Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-07 / 56. szám

Versenyben vagyunk az OTP-vel Beszélgetés a SZÖVOSZ takarékszövetkezeti főosztályvezetőiével Mátraterenyén más ük járnak A takarékszövetkezeteket a közvélemény csak úgy isme­ri, hogy a falusi bankok- Munkájuk eredményességét jelzi, hogy öt év alatt hatszorosára nőtt nyereségük. Mi van a változások hátterében — kérdeztük dr. Majoros Annát, a SZÖVOSZ takarékszövetkezeti főosztályának vezetőjét­— Hány takarékszövetke­zet van ma Magyarországon és mennyi a taglétszámuk? — A szövetkezetek száma 260, taglétszámuk csaknem kétmillió, részjegyalapjuk pe­dig 2,2 milliárd forint. — Tehát több a takarékszö­vetkezeti tag, mint az áfész- tag. A közvéleményben még is az áfészek ismertebbek■ Ho­gyan lehetséges ez? — Természetes, hogy az áfé- szeket jobban ismerik, hi­szen minden faluban van boltjuk. Aki manapság falun kenyeret, tejet vásárol, csak­nem bizonyos lehet benne, hogy valamelyik szövetkezeti bolt­ban veszi. Persze, a takarék- szövetkezetek is sok faluban jelen vannak, a 260 szövetke­zetnek 1648 üzlete van- A viszonylag kisebb ismertség azzal van összefüggésben, hogy korábban a takarékszövetke­zetek sok olyan szolgáltatást nem nyújthattak, amelyeket az OTP adott. Elterjedt az az egyébként helytelen szóhasz­nálat, hogy az áruvásárlási hitelt egyszerűen csak OTP- hitelnek emlegetik, s a lakos­sági betétek helyett is gyak­ran OTP-betéteket említenek még a szakemberek is. Ezek nem fedik a valóságot, hi­szen a takarékszövetkezetek is adnak áruvásárlási kölcsö­nöket és a lakossági betétek­nek is több mint 14 százalé­kát kezelik, és a szolgáltatá­sok száma megegyezik a ta­karékpénztáréval­— A szolgáltatások kiter­jesztése a magyarázata a leg­újabb öt esztendő fejlődésének is? — Ez is az egyik magyará­zat, de a gondos és figyelmes kiszolgálás is vonzzá a tag­ságot. A takarékszövetkezetek öt év alatt csaknem annyi be­tétet gyűjtöttek, mint az azt megelőző negyed században, s a betét összege meghaladja a 40 milliárd forintot. Ugyan­csak öt év alatt 116 százalék­kal növelték bevételeiket, a tervciklusban elért 1,7 milli­árd forint nyereségük 1,1 mil- liárddal több mint az V- öt­éves tervidőszakban volt. E méretek és a kiterjedt szol­gáltatások azt is jól érzékel­tetik, hogy a takarékszövetke­zeteket ismerik a falvakban. — A takarékszövetkezeti, vagy a takarékpénztári háló­zat a régebbi? — Lakossági pénzintézet­ként a szövetkezetek korábbi­ak. hiszen már a háború előtt is működtek hitelszövetkeze­tek- A szövetkezeti formák között is elsők voltak, mert Magyarországon is a hitelszö­vetkezetekkel indult a szö­vetkezeti mozgalom. Az álla­mosítás után viszont csak 1957-ben kezdte meg műkö­dését az első takarékszövet­kezet, ám számuk egyre nő­— Vannak arról informá­cióik, hogy miként vélekedik erről az OTP? — Ügy tudjuk, hogy a ta­karékpénztári fiókok dolgozói örülnek a szövetkezeti ter­jeszkedésnek, hiszen üzleteik többségében zsúfoltak, s al­kalmazottak igen sokat dol­goznak, hogy ki tudják szol­gálni ügyfeleiket- Persze, azt is természetesnek tartom, hogy némi féltékenységgel nézik a takarékszövetkezeti üzletnyi­tásokat. — Fordítsuk meg a kérdést. A takarékszövetkezetek örül­nének az OTP terjeszkedésé­nek?-— Napjainkban a verseny idejét éljük, ezzel szembe kell nézni és vállalni kell a kihí­vást. Ez tény, akár örülünk neki, akár nem. Én személy szerint versenypárti vagyok, ez ugyanis a nagyobb telje­sítményekre sarkall. — A szövetkezeti mozga­lomban sokfelé hallani, hogy nem mindig azonosak a ver­seny feltételei az állami vál­lalatokéval, vagy a magán­szektorral. Így van ez a ta­karékszövetkezeti mozgalom­ban is? Gyermekszaßäälo!: Gyirhil Győrben, a Praktikus Bőrfeldolgozó Szövetkezet dolgozói már a nyárban gondolkoznak: megkezdték a gyermek­szandálok készítését. Száznyolcvanezer párat gyártanak, és szállítanak a belföldi kereskedelemnek belőlük eb­ben az évben. A tervezők pedig elkészítették már a jö­vő tél modelljeit. — Így, bár el kell ismerni, hogy a legutóbbi öt évben kedvező változások követ­keztek be. Már csak néhány területen vannak hátrányban a takarékszövetkezetek az OTP-vel szemben. Ezek vi­szont sok gondot okoznak: például a területbővüléssel arányosan nem kaptunk köl­csönkeretet. Az igaz, hogy 1987-ben nőtt a keret összege, de nem olyan mértékben, mint az indokolt lett volna. — A takarékszövetkezetek nem mondanak le az ötletek­ről. Legújabb céljuk a bank­ká szerveződés. — A hivatalos besorolások szerint a szövetkezetek már korábban megkapták a banki státust, s így számos banki funkciót elláthattak. A lehe­tőség azonban nem jelenti azt, hogy minden szövetkezet egy csapásra igazi bankká vált. A cél most az, hogy a szö­vetkezeti önállóság és az elő­nyös sajátosságok megőrzése mellett takarékszövetkezeti bankrészvénytársaságot hoz­zunk létre. Ügy tűnik, ez a tervünk már az idén megva­lósul. Fontos érdeke fűződik ehhez a mozgalomnak és a népgazdaságnak égyaránt, hi­szen a bank révén felgyorsul­hat a tőkeáramlás, megszűn­nek a takarékszövetkezeti há­lózat szétaprózottságából szár­mazó hátrányok. — Végezetül egy személyes kérdés: ha felesleges pénzem volna és éppen valamelyik ta­karékszövetkezetnél tagként szeretném azt elhelyezni, mi­lyen előnyöket élveznék? — Korábban szövetkezeti tagnak kellett lenni ahhoz, hogy a hozzánk forduló hitelt kaphasson. 1986 januárjától megszűnt ez a megkülönböz­tetés, azoknak is folyósítunk hitelt, akik nem tagjai a szö­vetkezeteknek. Ez a helyzet viszont erősíti azt a követel­ményt, hogy a szövetkezet tagközpontú legyen, gazdagít­sa kapcsolatait létrehozóival. A tagsággal kapcsolatos elő­nyökről általában nem lehet beszélni, hiszen a szövetkeze­tek más-más formáját al­kalmazzák a tagsági kapcso­latok ápolásának. Csak né­hány példa: egyes szövetkeze­tek tagjaikat előnyben ré­szesítik a hitelek folyósításá­nál —, s amíg kevesebb a hitel, mint az igénylő, ez nem lényegtelen — kamat-, il­letve kezelésiköltség-kedvez- rnényt adnak, utazásaikat ön­költségesen szervezik, átutalá­si betétszámlájukat ingyen ve­zetik, ifjúsági betéttel aján­dékozzák meg a tagok gyer­mekeit, téli tüzelőt vásárol­nak nekik, és még lehetne folytatni. A lényeg az, hogy mindenütt igyekeznek szolgál­tatásaikat vonzóvá tenni, tag­jaikat megbecsülni, hiszen a szövetkezeti eszme hordozó]. a tagság. T F J — Jól kezdtük az évet — mondja dr- Máté László, a Ganz-MÁVAG mátraterenyei gyárának igazgatója, — Janu­árban és februárban ötvenegy- millió forint árbevételt értünk el, az előirányzott negyvenöt- millió helyett. Terven felül tizenkétmillió forint értékben szállítottunk kazántartó acél- szerkezeteket az NSZK-ba­Szükség is van a kedvező indulásra, mert a kilencszáz- ötven főnyi kollektívának je­lentős feladatokat kell telje­sítenie az idén. Az éves prog­ramban 706 milliós árbevétel szerepel, s ebből 346 milliót tőkés, 90 milliót szovjet ex­porttal akarnak realizálni. A célul tűzött nyereség az ár­bevétel 11,8 százaléka, mint­egy 83 millió forint- Mindez azt jelenti, hogy a munkás- gárda mind a termelést, mind a kivitelt húsz, a külföldi ér­tékesítést tíz százalékkal szán­dékozik növelni tavalyhoz ké­pest — Az adatok még módosul­hatnak — jegyzi meg az igaz­gató. — A szovjet partner ugyanis az előzetesen jelzett százhúsz helyett száznyolcvan vasúti jármű futóművét kí­vánja megrendelni- Az ebből származó árbevételünk tehát nem kilencven-, hanem száz- negyvenötmillió forint lesz. A mátraterenyeiek példát mutatnak, hogyan kell a ko­rábbinál másképpen, a nép- gazdasági igényekhez igazod­va dolgozni. A dicséretes vál­lalkozó kedvükre jellemző, hogy a VII- ötéves terv záró esztendejében már 900 mil­liós árbevételt szeretnének el­könyvelni, s úgy gondolják, hogy ennek legalább a felét külföldi eladásokkal érik eL Nem pusztán óhajról van szó, mert a gyárban előállított ter­mékek kelendőek idehaza és az országhatárainkon túl egy­aránt. — Az NSZK-beli megren­delőnek egész évben készítünk acélszerkezeteket száztizen- négymillió forint értékben — magyarázza dr- Máté László. — Ez a kapcsolatunk roha­mosan fejlődik, terebélyesedik, hiszen tavaly még csak tizen­ötmilliós üzletet kötöttünk. Egyiptomba százötvenkilenc­millióért szállítunk vasúti jár­művek futóműveit. Tunéziá­ba hetvenhárommillióért ex­portálunk különleges teher­vagonokat. Ezeknek a kötele­zettségeinknek a második fél évben teszünk eleget- Csak akkorra érkeznek be hozzánk az importból származó csap­ágyak, fékszerkezetek, lengés- csillapítók. Vagyis úgy tűnik, hogy a mátraterenyeiek idén sem ke­rülhetik el a munkák össze­torlódását, a szokásos év vé­gi hajrát- Holott nagyon sze­rették volna, s ennek érdeké­ben minden tőlük telhetőt megtesznek. Ám az említett alkatrészeket nem tudják más­honnan beszerezni. Más kér­Szovjet exportra kerülő vasúti a szakemberek. forgóvázakat állítanak ossza (Fotó: Bábel László) dés, hogy az importalkatré­szek késése gyakran jelentős szállítmányok útbaindítását hiúsítja meg- A gyárban je­lenleg 10 milliós készáruhoz hiányzik villamos motor és hajtómű. A gondok felemlegetése he­lyett azonban nézzük meg inkább, hogy mit tesz a mun­kásközösség az eddiginél jócs­kán nagyobb tennivalók vég­rehajtásáért! Bakos Sándorné, a pártbizottság titkáráé a szó: — A Központi Bizottság ta­valy novemberi határozatát feldolgozó párttaggyűléseken egyértelműen megfogalmazták a felszólalók: csakis több és főleg jobb munkával tudjuk teljesíteni a feladatainkat. Ezért nagyobb követelménye­ket kell támasztani a beosztot­takkal és a vezetőkkel szem­ben- Meg kell szilárdítani a fegyelmet, nincs szükség azok­ra, akik nem állnak be a sor­ba. Ugyanakkor gondoskodni kell a termelési feltételek biz­tosításáról. A változás igé­nyével, az elmondottak figye­lembevételével láttunk hoz­zá idei tennivalóinkhoz­Az elhangzottakhoz Danyi István, a személyzeti és ok­tatási osztály vezetője hozzá­fűzi: — öt fegyelmezetlenkedőtől vált meg a gyár. Inkább le­gyünk kevesebben, de erő­sebben. Érvényes ez a szak­munkástanulóinkra is- Jelen­leg nyolcvan ipari és negy­ven szakközépiskolásunk van, saját tanműhellyel rendelke­zünk. Hamarosan új, korszerű oktatási intézményt építünk. Havi ezer forintos ösztöndíja­kat fizetünk ki- Erre mit ta­pasztalunk; félévkor huszon­heten megbuktak. Figyelmez­tettük a fiúkat: amennyiben év végére nem javítanak, megszüntetjük a képzésüket. A műszaki fejlesztés alapve­tő fontosságú a gyárban. Az MÜif—ifoian komplexSsri@cacSolc értékelése Eredményes esztendőt tud­hatnak maguk mögött a MÁV miskolci igazgatóságán te­vékenykedő MÁV—Volán ko- csirakományos komplexbrigá­dok. Értékelésükből kiemelke­dik, hogy amíg 1985-ben 402, 1986-ban már csak 237 millió forint volt a kocsiállás miatti veszteség. A kezelt kocsik mennyiségétől függően tavaly is két kategóriában verseng­tek a kollektívák, éves szin­ten 1500 kocái alatt és felett rakott vagonok alapján. Megyei siker A pontozásos rendszerben történő értékelés számításba vette a fajlagos rakodási időt, a késve rakott kocsik arányát, a hét végi vállalást. Ezek alap­ján az 1500 kocsi alatti kate­góriában a Recsk—Parádfürdő állomás komplexbrigádja vég­zett az élen, míg a másik cso­portban a jászberényiek bizo­nyultak a legjobbnak. Szép sikert ért el a Salgótarján kül­ső pályaudvaron szolgálatot teljesítő és a Magyar Nép­köztársaság kiváló brigádjai címet viselő Május 1. MÁV— Nógrád Volán komplexkol­lektíva. Tavaly 2330 vagont ke­zeltek, melynek mindössze 2 7 százalékát nem továbbították időben. Hétvégeken vállalt feladataikat 92,7 százalékra teljesítették: a 100 százalék eléréséhez a fogadó vállalatok jobb hozzáállására lett volna szükség. A versengésben így is a II. helyet szerezték meg. Felhívás A salgótarjániak fel­hívással fordultak az or­szág valamennyi szocialista brigádjához, csatlakozva a SZOT február 6-i ülésén elhangzottakhoz. Köztudott, hogy az idén áprilisban lesz 25 éve annak, hogy hazánk­ban első alkalommal ült ösz- sze a szocialista brigádveze­tők országos tanácskozása. Fel­hívásukkal nem pótfelajánlá­sok megtételét várják, s ez újszerű kezdeményezés. Arra mozgósítanak, hogy március­ban és áprilisban minden kol­lektíva hívjon egybe rendkívü­li brigádértekezletet, amelyen egyetlen napirend szerepeljen: hazánk gazdasági helyzete. A gyűlésen megvitatják, miként tudnák megújítani a mozgal­mat, hogyan szolgálnák legin­kább a közös érdekek megva­lósítását? Hazánkban 150 ezer szocia­lista címet elnyert brigád dol­gozik, mintegy másfél milliós tagsággal. Ez azt is jelenti, hogy a teljes foglalkoztatottak egyharmada e kollektívák tag­ja. Ismerve a gazdaság előtt álló feladatokat, jelentős tar­talékot jelent a brigádmozga­lomban levő erő. Cél az, hogy — önismeretükre alapozva —, saját maguk határozzák meg az élénkítést szolgáló felada­tokat, a legsürgetőbb tenniva­lókat- A brigádvezetőket ak­tívabban kapcsolják be a fel­adatok meghatározásába, a döntések meghozatalába. Vége­zetül a gazdasági vezetők ke­rüljenek ..emberközelbe” és tekintsék a brigádokat — gaz­dasági területen — egyenlő partnernek. idén 90 millió forintot fordí­tanak erre a célra- Mivel min­denre nem futja a pénzből, rangsorolnak a tennivalók kö­zött. Vásárolnak hat megmun­káló gépet — egy már megér­kezett. Megépítik a festő- é* fényezőműhelyt. A minőség- ellenőrzést javító eszközöket és mérőberendezéseket szerez­nek be. Hegesztőberendezése­ket vesznek. Bővítik a szá­mítóközpontot, ezáltal gyor­sítják a termeléshez, az irányításhoz, a szervezéshez szükséges információk adását» A pénzt saját erőből, a vál­lalat központi fejlesztési ke­retéből és exporttámogató hi­telből biztosítják. — Bevezettük a napi száá monkérést — említi a párttit­kár. — Ha valamelyik terüle­ten nem úgy megy a terme­lés, ahogyan kellene, azonnal intézkedünk- Elébe megyüna a vevői kéréseknek hozzájuk igazítjuk a gyártást. Óriási mennyiségű, tízezer tonna acélt dolgozunk fel ebben ac évben, ezért állandó telefon­összeköttetésben és személyes kapcsolatban állunk az alap­anyag-szállító Dunai Vasmű­vel és a Lenin Kohászati Művekkel. A személyzeti és oktatási osztály vezetője folytatja: ­— Bár nem az én asztalom, de tudok róla: lényeges szem­pont a költségek csökkentése- Az alapanyagok úgynevezett szabástervét számítógéppel készítjük, így kevesebb a hul­ladék. A gépkocsivezetőket érdekeltté tettük a járművek teljesítményének teljesebb ki­használásában, ezáltal mérsé­kelhetjük a fuvarozási ráfor­dításokat. Telefonhoz hívják az igaz­gatót- Miután visszatér, közli: — Az indiai félnek hatvan háromtengelyes futóművet kell legyártanunk. Ez nekünk is új, ám a megrendelő is mó­dosítja az igényét. Mindegy, márciusban négyet el kell ké­szítenünk­Üzemlátogatásra indulunk, kíváncsiak vagyunk a dolgo­zók véleményére. Elsőként egy művezetőt kérdezünk: mj a véleménye a gyárban tapasz­talható pezsgésről, új szellem­ről? — A felfokozott tempó ma­gával ragadja az embert — válaszolja Répás Zoltán. — Feszített a terv, ám lehet az eddiginél gyorsabban és job­ban dolgozni- A feltételeke» kell tovább javítani. Czene László és Gyetvai Ró­bert lakatosok, akik szovjet exportra gyártanak vasúti for­góvázakat, ezeket mondják: — A vezetők vegyék észre, hogy kik csellengenek és kik hajtanak, s eszerint dif­ferenciáljanak majd a bére­zésben. Mi igenis szívesen vállalunk többet, de nagyobb anyagi megbecsülést is vá­runk- Éppen ideje már, hogy vége legyen az egyenlősdinek népgazdasági, vállalati, üzemi és brigádszinten egyaránt! Kolaj László NÓGRÁD — 1987. március 7., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom