Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-06 / 31. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON... Szabad idő — a társas együttlét jegyében Hosszú évek óta kettős feladatnak tesz eleget a salgótar- ■ jani Ifjúsági Művelődési Ház. A Gorkij-lakótelep és vonzás- körzetének szabadidős-tevékenységét biztosítva, egyúttal a megyeszékhely fiatalságának kulturális igényeit is összefogja, illetőleg törekszik arra, hogy a korosztály művelődési centrumává váljék. Az azonos érdeklődésű kisközösségek, a társas szabadidős együttlétek iránti igény növekvő tendenciát mutat az utóbbi időben. Az ifjúsági ház 1987-es feladatainak sorában éppen ezért kiemelt helyen szerepel azoknak a tevékenységformáknak a megvalósítása, amelyek a lakosság ilyetén szükségleteit hivatottak elősegíteni. A közhasznú ismeretterjesztés, a manuális készségfej ’esztés. a mindennapok kultúrája köré csoportosultak a már korábbról is sikert aratott programok, foglalkozások. Ami a gyermeknevelést illeti: az egészséges életmódra való nevelés, a társadalmi normatívák és szokásrendszerek elsajátíttatása kapott fő hangsúlyt. Mind az óvodások, mind az általános iskolások részére szerveznek idegennyelvű oktatást; tovább működik a már bevált klubok és szakkörök többsége. így a serdülőkor problémáival foglalkozó Tiniklub. az Erdőlakó, a számítástechnikai, az eszperantó kör, hogy csák néhányat említsünk a gazdag kínálatból. A gyermekek kreativitását és alkotókészségét kifejlesztő foglalkozásokon túl a testedzés és a turizmus is előkelő „helyezést” ért el az intézmény ranglistáján; mindennek bizonyságára szolgál, hogy a téli és tavaszi szünet időszakában rendszeresen szerveznek sportközpontú programokat. A középiskolások és ifjúmunkás fiatalok sem maradnak szórakozás nélkül, példa erre, hogy rendhagyó órák keretében zenészek életének és műveinek bemutatását tervezik a szakemberek. A havonta megrendezendő Sulirandevú pedig az intézménylátogatók körét az igényes kikapcsolódás jegyében kívánja bővíteni. A lakótelepiek tartalmas szabadidő-eltöltését is számos tanfolyam és kulturális akció hivatott előmozdítani. Űj kezdeményezés a megyei moziüzemi vállalattal közösen üzemeltetett videomozi; tovább folytatják munkájukat a már meglévő lakóklubok. A köny- nyűzenei koncertek, a képző- és iparművészeti kiállítások is a szórakozási alkalmak számát gyarapítják, s a spontánul jelentkező igények kielégítésével együtt járulnak hozzá a felnőtt lakosság életmódjának alakításához. Yen dégszerepl ésen A Szegedi Nemzeti Színház operatársulata, amely hatodszor vendégszerepei Nyugat- Európában, az NSZK-beli Ottobrunnban nagy sikerű jubileumi előadáson lépett fel: századszor játszottak nyugati közönség előtt. Műsorukon most Verdi Aida című operája szerepelt. A szegedi művészek az idén az NSZK-n. kívül, Svájcban és Hollandiában turnéznak. Az elmúlt évben ötszázmillió forint hitelt folyósított ügyfeleinek megyénkben lakásépítésre, -felújításra és -vásárlásra az OTP. Lakásépítési hitelből az elmúlt évben hét- százhúsz ház építését kezdték el településeinken. Képünkön Tóth Istvánné, Hozó Jánosné és König Ferencné főelőadók a szolgáltatás adminisztrációs teendőit végzik —RT— Négyszázezer pár női műbőr- cipőt készítenek évente a Favorit Cipőipari Szövetkezet nagyoroszi telepén. A képen Mocsár József telepvezető Mravik Tünde által elkészített felsőrészt ellenőrzi —RT— Könyv a harkányi fürdőről A múlt század elején a má- riagyüdi Pogány János, a Batthyány-uradalom jobbágya sokadmagával a harkányi mocsár lecsapolásán dolgozott. Egyszercsak észrevette, hogy dagadt és fájó lába, ami miatt csak bottal tudott járni, a felbuzgó meleg víz hatására rohamosan gyógyulni kezd. Ezt követően rendszeresen áztatta a lábát és egy hónap múlva teljesen megszabadult a betegségétől. Gyógyulásának időpontját feljegyezték: 1823 októberében történt. Ezzel az eseménnyel kezdődik a harkányi gyógyvíz története, amit dr.., Szita. László kandidátus, a Pécsi Levéltár igazgatója dolgozott fel; 120 oldalas könyvét a Baranya Megyei Fürdő Vállalat adta ki. A kutató levéltári források, korabeli szakleírások és hírlapi cikkek alapján írta meg a gyógyfürdő históriáját. A mű érzékletes leírást ad a harkányi fürdő hőskoráról. A gyüdi csatornaépítő — akkori kifejezéssel: árokmetsző — jobbágyok felfedezésének jelentőségét Patkovics József vármegyei orvos ismerte fel elsőként, ö lett a fürdőélet megalapozója. Mai mércével mérve is korszerű fejlesztési programot dolgozott ki. A víz gyógyhatásának hasznosítására, s terveinek megvalósításában értő partnerre talált a vidék földesuraiban, a siklósi Batthyány családban. A fürdő régi és mai gazdái pontos statisztikát vezettek a vendégek számáról. 1824 nyara volt az első fürdőévad, amikor 1400 ember gyógyíttat- ta magát a hőforrás vizében. Azután évről évre nőtt a számuk, de ötven évnek kellett eltelni, amíg a százezredik fürdőzőt fogadhatták. Látogatás a szakrendelőben Beléphet a következői AZ ORR-FÜL-GÉGÉSZETI I. szakrendelés bejárata előtt ezen a hét eleji napon is igen sokan várakoznak. Köztük egy fiatal édesanya is, türelmetlen, két év körüli kislányával, akinek bizonyára emlékezetes ez a hely, mert megérkezésük első perceitől kezdve vigasztalhatat- lanul sír. Nem tudni, melyikük fél jobban attól, ami most következik. Csukódik az ajtó mögöttük, s bármily hihetetlen, a pityergés néhány másodperc elteltével hirtelen abbamarad. Az eddig részvétteli arcokon most csodálkozás, értetlenség tükröződik: vajon mi történhetett? Ki az, akinek sikerült odabent megnyugtatnia a gyereket? Anyukája ugyanis mindeddig sikertelenül próbálkozott. Az ajtón túl, a világos, jól fűtött helyiségben dr. Velkei Zoltán épp tanácsokkal látja el betegét. — Van egy kis hörghurutja és gégegyulladása, mindjárt felírom a gyógyszereket, és pénteken reggel ismét jelentkezzen. S amíg a szorgos asszisztensek a pácienst behívják, néhány percre leveszi a jól ismert maszkot, a homlokreflektort. és barátságos tekintettel fordul felém: — Látja, így megy ez mi- nálunk. Főként délelőttönként nagy a forgalmunk, de az esetek túlnyomó része nem igényel igazán szakorvosi ellátást. Újra nyílik az ajtó, fiatal nő lép be, arcán a szorongás jelével. Riadtan nézi, a fémesen csillogó műszereket, mint holmi „kínzószerszámokat”, de nem sok ideje marad erre. Máris reflektorfény irányul rá, s kedvesen utasítja egy hang, hogy nyissa nagyra a száját. — Meg fog gyógyulni — szól biztatóan az orvos, miközben türelemmel meghallgatja az „előzményeket”. A BETEG megkönnyebbülve távozik. Lám, ezúttal alaptalan volt az ismeretlentől való félelme. S bár nehezére esik a beszéd, mégis kérés nélkül beszámol a legközelebb álló várakozónak, az imént szerzett tapasztalatairól: — Tudom, gyerekesen hangzik amit most mondok, de régen tartottam ennyire egy orvosi vizsgálattól. Talán mert úgy hittem, a garat nehezen hozzáférhető szerv. Mikor aztán leült velem szemben az a jól megtermett ember, helyet sem hagyva a menekülésre, a torkomban éreztem a szívverésem! A kezelést — igaz nem volt túl kellemes — sokkal rosszabbnak hittem. S tudom. hogy nemcsak a magamfajta hálás, ha megnyugtató szavakat hall... Maid meglátja, ha ön' is odakerül —, mondja búcsúzóul sorstársának, aki hiszi is, nem is az elmondottakat. Arcüreggyulladás gyanújával küldték a négyéves Orsikát, aki kissé bizalmatlanul nézi a doktor bácsit, de azért készséggel kiveszi a rágógumit a szájából. „Most már csak beszélgetünk az anyukáddal, tudod-e?” S egy erős férfikéz megsimogatja a gyerek buksiját. A rövid pihenő, ami most következik, valószínűleg a buszok késésének köszönhető. Mindenesetre, így lehetőségünk nyílik egy kis beszélgetésre. Kérdésemre dr. Velkei Zoltán pályakezdő éveiről, annak fontosabb eseményeiről tájékoztat: — Középiskolai tanulmányaim befejeztével gyári szakmunkásként, majd két évig mentőápolóként dolgoztam. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen 1982-ben végeztem. Feleségem szemész, s amikor tudomásunkra jutott az itt hirdetett állás, megpályáztuk, így kerültünk Jászberényből Salgótarjánba. Heti két napon a szakrendelőben látom el a betegeket. Amit itt Iát, az önmagáért beszél. Az osztályos munka ennél jóval ösz- szetettebb, érdekesebb számomra. 1981-től tagja vagyok az MSZMP-nek, 1985-től a „Jászi Aliz” KlSZ-alapszer- vezet csúcsvezetőségének is. ÜGY LÁTOM, lenne még mit elmondania, de a folyosón ismét összegyűltek jó néhá- nyan, kartonjaik is előkészítve sorakoznak már. A nyolcvanéves mátraverebélyi néniké fülpanaszokkal jön. Erős nagyothallása miatt igen nehéz szót érteni vele, pedig minden figyelmét a szájmcz- gásokra összpontosítja... A beavatkozás után a néni reszkető kezeivel ügyetlenül be- gombolja szvetterét, és sűrű fejbólintásokkal többször is elismétli: „Köszönöm doktor úr, most már jobb lett egy kicsit...!” „Vigyázzon az úton!” — figyelmeztetik . a gondos asszisztensek, mielőtt útjára bocsátanák. S ma már ki tudja hányadszor ismét elhangzik egy név, a rendelésre beléphet a következő. Mihalik Júlia Statisztikai felmérés a gyermekgondozásról A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a KSH összeállítása arról, milyen részt vállalnak a 15 éven aluli gyermekek ellátásából a szülők és a családtagok, s mekkora a gyermekintézmények szerepe. Az adatokat az 1984-es évi mikrocenzus — kis népszámlálás — során vették fel. A statisztika szerint a 15 éven aluli gyermekek 29 százalékáról kizárólag az anya, 71 százalékukról pedig napközben gyermekintézmény, illetőleg más személy gondoskodik. Az eltérés azonban a 15 év alatti korcsoportokban is igen nagy, hiszen a cse-, csemőket csaknem kizárólag anyjuk látja el, s az 1—3 éves kisgyermekek ellátásában is döntő az anya szerepe. A gyermekintézményeket azonban már ebben a korban is a gyermekek 31 százalékánál veszik igénybe. A 4—6 éveseknek már csaknem 80 százaléka jár óvodába. A 7—10 évesek kétharmada napközis, a 11—14 éveseknek, tehát a felső tagozatos általános iskolásoknak már csak 37 százaléka jár napközibe, 15 százalékukat édesanyjuk, 7 százalékukat valamelyik nagyszülő látja el, a többiek a tanítási időn kívül, napközben gyakorlatilag felügyelet nélkül vannak. Az egyedülálló anyák az otthonmaradás miatti jövedelemkiesést nehezebben tudják pótolni, így nagyobb mértékben támaszkodnak a gyermek- intézményekre, mint a teljes családban élők. Hivatásuk folytatása érdekében a diplomás nők is az átlagnál gyakrabban adják gyermeküket bölcsődébe, óvodába, illetve napközibe. A 15 éven aluli gyermekek 45 százalékának neveléséhez, ellátásához a szülők rokonai is jelentős segítséget nyújtanak. A nagyszülők általában a felügyeletet vállalják, de számos esetben anyagi támogatást is adnak, vagy a háztartási munka egy részét végzik el. A községekben élő gyermekek 47, a fővárosiak 42. a vidéki városokban élők 39 százalékának neveléséhez járulnak hozzá a rokonok. Ha a virágüzletben szobapáfrányt, Nephrelepis exaltát vásárolunk, igyekezzünk inkább egy kisebb növényt választani. A párás növényházi környezetből kikerülő fiatalabb növény majd feltehetően jobban alkalmazkodik nappali szobánk viszonyaihoz, mint egy idősebb, nagyobb növény. Ha megfelelő körülmények között tartjuk, tartós szobanövényünk lesz. Az sem mindegy, mikor vásárolunk szobapáfrányt. A tél kellős közepén, amikor javában fűtünk és a fényviszonyok is kedvezőtlenek, vagy áprilisban, amikor a fűtésnek vége, és a nappalok is egyre hosszabbak lesznek, a fényviszonyok javulnak, a levegő relatív páratartalma emelkedik. A szobapáfrány nem igényel közvetlen napfényt, sőt az egyenesen káros számára, de a sötétet sem kedveli. Ha a növényt egy sötét sarokba állítjuk, rövidesen lehullatja a leveleit, elveszti díszítő értékét. Ha szobapáfrányunk bármilyen okból kezdi elveszíteni eredeti szépségét, Otthonunk A szobapáfrány gondozása még megmenthetjük. Tartsuk a növényt az eddigieknél mintegy 5 fokkal alacsonyabb hőmérsékleten, és gyakorlatilag alig öntözzük. Szedjük le a régi leveleit, és hagyjuk így, dísztelenül, nagyon mérsékelten öntözve hat hétig, két hónapig. Ennek elmúltával ültessük át. Majd öntözzük gyakrabban, és tegyük világos, 18—20 fokos nappali szobába. (Aki megteheti, vigye néhány hétre növényházba, ahol párás viszonyok között, fényen és 19—22 fokon még hamarabb magához tér.) A szobapáfránynak a túlöntözés éppúgy káros, mint a száraz talaj. Legjobb mérsékelten öntözni, ügyelve arra, hogy a föld az egész cserépben lehetőleg azonos nedvességű legyen. A meszes, kemény öntözővíz nem jó a szobapáfránynak. Lehetőleg lágy, forralt 'és kihűtött vízzel, vagy esővízzel illetve hőiével öntözzük. Télen nem szükséges tápoldatozni a növényt. Nyáron az öntözéssel egyidőben az ajánlott lombtrágyatöménység felét, harmadát adhatjuk hetente, naponta. Az újracserepezésnél arra vigyázzunk, hogy mészmentes legyen a földje. Jól bevált az egy rész levélkom- poszt, vagy fenyőtűföld, 1 rész érett marhatrágya, és egy rész perlit, vagy durva homok keveréke. Nyáron a sarjak leválasztásával szaporíthatjuk a legegyszerűbben. Sok szép változata van, ezek közül az egyszerű levelű Maasii, vagy a kompaktabb növésű, csavart levelű Rooseveltii egészen más, mint a széles levelű Whit- manii, amelynek levelei nemcsak szélesek, de a 40 cm-es hosszúságot is elérik. T. E. Fnss áru naponta Az elmúlt két hét is bizonyította, hogy jó szervezéssel —, és ha a boltvezető lehetetlent nem ismer — a legkeményebb téli időszakban is folyamatos lehet az ellátás, s nemcsak a megyeszékhelyen, Bátonyterenyén is. A Zagyvavölgye Áfész 28. számú boltjában mindig talált a vásárló friss kenyeret, tejet, húsárut és déligyümölcsből sem szenvedtek hiányt a környékbeliek. Az üzlet forgalma tavaly elérte a 37 millió forintot, kettővel többet a tervezettnél. Egy-egy hét vége előtt naponta 3 ezren is felkeresik a boltot, s ez nem kis feladatot jelent a nyolcfős Béke brigádnak és a többi tizenegy dolgozónak, közöttük hat tanulónak. Fotó: Bábel László NÓGRÁD — 1987, február 6., péntek
