az emlékezet szétzilált, megcsonkított családok, lerombolt ■ házak, gyárak, hidak képét őrzi. Megrendítően nagy volt a pusztítás. Ám nekünk, mai magyaroknak megrendítő és csodálatra méltó az az alkotni, teremteni vágyás is, amely a mindent újrakezdő emberekben munkált, bámulatosan rövid idő alatt sikerült eltakarítani a romokat, helyreállítani a civilizált élet alapvető feltételeit. Az újjáépítésben kezdett testet ölteni az a nemzeti összefogás, amely mindmáig társadalmi fejlődésünk nagy és megőrzésre méltó értéke.

Miben bízhattak a túlélők, akik nekifeszültek a romoknak?

A mi hazánkat ezer éve népe szorgos munkája, elszánt küzdelme és hazaszeretete vitte előbbre. Ez volt és ez maradta magyarság hitének legfőbb táplálóereje. Ebben bíztak azok is, akik a háború nyomában kezdtek új országot építeni. És még valamiben: egy új, minden korábbinál igazságosabb és emberibb társadalom megteremtésében. A szabadság első perceiben alighanem közelebbinek tűnt a cél és egyenesebbnek az .út, mint amelyen a valóságban járnunk kellett. Ám' épp a megpróbáló küzdelmek > eredménye az az anyagi és szellemi gyarapodás, amely méltán vált ki tiszteletét mindenütt a világon. Szabadon, félelem nélkül élünk, tájékozódunk, utazunk. Nem sújt senkit hátrányos megkülönböztetés véleménye, vallása, nemzetiségi hovatartozása miatt.

Kevesen hitték az újrakezdés pillanatában, mekkora tekintélyt szerez majd viselőjének a magyar név, s hogy négy évtized múltán már a világűrből hoznak hírt magyar műszerek a földre.

Nagy út van mögöttünk. Korszakos vívmányokat mondhatunk magunkénak. A 42 év nagyléptékű átalakítási folyamatai, politikai küzdelmei, a sikerek és a tragédiák messzeható tanulságokat hordoznak. Azt, hogy népünk önmága formált rendben kíván élni és alkalmazkodni a világ változásaihoz.

Történelmünknek még nem volt eredményesebb szakasza, mint az utóbbi négy évtized. Múltjához képest jól él az ország. S mégis mind többeket kísért közös jóvónkért érzett aggodalom. Fejlődésünk lelassult, késve és nehezen alkalmazkodunk a világgazdaság új követelményeihez. Egy ideig úgy tűnt: csupán átmeneti gazdasági zavarokkal küszködünk. Ma már világos, mélyebbre kell ásnunk, ha megtorpanásunkat elemezzük. A továbbhaladás csak az egész társadalom teljesítőképességének növelésével sikerülhet.

Hasonló vízválasztó előtt állnak a világ országai, mint álltak majd két évszázada a gőzgép megjelenésekor. Az akkor káprázatosnak tűnő, sistergő masinák kiszorították az öregebb szerszámokat a műhelyekből, mind nagyobb részt kérve az emberek szokásaiból, gondolataiból, átformálták a társadalmak rendjét, s új sorrendet állítottak az országok között. Napjainkban valami hasonlót tesz az elektronika, az informatika. Néhány éve még az volt a mérnökök, a vezetők feladata, hogy a kor tudományos, műszaki eredmé. nyelt folyamatosan, nagyobb zökkenők nélkül iktassák a termelés menetébe. Ma már ez kevés. Egy minőségileg új techno, lógiai-piaci kultúrát kell a társadalom rendjéhez illeszteni.

E nagy átalakításhoz új erők kellenek, fel kell szabadítani a társadalomban meglevő szunnyadó erőforrásokat. Csak a teljesítményelv következetes alkalmazásával gyorsíthatunk. Érdem csak az lehet, ami teljesítményhez köthető. A tudás, a műveltség váljék vonzó értékké, az emberek vágyait, céljait ezek kormányozzák. Nekünk most kell olyan környezetet formálni, amely nem csupán alkalmas az új befogadására, de olyan értékrend munkál benne, amely kényszerít a több, a jobb keresésére. Ez az út sosem volt

konfliktusoktól mentes. A kibontakozás, a szelektív fejlesztés elkerülhetetlen feszültségekkel jár együtt, s nem ritkán keserű döntéseket kell hozni. A szocialista társadalom lényegéből fakadóan azonban a társadalmi igazságosságon, a humánum elvén nem eshet csorba. A dolgozó emberek készek még többet tenni, s vállalni meggyőző, értelmes célokért.

A tét nagy. A párt közös gondolkodásra és cselekvésre hív, vállalja és viseli a vezetés felelősségét. A változások, a reformok ezután is megkövetelik a párt általános érdekegyeztető munkáját, a fő folyamatok politikai irányítását. A demokrácia fogalma nem a parttalan viták jelölésére szolgál. Tovább kell tanulnunk • tisztelni a különböző, gyakran kisebbségi véleményeket, ugyanakkor kellő ön^gve. lemrnel végrehajtani a többség akaratát. A Szövetségi politika a közmegegyezés folyamatos megújítását jelenti. Így erősíthető az a bizalom, amely a Magyar Szocialista Munkáspártot alkalmassá teszi történelmi küldetésére.

Válaszút előtt állunk. A haladás többet, jobbat kíván mindenkitől. A helyben- járás csak ideig-óráig tarthatja meg országunkat a közepesen fejlettek csoportjában is. Ne engedjük eredményeinket értékük alatt mérni, mert a kishitűség, a bizalmatlanság lefegyverző. A nemzeti hit és önbecsülés nélkül nem képes állni a kor kihívását. Jövőnk a gyárakban, a földeken, a szellem műhelyeiben dől el. Határozott vezetésre, értő végrehajtásra van szükség az országban mindenütt.

Nemzeti céljaink csak akkor válhatnak valóra, ha képesek vagyunk igazodni a kor előrevivő áramlataihoz. A szocialista fejlődés általános törvényszerűségei és a nemzeti sajátosságok érvényesítése végett is tanulságos a Szovjetunió példája. Az ott folyó átalakítás folyamata nap nap után bizonyítja, mennyi erőt képes a sok merész cél, a bizalom, az erkölcsi, poli. kai megtisztulás, a szocialista demokrácia kiszélesítése fölszabadítani. A Szovjetunió erőfeszítéseit hazánk népének osztatlan rokonszenve övezi.

Kétszáz napig folyt hazánkban a háború. Katonák százezreinek lett örök nyugvóhelye a föld. A magyar nép hálával gondol a Szovjetunióra, a szovjet népre, amelynek a legtöbb jutott a borzalmakból és a legnagyobb áldozatot hozta a békéért. Kegyelettel őrizzük azoknak a szovjet, bolgár, jugoszláv, román, angol és amerikai katonáknak az emlékét, akik a fasizmus ellen harcolva estek el hazánkban. Honfitársaink ezrei küzdöttek itthon és Európa más csataterein a nép- irtók elien. Ezek a magyar hazafiak vitték tovább Dózsa, Rákóczi, Kossuth zászlóit, ők éltették a Magyar Tanácsköztársaság internacionalista szellemét.

Fájdalommal gondolunk azokra is, akik uraik bűnéből egy oktalan és igazságtalan háború frontkatonáiként vesztették életüket.

Emberi életünknek, szocialista építő- munkánknak közös feltétele a béke. Napjainkra a nukleáris háború azonos fogalommá vált bolygónk pusztulásával. Támogatjuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek a béke megőrzését, a nukleáris leszerelést a nemzetközi biztonság újszerű megközelítésével, nagyvonalú engedményeket is tartalmazó javaslatokkal igyekeznek elősegíteni. A szovjet javaslatok világméretű támogatása azt bizonyítja, hogy a béke fenntartása a népek közös akarata. Népünk megvalósíthatónak tartja a nukleáris fegyverektől mentes világot. Abban érdekelt, hogy szülessen megegyezés a hagyományos fegyverzet és a haderők lényeges csökkentéséről is, a fegyverkezési verseny fogalmát mielőbb váltsa fel a gazdasági, társadalmi, kulturális élet békés versengése.

A tartós enyhülési folyamathoz mi is hozzá akarunk járulni. Ehhez hazánkban szilárd belső viszonyokra, nyitott és alkotó gondolkodásra, a szocialista demokrácia erősítésére van szükség.

A magyar nép méltó emlékművet állított azoknak, akik a legtöbbet adták közös jövőnkért. Egy új társadalom emlékeztet rájuk és egy olyan nép idézi alakjukat, amelynek van hite és ereje, hogy megvalósítsa mindazt, amit a béke első percei ígértek.