Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-06 / 4. szám

5 KerráR? WfvSrásra iätszüt Harmadik hetében a francia vasutassztrájk Január első teljes hete Franciaországban sorsdöntő 'jelentőségű időszaknak ígér­kezik az évek óta legnagyobb társadalmi feszültség alaku­lása szempontjából. Ezen a héten a vasutasok sztrájkjá­hoz újabb bérmozgalommal csatlakoznak a párizsi metró dolgozói, a villamos- és gáz­művek munkásai és esetleg néhány más iparág is. Csu­pán a kikötőkben van kilátás arra, hogy négy hétig tartó sztrájk után meginduljon a személy- és teherhajó-forga- lom. Itt ugyanis a CGT el­szánt kitartása jelentős en­gedményekre kényszerítette a kormányt. A vasutasok sztrájkja a harmadik hetébe lépett. Pier­re Mehaignerie lakásügyi, területrendezési és közlekedé­si miniszter a tv-ben leszö­gezte, hogy a kormány a bér­kérdést lezártnak tekinti a december 23-i megállapodás­sal — amit csak kisebb szak- szervezetek írtak alá a vas- útigazgatóisággal —, így a vas­utasok hiába sztrájkolnak tovább, semmit sem nyerhet­nek. A kormány azt reméli, hogy az eddigi kisebb enged­^adhafi interjúja Csádban a líbiai Hiss zen Habré, a jelenlegi csádi kormány vezetője Lí­biával való összeütközésbe akarjfa sodorni Franciaorszá­got. Bzt hangsúlyozta Moamer el-Kadhafi, a líbiai forrada­lom -Vezetője, a párizsi Libe­ration-című lap hétfői szá­mában megjelent nyilatkoza­tában. Kadhafi egyben arra szólította fel a francia kor­mányt, hogy „az effajta ka­landokba való bocsátkozás helyett foglalkozzék inkább saját belső ügyeivel”. A líbiai vezető leszögezte: Cyádban a harcok a különbö­ző csádi erők között folynak, a díbiai jelenlét csupán né­hány száz főre korlátozódik. Ök is csak azért érkeztek az országba, hogy kiszabadítsa­nak mintegy húsz líbiai ál­lampolgárságú technikust. A műszakiakat azok a csapatok rabolták el, amelyek az Ide­iglenes Nemzeti Egységkor­mány (GUNT) oldaláról Hisz- szen Habiéhoz pártoltak át, s most a ndzsamenai kormány­nyal együtt harcolnak a GUNT ellen. Álriadó a varsói repülőtéren Ter&níffszeitael — fitunHaerö- áfcsoporfositás (Folytatás az 1. oldalról.) ben. Az ipar jövedelemter­melő képessége sem fejlődött kellő mértékben. Nagy diffe­renciálódás alakult ki a vál­lalati eredményekben. Az Ipa­ri Minisztériumhoz tartozó vállalatok közül 50 vesztesé­ges. összességében, mintegy 8 milliárd forinttaL Ellentmon­dásos az iparvállalatok mun­kaerő-ellátási helyzete is, he­lyenként túlfoglalkoztatás ta­pasztalható, máshol a munka­erőhiány állandósult. Az egyes ágazatok helyze­téről szólva, a miniszter el­mondta : a kohászati terme­lés dinamikusabban fejlődött az ipari átlagnál. A vaskohá­szat 1986-ban 5 százalékkal több terméket szállított a bel­földi felhasználóknak, mint egy évvel korábban, de a gyártmányok választékára, mi­nőségére továbbra is sok volt a panasz. Az exportban növe­kedett a hengereltáru és az értékesebb, továbbfeldolgozott cikkek aránya. A gépipar termelésében az év utolsó hónapjaiban visz- szaesés következett be, ösz- saességében azonban megkö­zelíti az éves tervelőirányza­tot. A belkereskedelemnek 15 százalékkal több árut adtak át, mint előző évben, javult a tartós fogyasztási cikkek kí­nálata. A szocialista kivitel növelését nehezítette a szer­ződéskötések elhúzódása; a konvertibilis export, viszont élénkült. A víllamosenergia-ipar 1.5 százalékkal nöéhlte termelé­sét,'s ez kielégítette az igé­nyeket. Az ágazat több intéz­kedést tett a villamosenergia- szoígáltatás biztonsága érde­kében. A miniszter az idei legfon­tosabb feladatok között em­lítette a termékszerkezet ed­diginél dinamikusabb fejlesz­tését, ami munkaerő-átcsopor­tosítást is igényel. Ezzel kap. csolatban Paszternák László, a szakszervezet titkára szólt arról, hogy a vaskohászatbán az idén 1000—1200 dolgozót átképeznek, Illetve segítik őket olyan tortile tor. elhe­lyezkedni, ahol manJoájukra nagy szükség van. Mint mon­dotta, törekedni kell arra, hogy a gépipar is erőteljesen járuljon hozzá a nemzeti jö­vedelem növeléséhez. A kohá­szatban Is, és még inkább a gépiparban szükséges á mű­szaki fejlesztés gyorsítása, az elektronika, a számítástech­nika széles körű alkalmazá­sa. A testület állásfoglalásában kimondta, hogy a szakszerve­zetek segítik a vállalati ter­vek, mindenekelőtt az ágazati kiemelt programok végrehaj­tását. Közreműködnek abban, hogy a dolgozók kellő időben megismerjék a várható mun­ka á tcsopo r tos í tás i elképzelé­seket és, hogy a vállalatok éljenek az átképzés lehető­ségeivel, Támogatást nyújta­nak a szervezett belső és kül­ső átcsoportosítások lebo­nyolításához és a dolgozók mi hamarabbi elhelyezkedé­séhez. (MTI) Teljes készültségbe helyez­ték vasárnap a varsói Okecie repülőtér biztonsági berende­zéseit, sőt erősítést kértek a városi tűzoltóságtól is. A' Ba­kán légitársaság Szófia és Varsó között közlekedő gépé­nek pilótája ugyanis leszál­láshoz készülve jelentette a toronynak: nem tudja kien­gedni a gép futóműveit. A bolgár gép 75 utasával közel fél óráig körözött Var­ménvek már meg tudják törni a sztrájkfrontot és akkor fokozatosan a többiek is kénytelenek lesznek feladni a harcot. Néhány indóház- ban a vasutasok csakugyan megszavazták a munka fel­vételét, az ország nagyobb részén azonban folytatódik a sztrájk a béremelésért és a munkakörülmények javítá­sáért. Szombaton a járatok 25, vasárnap és hétfőn át­lag 40 százaléka közlekedett. Jacques Chirac miniszter- elnök vasárnap tárgyalt Ed­mond Maire-rel és André Bergeronnal, két mérsékel­tebbnek számító szakszerve­zeti központ főtitkáraival, kiknek véleményét annak idején, a diákmozgalom dön­tő szakaszában is kikérte, ök mindketten engedményekre kérték a kormányfőt, ám a jelek szerint hiába. Maire utána egy rádiónyilatkozat­ban azt mondotta, hogy a kormány bajban van, mert a dolgozók már csak erkölcsi okokból is visszavágnak azért a politikáért, amely a magas jövedelmű kiváltságosoknak kedvez. (MTI) korlátolt jelenlét Moamer el-Kadhafi' cáfolta azokat a híreszteléseket, mi­szerint a harcok során Líbia több száz katonát vesztett vol­na. Kijelentette: Csádban ösz- szesen hat líbiai katona vesz­tette életét. ^. líbiai vezető visszautasí­totta -gazokat az állításokat, hogy ?a GUNT volt vezetője líbiai fogságban lenne. El­mondotta. hogy Vedd« még tavaly vakbélműtéten esett át Tripoliban. A műtét után a líbiai fővárosban maradt, ahol . líbiai részről vigyáznak biztonságára. „Gukuni Veddei nem i állt át Hisazen Habré oldalfára, és továbbra is Líbia barátja. Szabadon találkozhat bárkivel, és telefonkapcsola­tot tarthat fenn a GUNT Észak-Csádban levő főhadi­szállásával, sőt akár Párizzsal is” — mondotta. Kadhafi nyilatkozatában el­vetette egy csádi központi kormány létrehozásának gon­dolatát. Szerinte az ország vallási, nyelvi és etnikai szem­pontból ahhoz túlságosan széttagolt. só ffclött miközben odalent minden szükséges intézkedést megtettek a kényszerleszál­láshoz. 10 óra 23 perckor pat- taiiSfíg " feszült légkörben a gép minden probléma nélkül simán leszállt a hibátlanul működő futóművekre. A Bal­kán légitársaság képviselője szerint a riadalom oka a fu­tómű kiengedését jelző Lám. pa hibája volt. Sevardnadze és Dobrinyin Kabulban Az Afganisztáni Népi De­mokratikus Párt KB és az af­gán kormány meghívására hétfőn Kabulba érkezett Edu­ard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügy­miniszter, és Anatolij Dobri­nyin, a KB titkára. A két po­litikus munkalátogatást tesz Afganisztánban — jelentette a TASZSZ szovjet hírügy­nökség. •fr Támogatásáról biztosította az Afganisztáni Népi Demok­ratikus Párt Központi B'izott- ságának rendkívüli ülésén hozott határozatokat az afgán nagy nemzetgyűlés (Dzsirga) Központi Tanácsának Végre­hajtó Bizottsága. A VB kabu. li ülésén Mohammad Ibra­him Atai, a Központi Tanács elnökének helyettese hangsú­lyozta, hogy a pártnak és a kormánynak a nemzeti meg­békélést célzó erőfeszítései történelmi jelentőségűek a béke helyreállítása szempont, jából. Az afgán sajtó nagy teret szentel a nemzeti megbéké­lés megteremtésével kapcso­latos feladatoknak. A televí­zióban bemutatták annak a sorozatnak az első adását, amelyben különböző osztá­lyok és rétegek képviselői tá­mogatásukról biztosítják a kormány politikáját. A Hakika- te Inkilabe Szaur, az Afganisz­táni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának lapja a Bahtar hírügynökség anya­gaiból készült válogatásában számolt be arról, hogy ország­szerte nagygyűléseken támo­gatják a párt és a kormány irányvonalát. Világszerte érdeklődés fo­gadta az afganisztáni béke megteremtésére irányuló ja­vaslatokat. Mubasir Hasszán, volt pakisztáni pénzügymi­niszter sajtóértekezleten szó­lította fel országa kormá­nyát, hogy adjon kedvező vá­laszt az afgán vezetés leg­újabb javaslataira. A szófiai Raibotnieseszko Delo a nemzeti megbékélés­hez vezető átgondolt irány­vonalnak nevezi az afgán pártplénumon hozott határo­zatokat és megállapítja: Nad. zsib főtitkár beszámolójában a helyzet normalizálására irányuló világos, konkrét ál­láspontot fejtett ki. A varsói Trybuna Ludu megállapítja: a nemzeti meg. békéléssel kapcsolatos tár­gyalások megkezdéséről ho­zott döntésükben az afgán ve­zetőket a hazafiság érzése, a nép egységére való törekvés vezérelte, s az a készségük, hogy együttműködjenek min­den, az ország békés jövőjét kívánó afgánnal. A Tokióban megjelenő Ni­hon Keizai Simbun vélemé­nye szerint az afganisztáni nemzeti megbékélést célzó nyilatkozat történelmi fordu­latot hozhat, ha a felhívás visszhangra talál a címzettek körében. (MTI) Kampányfinis a Rajna-parton Az új esztendő első nagy politikai eseménye január hu­szonötödikén, vasárnap lesz a Német Szövetségi Köztársa­ságban: ezen a napon járulnak szavazóurnák elé a nyu­gatnémet választópolgárok milliói, hogy négy esztendőre döntsenek a Bundestag, a szövetségi gyűlés, vagyis a par­lament összetételéről. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a jelenlegi kormánykoalíciónak (CDU-CSU), vala­mint a szabaddemokrata (FDP) komoly esélye van hatal­ma prolongálására. E nézet vallói ezt elsősorban bizonyos gazdasági fejleményekkel indokolják: azzal, hogy az inflá­ció „gyakorlatilag megszűnt” és „vannak remények a mun­kanélküliség csökkenésére”. Most, hogy a hét végén hivatalosan is megkezdődött a vá­lasztási kampány finise, számos kommentátor arra hívja fel a figyelmet, hogy a játszma azért nem tekinthető lefu­tottnak, és igenis vannak bizonytalansági tényezők. Az egyik ilyen tényező éppen a kormánypártok által legjobban meglovagolt gazdasági faktorban rejlik. Bár az infláció alapos lelassulását senki nem vonja kétségbe, százezrek ér­zik a saját bőrükön, hogy a munkanélküliség (különös te­kintettel a pálvakezdő fiatalok munkanélküliségére) az esz­tendő fordulóján is a Német Szövetségi Köztársaság legna­& NOGRÁD - 1987. január 6., kedd gyobb problémájának tekinthető, és ez alighanem így ma­rad az elkövetkező esztendők folyamán is. Komoly kérdőjelnek tartják sokan a szabaddemokrata párt (FDP) helyzetét. A jelenlegi alkancellár és külügymi­niszter pártja valóban többször játszotta már a parlament­ben a mérleg nyelvének szerepét. Ugyanakkor mind gyak­rabban érik kudarcok: tartományi és országos szinten csak nagynehezen — vagy éppen nem — szerezte meg a Bun­destagban, vagy annak tartományi megfelelőjébe való bei jutás alapfeltételét, az ötszázalékos minimumot. Az FDP további eróziója, a zöldek esetleges további előretörésével párosulva módosíthatja a voksolási papírformát. Mind a szociáldemokrata kancellárjelölt, Johannes Rau kasseli, mint Kohl kancellár dortmundi kampánybeszédé­ből az derült ki, hogy fokozódó szerephez jutnak a külpo­litikai kérdések, és valamelyest ez a tény is javíthatja az ellenzék helyzetét. Rau Kasselben azzal vádolta a KohTka- binetet, hogy „csak az amerikaiak után kullog”, és a maga részéről hatalomra kerülése esetére „új önálló külpolitikai kezdeményezéseket” ígért. Nem véletlen, hogy ebben a helyzetben szinte vala­mennyi NSZK-lap első oldalára került Valentyin Falinnak, az APN szovjet hírügynökség vezetőjének a szovjet—nyu­gatnémet viszonnyal foglalkozó, és a WDR bonni rádióál­lomásnak adott nyilatkozata. Szovjet részről — hangzott a nyilatkozat — új gondolkodásmóddal, új elképzelésekkel kívánják megoldani a régi dilemmákat. A volt bonni szov­jet nagykövetnek ezt a megállapítását különös figyelemmel idézik a nyugatnémet fővárosban akkor, amikor a Rajna- parti vágta versenyzői immár a célegyenesbe fordultak... Harmat Endre Barátaink életéből Battonya testűére SOS gyermekfalu Lengyelországban Az első lakók 1983 augusz­tusában költöztek be házaik­ba. Az osztrák Hermann Gmeiner professzornak, az SOS gyermekfalu-mozgalom alapítójának és elnökének kezdeményezése vetette meg az alapjait Lengyelországban a bilgoraji gyermekfalunak. A megnyitására annak ide­jén sok neves személyiség ér­kezett, köztük a magyar Mű­velődési Minisztérium képvi­selője is. A Battonyán létesí­tett magyarországi gyermek­falu megnyitóján pedig a bil­goraji gyermekfalu igazgatója vett részt. BARBARA „MAMA” A ház előtt, amelynek a lakóit meg kívánom látogatni, egy terebélyes kutyaól. Az ál­latokkal való kapcsolat, és a róluk való gondoskodás köz­tudottan pozitív hatással van a gyermek lelkületének ala­kítására. Egy 6 év körüli kis­fiú kacagva kergetőzik a hin­ta körű] egy kutyával, mely­nek láthatólag szintén kedvé­re van a játék. Az előszobá­ban hét gyermek „mamája” (közülük öten testvérek) Bar­bara Cwaline köszönt. A nagy-, vagy játékszobában gyönyörű, világos színű búto­rok és sok virág. A puha sző­nyegen szanaszéjjel heverő játékok, amelyeket az 5 éves Mich ál éppen most próbál nagy igyekezettel összeszedni. Ezenkívül van még egy szo­ba a „mama”, vagyis a neve­lőanya, és öt szoba a gyere­kek számára. Ez utóbbiak kö­zül az egyikben a „néni” a 9 éves Tomeket kérdezi ki az aznapi leckéből (a magányos, gyermektelen nőkből álló em­lített ..nénik”. — közülük egv-egy jut két házra —sza­badságuk ideién a nevelő­anyákat helyettesítik, segíte­nek a ház körüli munkában, takarításban). Az emeleti szo­bában a 10 éves Beata, a fél­éves Jolát próbálja éppen álomba ringatni. CSAK A LEGRÁTERMETTEBBEKET Barbara, a nevelőanya Var­sóból származik, korábban földrajztanámő volt. A töb­biekhez hasonlóan őt is igen alapos selejtező vizsgákon ke­resztül választották ki neve­lőanyának. A sajtó, a rádió és a tv felhívására több mint 600 nő jelentkezett nevelő­anyának. A három hónapos pszichológiai-pedagógiai tan­folyamra már csak 22 jelöltet javasoltak a szakemberek. A hegyekben, a Szudétákban rendezett nyári táborban pe­dig már csak 16-an voltak. Az egyikük itt visszalépett. Csak a legkitartóbb, gyermek­szerető, legrátermettebb 25— 40 év közötti életkorú, leg­alább középfokú képzettség­gel rendelkező nők maradtak. A nevelőanyák mindegyike teljes szabadságot élvez a ház vezetésében és a gyermekne­velésben. Maga dönti el, mit főz ebédre, hogyan öltözteti a gyerekeket, s miként rendezi be a lakást. Takarítanak, be­vásárolnak, vezetik a háztar­tási elszámolást. A gyermekfalu központjá­ban nagy épület emelkedik: itt van a kultúrterem, a fotó­szakkör és a különböző já­téktermek. Ugyancsak itt van az orvosi rendelő, valamint a logopédus és az átnevelő pe­dagógus szobája is. A gyermekfaluból a gye­rekek a bilgoraji városi óvo­dába és iskolába járnak, s meglátogathatják kint élő ba­rátaikat. Mind a nevelő­anyák, mind pedig a gyere­kek szabadon kijárhatnak amikor és ahová csak akar­nak, a moziba vagy sétálni. A kisvárosi gyerekek is be­járhatnak a gyermekfaluba társaikhoz, s együtt játszanak a játszótéren. MI LESZ VELÜK? 'M Néhány év múlva azonban a gyerekek felcseperednek, — mi lesz velük, miután felnőtt­korba lépnek? Teodora Bialas igazgatóhelyettes elmondja, högy a felnőttkor elérésekor valamennyien lakás-takarék­könyvet kapnak, és megkezd­hetik önálló életüket. Csak miután a nevelőanya „szár­nyára bocsátotta” valamennyi gyermekét, azután , kezdődik az újabb verbuválás. Űjabb gyermeket addig nem vesz­nek fel a családba. A nyug­díjkorhatárt elérő nevelő­anyák pedagógusi nyugdíjba mennek, s visszatérnek saját környezetükbe, és a gyerekfa­lu újabb nevelőanyákat tobo­roz. Amikor elbúcsúztam Barba­ra „mamától” és a gondjaira bízott gyermekektől, megkér­deztem, hogy milyen sokáig lesz képes itt kitartani? ..Gon­dolom, hogy végig” — vála­szolta mosolyogva. S valószí­nűleg így vélekednek a töb­biek is, mert eddig még egy sem lépett vissza. A bilgoraji gyermekfalu

Next

/
Oldalképek
Tartalom