Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

Együtt, egyszerre húzzák a kocsit Panasztalan beszélgetés Mátraterenyén Cifra idők nyomában Helyes-e palócokról beszélni? Á kulturális intézményrend­szer megújítása az utóbbi év­tized egyik szükségszerűsége. A konkrét lépések megyénk­ben is megtörténtek még az évtized elején (és a kívánal­maknak megfelelően jó ideig folytatódnak.) Űj fogalommal ismerkedtünk meg: általános művelődési központ. Mi lako­zik mögötte, benne? Mozgékony szülők Ősszel lefz öt esztendeje, hogy Nógrádban megalakult ez első általános művelődési központ, az akkori Homokte- renyén. Ma — a közigazgatási átszervezések után — ebben b szervezeti formában hét iskola és négy közművelődési intézmény dolgozik. Harminc­egy a pedagógusok száma, ti­zenkilenc a népművelőké, könyvtárosoké, technikai dol­gozóké. Az épületek a Mátratere- nyét alkotó településeken — Homokterenye, Mátranovák, Nádújfalu — találhatók. — Amikor az új működte­tési forma mellett döntött a helyi tanács, egyetértésben a felsőbb szervekkel — emlé­kezik vissza György István, az általános művelődési központ igazgatója —, az jelentette a kiinduló pontot, hogy az is­kolának és a közművelődési hálózatnak azonos a célja, és egységes rendszerben minden bizonnyal tudatosabb, tervsze­rűbb, egymásra épülőbb együttműködés valósítható meg. Ha egyeztetjük elkép­zeléseinket, rövid és hosszú távra egyaránt megsokszoroz­hatjuk szellemi és anyagi erő­inket, kiküszöbölhetjük a fö­lösleges párhuzamosságokat, és így várhatóan nagyobb eredményeket érhetünk el. Teljesen logikus. Például: fca mindegyik falurésznék van húsz-húszezer forintja a könyvállomány gyarapítására, púkor abból mindeevik könyv­táros a legfontosabb és az ol­vasóinak leg-ihkóbb tetsző könyvet kívánja megvenni. A húszezer forint azonban ma­napság csekélyke összeg, opti­málisan sem lehet felhasz­nálni. hát még a legmegfele­lőbben. Hatvanezerrel többre Ju+ az ember. De többre jutottaik-e Mátra­terenyén? Másképpen: beiga­zolódott-e az összevonás he­lyessége? — Amióta az általános mű­velődési központ működik, érzésem szerint, mozgéko­nyabb a kulturális élet — vé­lekedik Eczet Istvánná, a Ganz-MÁVAG helyi gyárának gépírónője, az iskolai szülői munkaközösség egykori elnöke, ma lelkes tagja, a mátranová- ki kultúrház szabadidős klub­jának vezetője. — Korábban 70—80 embert tudott mozgatni a munkaközösségünk, ma két­száznál is többet. Sikerült a szülőket érdekeltté tenni a munkában. S, a vezetők is jobban odafigyelnek ránk és ez hihetetlen energiákat ad. A népművelő ösztönöz, szak­mai tanácsokat nyújt, s hagy­ja a kollektívákat önállóan dolgozni. Barátságos konkurensek — Amióta ÁMK vagyunk megkezdődött a közművelődé­si intézmények felújítása, a homokterenyei iskolában sike­rült a központi fűtést beve­zetni, széles körű társadalmi összefogással — sorolja György István az eredményeket, ame­lyek még hosszan folytatód­nak. Most csak a legjellem­zőbbeket, a legérdekesebbeket említjük: kidolgozták a köz- művelődési intézmények több célú hasznosításának terveit, és hozzá is fogtak a megvaló­sításhoz; kétszáz személy szá­mára éitkezőkészletet vásárol­tak, s családi és társadalmi ünnepekre kikölcsönzik; a homokterenyei és mátranová- ki iskolának színes tévét, vi­deót szereztek be, s rendel­keznek számítógépekkel is. — Az a fontos, hogy nem külön gondolkodik az iskola, a napközi, a könyvtár, a kul­túrház — vallja az igazgató. — így oda tudjuk koncentrál­ni az erőiket, ahová szükséges, és így a szűkebb anyagi vi­szonyok közepette is látványo­sabb haladást vagyunk képe­sek elérni. A területen működik egy szakszervezeti intézmény is. a Ganz-gyár művelődési háza. Állaga jő, pár esztendeje újí­tották fel, a környéken a leg­vonzóbb. — Két-három hónapra elő­re megbeszéljük a programo­kat, ki mit csinál — mondja Majer József, aki két éve irá­nyítja az általános művelődési központ közművelődési mun­káját. — Hagyjuk egymást dolgozni. — Konkurenciát csak úgy jelentünk egymásnak, hogy közel esnek egymáshoz az in­tézményeink — formálja vé­leményét Kovács Jenöné, a szakszervezeti kultúrház igazgatója. — Egyébként egyetértés van köztünk. Ha kell kisegítjük egymást. Elő­fordult például, hogy egy ko­rábban lékötött előadást tech­nikai okok miatt nem tud­tunk megtartani, és az általá­nos művelődési központ átvál­lalta, nem kellett lemondani. Pedig megtehették volng, hogy legyintenek, fulladjunk be­le. .. Persze mindenki tisztában van azzal, hogy a kialakult munkamegosztás tovább fino­mítandó. Mindenki csak azt csinálja, amihez ereje, szak­értelme, pénze van. így szín­vonalasabbak lehetnek a ren­dezvények, növekedhet a né­zőszám, és nyugodtan szervez­hetnek közönséget akár egy­másnak is. 3avuló szemlélet — Tevékenységünk eddigi tapasztalatait egyértelművé tették; felkészültségben, maga­tartásiban, gondolkodásban megfelelő, nyitott rugalmas alkalmazkodásra, változtatás­ra képes személyek kellenek az egyes posztokra. Nekünk ezt sikerült elérni. Mind a könyvtárak, mind a kulitúr- házak élén ilyen — és fiatal — emberek tevékenykednek. Változott a tantestület szem­lélete is. Á többség ma már érti-érzi az ÁMK feladatát. A gondunk az, hogy egyelőre nem azonos a munkainten­zitás. Ezen azonban javítha­tunk. A fontos hogy egységes a gondolkodás: ha együtt, egy­szerre húzzuk a kocsit, na­gyobb sebességgel mehetünk előre, mintha fcülön-fcülön erőlködnénk. S, György István szavaihoz nine* hozzá tennivalónk. Sulyok László Gábor Marianne képei Rongybabák Srác Bohóc és családja Huszadik századi fesztésze- tünk örökifjú mestere ezen a tavaszon tölti be hetvenedik életévét, s mostani önálló kiállítása épp a negyvenedik^ idehaza a huszadik, amely a külföldi hússzal együtt gya­rapítja hazai és nemzetközi presztízsét. Harmincöt művét őrzi a Magyar Nemzeti Galé­ria, számos munkáját hazai múzeumaink, sorra választot­ták be és tüntették ki külföl­di művészakadémiák, a pári­zsi Musée Nationald d’Art Moderne s Európa más nagy múzeumai fogadták be mun­káit — 1976-ban pedig a fi­renzei Uf fizi-képtár két ön­arcmását is elhelyezte a vi­lág halhatatlanjainak önarc­kép-gyűjteményében. A legújabban keletkezett művekből és a gazdag életmű egyrészéből álló jelen antoló­gia hiánytalan áttekintést nyújt a hazai és külföldi láto­gatóinak Gábor Marianne munkásságának értékeiről, azokról az érdemekről, ame­lyek hírnevét itthon és hatá­rainkon túl is megalapozták. Művészete ugyanekkor olyan, mint a jellegzetes kéz­irat, amelynek árnyalatai, vo­násai kivétel nélkül személyé“ hez kötöttek és olvashatók, nem utalják a nézőt vaiákos grafológusra, hogy megfejthes­se mondanivalóiának tartal­mát, sőt miértiét is, mindazt, ami benne művészi és esz­ményi érték. Bizonyos, hogy tisztelőinek tábora ezúttal is növekedni fog, amire meggyőző garan­cia képeinek frissessége, szel­lemessége. alkotójuk szóki­mondó igazságérzete, esztéti­kai meglepetésekkel szolgáló kolorisztikus találékonytóga. P. Ö. G. ötven évvel ezelőtt írta Szabó Zoltán Cifra nyomorú. ság című szociográfiáját. Nagyot fordulhatott a vi­lág 1937• tavasba- nyara óta. Jó húsz éve, amikor erre a tájra kerültem, soha egyet­len percig sehol nem érez­tem, hogy talán a palóc elne­vezés — amiként néhányan ezt állítják, állították — gúny lenne, vagy lekicsiny­lése egy nagyjából összefog­ható tájegység parasztjainak. Az immár klasszikussá (a ma­gyar szociográfia klasszikus értékű művévé) emelkedett- nemesedett Cifra nyomorú- sógr-ban Szabó Zoltán még ilyeneket írt, írhatott: . .A múlt század elején.-, a palócokat inkább gúnyol­ták, mint ismerték.-." S hoz­záteszi még, hogy ez bizony nem nagy hátrány volt, mert az ország többi 'fajtáját sem ismerték, de azokat még-- csak nem is gúnyolták. Hogy a gúny miből eredhet, arra is igyekezett kitérni — fe­lelőssé téve a kor nadrágos emberfajtáját — a mű szer­zője: a jó indulatú, de csak az, semmi más, védelmezők is a gúny elől védték a paló­cot, aki úgy jelenhetett meg az ország palettáján, mint valami Göre Gábor, és föld­je is úgy, mintha végig Rá­tét lenne.... Ahol csalafinta, körülményes észjárású embe­rek laknak, cifra és érthetet­len beszédű parasztok élnek­Miközben valóságos iro­dalma keletkezett a palóc- ság eredetére vonatkozó ku­tatásoknak (s máig nem tisz­tázott egy sor alapvető kér­dés), már jól félévszázada is eljuthatott odáig a felismerés, hogy a palóc a felvidéki ré­szeken megállva-megélve, elég szűkös körülményei kö­tött, talán más tájon élők­höz képest is jobban őrizte — segítette ebben zártsága is talán — önmagát és nem­csak magyar maradt, de még ezenfelül megmaradt pa­lócnak is! Jó magam nem bajlódnék tovább ezzel a kérdéssel, ha nem találok olyan ötven­éves megállapításokat is, amelyek elsősorban arra kívánnak bizonyítékként fel­tűnni, hogy a név kicsinyes lett volna, gúnyból állt. mert mi másért írhatta maga a szerző „Palóc: ez a szó sok­szor fordul elő, ha e vidék népéről esik szó, de alig- alig fordul elő a vidék né­pe között. Ez az elnevezés valójában sokkal inkább sze­repel az irodalomban, mint az életbén, a palócok nem nevezik magukat palócok- nak-’’’ maradt az is, s nem az az igazság, amit éppen e kér­désben járkálva megyeszer- te a gyarmati Palóc Múze­umban! hallottam: az Ipo- lyon túli részeken ma is szebben beszélik a palócot, tisztább a kiejtés és fertőzet" lenebb a magyar nyelv. Ez nem „hivatalos” meg­állapítás, nem is tudományos vizsgálódás összegzése, egy­szerűen egy éppen tanítvá­nyaival a múzeumban tar­tózkodó tanárnő és más je­lenlévő tapasztalásokon ala­puló megállapítása. De mind­ez itt- és most nem is kér­dés- Mit mondanak a moho- raiak. vagy a halápink ar­ról, hogy léteznek-e ma is a palócok, és, hogy sértésnek számít-e, ha valakinek azt mondják „palóc"? Valaki, aki maga is cser­háti ember erre elmond egy történetet, amiben főszerep­lő egy gyöngyházzal, ezüsttel takarékosan kivert-díszített sublót a maga százötven vagy még több évével, s ami rég­től a család tulajdona. Nem­régiben szállítás közben a sublót fiókjának alján olyan feliratot talált a gazda, ami nem csak. hogy palóc, de lengyel eredetre is mutatott, a családot illetően! S csep­pet sem bánta vagy restelke­dett miatta, aki megtalálta, s akinek családjára vonat­koztatható az a régi-régi név. Együttél itt is egy csa­ládban sokféle faj és nem­zet- Miért pont a palócot rés- teln.é valaki? Bárkit kérdeztem: sértő-e a palóc név? mindenki azon­nal és határozottan felelt 7iem-et, s volt nem egy, aki hozzátette, „sőt, éppen ellen­kezőleg van ez is...” így jártam azokkal a gyar­mati diákokkal is, akik a Palóc ligetben! kis csapatban vonultak a múzeum irányába Birócziné Marnia Eleonóra) — „Nem tartom magam pa­lócnak, de ha az lennék sem sértene!” amit ugyancsak a gyarmati utcán mondott egy fiatal nő „a palócok Hollókőn élnek-.." és kicsit töprengve még hoz“ zátette „s talán még Bujá­kon...” Ez a vélemény első­sorban arra mutat, hogyha már (még) nem sikerült is a tudománynak eldönteni a pa­lóc név eredetét, sem nem­hogy a nép érkezését erre a tájra, vagy különösen, azt, hogy honnan is érkeztek egyáltalán? — legalább any- nyit érdemes lenne megis­mertetni szélesebb körben, éppen itt a palócok földjén, amit nem szégyell senki em­berfia, A balassagyarmati II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola hatodikos növendékei dr. Faragó Józsefnével, a Palóo Múzeum könyvtárában. Érthető talán a mai meg­változott valóságban is gyö­kerező kíváncsiság — mi a helyzet ma a palóc névvel, a palóc néppel, amikor már nagyobbrészt minden eltűnt, ami korábban a népművé­szetben, viseletben hiede­lemvilágában, szokásaiban, más fajtáktól erőteljesen megkülönböztette, s maradt egyedül — de ez is nagyon eltérő mértékben bisebb-na- gyobb vidékenként — a jel­legzetes beszéd. Ha ugyan tanárnőjük dr- Faragó Jó­zsef né vezetésével. Fent az­után a múzeum könyvtárá­ban rövid beszélgetés folyt arról, hogy a gyarmati II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola hatodikos diákjai — egy kivételével gyarmati születé­sűek. az az egy talán vad­kerti, ha jól jegyeztem meg — történelemszakkörben végeznek külön tanulmányo­kat, s most amúgy is sokan készülnek Mikszáth Kálmán születésének évfordulójára, vetélkedőre, Szívesen beszéltek arról, hogy a várost palóc főváros­nak nevezik sokfelé, hogy cseppet sem zavaró előttük, ha egyiikük-másikuk más megyébe elvetődve rokonok­hoz, ismerősökhöz ezt hallja, „na. megjötél palóc..-?" S amikor kereken kérdeztem tőlük, hogy hát akkor gúny­név-e a palóc? szó szerint egy hangon jött a válasz „nem". A legfontosabb talán az, hogy a palóc mára valóság­gal felvállalja az élet szá­mos terüetén ezt a nevet- De a tájékozatlanság nem csak régen volt jellemző, s oka ma is a hiányos Oktatás, nevelés más szóval az általánosabb érvényű művelődés. Elgon­dolkoztató az a vélemény. Palóc Szécsényben a házi­ipari szövetkezet és palóo hét esztendeje a Skála Áru­ház is, az utóbbi keresztapjá­ra, vagy keresztanyjára ed­dig nem sikerült rátalálnunk, db így is bizonyosra vehe­tő, hogy hiányozna ez a megkülönböztető elnevezés az áruház megjelenéséből.-. Ér­dékes azonban, hogy jó né­hány szécsényi, akivel őszt szehozott a véletlen, miköz­ben a „fehér kun”, a palóo valamennyi jegyét magán viselte — vallotta, hogy sem ő, sem pedig Szécsény nem palóc! De éppen itt büszkék a helybeli étteremben a palóc­gulyásra, mint hagyományos ételre. A palóclevesről azt tartják ugyan más­hol, hogy maga Mikszáth ötölte ki, de erről más a vé­leménye az üzletvezetőnek, Miklós Józsefnek, Rigó Csa­ba szakácstanulónak és a nyugdíj előtt álló ludányi (ha­lászi) ..kézilánynak” Uram József nének. Éppen ő vallja magát tel­jes joggal s büszkén palóci nak-.. T. Pataki László Képek: Kulcsár József Rigó Csaba a palóc gulyást | . “ főzi a szécsényi étteremben | NOGRAD —- 1987. április 25., szombat \

Next

/
Oldalképek
Tartalom