Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-08 / 6. szám

/ SZMT-Qlés f (Folytatás az I. oldalrót) Sarló Béla után Devcsics Miklós, a rriegyei tanács el­nöke tett szóbeli megjegyzé­seket, az előzőleg írásban ki­küldött anyaghoz, amely a megyei tanács 1987. évi terv- előirányzatáit foglalta magá­ba. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy a gazdaságban és a társadalomban olyan új vál­tozásokra, megújulásra van szükség, amely biztosítja az új növekedési pályára való kerülést. Ennek megvalósítá­sával a megye racionálisan gondolkodó közvéleménye egyetért. Mielőbbi elérése, gyorsabb ütemet kíván, a ter­mékszerkezet-váltásban. a hatékonyság növelésében, a jö­vedelmezőség fokozásában, az ■irányításban. Utalt arra, hogy a termelőüzemek ered­ményei döntően befolyásolják a tanácsi munka eredményes­ségét. Ezért a megye gazda­sági szerkezetét át kell alakí­tani, korszerűsíteni, hatéltf>- nyabbá és gyorsabbá kell tenni a gyártmányszerkezetet. E gondolatot elemezve meg­említette, hogy a jövőben megyei szinten is csak az elvan tevékenvséget szabad támogatni, amely növeli a tér" mékek versenyképességét, a hatékonyságát, a gazdálkodás jövedelmezőségét. Közölte, hogy bátrabban szükséges tá­mogatni az új gazdálkodási formákat is. Rátérve az idei tanácsi tervre bejelentette, hogy a tanács továbbra is a kiemelt programokat — la­kás. víz, szennyvíz, iskola tá­mogatja. — Beszélt még a feladatok megvalósítását se­gítő személyi feltételekről, a rendelkezésre álló szellemi kapacitás jobb kihasználásá­ról, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a felszabadult munkaerők elhelyezéséről a vállalatoknak kell gondoskod­niuk. A beszámolókat követő esz­mecserében Rudinszki László, az SZMT főmúnkatársa, a gazdasági és területpolitikai munkabizottság véleményét tolmácsolva; a műszaki fej­lesztés fontosságára hívta fel a figyelmet. Merlák Ervin, a SZOT tagja, a ‘ Salgótarjáni Kohászati Üzemek szakszer­vezeti bizottságának titkára elmondta, hogy 1986-ban 80 milliót fordítottak a henger­mű korszerűsítésére; ebben az évben pedig újabb 70 milliót áldoznak a rekonstrukciós munkákra. ' Nyomatékosan szólt a minőség javításának szükségességéről. A vitában felvetődő kérdé­sekre Devcsics Miklós és Ágner Gyula, az SZMT veze­tő titkára válaszolt, majd a testület egyhangúlag elfogadta az előterjesztést. Befejezésül Jóváhagyta az SZMT és elnök" ség 1987. évi munkaprogram­ját. az SZMT éves. és az el­nökség I. féléves üléstervét. Fegyverkezés és kilátások Perle válaszai az MTI tadcsitófának Reagan elnök megvétózná, ha a kongresszus törvény­be foglalná, hogy az Egyesült Államoknak meg kell marad­nia a SALT—II. szerződés ál­tal a hadászati fegyverek számára vonatkozó korlátozá­sok között — mondotta szer­dán Richard Perle hadügy­miniszter-helyettes. Perle, az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva kijelentette: az ilyen törvény szerinte „a már eleve rossz és érvényét vesz­tett SALT—II. szerződés al­kotmányellenes ratifikálását jelentené”. A szenátus de­mokrata párti csoportjának vezetője, Robert Byrd szená­tor egy vasárnapi nyilatkoza­tában jelezte: a demokrata párt kész olyan javaslat elő­terjesztésére, amely törvény­ben irányozná elő a korláto­zások megtartását, illetve megvonná az anyagi fedezetet az olyan fegyverkezési intéz­kedésektől, amellyel a Penta­gon tovább növelné hadászati fegyvereinek számát. Perle kijelentette: folytatni kívánják a B—52 típusú ha­dászati bombázók átalakítását manőverező robotrepülőgépek indítására. A miniszterhelyet­tes nem közölt erről részle­teket, de azt mondotta, a cél az, hogy valamennyi ilyen bombázót átalakítsanak. A SALT—II. szerződés csak 130 gép átalakítását engedélyezte. A Pentagon vezető héjájá­nak tekintett hadügyminisz­ter-helyettes külföldi újság­írókkal megtartott találkozó­ján azt mondotta, hogy míg a SALT—II. szerződés érvé­nyét vesztette, az Egyesült Államok meg akarja tartani a rakétaelhárító rendszerek­ről megkötött SALT—I. szer­ződést. Szerinte sem az űr­fegyverkezési program foly­tatása, sem az új, nagy telje­sítményű amerikai radarrend­szerek építése nem áll ellen­tétben a szerződéssel. A Szov­jetuniót viszont azzal vádol­ta, hogy mindkét szerződést megszegi részint új típusú, a hadászati rakéták ..hatodik nemzedékéhez” tartozó bal­lisztikus rakéták kifejlesztésé­vel, részint az új radarrend­szerek létrehozásával. Perle ennek ellenére azt mondotta, hogy „derűlátó” a szovjet—amerikai kapcsolatok jövendő alakulását illetően és a reykjavild csúcstalálkozó alapján úgy ítéli meg, lehet­séges „konstruktívabb és biz­tonságosabb” alapokra helyez­ni a két ország közötti vi­szonyt. A hadászati fegyverek, közöttük az Európába tele­pített közepes hatótávolságú nukleáris eszközök számának jelentős csökkentése szerinte lehetséges, de csak abban az esetben, ha „a Szovjetunió fel­adja az amerikai űrfegyver­kezési program ellenzését”, hozzájárul annak folytatásá­hoz. A hadügyminiszter-he­lyettes azt mondotta, hogy az „űrvédelmi” rendszer nem az Egyesült Államok elsőcsa pás­mérő képességének növelését szolgálja és ,,a világ jobban járna, ha mindkét fél korlá­tozná ilyen képességét” jelen­tős hrányban csökkentené ha­dászati ballisztikus rakétái­nak számát. A megállapodás elmaradásáért azonban igye­kezett a Szovjetunióra há­rítani a felelősséget, bár elv­ben a párbeszéd folytatása mellett foglalt állást, azt han­goztatva. hogy az „mindkét fél számára előnyös” (MTI) Amerikai pénz fegyverekre ^ #f* / |éf • Csadi es líbiai erők összecsapása Francia bombázók Vádi Dnm fe ett A Zouar-oázistól északra újabb összecsapások voltak a csádi kormányhadsereg és a líbiai erők között — jelentet­ték be kedden N’dzsamená- ban. A kiadott katonai közle­mények szerint a kormány- hadséitg offenzívájának célja az, hogy ellenőrzése alá von’- ja az északi területek straté­giai fontosságú útjait A csá­di források először jeleztek harcokat a líbiai határhoz ennyire közel eső körzetek­ből. Francia források határozot­tan cáfolták, hogy francia ka­tonák is részt vesznek a de­markációs vonaltól északra folyó harcokban. (A 16. szé­lességi fok, a Párizs által ko­rábban meghúzott „vörös vo­nal” választja szét a kor­mányerők és az ellenük har­coló felkelők által ellenőrzött területeket.) Jacques Chirac francia kormányfő keddi rá­dióinterjújában viszont kije­lentette, hogy Franciaország választ ad Líbia csádi akciói­ra, de nem részletezte a ter­vezett intézkedéseket. Ndzsa- mena és Párizs azzal vádolja Tripolit, hogy légiereje a de­markációs vonaltól délre fek­vő területeket bombázott. A franciaországi Nantes re­pülőterére kedden éjszaka megkezdték teherautók és harci járművek berakodását a légierő szállítógépeibe. Hír- ügynökségi értesülések sze­rint, a hadfelszerelést Csádba küldik: a repülőteret körül­zárták a hadsereg egységei, s tiltott övezetnek nyilvánítot­ták a körzetet. Líbiai sajtóértesülések sze­rint Hisszén Habré hadsere­gének megsegítésére zairei ka­tonák érkeztek N’dzsamená- ba. Az egységeket négy fran­cia Transall repülőgép szállí­totta a csádi fővárosba. Wasningtonban Habré je­lentős győzeleméként értékel­ték az Észak-Csádban folyó harcokat. Charles Redman amerikai külügyi szóvivő em­lékeztetett arra, hogy Reagan elnök decemberben 15 millió dolláros segély folyósítására adott utasítást, s az idei pénz­ügyi évben újabb ötmillió dollár jut a Habré-kormány­zatnak: ennek keretében N’dzsamena légihídon köny- nyűfegyvereket, páncélozott harc járműveket, szállító re­pülőgépeket és más hadfel­szerelést kap. ☆ Párizsban szerdán bejelen­tették, hogy a francia légi­erő bombázta a Csád északi felében lévő Vádi Dum re­pülőtér radarberendezéseit. Felhatalmazott katonai helyen a hírhez csak annyit fűztek hozzá, hogy a bombázás el­érte célját. Minden valószí­nűség szerint ez volt a hiva­talosan is kilátásba helyezett francia megtorlás azért, hogy Líbia vasárnap bombázta Arada csádi várost. (MTI) Lengyelország : vita az egyház pénzügyeiről A lengyel katolikus egyház nem fizet jövdelemadót és pénzügyeit, vagyis jövedelmeit és kiadásait, jótékony homály fedi. Az egyes egyházközsé­gek plébánosai fizetnek ugyan állandó összegben megállapí­tott adót, de az — országosan kivetítve — csak mintegy hu­szadrésze annak, amit a len­gyel katolikus egyház adóként a két háború közötti időszak­ban fizetett, mégpedig kö­telező adóbevallás alapján, yajon így kell-e ennek lennie, vajon helyes-e a gyakorlat? — veti fel a kérdést a Poli- tyka című lengyel hetilap ha­sábjain 1 egy egyháztörténe­temmel foglalkozó kutató. A kérdés aktualitását az is aláhúzza, hogy II. János Pál pápa már 1983-ban elrendel­te az egyházi jövedelmek rendszerének reformját és ezt éppen Lengyelországban a mai napig nem hajtották végre. Ez idő alatt világos (és áttekinthető rendszert ala­kítottak ki Olaszországban, ahol ' egységes havi fizetést állapítottak meg a plébánosok számára és az általános jö­vedelemadó rendszerébe épí­tették be az egyházi adókat fc. Ez, az egyes egyházközsé­gek jövedelmei közötti túl­zott különbségeket is meg­szüntető rendszer működik már a XIX. század óta a német nyelvterületű országok­ban. A mai lengyel gyakorlat azonban az — írja a Polity- ka —, hogy a lengyel egyház teljesen adómentes „adomá­nyokból” él, mégpedig na­gyon jól, mert egy plébános becsült havi jövedelme egy átlagos nagyságú plébánián valószínűleg . meghaladja a 160 ezer zlotyt, az egész egy­ház különböző címen élvezett jövedelmei pedig évente 30 milliárd zloty fölött lehetnek. Jerzy Wislocki, a cikk szer­zője, számításait a jelenleg az egyházi „szolgáltatásokra” érvényes „árjegyzék” alapján végezte "el. Ezek szerint ma egy keresztelés 2500 zloty, esküvő 7000 zloty, temetés 5000 zloty, az elhunyt lelki üdvéért mondott mise 750 zlo- ,ty, az eljegyzés kihirdetése 1000 zloty. Egy 4500 lakosú egyházközségben olyan kisebb tételekből, mint például a sír­hely, a lakás, vagy újabban az új autó megszentelése 100 ezer zloty folyik be évente, egy átlagos plébános tehát — figyelembe véve a születési, halálozási és házasságkötési statisztikát — közel 2 millió zlotys évi árbevételt könyvel­het el. Ebben nincs benne a perselyezés eredménye és más esetleges adományok ér­téke. Bár, az egyház pénzügyeit fedő homály lehetetlenné te. szí annak felfedését is, hogy a befolyt pénzt mire fordít­ják, Wislocki úgy vélekedik, hogy amennyiben a plébáno­sok megelégednének havi 70 ezer zlotys fizetéssel, vagyis a lengyelországi átlagfizetés közel háromszorosával, egy lengyel miniszter fizetésével, akkor évente mintegy 8.7 mil­liárd zlotyval költhetne az egyház többet például templo­mok építésére és nem lenne szükség külön adakozásra ebből a célból. A Polityka cikkét kommen­tálva Jerzy Urban kormány­szóvivő leszögezte, hogy a kormány nem folytat vizs­gálatot az egyház ^pénzügyei­ről és nem is tervez ilyes­mit. Magánvéleményeként azonban megjegyezte, hogy ma már az ország határain túl is visszatetszést kelt egyes egyházi személyiségeknek az a gyakorlata, amelyet egy­részről a lakosság anyagi ne­hézségeiről szóló prédikációk, másrészről a szerénynek alig nevezhető saját életvitel jel­lemeznek. Említést tett ezzel összefüg­gésben az ellenzéki nézetei­ről ismert Jankowski atyáról, aki a gdanski hajógyár mun­kásplébánosának vallja ma­gát, miközben Mercedes-szel jár, fényűző lakásban él és költséges fogadásokat rendez. A szóvivőhöz hasonlóan a túlnvomórészt katolikus hí­vőkből álló lengyel társada­lomban is akadnak jó néhá- nvan. akik kritikusan szemlé­lik egyes egyházi személyisé­gek életvitelét. Erre lehet kö­vetkeztetni azokból — a len­gve! kormány tagjaihoz inté­zett — levelekből is. melyek írói nyíltan kifogásolják, hogy a lengyel egyház és képviselői nem kevés esetben szinte törvényen kívüliséget élvez­nek Zsebesi Zsolt 2 NÓGRÁD — 1987. Január 8., csütörtök Sevardnadze nyilatkozata Az afgán rendezés a beavatkozás megszüntetésétől függ Az afganisztáni fejlemé­nyekkel kapcsolatos szovjet álláspontról nyilatkozott szer­dán Kabulban, hazautazása előtt a Bahtar hírügynökség­nek Eduard Sevardnadze. Az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere hét­főn érkezett munkalátogatásra az afgán fővárosba Anatolij Dobrinyinnal, a KB titkárával együtt. Mint Sevardnadze elmond­ta, az afgán vezetőkkel foly­tatott megbeszéléseiken a Szovjetunió teljes támogatásá­ról biztosították az Afganisz­táni Népi Demokratikus Párt KB legutóbbi ülésén elfoga­dott. a nemzeti megbékélést célzó irányvonalat, a szemben álló erőkhöz intézett tűzszü- neti javaslatot. Hangsúlyoz­ta. hogy a nemzeti megbé­kélés célja a jelenleg ugyan egymással szemben álló. de a hazájuk sorsáért aggódó erők közeledése, majd együttmű­ködése. A tűzszünet ellen azok lépnek fel. akik mögött az imperializmus áll — azaz olyan erők, akiket a legke­vésbé sem nyugtalanít, mi lesz Afganisztánnal, s az af­gánok bőrére politizálnak — szögezte le. — Nincs igazuk azoknak, akik úgy vélik, hogy a poli­tikai rendezés csak a szovjet csapatok kivonásán múlik. A rendezés elsősorban a külső beavatkozás beszüntetésétől függ, s attól, hogy a beavat­kozás később ne újuljon f»l; A nemzeti megbékélés politiká­ja megteremtheti az Afganisz­tán körül kialakult helyzet politikai rendezéséhez szüksé­ges belső feltételeket — mu­tatott rá a szovjet külügymi­niszter. — Ügy véljük, hogy a politikai rendezés nem táv­lati perspektíva, hanem nap­jaink valósága. Ilyen szel­lemben foglalkozunk az af­gán kormánnyal együtt a szovjet csapatok kivonásának kérdéseivel. Az első lépést már megtettük — hat ezredet kivontunk. Ez a kérdés tehát tisztázódott. Már csak arra van szükség, hogy a szomszé­dos országok megértsék, mi áll érdekükben és mi nem. Pakisztánnak és Iránnak az Afganisztán körüli helyzet alakulásában játszott szere­péről szólva Sevardnadze hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió mindkét országgal jó­szomszédi kapcsolatokat tart fenn. és e kapcsolatokat fej­leszteni kívánja A helyzet rendezésével Pakisztán és Irán is nyerne, hiszen érde­kük, hogy szomszédjuk el nem kötelezett és független baráti ország legyen. A jövőben visszatérő afgán menekültek elhelyezése, mun­kába állítása nem kis felada­tot jelent. Erről szólva a szovjet külügyminiszter rá­mutatott: a szovjet—afgán együttműködést rugalmasabbá kell tenni, hogy könnyebben alkalmazkodjék az új fel­adatokhoz. (MTI) , Hamis jelentés a minisztériumba Vidéki ú ságlró kálvariaia Kamenszk-Uralszkij szov­jet iparváros helyi lapjának rovatvezetője cikket közölt a tekintélyes országos napilap, a Szovjetszkaja Rosszija első oldalán. A vidéki újságíró azért kapta ezt a lehetőséget a központi laptól, mert a he­lyi vezetők megtiltották, hogy lapjában számoljon be egy határidőre nem elkészült mű­hely „átadásáról”, vagyis az eredmények meghamisításáról. Sarafijev szerkesztő leírja, hogy december 25-én kellett volna átadni a helyi csőgyár 1-es számú üzemét, ám a ha­táridő közeedtével teljesen világossá vált, hogy erre sem­mi esély. Nem szerelték fel a gépek egy részét, hiányzott a létszámból mintegy négy­száz munkás. nem voltak meg a termékkibocsátás fel. tételei. Az esztergálórészle­gek félben álltak, az ipari vi­zet elvezető és tisztító bérén, dezósek nem működtek. Erről a szerkesztő decem­ber 24-én cikket közölt a he­lyi lapban. Utána Sz. A. Zsda- nov, a városi pártbizottság első titkára megtiltotta, hogy a késedelemről a továbbiak­ban a lapban szó essék, öt nappal a kitűzött határidő után összeült az állami átve­vő bizottság, majd december 31-én megszületett az ered­ményeket felnagyító, az éves beruházási terv teljesítését igazoló átvételi jegyzőkönyv, amelyet el is küldtek a vas- kohászati minisztériumba. A jegyzőkönyvet nem írta alá a terület közegészségügyi és járványügyi főorvosának he­lyettese, a szakszervezet köz­ponti bizottságának műszaki ellenőre és az építési bank helyi kirendeltségének veze­tője. A tények közlésére vo­natkozó első titkári tiltás a helyi lapra mindmáig érvény­ben maradt. Mint az utóbbi időben hi. vatalos állásfoglalásokból és a sajtó cikkeiből kiderült, nem elszigetelt jelenségről van szó. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára több. szőr szólt a sajtó szerepéről és rámutatott, hogy miközben a központi lapokra jellemző az átalakítás megkövetelte „glasznoszty”, az ügyek nyíl. vános kezelése, alsóbb szinten helyenként még akadályokat gördítenek a valóságot be­mutató publikációk elé. Elő­fordult, hogy az SZKP Köz. ponti Bizottsága határozat­ban védett meg lapokat az őket felügyelő szervek tiltó rendelkezéseivel szemben. A központi pártlap, a Pravda ped;ga napokban foglalkozott újra szokatlanul nagy terje­delemben a szovjet bányász­lap újságírója, a donyeckj Viktor Berhin esetével, akit — miután írásaiban bírálta a helyi vezetőket — „garázda. Ságért” letartóztattak, két hé­ten át fogva tartottak, s csak az ügyészség közbelépésére bocsátottak szabadon — ké­sőbb hivatalosan bocsánatot kértek tőle A felelősöket megbüntették. (MTI) Szovjet meghívást fogadott el a TUC A brit szakszervezeti fő­tanács (TUC) vezetői a hét elején úgy döntöttek, hogy a TUC képviselteti magát a szovjet szakszervezetek kong­resszusán — jelentette szer­dán első oldalán a Momíng Star. A lap megjegyezte, hogy a brit szervezett dolgozók je­lentős csoportjai évek óta sür­getik a kelet—nyugati szak- szervezeti kapcsolatok javítá­sát. A TUC tagjainak egyötö­dét képviselő különböző brit szakmai szervezetek ennek a törekvésnek a jegyében küld­ték el a delegációikat az SZVSZ által összehívott ber­lini szakszervezeti világ- kongresszusra. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom ket- tészakítása óta azonban elő­ször kerül sor arra. hogy a TUC hivatalos meghívást fo­gad el a szovjet szakszerve­zetek központi tanácsától. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom