Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

Az USA lépése ellenére A Szovjetunió továbbra is megtartja a SALT—II. szerződést A Szovjetuniónak egyelőre nem áll szándékában átlépni a hadászati fegyverzetkor Iá- tozási megállapodásokban fog­lalt határokat, annak ellenére sem, hogy az Egyesült Álla­mok gyakorlatilag felmondta a SALT—II. szerződést — hangzik ‘ a szovjet kormány nyilatkozata, amelyet a TASZSZ hírügynökség peng­tek délután/hozott nyilvános­ságra. A saját hadászati eszközök gyarapítására, a SALT—II szerződés felrúgására csakis, az a törekvés indította Wa­shingtont, hogy megbontsa a katonai paritást a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zött. biztosítsa magának a katonai fölényt. Washington igen nagyot hi­bázik — hangsúlyozza a nyi­latkozat. — A SALT—II. szerződésben megállapított határvonalak átlépésével nem szilárdítja a saját biztonságát. A jelenlegi kormányzat hat­éves uralmának eredményei alátámasztják: a fegyverzet­korlátozás terén ez a kormány­zat — azáltal, hogy semmit sem tett — sok mindent le­rombolt. Magától értetődő — hangsúlyozza a szovjet kor­mány —, hogy az Egyesült Államok döntése — amint erre a szovjet kormány május 31-i nyilatkozatában figyelmezte­tett — teljes mértékben alapot szolgáltat a Szovjetuniónak ahhoz, hogy ne tekintse ma­gára nézve kötelezőnek mind­azt, amit az 1972-es ideiglenes megállapodás és a SALT—II. szerződés értelmében vállalt. Mindazonáltal a szovjet fél úgy véli, hogy elejét lehet még venni az események veszélyes alakulásának, amit a jelenle­gi amerikai kormányzat pro­vokált ki felelőtlen cseleke­deteivel. Feltehető, hogy az Egyesült Államokban, de an­nak határain túl is akad még elegendő politikai bölcsesség, sőt egyszerűen élétö'sztön, hogy ne engedjék szétzilálni a ha­dászati fegyverek korlátozásá­val kapcsolatban 15 esztendő munkájával létrehozott meg­állapodások rendszerét A Szovjetunió a kérdés óri­ási jelentőségére való tekin­tettel, s azzal a szándékkal, hogy megőrizze a hadászati fegyverkezés * korlátozásának kulcsfontosságú elemeit, egye­lőre tartózkodik attól, hogy túllépje a SALT—I. és a SALT—II. szerződés kereteit. A Szovjetunió tehát a jövőben is a leghatározottabban a bé­ke és a nemzetközi biztonság politikáját állítja szembe a jelenlegi amerikai kormányzat felelőtlen irányvonalával. Véget értek a magyar—jugoszláv külügyminiszteri megbeszélések Várkonyi Péter külügymi­niszter Raif Dizdarevicnek, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság külügy­miniszterének meghívására december 5-én baráti láto­gatást tett Jugoszláviában. A két politikus Szabadkán ta­lálkozott. A külügyminiszterek átte­kintették a magyar—jugo­szláv kapcsolatok helyzetét és véleményt cseréltek a nem­zetközi helyzetről. Megálla­pították. hogy a- két baráti ország kapcsolatai az élet minden területén szélesednek. Elismeréssel szóltak a határ menti városok és területek fejlődő együttműködéséről, a nemzetiségek összekötő sze­repéről a jószomszédi vi­szony elmélyítésében. Meg­erősítették országaik szándé­kát a kölcsönösen előnyös együttműködés bővítésére. Hangsúlyozták, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzet­ben nagy jelentőségű vala­mennyi ország, minden bé­keszerető erő összefogása és együttműködése, a béke és biztonság megszilárdítása, az enyhülés vívmányainak meg­őrzése és fejlesztése érdeké­ben. Ezen célok eléréséhez mindenekelőtt a nukleáris veszély csökkentésére, a fegy­verkezési verseny beszünte­tésére, az űrfegyverkezés megakadályozására, tényle­ges leszerelési intézkedések­re van szükség. A szocialis­ta országok békekezdemé­nyezései megfelelő alapot je­lentenek korunk fő problé­máinak megoldásához. Sík- raszálltak az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet bécsi találkozójának eredményes lebonyolításáért. Méltatták az el nem kötele­zett országok mozgalmának fontos szerepét a nemzetkö­zi életben. A külügyminiszteri \ meg­beszélések a hagyományos barátság és a kölcsönös meg­becsülés légkörében folytak. Hozzájárultak a két ország jószomszédi kapcsolatainak és széles körű együttműkö­désének fejlesztéséhez. Megemlékezések a magyar sajtó napján (Folytatás az 1. oldalról.) S-urdokpüspokiiből, Harth Tamásné hírlapfelelős Balas­sagyarmatról, Lévai Ignác egyesített kézbesítő Rétságról és Jakub Andrásaié hivatalve­zető Szirákról. Az ünnepségen NÓGRÁD-emlékzászlót ad­tak: a szécsényi postahivatal terjesztéssel foglalkozó 10 fős kollektívájának, Nándori Er- nőnének, a berceli posta hi­vatalvezetőjének, Hajdú Jó- zsefné nagylóci hírlapfelelős­nek, Tóth Lászlóné cserhátsu- rányi hivatalvezetőnek, Deák Györgyné, lucfalvai kézbesí­tőnek és Koplányi Jánosné, balassagyarmati hírlapárus­nak. Katona István, a BUVIG igazgatóhelyettese, a NÓGRÁD című ]ap terjesztési versenyé­ben elért eredményeiért 32 postai dolgozót részesített pénzjutalomban. Ünnepi tanácsülés Romhányban (Folytatás az 1. oldalról.) A VII. ötéves terv legfőbb célja, az eddig végzett ered­ményes tevékenység még nyi­tottabbá tétele. A gazdasági munkában fontos a meglévő létesítmények megóvása, kar­bantartása, még nagyobb sze­rep jut a koordinációnak. Az ünnepi tanácsülés fény­pontját jelentette, amikor Szomszéd József bejelentette a meghívottaknak, hogy eme al­kalom azért ünnepi, mert is­mét egy új beruházás átadá­sát fémjelzi. Romhányban be­fejeződött az országos köz­utak belterületi szakaszainak átépítése. A terv még a 80-as évek elején fogant, amikor ta­lálkozott az a helyi és megyei igény: miszerint a fejlődő te­lepüléseknek a rangjukhoz méltó átkelési szakaszokat kell létesíteni. A helyi, a megyei tanács és a KPM megyei igazgatóságá­nak eredményeként mintegy 29 millió forintos - költséggel elkészült a három útszakasz, szétválasztva a gyalogos- és járműforgalmat. A megyei ta­nács a költségek mintegy egy- harmadát fedezte, így vált le­hetőség az utak korszerűsödé­sével egyidőben a járdaépítés­re. a közvilágítás fejlesztésére, a belvizek elvezetésére. Az vi­szont már a lakosság jó hoz­záállásának köszönhető, hogy a modern utak mentén kiala­kították az egységes kapube­járókat. Szomszéd József a tanács­ülésen köszönetét mondott a tanács vezetőinek, a lakosság­nak a támogatásért, és jelké­pesen átvágta a szalagot a ta­nács előtti új, útszakaszon. Finnország nemzeti ünnepén L( a ünnepli függetlenné vá- lásának 69. évfordulóját Finnország. A XII. század végén a szom­szédos hatalmak és az egy­mással vetélkedő nagy egyhá­zak közül Svédországnak si­került magához láncolnia a mai Finnország területét, s ez az uralom a XIX. század kez­detéig tartott. A cári biroda­lom nagyhercegségévé vált Finnország számára az önál­lóság hiánya alig enyhült, az igazi függetlenséget csak a nagy októberi forradalom győ­zelme hozta meg. Elsőként az orosz proletárforradalom is­merte el az önálló finn álla­mot. A független Finnország tör­ténetének első évtizedei a polgárháború, maid a II. vi­lágháborúban a Szovjetunió­val vívott két vesztes háború évtizedei voltak. A keserves történelmi tapasztalatok hoz­zásegítették a Finn Köztársa­ságot az új politikai, földrajzi, gazdasági realitások felismeré­séhez, az ország helyének megtalálásához és megszilár­dításához.- A Szovjetunióval 1948-ban kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, a többi szomszédhoz fűződő vi­szony rendezése vált az új finn külpolitika alapjává. Eh­hez. a háború utáni két elnök névével jelzett. Paasikivi— Kékkonen-vonalnak nevezett külpolitikához hű a mai köz- társasági elnök, Mauno Koi- visto is. Ezen az alapon vállalta a semleges Finnország azt a bé­keszerető, aktív külpolitikai tevékenységet, amelynek bete­tőzése 1975 volt, amikor az or­szág fővárosa, Helsinki, föld­rajzi fogalomból az európai békevágy jelképévé vált — az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zá­ródokumentumának aláírása után. A rendezett külviszonyok megteremtették a feltételeit annak, hogy a hét évtizeddel ezelőtt még szegény Finnór- szág a legfejlettebb gazdasá­gok élvonalába emelkedett. A 'gazdasági kapcsolatok szoro­sabbra vonták a szálakat a hagyományos partnereken túl a szocialista országok, a fej­lett tőkésországok többségé­vel is. 2 NÓGRÁD — 1986. december 6, szombat } li tanácskozásai, illetve ezt megelőzően Weinberger ame­rikai hadügyminiszter pá­rizsi tárgyalásai. A NATO- miniszterek valóban a fegy­verkezési erőfeszítések fo­kozása mellett álltak ki. most elsősorban a hagyományos fegyverzet bővítésének fon­tosságát hangoztatva. Ugyanakkor atlanti körök­ben vita kavarog az ameri­kai vezetés azon döntése kö­rül, hogy egy újabb B—52J es bombázó robotrepülő­gépeket hadrendbe állítva az USA tudatosan megsértette a SALT—II. előírásait. Ugyan­akkor az amerikai kormány NATO-beli tekintélyét meg­tépázta az iráni fegyverszál­lítás zűrzavaros históriája csakúgy, mint a Líbia elleni emlékezetes amerikai táma­dás. Kalandorjelleget vél fel­fedezni nem egy NATO-szö- vetóéges az ilyen akciókban, az pedig többeket is ellen­érzésekkel tölt el, hogy az USA nem konzultál partne­reivel. Bár gyakorlati intézkedé­sek nem követik, elvi és er­kölcsi hatását nem lehet le­becsülni annak, hogy az ENSZ közgyűlésén elsöprő többséggel fogadták el a tag­államok a felhívást a fegy­verkezési hajsza csökkenté­sére, az űrfegyverkezés meg­tiltására, a nukleáris kí­sérleti robbantások abbaha­gyására. Az USA —nem meg­lepően — „nem”-mel szava­zott. A legtöbb NATO-állam viszont már csak a tartózko­dást választotta a voksolás­nál. A sok „igen” jól mu­tatta, hogy a világ valóban azt várja el: induljanak el a nagyhatalmak a leszerelés felé vezető úton! A hét meglepő kérdése Miről tárgyaltak a minisz­terek itt és ott? Minden év decemberének elején — ez már jó néhány esztendeje így alakult ki — mind a Varsói Szerződés tag­államainak honvédelmi mi­niszterei, mind pedig a NATO- tagországok hadügyminiszte­rei tanácskozásra ülnek össze. Varsó és Brüsszel volt a két tanácskozás színhelye az idén. Egyvalami lehetett minden­képpen közös: itt is, ott is Reykjavikot említhették leg­sűrűbben a résztvevők. A szovjet—amerikai mun­ka-csúcstalálkozón Mihail Gorbacsov által előterjesz­tett javaslatokát a Varsói Szerződés tagállamainak hon­védelmi miniszterei támogat­ták. Ezenkívül emlékeztet­tek a budapesti felhívásra is, amelyben a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testü­leté a nyáron a katonai szem­benállás szintjének csökken­tését sürgette. A varsói ülé­sen szó volt arról is, hogy az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei to­vább növelik katonai poten­ciáljukat, hogy az USA nem hajlandó beszüntetni nukle­áris kísérleteit, s hogy meg­sértette a SALT—II. előírá­sait. A Varsói Szerződés tag­államainak honvédelmi mi­niszterei egyben figyelmez­tettek arra, hogy a szerző­dések be nem tartása a fegy­verkezési hajsza fokozódásá­hoz vezet, az atom- és űr­fegyverekről szóló szovjet­amerikai tárgyalások alapj is semmivé válhat ezáltal. A Varsóban elhangzotta igazolását adták az atlanl hadügyminiszterek brüssze szervezői között találunk egy bizonyos gigit. öt nyi latkoz. tátják sűrűn az újságírók is, jelképes alaknak tekintik. 1968-ban még édesanyja me­llében „ment tüntetni”, ő saját magát igenis az akkori követelések folytatójának mondja... A mai párizsi diá­kok Monory oktatási minisz­ter és Devaquet államtitkár tervezett egyetemi reformja ellen vonulnak az utcára, til­takozván például az ellen, hogy a beiratkozási díjat 400 frankról 800-ra akarják emelni. ’ Tömegek problémája az egyetemi oktatás minősége és — ára. Párizsban a Jussieu egyetemen sok tízezer diák tanul. A Chirach-kormány láthatóan darázsfészekbe nyúlt az egyetemi reform ja­vaslatával. Űja’ub és újabb egyetemi sztrájkok, heves tüntetések, milliós felvonu­lás jelzik, hogy a fiatalok a jobboldali kormány ellen nemcsak szakmai, hanem po­litikai jelszavakkal vonulnak az utcára. A küzdelem ki­menetele ma még kétese~k tűnik. Pálfj ’ózsef Magyar felszólalás a bécsi utótalálkozón Üdvözlő távirat Lósonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Mauno Koivisto köztár­sasági elnököt Finnország nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke Kalevi Sorsa mi­niszterelnöknek, Sarlós István, az Országgyűlés elnöke Erkki Pystynen parlamenti elnöknek küldött üdvözlő táviratot. E kapcsolatok között ki­emelkedő hely jut a magyar— finn viszonynak, amelyet az évezredes történelmi rokon­ság tényének puszta hangoz­tatásán túl csak az utóbbi év­tizedek töltöttek meg igazi tartalommal. Noha a gazdasá­gi kapcsolatok még fejlesz­tésre szorulnak, a politikai, kulturális együttműködés be­szédes példája az eltérő tár­sadalmi rendszerű államok együttműködésének. Volt vala­mi jelképes abban is, hogy az 1975-ös helsinki európai csúcs- találkozót éppen az 1969-es budapesti felhívás indította el. A 69 éve független Finnor­szág példája bizonyíték arra. hogy egy ország, — még ha földrajzi fekvése „periférikus” is — a józan politika révén erősen kötődhet a világpoliti­kának ahhoz a centrális irány­zatához, amelynek fő célja a békés élet, a nemzetközi együttműködés feltételeinek szavatolása. Magyarországon tiszteletben tartják az alapvető emberi jo­gokat. rendezett a viszony az állam és az egyházak között, nincs olyan kérdés, amelyet ne lehetne kölcsönös megelé­gedésre megoldani. Erről be­szélt a bécsi utótalálkozó pén­teki teljes ülésén Erdős Andri" nagykövet, a magyar küldött­ség vezetője. A nagykövet egyúttal méltatta azt a jelen­tős szerepet, amelyet az egy­házak mind a nemzetközi együttműködés erősítésében., mind a magyarságtudat. á magyar kultúra és nyelv meg­őrzésében játszanak. A magyar . történelemben először egyenjogúak napja­inkban a magyarországi egy­házak. Munkájuk mindenna­pi gyakorlata cáfolja azokat az állításokat, melyek szerint, tevékenységükben kisebb hangsúlyt kapna a\ vallási te­vékenység : a magyarországi egyházakat minden területen, a templomlátogatás, a vallás- oktatás. a k;adványok tekinte­tében, össze lehet hasonlíta­ni a nyugati egyházakkal, hangoztatta. A nagykövet emlékeztetett arra, hogy idén októberben találkoztak a magyar főváros­ban 15 ország marxista filo­zófusai és katolikus teológu­sai. Szólt arról, milyen nagy jelentősége van a magyar egyházak kiterjedt nemzetkö­zi kapcsolatainak, tevékeny­ségének, amellyel jelentős mértékben hozzájárulnak az enyhülés eredményeinek meg­őrzéséhez. Magyarországon ugyancsak nagyrabecsülik a hazai és a külföldön működő magyar egyházak közötti kap­csolatokat, az egyházak le­ien tős hozzájáru'ását a ma­gyarságtudat. a kulturá’is örökség, az anyanyelv ápolá­sához. hiszen a magyarság egyharmada a környező orszá­gokban, illetve a világban szétszóródva él. Erdős André beszédében szólt arról is, hofey meddő vádaskodások helyett, építő szellemű viták szolgálhatják az. európai biztoniági és együttműködési folyamat hösz- szú távú érdekeit. A magyar küldöttség ebben a szellem­ben kíván tevékenykedni Bécsben. A magyar delegáció a nemzeti kisebbségek kér­désével is foglalkozni fog a tanácskozáson, jelezte a ma­gyar nagykövek J A hét fő kérdése Hétfő: Az amerikai törvényhozás több tagja bírálta a kor­mányt a SALT—II. előírásának megszegéséért. — Az iráni fegy­verszállítás ügyében megkezdte a kihallgatásokat az ameri­kai szenátus egy bizottsága. — Varsóban megnyílt a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottságának ülése. Kedd: Tiltakozó sztrájkok Indiában a pandzsábi terror- cselekmények ellen. — Soron kívüli találkozó Genfben a szovjet és az amerikai delegáció között. Szerda: Brüsszelben összeült az európai NATO-országok hadügyminisztereinek csoportja. — Weinberger amerikai hadügyminiszter Párizsban tárgyalt. Csütörtök: Milliós diáktüntetés a francia fővárosban a főiskolai reform ellen. — Bush amerikai alelnök elismerte, hogv hibákat követtek el az iráni fegyverszállítás dolgában. Péntek: Véget ért Brüsszelben a NATO hadügyminiszte­reinek tanácskozása. — Az új amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, Carlucci ellen is vádakat közöl a sajtó. — Be­jelentették Washingtonban, hogy Reagan szóvivője, Larry Speakes visszavonul. — A SALT—II. amerikai megsértése miatt a Szovjetunió sem tartja magára nézve kötelezőnek a szerződés előírásait. Megint beleszólnak-e a francia diákok hazáj'uk sor­sának alakulásába? 1968. — fogalom Francia- országban. A párizsi diáklá­zadások esztendeje volt az. Nemcsak a megkövült egye­temi oktatási rendszer ellen tiltakoztak azok a fiatalok, hanem az imperialista-kapi­talista világ hazug, álszent „jóléti társadalma” ellen is. Persze, jobbára azért polgár­családokból jöttek, nézeteik inkáb voltak anarchisták, ni­hilisták mint igazi baloldali­ak, marxisták. Mindenesetre 1968. diáklázadása óriási fel­fordulást okozott Franciaor­szágban, De Gaulle tábornok ötödik köztársaságát ala­posan megrázkódtatta, ma­gát a tábornok-elnököt is majdnem lemöndásra bírta. Távozása nem is váratott so­káig magára. 68 és 86. Csak a számok sorrendje lenne más? A mos­tani diáktiltakozósok ugyan­olyan messzeható jelentőség­re tehetnek szert? S egyál­talán 86. a folytatása, újjá-' éledése lenne 68-nak? A párizsi diáktüntetések

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom