Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

Tóth Barnáné, a melegítők csíkdíszítését varrja a termé­kekre Jelentős exportmegren­deléseik mellett a hazai igényeket is kiváló minő­ségben teljesítik a Váci Kötöttárugyár kazári gyár­egységének dolgozói. Az el­telt esztendők során kiala­kított bedolgozói hálóza­tuk. valamint a ceredi és mátramindszenti termelő- szövetkezetekben működő bérmunkaüzemeik varrják a honi vásárlók számára a kedveit szabadidős-ruhá­kat. Természetesen a kazári üzemben előkészítik a be­dolgozók és külső munka­helyek tevékenységét, sza­bott áruval és, kellékekkel látják el azokat. Képein­ken a kazári üzemben dol­gozó varrodai előkészítő- Telek Gyuláné, a szabott árura Senior-emblémát vasal két mutatjuk be. Tóth Gyuláné, a bedolgozók számára állít össze egység­csomagot SzaMitös-rulták Kazárról Óvatosság vagy realitás? Merre gördül a terv...? — A múlt év augusztusá­ban levélben felkerestünk 380 hazai vevőt, akiktől konkré­tan arra kértünk választ, hogy közöljék velünk: milyen igé­nyeik vannak 1987-re. Decem­ber elejéig 80—100 egyáltalán nem reagált. Ezt követően pi­ackutatónk végigjárta a hall­gató vevőket, majd elvégez­tük az összegezést. Ennek so­rán kiderült, hogy az 1986. évi eredmények megismétlé­séhez 50 százalékban (200 millió) — tudtuk eddig bizto­sítani kapacitásunk leköté­sét. A többit majd megálmod­juk — foglalja tömören ösz- sze az új esztendő konkrét tervének összeállításával kap­csolatos előjátékot a fiatal, tehetséges, nemcsak a maga területén is jól tájékozott Nagy Árpád, a Balassagyar­mati Fémipari Vállalat gaz­dásági igazgatóhelyettese. önként adódik a kérdés: milyen tények ösztönözték a vállalat vezetését az 1987. évi csak nem egy százalékkal na­gyobb termelési és árbevéte­li terv kialakítására? — Az előző három-négy év tapasztalataira építve, való- szinűségszámítás alapján rögzítettük papírra elképze­léseinket veszi vissza a szót a gazdasági igazgató- helyettes. — Egyébként, 1987. évi lekötöttségünk megfelel az előző évek átlagának, kivéve az 1984-es esztendőt, amikor már az indulásnál a megren- delésáilomány 75 százaléka a birtokunkban volt. Ebben az esztendőben az első negyed­éves kezdéshez, benne a ja­nuári programhoz, teljesítésé­hez megrendelések már a ke­zünkben vannak, s reméljük, hogy a hozzá szükséges anya­gokat idejében megkapjuk. Szerencsére úgy alakult a ve­vői kívánságlista, hogy már az első munkanapokban min­den üzemnek lesz mit tennie. Például bányatámból az első nekirugaszkodásra 30—4-0 mil­lió forint értéket állítunk elő. A radiátorgyértók előtt 15— 20 milliós feladat elvégzése ál! Az öntvénykészítők, álu- míniumszerkezetet gyártók pedig 10 millió forintot érő vevői igények kielégítésére vállalkoznak. A kollektíva a korábbi években már hozzászokott az előbb említ élt tartamú és jel­Valószínűség- számítás alapján ☆ A papír igen türelmes... legű évindításhoz. Tovább folytatva a gondolatot Nagy Árpád ezeket mondja: — Az új esztendő első fél évének le­zárása után az eredmények, a lehetőségek, a kilátások, és az időközben jelentkező konk­rét tennivalók . ismeretében felülvizsgáljuk majd tervünk realitását, amennyiben szük­séges akkor azt módosítjuk. Vagyis mi gördülő tervet ké­szítünk. .. — Ez eddig milyen irány­ban mozdult el? — Zömében mérsékeltük eredeti elképzeléseinket. — Vajon az idén is sor ke­rülhet erre? — Egyelőre a vállalat ve­zetésének határozott elképze­lése, hogy csak felfelé növe­kedhet. — Az önök által tervezett 1 százalékos termelésnöveke­dés az első percekben olyan reagálást váltott ki belőlem, mintha óvatosan állították volna össze elképzeléseiket? — A papír igen türelmes, mindent kibír, mindent le le­het írni, aztán szembe is kell vele nézni. Eddigi megrende­lések alapján reálisnak tart­juk — állítja határozottan a gazdasági igazgatóhelyettes. Hangjában némi neheztelést vélek felfedezni. Kisvártatva egy táblázat diagramjára hív­ja fel a figyelmemet, amely messzehangzóan tanúsítja, hogy a gyár vezetése, a dol­gozókká] karöltve, eddig sem vizsgázott rosszul kockázat­vállalásból, egyáltalán nem féltek az újtól. Elég csak a teljesen kicserélődött termék- szerkezetet figyelembe venni, Vajon a pártszervezet és a szakszervezeti bizottság titká­rai miként látják a terv rea­litását? — A végleges kialakulása sok tényezőtől függ. Ebben meghatározó szerepe van a piaci igények alakulásának. Ez viszont elég gyakran vál­tozik, s emiatt 1986-ban ne­gyedévenként igazítottunk rajta, — veszi át a szót Zor­ván GyőrffV, a pártvezetőség szervező titkára. — A leg­utóbbi taggyűlésünkön, ahol a Központi Bizottság 1986. de­cemberi határozatát tárgyal­tuk, a tagság egyetértett azokkal a magasabb követel­ményekkel, amelyeknek tel­jesítése hozzásegít bennünket a lendületesebb termeléshez és gazdálkodáshoz. Egy biztos: ebben az év­ben kevesebbet nem termel­hetünk, mint 1986-ban. Olyan gépeink, szakembereink van­nak, olyan a termékskálánk, fejlesztői gárdánk, hogy min­denkor rugalmasan tudunk alkalmazkodni a vevői igé­nyekhez. Igen, ismerem a vállalat előzetes tervelképze­léseit. Az első benyomásra úgy néz ki, hogy reális. A végső szót azonban az össze­vont párttaggyűlés mondja majd ki. — Megalapozottabb véle­ményt tudnék mondani, ha egyik tisztségviselőnk például végigkísérte volna a terve­zés minden részfolyamatát — kapcsolódik a beszélgetésbe Knplányi József, a szakszer­vezeti bizottság titkára, — A tervezőktől tudom, hogy az 1987. évi elképzelések 50 szá­zalékára már megérkeztek a megrendelések. Ez jó alap az induláshoz. A szakszervezeti bizottság előreláthatólag janu­ár 21-én tárgyalja meg az előterjesztést, ha lesz olyan állapotban. Ekkor döntünk ar­ról. hogy soknak vagy kevés­nek tartjuk a vállalat elkép­zeléseit. Az érvek döntik majd el. milyen elkénzelést viszünk a bizalmitestület elé állásfoglalás, döntés céjából Kialakításánál messzem.enően figyelembe vesszük a szak­szervezeti bizottság . mellett működő közgazdasági bizott­ság véleményét, mert az olvan emberekből ál'. akik a vá.lla- la+ná* 1 fontos funkciót tölte­nek be s ezáltal széles körű betekintésük van a vátiála* életébe. Egyéni véleményem szerint az 1987 évi tervünk támogatásra alkalmas... Ven esz Károly A jókívánságok fedezete B karácsonyra, majd a sz^vesztene ké­szülő üzletek ünnep* forgataga a te. täletes szemlélőben azt a benyomást kelthet­te: az esztendő felhőtlen, gond nélküli ün­neplés jegyében fejeződött be. Az árukíná­lat és a kereslet valóságos kép, ez azonban csak a felszín A saját dolgaira és a közelet eseményeire felelősséggel figyelő ember jól tudja azt is, hogy fölöttébb vaskos tartozá­saink vannak. Nem kevesebb, mint az elosz-, tás fedezetének megteremtése, országépítő le­hetőségeink minél alaposabb kihasználása. A mindennapok apró jelei mellett figyel­meztet erre a nemzetért felelősséggel, s ép­pen ezért nyíltan beszélő politika is. A ko­rábbi szókjmondás folytatásaként novem­berben az MSZMP Központi Bizottsága, majd az ország törvényhozása elemezte azt az elgondolkodtató tényt, hogy a gazdasági fo­lyamatok 1986-ban — de már 1985 végén is — több lényeges ponton eltértek a VII. ötéves tervben megjelölt kívánatos pályától. A népgazdasági források jóval kisebbek, a belföldi felhasználás, ezen belül főleg a lakosság fogyasztása — elsősorban a meg. alapozatlan, túlzott mértékű keresetnöveke­dés miatt — számottevően nagyobb a ter­vezettnél. Az ellentmondás önmagáért beszél, a népgazdaság kedvezőtlen tendenciája — a stagnálás és az egyensúlyromlás — nem tartható állapot. Az okok elemzését követően alapvető meg­állapítás — s ebből indul ki az 1987. évi népgazdasági terv is —, hogy nem a közép­távú tervben konkretizált gazdaságpolitikai célokat kell másokkal felcserélni. Ezzel szemben mindenkinek azon kell munkálkod­nia á mega posztján, hogy a gazdasági fejlő­dés közelítsen a megjelölt pályához. Még mindig az oknyomozásnál maradva, itt em­líthető egy minapi vélemény. Éppen az ün­nephez kapcsolódó számvetés ürügyén vál­tottunk szót egy fiatalemberrel, aki így fo­galmazott: ,.Ha rám bíznának valami kö­szöntőfélét, akkor azt mondanám el, bajaink okán senki ne mutogasson fölfelé. Ehelyett nézzen szét maga körül, a saját munkaasz­talán, vagy munkapadján. Valószínű, hogy mulasztás mindannyi unkát terhel.” A megállapítás valóságtartalmához aligha tér kétség, mégha egyszerűbb és kényel­mesebb is az önfelmentés. Az előrelépésnek és a változtatásnak éppen a valóságon ala­puló helyzetfelmérés lehet az ösztönző for­rása, et>ből indult ki a törvényhozás is, ami­kor megalkotta a lehetőségeink tükrének nevezett 1987. évi költségvetést. Elengedhetetlen a szerkezeti változtatások­kal és a hatékonyság javulásával együttjáró élénkítés. Ezt figyelembe véve irányozza elő a terv az ipari termelés 2—2,5 százalékos, a mezőgazdasági termékek — az alacsony 1986. évi szinthez képest — 4,5—5,5 százalé­kos emelkedését. A célokat a gazdaságirányí­tás nJndfcnekeiőtt a szabályozás egyes fon­tos elemeinek módosításával, más széles körű állami intézkedésekkel és akciókkal kívánja elérni. Kr. az elhatározás aaonban nem elegendő; Óhatatlanul szükség van a gazdálkodó szer­vezetek aktivitására, kezdeményezéseire, vállalkoeókedvére. Nyilvánvaló, hogy ha ez utóbbiak elmaradnak, akkor a kedvezőtlen, tendenciák megállítása és visszafordítása sem valósulhatna meg. E szorító követelménnyel tisztában van az u+ca embere is. Az' élénkítést szolgáló párthatározatot követő széles körű eszme­cserében számos nógrádi fórumon is megfo­galmazták: a felhőtlenebb boldogulásnak csakis az értékteremtő munka lehet a for­rása. S éppen a lehetőségeket eddig ki nem használó értékteremtés a magyarázat arra, hogy az 1987. évi költségvetés szerint a nemzeti jövedelem belföldi felhasználása az idén a terv szerint nem növekedhet. A lakosság reáljövedelmei és fogyasztása nem haladja meg az 1986-os szintet, ami egyébként jóval magasabb volt az eredetileg az új esztendőre tervezettnél is. Minderről ilyenkor, az esztendő első nap­jaiban, szót váltani a mulasztásainkra és le­hetőségeinkre egyaránt figyelmeztető köte­lesség Ahogy a józanul gondolkodó család a takarója szerint nyújtózkodik, úgy a je­lenre — és a jövőre kiváltképpen — ügyelő nemzeti háztartásnak is a valóság talaján kell számvetést készítenie. Ezt cselekedte a Központ' Bizottság iránymutatása után a véleményeket ütköztető Országgyűlés, ezt erősítette meg kendőzetlen vitákkal a köz­életi fórumok sora — beleértve a lehetőség­gel élő falugyűléseket —, s minden bizonnyal így alkotja meg hamarosan Nógrád megye 1987. évi költségvetését a megyei tanács.: A többől természetesen könnyebben jutna mindarra, ami jogos szükséglet városban és falun. Szerencsére azonban már házunk tá­ján is akad példa arra, hogy a kevesebb is több ott ahol nem ölbe tett kézzel várnak, hanem kellőképpen élnek a vállalati vagy a tanácsi gazdálkodás önállóságának lehető­ségeivel. a helyi erőforrások feltárásával és hasznosításával. E zek a példák onnan idézhetek, ahol je­lentőségének megfelelően számolnak azzal, amit a Központi Bizottságnak a mű­szaki fejlesztés gyorsításáról és a tudomá­nyos kutatás eredményességének tokozásáról szóló állásteglaláea kapcsán is emSttenek. Az emberi tényezőn® van szó. E hivatalos ízű megfogalmazás az előrelépés, a gazdagodás lehetőségeinek legfontosabbikát sejteti, az utat ahhoz, amiről az ünnep előestéjén egy véletlen találkozás során az ellátásával ugyan nem kellően elégedett, de a korlátokat is tisztán látó jobbágyi nyugdíjas így beszélt: „Jó lenne jobban élni, de a nincset nem le­het elosztani.” A boldogulásnak valahol ftt van a kulcsa. Az elosztáshoz feltételeket kell teremteni, s ez korántsem csak kormányzati feladati Mind annyiunkon múlik, s a munkahelyeken válik majd el, hogy milyen valósággá lesz az éjfélkor szívből jött jókívánság, amely­nek fedezete a aranka lehet. Kelemen Gábor j Bővülő szerszómgépexport Gumiipari gépek Vietnamba A Taurus Gumiipari Vál­lalat háztartási gumikesztyűk készítésére alkalmas gyártó, sort adott el Vietnamba. A berendezéseket már útnak indították Ho Si Mirnh város­ba. A gépeket az ottani gu­migyárban állítják munkába, a tervek szerint 1987. első negyedében. A termelés kor­szerűsítéséhez vásárolt gyár­tósor üzembe helyezését és a technológia elsajátítását magyar szakemberek segítik majd. A gépek eladását követően a partnervállalatok tárgyalá­sokat kezdtek arról, hogy a magyar berendezéseken a későbbiekben a Taurus ré­szére is készítenének háztar­tási gumikesztyűket. Ez az együttműködés igen előnyös lenne mindkét vállalatnak. A vietnami gyár számára ez kedvező értékesítés-' lehető­ségeket jelentene, a Taurus pe­dig így készen jutna hozzá a hazai piac ellátásához szük­séges háztartási gumikesz­tyűk egy részéhez, amelyek­nek az előállításához egyéb­ként távoli országokból —, főként a Távol-Keletről — szerz- be az alapanyagot, a nyers kauc.sukot. Hasonló együttműködést alakított már k- a magyar nagyvállalat az ugyancsak vietnami Hoc Mon városbeli gumigyárral, amely kerékpárgúmikat szállít Ma­gyarországra. Kedvező eredménnyel zárta az évet a Csepeli Szerszám - gépgyár. A vállalat igyeke­zett kihasználni a világpiacon tapasztalható fellendülést. A külföldi vásárlók elsősor­ban a legkorszerűbb szer­számgéptípusokat, köztük a számítógép-vezérlésű meg­munkálóközpontokat, robot- berendezéseket és a gyártó- cellákat keresték, s a csepe­liek gyártmányfejlesztéseik gyorsításával több sikeres üz­letet tudtak kötni. A vállalat új piacokat is szerzett az iparilag fejlett or­szágokban és a fejlődő álla­mokban, miután évi 10 szá­zalékos konvertibilis export- növekedést vállaltak az ex­portbővítő pályázat kereké­ben. összesen, mintegy 350 millió forint értékben szállí­tottak szerszámgépeket nyu­gat-európai és tengerentúli cégeknek. A legnagyobb sí­iéért az MK 500 típusú meg­munkálóközpont aratta, amely alkalmas komplett gyártó rendszerbe való beépí­tésre js. Az első ilyen gyár­tó rendszert a következő hóna: pókban a csepeli üzemben is felszerelik, s ez jó referen­ciául szolgálhat a konvertibi: lis kivitel további bővítésé­hez. Javult a csepeli szerszám: gépekbe szerelt hazai gyárt: rnányú vezérlések minősége is. különösen azoké a típuso­ké, amelyeket a VILATI szál­lított. Ugyanakkor, továbbra is alkalmaznak még külföldi, köztük Siemens-vezérléseket. A Csepeli Szerszámgép: gyár 1986. évi árbevétele meg: haladta a kétmilliárd forín: tot. Bár, az első fél évben, még veszteséget könyveltek el, a második fél év rugalma­sabb és jobb munkája ered­ményeként, végül is 150 mii: lió forint körüli nyereséggel zárták az évet. 1987-ben az árbevételt legalább 10 száza­lékkal kívánják növelni, ami: hez jó alapot nyújt a tőkés: kivitel hasonló arányú bőví: tése. Ehhez már kellő rende: lésállománnyal is rendelkez: nek. , Vadfeldolgozó Soponyán Megkezdi a konyhakész, tisztított, darabolt, fóliába csomagolt vadhús exportját 1987-ben a Mezőföldi Állami Erdő- és Vadgazdaság. A szarvas, az őz, a vaddisznó és a muflon feldolgozására üzemet épftettek Soponyán. ahol már szerelik a gépeket. Ügy ter­vezik. hogy az üzemi próbá­kat követően, márciusban in­dítják meg a folyamatos te melést. Kezdetben évente 3( tonna vadat dolgoznak fel. később az igényeknek megf- leiden növelhetik a menni séget. A gazdaság eddig „szó ben-bőrben”, azaz feldolg' zatlanul exportálta a vadhú? Az új üzemtő’ azt váriá hogy jobb árat kaphatnak vadhúsért és újabb piaci kát szerezhetnek. NÓGRÁD — 1987. január 3., szombat 3 r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom