Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

Hazai tájakon

IjPpäj Úton járó-T. Pataki László riportkonyve

i

T. Pataki László ütonjáró című riportkötete a közel, múltban látott napvilágot Salgótarjánban, a Nógrád Megyei Tanács kiadásában, 2500 példányban. A kötet, alcíme szerint, feljegyzéseket tartalmaz Nógrád megyéiről. A könyv anyagául a szerző, aki a NÓGRÁD újságírójaként dolgozik, a megyei lapban 1979—1981. között megjelent falukrónikáit használta fel, valamint néhány portrét, amelyek annak idején szintén megjelentek. Az időközben történt változásokat igyekezett nyomon követni, amennyiben ez a kötet szerkesztése során lehetséges volt.

A szerkesztés munkáját Gotyár Gyula végezte a hosz- szú főszerkesztői múltjából is adódó igen nagy körültekintéssel, a fotókat Kulcsár József készítette, a'borító és a 'könyvterv Kollár Sándort dicséri. A megjelenésében is reprezentatív kötet a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén készült, s már kapható a könyvesboltokban.

Az első kötet indokolja az életút néhány mozzanatának említését. T. Pataki László 1934-ben született Budapesten Változatosan alakult pályafutása: 1948-tól a mai napig foglalkozott színjátszással, kétszer hivatásszerűen is, legutóbb, 1976-ban és 77-ben a győri Kisfaludy Színháznak •volt segédrendezője, ügyelője.

Huszonnégy éve vidéki zsurnaliszta, Győr-Sopron, ÍV as és Nógrád megyében. Ügy érzi, időköziben szülőföldje, s la Léget, ahol felnőtt, aranyivá megváltozott, hogy marrá lsem ismer. Ügy tetszik, az elveszett helyet, a szülőföldet Nógrádban találta meg, ahová kétszer is visszatért. Ezt a tájat többszörösen szü- Dőföldjének vallja, mert — vélekedése szerint — itt lett ♦tudatos újságíró, itt alapított iújra családot, s az általa lényegesnek ítélt dolgokat szín- Itén itt hozta létre, köztük a IFráter Erzsiről szóló Lidérc. láng című monodrámát

Az Ütonjáró című kötet ugyancsak a szerző tudatos kötődéséről, a választott szülőföld iránti vallomásos vonzalmáról, újságírói tevékenységének összefoglalásáról tanúskodik. Bár első kötetről van szó, bizonyos értelemben mégis összegzés ez a könyv, amelynek riportjai és portréi a szerző sajátos látását és célratörő tudatosságát is jelzik. T. Pataki László újságírói és lokálpatriótához illő hevülettel arra keresi a választ riportjaiban, hogy „.. .vajon van, lehet-e találni ma vala. miféle mércét arra nézvést, hogy milyenek mai falvaink? Van ilyen mérce. A kornak megfelelő, a sokat emlegetett »■megtartó erő-« — milyen manapság, milyen arányú az élethez tapadó igény szerint az urbanizáltság foka? — ez most a kérdés a nógrádi falvakban is.” A továbbiakban hangsúlyozza: „A helybeli értéktudatok átfordíthatók jó politikával valóságos anyagi erőkké, felkelthetik a teremtő ösztönt és éltethetik a gyakorlatot az értékek létrehozásában. Amire most van a legnagyobb szükség országszerte mindenütt, ahol vidékiek vidéken élnek — különösen itt az aprófalvas Nógrádban.”

Mindez azonban T. Pataki László, azaz „az ütonjáró” szerint beköszöntőféle, vagyis előszóba kívánkozó meghatározása a témának. Amibe azért belefér a több helyen is fölcsillanó személyes vallomás: Jómagam Nógrádot

megismerve, népének közelségébe kerülve, becsülöm jobban minden eredményét a szocialista hazának." S, amiből kitűnik, az újságírót elsősorban az értékőrzés foglalkoztatja, bármely műfajban dolgozza föl a témát.

T. Pataki László régóta tudja, ami nélkül újságíró akár ne is induljon útnak, vagyis azt, hogy ,.minden fontos, ami a helybelieknek az!”. Annál is inkább, mert hiszen a jó riportban a „partikuláris” amúgy is általános érvényűvé emelkedik. A kötet olvasójának viszont nem árt

tudnia azt, hogy T. Pataki László egy vidéki napilap kereteit kitöltve irta meg faluriportjait, saját szavaival ,.falukrónika-féléit”, irodalmi barangolásait, miniatűr útikalauzait, egyéni sorsokat fölvillantó portréit. Tehát a kötet tudatosan nem tiszta műfajú, ha meghatározója is a riporté zs.

Személyes vallomások, lírai betétek csakúgy találhatók az írásokban, mint szociografikus szenvedéllyel megírt részletek, vitairatok, a helyi hagyományokat színesen fölvillantó írások. Ami valójában egységbe foglalja ezeket az írásokat, az a táj- és népszeretet, az értékkutató makacs szenvedély, a palóc ember tisztelete. Gondokat, aktuális ellentmondásokat, jövőkutató elképzeléseket foglal írásaiba a szerző, aki azonban ugyanilyen pontossággal kívánja föltárni a legapróbb palóc falu múltját is.

Szakirodalmat tanulmányoz, levéltárban böngész azért, hogy az adott település, tájegység a maga történetiségében álljon az olvasó, ■nem utolsósorban a helyi olvasó előtt. Mert szeretni is csak azt lehet, amit ismerünk, s ez a tétel a falvak lakóira is érvényes. A riportok a szocialista jelent, s a jelen munkájára alapozott jövőt mutatják be, tanulságul azonban csaknem mindig ott a múlt. Lássuk azt is, honnan indultunk. Ez erősíti a hitet.

Az Ütonjáró hittel írt könyv. T. Pataki László „önkényesen”, azaz barangolásai szerint osztotta hét régióra Nógrádot, oz Ipoly mentére, a Börzsönyre, a Nógrádi medencére, a Cserhát községeire, a Karancs—Medves vidékére, az „öreg” Mátra tájékára és a Cserhát aljára. Fa- lukrónikái — a városok nem szerepelnek — a pillanatot rögzítik. Az útonjáró folytatja útját, hiszen az úton járás, nem érhet véget. Miként az utak sem.

T. E.

„Neked kissé túlságosan leegyszerűsített fogalmaid vannak a szerelemről. A szerelem nem az élmények egymástól független sorozata... Állandó gyengédség-, édesség-, jósághiány...

Ezt te még nem tudod megérteni”.

(Francoise Sagan)

Toprengető

AZ ÉRZELEM

Egyedül a szerelem tudja magáról, milyen hiábavaló, de soha meg nem rendül.

(Max Frisch)

Ua az ember étkezés előtt

akar érzelmeket ébreszteni, az eredmény nagyon bizonytalan. (Somerset Maugham)

it

A nagylelkűségben van valami technikai szabályszerűség.

(Jurij Olesa)

Gyűjtötte: Havasházi László

Felkínálom

népgazdasági hasznosításra

— Végzettsége szerint mérnök vagy közgazdász? — kérdem. hogy már az interjú elején bemutathassam.

— Csalódást kell okoznom: végzettségem szerint magyar és történelem szakos tanár vagyok. Foglalkozásom pedig: újságíró — válaszolja Pome- zanski György- — Kezdetben a Szépen, jól magyarul, vetélkedőket vezettem, riportfilmeket készítettem. Aztán jött a Felkínálom, és most már hét esztendeje jelentkezünk vele rendszeresen.

— Hogyan jött létre a műsor?

— Hátterében ott volt az akkori társadalmi makro- és mikroklíma Mezei András cikkei, az Élet és Irodalom vitái, és sok más egyéb. Egy pályázattal indult. Célja az volt, hogy alkotó, találékony emberek jelentkezzenek ötleteikkel. Háromezer pályamunka érkezett be. összehasonlításul úgy tudom, a találmányi hivatalba évente ötezer érkezik, ötleteket, újításokat küldtek be a legkülönbözőbb korú és foglalkozású emberek. A legjobbakat népszerűsítettük, ezt a partnerkapcsolatok megteremtése követte. Az azóta eltelt hét év alatt tízezer ember keresett meg minket legalább annyi témával, ötlettel.

— ön miben látja a műsor lényegét?

— Hogy bizonyítsuk: vannak innovatív emberek, vannak vezetők, akik felkarolják a dolgokat. Mi egy láncszem vagyunk ebben. Szerepünk, hogy nyilvánosságot adjunk az arra érdemes alkotóknak és alkotásoknak. Marketingszolgáltatást nyújtunk a képernyő által- De ami a képernyőn megjelenik, az csupán a jéghegy csúcsa. Az adások közti időben naponta, naphosszat tárgyalunk, millió témában. A kezdeti gyártókeresési akcióból a gazdasági mozgásokat követő közvetítés lett, a mai gazdaságra nyitott műsor.

— Gazdasági mozgás, nyitottság — ez mind szép. De hogyan lesz mindebből tévéműsor?

— Mint már mondtam, az adás maga a jéghegynek csak a csúcsa. Az egész azzal kezdődik, hogy alkotók jelentkeznek. Ennek alapján készül a műsor kerete. És várjuk a hívásokat. Adás közben be is érkeznek a telefonok. Mindezt aprólékos munka előzi meg. Mondjuk: kb. két hónap múlva mutatunk be egy té-. mát. De mi már ma látjuk,

melyik cég milyen mennyiségben fogja forgalmazni- Csaknem biztos lehetek benne, hogy jelentkezik, mert ez neki ingyenpropaganda.

— Pedig a tévé nem arról nevezetes, hogy ingyen reklámoz.

— Ami azt illeti, a Felkínálom a Magyar Televízió egyik — talán egyetlen — önfenntartó műsora. Minket az állami és a szövetkezeti ipar finanszíroz. Ez nem szé- gyelnivaló. Végtére piaci tevékenység folyik, amelynek eredménye vállalati, egyéni és népgazdasági haszon, és mi ebben közvetítünk. Talán nem is rosszul.

— Csakugyan: milyen eredményeket könyvelhetnek ■ el? Készül valamilyen összegzés?

— A legkülnöbözőbb jelek mutatják, hogy a Felkínálómnak van hatása. Volt olyan téma, amely az Ismeretlenségből érkezett, és az adást követő héten 6,4 milliós megrendelést hozott. Tavaly az általunk gondozott alkotások két nemzetközi fejlesztési nagydíjat nyertek. Több kapott vásári díjat, mintegy hat-tíz, általunk bemutatott ötletnek van folyamatban ígéretes nemzetközi tárgyalása. A bemutatott témák között

8 NÓGRÁD — 1987. január 10., szombat

DÁN ICA

tu

KALENDAR

ZA

BUNjEVCH, SOKCE i HRVATE

KOjl iiVK U MADJARSKQ)

1939

OODJNA

Mm.

Cili A äö IW**,

5 •■••••. • > ; - - •«• í '

S T £ t* M A N £ VM TIS* ARA f> t>

«V»*«'«. ÍHí - xíx.

Atal pár lakodalmi ünneplőbe* Szerbhorvát nyelvű kalendárium 1939-ből

Pécstől délre mind több településén üti meg idégen szó az arrajáró, utazó fülét. Többek között német és horvát beszéd.

Horvátok több település (például Kátoly, Pécsudvard, SzaLánta, Kökény) Lakosságának a többségét alkotják, s múltjuk, jelenük a legalaposabban a „bosnyák” tájházáról híres Átán tanulmányozható.

Hogy miképpen találtak otthonra mind Átán, mind a környékbeli helységekben a délszlávok? Nos, betelepítették őket. Egy részük még a török világ előtt cserélte fel a Bosznia északkeleti részéhez tartozó óhazát ezzel a pannóniai vidékkel, más részük —, s ők voltak többen — viszont már a török kivonulása után érkezett

Amiben viszont azonosnak

bizonyultak: a nagy mezei

szorgalom, ég a hagyományok szakadatlan ápolása. E vidék magyarsága és németsé. ge általában megelégedett a kevesebb fáradsággal járó szántóföldi növénytermesztéssel, a horvátok viszont a domboldali táblákon is kervan olyan, amelynek felkarolásával számottevő importanyagot lehet hazaival helyettesíteni, más műsorszámaink technológiai korszerűsítést eredményeztek. Seregnyi termék már kapható— Ezek szerint figyelemmel kísérik a felkínálások sorsát. Más kapcsolatuk is van a nézőkkel ?

— A Felkínálom kapcsán klubok kezdtek szerveződni. Spontán. Az elmúlt hetekben Sopronban vettünk részt egy klubösszejövetelen, félszáz alkotó gyűlt össze. Műsorunkat külföldön is Ismerik: a Der Spiegel nemrég foglalkozott velünk. Ausztráliától Braziliáig érdeklődtek már aziránt, hogyan szerveződik műsorunk.

' — Hogyan tovább?

— Véleményem szerint a műsor azért él. mert már nem hasonlít a régebbiekre. Hiszen ha nem volna szinkronban a népgazdasági igényekkel, már nem lenne többé érdekes.

— Nem jelent konkurenciát a Felkínálómnak, hogy most már az Ipari Minisztérium is nyitott kapukkal várja a jelentkezőket?

— Semmiképpen sem konkurencia, olyannyira nem, hogy az ótletnapokon mindig részt vesz egy munkatársunk. A legérdekesebb ötletek megvalósítását a mi műsorunk is segíti azzal, hogy nyilvánosan felkínáljuk népgazdasági hasznosítására.

Erdős Márta

tészkedtek: zöldségféléket termeltek, s pécsi piacra vitték. Még arra is telt az erejükből, hogy aratás után a tarlót újra beültessék gyorsan érő káposztával, amit aztán frissen is, savanyítot- tan is eladtak a kapicás lányok, asszonyok.

A fehérnép persze nem csupán az adásvétel dolgait intézte, hanem rengeteget szőtt és font. Egyrészt az óriási kenderültetvények termését dolgozták fel tarka csíkozású vászonná, másrészt a máig népes birkanyájak gyapját is mosták, kártolták, fonták, s készítettek belőle elnyűhetet- len viseleti darabokat.

Aki végigjárj* a kívül *ze.

rény, belül azonban annál gazdagabban felékesített átai múzeumot, az pontos képet

Az átai gyűjtemény — létét Ma tűsek László tanító úrnak köszönheti — a baranyai horvátok szellemi életéről, iskolázásáról is jó képet ad. Az ott felhalmozott nyomtatványokból egyebek között azt is megtudhatjuk, hogy a népcsoport a szerbhorvát irodai* mi változatát beszéli, s, hogy hajdan a Zágrábban kiadott kalendáriumok jelentették a fő olvasnivalót. Tankönyvek nem maradtak fönn, mindösz- sze a hittant tanítóik ugyanis szerbhorvátul; a többi közismereti tárgyat magyarul. Manapság bőségesen nyomtatnak e nyelven is tankönyveket, hiszen Pécsett óvoda, általános és középiskola is várja a horvátság ifJ jabb évjáratait.

A Narodne Novime című újság szinte minden házba

Díszes homlokzatú átai házak (Németh Enikő felvételei)

kaphat a baranyai horvátság régi és még régebbi életviteléről, szokásrendjéről.

Megtudható ebben a hajdani iskolaépületben például az is, hogy a mi bosnyákjaink nyáron egyszerű vászonru* hákba bújtak, télen pedig szintén dísztelen posztó védte őket — legföljebb, ha az ünneplő ingük mellrészén mutatkozott némi hímzés. A két világháború között aztán mind többen és többen hord. tak fekete bársonyöltözetet, az ingek elejére pedig színes fémcsillogók kerültek. Hasonló változást mutatnak a női ruhák is: ezek rózsás mintájú kasmírszoknyákkal, „bütykös” díszítésű harisnyákkal gazdagodtak.

jár, és a pécsi rádió szerbhorvát nyelvű adásainak szintén van elég hallgatója.

Egészen a legutóbbi időkig elég nagyfokú volt a zártság; a vegyes házasságok ritkaságszámba mentek. Üjab- ban viszont arrafelé is oldódnak a kötelékek, sok a költözés, s Átán is gyakran hallani magyar szót. A népviselet is csupán a jelesebb napokon — például a híres búcsúk alkalmával — kerül elő. Ekkor azonban egymást követik a Boszniából átörökített dallamok, és természetesen a híres körtánc, a kóló is megperdül a tambura». nekar lüktető muzsikájára*.

A. U