Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-14 / 88. szám
1987. április 14., KEDD NOGRAD 3 Az öntésznóta (munkaidőben) nem hatályos Gyanakvód mi több, ba- latságtalan tekintetek ki- sérték az alig 156 centis asszonyt, amikor bemutatkozó útját tette a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár öntödéjében- A marcona öntészek gunyorosan mé* regették: ez akar itt dirigálni?! Ki hallott már olyat, egy „fityfiritty" asszonyka az öntöde élén?! Ilyet bizony ritkán hallani. Mégis mikor kéteszten- dei kemény munka és sok szép siker után az a „fityfiritty” asszonyka a minap megkapta a Kiváló kohász kitüntetést, már senki sem csodálkozott. Talán csak éppen a kitüntetett, Burányik Béláné. .. Mint ahogyan akkor is óriási meg’epetés érte- amikor a vállalat igazgatója nekiszegezte a kérdést: nem vállalná-e a me’egüzemi gyáregység vezetését? (— Éppen két fegyelmi után voltam- Az új igazgató adta, mint műszaki ellenőrzési főosztályvezetőnek külföldről jött reklamáció miatt. Jogos volt, elismerem. De ehhez a kemény stílushoz mi. itt korábban nem voltunk hozzászoktatva, hát nagyon a szívemre vettem- Még el is sírtam magam a november hetedikéi ünnepségen. Fegyelmit osztogató főnököm mosolyogva nyújtott át egy papirzsebkendőt- amit azt hiszem legszívesebben a földhöz vágtam volna. A zsebkendőt azóta volt alkalmam viszonozni a vállalati tanács alakuló ülésén, amikor is ő volt rászorulva; e téren tehát kvittek vagyunk-) Ott tartottunk tehát, hogy a felkínált állás hallatán csaknem a szék mellé ült a főosztályvezető asszony- A meghökkenéstől szavament Durányikné — jobb híján — gondolkodási időt kért. Kapott is — huszonnégy órányit. Végül is kohász, hát minek annyit rágódni a kérdésen? (— Ha másra nem is, .ír ra elég volt ez az egy nap, hogy kemény dacot növeljen bennem. Juszt is elvállalom- juszt se fogok belebukni! Csaknem húszévi munka után megkínálnak egy ilyen lehetőséggel, hát akkor már csak azért is!) Az öntödei dolgozók jó nyolcvan százaléka férfi- Ami új főnöküket illeti, egyhamar tapasztalhatták, hogy elsiették kissé azt a kezdeti lenéző szánakozást. A főnökasszony már az első időkben is meglehetős határozottságot mutatott, csetlé- sen-botláson, bizonytalanságon nem sikerült rajtakapni. Kezére játszott a gyáregység folyamatos önállósodása, miáltal, ha- több is, de áttekinthetőbb lett a munkája. (— Talán legnagyobb sikerünknek tartom, hogy a nulláról indított tőkésexportunk tavaly már meghaladta az ezer tonnát- De egyenértékű ezzel az is- hogy elértük az évi nyolcezer tonnás teljesítményt, ami önbecsülést, tartást adott a kollektívának.) Bevezette, hogy az öntödében csak a jó öntvény után lehet bért fizetni, s e szisztéma most már az improduktív területeket is érinti. Az intézkedést követő hullámverés mindmáig nem szűnt meg. Nem a pénzüket féltették az emberek (hiszen egykettőre tapasztalhatták, nem járnak rosz- szul), hanem a kezükből kikerülő jó terméket- Még a tisztítóba is utánamennek olykor, vajon gondosan bán* nak-e ott öntvényükkel? Észrevehettek az öntödeiek azt is, hogy az új főnöknek nem létszámra; hanem dolgozni szerető, fegyelmezett munkásra van szüksége. (— Az öntöde nem átjáróház! Aki innen kilépett bejegyzéssel elmegy, az többet nem jön vissza. Az igazolatlan hiányzás sem oocsánatos bűn. Jó néhány embertől köszöntünk el emiatt, az igazi rostálás azonban a felvételnél van- Aki a munkakönyvé szerint megjárta már Tolnát, Baranyát, az nem jöhet közénk, bárhogy fogadkozik is.) Na. és az ital? Az sem volna többé elnézendő férfivétek? Hiszen még az ön- tésznóta első strófája is imigyen szól: „Mikor az öntész megszületett, meghasadt akkor fenn az ég, és akkor leesett egy hordó, hogy igyon ő, hogy igyon ő. hogy igyon ő, amiig csak él.” (— Én abban semmi kivetnivalót nem találok, ha az emberek az öntödében nyelt port műszak után egy krigli sörrel leöblítik. De idebenn az öblögetést nem tűrhetem! Még a minap is találtam egy üveg pálinkát az üzemben. Hogy hol? Hát az illető kezében! Éppen töltött volna belőle. Mondta is: magának is de rossz szeme van főnökasszony, hogy mindig azt 'látja meg, amit nem kéne! Néhány fegyelmi, néhány elbocsátás és soksok magyarázó szó után ma már elmondhatom, az öntödére nem jellemző többé a munkahelyi italozás!) Az öntöde nem patika, nem bizony! A szállongó por finom szürke réteget von a majdhogynem szegényesen berendezett gyáregység-vezetői iroda bútoraira is, -itt hát portörülge- tés előz meg minden fontos tárgyalást, Irodát mondtam, de inkább egy lakótelepi konyha méreteire kell gondolni, négyszer öt lépéssel körbe is járható(— A tulajdon lányom sem hiszi el nekem- hogy én ezt a poros, piszkos öntödét minden eddigi munkahelyemnél jobban szeretem') Szendi Márta Piaci remények Hűtőház Nézsán A bogyós gyümölcsök termesztésével ma már az ország különböző tájegységeiben foglalkoznak. Közülük az utóbbi esztendőkben a málna lett a legkedveltebb a Nézsai Május 1. Termelő- szövetkezetben is. A legnagyobb málnaültetvények Keszeg és Nézsa határában vannak, de az összefüggő nagyüzemi táblák mellett igen sok kis parcellát művelnek az itt élől^ a háztájiban is. Többek között a fokozódó termelési kedvre alapozza azt a beruházást a szövetkezet, melyet a közelmúltban indított el. — ötszáz tonna gyümölcs tárolására alkalmas hűtő- ház építését kezdtük meg — mondja Holma Miklós elnök. A létesítmény az előzetes számítások szerint 80 millió forintba kerül. A költségek csökkentésére a kivitelezést saját szakembereink végzik, csak a belső szerelés lesz az osztrák vállalkozó feladata. A program szerint a málnaszezon kezdetére üzembe helyezzük a létesítményt. Bár a hosszan tartó hideg miatt késtünk a munkálatok indításával, mégis úgy tűnik, a tervezett időre elkészül az épület. Jó ütemben halad a munka, ez részben annak is köszönhető, hogy mindenki megérti a hűtőház létének fontosságát. Ezért vállalkoznak, ha kell társadalmi munkára az emberek. Például a szakemberek irányításával 70 tonna vasbetont szereltek be négy nap alatt, az alap zsaluzásánál is nagyon sokan dolgoztak. A jó szervezés tette azt is lehetővé, hogy másfél nap alatt több mint 400 köbméter betont dolgoztak be a kőművesek. — Hogyan lesz gazdaságosan kihasználva a hűtő- ház? — A térségben 6—700 tonna bogyós gyümölcsöt vásárolunk fel már évek óta. Ennek fagyasztása, tárolása, s így kedvezőbb áron való értékesítése a célunk a hűtőház építésével. A szedés után szinte azonnal lefagyasztott málna úgynevezett gurulós aránya jelentősen több lesz majd, mint korábban. Az ilyen minőségű termék tökéspiaci értékesítési lehetősége korlátlan. Ezen túl az előzetes megállapodás értelmében a Ma- gyamándori Állami Gazdaságban termett szilva mélyhűtésére is vállalkoznánk. Nem utolsó szempont az sem, hogy az itt élőknek újabb munkalehetőséget teremtünk majd a hűtőház üzembe helyezésével. A tervek szerint állandó jelleggel 30 embert foglalkoztatunk,. de a szezonban 60— 80 embernek is lesz itt munkája. > 8. J. Fagykár Késik a baracknyíiás Bács-Kiskunban, ahol más években ilyenkor már szirmot bontottak a fák. A szakemberek szerint a tél végi kemény fagyok helyenként 80—100 százalékos kárt tettek a kajszibarack termőrügyeiben. Kisebb a fagykár a magasabb fekvésű részeken. A kertészek aggódva járják az ültetvényeket, vizsgálják a fák állapotát, és várják a bimbók pattanását. Munkások és mérnökök E lőnyös-e a munkás szamára, ha többet keres, mint a mérnök? „Munkásésszel” valami ilyesmit lehet erre felelni: „Természetesen! A melós büszke lehet arra, hogy jobban megfizetik, mint a fehérköpen.veseket. Végtére is munkásállamban élünk, s a munkásosztály sokat hangoztatott vezető szerepében az is bent foglalta tik, hogy az ö fizetési borítékja legyen a legvastagabb” ... Kimondtuk így vagy nem mondtuk, de ez a felfogás uralkodik már vagy négy évtizede. Erre emlékeztettek a minap Budapesten, a MTESZ érdekvédelmi munkaközössége alakuló ülésén is. Az ország mintegy ötven jeles mérnöke, szociológusa, közgazdásza gyűlt össze, dr. Juhász Ádámmal, a munkaközösség elnökével, a Ganz. MAVAG vezérigazgatójával az élen, hogy kibontakozást keressen a mai helyzetből. E képzett szakemberek előtt nem volt újság, hogy minden szocialista országban leértékelődött a műszaki értelmiség munkája az elmúlt évtizedekben, s — Albániát kivéve — talán Magyarországon alakultak ki a legkedvezőtlenebbül a körülmények. A munkásosztály anyagi és erkölcsi megbecsülésére hivatkozva ugyanis szép számú diszkriminatív jellegű intézkedést léptettek életbe. A nagyüzemi munkásság szerepét hangsúlyozva tetemes béremelést hajtottak végre 1972-ben, amelyből a műszakiak többnyire kimaradtak. Még akkor vSlt elfogadottá, uralkodó felfogássá az a vezérlő elv, hogy az alkalmazottak munkabére lehetőleg ne növekedjék gyorsabban a fizikaiakénál, s ez a beidegzettség olykor még napjainkban is érezteti hatásai. Eközben — micsoda fonákság mai szemmel nézve! — élénk vita folyt az újságokban meg folyóiratokban a TTF-ről, vagyis a tudományos és technikai forradalomról. Mármint arról, hogy mit értsünk a TTF fogalmán, illetve azon, hogy a tudomány termelőerővé válik? Hogyan megy majd végbe a termelés automatizálása, miért gyakorolnak forradalmasító hatást az elektronikus számítógépek, egyáltalán: mi „fán” terem a sokat emlegetett elektroni- záció? ... Hogy mindezt nem lehet megcsinálni, végrehajtani alacsony mérnökfizetésekkel, az nem kapott kellő hangsúlyt azokban az időkben. Túlzás volna persze azt állítani, hogy a magyar műszaki értelmiség a mostoha viszonyok miatt afféle passzív ellenállásra rendezkedett volna be, hiszen — ez is az érdekvédelmi munkaközösség vitáján hangzott el —, a szakmai becsület, az önmegvalósítás vágya még azokban az esztendőkben is hajtóerő volt. Nem helytállók például az olyan nosztalgikus sóhajok, hogy ma már nem teremnek Ganz Ábrahámok, hiszen —, hogy csak egy ne-, vet említsünk — Papp István vezérletével egy kicsit vadásztölténygyárbó! alkották meg a Videotont, Közép-Európa egyik jeles elektronikai üzemét. Ám az is ténykérdés, hogy a vázolt viszonyok miatt nem bontakozott ki igazán a műszaki értelmiség alkotókedve. S ez is közrejátszott abban, hogy — Európa legtöbb országához mérten — lemaradtunk a műszaki fejlesztésben, általában a termelési, illetve termékszerkezet korszerűsítésében. S minthogy lemaradtunk, — vagy ami ezzel egyet jelent —, nem tudunk elég versenyképes áruval megjelenni a külső piacokon, elhúzódik a gazdaság dinamizálása. Ha pedig az elhúzódik, az okok-oko- zatok, láncolatából következik életszínvonalunk egyhelyben topogása, sőt a reálbérek, reáljövedelmek visszaesése. Köztük több munkásrétegnél „is”. Ez volna a munkásosztály érdeke? De ha nem ez, akkor szabad-e azzal „felvágni", hogy nálunk a „melós” többet keres a mérnöknél, s a diplomás műszaki csak valamikor negyvenedik éve után éri el az átlagos szakmunkás fizetését? Olyan dicséretes jelenség volna ez? Nem arról van-e szó inkább, hogy vulgáris — magyarán leegyszerűsítő — felfogást vallottunk a munkásosztály vezető szerepéről? A MTESZ már említett érdekvédelmi fóruma akként foglalt állást, hogy sajnos, ez történt, több évtizeden át. Nagyon ideje lenne már ezen változtatni. Növekvő rackaállomány a Hortobágyon Évről évre növekszik a rackajuhállomány a Hortobágyon : ma már mintegy kétezerre tehető az állatok száma. A Hortobágyi Nem. zeti Park felügyelete alatt több mint egy évtizede őrzik a génbanknak nyilvání- tott rackanyájat; az ősi állatfajta a puszta egyik nevezetes látványossága- Az utóbbi években a kistermelők körében is terjed a rackatartós. Mivel ezek a juhok csak úgy érzik jól magukat, ha a végeláthatatlan legelőket járhatják- a kistermelők a Hortobágy da- rassai részén rackatartó társulatot alakítottak. Ide vi. szik ki az állatokat, közösen fogadnak pásztort, és fizetnek fűbért. A közös tartás révén irányítani is tudják a kistermelői állomány minőségi tenyésztését azzal, hogy a nyájból szaporításra a legszebb bún. déjú juhokat válogatják ki. Kevesebb vizet emelnek ki a bauxitbányák A nagy arányú vízkiemelés környezetkárosító hatásának csökkentésére nagyszabású programot hajtanak végre a Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál. A 3,6 milliárd forint költségű program most egy mezőkapcsolással és egy bányanyitás munkálatainak megkezdésével jelentős állomásához érkezett. 1980-ban a nyirádi bauxitbányák műveléséhez percenként 300 köbméter vizet kellett kiemelni. Ezt nagy erőfeszítésekkel mostanáig 250 köbméterre csökkentették. További mérsékléséhez azonban már jelentős beruházásokra, a nyírá- di bauxitvagyon kitermelésének meggyorsítására és új bányanyitásra van szükség. Az előbbit szolgálja, hogy a tervezettnél egy évvel hamarabb befejezték az Iza III. mezőkapcsolást, így ezen a területen, ahol csak nagy arányú vízkiemeléssel lehet termelni, várhatóan 1993—94-re befejezik a bauxitbányászatot. Egyidejűleg azonban — a hazai ipar folyamatos ellátására — újabb lelőhelyekről és bányákról kel! gondoskodni. Többéves kutatómunka eredményeként bőséges és jó minőségű ba- uxitkészleteket tártak fel Csabpuszta térségében, ahol olyanok a geológiai viszonyok, hogy a kitermelés csak kisebb mértékű vízkiemelést igényel. Az ÉLGÉP pásztói gyárának hagyományos terméke a kalapácsosdarálé-család. Teljesítményük 7,6 és 110 kW közölt változik. Az idén 20—25 millió forint értékben kívánják előállítani és eladni ezeket a gépeket. — bp — A Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében a szocialista brigádok kifogástalan munkája biztosítja az exporttermékek első osztályú minőségét. A szabadidőruhák növekvő mennyiségben hagyják el évek óta I az üzemet, s a külföldi partnerek sem reklamáltak igénytelen munka miatt. Képünkön .Horváth Agostonné, a többszörös aranykoszorús szocialista brigád vezetője, aki társaival már elnyerte a Gyáregység kiváló brigádja címet, Balogh Lászlódéval szalagközi minőségellenőrzést lart. — kj —
