Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-18 / 92. szám
Raktári állványok kiszállításra nek Il/b üzemében. várva az SKÜ bátonytere nyei feldolgozó gyáregységé- — bp — Áruszállítás előnnyel ÍSüfflüln fpmfartálvnlr A MÁV tervei szerint előbb- utóbb minden megyeszékhelyen megépülnek ezek a terminálok; 1986—87-ben Szombathelyen, Zalaegerszegen, Pécsett és Kaposváron. 1990-ig pedig Békéscsabán, Salgótarjánban és Szolnokon. A nógrádi megyeszékhelyen a közelmúltban átadott kereskedelmi telep darupályája kiépült, anyagiak híján azonban az átrakó szerkezet megvásárlására még nem került sor. Ezért a kis konténereket önrakodó gépkocsikkal fuvarozzák el, míg a „húszlábas” változatot mobil daruval mozgatják. A konténer-pályaudvarok kiépítése és felszerelése meglehetősen drága mulatság: eddig 1,2 milliárd forintba került, ehhez járul a MÁV-nak a Világbanktól felvett 19 millió dolláros hiteléből kereken 4 millió dollár. Mégis megéri: ha elkészül a rendszer, a vasút a jelenleginél lényegesen kedvezőbb feltételekkel léphet fel a nemzetközi árufuvarozás piacán. (Azon a piacon, ahol tudvalevőleg egyre keményebbek a feltételek.) Lehetővé válik ugyanis a csereszekrényes rendszer, továbbá a Huckepack módszer és a „gördülő országút” bevezetése. A laikus számára talán ez utóbbi a legérdekesebb, és ennek előnyei a leginkább szembeszökőek. Mert a kamion nem a saját kerekein teszi meg az utat — falva a benzint, feltartva a forgalmat, szennyezve a környezetet —, hanem speciálisan kiképzett trailer-kocsi- kon, tehát sínen gördülve érné el célpontját. Déli szomszédunk, Jugoszlávia, már évek óta gyakorolja a tranzitszállítmányok utaztatásának ezt a módját, — anyagilag meg is találja a számítását. A Magyarországon átvezető Győr—Budapest—Szeged útvonal viszont lényegesen rövidebb hidat jelenítene Nyugat-Európa és a Balkán között, így tehát a MÁV-nak meglenne ez esélye a sikerre. Hagyománytisztelet? A ll!l7liacáffiiszférában <J°lgozó szak- emberek számára korunk legizgalmasabb kérdése ma az: melyik technológia, melyik termék fejlesztését tarthatják anyagi áldozatra érdemesnek, mit nyernek a befektetéssel, s egyáltalán, hogyan teremthetik elő a hozzávaló forintokat. S főleg: a gyártmány, melyet ma követel, sürget a piac, kell-e vajon majd akkor is, mikorra a szükséges termelőkapacitások kiépülnek? Azt ma már minden, a gazdasághoz valamelyest is értő ember tudja, hogy a piaci igények változását csak a termékskála és -összetétel keresletnek megfelelő változásával lehet követni. E tekintetben a termelési érték jelentős növekedésének is csak akkor lehet örülni, ha az emelkedő grafikon egyúttal a vásárlói igénynek megfelelő termék- váltásnak is tükre. A salgótarjáni ipari üzemekre vonatkozó, tizenkét esztendőt felölelő vizsgálódás azonban azt mutatja, hogy míg a város ipari üzemei ez időben csökkenő létszámmal, növekvő átlagkeresettel jelentős termélési- érték-bővülést értek el, a termékszerkezet csupán némileg lett korszerűbb, termékszerkezetváltás azonban nem következett be. A vállalatok döntő többsége saját, meglévő keretein belül gondolkodott, amikor egy-egy új termékkel megjelent a piacon — átütő mértékű, a vállalat további sorsát alapvetően meghatározó váltásért nem merte — talán nem is akarta — vállalni a felelősséget. Így a salgótarjáni vállalatok is joggal elmondhatják, hogy önmagukhoz mérten ma modernebb, jobban eladhatóbb a termék- szerkezetük, mint évekkel ezelőtt volt — a tágabb összefüggésekből kiszakított, a versenyképesség összetevőit csak részben figyelembe vevő értelmezést azonban nem érzékeli és honorálni sem hajlandó a piac: A hagyományok efajta tisztelete csak a fejlődési dinamika lelassulását hozhatja. A vállalati tanácsok megalakulásával és működésével az erőteljesnek eddig sem mondható kockázati készség némileg tovább gyengült. Érzékelhető, hogy a tanácstagok aszerint minősítik az egyes fejlesztési lehetőségeket, hogy azok milyen hatást gyakorolnak a bérviszonyokra és a vállalati szociálpolitikára. Rövidlátó szempont ez, s éppen akkor káros, amikor a vállalati tanács, — mert hiszen ez a dolga — a vállalat jövőjét érintő, stratégiai súlyú kérdésekben dönt. Tény, hogy ezekben a legnehezebb határozni, miután nem egy esetben a napi megélhetési gondok súlyosbodása árán juthat biztatóbb kilátásokhoz a vállalat — mégis a reményteljes, biztonságos jövő érdemel vaksokat. Az utóbbi egy-két esztendőben különösen kevés az új, reálisnak mondható fejlesztési elképzelés. Említésre érdemes a síküveggyár float és üveggyapot, a tűzhelygyár hulladékégető berendezésének, az SKÜ új raktári rendszerének, a hegesztőhuzal-gyártás- nak előkészítése, illetve gyártása vagy a gyártás korszerűsítése — ez azonban semmiképpen sem üti meg azt a mértéket, mely a megyeszékhelyen erőteljes fejlődési dinamikát sejtene. A szakemberek zöme roppant borúlátó a fejlesztési lehetőségeket illetően, s a tőkeszegénységet említi a továbblépés fő koloncaként. Ugyanakkor még ma is a szükségesnél lényegesen kevesebben foglalkoznak a központi gazdaságfejlesztési programokhoz, az exportbővítő cselekvési és a központi kutatási fejlesztési programokhoz való kapcsolódás alkalmainak megkeresésével, noha ezek az anyagi • források bőségesebb buzgását is kínálják. Talán nem túlzás, ha e téren is tettenérhetőnek véljük a hagyományok túlzásba menő tiszteletét, a többé-ke- vésbé vagy- jól-rosszul eladható gyártmányokhoz való ragaszkodást, ami a rizikóvállalási hajlandóságot illetően felér egy nagy adag bénító injekcióval. A műszaki fejlesztés, a piaci információk kezelése és a számítástechnika alkalmazása több felső fokú műszaki végzettségű szakember foglalkoztatását igényli, mint, ahá- nyan ma a salgótarjáni ipari üzemekben dolgoznak. Nemcsak az a gond azonban, hogy esetenként kevés a bonyolult feladatok elvégzésére alkalmas, magasan képzett szakember, hanem az is, hogy az okleveles mérnökök zöme, például nem a fejlesztésben kamatoztatja tudását, hanem termelésirányítóként dolgozik. A jelenség oka mindenekelőtt a kereseti viszonyokban keresendő: míg a termelés irányításával, szervezésével foglalkozó mérnök alapfizetését prémiummal egészítheti ki. a fejlesztőmérnökök érdekeltsége mindmáig megoldatlan; a haszonrészesedésről eddig többet beszéltünk, mint ahány alkalmazási lehetőségét esetleg felsorolhatnánk. A salgótarjáni ipari üzemekben a szakmunkások arányának lassú növekedése figyelhető meg — erőteliesebb e tendencia a síküveggyárban és a tűzhelygyárban —, de nem tapasztalható érzékelhető mértékű javulás a szakmunkások tudásanyagának bővülését illetően, ami aztán gyakran le is mérhető a termékek minőségének, a karbantartás és a szerszámkészítés színvonalának romlásán. Nincs becsülete annak, aki „csak” szakmunkás — kiváltképp ott, ahol 'nagymérvű követelményhiány is segít a köny- nyebb ellenállás vonalában haladni. (Üzem- vezető ismerősöm szögezte le egy beszélgetés alkalmával; a minőségrantás ott kezdődik, amikor a szakember büntetlenül vetheti oda, hogy „jól van az úgy is!”) Uli« talán ennyiből is kitűnik, hogy a gazdasági, ipari hagyományok tiszteletteljes őrzése, az azokhoz való ragaszkodás lehet igen veszélyes magatartás is. Gyorsabban boldogul ma az, aki megérti, az idők szavát, nem késik a mozdulással, akar is, mer is cselekedni. A régi, szép tradíciókat pedig beteszi oda, ahová valók: a házi múzeumba. Szendi Márta j Gyógyító emberség Az első éjszakát a földön töltötték. Üres falak bámultak vissza a rideg lakásban Parádiékra, akik még mindig nem akarták elhinni, hogy ez lehetséges... Nem is any- nyira a fizikai, mint inkább a lelki fáradalom tette elviselhetetlenné a sötétség óráit. „Hogy is történt?” — pergették vissza az eseményeket, immár ki tudja hányadszor. De csak a végeredmény jelent meg szemük előtt: üszkösen füstölgő rádió, kizuhant ablakkeretek, megroggyant tető.. ☆ Csöndesen kucorgott a bányagépgyár gumírozó műhelyének egyik szögletében Pa- rá.di Gyula. Jöttömre ismét remegés fogta el, hiszen elege volt már a hivatalos procedúrákból. A megszokott cigaretta is előkerült; hamar végigégett, pedig csak néhány méter az öltöző. — Nagyjából egyszerre értünk haza a feleségemmel — eleveníti fel azt a februári napot. — Az asszony már reggel említette, hogy rosszul ég a teatűzhely, amin az ételt szoktuk melegíteni. Kikor- moltam a kéményt, addig ő előkészítette a lábasokat. Hideg volt; jól esett a platnyi felett melengetni a kezünket. Aztán át akartam menni a szomszéd szobába. Épp. hogy a kilincsre tettem a kezem. Hatalmas robbanást hallottam. A iángcsóvá elől ki sem térhettünk. Akkora erővel jött elő, hogy a tetőt is megemelte a házon. Szerencsére nem vesztettük el a fejünket, pedig égett rajtunk a ruha. Kirohantunik a ház elé és hemperegni kezdtünk a hóban. Kis szünetet tart. hogy ösz- szeszedje a gondolatait. Űjabb cigarettát vesz elő és bizonytalanul meggyújtja. — Addigra odaért a szomszéd és eloltottuk, amit lehetett, így is szinte mindenünk odaveszett. .. Nem sokkal később megérkezett a rohammentő, az szállított be a kórházba. Nyolc, vagy kilenc napig voltunk bent... ☆ — A kollégám, aki akkor kint járt, most nincs bent, de megnézhetjük a jegyzőkönyvet — invitál Papanitz István tűzoltó hadnagy. — Pontosan február 3-án történt, öt óra tájban. A jelentés szerint szivárgott a PB- gáztűzhely hollander csatlakozása. A tömítés hibájából gyűlt össze bent a gáz, és amikor kinyitotta az ajtót, a másik tűzhely lángja belobban tóttá a keveréket. A kórház értesítése alapján megtudtuk. hogy másodfokú égési sérüléseket szenvedtek. A tűzkár nem volt jelentős, ha jól látom. 35 ezer forint. A légnyomás viszont annyira megrongálta az épületet, hogy valószínűleg lakhatatlanná vált. ☆ — Szerencse a szerencsétlenségben, hogy épp volt két szabad lakásunk — emlékszik vissza a ritka esetre Hegedűs Mária, a Salgótarjáni Városi Tanács lakásügyi csoportvezetője. — Engem egy katonaruhás fiatalember keresett meg, mint utólag megtudtam, Parádiék kisebbik fia. Kért. hogy segítsünk, mert szülei hajlék nélkül maradtak és szerette volna, ha a kórházból már legalább egy szükséglakásba költözhetnének. Természetesen felajánlottuk a két lehetőséget; az egyiket azonnal elfogadták. Felhívtuk a tűzoltóságot, hogy a jegyzőkönyvet pótlólagosan küldjék meg. ne húzzulk az időt részletkérdések miatt. A későbbiekben persze, be kell majd nyújtaniuk a Lakáskérei- met, s az ingatlan értékétől függ, milyen lakásra jogosultak. Addig természetesen ott T. Németh László B szélenergia hasznosítása Azerbajdzsánban, a Kaszpi* tenger keléti partvidékén folynak egy 7,5 kilowattos szél energetikai berendezés kísérleti próbái. A tudósok a köztársaság területén végzett kutatás alapján határozták meg azokat a helyeket, ahol 50—80 méteres magasságban a szél sebessége eléri a másodpercenkénti 9—11 métert. Ezekre a pontokra tervezik a szélenergetikai berendezések elhelyezését. Egyes helyeken tíz és tíz ilyen berendezést is felállítanak majd, amelyek évi össztermelése megközelítőleg 9—10 millió kilowattóra lesz. A Szovjetunióban ma mintegy kétezer, különböző teljesítményű és modifikációjú szélenergetikai berendezés üzemel. Kubányban például, több mint 50 szélberendezés segíti az öntözést és a víz melegítését. Mikrobusz Isuzu-alvázon Mikrobusz-család mintadarabjait szerelik az Ikarus székesfehérvári gyárának kísérleti üzemében. Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár történetében mindeddig a legkisebb, öt méter hosszú, és 14 utast ‘ befogadó járműveket egyiptomi megrendelésre fejlesztették ki, és Isu. zu General Motors Egyipt. kooperációban, Isuzu alvázra építik. NÓGRÁD — 1987. április 18., szombat Űi élesztő a pezsgőgyártáshoz A konténeres áruszállítás előnyei — állítják a MÁV szakemberei — annyira kézenfekvők, hogy szinte már közhelyként hatnak az áruk védelméről és a fuvarozási költség csökkenéséről szóló mondatok. A konténerizáció annyira magától értetődő jelenséggé vált, hogy a nyugati országok kereskedői nem is nagyon fogadnak el más szállítási módot. Magyarország 1968-ban kezdte meg a felzárkózást a nemzetközi élmezőnyhöz, és azóta szép eredményeket ért el e téren. Ma már a vasúti hálózat 39 pontja alkalmas az óriási fémtartályok kezelésére. A mennyiségi fejlesztés ezzel nagyjából be is fejeződött (az ezredfordulóig ezeknek a termináloknak száma maximum négy-öttel nőhet meg), a jelenlegi feladatot a minőség emelése jelenti. Ez konkrétan a korszerű technológia bevezetését takarja, továbbá az úgynevezett terminálok kiépítését, az elavult fejpályaudvarok helyett. Intézet szakembereivel közösen, pezsgőgyártásnál nélkülözhetetlen speciális élesztőt kísérleteztek ki, ez a bornál lényegesen lassabban erjedő pezsgőalapanyag kezelésére alkalmas. Tőkésimportot pótló élesztőfajta gyártásának üzemi próbái kezdődtek meg a Budapesti Szeszipari Vállalat budafoki élesztő- és szeszgyárában. A Szeszipari Kutató
