Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
„ Kezdjünk új életet!" Társadalmi összefogással az egészségvédelemért G yermekkori barátom hívott fel a minap. Újabban valami nem stimmel körülöttem — panaszolta. — Nem megy úgy a tanítás, mint régen. Fáradok, idegeskedem. Nincs türelmem a családhoz, nincs nyugová- som se otthon, se a munkahelyen. Múló állapot — vigasztaltam —, bizonyára túlhajtottad magad, próbálj lazítani, kikapcsolni egy időre. Nem érted? — fájlalta — Önmagámmal nem vagyok szinkronban, a közérzetem pocsék egyfolytában. Jó közérzetre mindnyájunknak szüksége van (vagy lenne). Ám a testi-lelki harmónia soktényezős képlet, s mi, a századvég bonyolult kapcsolatrendszerében vergődő emberek, nehezen találunk mértéket jóban is, rosszban is. Válsághangulatok uralkodnak rajtunk, konfliktusok csápja tart fogva bennünket, borzolja kedélyünket, feszíti idegrendszerünket. Végtelen vágtába fogtunk, hogy utolérjünk másokat __ Az elfára dok, a kiútkeresők egyre többen vannak. Ezért is van szükség mindinkább a lelki egyensúly megóvását, a testi, szellemi jólétet segítő mentálhigiénés munkára. Salgótarjánban nem újkele- tűek a pszichológiai és kapcsolatlélektani szolgáltatások. A József Attila Művelődés; Központ a közművelődés oldaláról sorakoztatja föl érveit és elképzeléseit, keres és talál partnereket az ügy számára. A társadalmi beilleszkedési zavarok olyan megnyilvánulásai, mint az alkoholizmus, a narkománia, a bűnözés, önpusztítás az illetékes intézményrendszerek hatáskörébe tartozóak. A személyiségzavarokat azonban ■még megelőzően orvosolhatja a pszichológiai tanácsadó, valamint az önmegismerés, a személyiségfejlesztés csoportos, közösségi formája. — A gyermek- és ifjúságvédő intézet vizsgálati csoportját vezetem a megyeszékhelyen. — Beszélgetőpartnerem, Prókay Judit aktív résztvevője volt a művelődési központ által szervezett önismereti csoportnak, valamint a személyiségfejlődés zavarait taglaló kurzusnak. — A tanfolyam számomra kettős tanulsággal zárult. Ahhoz, hogy a környezetemben egyenrangú félként oldódjak fel, először önmagámmal kell „egálba” jönnöm. Feltétlenül igaz a mondás: „Aki nem szereti önmagát, nem szerethet másokat sem.” Rájöttem arra, hogy az életvezetésemen egyedül én változtathatok. A szorongások, az indokolatlan félelmek nemhogy megoldanák a problémákat, ellenkezőleg, újabb látszatproblémákba sodorhatnak. Nincs recept az „önvédelemre”, de segítő gyakorlatok, kellő akaraterővel párosulva, javíthatják a készséget a toleránsabb, fegyelmezettebb létre. Tíz-tizenkét vadidegen felnőtt egy teremben. Kezdetben bizalmatlanok. Szemlesütve fürkészik egymást, szégyellve is, vállalva is a közös feszültség béklyóját. A foglalkozást vezető szakember szituációs játékra tesz javaslatot. Tőle, mint előadótól, a jelenlevők boldogságot, békét, egészséget vásárolhatnak. Ki mivel fizet? Miről mond le? Mit áldoz fel? Sorjáznak a rossz tulajdonságok, ám hamarosan kiderül: aki keveset vet. az az aratásnál sem dúskál. Vagyis csak annyit várhatunk másoktól, amenv- nyit mi nyújtunk önmagunkból. Se többet, se kevesebbet. Miért várjuk X-től, Y-tól, hogy hozzánk megértő, velünk elnéző legyen, amikor lelki nyavajáink bilincsébe zárva, képtelenek vagyunk mások húrjára hangolódni? Lengyel Katalin a megyei ideggondozó intézetben dolgozik, ápolónő. Hivatásából eredően, a „segítő foglalkozásúak” körébe tartozik; a pszichokultúrás ismereteket magánemberként és egészség- ügvisként is kamatoztatni tudja. — Azt a fajta, közösségben végzett személyiségfejlesztést, amellyel föllazíthatok a vélt, vagy valós gátlások, és kiteljesedhet, normalizálódhat a mindennapok kapcsolatrendszere, nemcsak orvosoknak, pedagógusoknak, népművelőknek kellene pártfogolniuk. Hisz egyelőre, ők azok, akik felkarolják, népszerűsítik a csoportterápiát, az egyes egyén gyógyulását a közösség által. Sőt, nem ártana már általános iskolában, akár rendhagyó osztályfőnöki órák Beiratkozás az általános iskolákba Az oktatási törvény és az új tankötelezettségi rendelet alapján az 1987/88-as tanévre már új módon történik gz általános iskolai beiratkozás. Mint azt a Művelődési Minisztériumban elmondták, ennek célja, hogy a gyermekek fejlettségüknek, testi, szellemi érettségüknek a leginkább megfelelő időpontban lépjenek az első osztályba. A törvény értelmében tehát ez idén azok a gyermekek lesznek tankötelesek, akik 1981. május 31-ig születtek; ha ezt az óvoda véleménye — a folyamatos megfigyelés alapján — megerősíti. A június 1. és szeptember 30. között születettek a szülők kérésére szintén iskolába léphetnek, amennyiben ezzel az óvoda szakvéleménye megegyezik. Abban az esetben, ha a szakvélemény és a szülők kérése között eltérés van, a szülőknek a nevelési tanácsadó véleményét kell kérni. Az október 1. és december 31. közötti születésű gyermekek beiskolázása csak rendkívül indokolt esetben lehetséges — ehhez ugyancsak a nevelési tanácsadó véleményét kérik. A beiskolázás napját — 1987. március 1. és április 30. között — a fővárosi, illetve a megyei tanácsok művfelődési osztályai határozzák meg, s ennek pontos időpontját a szokásos módon és időben közlik. Budapesten az új első osztályosok beiratása április 23-én és 24-én lesz. Az óvodavezetők a beiratkozást megélőzően 6—8 héttel adják át a szülőknek a gyermek fejlettségét tanúsító szak- véleményt. Ez — a rendszeres orvosi vizsgálat, valamint a folyamatos megfigyelés alapján — javasolhatja a gyermek felvételét az általános iskola első évfolyamába, vagy egyéves további óvodai nevelését, vagy részvételét a nevelési tanácsadó, illetve szakértői bizottság vizsgálatán. A lezajlott vizsgálatok alapján elkészült véleményt a nevelési tanácsadók a beira- tás előtt időben megküldik a szülőknek. A körzeti általános iskola nem utasíthatja el azoknak a felvételét, akiknek beiskolázását az óvoda, illetve a nevelési tanácsadó javasolja, függetlenül attól, hogy a gyermek a hatodik életévét az adott év május 31-ig vagy június 1. és december 31. között tölti be. Az új gyakorlat tehát szükségtelenné teszi az iskolák által korábban szervezett úgynevezett iskolaérettségi vizsgálatokat. Természetesen a szülő kérheti a gyermek felvételét más iskolába is: ennek teljesítése azonban az adott intézmények lehetőségeitől függ. Azon gyermekek érettségét, akik nem jártak óvodába, illetve iskolai életmódra előkészítő foglalkozásra, szintén a nevelési tanácsadó szakvéleménye határozza meg. (MTI) 4 NÓGRÁD - 1987. február 21.. szombat keretében megtanítani a fiatalokat önfegyelemre, önkontrollra, hogy könnyebben, felkészültebben, lelkiekben edzettebben indulhassanak harcba a hétköznapok konfliktusai ellen. — Hogy elfogadhatóbbak, értékesebbek legyünk önmagunk, szűkebb és tágabb közösségünk számára, meg kell tanulnunk sérülésmentesen kilábalni a konfliktushelyzetekből és mások számára mindehhez segítséget nyújtani. — Bodonyi Anikó, a József Attila Művelődési Központ főmunkatársa, a megyei mentálhigiénés mozgalom egyik úttörője az egészségnevelés további terveiről tájékoztat. — A már bevált formákon túl igyekszünk az aktuális igények elébe menni, s a leggyakoribb szenvedélybetegségek, személyiségzavarok, „népbetegségek” megelőzésére, illetve orvoslására módot találni. A fentiek szellemében hirdettük meg a dohányzásról leszoktató, a testsúlycsökkentő tanfolyamokat, s az autogén tréninget. Az előkészítés stádiumában van a dr. Buda Béla vezette szexuális ismereteket és társkapcsolati kérdéseket érintő, filmsorozattal egybekötött szabadegyetem, elsősorban a fiatalabb korosztály részére. A túlzott gyógyszerfogyasztás sajnos országos jelenség. Ennek következményeire is szeretnénk felhívni a lakosság figyelmét. Indítunk továbbá egy komplex sorozatot „Az ember és a természet” címmel, amelynek témái a természetes gyógymódok, a természeti értékek és védelmük köré csoportosulnak. Az említett programok egyébként a gyermekektől a nyugdíjasokig, valamennyi korosztálynak ajánlottak: ki- ki elraktározhatja magának a szükséges információkat, tanácsokat. Folytatjuk azokat a képző, továbbképző tanfolyamokat, amelyen azok, akik emberekkel foglalkoznak — például népművelők, pedagógusok, pszichológusok, üzemi vezetők — magas szintű elméleti és gyakorlati ismeretekre tehetnek szert. Mindezeket a társadalmi és tömegszervezetekkel, egészség- ügyi, oktatási intézményekkel együttműködve valósítjuk meg. S hogy az egészségvédelem közművelődési formái Nógrád megyében egyre eredményesebbek, azt mi sem bizonyítja fényesebben, mint az a jelentős anyagi támogatás, amellyel a megyei alkoholizmus ellen bizottság, az Országos Közművelődési Tanács és a KISZ Központi Bizottsága segíti a mentálhigiénés munkát. Azt a munkát, amely a rászoruló embert a korábbinál magasabb önismerethez juttatja, s életmódját pozitívan befolyásolja, hogy ezzel szűkebb és tágabb közösségében, jobban megtalálja helyét. Vaszari Erika Malvinát, egy rendkívül gazdag udvari szállítónak, a co- mendador barátjának szépséges leányát már régtől León- ciónak szánták, a két család egyetértésével. A comendador családjával együtt ellátogatott a királyi udvarba. A fiatalok meglátták egymást, szerelemre lobbantak, s összeházasodtak. Az egész egy pillanat műve volt. Nem sokkal az esküvő után Leóncio váratlanul elveszítette édesanyját. Ez a jólelkű, tiszteletre méltó asszony nem sok boldogságra lelt házaséletében. Hideg és kemény szívű férje érzéketlen maradt a házastársi kapcsolat szent és tiszta gyönyörűségeivel szemben, s kicsapongásaival, züllöttségével napról napra gyötörte felesége szívét. Mintegy a csapások betetőzékesént az asszony sorra elveszítette gyermekeit; egyedül Leóncio maradt meg neki. Legfőképp azon bánkódott, miért nem hagyott meg neki az Űr legalább egy leánygyermeket, aki társa és vigasza lehetett volna szomorú öregségében. Az elszenvedett szerencsétlenségekért Ä Z'ZI Labor Salgótarjánban Nekik, értük, velük... Ilyen rövid idő alatt, ekkora sikert kevés együttes mondhat a magáénak. Platinalemez, „Az év együttese” cím, tévéfelvételek, zsúfolásig töltött koncerttermek... Salgótarjánban is szinte órák alatt szétkapkodták a jegyeket, s kissé fáradtan bár, de megérkezett a zenekar is. — Két előadásunk volt ma a Planetáriumban, meg hát a koncertkörút... — mondja bent az öltözőben Janicsák István, az együttes énekese, vezetője. Közben zenésztársai érkeznek, az ORI-képviselő kávét hoz, mások lemezeket szeretnének dedikáltatni. Janicsák pedig szeretne pihenni egyet a koncert előtt. Persze, ez lehetetlen. — Ha már a pihenésről van szó... mondjuk, másfél évvel ezelőtt, legszebb álmaidban előjöttek-e hasonló sikerek, mint amelyek a Z’ZI Labor immár százhuszon-vala- hányadik koncertjét kíséri? — Nem, nem ekkora sikerre legmerészebb álmaimban sem gondoltam! — Vannak, akik olcsó sikernek nevezik, mondván, elmegy a zenekar a közönség felé... — Hát, hogy a fenébe ne a közönség felé mennénk el?! Nekik játsszunk, értük játsz- szunk, velük játsszunk. Azt akarjuk, hogy minél többen szeressék a muzsikánkat, minél többen énekeljék dalainkat, s minél többen „átvegyék” ezt a fajta életszemléletet. Én csak jó és rossz zenét ismerek, s nem is hiszem, hogy a mi számainkat valamelyik műfaji skatulyába be lehetne szorítani. Mi ezekkel a dalokkal egyfajta életszemléletet is adni szeretnénk: kis életvidámságot, kedvet „túltenni magunkat” a mindennapi gondokon ... szatirikus, groteszk hangvételben, ugyanakkor igényes zenével, soksok ötlettel párosított nótákat készítünk. Őszintén szólva, unjuk már a spk siránkozást, az érzelemtől csöpögő számokat, s a tapasztalat azt mutatja, jelentős igény van a mi életérzésünkre, amelyet természetesen dalokban-dalla- mokban adunk elő. — Ám, azt mondják ezek a „siránkbzók”, hogy könnyű a Rolling Stones tollaival ékeskedni. — Erre csak azt tudom válaszolni, hogy ki-ki próbálja meg, milyen „könnyű” egy- egy külföldi slágert feldolgozni! Föntebb egy emelettel, az asszonyok készülődnek, ők kezdik a műsort. Ó, dehogy izgulnak, hiszen 1965 óta rendszeresen fellépnek, szerepeltek már a rádióban, a tévében, miniszteri kitüntetést kaptak. Szóval, jólmenő asszonykórusként énekelgettek, mígnem Pataki István, a vezetőjük összefutott Jani- csákkal, aki azt mondta: kéne három jányka, vokált énekelni. A kórus pedig úgy döntött, vagy mind a tizenegyen vagy egy se’! Juliska néni, a kórus helyettes vezetője, polgári nevén Czene Gyuláné, maga a megtestesült jóság, kedves, szerény asszony. Elmondja, hogy valamennyien dolgoznak, többségük betanított munkát végez. — Én például takarítok a tanácson — jegyzi meg. — Hát, ahogy a koncertprogramot ismerem, bejárják az országot, szóval, nagy rend nem lehet azon a tanácson ... — Elvégzem én a munkám, de amikor fellépünk, akkor elengednek, fizetett távollétet kapunk erre az időre. — Ha nem akar. ne válaszoljon: meglehet ebből élni? Mennyit kapnak például a ma esti fellépésért? — Nem a pénzért csináljuk, hanem, mert szeretjük. Különben háromszáz forintot kapunk fejenként. — És a falu? A család? „Az ember” mit szól otthon a nagy népszerűséghez? — Eleinte voltak megjegyzések, hogy ejnye már, mire adtuk a fejünket, most meg már büszkék ránk a veres- egyháziak. Sokan szeretnének beállni a kórusba! A család? Nézze, mi parasztok vagyunk, gazdálkodunk otthon. Amikor távol vagyok, az uram gondozza az állatokat, takarít, főz, mindent megcsinál a ház körül. Aztán, ha vége a koncertnek, s olyan közel vagyunk, mint Salgótarján, akkor beülünk a kisbuszba, aztán irány haza! Tudja, most is jólesik majd a műsor végén útrakelni... • ir Néhány perc múlva fölcsendül a nyitószám. Bevonulnak az asszonyok libasorban, kék kötényben, bájos tipegővel, sűrűn hímzett pruszlikkal, rakott szoknyákban. Majd fölbőgnek a gitárok, dob perdül, fúvósok tra- tatáznak, harmonika szól, s a hangszórók profi minőségben ontják a dallamokat. Fáradtságnak, „honvágynak” csöppnyi jele sincs. A háromesztendős Gergőnek az apu nyakában, a hatvánkét esztendős Bözsikének fönt a tizennegyedik sorban, egyaránt tapsra lendül a keze, amikor az énekes elkezdi: Engem ne sirass már, szívem nem erre vágyik... (T. L.) Képek: Bábel László Üjiáalkult az országos cigánytanács A megyénkben és a fővárosban megtartott választások alapján, újjáalakult a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működő országos cigánytanács. A testület jelenleg 27 tagú, de határozat született arra, hogy a azonban mintha némi kárpótlást akart volna nyújtani neki a sors egy törékeny kis teremtmény képében, aki valamiképpen mégis kitöltötte az űrt jóságos 'és gyengéd szívében, s akinek hála, az otthon, amelyben az asszony egyhangú és unalmas napjait pergette, egy kicsit kevésbé szomorúvá, kevésbé magányossá változott. Született ugyanis az udvarházban egy kis rabszolgalány, aki kecsességével, bájával, életrevalóságával már a bölcsőben magára vonta a jóságos öreg hölgy figyelmét és gondoskodását. közeljövőben még további cigány és nem cigány származású tagokkal bővítik a létszámot. Az országos cigánytanács a magyarországi cigányság érdekképviseletét látja el, megbízatása a Hazafias Népfront (6.) Isaura egy csinos mulatt asszony gyermeke volt, aki hosszú időn keresztül szolgálta a comendador feleségét, mint annak legkedvesebb kísérője és bizalmas cselédje. A comendador, ez a gátlástalan ember, aki úgy tekintett rabszolganőire, mint személyes háremének tagjaira, epekedő bujaságában szemet vetett a bájos cselédlányra. Az sokáig ellenállt a férfi durva erősködésének, végül azonban engednie kellett a fenyegetéseknek és az erőszaknak. Ez a visszataszító és durva viselkedés nem ■áradhatott sokáig rejtve IX. kongresszusáig szól. A tanács új vezetőségének elnöke Szirtesi Zoltán (Szeged); alelnökei Forgács Gyula (Szombathely), Lakatos László (Encs), Orsós Jakab (Gellén- háza), titkár Mezei István (Budapest). erényes felesége szeme előtt, s az asszonyban halálos undor támadt, mikor rájött az esetre. Az asszony vad és keserű szemrehányásai meghátráláskésztették a comendadort, aki többé nem merészelt erőszakoskodni szerencsétlen rabszolganőjével. Semmilyen módon nem sikerült azonban eloszlatnia azt a mérhetetlen utálkozást, ami a rabnőben ébredt iránta. A férfit feldühítette ez az állhatatosság, s romlott szívében megérlelődött az elhatározás, hogy a legdurvább és legaljasabb módon áll bosszút rabszolgáján: kegyetlen robotoltatással és büntetésekkel. A házból a rabszolgaszállásra száműzte őt. A könnyű és finom szolgálatok helyébe az ültetvényeken végzett nehéz munka lépett. A gazda lelkére kötötte intézőjének: se a durva munkát, se büntetést ne sajnálja a szerencsétlentől. Az intéző azonban egy jólelkű, férfiereje teljében levő portugál volt, akiből nem veszett úgy ki a jó érzés, mint gazdájából. (Folytatjuk) BERNARDO GUIHARAES 3iauza, a tabizőltyanő
