Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

Alberto Soghi képei

Kábáiba bújó nő

Olasz színház (részlet)

(Látható a Szépművészeti Mű zeumbam január 20-ig.)

Más szemlélettel — mindenütt és minden szinten

Dr. Horváth István megyénk közmüveiödésének helyzetéről és feladatairól

Az új esztendő a közművelődésben is — részben — új feladatok kitűzését és megvalósítását követeli meg. A köz- művelődésnek a maga sajátos eszközeivel hozzá kell járulnia azokhoz a nagy jelentőségű, széles körű társadalmi, gazdasági változásokhoz, amelyeket összefoglalóan a reform szóval jelölünk. Ahhoz azonban, hogy a közművelődési hálózat megfeleljen a társadalmi és az egyéni követelményeknek, ismernünk szükséges az adott helyzetet, azt a szintet is, amelyről az új várfokok meghódítására indulunk.

— A közművelődés szempontjából milyennek találja az elmúlt esztendőt? Miben sikerült megerősödnünk? — kérdeztük dr. Horváth Istvántól, a megyei művelődési osztály vezetőjétől.

— Általánosságban szólva

1986-ot a feladatokra való felkészülés évének tekintjük. A megyei pártértekezlet után a megyei tanács egy olyan közművelődési programot tartalmazó dokumentumot vitatott meg, amely pontosítja a feladatokat, a végrehajtás irányát, és az eszközöket is számba veszi... Közművelődésünk eredményeit három körben összegezhetem. Mindenekelőtt folyamatos közművelődési tevékenység zajlott megyénkben, és szerencsére intézményeinknél sok új kezdeményezést lehetett érzékelni. Gondolok Bánkra és a körülötte kibontakozó, a nemzetiségi kultúrához kapcsolódó programokra, a hollókői Palóc szőttes gazdagodására, többrétegűvé Válására, a megyei művelődési központ szabadidős-kertjére, a megyei moziüzemi vállalat kert- és kamaramozijára, a Múzeumi mozgóra, amelyek a szórakoztatás új elemeit tartalmazzák és fontos rétegigényeket elégítenek ki. A salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum vásárnapja azt a törekvést fejezi ki, hogy a szakmát összekapcsolják a mindennapisággal- — A megyei levéltár tudományos és közművelődési kezdeményezései, a könyvtári hálózatban folyó integrációs törekvések a megújulást jelzik. Folynak közben a nagy kulturális beruházások, amelyektől joggal várható a közművelődési tevékenység színvonalának emelkedése. Eredményeink harmadik iránya a szakember-ellátottságban mutatko^ zik meg. Ezen a téren elő- remozdulás történt. Az egri főiskola salgótarjáni kihelyezett tagozatán folytatódik a képzés, s néhány éven belül módosul a lemaradásunk.

Ugyanakkor hangsúlyoznom kell: továbbra is nagy teher közművelődési munkánkban a sok vonatkozásban elavult intézményrendszer, településeink nagy részén a korszerűtlen lehetőségek. Az említett megyei tanácsi dokumentum azért is fontos, mert programot ad az elavultság felszámolásárai a feszültségek oldására, s rámutait, miben van közös tennivalónk.

— A cselekvés fő irányát tehát errefelé, a feszültségek feloldásának irányában határozták meg?

— A dokumentum teljességében tekinti át a közművelődési területet A változtatás nem lehet pusztán technikai, vagy pénzügyi kérdés. Továbbra is fontosnak tartjuk, hogy a tartalmi feladatok ismeretében és értelmezésében, a cselekvésben jussunk azonosságra. A dokumentumban például hangsúlyozzuk a világnézeti nevelést, a közösségi kapcsolatok erősítését, a mindennapi kultúra értékeit, az e területeken végzett munkák javítását. Másik oldalról: nem feledkezünk meg saját ’ szervezetünk korszerűsítéséről. Első helyen kiemelendőnek: a helyi tanácsok munkájának segítését tartom- Egyetértésre kell jutnunk, hogy az olvasás, a művelődésiotthon-jel- legű tevékenység a kulturális alapellátás körébe tartozik. A gyakorlatban ezt úgy lehet megvalósítani, ha a feladatokat az oktatással való integrációban fogalmazzuk meg, ami együttes munkát jelent. Tavaly is ösztönöztük a tanácsokat arra, hogy ahol lehetséges, ott a művelődési házak nagytermeit alakítsák át különböző kiscsoportos-foglalkozások számára alkalmasnak. Az általános művelődési központok szervezése is javíthat a helyzeten, de csak ott hozzák létre, ahol a feltételek lehetővé teszik.

— Ezekkel a gondolatokkal eljutottunk a kistelepülések problémájáig. A megye falvainak nyolcvan százaléka ilyen, s a korszerűtlen feltételek, a személyi ellátottság hiányai ezeken a helyeken jellemzőek A terem- átalakítások. az általános művelődési központok csökkenthetik, vagy megszüntethetik a hátrányt. Az elavultság azonban oly’ mérvű, hogy nincs mindenütt lehetőség létrehozásukra. Ezeken a kistelepüléseken mi a teendő?

— Szeretnénk, ha az érdek fogalma a kistelepülések köz- művelődési gyakorlatában is érvényesülne, a lakosságot jobban bekapcsolnák a helyi kulturális munkába. Az egyé- sületi kísérletek tapasztalatai hasznosíthatók, a formát népszerűsítjük. Az egyesületek ugyanis nagyon jól beépíthetők mostani x gyakorlatunkba, és semmiféle tanácsi, állami érdeket nem sértenek, ha szakszerűen, hozzáértően működtetik. Másik, igaz nem széleskörűen ható lehetőség a művelődési autó üzemeltetése. Elsősorban Rétság környékén végez majd szolgáltató tevékenységet. Az autó olyan információkkal szolgál, amelyek meghaladják az eddigi szolgáltatási gyakorlatot.

— A tartalom a közművelődésben is alapvető, de nem választható el az eszközöktől, ahogyan az a beszélgetésből eddig is kitűnt. Hasonló párt alkot a meny* nyiség és a minőség. Milyen álláspontot képvisel a megyei tanács művelődésirányítása e kettő viszonyában?

— Itt a legnehezebbek a tennivalóink. Meglevő és a jelenlegi felszereltségű intézményeinkkel kell a. korszerű, minőségi követelményeknek eleget tenni. Nagyon differenciált a kép, hiszen másféle minőséget kell produkálni a kistelepüléseken, a körzetközpontokban, a megyei intézményekben- Leglényegesebbnek azt tartom, hogy ott legyenek szakemberek. ahol a konkrét tettek elkezdődnek, megtörténnek. A szakemberek nyilván más-más követelmények előtt állnak. A népművelő kistelepülésen egyszerre végez tartalmi és szervező-, lebonyolítómunkát. A nagy helyeken ezek a funkciók szétválnak. Véleményem szerint lehetőséget kell adni azoknak, akik elemzésre, a feladatok kimunkálására képesek, és mentesíteni őket a szervezés alól. Helyénvaló olyan gárdát is kialakítani, amelynek tagjai szolgáltatnak, és ebben nyújtanak minőséget. Ez a godolkodás és ez a gyakorlat eltér a többitől.

A minőségben is döntőnek tartom az érdek fogalmát. Azért, hogy a lakosság kulturális választása tényleges legyen. Ehhez szükséges a népművelő elméleti és a helyi ismereteinek együttes megléte. A közművelődés tennivalói között a mindennapi élethez kapcsolódó praktikus ismereteknek is jelen kell lenniük.

A mennyiség az anyagiakra alapozódik. Forrásai, a helyi tanácsi, a lakossági és az intézményi érdek integrálásával, nehéz és fegyelmezett munkával megteremthetőek- A hagyományos költségvetési szemlélettel — megvan mindenre a fedezet — ma már semmire sem megyünk. Meg kell keresni a partnerokat, a támogatókat. Úgy érzem, egyre több helyi üzem, szervezet lát értelmet az együttműködésben és szövetségesként vesz részt a közművelődésben... Természetesen ennek a helyzetnek megvannak a veszélyei is. Például ahol nincs kezdeményező ember, ilyen népművelő, ott nem lesz előrelépés, tehát a differenciálódás nő.... Nekünk az lenne a kívánatos, ha a jobbak köre bővülne— Ebben a helyzetben másként vetődnek fel a szakmai irányítás teendői is. Mi ebben az új. vagy újszerű?

— Az irányítás nem módszertani intézmény, ettől a „tehertől” meg kell szabadítani. Tehát a korábbihoz képest más módszerrel szükséges dolgoznunk, egységesebben kell fellépnünk. A más módszeren azt értem, hogy az intézmények partnerei az irányításnak. Az előbbiek kezdeményeznek, döntenek ismereteik birtokában. Az irányítás az állami, politikai követelmények rendszerébe illeszti a tevékenységüket. Az egységesebb fellépés pedig azt jelenti, hogy az intézmény az irányítási érdeket képviseli azokon u fórumokon is, amikor egyedül van., Vagyis az elkülönülésnek együtt kell járnia az egységesebb magatartással.

— Közművelődésünk fejlődési, fejlesztési irányának tömör összefoglalása után kézenfekvő a kérdés: intézményeink, helyi tanácsaink képesek lesznek-e megfelelni a várakozásnak?

— Egy részük mindenkéD- pen megfelel a követelményeknek. Olyan az eszközellátottságuk, személyi állományuk, hosv ténylegesen előbbre tudnak lépni. Egy másik jelentős rész picit haladhat előre, míg egy harmadik rész, főleg a kistelepüléseken, valószínűleg nem tud a kívánalmaknak megfelelően teljesíteni. Nem vagyok sem generáloptimista, sem gene* rálpesszimista. Bízom abban, hogyha 1987. mérlegét készítjük majd, az eredmények nagyobb hányaddal lesznek leien, mint a sikertelenségek.

Sulyok László

a kalitkában?

...Alig melegszik meg alattunk a gyarmati városi könyv, tár ülőalkalmatossága a vezetői irodában, alig keverünk valamit a szív-kávé elegyen (víz éppen csak annyi benne, hogy keverni lehessen), alig mondjuk el mi járatban vagyunk, amikor gyors járással nyílik az ajtó és éppen csak köszönve a város egyik legismertebb patriótája, nagy szívember maga is, berobban a kis helyiségbe és letesz a könyvtárvezető asztalára valamit. ..

A Rakéta regényújság legutóbbi száma, a lap élén egy Mikszáth-ábrázolás, hogy „no, erre aztán mit mondasz... ? tudtad-e, hogy Mikszáth Kálmán mongol volt? ...hogy le. hét ilyet nemhogy leközölni, — rajzolni?!” S hozzáteszi ha. nyír, hogy nem a mongolokkal van baja, hanem a rajzolóval. Mi tagadás, elvetette a sulykot. A rajzoló. A pat. riótaindulat meg éppen itt jogos, Mikszáth városában. (Mert faluja több is van, de városa talán mégiscsak ez az egy volt. Hiába szerette Pestet is.)

__■■ . i

A

ztán csak úgy „panyóká- san” (kabátját le sem véve) elmond még néhány történetet. de elébb nézzük a rajzot! Eltenőrizheti akárki, hogy az alkotószabadság itt túlment mindenféle határon. Mikszáth Kálmán Galamb a kalitkában című novellájának első részlete előtt álló portré(?) leginkább egy portrékeverék,

amiben némiképp felismerhetően jelen van a nagy néger trombitás, Amstrong, ezután valami Batu kán-beütés és hozzá feltehetően, a rajzoló önportréjának egyes elemei társulnak, hiszen közismert, hogy minden alkotó önkéntelenül „beleviszi” saját vonó«. sait is az ábrázolt személy arcképébe. s

. De ebből számunkra a patrióta felháborodottsága, s az a kényszerképzet az elsődlegesen érdekes, ami idehozta panaszra, a könyvtárvezető elé N.-t, aki éppúgy lehetne O., vagy P.., esetleg R., de miért sorolnám fel itt alfabetikusán valamennyit? Valamennyi gyarmati patriótát, aki ezért, vagy azért, ide-, vagy odaszalad örömében, vagy bánatában, de többnyire mindig valami városi ügyben is.

S akkor már jönnek a tör. ténetek; valamennyi úgy városi, hogy bárhol előfordulhatna kies tájaink településein. A rossz gyakorlatokról szólnak ezek a történetek, éppen úgy elrajzoltak általunk (s nem az elmondó által!), amint a Mikszáth-portré is az. Nevezhetnénk őket — a történeteket — a torz gya. korlat és eltorzult szemlélet hiteles képeinek, mert mégiscsak ez felel meg leginkább a valóságnak. A monopolhelyzetek egyes termékeknél, az anyagi érdekeltség félreraj.

Ki van

zolt esetei, a már-már arcátlan „húzások”, az etikát és a valóságos munkát, vagy minőséget messze túlhaladó nyereségre törekvés .rossz esetei valamennyien. Sziszegtetők'- káromkodtatók és kacagtatok egyben. Mikszáth tollán valószínűleg kifényesednének...

A fehér heteken történt. Ami' „fehér hét”, az nyilvánvalóan ágynemű, akkor is, ha aztán az ágynemű, amit a fehér heteken árulnak, kék, vagy zöld, de semmiképpen nem fehér. Ezzel is egy kék ágynemű-garnitúra jár együtt, ezzel a történettel, ami úgy kezdődik, amint itt alább előadásra kerül.

— Mondja az asszony már egy jó ideje, hogy venni kellene egy új garnitúrát, bementem aztán az üzletbe és kikerestem egy szép kéket a kívánt anyagból, nem volt drága, sőt, olcsónak találtam. Pénz azonban éppen akkor és éppen annyi nem volt nálam. Mondtam a kisasszonynak, tegye el nekem, míg hazaugrom a pénzért. Hát eltette, ráírta a nevemet is, minden rendben volt. Megyek is vissza sietősen, ahogy illik, veszik elő újra a nevemre szóló ágyneműt, de mondják is mindjárt hozzá, hogy „közben felment az ára, vagy mi..Majd kétszáz forinttal lett több mint amikor el tették! Közben feltépték a műanyagfólia-esomagolást, és tollal átárazták, miközben még a kategóriáját is lefokozták egyről kettőre... Mit mondhat erre az ember? Viszi haza a kék ágyneműt, közben gondol ezt-azt, ahogy lenni szokott, és kékebb, mint az ágynemű maga.

Még így is megérte talán.

A kétforintos műanyag zacskó éppen ilyen „nagy szám” lehetett. Öt, zsömlét tettek bele, a vásárló csak nézte, mitől lett ennyivel drágább egyszeriben a pékzsemlye, hát fogta az üres „zacse-. kot” és visszavitte az üzletbe. hogy az bizony, neki nem kell, ftem ér meg két forintot. Jó nágy spektákulum lett be. lőle, merthogy eladdig előre csomagoltan, vagy mifene, eladtak már százat is, és íme egy ember, akinek nem kell a kétforintos zacskó!

Valami fűszerrel is megjárta valaki. Rútságon az új áru. házban megvett belőle valamennyit (nem mondom meg, milyen fűszerről van szó, mert ötletet nem adok!), s aztán a sors úgy hozta, hogy néhány nap múlva Szécsény. ben vagy tizenegy forinttal vette meg ugyanazt többért. Kérdezem is, hogy amikor Rétságon vásárolt, nem mondta, hogy „nicsak, milyen olcsó ez a fűszer...?’’ mert a kereskedőknek-kifejlett hal.

lása van manapság és gyorsan felkapják az árat, ha valaki lfent látja őket. De

nem. Mélyen hallgatott akkor is.

A kétfejű balatoni keszeg mégiscsak a legjobb történet valamennyi közül.

A lakótelepi boltban árulták előre csomagolva ezt a magyar csodát. A balatoni keszeg egyik vége előrenézett a rendeltetésszerűen elhelyezett fejével-szemével, míg a másik vége ugyancsak előrenézett a rendeltetésszerűen elhelyezett fejével-szemével. Ennek a halnak nem volt igazi eleje (mert kettő volt, azért) és egyáltalán nem volt hátulja. Elképzeljük együtt ezt a halat, amint a Balaton Fabulon- tól diós vizében úszkál, ha ugyan tud úszni előrefele, amikor nincs igazi eleje. Ez a hal valószínűleg a tanakodó fajták egyike, igazi magyar specialitás, a két fej arról tárgyal naphosszat, hogy merre van előre (merre hátra, ugyanakkor), s ha mégis egy harmadik irányban van az, amit keresnek, akkor hogyan kellene elindulni közösen. Ha lenne ilyen hal — éhen halna, mielőtt a

két feje megnő. Tanakodva egy helyen evezni a halaknál sem igazán jó üzlet. Da nincs is ilyen szörnyszülötte (még lehet, ha továbbra is kiszorítják belőle a vizet nyaranta a tömegek) a magyar tengernek.' Ez is kereskedő, lelemény, ezt is elrajzolta valahol valaki, mit sem törődve néhány patrióta szépérzékével és zsebbeli érzékenységévé;.

Elvágták úgy deréktájon és azt a részt, ami onnan a farkáig terjed (a legkevesebb szálka ott van ugyanis) eladták, feldolgozták magasabb árkategóriában valahogy.va. lahol, tudja, aki tudja. Vagy ki tudja? Hátha van már kétfejű hal is.

Mert azt nem lehet tudni.

Az önmagát felárazó ágynemű és fűszer mellé beúszó tanakodó hal igazán csak néhány mai és holnapi csodáink közül. Legjobb mégis a mikszáthi galambnak, akiami a kalitkában ülve, elnézegeti a körülötte rajzolgató- kat, és mert galambepéje van. megvonja a szárnyát, ha itt- ott elrajzolja valami pancser. vagy sanda nyereségőr, egy egy mai élvhajhász vivőr a portréját, S így azt sem bán. ja, ha kétfejű sasnak festik valahol.

De ki ülhet közülünk kálit, kában?

T. Pataki Lásdt NÓGRÁD — 1987. január 10., szombat }