Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-08 / 6. szám

A Nőgrád Megyei Állami Építőipari Vállalat központi ipartelepének laboratóriumában n bctonadalék-anyagok szemszerkezetét vizsgálják, valamint a betonból készült próbakockák terésprób. .-vt készítik. A különböző építkezésekről beérkező anyagok próba- terhelését — képünkön — Tenkc Györgyné végzi.

Mindenki bizonyíthat

BRG: Alkotó emberek nélkül nem megy

— NÉZZÜNK EGY-KÉT

esetet! Szabó György célm ű- soerfejlesztő fizetése idekerü- lésekor 3100 forint volt. Tavaly szeptemberben pontosan a duplája. De említhetném Földesi László fejlesztő mérnököt is, aki öt évvel ezelőtt 2800 forinttal kezdett és mára 6500 forint az alapfizetése. Akad olyan mérnök is. akinek egy esztendő alatt egy „Bartókkal” gazdagodott a borítékja. No, azért ne higgye senki, hogy mindezt pusztán humanitásból teszi a BRG! Ügyelünk arra, hogy azok kapjanak magasabb anyagi elismerést, akikre a jövőben is számíthatunk, akik a területükön az átlag fölött teljesítettek — magya. rázza Hlavács László, a BRG salgótarjáni gyárának íőmér-' nöke.

Az előtte heverő papírhalmazból egy másik kimutatás kerül elő. Januári“ elején a gyárban 46 felső fokú végzettséggel rendelkező szakembert számláltak, tizeneggyel többet, mint az elmúlt év elején. Ilyen dinamikus műszaki létszámbővítés taiáa még sohasem volt itt.

— Saó shies acró'l, hogy csupán az üres íróasztalokat „ be népesíteü k” — fej tege úi gondolatait. — Egy sor új fel, adatot kaptunk, melyekhez igényeljük a jól képzett, fia- tál műszakiakat. Ma mar mindenki tudja —, vagy legalábbis tudnia kellene —, hogy alkotó emberek nélkül nem megy tovább a szekér, mi pedig nem szeretnénk befo- ■kosoőrri. S bár a kezdőiize- tés nem túl magas, mindenkinek megadjuk a bizonyítás tehetőségét. Később aztán eldől, ki tudott élni vele.

A rttgatenas üzletpolitika- és se. ezael összefüggő célfeladatok jelentős öszfönzőerővel bírnak. Egy-egy célgép, vagy szamítógép“.-i ogra-m elkészítése után töibb ezer forint üti a gondolkodók markát. S, ahogy több és több pályakezdő érkezik, úgy emelkedik az általuk beadott újítások száma is. Ez másfajta vonzerő, de kétségtelen, hogy minél több lehetőséget biztosít a vállalat az „értelmes” pénzkeresésre, annál kevesebben

utánjárást, munkabért, akkor a haszon milliós naav- ságrendű. Laci két, rendkívül, bonyolult feladat megoldásáért 9 ezer forintot kapott. Azt gondolom, hogy talán egy kicsit kimozdult a holtpontról a műszakiak „ügye” ebben a gyárban.

A műszerjavítóban se eSeie, se vége a mindentudó dobozoknak. Szinte valamennyi berendezés a munka gyorsítását. pontosságát szolgálja, vagy éppen szolgálta, ha már a gyártmány lekerült a megrendelő listáról. Az egyik alkotója a fiatal műszerjavító és fejlesztő, Kiss Endre.

— A CB 1001 -es készülék nullszériáját kellett elkészítenünk és alkalmassá tenni a gyártáshoz. Úgy is fogalmazhatnék: finomítani kellett az eredeti fejlesztésen. Kétezer forint jutalmat utaltak ki érte. Egy másik célműszer átalakításáért ezer forintot' kaptam. Sajnos, egy másikkal elkéstem, ezért elestem a jutalomtól. Számomra így is örömet jelentett az elkészítése. Mindent egybevetve, megtaláltam a számításomat és olyan feladatokat kapok, amik érdekelnek is.

A FEJLESZTÉSI elképzelések megvalósításához szükséges szervezeti felépítés szín. tén januártól segíti a mérnökök munkáját. Idén kapott rangot a műszaki fejlesztőgárda és mega Lakúit a szer- számfejieszitő csoport is. Bárv milyen jól működött a budapesti műszaki-fejlesztési főosztály, a helyi problémákat teggyorsabban mégis csak itt tudják megoldani. Érdemes- azonban megfontolni, amit a- műszaki fejlesztők „tettek” az* ..úticsomagomba”. Eddig azonr törték a fejüket, arcút hiá-» nyosságként észleltek a gyár-“ ban. Ez fölaprózta erőiket' nem volt egységes fejlesztés? irány. A jövőben szeretnék! elérni, hogy akár hosszú távra is kapjanak munkát, komp-i lett feladatot, mert a tűzoltó.- munka csak foltozásnak fog-J ható fel A team ereje viszont átfogó fejlesztési tevékenységben mutatkozna meg- igazán.

Y. Németh Láoefú

szeréből. Minden egyes tender-információban közöljük a 15 legfontosabb adatot, sőt külön kérésre még egyedi információkat is kérünk a tendert meghirdető cégtől. A magyar vállalatok közül egyébként a Transelektro, a Hajdúsági Iparművek, és a Budapesti Vegyipari Gépgyár számára rendszeresem kikeres,- sük az őket érdeklő tendereket.

— Az ön által említett vállalatok a legjobbak közé tartoznak, tehát van esélyük a nemzetközi megmérettetésre. A többiek talán azért nem érdeklődnek, mert nem tudnának mit kezdeni az információkkal, hiszen elavult gépeken gyártják ma még eladható termékeiket.

— Hát ez az. Ma még eladható, de mi lesz holnap? És egyszer el kell indulni felfelé, ha anyagiak híján lassan is teszik ezt. Az információkat tehát ők sem mellőzhetik.

— Magyarországon az információáramlást, leginkább a távközlés fejletlensége akadályozza. s erről szólt ön is az Országgyűlés őszi ülésszakán.

— Sajnos, gazdaságunk súlyos veszteséget, a VII. ötéves terv idején több mint 70 milliárd forintot kénytelen elkönyvelni a távközlés elmaradottsága miatt. Azt a luxust nem engedhetjük meg. magunknak, hogy az információ jelentőségét lebecsüljük. Gazdasági nehézségeiig ellenére is áldoznunk kell a korszerű távközlési hálózat megteremtésére. Nem törődhetünk bele, hogy például a telefonellátásban az utolsó helyen kullogunk Európában. Ha viszont sikerül, elindítunk egy távközlési kormányprogramot, akkor megváltozhat a helyzet. A telefonon keresztül is bárki hozzájuthat az információhoz, s például egy vidéken dolgozó értelmiségi éppúgy lehívhatja számítógépén, hozzájuthat, mint a fővárosban élők.

— A korszerű hírhálózat kiépítésével viszont a vállalatoknak nem kellene önöket megbízni, hogy tudományos- műszaki információt szolgáltassanak, hiszen akkor ők maguk is lehívhatják számítógépén az adatbankokból.

— így igaz, de mi ezt igazán nem bánnánk, akkor végre csak azzal foglalkozhatnánk, ami a mi dolgunk: elemzéseket és fejlesztéseket készítenénk egv-egy témakörben, Dalia. László

Az információ minden korban hatalmat, pótolhatatlan erőforrást biztosított tudójának. A Rotschild bankárok például úgy duplázták meg a vagyonukat a XIX. században, hogy mindenkinél előbb- értesültek Londonban Napoleon waterloo-i csatavesztéséről. A mai világgazdaság pedig már elképzelhetetlen napra, sőt órára kész információs központok, számítógépes adatbankok nélkül, amelyek a felvetett szakmai kérdésekre azonnal megadják a választ.

A magyar ipar is csak akkor boldogulhat, ha tudja, hogy mi történik a világban, mit keresnek az egyes piacokon, s mit fejlesztenek az egyes intézményekben. Az Ipari Informatikai Központnak éppen az a feladata, hogy az ipari tárca vezetőit informálja a világgazdaság és a világpiac változásairól, mindenkori állásáról, és ugyanakkor a vállalatokat is kiszolgálja, megalapozva kutatási, fejlesztési, termelési, technológiai és piaci tevékenységüket.

— Minden kornak megvolt a maga gazdasági motorja, ami hatalmasat lendített a világon — mondja dr. Gágyor Pál, a központ vezérigazgatója. — Az első ipari forradalom idején például a gőzgép és a vasút, manapság a számítástechnikából, távközléstechnikából és adathalmazokból integrálódott informatika játsszák a főszerepet. Ám amilyen nehéz volt valamikor belátni, hogy a lovaskocsik ideje lejárt, ugyanolyan nehéz ma beláttatni az informatika jelentőségét. Ahol túlságosan kivárnak, s későn ismerik fel a jelentőségét, ott pótolhatatlan éveket veszítenek. Egyébként gyakran említik az amerikai példát; amikor ugyanis a szovjetek fellőtték az első szputnyikot, az USA-ban megvizsgálták, hogy miért maradtak le. S többek között kiderült, hogy rengeteg pénzt pocsékoltak el, mert a kutatók gyakran párhuzamosan dolgoztak, nem tudván egymás eredményeiről. Akkor építették ki a nagy adatbankokat.

— Az ön által vezetett intézet. hogyan segíti a magyar ipart?

— Rendszeresen begyűjtjük az információkat a magyar és a világgazdaságról, s azo- ks* feldolgozzuk, elemezzük. Döntések előkészítésével seNagyobb jövedelmet remélnek

I r ",

A munkahely-változtatások tapasztalatai

dók átmenni egy másik munkahelyre, ha ott lehetőségük nyílik valamilyen túlmunka vállalására.

A kedvezőbb kereseti lehetőségeket a nők is igyekeznek kihasználni. Mind a szellemi, mind pedig a fizikai munkakörökben dolgozó nők munkahely-változtatására 30—40 százalékban azért kerül sor; mert másutt többet ígértek. Nagyobbrészt azonban még mindig családi okok késztetik a nőket a megszokott! munkahely felcserélésére.

Leggyakoribb az állásváH toztatás a pályakezdő fiataé lob körében, közülük ugyanis a kezdeti tapasztalatok után sokan úgy vélik, hogy rosszul választották meg az első munkahelyüket, netán a szakmájukat. A huszonévesek közül is sokan prótoáH koznak azzal, hogy másutt) jobban megtalálják a számításukat — e korosztályban évente általában minden nyolcadik fiatal változtat álJ last. A 30—39 éves korosztály is kész a változtatásra, közülük évente általában minden kilencedik másutt helyezkedik el. Negyven év felett azután egyre inkább ragaszkodnak az emberek a megszokott munkakörükhöz, munkahelyükhöz.

A munkaerőpiac helyzetét, a munkaerő-kereslet és -kínálat alakulását vizsgálták meg a közelmúltban az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Munkaügyi Információs Központjának szakemberei. Az átfogó elemzés megállapította, hogy némileg felgyorsult a munkaerő mozgása a korábbi évekhez képest, valamivel többen változtatnak állást. A be- és a kilépések aránya a foglalkoztatottak számához viszonyítva 23 százalék körül alakul, míg ez az arány a nyolcvanas évek elején 21—22 százalék körül volt.

Nem változott lényegesen a foglalkoztatottság szerkezete. Á legtöbb embernek — az 5 millió aktív kereső valamivel több mint 31 százalékának — ma is az ipar ad munkát. Az iparban foglalkoztatottak aránya öt év alatt másfél százalékkal lett alacsonyabb. Ennél is kisebb mértékben — alig egy százalékkal — csökkent a dolgozók aránya a mezőgazdaságban, amely az aktív keresők mintegy 20 százalékának a megélhetését biztosítja. A szolgáltató ágazatok súlya a foglalkoztatás szerkezetében — a gazdaságilag fejlett országokban tapasztalt erőteljesebb tendenciákkal szemben — alig néhány tized százalékkal emelkedett IÜB4 és 1-080

MOCSÁD « ÜM& janaár <«.juülsi:iök

választják a taxizást, a gmk-t, izaz a rövid távú jövedelem- íövelés csábító módját. A nűszaki fejlesztésben élenjá- ■ó vállalatoknál a teljesítményt és nem a diplomát fizetik meg. A fiatal mérnökök mégsem lázadoznak, mert lát- ák a példát, s tudják, ha íizonyitanak. ők is beállhatlak a „menők” közé.

Távolról raktárként hat az í piciny faépület, melynek akói a műszaki fejlesztők. 3ten ülnek a műszerekkel úlzsúfolt szobában, közöttük i már említett Földesi László. \ fiatal mérnök tavaly kapta meg a Kiváló dolgozó kitüntetést. Vezetői el ismeréssel íyilatkoznak munkájáról, mely nem is annyira Tátvá- lyosságával, mint inkább ma. 'as műszaki színvonalával tű. vik ki a hasonlók közül.

— Fizetésben valóban sorát változott a helyzet — ralija —. de a megbecsüleslek akad más formája is. rava’y engem küldtek ki Angliába, hogy elsajátítsam i Wayne Kerr cég által Syártott mérőautomata mű. íödését. Számomra ez nagy megtiszteltetés vol*t. Vezetőnk akkor sem szaladtak a .szomszédba”, mikor szükségük volt egy számítás technical oktatóra. Szívesen vállaljam. De legnagyobb előrelépésnek mégis csak azt tartom, rogy véleményünket. javas. ataiikat meghallgatják és ngyei-embe js veszik.

— HELYÜNK IS fcumacoían megoldódik — folytatja Mb Ferenc osztályvezető. a team irányítója. — Ka az antennagyártás végleg Szécsény- (>e kerffl, biztosítanak számunkra egy méltó helyiséget. Feladatainkat ettől függetlenül maradéktalanul elvégeztük. Kiss Tibor és Szabó Ferenc kollégánk például olyan programot készített, ami töredékére csökkenti az egyes rádiók frekvenciák'' vá laezfcását. Célprémiumként 5—5 szer forintot állapítottak meg részükre. A haszna? Nos, ha csupán a készülékek öt százalékánál megtakarítjuk a felesleges anyagrendeiést,

írtjük a* ipar vezetőit azok : meghozatalában. Hasonló íon- ,ossággal bar tudományos- ; műszaki-gazdasági informá- 1 ciós szolgáltatásunk, amely i nélkülözhetetlen a hazai ku- 1 átoknak, fejlesztőknek. Kis i jrszág lévén, csakis követő < K-j-F (kutató-j-fejlesztő) tévé- 1 cenységet folytathatunk, tehát 1 lem az alapkutatásokra for- : htjuk az energiánkat, hanem i nkább licenceket, know- 1 how-kat veszünk, s azokat továbbfejlesztjük. Erre viszont csak akkor képes a magyar ipar, ha napról napra figyelemmel követi a világot.

Az iparvállalatok, kutatóiéi lesztő intésetek önállóan Képtelenek a szükséges és szelektált információkhoz hozzáférni, és azokkal megbir- ; kózni. Ha hozzánk fordulnak, sgyidőben akár 100 millió folyóiratcikkből, kutatási jelen- , :ésből, konferencia-előadásból, j szabadalomból tudjuk kivá- • lasztani az éppen szükségeset, 1 hiszen a tőkésvilág 100 legjelentősebb adatbankjával, és i KGST-országok információs intézményeivel és rendszereivel vagyunk állandó kapcsolatban.

— Az Ipari Minisztérium vezetői kellően értékelik az önök munkáját, tehát végigolvassák, fontolóra veszik elemzéseiket?-r- Nem lehet panaszunk, űket már nem kell meggyőzni, hogy milyen fontossággal bír az információ.

— És a vállalatok?

— Egyelőre 100 vállalat tartozik áilandó megbízóink közé. s ez bizony nem túl sok. Mintha a többiek nem a piacról élnének, s nem volna szükségük a legújabb tudományos-műszaki eredmények, versenytárgyalási kiírások és piaci mozgások ismeretére. Az érdektelenségre persze az is magyarázat lehet, hogy még a lehetőséget sem ismerik. Holott a számítógépes szabadalmi figyelőszolgálatunk, amit az Országos Találmányi Hivatallal együtt működtetünk. 50 ország szabadalmi dokumentációját tartalmazza. Többek között a Medicor, a Bakony Művek és a Tüzelés- technikai Kutatóintézet bíz meg bennünket a szabadalmak figyelésével. A verseny- tárgyalási kiírásokról, teendőkről két forrásból értesülünk, a luxemburgi, a nyugat-európai számitógépes információs adatbankból, és a Világbank információs rondInformációs forradalom!

Százmillió folyóiratcikk közül a szükségeset

Beszélgetés az Ipari Informatikai Központ igazgatójává

között. A munkaerő tehát az ágazatok között viszonylag kiegyenlítetten cserélődött.

Korábbi munkaviszonyuk megszüntetését legtöbbször maguk a dolgozók kérik. A vállalatok és az intézmények csak nagyon ritkán mondanak fel valamilyen ok miatt dolgozóiknak. A munkahely- változtatások alig 12 százaléka történik a munkáltató kezdeményezésére. A vállalatok még akkor sem mondanak fel szívesen a dolgozóiknak, ha ezt a termelés korszerűsítése, a gazdálkodás javítása megkívánná. Különösen tavaly volt ez tapasztalható. 1986-ban már csak körülbelül 5 ezer dolgozó szervezett átcsoportosítását kezdeményezték a vállalatok más munkáltatóhoz termelési érdekből, szemben az 1985. évi 15 ezerrel.

A dolgozók általában azért keresnek maguknak új állást, mert ott nagyobb jövedelmet remélnek. Ez főként a fizikai foglalkozású férfiak körében igaz. Ma már azonban nemcsak a főmunkaidőben elérhető nagyobb kereset csábítja az embereket, mert a kisvállalkozások, a vállalati gazdasági munkaközösségek elterjedésével még a korábbihoz hasonló bérért is hajtan