Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
/ Pekingi hétköznapok Benkő Imre fotókiállítása Budapesten, a fotóművészeti galériában nyílt meg Benkő Imre kiállítása. Munkáiról így ír a szerző: „Három hétig kísértem figyelemmel — a Magyar Távirati Iroda fotóriportereként — Peking mindennapi életét, a bélés külpolitika eseményeit. Munkám során meglátogattam a hagyományos kínai kézművesség ma élő művészeit a pekingi művészeti és kézműipari gyárban. Fényképeztem a legmodernebb számítógéppel programvezéréit szerszámgépeket is gyártó* pekingi gépgyárban, a 3. számú pekingi textilgyárban, az akupunkturás, tűszúrásos kezeléssel gyógyító kórházban, nemrég épült szállodákban. Jártam a pekingi opera sminkszobáinak, öltözőinek titokzatos világában, a kínai cirkuszban, óvodákban, az iskolások nyári szakköreiben, sportfoglalkozásokon, egy munkásklubban, ahol a modern táncok iskoláján vehettem részt, kínai konyhákban, metróállomásokon és nagy ritkán magánlakásokban, Utam során több mint négyezer feketefehér és színes felvételt készítettem. Kiállításomon ennek töredékét tekinthetik meg a látogatók.” Álom Színek és formák H. Hamza Erzsébet és Mészáros Erzsébet tárlata í Az ember művi környezetének alakításában igen régi időktől beleszól az üveg is. Már a népmesékben is ott van az Üveghegy. Hogy mi van azon túl vagy azon innen, szólnak róla a mesék. Egyikben, másikban üveger- dök nőnek, az üvegfáknak üveglevelei vannak. Hogy fújhat ott a szél? Hogyan csilingelhetnek a levelek? Erősebb széllökésekkor nem törnek össze? De hagyjuk a mesét, a költészetet- Enélkül is tény, az üveg használati és dísztárgy-! ként ősidők óta az ember életének része, szolgálja hétköznapjait és reprezentációját, s miként minden tárgya, kulturális örökségének hordozója. Hírt ad nemcsak az adott kor gazdasági és technikai színvonaláról, hanem a kor ízléséről és kulturális szintjéről is. Nem is szólva a készítők mesterségbeli tudásáról, s az ember harmónia iránti vágyáról- Hiszen a színek és formák — éppen ez a címe egy Salgótarjánban az óév végén megnyílt iparművészeti kiállításnak — mindig is rendelkeztek közérzetet formáló erővel, az ember művi környezete az adott kor emberének belső világáról is vall. Napjainkban ez a környezet sokszor zavaros. Maradjunk az üvegnél, amely a képzőművészetbe is bevonult. Hogy csak egyetlen példát említsünk, színes, üvegablakokat, a VI-dik század óta készítenek, a gótikában pedig a csúcsra érkezett ez a művészet. Századunk első felétől a szobrászatnak (nonfiguratív szobrászatnak) is anyaga. Ez a régiség vonatkozik a textilművészetre is, s annak legreprezentatívabb ágává, a gobelinre, a szövött kárpitra, amit egyenesen a „művészetek királynője” címmel illetnek. Azért említem mindezt, mert ez a két anyag, az üveg és a textil várja az érdeklődőket ázom a kiállításon, amelyet Erdei Sándor iparművész nyitott meg december 30-án Salgótarjánban, az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságának tanácstermében. N- Hamza Erzsébet üvegtervező és Mészáros Erzsébet textilművész közös tárlata, — hagyomány szerint — társadalmi összefogással készült. Erről korábban már tudósítottunk lapunkban. Nyolc éve hagyomány, hogy minden év utolsó munkanapján kiállítást nyitnak az Országos Ta- karékoénztár Nó*"-ád Mewvei Igazgatóságán. Ezek eddig képzőművészeti tárlatok voltak, a mostani iparművészeti kiállítás újabb kezdeményezés. Dicséret érte. N. Haxnza Erzsébet, a salgótarjáni öblösüveggyár tervezője, 1980 óta a képzőművészeti alap tagja, számos sikeres külföldi és hazai kiállítás rendezője, rangos díjak tulajdonosa ezúttal hutaké-z technikával készült üvegtárgyakat állított ki, vázákat, tálakat. készleteket- Színben és formában találékonyan ösz- szefogott rendkívül artisztikus üvegalkotásokről van szó. Formailag is igen változatos, a kiállításnak ez a része, színben pedig világítóan derűs hangulatot sugall a fekete üvegek csoportja, de például a piros és a sárga szín alkalmazása is. A közvetlenség és a természetesség a szakmái pontosság és a spontaneitás kényes egyensúlya, ami részben nyilván a technikából is következik párosul az eleganciával. Nem tekinthetjük tehát véletlennek, hogy ezek a frissen tartott üvegalkotások nagy sikert arattak a múlt év végén Dijbnban, a magyar héten rendezett kiállításon, ahol a többi között Herend, több kerámiagyár és az Üvegipari Művek szerepelt. Annál is inkább, mert az európai ipar- művészeti kultúra zavarosságát nemcsak jelzi, hanem fokozza is az anyag- és techno- lógiaidegen megoldások elszaporodása. Ezek az üvegtárgyak megőrzik az egyediséget, mégis végtelen számban sokszorosíthatók. A hutakész üvegek varázsa minden bizonnyal abban is megnyilvánul, hogy meg lehet állítani a készítés folyamatát, ezért is annyira különbözőek, a készítés másmás fázisait jelzik. A régi óhaj, bárcsak a hazai üzletekben is vásárolhatnánk őket. Mészáros Erzsébet gobelinjei, gobelintervei és -rajzai valamint grafikai montázsai megnyugtatóan harmonikus alkotói világfölfogásról vallanak. A textilművészet formaváltásai meglehetősen gyak. ran követik egymást, sok a játékra, a kísérletezésre csábító alkalom, a minduntalan új és új látványosságra való törekvés a műfajban. A Salgótarjánban élő textilművész, aki 1969 óta rendszeresen szerepel önálló és csoportos kiállításokon. s akinek alkotásai megtalálhatók a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatóságától kezdve, az augsburgi Meinel-gyűjteményig, konzekvensen kerüli a posztmodern és egyéb divatokat. Vállalja eltitkolhatatlan hangulatait, vonzódását minden iránt, ami a zaklatott világban a harmóniát erősítheti az emberben. Mészáros Erzsébet, gobelinjeinek tanúsága szerint, szereti az embereket, vigaszukra és örömükre dolgozik. Miközben nem kerüli el sem a történelmet, az ősi mítoszokat (Emlékezés a Kalevalára), a megsebzett táj üzenetének meghallgatását (Régi tárna álma), rendkívül mély érzésű „feljegyzéseket” készít a régi regéről, a folyóról és lányról, a fákról és a hagyomány megannyi mozzanatáról. Grafikai munkássága szorosan kapcsolódik a nagy gobelinek gondolati és érzelmi tartományaihoz, hallatlanul finom és érzékeny. . Nagyképűség nélkül dolgozik, s közvetíti az átélt természeti tüneményeket, emberi gesztusokat és hangulatait. Vonzalma a komoly gondolatokhoz és a széphez erősítheti ■''a reményt ebben a nyugtalan század végi világban. .T. G. J Fejhaj-park Reggeli torna Nagy fal Sárkányvasút (Hauer Lajos felvételei) 8 NÓGRÁD — 1987. január 24., szombat [ Az NDK-centrum tervei Az NDK budapesti kulturális és tájékoztató központjának értékelése szerint gazdag és igényes programot teljesítettek tavaly az intézmény munkájának keretében. A több mint 600 rendezvényt mintegy negyvenezren látogatták. A programokat kiemelkedő politikai események fémjelezték — például az NSZEP kongresszusa, vagy Ernst Thällman századik születésnapja. Ez utóbbi kapcsán a kiváló forradalmár nevét viselő brigádok országos találkozóját tartották meg áprilisban. Az idén is a rendezvények zöme fontos politikai események, évfordulók köré csoportosul. Kiemelkedő dátum Berlin megalapításának 750. évfordulója — számos kiállítás, előadás foglalkozik a témával — vagy a magyar—NDK barátsági, együttműködési szerződés aláírásának tizedik évfordulója — Komárom megyében rendeznek ennek kapcsán májusban barátsági napokat. Méltó módon emlékeznek majd meg a nagy október 70. évfordulójáról is: Tolna megye lesz a megemlékezéssorozat, a barátsági hét házigazdája. A hagyományokat folytatva az idén is mintegy száz előadásra, kiállításra vagy éppen koncertre kerül sor az ország szinte valamennyi megyéjében, az NDK-centrum szervezésében és a Hazafias Népfront közreműködésével. Sajnos, nincsen mód az igen változatos ajánlatok ismertetésére, de az kiemelendő például, hogy a német nyelv és honismeret megismertetése folytatódik, a megyékben is sor kerül némettanárok találkozóira, továbbképzésére. A magyarországi német nemzetiségi általános iskolák tanulói részére versmondóversenyt terveznek. A központ havi politikai tájékoztatói az NDK-ból érkezett előadók egyebek között arról beszélnek majd, hogyan valósulnak meg az országban a pártkongresszus határozatai, vagy hogy miért nevezik az NDK-t „sportországnak”. A programok érdekes színfoltja lesz, hogy márciusban a nemzetközi nőnap és Clara Zetkin születésének 130. évfordulója alkalmából országos brigádtalálkozót tartanak, amelyre mintegy 30 brigádot várnak az ország minden részéből. Űjdonságnak számít az is, hogy a budapesti NDK-centrum találkozókat, összejöveteleket hirdet azon magyar szakemberek részére, akik az NDK-ban szerezték meg diplomájukat. —dl— Valóság és filmmodell Beszélgetés Kézdy-Kovács Zsolt rendezővel Kézdy-Kovács Zsolt rendezőt filmgyári irodájában kerestük fel, hogy munkájáról, pályájáról beszélgessünk a nemrégiben bemutatott Rejtőzködő című játékfilmje alkalmából. — A filmes pálya nagymértékben függ a meghatározó körülményektől — mondta a rendező. — Az én utamat is befolyásolta, hogy szerencsés időszakban kezdtem szakmai gyakorlatomat. A Színház- és Filmművészeti Főiskola mind a mai napig legerősebb osztályából kerültem ki 1956-ban. (Valamennyi osztálytársam neve, magamat is beleértve, bekerült a most megjelent Larousse Filmlexikonba.) A másik befolyásoló tényező, vagy szerencse, hogy volt előttem követendő példa a film világában: a francia újhullám Végül a harmadik momentum és szerencse, hogy Jancsó Miklós mellett asszisztenskedhet- tem elég sokáig. Több volt ez munkatársi kapcsolatnál. Egy szellemi központhoz csatlakoztam, arról nem is szólva' hogy szakmailag is sokat kaptam. — Filmes pályája tehát könnyen formálódott? — Nem egészen. Mire hozzákezdhettem első filmem, a Mérsékelt égöv forgatásához, már bét forgatókönyvet megírtam. Valamennyi munkám fontos számomra és mondhatom, gyakorlatilag kompromisszummentes. Igaz a Ha meg jön József című filmemet úgy forgattam, hogy felszólítottak, készítsek egy mai témájú, munkáskörnyezetben játszódó filmet. Sokan ezt a munkámat tartják a legjobbnak. — Véleménye szerint, milyen irányzatot képviselnek a filmjei? — Realista filmrendezőnek tartom magam. A realitás, a mindennapok, a valóság nekem rendkívül fontos. Csakis ezekből vagyok képes kiindulni, az már más kérdés, hogy filmjeim ugyanakkor bizonyos mértékig példázatok. Próbálom feloldani azt a kettősséget. hogy filmtörténeteim, valóságosak is, modellértékűek is egyúttal. — Egy-egy filmmodell felépítése nem jár azzal a veszéllyel, hogy a valóságot eltorzíthatja? — Ez egyrészt tisztesség kérdése. Másrészt minden művész kötelessége, hogy saját véleménye alapján szűrje meg a valóságot. Azon vitatkozhatunk, hogy én valóban jól Iátom-e mindazt, amit filmjeimben bemutatok. Tiszteletben tartom, és elismerem a néző jogát, hogy másként lásson. Nekem azonban kötelességem, hogy őszintén, kompromisszumok nélkül azt ábrázoljam, amit látok. — A Rejtőzködőben, legutolsó filmjében talán túlzottan is sötét az a modell, az a világ, amelyet látunk. — Véleményem szerint nem így van. A főhős hisz valamiben, amiért harcol, és amit el is ér a leglehetetlenebb körülmények között is. — A főhős mögött rejlő világ figurái azt sugallják, hogy az emberek olykor nagyon értelmetlen életet élnek. — Mindez viszonylagos A főszereplő sorsához képest számomra is értelmetlen életet élnek a többiek. Mégis úgy vélem, ez az ő saját életük, a saját igazságuk, törekvéseik. Ezt próbáltam a filmben megmutatni. — Mint minden művészi alkotásnak, nem kellene némi optimizmust is sugallni? — Gyakran felteszik nekem ezt a-kérdést Én azonban csak leírni tudtam mindazt, amit magam körül láttam. Megpróbáltam elemezni hőseim helyzetét, de utat mutatni már nem tudok. A Rejtőzködőben egy sokféle elemből álló család konfliktusainak teljes analízisét akartam megfilmesíteni. De ezúttal is — és az nehezíti a saját helyzetemet, valamint a nézők dolgát — miközben egy reális helyzetet mutatok be, modellt is akarok adni A magyar valóság fontos jelenségeit akartam elemezni, vizsgálni. Az embernek olykor a jólét, másrészről pedig a világ meghódítása között kell választania. — Miért választott a főszerepre egy Amerikában élő magyar színészt? — Már régóta ismerem Breznyik-Berg Pétert. Mindig is akartam vele forgatni egy játékfilmet. Most megtörtént. Sajnos, az első forgatási naptól fogva balszerencse kísért bennünket. A színész sárkány- repülés tanulása közben balesetet szenvedett, eltörte a karját. Csaknem végig a begipszelt kézzel kellett játszania. és az befolyásolta színészi munkájában. — A Rejtőzködőt meglehetősen rosszul fogadták a film- kritikusok. — Megszoktam már. hogy bemutatott filmjeim rendszerint rossz kritikát kapnak. Nem mondhatom, hogy jó érzés — mondta befejezésként Kézdy-Kovács Zsolt rendező. Sz. & /
