Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-16 / 39. szám

Folytatta munkáját a moszkvai békefórum R nyugatnémet választások után Változatlan új Mihail Gorbacsov ma fogadja a tanácskozás résztvevőit A világ nyolcvan országát képviselő kilcncszáznál több külföldi és hárQmszázötven szovjet tudós, művész, üzlet­ember, társadalmi, politikai és vallási személyiség kezdett kötetlen eszmecserét szombaton délelőtt Moszkvában, a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtésével és az emberiség fennmaradásának kérdéseivel foglalkozó nagy­szabású békefórumon. A résztvevők között ott vannak a Szovjetunió és a világ irodalmának, képzőművészetének, zeneművészetének, filmművészetének, tudományos életének, üzleti köreinek és politológusainak legkiválóbb képviselői. A fórum résztvevőit ma délelőtt fogadja Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitká­ra. A szervezőbizottság sajtó- értekezletén elhangzott beje­lentés nyomán bizonyosra ve. hető, hogy a szovjet vezető­nek fontos mondanivalója lesz mindazokban , a kérdésekben, amelyek a vita középpontjá­ban állnak. Ez is indokolja, bogy a világ figyelme ismét Moszkvára szegeződik. A moszkvai békefórum va­sárnap folytatta munkáját. A művészek kerékasztalánál dél­előtt, a vallási személyisé­gekénél délután, a többieké­nél egész nap folyt a mun­ka: a kerekasztal-beszélgeté­sek szakiránya szerinti szem­pontokból vizsgálták a béke, a fegyverzetkorlátozás és a le­szerelés, a biztonság, a né­pék, az emberek közötti együttműködés kérdéseit. A természettudósok és az orvo­sok a nap második felében közös vitafórumon is kifej­tették nézeteiket. A fórum munkáját a kö­tetlen eszmecsere, az akár el­lentétes vélemények, nézetek ütköztetése jellemezte. A politológusok abban ér­tettek egyet, hogy mielőbb cselekedni kell, összehangol­tan és a legfontosabb kérdé­sekre irányítva a figyelmet. A természettudósok fóru­mán szó volt a nukleáris fegyverzet radikális csökken­téséről mint a teljes megsem­misítésükhöz vezető út első lépéséről. Űj gondolatként merült fel annak lehetősége,, hogy az államok egyoldalú leszerelési intézkedéseket te­gyenek saját biztonságuk ká­rosodása nélkül. A természettudósok körében is gyakran emlegették a szovjetunióbeli átalakítás fo­galmait és irányzatait. Vasárnap estére minden ke­rékasztalnál befejeződött a vita. A szovjet békebizottság épületében befejezte munká­ját a szovjet és nyugat-eu­rópai volt katonai vezetők tanácskozása is, amelyen szin­tén a leszerelés és a bizton­ság kérdéseiről esett szó. A nyugállományú tábornokok és tengernagyok megvitatták a nukleáris fegyverkfsér]etek folytatódásának kedvezőtlen hatásait, hangsúlyozták a SALT—II. szerződésben fog­laltak kölcsönös betartásának szükségességét. Sevardnadze—Velajati tárgyalások A Szovjetunió és Irán a kölcsönös kapcsolatok fejlesz­tésére törekszik, és azonosan vagy hasonlóan ítél meg szá­mos fontos nemzetközi kér­dést — mutat rá az a köz­lemény, amelyet Eduárd Se­vardnadze szovjet és Ali Akbar Velajati iráni külügy­miniszter február 13—14-i moszkvai tárgyalásairól ad- itak ki. Mindkét külügyminiszter Síkra szállt az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás elvein alapuló jó- szomszédságért fejlesztésé­ért. Hangoztatták a kétoldalú i. kereskedelmi-gazdasági együttműködés bővítésének fontosságát. A nemzetközi problémák­kal kapcsolatban megerősí­tették, hogy országaik állás­pontja egybevág vagy közel van egymáshoz olyan kulcs- fontosságú kérdésekben, mint a béke és a biztonság egye­temes nemzetközi rendszeré­nek létrehozása, a fegyver­kezési hajsza megállítása, a nukleáris leszerelés, a békés világűr megőrzése, a nukle­áris kísérleti robbantások megszüntetése és a katonai tömbök felszámolása. Afganisztánnal kapcsolat­ban Sevardnadze felhívta az iráni miniszter figyelmét az afgán vezetésnek a nemzeti megbékélést célzó irányvona­lára. Hangsúlyozta, hogy az Afganisztán körüli helyzet mielőbbi rendezése összhang­ban van az afgán nép kí­vánságaival és a térség min­den államának érdekeivel. Mindkét fél elégedetten szólt arról, hogy az utóbbi időben gyakoribakká váltak a Szovjetunió és Irán közöt­ti politikai érintkezések, s célszerűnek minősítették ezek folytatását. Ali Akbar Vela­jati meghívta Eduard Sevard- nadzét hivatalos látogatásra Iránba, s a külügyminiszter a meghívást köszönettel el­fogadta. Összeül a Közös Piac külügyminisztereinek tanácsa összeül február 18-án az ■újonnan megválasztott nyu­gatnémet parlament, szavaz az új (vagyis a régi) kancel­lár személyéről és előbb-utóbb megismerkedik az új kor­mánnyal is, amely minden bizonnyal azonos vagy csak­nem azonos lesz az eddigivel. Mi változott tehát a január 25-i választásokkal, volt-e, ennek az eseménynek egyál­talán tétje? Volt. Bizonyos viszonylatok eltérnek a régi­től, és van, ami — s ez lé­nyeges — nem következett be. először esett meg az NSZK történetében, hogy mindkét nagy csoport — a kereszténypártiaké és a szoci­áldemokratáké — meggyen­gült, ezzel szemben a kicsik, a polgári liberálisok és a környezetvédő Zöldek erősöd­tek. Ez növeli önbizalmukat, szavuk súlyát, de az 1982 óta meglévő alapvető erővi­szonyokon nem változtat. A keresztény-liberális szövet­ség (Kohl, Strauss, Genscher) megmaradt, s ezen belül fi- gvelemreméltó, ami — nem következett be. ☆ A kormánykoalíció (az említett hármas szövetség) kebelében a külpolitikát ille­tően két irányzat birkózott egymással a választások előt­ti hónapokban: egy mere­vebb, amelynek Strauss a szószólója, és egy rugalma­sabb, amely nagyobb megér­tést és figyelmet fordít a szo­cialista országok javaslatai­ra és a Szovjetun óban vég­bemenő változásokra. s amelynek fő képviselője a szabaddemokrata külügymi­niszter, Hans-Dietrich Gen­scher. Straussék a támadások valóságos sortüzét zúdították Genscherre, és az általa kép­viselt nézetekre. Nem arról volt szó, hogy meg akarják rontani a kelet— nvugati viszonyt, inkább ar­ról, hogy a külpolitikát vá­lasztották ki eszközül, a li­berálisok megbuktatására és a Kereszténydemokrata Unió —Keresztényszociális Unió abszolút többségének meg­teremtésére. Az Unió jobb- szárnyát évek óta bosszant­A régi-új koalíció első egyeztető ülése. ja ugyanis, hogy rá vannak utalva a liberálisok parla­menti támogatására, és emi­att engedményeket kell tenni­ük nekik, például a külpoli­tikában, vagy a tüntetések rendőri megítélésében. A vá­lasztásokat megelőző kam­pányban úgy vélték, hogy „a túl engedékeny” liberális külpolitika elleni hangulat- keltéssel el lehet érni: Gen- scherék vagy be se kerülje­nek a parlamentbe, vagy a minimumra csökkenjen kép­viselőik száma, és ezzel be­folyásuk. S éppen az lett a január 25-i nyugatnémet választások egyik legfonto­sabb vonása, hogy a közvéle­mény nem így döntött; vi­szonylag szép százalékokkal segítette a liberális pártot, az Unió viszont történetének legroszabb eredményét érte el. A választók többsége ez­zel a Kohl-kormányt segítet­te ugyan ismét nyeregbe, de Genscher — és nem Strauss — külügyminiszterségével. ☆ A másik érdekes problé­ma, amely a választások után megoldásra vár, a Német Szo­ciáldemokrata Párt jövője. Egy meglehetősen óvatos kancellárjelölttel (Johannes Rau), de merész program­mal (az atomenergia-ipar le­építése, az amerikai űrfegy­verkezés elvetése, a Zöldek­kel kötendő szövetség merev elvetése) indultak. S viszony­lag gyenge eredményt értek el. Ezek a választások gya­korlatilag vonalat húztak a párt eddigi pályafutása alá: valami újat kell kezdeni, Jo­hannes Rau visszavonul sa­ját tartományába, elege volt a nagypolitikából. Jövőre nyugalomba megy Willy Brand, új elnököt választ a párt: a következő esztendők­re tervezik az új pártprog­ram végleges formába önté­sét is. Csupa kérdőjel: mivel és kinek a vezetésével vág­nak neki a nyolcvanas-ki­lencvenes évek fordulójá­nak. Valóban élre kerülnek- e — mint a jóslások mond­ják — „az unokák” (Willy Brandt szavai), vagyis a negyvenes éveiket taposó fi­atalok, akik a párt balszár­nyát képviselik? Bár a szoci­áldemokraták most mély­ponton vannak, ennek a nagy hagyományokkal rendelkező és minden hullámvölgy elle­nére erős pártnak a döntései nem közömbösek az egész NSZK szempontjából sem. Tatár Imre Napirenden az EGK és hazánk közötti egyezmény Ma összeült Brüsszelben, a Közös Piac külügyminisz­tereinek tanácsa. Napirenden szerepel a Közös Piac és Ma­gyarország közötti egyezmény. Magyarország kormánya — a KGST többi európai tagor­szága kormányához hasonló­an — még a múlt évben ki­nyilvánította: a Közös Piac és KGST intézményei kap­csolatával párhuzamosan kész kétoldali együttműködésre is az EGK-val. A külügyminiszterek taná­csa, a múlt év végén jóvá­hagyta mái a Csehszlovákiá­val és a Romániával való tár­gyalás mandátumát és ezzel megadta a felhatalmazást az EGK bizottságának, hogy e két országgal érdemi tárgya­lást kezdjen a kétoldali egyez' ményről. A Magyarországgal való tárgyalás mandátum­tervezetén a Közös Piac tag­országainak szakértői, illetve állandó képviselői már az utolsó simításokat végzik. En­nek állásáról tájékoztatja ma a tagországok külügymi­nisztereit Willy de Clercq, az EGK-bizottság nemzetközi kapcsolatokért felelős tagja, s egyben beszámol arról a tár­gyalásról — közölte pénteken a Közös Piac szóvivője — amelyet az elmúlt hét elején Marjai József magyar minisz­terelnök-helyettessel folyta­tott. Döntését a Magyarországgal kötendő egyezmény megtár­gyalására való felhatalmazás (mandátum) megadására a külügyminiszterek tanácsa előreláthatólag a márciusi ülésen hozza meg. Pavel Hrivnák Budapesten Marjai Józsefnek, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének, a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bi­zottság magyar tagozata el­nökének a meghívására va­sárnap Budapestre érkezett Pavel Hrivnák csehszlovák miniszterelnök-helyettes, a bizottság csehszlovák társel­nöke. Eleiem a Rasidije menekült- tábornak A dél-libanoni Tyr város­ban az Amal síita mozgalom vezetője szombaton bejelen­tette, hogy feloldották a Ra- sidije palesztin menekülttábor élelmiszer- és' gyógyszerblo­kádját, de a katonai ostrom­zárat továbbra is fenntartják. Erről szombaton délelőtt, Tyrben jött létre megállapo­dás az Amal dél-libanoni képviselői, valamint az Irán damaszkuszi nagykövete által vezetett iráni küldöttség ta­lálkozóján. Az iráni nagykövet azt kö­vetelte, hogy teljes mérték­ben szüntessék meg a 17 ezer lakosú, éhező menekülttábor ostromát. Az Amal ezt kate­gorikusan elutasította, de ab­ba beleegyezett, hogy élelmi­szert szállítsanak a táborba. A helyszínen levő tudósítók szerint szombaton konzerv- italokat, rizst, cukrot és lisz­tet szállító teherautók érkez­tek Tyrbe. 2 NÓGRAD - 1987. — jólag bebizonyosodott, ** azoknak van igazuk, akik kijárat nélküli labirin­tushoz hasonlítják Libanont. A leírhatatlanul kusza prob­lémahalmazban reménytele­nül bolyonganak azok a po­litikusok, akik még nem ad­ták fel elképzeléseiket a vál­ság megoldására. Egyre ke­vesebben vannak ilyenek. A hét végén végre enyhült valamelyest a palesztin tá­borok körüli krízis. Az ENSZ néhány teherautója búzát és tejport juttatott a patkány-,, kutya- és macskahúst fo­gyasztó menekülteknek, akik között sok a gyerek és a nő is. A Biztonsági Tanács azon­nali tűzszünetre felszólító nyilatkozata ugyan nem ho­zott áttörtést, de legalább ki­fejezte, hogy a világ közvéle­ménye egységesen elítéli az ártatlan emberek életét kö­vetelő összetűzéseket. Eközben Dzsemajel állam­fő Belgiumban kilincselt a Közös Piac gazdasági segít­ségéért. Szerinte már csak Nyugat-Európa közreműkö­désével lehetne megszüntetni a libanoni káoszt. Ez meg­lehetősen optimista véle­------------------------------------t febr uár 16., hétfő | Esti kommentár Libanoni labirintus ménynek tűnik annak a tény­nek a fényében, hogy izraeli repülőgépek naponta bom­bázzák Libanon te­rületén a palesztinok tá­borait, s százhetven ameri­kai vadászbombázó áil beve­tésre készen a partok mentén Cirkáló anyahajókon. Ha ehhez hozzászámítjuk még az országban állomásozó szír csapatokat az Irán-barát isz­lám szervezeteket, a külön­böző színezetű fegyveres mi­líciákat, végeredményül tel­jesen zűrzavaros, anarchikus állapotokat kapunk. A túszválság jó ürügy azoknak az erőknek, a szá­mára, akik fegyveres akcióik­kal kívánják elterelni a fi­gyelmet a - washingtoni bel­politikai botrányról. A liba­noni helyzetet kihasználhatja Izrael is: a zavarosban ha­lászva megkísérelheti a le­számolást néhány különösen veszélyes fegyveres csoport­tal. A PFSZ válságban lévő szervezetét tovább gyengíti az Amáliái folytatott harc — az utóbbi viszont most pasz- szívabb libanoni ellenlábasai­val szemben, mert erőit le­köti a táborok ostromá. Egy­szóval Libanonban már nem akad békés pont, veszélytele­nül nem lehet kilépni a váro­sok utcáira, s senki sem tudja, mikor, milyen módon oldódik meg az évtizedek óta tartó válság. Samin izraeli miniszterel­nök a héten az Egyesült Ál­lamokba utazik, s látogatása előtt számos kommentár fog­lalkozik az amerikai—izraeli kapcsolatokkal. Ezek egyik legérdekesebb eleme, hogy Tel Aviv neheztelni látszik Washingtonra, mivel ez utób­bi állítólag mintha hajlana egy nemzetközi konferencia összehívására az érintett or­szágok részvételével. Ez gya­korlatilag a válsággal szinte egyidős szovjet javaslat el­fogadását jelenthetné — ha hivatalos politikai rangra emelkedik. Gyakorlatilag ez maradt az utolsó reménysu­gár: egy átfogó közel-keleti rendezés enyhítené a libanoni feszültséget is. Addig csak újabb halottakról, megkö­tött és felrúgott tűzszüneti egyezségekről érkező hírekre számíthatunk Horváth Gábor terroristamerénylet Rómában Súlyos merényletet követ­tek el szombaton Rómában ismeretlen tettesek: egy tu­catnyi ember kirabolt egy postaturgont, megölt két rendőrt, egy harmadikat pe­dig súlyosan megsebesített. Reggel kilenc óra előtt né­hány perccel az olasz fővá­ros egyik negyedében egy személygépkocsi elállta az ar. ra haladó egyik postai szál­lítófurgon és az azt követő rendőrségi autó útját. Ezután a járda két szélén parkoló gépkocsik mögül kilenc—tíz, eltakart arcú fegyveres bújt elő, körülvette a rendőrautót, és több mint száz lövést adott le géppisztolyokból és más tűzfegyverekből. A lövedékek kioltották két benn ülő rend­őr életét, a harmadikat súlyo-" san megsebesítették (jelenleg élet és halál között lebeg, egy kórházban megoperálták). A merénylők a lövöldözés után ellopták a postai furgon szál­lítmányát, a több mint egy- milliárd lírát. Az akció nagy szervezett­ségre utal, és „kísértetiesen” emlékeztet a Moro elrablásá­hoz vezető merényletre. A hatóságok ezért joggal gya­nakszanak arra, hogy nem egyszerűen fegyveres rablás­ról, hanem terroristaakcióról van szó. Bolognában a La Repubblica című napilap he­lyi szerkesztőségébe ismeret­len személy telefonált, és kö­zölte, hogy az akciót a „Har­coló Kommunisták Szövetsé­ge” elnevezésű — a korábbi Vörös Brigádok terrorszerve­zetből kivált — csoportosulás vállalja magára. Hiányosságok a kazah akadémia munkájában Súlyos hiányosságokat tárt fel az SZKP KB mellett mű­ködő Pártellenőrzési Bizott­ság a Kazah Tudományos Akadémia szervezeteinek, in­tézeteinek és elnökségének munkájában A bizottság megállapította, hogy az akadémiai intézetek­ben nem javult a kutatások hatékonysága, késik az elért eredmények népgazdasági al­kalmazása. Ez a helyzet elsősorban amiatt alakult ki, mert ala­csony volt az akadémia irá­nyításának színvonala. A. M. Kunajev, aki tizenkét éven át viselte az elnöki tisztséget, megsértette a kollektív ve­zetés elveit, személyesen dön­tött fontos kérdésekről, nem vette figyelembe a szakembe­rek tanácsainak és a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miájának bíráló észrevéte­leit. A hanyag és felelőtlen munkáért, a nárt elveinek megsértéséért és a helytelen személyes magatartásért a Pártellenőrzési Bizottság szi­gorú megrovásban részesítet­te A, M. Kunajevet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom