Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-21 / 68. szám
Szembenéző Felfogásunk a szocialista demokráciáról (A Magyar Televízió március 2l-én, ló óra 55 perckor vetíti Szembenéző című műsorát.) K evés olyan fogalom létezik, amelyet annyi, szór emlegetnénk, és »melyet olyannyira különféleképpen értelmeznénk, mint a demokráciáét. Márpedig a demokrácia lehetőségeivel akkor tudunk igazán jól élni, ha világosan értjük tartalmát, lényegi vonásait. Ez indokolta, hogy a Magyar Tele. vízió Szembenéző című társadalompolitikai sorozata is műsorára tűzze ezt a témát. Ha helyes következtetésekre kívánunk jutni, akkor a materialista társadalomfel- iógás szellemében kell meg. közelítenünk a demokrácia problémakörét is. Ez a szemlélet a társadalmi-politikai élét különféle jelenségeire mindenekelőtt az érdekviszonyokban keresi a magyarázatot. Ezt tették a Szembenéző adásának szerkesztői is, akik nem véletlenül indították a szocialista demokrácia érvényesülésével kapcsolatos elemzést a társadalmunkat jellemző érdekviszonyok felvázolásával. Hiszen — ebben az összefüggésben nézve a dolgot — a demokrácia értelme éppen abban van, hogy lehetővé teszi a különféle érdekek felszínre jutását, összevetését, „megmérettetését”. Természetesen minden érdek nem tud egyformán érvényesülni. Már csak azért sem, mert lehetőségeink gyakorta szűkösebbek annál, semhogy az érdekek teljességének kielégítésére képesek lennénk. A rangsorolás éppen ezért elengedhetetlen. Mi lehet ilyenkor a mérce, minek alapján mérlegeljünk és döntsünk? Felfogásunk e kérdésben tömören úgy körvonalazható, hogy azok az érdekek érvényesüljenek elsődlegesen, azok kapjanak mindenek- előtt zöld utat, amelyek a többinél nagyobb mértékben jelentenek társadalmi értéket, mozdítják elő a társadalom korszerűsödését, haladását. Ezek viszik előbbre igazán a közösséget, ezek érvényesülésével válnak valóra a társadalom lényegi, átfogó érdekei. A „közérdek” tehát nem valamiféle mechanikus „átlagérdek”, nem feltétlenül a többség pillanatnyi érdeke, hanem a társadalom valóságos szükségleteinek kifejeződése. Nem mellékes, hanem elsőrangú kérdés, hogy vajon melyik a valóságos társadalmi lérdek fellelésének a leginkább célravezető útja, módja? A történelem tapasztalatai szerint a tévedések leginkább akkor kerülhetők el, ha a különféle érdekek a társadalom intézmény- és fórum- rendszerében, a társadalmi nyilvánosság előtt korrekt és tisztességes módon megjelenhetnek. Az érdekek nyílt és demokratikus összevetése segítheti elő a legjobban, hogy a bennük rejlő pozitív hajtóerők, a társadalom, a közösség javára minél nagyobb mértékben hasznosuljanak. Az érdekek érvényesítése a gyakorlatban a döntéshozatalban való részvétel, a döntések befolyásolása révén történhet. A demokrácia ebben az összefüggésben azt jelenti. hogy a különböző érdekek képviselőinek a döntésre érett kérdésekben módjuk van a véleményüket kifejezésre juttatni. Ehhez széles körű demokratikus intézményrendszer, fórumrendszer kell, ahol érdemi véleménycsere folyhat az egyének és a közösségek sorsát érintő kérdésekről. S nem kevésbé kell egy olyan demokratikus légkör, amelyben az emberek bármiféle aggodalom nélkül mondhatják el a véleményüket, s nem kell tartaniuk semmiféle hátrányos következménytől abban az esetben, ha álláspontjuk eltér a rangban felettük állóétól. A televíziósműsor készítői szembenéztek azzal a kérdéssel is, hogy milyen ma a nyilvánosság állapota társadalmunkban. A vitában részt vevők megítélése szerint a döntések előkészítésének, illetve megvalósításának folyamata egészében véve megfelelő nyilvánosságot kap. Legkevésbé a döntéshozatal aktusáról mondható ez el. S itt nemcsak a legfelső szintű döntésekről van szó, hanem a helyi döntésekről, elhatározásokról is, amelyekben kiváltképp szükség lenne a nyilvánosság további erősítésére. T örténelmi programunk a közösséget erősítő, az egyént kiteljesítő demokratikus viszonyok folyamatos fejlesztése, mélyítésé, erősítése. E munka teendőivel nap mint nap szembe kell néznünk, reálisan értékelve, hogy mit értünk el és mi vár még reánk. Nem gondoljuk, hogy demokráciánk tökéletes, nem tartjuk az elképzelhető demokráciák legjobbikának, de folyamatosan munkálkodunk azon — és erre buzdítja a nézőket a Szembenéző adása is —, hogy egyre jobb, korszerűbb legyen, megfeleljen a jelen fejlődés követelményeinek. Gyenes László Múltunk és jelenünk bp A beszélgetés résztvevői: (balról) Mátrai József, Girodi Tanka László, Károly, Kertész Gyula, Juscsák György, Boldvai László cs Születésnapi kerekasztal Reform és ifjúság Ma harminc esztendeje bontott zászlót a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Erre a zászlóra szocialista átalakulást, a haladást, a megújulást írták, egy politizáló, a társadalom változásaihoz igazodó ifjúsági szervezet létrehozásával. Sikerült-e lépést tartani a társadalmi igényekkel? Miként kapcsolódott-kapcsolódik programjuk az ország megújulási törekvéseihez? Ezekről a kérdésekről esett szó kerekasztal- beszélgetésünkön, amelynek résztvevői: Juscsák György, az MSZMP KB tagja, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója, Boldvai László, a KISZ Nógrád Megyei Bizottságának első titkára, Mátrai József, a Nógrád Megyei Tanács ifjúsági és sportosztályának vezetője, Girodi Károly nyugdíjas. a KISZ alapító tagja. Kertész Gyula, a Nógrádi Szénbányák művezetője, a kányási KISZ-bizottság titkára. Lenni vagy nem lenni? — Ha egyetlen évet kellene kiemelni az elmúlt harminc esztendőből, kinek melyik lenne az? GIRODI KÁROLY: — Én 1956 végét és 1957 elejét választanám, hiszen ezekben a hónapokban nem csak az ifjúsági mozgalom, hanem az egész ország számára megfogalmazódott a hamleti kérdés: lenni vagy nem lenni? Az akkori megyei DlSZ-bi- zottság gárdájából mindösz- sze hárman maradtunk ’56 végére, s láttunk hozzá az újjászervezéshez. Decemberben már volt egy kísérletünk, de a konszolidálatlan körülmények miatt ez kudarcba fulladt. Januárban újra próbálkoztunk, engem akkor kihelyeztek az öblösüveggyárba, ahol előbb hetvenen, majd nem sokkal később már 320- an léptek be a KISZ-be. Akkor ez nem csak a fiatalok ügye volt! Segítettek, agitáltak a párttagok mellett az idősebb szakik is, sőt, amikor 1957-ben engem delegáltak a moszkvai VIT-re, szinte egy emberként támogattak. Azt hiszem, a közösségi összetartozás, nyilván a történelmi okok miatt is, erősebb és tartalmasabb volt, mint manapság. MÁTRAI JÓZSEF: — Ekkor alig voltam tíz-egynéhány éves, ám én is ezt az időszakot emelném ki. Emlékszem, nyitott platós kocsin, énekelve jöttünk be a kékin- gesekkel, Szorospatakról a Piac térre, ahol vagy tizenötezer ember ünnepelte a megalakulást. Mint reményteli jövő új lehetőségét. Nem volt egyszerű akkor bekerülni a mozgalomba! Úgynevezett előkészítő tanfolyamon vettünk részt, aztán egy bizottság előtt kellett számot adnunk tanulmányi, közéleti és politikai ismereteinkről. Húszharminc százalék esett ki ezen a rostán. JUSCSÁK GYÖRGY: — Minden évnek, korszaknak megvan a maga szépsége és nehézsége, ezért is nehéz kiemelni bármelyiket. Talán 1963-at választanám: ekkor lettem az agártudományi egyetemen évfolyamtitkár, s ebben az időszakban csúcsosodtak az „ifjúsági problémák”. Ma már mosolyogni való dolog, hogy például dékáni ügy lett abból, ha egy lány bement a fiúkollégiumba. De említhetném a hosz- szú haj, a beatzene következményét is. Ezeket el kellett fogadtatni a felnőtt-társadalommal, azt a szemléletet érvényesítve, hogy ne a formaságok alapján ítéljenek meg bennünket, hanem munkánk, gondolkodásunk szerint. Elsős egyetemistaként döbbentem rá, mekkora felelősség vezetni, irányítani, képviselni. KERTÉSZ GYULA: — Nekem 1980, ekkor lettem a ménkesi KISZ-alapszervezet titkára. Igaz, csak három hónapig tartott, mert „kiemeltek” a vállalati KlSZ-bizott- sághoz. De ez a pár hónap önbizalmat, hitet adott: ma is lehet tartalmas mozgalmi munkát csinálni. Akkor szinte egy nagy bányászcsaládként dolgoztunk, gyűléseztúnk, sportoltunk. BOLDVAI LÁSZLÓ: — 1986. Ekkor részt vehettem a KISZ kongresszusán, ahol határozat született a megújulásról, egy korszerűbb, fiatalabb mozgalom megteremtéséről. Az egység nem egyformaság! — Néhány megújulási próbálkozást már megéltünk: felemás sikerekkel. Mi a garancia arra, hogy a mostani életképesebb lesz? JUSCSÁK GYÖRGY: — A reform gondolata és az ifjúság mindig is összekapcsolódott. Ez a nemzedék mindig mást, korszerűbbet akar, mint elődei. Ugyanakkor az ifjúság nem önálló réteg, formálj a-alakítj a őt a társadalmi környezet! Tehát, önmagában, egyedül nem képes „megváltani a világot”. Ám, a legkorszerűbb nézetekkel, a politika eszközeivel befolyásolhatják a reform gyorsítását. Nag.yon fontosnak tartom: ®z egység nem egyformaság! Korábban az a nézet uralkodott, hogy „egyszerre kell lépni,” ennek megfelelően az alapszervezetek szépen lemásolták az országos programokat, azt próbálták végrehajtani, ahelyett, hogy a saját fejükkel gondolkodva, az önszerveződésre, a helyi közösségi igényekre építve döntötték volna el, mit tegyenek. Most is reformer az ifjúság, mert felelősséggel viseltetik a társadalmi gondok iránt, s a hibákon változtatni akar. Ez nyilván nem egyszerű feladat. Ennek során azonban az adott munkahelyeknek, vezetőknek jóval toleránsab- baknak, segítőkészebbeknek kellene lenniük a kezdeményezések iránt. Hagyjuk őket önállóan gondolkodni, egyéniségüket kibontakoztatni! MÁTRAI JÓZSEF: — Én három nagyobb reformálási folyamatot határolok el. Az első a kezdetkor volt, amikor nagy lehetőséget kaptak az „aluliról jövő” kezdeményezések, az alapszervezetek, a közösségek. Aztán az ifjúsági határozat és a törvény megjelenése után. a hetvenes évek elején az öntevékenység, az érdekvédelem háttérbe szorult. előbbre kerültek a társadalmasítás. a szervezeti élet kérdései. Később a rétegekre való összpontosítás, s a helyi érdekek, igények jutottak újra felszínre. Érdekes jelenség: egy városi kispályás labdarúgótornára minden különösebb szervezés nélkül 110—12'0 közösség jelentkezik... Szóval, a közösségi igényeknek, spontaneitásnak a szerződés kezdeti szakaszában jóval nagyobb figyelmet kellene szentelni! Az egyik legnagyobb hibának a lakóterületi mozgalom elsorvadását tartom, hiszen a lakóhely és a szabad idő a szerveződés ideális színtere lehetne. BOLDVAI LÁSZLÓ: - Amikor a KISZ megújulását nézzük, két dolgot mindenképpen szem előtt kell tartani. Az egyik, hogy a párt ifjúsági szervezetéről, nem pedig valami független közösségről van szó. A másik a politikai, „kommunista ifjúsági” jelleg. Lényegesnek tartom, hogy a mozgalom valamennyi szinten tisztázza a hangsúlyokat, a munkamegosztásból származó teendőket. Két réteg kap ma a KISZ-ben megkülönböztetett figyelmet: a tanulóifjúság és a 18—26 éves közötti generáció. Az ő gondjaikra- bajaikra kell jobban odafigyelnünk. Ami a garanciát illeti, nem hiszem, hogy hárki is azt véli: a Jövőnk a tét! című felhívás máról holnapra megoldja minden gondunkat. Ám, azt mindenképpen szeretnénk elérni, hogy kapcsolódva a párt múlt év novemberi határozatához: cselekvésre serkentsen. Ügy látjuk, hogy a kívántnál lassúbb a kibontakozás, s ha nem változik a helyzet, súlyos problémák elé nézünk. Ennek elkerülésére szervezünk akciókat, tartunk ötletvásárokat, s egyéb rendezvényeket, ezért teszünk le a gazdasági vezetők asztalára javaslatokat. Idejében, őszintén, emberi módon — És partnernak tekintik a KIsZ-t? Komolyan veszik ezeket az ajánlásokat? — KERTÉSZ GYULA: — Sajnos, egyelőre még sokan afféle KISZ-es akciónak tekintik az egészet, amely kezdődik. tart egy kicsit, aztán elmúlik, elfelejtődik. .. Nem érzékelik tisztán, hogy most a KISZ nem csak a saját belső ügyeivel foglalkozik, hanem a környezete jobbítását akarja. — A bányászfiatalok körében különösen nem lehet könnyű ma a mozgalmi munka, hiszen ismert az ezerfős munkaerő-leépítés, a dotáció csökkentése, az átszervezések.. KERTÉSZ GYULA: — Ha ezekről idejében. őszintén, emberi módon tájékoztatnak bennünket, s mi a fiatalokat, akkor kellően tudunk érvelni, el tudjuk fogadtatni a döntés indokoltságát. Egyelőre nem ez a gyakorlat: sok a kifogás, hogy erre sincs időnk, arra sincs módunk, némely vezető pedig afféle „futókaíandnak” kezeli a KISZ-t. Ezt így nem szabad csinálni, s nekünk, KISZ-vezetőkneb el is kell követnünk mindent, hogy ne ez váljék általánossá! JUSCSÁK GYÖRGY: — Magam sem hiszek abban, hogy egyetlen felhívással megoldhatók a gondok. Az pedig óriási hiba lenne, ha meglévő problémáink eltüntetését egyedül a KISZ-esektől várnánk! Ahhoz a társadalmi környezetnek is meg kell újulnia. Nevezetesen, a gazdasági struktúraváltás akkor lehet sikeres, ha ez a felépítményben, az ideológiai, a politikai mechanizmusban is végbemegy. Meggyőződésem, hogy ebben az időszakban a KISZ-nek nem a hátul kulló- gókra, a lemaradókra kell figyelnie, hanem előretekinteni, követelményeket támasztani, újítani, kezdeményezni. Ez nyilván hibákat, vakvágányokat is eredményezhet, de a tévedés jogát, az újrakezdés lehetőségét mindenkor meg kell adnunk nekik! GIRODI KÁROLYI — Ehhez viszont az idősebbeknek többet kéne a fiatalokkal törődni. Gyakran bejárok az öblösüveggyárba, s panaszkodnak a fiatalok, hogy sokszor meg sem hallgatják őket. Jött egy fiatal mérnök, mondja alig van itt, de legszívesebben máris kilépne a gyárból... Többször beszéltem vele, győzködtem, bíztattam, mert láttam, hogy nem találja a helyét, aztán sikerült egy kis életkedvet csiholnom bele. Ma az egyik legjobb munkaerő. Szóval, több időt kellene szentelni az érzelmi nevelésre is. Maradjon örök fiatal... — Ma harmincéves a KISZ. Születésnapi szokás, hogy ilyenkor valamit kívánnak az ünnepeltnek, jó tanáccsal látják el. JUSCSÁK GYÖRGY: — Én azt kívánom, maradjon örök fiatal, keresse mindig az új utakat, higgyen a változásban, a fejlődésben. Bátran alapozzon az egyéni kezdeményezésekre, teremtsen ideális környezetet a személyiség kibontakoztatásához. Legyen önbecsülése, hite, s a szó jó értelemben vett magyarsága. Ami azt is magában foglalja, hogy a nemzet múltját méltóképpen tiszteli, becsüli értékeit, s a mindenkori lehetőségekhez idomulva igyekszik azt gyarapítani. BOLDVAI LÁSZLÓ: — Em- berközpontúbb ifjúsági mozgalmat képzelek el, amelyben a demokratizmus, a nyíltság nem csak deklaráció, hanem mindennapos gyakorlat, s amelyben a fiatalok megtalálják önmegvalósításuk lehetőségeit. . GIRODI KÁROLY: — Én azt kívánom, hogy kapjanak sokkal nagyobb bizalmat és példamutatást a felnőttektől, a párttól. KERTÉSZ GYULA: — Azt szeretném, ha az igazi közösségek szerveződésének színtere lenne, s a működés feltételeit saját maguk megteremtenék. MÁTRAI JÖZSEF: — Legyen a KISZ mindig a tömegeké, segítse politikánk megvalósulását. De jusson idejük, energiájuk, arra is, hogy egészségesebb, jobb fizikai erőnlétű nemzedékből kovácsolod jón össze a mozgalom. És még egy kívánság: harminc év múlva ugyanígy beszélgethessünk a megújulás lehetőségeiről! Tanka László NÓGRÁD — 1987. március 21., szombat 7
