Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

I

Kisvárosi vállalkozás a művelődésért

„Ha a szocializmust valódi közösségi társadalomnak fogom fel, aho'. az embeiek belső indítékából származó, személyes elhatározást is tükröző közösségek jönnek létre és intézményesülnek, akkor annál inkább szocialista, minél több ilyen egyesület létezik.”

A Hazafias Népfront főtitkárának, Pozsgay Imrének szavait mottóként idézték a hatvani közművelődési egyesület létrehozói, amikor városi felhívásukat megfogalmazták. Könyvtárosok, pedagógusok, orvosok, munkások, a várospolitika tevékeny szervezői nem rendkívüli feladatra vállalkoztak, csupán arra, hogy egy olyan közművelődési egyesületet hozzanak létre, amelynek tagjai — önfenntartó módon — közös elhatározás és demokratikus döntés alapján szervezik meg saját művelődésüket és szórakozásukat.

Hatvan, mint ahogyan nevében is viseli, mindössze egyórányira, hatvan kilométernyire fekszik a fővárostól. Emlékszem arra az időre is, amikor nem is oly régen a városi könyvtár és a művelődési ház színházi autóbuszokat indított egy-egy jeles fővárosi színpadi bemutató megtekintésére A kezdeményezőknek soha nem volt gondjuk, az út sohasem végződött ráfizetéssel. Diákok, tanárok, szülők, a könyvtár ás a művelődési ház látogatóinak sokasága időben megküzdött azért, hogy személyes irodalmi, színészi élményhez jusson, amelyet nem pótolhat sem a mozi, sem a televíziós bemutatás.

A város közművelődési szakemberei úgy vélték, ennél többet, a korábbinál mást, sokrétűbb művelődéspolitikát kell teremteni. Így kívánják mindazok, akik a lokálpatriotizmus szellemében lakó. és munkahelyüknek, művelődési, szórakozási igényeik centrumának tekintik a vonzó, de mégis távol* fővárossal szemben Hatvant.

A városi közművelődési egyesület vezetői nem titkolják, hogy a művelődés közintézményei felszereltségüket, otthonosságukat tekintve, valójában szegényesek. A lakosság, a munkahelyi közösségek igényei azonban túlnőnek e korlátozott lehetőségeken, az egyesület létrehozásával rendszeres

8 NŰGRÁD - 1987. március 21., szombat

fórumot kívánnak teremteni a településfejlesztő közgondolkodásnak, az alkotó munka nyilvánosságának, a kisvárosi szellemi élet fejlődésének, további gyarapodásának.

Hatvanban a városi könyvtár már évek óta nem csupán egyszerű kölcsönzőhely. Talán ezért sem véletlen, hogy az egyesület épp itt talált otthonra. A felkínált program pedig: számítástechnikai tanfolyam, videoklub, jogi, egészség- ügyi és pszichológiai tanácsadás, egy-egy tájegység művelődéstörténetének közös felkutatása, a várospolitika szolgálata és rendszeres tájékoztatás a településfejlesztésről, művészeti viták, kamarahangversenyek, a könyvbarátkör területi rendezvényei, találkozások írókkal, kiadói szerkesztőkkel az olvasásnépszerűsítés szolgálatában, és természetesen változatlanul színházi látogatások is.

Talán joggal kérdezheti bárki: mindez miből és kiknek? Az egyesület a városé, annak reális igényeit a tagság szavazza meg közös elhatározással. A költségeket ők és a vállalkozással szimpatizáló vállalatok, intézmények, üzemek fedezik, így az egy szervezetre, intézményre jutó pénzügyi teher elviselhető.

Üzem, vállalat, oktatási intézmény, művelődési ház, könyvtár és politikai tömegszervezet egyöntetűen hiszi és vallja, hogy a művelődés demokratizmusának feltételeit megteremtve, a város jövőjét is megalapozhatják. Nem egymástól függetlenül, egymással párhuzamosan kovácsolgat- ják terveiket, hanem együtt és felelősséggel hiszik azt, hogy az egyén, a család boldogulásának, a jó munkahelyi közérzetnek egyik alapvető féltétele, ha minden állampolgár gondolkodásában a művelődés igénnyé, szükségletté válik, és ehhez testközelben minden létező és szükséges eszközt meg kell teremteni.

Hogyan is mondta Lukács György? „...az ember, akár akarja, akár nem, akár elismeri, akár nem, a közéletnek is része és résztvevője. Minden olyan mozgalom és elmélet tehát, amely ezt letagadja, a személyiségnek mindazoknak a lehetőségeit és képességeit, amelyek csupán a közéleti tevékenységben bontakozhatnak ki, mesterségesen és erőszakosan kiirtja.”

M. L

A népi irodalom két alapműve

— új kiadásban

Szabó Zoltán: A tardi helyzet, Cifra

Az utóbbi időben örvendetesen megszaporodtak különböző kiadóknál a reprint- kiadások. Ezek könyvkiadásunk több alapvető hiányosságát is pótolják, s főként olyan alapműveknek a nem- izeti tudatba való szervesebb beépülését teszik lehetővé, amelyek eddig főként csak szűk szakmai körökben vol- itak ismertek. Többségükben ugyanis olyan könyvritkaságokról van szó, amelyeket ma már antikváriumokban sem lelhetünk föl s a nagy (könyvtáraknak is legféltettebb ritkaságai közé tartoznak.

A gyarapodó példák közül elég, ha csak a Gazda István által szerkesztett Tudomány- tár-sorozatra utalunk. A Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozatában, en-c'y 1984-ben indult a töb- fo' között olyan könyvritkaságok új, bővített kiadásai láttak napvilágot, mint például Soltész—Szinyei: Ógörög—magyar szótár, az 1875- ös, s eddig egyetlen ógörög— magyar nagyszótár utánnyomása, Bodor—Gazda: Magyarország honismereti irodalma 1527—1944, ami a hely- történészek, történelemtanárok egyik legfontosabb kézikönyve. a Magyar család- történeti és címertani irodalom 1561—1944, Fir/,áczy Ernő neveléstörténeti kötetei, Gulyás Pál: A bibliográfia kézikönyve, Karácsonyi János: ’Magyar egyháztörténet, Szent- 'pétery Imre: A kronológia ’kézikönyve, többek között a keresztény, a mohamedán, a török és a zsidó naptár elemzésével, hogy csak néhányat említsünk a folyamatosan gyarapodó sorozat darabjai közül. E kiadványok elsősorban a könyvtárak, tudományos műhelyek érdeklődésére tartanak számot, de az úgynevezett művelt nagyközönség is haszonnal forgathatja őket. Mindenekelőtt azok, akik egy-egy tudomány iránt mélyebben érdeklődnek s nem elégszenek meg az újabb, de gyakran felületesebb mai publikációkkal az adott témakörben.

Más szempontból hasonlóan izgalmasnak ígérkezik a Kossuth Könyvkiadónak az Akadémia Kiadóval és a Magvető Könyvkiadóval 1986-ban indított sorozata, amelyben ..a magyar népfrontmozgalom — s tágabb értelemben a baloldali politikai-szellemi Irányzatok — legfontosabb eseményeinek, fordulóinak dokumentumait, legjelentősebb sajtóorgánumait, publikációit jelenteti meg újra”. Terv szerint, egy évtizeden át évente három-négy kötetet adnak ki az 1935—1945 közötti idő szociográfiáiból, irodalmi antológiáiból, sajtóvitáiból, egyéb dokumentumaiból fakszimile kiadásban, természetesen eredeti, szöveghű formájukban.

Tavaly a népi irodalom két alapmunkája, Szabó Zoltán A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság látott így ismét napvilágot, egy kötetben. Mindkét mű közismert és sokat idézett, előbbi 1936-ban, utóbbi 1938-ban jelent meg Cserépfalvi kiadásában. Ismételt megjelentetése lehetővé teszi, hogy most azok az olvasók is megismerkedjenek a népi irodalom e két fontos szociográfiájával, akiknek eddig erre nem volt módjuk vagy indíttatásuk.

Szabó Zoltán (1912—1984) a népi mozgalom képviselői közé tartozott. írói munkásságát enrgrác:óban fejezte be, ahol mindenekelőtt a mozgalom eszményeinek őrzésére vállalkozott. Már a progresz- szív szellemű főiskolai ifjúsági mozgalmakban is részt vett, folyóiratot, lapot szerkesztett. ő gondozta 1940-ben a Szellemi Honvédelem Naptára című kiadványt, ami az antifasiszta szellemi ellenállás egyik fontos dokumentuma volt. Publicisztikájában síkras7állt a nemzeti függetlenségért, erőteljesen szorgalmazta a szociális reformokat, a semleges külpolitikai irányzat fenntartását. A falukutató mozgalom egyik reprezentáns képviselőjének számított, a paraszti nyomorúság szociográfusaként. E műfajban tudományos igénynyel dolgozott, két szóban forgó műve is mindenekelőtt az értelmiségi közvélemény mozgósítását, a politika ilyen irányú befolyásolását tűzte ki célul, a közelgő háború árnyékában. 1945 után aktív szerepet vállalt az újjáformálódó hazai közéletben, a később bekövetkezett politikai események következtében azonban 1949-ben emigrációba vonult. 1951—1974 között a Szabad Európa Rádió munkatársaként az angol kulturális élet ismertetését látta el, s a nyugati magyar irodalmi élet szervezésében vett részt. Elsősorban a népi író- mozgalom elemzését végezte el, e mozgalom eszmei megoszlását is magas színvonalon vizsgálva. A mozgalom „jobb-” és „bal”-szárnyával szemben az úgynevezett „harmadik út”-at tartotta a legfőbb szellemi eredménynek.

A Magyarország felfedezése sorozatban megjelent Cifra nyomorúság, amely A Cserhát, Mátra, Bükk földje és

nyomorúság

népe alcímmel s 30 fényképfelvétellel látott napvilágot, a háború árnyékában hatásosan ösztönözve sürgető társadalompolitikai feladatok, mindenekelőtt szociális reformok megoldására, bár éppen az Utóhang-ban már kifejezést ad kétségeinek is: „Nem bizonyos, hogy a jövőben lehet-e szólni azokról a hibákról, melyek e népet odajuttatták, ahol van, s nem bizonyos, hogy el lehet majd még mondani akár csak azt is, hogy hová jutott.” S bár a szerző itt utal arra is, hogy művét inkább csak félbeszakította, semmint befejezte, a Cifra nyomorúság, az író utolsó szociográfiai vállalkozása a korszak legfelelősebb művei közé tartozik. S miként Huszár Tibor az új kiadás Utószó címmel csatolt tanulmányában utal rá, rendkívül sok eredeti eredményt egyesít az irodalmi látásmód ellenére szociológiai szempontból is. Amint azt a többi között megjegyzi: „S ugyanakkor Szabó e művében legnyilvánvalóbb az a szándék, hogy a vizsgált és ábrázolt világ jelenségeit »típusok és törvényszerűségek szerint« lássa és láttassa... abban is különbözik a korszak más szociográfiai műveitől, hogy figyelmét nem kizárólag a parasztságra — vagya parasztsággal közvetlen kapcsolatban lévő rétegekre — összpontosítja. A magyar szociográfiai irodalomban 1938- ban teljesen új színfoltot jelent a bányamunkásság hármas rétegeződésének ábrázolása.” Továbbá: „A Cifra nyomorúság középosztállyal — értelmiséggel — foglalkozó fejezete talán a legár- nyaltabb társadalomrajz, amely a vidéki (tehát nemcsak a falun élő) értelmiségiekről ránk maradt.”

A Nógrádban élők számára az általános érvényű értékeken kívül természetesen fokozott érdeklődésre tart számot az, hogy a Cifra nyomorúság palócföldön született, a palócföldről szójakor aktuális kérdéseit itt veti föl. A táj és nép, a parasztok, a munkások, az értelmiségiek, a városok, a falvak — köztük Balasagyarmat és Salgótarján — kitűnő leírása az új nemzedékek számára is hozzájárul a múlt mélyebb megismeréséhez, a mának is szóló aktuális tanulságok megfogalmazásához.

(Akadémia, Kossuth, Magvető, Budapest, 1986)

T. E.

Az Arany János utcától Stockholmig

7sz-jogtanácsosból poéta

— Éppen húsz esztendeje vetettem papírra az első sorokat — mondja rezignált mosollyal.

Irodalomóra Mikszáthtal

A véletlen és egy irodalomértő közös ismerős jóvoltából találkoztam a salgótarjáni Lőrinczy Istvánnal, akinek a versek világa, a költészet nemcsak olvasnivalót jelent...

Az Arany János úti tömbház második emeletén nyitja ajtaját, s invitál beljebb a nappali otthon .melegébe. Életéről faggatnám, de nem pazarolja a szavakat:

— Derecskén születtem 1936-ban. Egyetemre jártam, jogász lettem. A Hajdúságból Heves megyébe kerültem, s másfél évtizede már, hogy Salgótarjánban leltem otthonra. Termelőszövetkezeti jogtanácsosként dolgoztam, míg tehettem, de a kényszerű rehabilitáció több éve lakásom falai közé szorít.

Tőmondatai mögé nem kutakodom; tekintetéből látni, nem a kitárulkozós fajtából való. Köröttünk könyvek. A falakon egyetlen kép vonzza a szemlélődő tekintetét. A rajzon leányfej, mögötte felkiáltójelként a föld magva felé erőszakosan, megállíthatatlanul törtető atombomba. A keretbe foglalt mementó címe: Ildikó és az atombomba. A kép jobb alsó sarkában Szász Endrének a szignója. Házigazdám pillantása az envémet pásztázza s halk szóval r’aszt a jelenbe: — Hasonló című versemhez készítette a mester.

— Mióta ír verseket?

A poéta sorai az ember kötődéséről vallanak: múltunkhoz, históriánk és lite- ratúránk nagyjaihoz, ugvan- akkor érzékenyen reagál a mindennapok jelzéseire S a merész képalkotó fantáziáról, a sűrítés igényéről valló költemények maradandó élményekkel gazdagítják az olvasót.

— Az alkotás utóéletében válik teljessé, ha eljut a befogadókhoz, amikor általuk is megélhető valósággá, továbbgondolható élménnyé válik. .. Ehhez pedig a verseknek megjelenése szükségeltetik. Hol publikált eddig?

— A Hajdú-Bihari Naplóban először, majd a Heves Megyei Népújság és a Hevesi Szemle közölte írásaimat, utóbbi máig rendszeresen. Salgótarjánba kerülvén a NÓGRÁD és a Palócföld volt patrónusom.

Alkotásai iránt érdeklődik a pécsi Bóbita bábegyüttes, a kaposvári színháznál egy- felvonásosai vannak, s a képi elképzelések szürrealista megfogalmazása Seregi László koreográfus képzeletét is felvillanyozták. A múlt év decemberében pedig a svéd rádió zenés estje is Lőrinczy István nevét sugározta az éterbe: Rózsa Pál a nemzetközi hírű zeneszerző kamara- kantátát komponált az Indián legenda című verséhez, amelyet Maros Miklós ének- együttese adott elő a stockholmi rádióban.

Az Arany János úti poéta csendes erőfeszítéseket tesz, hogy „önmegvalósító” munkájának dokumentuma napvilágot láthasson. Az egyik budapesti kiadó decemberre ígérte első kötetének megjelenését. s akkor talán többen is megismerkedhetünk a költővel.

Tuza Katalin

— Miért?

— Jólesik papírra vetni gondolataimat, s megosztani másokkal.

Többféle műfajjal is próbálkozik: ír prózát, filmforgatókönyvet, kamaradarabokat. de a balett-, báb-, és pantomimművészet is foglalkoztatja az írás szintjén.

— Melyik műfaj a legkedvesebb?

— A versek nemcsak olvasóként, költőként is legközelebb állnak hozzám.

— Dantei értelemben akkoriban ön elérte már az „emberélet útjának felét”, hivatása volt... Mi késztette hát, hogy rímeket faragjon?

— A művészetek világa — zene, képzőművészet és az irodalom — mindig vonzott. Mint az emberek többségében, bennem is rejtőzködött valami. Az írást választottam a kifejezés eszközéül.

A balassagyarmati Palóc Múzeumban levő Mikszáth- szobát az író születésének 140 évfordulója alkalmából a megszokottnál több érdeklődő keresi fel. Diákok, irodalombarátok teszik ki a látogatók többségét, újra megismerni a kiállított dokumentumokat, a berendezési tárgyakat, művészeti alkotásokat, amelyek az írót, korát, alkotásait idézik. Képünkön a balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskola hetedikes diákjainak látogatását örökítettük meg, akik rendhagyó irodalomóra keretében gyűjtenek élményanyagot tanulmányaikhoz.

— kulcsár —