Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-08 / 6. szám
/ SZMT-Qlés f (Folytatás az I. oldalrót) Sarló Béla után Devcsics Miklós, a rriegyei tanács elnöke tett szóbeli megjegyzéseket, az előzőleg írásban kiküldött anyaghoz, amely a megyei tanács 1987. évi terv- előirányzatáit foglalta magába. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy a gazdaságban és a társadalomban olyan új változásokra, megújulásra van szükség, amely biztosítja az új növekedési pályára való kerülést. Ennek megvalósításával a megye racionálisan gondolkodó közvéleménye egyetért. Mielőbbi elérése, gyorsabb ütemet kíván, a termékszerkezet-váltásban. a hatékonyság növelésében, a jövedelmezőség fokozásában, az ■irányításban. Utalt arra, hogy a termelőüzemek eredményei döntően befolyásolják a tanácsi munka eredményességét. Ezért a megye gazdasági szerkezetét át kell alakítani, korszerűsíteni, hatéltf>- nyabbá és gyorsabbá kell tenni a gyártmányszerkezetet. E gondolatot elemezve megemlítette, hogy a jövőben megyei szinten is csak az elvan tevékenvséget szabad támogatni, amely növeli a tér" mékek versenyképességét, a hatékonyságát, a gazdálkodás jövedelmezőségét. Közölte, hogy bátrabban szükséges támogatni az új gazdálkodási formákat is. Rátérve az idei tanácsi tervre bejelentette, hogy a tanács továbbra is a kiemelt programokat — lakás. víz, szennyvíz, iskola támogatja. — Beszélt még a feladatok megvalósítását segítő személyi feltételekről, a rendelkezésre álló szellemi kapacitás jobb kihasználásáról, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a felszabadult munkaerők elhelyezéséről a vállalatoknak kell gondoskodniuk. A beszámolókat követő eszmecserében Rudinszki László, az SZMT főmúnkatársa, a gazdasági és területpolitikai munkabizottság véleményét tolmácsolva; a műszaki fejlesztés fontosságára hívta fel a figyelmet. Merlák Ervin, a SZOT tagja, a ‘ Salgótarjáni Kohászati Üzemek szakszervezeti bizottságának titkára elmondta, hogy 1986-ban 80 milliót fordítottak a hengermű korszerűsítésére; ebben az évben pedig újabb 70 milliót áldoznak a rekonstrukciós munkákra. ' Nyomatékosan szólt a minőség javításának szükségességéről. A vitában felvetődő kérdésekre Devcsics Miklós és Ágner Gyula, az SZMT vezető titkára válaszolt, majd a testület egyhangúlag elfogadta az előterjesztést. Befejezésül Jóváhagyta az SZMT és elnök" ség 1987. évi munkaprogramját. az SZMT éves. és az elnökség I. féléves üléstervét. Fegyverkezés és kilátások Perle válaszai az MTI tadcsitófának Reagan elnök megvétózná, ha a kongresszus törvénybe foglalná, hogy az Egyesült Államoknak meg kell maradnia a SALT—II. szerződés által a hadászati fegyverek számára vonatkozó korlátozások között — mondotta szerdán Richard Perle hadügyminiszter-helyettes. Perle, az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva kijelentette: az ilyen törvény szerinte „a már eleve rossz és érvényét vesztett SALT—II. szerződés alkotmányellenes ratifikálását jelentené”. A szenátus demokrata párti csoportjának vezetője, Robert Byrd szenátor egy vasárnapi nyilatkozatában jelezte: a demokrata párt kész olyan javaslat előterjesztésére, amely törvényben irányozná elő a korlátozások megtartását, illetve megvonná az anyagi fedezetet az olyan fegyverkezési intézkedésektől, amellyel a Pentagon tovább növelné hadászati fegyvereinek számát. Perle kijelentette: folytatni kívánják a B—52 típusú hadászati bombázók átalakítását manőverező robotrepülőgépek indítására. A miniszterhelyettes nem közölt erről részleteket, de azt mondotta, a cél az, hogy valamennyi ilyen bombázót átalakítsanak. A SALT—II. szerződés csak 130 gép átalakítását engedélyezte. A Pentagon vezető héjájának tekintett hadügyminiszter-helyettes külföldi újságírókkal megtartott találkozóján azt mondotta, hogy míg a SALT—II. szerződés érvényét vesztette, az Egyesült Államok meg akarja tartani a rakétaelhárító rendszerekről megkötött SALT—I. szerződést. Szerinte sem az űrfegyverkezési program folytatása, sem az új, nagy teljesítményű amerikai radarrendszerek építése nem áll ellentétben a szerződéssel. A Szovjetuniót viszont azzal vádolta, hogy mindkét szerződést megszegi részint új típusú, a hadászati rakéták ..hatodik nemzedékéhez” tartozó ballisztikus rakéták kifejlesztésével, részint az új radarrendszerek létrehozásával. Perle ennek ellenére azt mondotta, hogy „derűlátó” a szovjet—amerikai kapcsolatok jövendő alakulását illetően és a reykjavild csúcstalálkozó alapján úgy ítéli meg, lehetséges „konstruktívabb és biztonságosabb” alapokra helyezni a két ország közötti viszonyt. A hadászati fegyverek, közöttük az Európába telepített közepes hatótávolságú nukleáris eszközök számának jelentős csökkentése szerinte lehetséges, de csak abban az esetben, ha „a Szovjetunió feladja az amerikai űrfegyverkezési program ellenzését”, hozzájárul annak folytatásához. A hadügyminiszter-helyettes azt mondotta, hogy az „űrvédelmi” rendszer nem az Egyesült Államok elsőcsa pásmérő képességének növelését szolgálja és ,,a világ jobban járna, ha mindkét fél korlátozná ilyen képességét” jelentős hrányban csökkentené hadászati ballisztikus rakétáinak számát. A megállapodás elmaradásáért azonban igyekezett a Szovjetunióra hárítani a felelősséget, bár elvben a párbeszéd folytatása mellett foglalt állást, azt hangoztatva. hogy az „mindkét fél számára előnyös” (MTI) Amerikai pénz fegyverekre ^ #f* / |éf • Csadi es líbiai erők összecsapása Francia bombázók Vádi Dnm fe ett A Zouar-oázistól északra újabb összecsapások voltak a csádi kormányhadsereg és a líbiai erők között — jelentették be kedden N’dzsamená- ban. A kiadott katonai közlemények szerint a kormány- hadséitg offenzívájának célja az, hogy ellenőrzése alá von’- ja az északi területek stratégiai fontosságú útjait A csádi források először jeleztek harcokat a líbiai határhoz ennyire közel eső körzetekből. Francia források határozottan cáfolták, hogy francia katonák is részt vesznek a demarkációs vonaltól északra folyó harcokban. (A 16. szélességi fok, a Párizs által korábban meghúzott „vörös vonal” választja szét a kormányerők és az ellenük harcoló felkelők által ellenőrzött területeket.) Jacques Chirac francia kormányfő keddi rádióinterjújában viszont kijelentette, hogy Franciaország választ ad Líbia csádi akcióira, de nem részletezte a tervezett intézkedéseket. Ndzsa- mena és Párizs azzal vádolja Tripolit, hogy légiereje a demarkációs vonaltól délre fekvő területeket bombázott. A franciaországi Nantes repülőterére kedden éjszaka megkezdték teherautók és harci járművek berakodását a légierő szállítógépeibe. Hír- ügynökségi értesülések szerint, a hadfelszerelést Csádba küldik: a repülőteret körülzárták a hadsereg egységei, s tiltott övezetnek nyilvánították a körzetet. Líbiai sajtóértesülések szerint Hisszén Habré hadseregének megsegítésére zairei katonák érkeztek N’dzsamená- ba. Az egységeket négy francia Transall repülőgép szállította a csádi fővárosba. Wasningtonban Habré jelentős győzeleméként értékelték az Észak-Csádban folyó harcokat. Charles Redman amerikai külügyi szóvivő emlékeztetett arra, hogy Reagan elnök decemberben 15 millió dolláros segély folyósítására adott utasítást, s az idei pénzügyi évben újabb ötmillió dollár jut a Habré-kormányzatnak: ennek keretében N’dzsamena légihídon köny- nyűfegyvereket, páncélozott harc járműveket, szállító repülőgépeket és más hadfelszerelést kap. ☆ Párizsban szerdán bejelentették, hogy a francia légierő bombázta a Csád északi felében lévő Vádi Dum repülőtér radarberendezéseit. Felhatalmazott katonai helyen a hírhez csak annyit fűztek hozzá, hogy a bombázás elérte célját. Minden valószínűség szerint ez volt a hivatalosan is kilátásba helyezett francia megtorlás azért, hogy Líbia vasárnap bombázta Arada csádi várost. (MTI) Lengyelország : vita az egyház pénzügyeiről A lengyel katolikus egyház nem fizet jövdelemadót és pénzügyeit, vagyis jövedelmeit és kiadásait, jótékony homály fedi. Az egyes egyházközségek plébánosai fizetnek ugyan állandó összegben megállapított adót, de az — országosan kivetítve — csak mintegy huszadrésze annak, amit a lengyel katolikus egyház adóként a két háború közötti időszakban fizetett, mégpedig kötelező adóbevallás alapján, yajon így kell-e ennek lennie, vajon helyes-e a gyakorlat? — veti fel a kérdést a Poli- tyka című lengyel hetilap hasábjain 1 egy egyháztörténetemmel foglalkozó kutató. A kérdés aktualitását az is aláhúzza, hogy II. János Pál pápa már 1983-ban elrendelte az egyházi jövedelmek rendszerének reformját és ezt éppen Lengyelországban a mai napig nem hajtották végre. Ez idő alatt világos (és áttekinthető rendszert alakítottak ki Olaszországban, ahol ' egységes havi fizetést állapítottak meg a plébánosok számára és az általános jövedelemadó rendszerébe építették be az egyházi adókat fc. Ez, az egyes egyházközségek jövedelmei közötti túlzott különbségeket is megszüntető rendszer működik már a XIX. század óta a német nyelvterületű országokban. A mai lengyel gyakorlat azonban az — írja a Polity- ka —, hogy a lengyel egyház teljesen adómentes „adományokból” él, mégpedig nagyon jól, mert egy plébános becsült havi jövedelme egy átlagos nagyságú plébánián valószínűleg . meghaladja a 160 ezer zlotyt, az egész egyház különböző címen élvezett jövedelmei pedig évente 30 milliárd zloty fölött lehetnek. Jerzy Wislocki, a cikk szerzője, számításait a jelenleg az egyházi „szolgáltatásokra” érvényes „árjegyzék” alapján végezte "el. Ezek szerint ma egy keresztelés 2500 zloty, esküvő 7000 zloty, temetés 5000 zloty, az elhunyt lelki üdvéért mondott mise 750 zlo- ,ty, az eljegyzés kihirdetése 1000 zloty. Egy 4500 lakosú egyházközségben olyan kisebb tételekből, mint például a sírhely, a lakás, vagy újabban az új autó megszentelése 100 ezer zloty folyik be évente, egy átlagos plébános tehát — figyelembe véve a születési, halálozási és házasságkötési statisztikát — közel 2 millió zlotys évi árbevételt könyvelhet el. Ebben nincs benne a perselyezés eredménye és más esetleges adományok értéke. Bár, az egyház pénzügyeit fedő homály lehetetlenné te. szí annak felfedését is, hogy a befolyt pénzt mire fordítják, Wislocki úgy vélekedik, hogy amennyiben a plébánosok megelégednének havi 70 ezer zlotys fizetéssel, vagyis a lengyelországi átlagfizetés közel háromszorosával, egy lengyel miniszter fizetésével, akkor évente mintegy 8.7 milliárd zlotyval költhetne az egyház többet például templomok építésére és nem lenne szükség külön adakozásra ebből a célból. A Polityka cikkét kommentálva Jerzy Urban kormányszóvivő leszögezte, hogy a kormány nem folytat vizsgálatot az egyház ^pénzügyeiről és nem is tervez ilyesmit. Magánvéleményeként azonban megjegyezte, hogy ma már az ország határain túl is visszatetszést kelt egyes egyházi személyiségeknek az a gyakorlata, amelyet egyrészről a lakosság anyagi nehézségeiről szóló prédikációk, másrészről a szerénynek alig nevezhető saját életvitel jellemeznek. Említést tett ezzel összefüggésben az ellenzéki nézeteiről ismert Jankowski atyáról, aki a gdanski hajógyár munkásplébánosának vallja magát, miközben Mercedes-szel jár, fényűző lakásban él és költséges fogadásokat rendez. A szóvivőhöz hasonlóan a túlnvomórészt katolikus hívőkből álló lengyel társadalomban is akadnak jó néhá- nvan. akik kritikusan szemlélik egyes egyházi személyiségek életvitelét. Erre lehet következtetni azokból — a lengve! kormány tagjaihoz intézett — levelekből is. melyek írói nyíltan kifogásolják, hogy a lengyel egyház és képviselői nem kevés esetben szinte törvényen kívüliséget élveznek Zsebesi Zsolt 2 NÓGRÁD — 1987. Január 8., csütörtök Sevardnadze nyilatkozata Az afgán rendezés a beavatkozás megszüntetésétől függ Az afganisztáni fejleményekkel kapcsolatos szovjet álláspontról nyilatkozott szerdán Kabulban, hazautazása előtt a Bahtar hírügynökségnek Eduard Sevardnadze. Az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn érkezett munkalátogatásra az afgán fővárosba Anatolij Dobrinyinnal, a KB titkárával együtt. Mint Sevardnadze elmondta, az afgán vezetőkkel folytatott megbeszéléseiken a Szovjetunió teljes támogatásáról biztosították az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB legutóbbi ülésén elfogadott. a nemzeti megbékélést célzó irányvonalat, a szemben álló erőkhöz intézett tűzszü- neti javaslatot. Hangsúlyozta. hogy a nemzeti megbékélés célja a jelenleg ugyan egymással szemben álló. de a hazájuk sorsáért aggódó erők közeledése, majd együttműködése. A tűzszünet ellen azok lépnek fel. akik mögött az imperializmus áll — azaz olyan erők, akiket a legkevésbé sem nyugtalanít, mi lesz Afganisztánnal, s az afgánok bőrére politizálnak — szögezte le. — Nincs igazuk azoknak, akik úgy vélik, hogy a politikai rendezés csak a szovjet csapatok kivonásán múlik. A rendezés elsősorban a külső beavatkozás beszüntetésétől függ, s attól, hogy a beavatkozás később ne újuljon f»l; A nemzeti megbékélés politikája megteremtheti az Afganisztán körül kialakult helyzet politikai rendezéséhez szükséges belső feltételeket — mutatott rá a szovjet külügyminiszter. — Ügy véljük, hogy a politikai rendezés nem távlati perspektíva, hanem napjaink valósága. Ilyen szellemben foglalkozunk az afgán kormánnyal együtt a szovjet csapatok kivonásának kérdéseivel. Az első lépést már megtettük — hat ezredet kivontunk. Ez a kérdés tehát tisztázódott. Már csak arra van szükség, hogy a szomszédos országok megértsék, mi áll érdekükben és mi nem. Pakisztánnak és Iránnak az Afganisztán körüli helyzet alakulásában játszott szerepéről szólva Sevardnadze hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mindkét országgal jószomszédi kapcsolatokat tart fenn. és e kapcsolatokat fejleszteni kívánja A helyzet rendezésével Pakisztán és Irán is nyerne, hiszen érdekük, hogy szomszédjuk el nem kötelezett és független baráti ország legyen. A jövőben visszatérő afgán menekültek elhelyezése, munkába állítása nem kis feladatot jelent. Erről szólva a szovjet külügyminiszter rámutatott: a szovjet—afgán együttműködést rugalmasabbá kell tenni, hogy könnyebben alkalmazkodjék az új feladatokhoz. (MTI) , Hamis jelentés a minisztériumba Vidéki ú ságlró kálvariaia Kamenszk-Uralszkij szovjet iparváros helyi lapjának rovatvezetője cikket közölt a tekintélyes országos napilap, a Szovjetszkaja Rosszija első oldalán. A vidéki újságíró azért kapta ezt a lehetőséget a központi laptól, mert a helyi vezetők megtiltották, hogy lapjában számoljon be egy határidőre nem elkészült műhely „átadásáról”, vagyis az eredmények meghamisításáról. Sarafijev szerkesztő leírja, hogy december 25-én kellett volna átadni a helyi csőgyár 1-es számú üzemét, ám a határidő közeedtével teljesen világossá vált, hogy erre semmi esély. Nem szerelték fel a gépek egy részét, hiányzott a létszámból mintegy négyszáz munkás. nem voltak meg a termékkibocsátás fel. tételei. Az esztergálórészlegek félben álltak, az ipari vizet elvezető és tisztító bérén, dezósek nem működtek. Erről a szerkesztő december 24-én cikket közölt a helyi lapban. Utána Sz. A. Zsda- nov, a városi pártbizottság első titkára megtiltotta, hogy a késedelemről a továbbiakban a lapban szó essék, öt nappal a kitűzött határidő után összeült az állami átvevő bizottság, majd december 31-én megszületett az eredményeket felnagyító, az éves beruházási terv teljesítését igazoló átvételi jegyzőkönyv, amelyet el is küldtek a vas- kohászati minisztériumba. A jegyzőkönyvet nem írta alá a terület közegészségügyi és járványügyi főorvosának helyettese, a szakszervezet központi bizottságának műszaki ellenőre és az építési bank helyi kirendeltségének vezetője. A tények közlésére vonatkozó első titkári tiltás a helyi lapra mindmáig érvényben maradt. Mint az utóbbi időben hi. vatalos állásfoglalásokból és a sajtó cikkeiből kiderült, nem elszigetelt jelenségről van szó. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára több. szőr szólt a sajtó szerepéről és rámutatott, hogy miközben a központi lapokra jellemző az átalakítás megkövetelte „glasznoszty”, az ügyek nyíl. vános kezelése, alsóbb szinten helyenként még akadályokat gördítenek a valóságot bemutató publikációk elé. Előfordult, hogy az SZKP Köz. ponti Bizottsága határozatban védett meg lapokat az őket felügyelő szervek tiltó rendelkezéseivel szemben. A központi pártlap, a Pravda ped;ga napokban foglalkozott újra szokatlanul nagy terjedelemben a szovjet bányászlap újságírója, a donyeckj Viktor Berhin esetével, akit — miután írásaiban bírálta a helyi vezetőket — „garázda. Ságért” letartóztattak, két héten át fogva tartottak, s csak az ügyészség közbelépésére bocsátottak szabadon — később hivatalosan bocsánatot kértek tőle A felelősöket megbüntették. (MTI) Szovjet meghívást fogadott el a TUC A brit szakszervezeti főtanács (TUC) vezetői a hét elején úgy döntöttek, hogy a TUC képviselteti magát a szovjet szakszervezetek kongresszusán — jelentette szerdán első oldalán a Momíng Star. A lap megjegyezte, hogy a brit szervezett dolgozók jelentős csoportjai évek óta sürgetik a kelet—nyugati szak- szervezeti kapcsolatok javítását. A TUC tagjainak egyötödét képviselő különböző brit szakmai szervezetek ennek a törekvésnek a jegyében küldték el a delegációikat az SZVSZ által összehívott berlini szakszervezeti világ- kongresszusra. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom ket- tészakítása óta azonban először kerül sor arra. hogy a TUC hivatalos meghívást fogad el a szovjet szakszervezetek központi tanácsától. (MTI)
