Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-07 / 56. szám

Ringlispil? Farsang? Iskolanap? Visszapillantó képek a Zsinkó-napr Lezajlott a farsangi mulat. Ságok sora, javában tartanak az iskolanapok is mostanában- Volt, ahol a kettő — hangu­latában, színességével — szin­te összekapcsolódott. A közelmúltban Bátonyte- renyén hasonló élményben volt részünk a Zsinkó-nap vendégeiként, a 209. számú ipari szakmunkásképzőben­Félreértés ne essék: sok komoly, elmét, ügyességet, po­litikai és irodalmi, történelmi, ■néprajzi, KRESZ-tájékozott- ságot igénylő feladat várta a fiatalokat. De az egész ötle­tessége, forgószínpad-szerű- ságe olybá tette ezt a napot, mintha ringlispilben ülnénk, vagy farsangi mulatságon ven­nénk részt. A díjazott forga­tókönyv szerzője, Telek Ervin kulturális nevelőtanár volt a „karmestere” a nem először lejátszott 17 színterű vetélke­dőnek, mókának- A felvillan, tott képek jobbára szintén az ő kalauzolása révén készültek. Kezdjük a cikázást! 1. Nagyon szenved a gye­rek a székben... Nos, hogyan segíthetünk beteg társunk el­látásában, ha éppen törésre gyanakszunk? Molnárné Jó­nás Veronika ápolónő az or­vosi szobában az elsősegély- nyújtásról faggatja a kis csa­patot. Igaz, a tét nem a bal­eseti ellátás, hanem a pont­szerzés, a résztvevőket kissé megizzásztja a válaszadás..­2. A fiúk és lányok egy­aránt ügyeskednek a textilda­rabokkal, fonalakkal. Ez itt a bütykölde- Készül a kígyó, készül a báb, sok színes tárgy a diákbazárba, a békebutik, ba. Májusban fogják árusíta­ni — a pénz az országos bé­kealap számára megy. 3- Futkosás —, de miért? Szórakoztatónak bizonyuló öt­letek megvalósításáért. Kérés­iünk Ignácot, Karolinát, Ba­lázst a környéken (ne a sa­ját iskolából!), és hívjuk ma­gunkkal. Az ész és a rámenő­ség sokat jelentett ebben a feladatban ugyanúgy, mint az állatok gyűjtésében és ide. genek maskarába öltöztetésé­ben- Az első és harmadik pontnál a közeli Bartók Béla Feszült pillanatok a történelmi vetélkedőn. tözzön be a hamarosan érke­ző gúnyákba- Sajnos, ezt már nem láttuk.. 4- Sorokban, villanásokban: számítógépes verseny, négy gépen mennek a programok. A politikai dalok éneklésének éppen elkapott fordulóján a Strandöltözék a divat- bemutatóról. lányok szépek, de a dalok ne­hézkesen mennek. A tornate­remben az ügyességi sorver­senyek folynak- Rézszínű fa- karikákkal „játszanak” ép. pen — vonalba leszómi, a következőnek páros lábbal be­Szorgos kezek a bütyköldében. Általános Iskolára számítot­tak nagyon — és nem hiába! Bán Ödön pedagógus mond­ja: — „Állatkertünk” gazdag. Van döglött varjúnk ésszardí- niakonzervünk, szárított bol­hánk és szép macskáink, ku. tyák, papagájok, hörcsög, kis­malac. de még sok minden „befuthat”. És a beöltözés? Nos, még a megyei KISZ-bizottság közép­iskolai felelősét, Nagy Lászlót is rávették a lányok, hogy öl­leugrani, aztán összeszedni, néhányszor egymás után. Itt is gyűlnek a pontok. A politikai vetélkedőt Bo- csó Imre vezeti, az éppen je­lentkező két versenyzőnek új­ságcikket kell írnia — szóban is lehet mondani — egy bel­politikai, vagy egy külpoli­tikai témáról- Az ötletbörzén elárulják, szinte minden kér­dés az iskola életével kap­csolatos. De többnek „kisu. gárzása” van. Például: legyen GONDOLA TOK A szépségnek olyasvalami­nek kell lennie, ami rákény- szerít bennünket, hogy elin­duljunk megtalálására, — vagy jobban mondva megke­resésére (Henryk Elzenberg) Ahol bennünket szeretnek és nekünk hisznek, ott unat­kozunk, ott vagyunk boldo­gok, ahol mi szeretünk és mi hiszünk. (Csehov) Ügy látszik, Anglia az az ország, ahol az emberek felfe­dezték, hogyan lehet szépen és méltósággal megöregedni. Amikor a kontinens embere a szívéntk kedves dologról beszél, gyakran használja a „kis” jelzőt, az angol viszont ezt mondja: „dear old”. Ang­liában sok minden van, amit nem azért vesz körül nagy megbecsülés, mert hasznos, hanem mert régi. (Karel Capeb) NOGRAD — 1987. március 7.« szombat gyalogátkelőhely az iskola előtt, hogy a síneken való át­járást egy vonathoz igazodó busszal szüntessék meg- Ha­sonlót a „sajtótájékoztatón” is felvetettek, amikor mi, a vendégújságírók igyekeztünk választ adni a fiatalok kér­déseire. „Szerencséjükre” a kérdések színvonalát, érde­kességét pontozták. •. A divat- bemutatón pedig az ízlést és ötletességet. 5- Csöndes éppen a könyv­tár, pedig sokan megfordul­tak, szívesen időztek itt. Ze­nét és irodalmat kellett egy­máshoz keresni, szócikkből fo­galmat kitalálni, miközben sok érdekességre találtak. Szép munka lehetett a múzeumi gyűjtés is- Amin megpihen és gyönyörködik a szem: szarvas- bogárforma, szépmívű csizma­lehúzó (mindenki aj tó kopog­tatónak vélte), népviseleti da­rabok, cserepek, Kossuth vég­rendeletének másolata. Nem volt elég gyűjtögetni —■ vála- szolgatni is kellett 6- Az egyik legkomolyabb helyszín az ifjúsági klub, ahol történelmi vetélkedő zajlik. Már a tanév elején meghirdet­ték, „Két pogány közt” cím­mel a török uralomtól a Bu­da vissza vívásáig eltelt idő­szakból. Telekné Telek Mária tanárnő irányítja a verseny­zőket- A sok munka meghoz­ta a gyümölcsét úgy látszik, a .színvonalból. 7. Sok helyszínt végigjár­tunk —, ahogy az osztályok kis csapatai is- Ami legjob­ban megfogott: a kötetlenség a kötöttségben, az érdeklődés színességére alapozott felada­tok. Ebből sok merev, hagyo­mányos iskolanapba bele ké­ne csempészni valamit. •. — gkm — rssssssssrsfsssssssssssssrrssssssssssssss**-* Leonció első dühében közel járt ahhoz, hogy mindent lesöpör­jön az asztalról — térítőt, tá­nyérokat, evőeszközöket és felpofozza ezt a kelekótya, ar­cátlan kölyköt, aki a legrosz- szabbkor érkezett házába, csu­pán azért, hogy feldúlja a családi békét. De türtőztette magát. Valamelyest lehiggad, va, úgy találta, az lesz a leg­jobb, ha úgy tesz, mintha mi sem történt volna, s a legna­gyobb közömbösséggel, sőt megvetéssel fogadja felesége haragját, és sógora rossz ke­délyét. Meggyőződése volt, hogy nehéz, sőt talán lehetet­len volna tovább lepleznie fe­lesége előtt aljas viselkedését. Arra azonban képtelen volt, hogy meghátráljon és bocsána­tot esdekeljen- Ügy határo­zott, hogy a lehető legnagyobb közömbösség védőpajzsa mö­gött keres oltalmat a feje felett tornyosuló viharfelle­gek elől. Nem csupán gőgös­sége, hanem az asszonyokról vallott felfogása is, amely szerint az önérzet, akárcsak a méltóság, idegen a női lélek­től. Ebédje végeztével lóra ka. pott és —, ami ugyancsak rit­kán esett meg vele — körbe­járta az ültetvényeket, meg a kávéföldeket. Napszálltakor tért vissza a házába, jó ét­vággyal és a legnagyobb nyu­galommal megvacsorázott, azután átment a szalonba, és kényelmesen elhelyezkedve az egyik süppedős díványon, bé­késen szivarra gyújtott Henrique időközben vissza­tért vadászkirándulásáról; Beszélgetés Deák Bili Gyulával Segélykoncert a mozgássérültekért A mozgássérültek budapesti egyesületének vezetőnője köny- nyek között beszélt arról, hogy ők is segélykoncertet kényte­lenek szervezni. De, ha más célra adtak, akkor, talán ők is kapnak. Koldulni nem akarnak, de tudomásul kell vennie a társadalomnak, hogy mintegy négyszázezer mozgás- sérült él Magyarországon, igen rossz körülmények közt. Szá­muk sajnos nem csökken, ha­nem a motorizációval, az ipa­rosodással, az életkor meg­hosszabbodásával nő. Szabad­idős —, vagy, ha úgy tetszik, rehabilitációs — központjuk azonban nincs. Telket ugyan kaptak Budapest Fővárosi Ta­nácsától, de ahhoz, hogy épí­teni is tudjanak rá, még na­gyon sok pénzre van szükség. Ezárt döntöttek úgy, hogy a Budapest Sportcsarnokban március 14-én koncertet ren­deznek. „Márczius” lesz az est címe, s eddig a popvilág hazai élmezőnye már jelezte: fel fognak lépni. Jegyek a közeli napokban kaphatók az Expressz Utazási Iroda me­gyei kirendeltségeinél. A koncerten húszperces mű­sorral fellép Deák Bili Gyu­la és új együttese is- Egy moz­gássérült a popkoncerten. Nem is azt kérdeztem, hogy miért lép fel, mert ez nyilvánvaló. Inkább így fogalmaztam az első kérdést: mit érez a kon­cert előtt? — Adni szeretnénk valamit az együttesemmel. A „Bili és a Box Company” — így hív­ják az új bandámat — itt, ezen a koncerten lép először Deák Bili Gyula a nagyközönség elé. A moz­gássérültek javára. És ez nem véletlen. Sokat jártam külföldön. Nyugat-Németor- szágban, Svájcban és Svédor­szágban láttam több rehabili­tációs központot. Természete­sen szocialista országokban is vannak ilyenek, csak nálunk hiányzik. Pedig nagyon sok vidéki kényszerül arra, hogy művégtagért, felutazzék Buda­pestre. Ha véletlenül nincs itt rokona, akkor drága szállo­dát kell igénybe vennie. A mozgássérült az esetek nagy részében teljes értékű ember- Nemcsak dolgozni, családot alapítani szeretne, hanem ki­kapcsolódni, sportolni, tanul­ni is. Létezik ugyan a Hala­si Olivér Sportklubunk, ez azonban nagyon kicsi. Mind­ezeken a gondokon segítene egy szabadidő-központ. — Személy szerint Deák Bili Gyula mit tesz ezért a rehabi­litációs központért? — Én énekelek. Ezt a ta­lentumot kaptam, ezzel vagyok teljes értékű ember. Tízéves koromban egy orvosi műhiba folytán elvesztettem a bal lá­bamat. Iszonyú időszaka volt ez életemnek. Nagyon sokat szenvedtem, míg le tudtam győzni kisebbrendűségi érzé- emet. A megrázkódtatás, ame’y évekig tartott, nem tett sem alkoholistává, sem narr kossá, hanem kerestem a he­lyemet, és megtaláltam. Én ma sem iszom egy kortyot sem, nem dohányzom. Szeret­nék példát mutatni a mozgás- sérülteknek, különösen azok­nak. akik küszködnek kisebb­rendűségi komplexusaikkal, akik hajlamosak arra, hogy feladják. — Újdonságot is hallunk március 14-én Bilitől és a Box Companytól? — Természetesen. Az új együttes igyekszik ötvözni a rock és a blues műfaj összes erényét. A blues intim — em­bertől emberig — szóló zene, meggyőződésem szerint a rock is. így énekelni csak az tud — és ez fokozottan igaz a blues műfajra —, aki szen­vedni is tud. Egyébként a koncerten két új számot mu­tatunk be. Remélem, sikerrel, hiszen tudom azt. hogy a kö­zönség „bejön” erre a koncert­re. Csak azt kérem a rende­zőktől, hogy a tolókocsival ér­kezőket engedjék be jegy nél­kül! Legalább ide. Ruttkay Levente Mozduló repedések Soproni fiatalok művésxeti kollégiuma A vidéki irodalmi élet szer­vezésében az utóbbi időben mind változatosabb formák­ról adhatunk hírt. E formák gazdagodásával mindinkább együtt jár a helyi könyvki­adás, miként arra Salgótarján­ban is példa a Palócföld köny­vek gyarapodó sorozata. Má­sik formát jelentenek a külön­böző társaságok. Ezek közé tartozik a Soproni fiatalok művészeti kollégiuma, amely nek gondozásában jelent meg legutóbb a Mozduló repedések című verseskötet, különböző helyi szervezetek és vállalatok anyagi támogatásával, a sop­roni Petőfi Sándor Klubkönyv­tár kiadásában. Egyébként a városban Sop­roni Füzetek címmel színvona­las időszakos kiadvány is nap­világot lát, ennek legutóbbi száma éppen múlt év végén jelent meg- Ezenkívül kiad­ják a Soproni írók antológiá­ját. Valamennyi változatos műfajú publikációkat tartal­maz, s figyelmet érdemlő szépirodalmi anyagot közöl. A Mozduló repedések most három költő, Bősze Balázs. Bugyi Sándor és Schneider L ipát verseit tartalmazza, mindannyian a soproni fiatal költőnemzedék tehetséges kép­viselői, 9 tagjai a helyi mű­vészeti kollégiumnak. Bősze Balázs versei a fiatal költőnemzedék életérzését, köz­érzetét tárják az olvasók elé erőteljes indulati töltéssel, gaz­dag érzelmi hangossággal- Bu­gyi Sándort nagyfokú tömö­rítőkészség, eredeti hangvétel jellemzi. Képzőművészeti ih­letés ürügyén is legsajátabb egyéni gondjait, társadalmi felelősségvállalását fogalmaz­za meg. Schneider Lipót a gondolati líra XX. századi hagyományaihoz, az újabb francia lírához kötődik. A kis kötet csaknem félszáz verset ad közre a három költőtől. BERNARDO GUIMARAES 3 latna, a mbszúlíjanc) (18.) tűvé tette nővére után a há­zat, de hiába. Végül a háló­szobában bukkant rá, ahová elhanyagolt külsővel, sápad­tan a sírástól, kivörösödött, duzzadt szemekkel bezárkó­zott­— Merre'jártál Henrique? Alig vártam, hogy végre lát­hassalak ! — kiáltotta Malvina, ahogy megpilantotta fivérét. — Micsoda rossz szokás ez, hogy így egyedül hagyod az embert? — Egyedül? Eddig talán nem nélkülem éltél itt, a te drágalátos férjed urad tár­saságában? — Ne is említsd előttem azt az embert... tévhitben ringat­tam magam; most látom csak, hogy még az egyedüllétnél is rosszabb világom volt: egy romlott ember társaságában éltem. — Még szerencse, hogy a saját szemeddel láttad azt, amihez nekem nem volt bátorságom, hogy elmondjam- De lássuk! Mit szándékozol tenni? — Hogy mi a szándékom?.. Most rögtön megláthatod..- Merre van? Láttad őt? — Ha nem tévedek, a sza­lonban láttam: ott pöffeszke. dett valaki az egyik díványon­— Hol van Henrique, kísérj el odáig. — Miért nem mégy egye­dül? Kímélj meg engem an­nak az embernek a látványé, tói. — Nem- Szeretném, ha ve­lem jönnél. Pontosan ezért vártam itt rád. Szükségem van valakire, aki oltalmaz, és bátorít. Már kezdek félni tő­le. — Ö, értelek. Azt akarod, hogy a testőröd legyek, hogy kedvedre szidalmazhasd azt a semmirekellőt. Nos, rendben. Szívesen beleegyezem, s majd meglátjuk, lesz-e bátorsága ennek a csirkefogónak, hogy tiszteletlenül viselkedjen ve­led. Menjünk! — Leonció úr — szólalt meg dühös hangon Malvina, ahogy a kerevethez közele­dett, amelyen férje hevert —, mondani szeretnék önnek néhány dolgot, ha nem za­varom. — Mindig rendelkezésedre állok, drága Malvina — emel­kedett fel fürgén és moso­lyogva a férfi, s úgy tett, mintha semmit nem vett volna ész­re abból az ünnepélyes hang­nemből, amellyel Malvina be­szélt hozzá... Mit kívánsz tő­lem? — Meg akarom mondani ön­nek — csattant fel szigorúan az asszony, hiábavaló kísér­letet téve arra, hogy szép, gyengéd vonásaira kemény arckifejezést kényszerítsen —, meg akarom mondani önnek, hogy ön megsért és elárul engem a saját házában. s mindezt a legfelháborítóbb és legbecstelenebb módon-.. — Szentséges Isten!... mi. két beszélsz te itt, egyetle­nem? Nem magyaráznád meg egy kicsit jobban, mert egy árva szót sem értek az egész­ből- .. — Hasztalanul adja nekem itt a meglepődöttet; jól tu:!ja bánatom okát. Már korábbm észre kellett volna venn-r» szégyenteljes viselkedését; ön már jó ideje nem olyan hoz­zám, mint azelőtt. Hűvösen és közönyösen bánik velem.-. — De szivecském! Talán azt szeretnéd, ha a mézeshe­tek az örökkévalóságig tarta­nának? Az szörnyen egyhan­gú és hétköznapi lenne. — Hát még gúnyolódsz is, te gyalázatos?! — kiáltott fel Malvina, és arcát lángba bo­rította a rettenetes méreg, s a harag csak úgy lövellt a tekintetéből. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom