Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
\ Téli csendélet Diósjenőn Élénkülő versenytárgyalások öt éve már, hogy az állami és tanácsi pénzekből finanszírozott beruházásokra a megredelőknek versenytárgyaláson kell kiválasztaniuk a legalkalmasabb vállalkozót. A piaci hatások érvényesítése az építőiparban gyökeres változásokat hozott, és természetesen olyan reakciókat is kiváltott. amelyeket időnként újra kell jogszabályi keretbe foglalni. Ezt tette nemrégiben a Minisztertanács is, és márciustól kezdődően némileg módosította a vállalkozással és a szállítási szerződéssel kapcsolatos versenytárgyalásról szóló, 1982. évi rendeletét. Az elmúlt időszakban kiderült, hogy a versenyhelyzet jól szolgálta az igényes partnerkapcsolatok kialakítását és a piaci viszonyok jobb áttekinthetőségét. A módosított szabályokkal még egyértelműbbé kell tenni a megrendelők és a vállalkozók számára piaci helyzetüket, szerepüket, jogkörüket. A változások egyik legfontosabbika, hogy márciustól a versenytárgyalási felhívást nem az Árszabályozás és Termékforgalmazás című kiadványban, hanem rendszeresen egy országos napilapban kell közzétenni. Ez nem pusztán elvi kérdés, hanem a gyors átfutás révén biztonságosabb lehet a pályázók felkészülése. Annál is inkább, mert attól kezdve egy szakértőbizottság lektorálja a beérkezett felhívásokat, és őrködik azon, hogy ne jelenjen meg félreérthető, semmitmondó szakmailag helytelen vagy megalapozatlan közlemény. Lektorálásuk azt is biztosítja, hogy a beruházók ne közölhessenek olyan felhívást, amelyre a felkészüléshez nem áll rendelkezésre minimálisan 60 nap, szállítási szerződések esetében 30 nap. Változatlanul fontos szempont a verseny tisztaságának, a pályázók esélyegyenlőségének védelme. Ennek érdekében a zárt körű versenytárgyalásokról, azok eredményéről a pályázókat egyszerre kell tájékoztatni. A jogszabály alkotói egyébként sokat foglalkoznak a zárt körű felhívásokkal, mert az a tapasztalat, hogy indokolatlanul megszaporodtak ezek a kivételezésre lehetőséget nyújtó pályázatok. Ha például egy tanács a saját építővállalatát akarja előnyhöz juttatni nem ír ki nyilvános versenyt, hanem a zárt körű ajánlatok értékelése után építőit hirdeti ki nyertesként. Nemcsak a piacfelügyelet dolga, hogy őrködjön a verseny tisztaságán. Azok a pénzintézetek, amelyek hivatalból foglalkoznak a beruházásokkal, szintén jogosultak rá, hogy a láthatóan privilégizált vállalkozókkal kötött szerződéseket ne fogadják el. A piacfelügyelet egyébként márciustól nagyobb jogkört kap, arra, hogy befolyását érvényesítse a verseny- tárgyalásokon: szakemberei részt fognak venni az értékelő tanácskozásokon, hogy ahol szabálytalanságot tapasztalnak, indokolt esetben leállíthassák a pályázat folytatását az ajánlatok felbontásakor. Az érdekelteken kívül azonban mások nem lehetnek jelen: olyan személyek, akik csupán tájékozódni akarnak a piacon "kialakult árakról. A vállalkozók már alaposan megtanulhatták a tisztességes játékszabályokat, a felkészülés pontos módját, a verseny menetét. Éppen ezért márciustól nem lesz lehetőségük arra, hogy mint korábban, menet közben módosítsák ajánlatukat. Attól kezdve pusztán az írásba foglalt, megalapozott pályamunkák versenyeznek, nem lesz lehetőségük áralkura, licitálásra. A verseny természetesen kétszereplős: a megrendelők és a vállalkozók felkészültségén is múlik, mennyire veszik komolyan a dolgukat. Sem egyikük, sem másikuk nem hozhatja olyan helyzetbe a vállalkozást, a megvalósítandó beruházást, hogy minden jogi következmény nélkül visszalépjen. Ennek megfelelően a beruházó szervezeteknek is tudniuk kell pontosan, mit akarnak, mennyi pénzük van a létesítményre: a vállalkozóknak pedig tisztában kell lengniük saját képességeikkel, lehetőségeikkel, teherbírásukkal. Az építési és szállítási versenytárgyalásokról szólva nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy nem csupán beruházó és kivitelező létezik. A műszaki tervek készítői, az alvállalkozók például máig idegenkednek ettől a nyilvános megmérettetéstől, úgy tetszik, a piaci hatásoktól védve, „szélárnyékban” szerzik a munkát. Ahhoz azonban, hogy a verseny igazi célja, a kínálat és a kereslet egyensúlya megvalósuljon, szükség van a beruházási folyamat minden résztvevőjére. Csak így javulhat a minőség á« az árak, így tükrözhetik a piac értékítéletét. _________Sz. K. A Ganz-MÁVAG az Idén több mint 60 százalékkal kívánja növelni konvertibilis kivitelét. A szocialista országokba mérsékeltebb exportnövekedést terveznek. Mindehhez megfelelő rendelésállománnyal rendelkeznek, sőt sok vásárlójuk már 1988. évi szállításra is rendelt. Most először kaptak megrendelést a MÁV-tól motorvonatok szállítására, az idén két, egyenként négyrészes vonatot készítenek a vasútnak. A dízel- és a villanymozdonyokból, összesen 31-et gyártanak. Az év folyamán a vasúti járműgyár szerelőcsarnokában elkészülnek az első sínbuszok is. Ezek a járművek az Ikarus 200-as buszkarosz- széria-elemekre épülnek. A két vállalat együttműködése nyomán, összesen 40 sínbuszt állítanak majd elő malaysia! és újrzélandi eágek megrendelésére. II tervezettnél több lakás Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium legfrissebb adataiból kitűnik, hogy a vártnál kedvezőbb eredménnyel zárult a múlt évi lakásépítés. A népgazdasági terv tavaly 62,5—65 ezer új otthon felépítését irányozta elő, s az év befejezése előtti hetekben kapott jelzések még azt valószínűsítették, hogy ennek alsó határán valósul meg a terv. A mostani végleges adatokból viszont kiderült, hogy 1986-ban, összesen 69 346 új otthon épült az országban, tehát jó 4 ezerrel több, mint ameny- nyi a tervszám felső határa volt. A túlteljesítést elsősorban a magánlakás-építők erőfeszítései tették lehetővé; összességében az új lakásoknak már majdnem 90 százalékához jutottak hozzá a saját erőből végzett házilagos kivitelezéssel, vagy vásárlás útján. A bőséges építőanyag-kínálat, valamint a termékek gyári kiszolgálásának és az építők bolthálózatának fejlesztése is segítette a házilagos kivitelezést. Jelentősen túlteljesítették a lakásépítési előirányzatot Borsod, Hajdú- Bihar, Szolnok és Vas megyében, ám Pest és Veszprém megyében a tervezettnél kevesebb otthon készült el. Bu dapesten pedig, mintegy ezer lakással maradtak adósok az építők. Az országban ezer lakosonként, tavaly átadott 6,6 új lakással hazánk az európai országok középmezőnyéhez tartozik. Az idei népgazdasá' gi terv szerényebb feladatokat 60—61 ezer új otthon és ezen belül állami erőből 6 ezer lakás építését irányozta elő. A budapesti feladat, mintegy 9 ezer új lakás átadása lesz. A lakásépítési előirányzat csökkenése érdekeltebbé teszi a kivitelező vállalatokat és szövetkezeteket abban, hogy javítsák a minőséget, s tartsák be a határidőket. ff Szakadjon meg az ember?!" Szigor a fegyelemért és a minőségért KESERVES két esztendő után van a Glóbusz Nyomda rétsági gyáregysége. Joggal mondhatja a kollektíva: csak ez a két év, csak ezt tudnám feledni! A felejtésben persze segít az idő, ám a rossz emlékek elhessegetését nem csupán rá bízták az itteniek. A piaci gondok, az ezekből adódó termelési zavarok nem kimondottan a rétságiakon múltak. Ám, arra rá kellett ébredniük, hogy ideje saját házuk táján is szétnézni, hiszen helyzetükön ők maguk is javíthatnak. A sorok rendezése az elmúlt év őszén kezdődött meg, s tart mind a mai napig. Más kérdés, hogy az intézkedések némelyike már előbb is időszerű lett volna — a minőségi premizálás például a legtöbb gazdálkodónál már hosszú évek óta a mindennapok eleven gyakorlata —, a Glóbusz azonban sokáig nem volt kénytelen szembenézni a ténnyel, miszerint a biztonságos piaci pozíció nem örökkévaló. Mindenekelőtt megszigorították a munkafegyelmet a rétsági gyáregységben, amire alapot adott az is, hogy a rendeléshiány az év második felében már enyhült. Komoly elemzésnek vetették alá a kilépések, távollétek miatti veszteségidőket, s kezdték leszoktatni az embereket arról —, ami addig meglehetősen elfogadott dolog volt —, hogy minden szíre-szóra ott hagyják munkahelyüket. — Gyors eredményt hoztak az intézkedések — mondja Balogh Antal, a gyáregység termelésvezetője. — Míg korábban havi 350 órát is kitett a kilépések miatti kieső idő, januárban már 194 órára szorítottuk le. Az nem úgy van, hogy hadd menjen csak a dolgozó, úgyse kap bért azért a pár óráért! A hiányzó időt túlórában kellett pótolnunk, mert kellett a termeléshez. A szigor csak úgy hozhat eredményt, ha érvényesítésében a munkásgárda is partner. Márpedig teljes értékű együttműködő fél csak akkor lehet, ha nemcsak megérti, hanem el is fogadja azt, hogy a mai viszonyok közt a régi módit többé nem lehet megtűrni. Ha megértik, hogy nincs fix munkahely, hogy a vállalatok feje felett Damoklész kardjaként függ a csődtörvény, s hogy nincs külső segítség, sorsáért mindenki maga is felelős. — No hiszen, hallottam én is olyan hangokat, hogy „mit akarnak már itt, szakadjon meg az ember?!” — mosolyog Sípos Lajos térmester, a Lidice brigád helyettes vezetője.— Hát, ami azt illeti, a megszakadásnál még nem tartunk. Szerintem a napi munkaidőből harminc-negyven percet még mindig meg lehetne fogni! Azzal, hogy nemcsak jelen vagyunk, hanem valóban dolgozunk is. A térmester egyébként örül a fegyelem erősítését célzó intézkedéseknek. Már csak azért is, mert a kétszeres vállalat kiváló brigádban megítélése szerint, eddig is rend volt, hiszen az elismerés kötelezte a tízfős csapatot. Akkor viszont legyen fegyelem másutt is! JÓ EGY ÉVE marketingcsoport segíti a központban a piaci igények felderítését. A rétságiak a javuló munkaellátáson érzékelik, hogy nem volt hiábavaló áldozni a piaci munka javítására. Ugyanakkor, azt is tudják: termékeik vásárlói minden marketingnél magasabbra értékelik a jó minőségű, határidőre szállított és olcsó gyártmányt. Márpedig e három feltétel kimondottan gyáregységi kategória. — Tavaly szeptembertől kísérletképpen bevezettük a termékek minőségi zsűrizését, mely az idén életbe lépő minőségi premizálás alapjául szolgál —, közli a termelésvezető. Az egy-egy tételre kitöltött minősítőlapon százalékban határozzuk meg a minőségi teljesítményt. Zelenáné Gyuricza Tünde Riinőségellenőr az ívesgépteremben szemrevételezi a dobozokat. Mint mondja, óránként, sőt félóránként kiszalad, hogy hiba esetén még időben javíthassanak. — Sok az anyagprobléma —■ tudatja a leggyakrabban visszatérő gondot a fiatalasz- szony. — Például, ez a mai eset is. Hazai kartonra nyomtunk, a fekete szín szemmel láthatóan foltos lett rajta, selejt az egész. Még szerencse, hogy nem túl sok ment le belőle! A kék festékkel meg mindig baj van: lassabban szárad, könnyen elkenődik. Ha ez van soron, bizony sokkal jobban oda kell figyelni. Tünde asztalán éppen Kondás István gépmester legutóbbi minősítőlapja látható: az ötórai tea linzeresdo- boz felsőrészéről állította ki rajta a 80 százalékos minősítést az ellenőr. A 80 százalék azt jelenti, hogy a nyomaton műszeresen mérhető és szemmel is érzékelhető hibák (poloskák) vannak. Mit szól ehhez Kondás István? — Mit szólhatnék? — veti oda a morózus kedvében talált gépmester. — Énvelem a minősítőlapokat nem beszélik meg, ennek így semmi értelme! Írja be azt is, hogy én nem félek a minőségi bérezéstől! Velem még egyetlen selejtjegyzőkönyvet se Írattak itt alá! Kollégája Kovács József gépmester csak a fejét csóválja e vélemény hallatán: — Már, hogyne jeleznének vissza, persze, hogy szólnak! én egyébként is úgy vagyok, addig el se kezdem a munkát, amíg a próbaívet alá nem írja a művezető, vagy a csoportvezető. KOVÁCS JÓZSEF úgy vé-i li, nem járhatnak rosszul a minőségi premizálással. Megéri jobban odafigyelni, várhatóan több lesz ezáltal a kereset. Persze, akkor ugrik a majom a vízbe, ha már élesben megy a játék. Igaz, a minőségi bérezésben még nem, ám a gazdálkodás egészében már a rétságiak számára is élesben megy. Most azon vannak, hogy felnőjenek a megemelkedett követelményekhez. Szénái Márta Januári szállításaikról Egyes vállalatok pótolták a lemaradást Január általában nem tartozik a vezetés szempontjából kellemesnek mondható hónapok közé, akár vonattal, akár busszal, vagy személy- kocsival indul el az ember. Különösen 10-e után akadozott a szállítás a hirtelen jött nagy hideg és hó miatt. A Nógrád Volán járatai mindvégig időben elindultak, de néhány nehezen járható szakaszon — Cered, Garáb, Kutasó —, egy-két busz a hó fogságában rekedt. Két napon nem tudták útnak indítani a miskolci járatot, ettől eltekintve viszont kiegyensúlyozott személyszállítást biztosítottak a megyében. Több Mintegy 4 millió forintos nyereséggel zárta az elmúlt évet az Endrefalvai Aranykalász Termelőszövetkezet gumiüzeme. A melléküzemágban két műszakban tizenöt fő dolgo. zik, akik különféle roíí«»*H gumiárukat állítanak elő. —KT— vállalatnak besegítettek a nehéz időszakban, mivel téli felkészülésük alaposabb volt, a többi fuvarozóénál. Minden szolgálati helyen fagybrigádok tették zavartalanná a gépjárművek indítását. Mint azt Kuris Sándor, a Nógrád Volán kereskedelmi és forgalmi igazgatóhelyettese elmondta, mára „legnagyobb” problémájuk, hogy az utasok kénytelenek hideg ülésre ülni, mert a buszok fűtése nagy hidegben hatástalan. Megemlítette az árufuvarozás nehézségeit is; így például néhány napon át csak nagy erőfeszítésekkel tudták elszállítani a Nógrádi Szénbányák külfejtési üzemeinek termelvé- nyét. Végső soron az év első hónapját a terveknek megfelelően zárta a vállalat. Nem volt ilyen szerencsés helyzetben a MÁV, mint azt Baki Lászlótól, a salgótarjáni állomásfőnökség vezetőjétől megtudtuk. Január 12-e után mind a személy-, mind a tehervonatok menetrendszerűsége, menetrendtartása 50 százalékos volt, sokkal rosszabb, mint korábban. Akadozott az üzemek kiszállítása is, ami megközelítőleg 4 ezer tonnával kevesebb fuvarmennyiséget jelent, a havi tervezettnél. Némi javulást hozott a hónap utolsó két hétvégéjén meghirdetett rakodási kampány, együttműködve a térség nagyobb szállítóival: a Salgótarjáni Kohászati Üzemekkel, a sík- és öblös- üveggyárral, valamint a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárral. A szokatlan hidegben védőitallal látták el a vasutasokat, de így is rendkívüli erőfeszítéseket igényelt tőlük a forgalom biztosítása. Több helyen megbénult a fény- és félkarú sorompó, a váltók , működését is csak speciális kenőanyagokkal tudták biztosítani. Alapanyag-ellátási gondok jelentkeztek a megnehezült szállítások következtében a Magyar Kábelművek Balassagyarmati Kábelgyárában. Hegedűs János, a vasútüzem vezetője elmondta, hogy január 12-e után három napon át járhatatlan volt az iparvágányuk. Először 17-én nyílt lehetőség 30 kocsi berakására, majd később — a rakodási kampányok ideje alatt —, pótolták a lemaradásukat. Szünetelt a közúti távolsági fuvarozás is: csak 19-e után indítottak útnak teherjármű- veket. Január 12—15-ig — háromnapon át — 21 órás vagon- hiányt jelentettek a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi osz- tályzójáról. Általában a hónap első felében akadozott a szállítás a vállalat valameny- nyi termelőüzemében. A mélyművelési üzemek készleteik csökkentése és a terv teljesítése érdekében hét végi műszakokkal pótolták a kiesést. Január közepétől sikerült visszazökkenniük az eredeti kerékvágásba, bár a reggeli fagyok még napjainkban is okoznak némi fennakadást a külszínen folyó csilleszállításban. NÓGRÁD — 1987. február 7., szombat Ganz motorvonatok a MÁV-nak, sínbuszok exportra
