Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-16 / 295. szám

országos siömuefés után

Próbaüzem a szécsényi téglagyárban

Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat Szécsényi Téglagyárában megkezdték a próbaüzemelést az új gyártó- csarnokban. A 135 millió forintos beruházás során évente mintegy tizenkétmillió darab kisméretű téglát tudnak gyártani. Ezzel a mennyiséggel jelentősen tudják javítani megyénk falazóanyag-ellátását.

Az automata gépsorokon érkezik a tégla a szárítóba.

— Rigó —

lfiz átemelőmül

Megkezdődött az Újszeged városrész csapadék- és szennyvizeinek összegyűjtésére és továbbítására szolgáló új vízátemelőmű, s a hozzá csatlakozó zárt csatorna műszaki átadása Szegeden. A létesítmények együttes beruházási költsége meghaladja a 100 millió forintot.

A vízátemelő berendezés szivattyúi percenként öt köbméter vizet emelnek át a Tiszába. A több mint másfél méter átmérőjű zárt csatorna előzetes árokásás és földkiemelés nélkül, úgynevezett sajtolásos technológiával épült. Csupán egy indítóaknát készítettek, s onnan

különleges sajtolóberendezéssel nyomatták előre a betongyűrűket, majd a bennük maradt földet az aknánál a felszínre hozták és elszállították. így megtakarították a csatorna feletti földtömeg kiemelésének és visszadöngölé- sének költségeit, s nem akadályozták a városrész forgalmát. A betonelemek előre préselését lézersugárral irányították, hogy pontosan célba érjenek.

Az új vízátemelőmő jóval korszerűbb és nagyobb teljesítményű a réginél, előreláthatóan még az ezredfordulót követő néhány évtizedben is kielégíti a szükségleteket.

«»wnummHmmiimMiimmmiumMtwminumtwttmiimwtmmwitHwmMMmiHmmimmmwwi

Kevesebb anyaggal — több ésszel

A nemzetközi összehasonlítások szerint legfontosabb hazai iparágaink átlagosan 30—60 százalékkal több anyagot, energiát és még ennél is több élőmunkát fektetnek be termékeikbe, mint a fejlett országokban. Több-kevesebb eltéréssel nemcsak a magyar, hanem a hasonló profilú tőkés- vállalatokra is jellemző ez a megállapítás.

Bármilyen szomorú ránk nézve az, hogy nálunk a termelékenység általában 60—70 százalékkal alacsonyabb, mint a fejlett országokban, ezen nem siránkozunk, hanem tennünk kell ellene. Mindaddig, amíg vállalataink csupán a saját korábbi mutatóikhoz, a bázishoz mérik magukat, s nem a nemzetközi élvonalhoz, addig ez a különbség inkább növekszik, mint fogy. Hiába látja be már sok száz gazdasági vezető, hogy az exportképesség fokozása a gyorsabb műszáki fejlesztéstől és radikális önköltségcsökkentéstől függ, megvalósítani, elérni saját vállalatánál egymagában csak sziszifuszi küzdelem árán tudná. Elméletileg ugyanis igaz az, hogy aki kevesebb ráfordítással, hatékonyabban termel, az nagyobb nyereséget realizál, de gyakorlatilag a gazdaság- irányítás és ösztönzés felemás szabályozói sokszor éppen az ellen a kívánatos irányzat ellen hatnak.

Az akadozó anyagellátás, a megbízhatatlan kooperáció körülményei között, a kényszerűségből torzult és kapkodó munkaerő-gazdálkodás, valamint kereskedelempolitika amúgy is halomra döntene minden hatékonyságra vezető, önköltségcsökkenést célzó törekvést. Akkor pedig nem tehetünk semmit a ráfordítások nyomasztó növekedése ellen?

De igen, s ennek már több helyen biztató eredményei is jelentkeznek. A példák azt bizonyítják, hogy nem pusztán az anyag, az energia és a létszám takarékosabb felhasználásával, hanem a műszaki feltételek, a kereskedelmi piackutatás előkészítésével, a termelési folyamatok pontosabb megtervezésével kell kezdeni. Vagyis a termelés fejlettebb fokán törvényszerűen megnövekszik a szellemi ráfordítás részaránya, s olykor — gondoljunk csak a vegyipar, a számítástechnika, a mezőgazdaság világszínvonalú eredményeire — a dologi tényezőknél is nagyobb jelentőségre tesz szert. Gazdaságpolitikai szóhasználattal élve: a tudomány termelőerővé válik.

Az is nyilvánvaló, hogy a nem indokolt, pazarló anyagi ráfordításainkat a világpiac nem ismeri el. A nemzetközi árucsere-forgalomban az egyre növekvő cserearányrómlás ebből fakad. S ezt a folyamatot megállítani, sőt megfordítani csak akkor lehet, ha a jövőben kevesebb anyaggal, energiával és több ésszel dolgozunk. Vagyis immár észrevehetően növeljük a szellemi ráfordítás részarányát.

Az olyan szellemi ráfordításokét, amit a világpiac is elismer.

Zs. Cs.

Csúcsszinten a baranyai sertésállomány

Az átmeneti visszaesés után — az ösztönző kormányintézkedéseknek és a termelésszervező munkának köszönhetően — Baranyában visszaállt a sertéslétszám a három év előtti 550 ezres rekordszintre. Elegendő takarmány van tehát, hogy meghizlalják a nagy létszámú sertést, s megismételjék a három évvel ezelőtti 65 ezer tonnáé rekordértékesítést.

Baranya ' hagyományosan az ország egyik legjelentősebb sertéstenyésztő megyéje, ami összefügg a takarmánybőséggel, ezért a nagyüzemek az átmeneti visszaesés éveiben sem hagytak fel a termelésfejlesztő munkával. A szajki és a nagypeterdi tsz új szakosított sertéstelepet helyezett üzembe, a dunaszekcsői, a bimesházi, a mohácsi és a szabadszentkirályi közös

gazdaság, valamint a bólyi kombinát pedig nagyarányú rekonstrukciót hajtott végre. Az eredmény: a megye nagyüzemei már jövőre 15 ezerrel több hízott disznót értékesítenek.

Az állománynöveléssel egyidejűleg erőteljes fajtaváltás megy végbe azzal a céllal, hogy a korábbinál jobb minőségű sertések kerüljenek vágóhídra és exportra.

(MTI)

Felnőftszámba vett gyermekmozgalom

N

em volt mindenben

egyetértés a hét végén, megyénkben rendezett országos úttörővezetői konferencián. Egyfelől, természetes ez, hiszen csak a viták, a különféle nézete^, elképzelések, vélemények ütköztetése érlelhet helyes cselekvéseket. Másrészt pedig a szüntelen megújulásra törekvő gyermekmozgalom — egyáltalán, a szocialista nevelés —, eddig kitaposott útja — ma még inkább egy keskeny ösvényhez hasonlít, mintsem a széles sztrádához. Tehát, van mit tanulniuk a tanítóknak is.

Valamelyik szekcióülésen fogalmazott úgy az egyik küldött. hogy nem az a lényeg, hogy egyszerre lépjünk, hanem, hogy egy irányba haladjunk! Nos, merre is tart ez az irány?

Az egyik kulcskérdés, s ezt kisebb-nagyobb mértékben, szinte valamennyi hozzászóló megemlítette: a társadalmasítás programja. Persze, így önmagában ez a két szó még nem sokat mond, a mozgalomhoz kapcsolódó, sajátos értelmeztetésére van szükség: Legelőször is azt kell tisztán látni, melyek a konkrét lehetőségei és feladatai az úttörőszövetségnek. Nagyjából kris- tályosuilt az a nézet, hogy a gyerekközösségek programjaiban, az eddigiinéi nagyobb helyet kell kapnia a közvetlen és a tágabb környezetnek.

Nehéz és fölösleges is lenne erre receptet adni, a lényég, hogy az úttörőcsapatok ne valamiféle elszigetelt burokban éljék a maguk világát, hanem kapcsolódjanak egyéb közösségek törekvéseihez, programjaihoz. Ebbe éppúgy beletartozhat a lakóhelyi közéletben való részvállalás, munkavégzés, mint a szocialista ■ brigádokkal történő együttműködés, más iskolákkal, rajokkal, őrsökkel való kapcsolat. Hiszen, meglehet furcsán hangzik, de az úttörőmozgalomnak nem „a” KISZ- tagságra kell fölkészíteni a gyerekeket, hanem a közösségi életre, a társadalmi létre.

Övári Miklós, az MSZMP KB tagja fogalmazott úgy, hogy „egy olyan társadalmi létre kell fölkészíteni a gyerekeket, amelyben a tudás, a munka, a vállalkozás, az önállóság, a gondolkodás lesz az értékmérő. Meg kell érteiül veiüik, hogy lehet ooldoguini könnyen iderg-órárjg, de aki hosszú távra akarja berendezni a maga életét, ezt az utat válassza.”

Lényeges äTforoäs ate éhhez vezető úton, az önállóság, a demokratizmus elsajátítása.

Csakhogy, nem valamiféle didaktikus módon, az alkotmány felolvasásával, jelszavak unos-untalan idézgetésé- vel. hanem a korosztály adottságaihoz igazítva. Dr. Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese említette, hogy az új oktatási törvény a legapróbbaknak is demokratikus jogokat nyújt, játszva tanulhatják meg a „kormányzást”, a politizálást, a gazdálkodást.

Persze, komoly játék az. amelyben fel kell szólalni, amelyben vitázni, dönteni, értékelni lehet és kell —, egyre nagyobb tételekkel, egyre jelentősebb kérdésekben, egészen addig, amíg a játék és nem játék válaszfalai már nem érzékelhetők. Erről a folyamatról mondotta Varga László, az úttörőszövetség főtitkára, hogy ez egyelőre hiányzik a mozgalomból, holott pótolhatatlan.

És, amelynek az egyik feltétele a közösség sajátos arculatának megteremtése. Nem könnyű feladat ez, de, hogy vannak jó példák bőséggel, az a konferencián kiderült, egyik megyei küldöttünk, a diósjenői Radios József hozzászólásából is. Egyetértettek abban, hogy nem egyik napról a másikra teljesíthető programról van szó, mert egyszerre igényli a bontást és „az új falak építését” —, de mind többen vállalkoznak rá. Mindez azt jelentheti, hogy meghaladják önmagukat, megszabadulnak a formalizmustól, megtalálják saját helyüket szőkébb környezetükben.

S

ok vita folyt arról, s ebben igazából nem is volt megegyezés: jó-e az, ha a pedagógus úttörövezetői funkciót vállal? Érdekes véleményeket hallhattunk erről azon országgyűlési képviselőktől, akik maguk is pedagógusok, s a konferencia ideje alatt egy baráti találkozón vettek részt az úttörőszövetség vezetőivel. Valamennyi képviselő egyöntetűen azt vallotta, el sem tudja képzelni a mozgalom és a pedagógusi hivatás kettéválasztását... Nos, a konferencia arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mozgalmi munka valódi többletét jelentő önkéntesség nélkül, az úttörövezetői munka közéleti rangja, elismertsége nem lehet teljes értékű!

Hozzáfűzték ehhez többen afféle aggodalmukat, hogy akkor nem lesz más, alkalmas személy, aki a távozók helyére áll... Volt, aki kerek perec kimondta, nyilván lesznek kik alig várják, hogy búcsút mondjanak valamilyen úttörövezetői tisztségüknek —, de értük nem kár. Viszont, biztosak abban, hogy zömük ezután is mindenfajta burkolt kényszerítés nélkül, a mozgalomban marad.

Ugyancsak vita tárgyát képezte: fizessen-e a szövetség valamennyi tagja tagdíjat, vagy az ifik és a felnőttek számára kötelező tagdíj bevezetésére továbbra se kerüljön sor? A szekciótanácskozáson sokan nemet mondtak, s emlékezetem szerint, megyénk úttörővezetői is ellene szavaztak a novemberi konferencián .. . Most az országos fórum úgy döntött, hogy a szervezet, valamennyi tagja fejezze ki a mozgalomhoz való tartozását, elkötelezettségét azzal is, hogy tagdijat fizet.

Korábban ugyanis, az a fura helyzet állt fenn, hogy aa egységes szervezetben, éppen a jövedelemmel nem rendelkező rész, nevezetesen a gyerekek fizettek — igaz, jelképes összegű tagdíjat. Ezért született az a döntés, hogy valamennyi vezető tagdíjjal járuljon hozzá saját úttörő- csapata anyagi helyzetének javításához. Ugye, ebben is kifejezésre jiul az önkéntesség.

Természetese«, csapón néhány hangsúlyosabb témakört emelhettünk ki, így visszapillantva a hét végi konferenciára, amely, igen tartalmas eszmecserét hozott, megjeltölte a továbblépéshez szükseees teendőket. Jóllehet, a több mint négy és fél száz küldött! közül, harminckilencen neun, értettek egyet —, nem szavazták meg — az öt alapdokumentum valamelyikét, ez mégsem mentesít senh.it; hogy a többség által elfogadott, kiegészített és jóváhagyott feladatokat végreha jt- sák.

S

zinten for maii észrevétel, 'bár lényeges tartalmat is kifejez, hogy a konferencia, a gyermekmozgalom helyzete iránt, nagyfokú érdeklődé« nyilvánult meg. A legfelsőbb partsaerv, a kormány, a minisztériumok. a társadalmi szervezetek vezetőikkel képviseltették magukat. Jciai ez azt is, hogy felnőttszám,ba vették a gyermekmozgalmat, felelősséget éreznek a felnövekvő nemzedék sorsa iránt, tenni akarnak és tesznek is értük. Ezáltal végső soron —• valamennyiünkért.

Tanka László

A költségvetési szervek nagyobb önállósága

■Ulödosíflott rendeltetek

A pénzügyminiszter 1987. január elsejei hatállyal módosította a költségvetési szervek — intézetek, hivatalok, üzemek — gazdálkodásáról, valamint az állami pénzügyekről szóió törvény végrehajtási rendeletét.

Az intézkedések célja, hogy tovább bővüljön a népgazdaság vállalati formában működő szektora, korszerűsödjenek a költségvetési intézmények gazdálkodási feltételei. A módosított rendeletek lehetővé teszik, hogy a költségvetési intézmények megfelelő pénzügyi kedvezmények mellett vállalattá alakulhassanak, ésszerűbb működésükkel csökkentsék a költségvetés terheit. Az új gazdálkodási feltételek növelik az intézmények önállóságát, s a korábbinál fokozottabb mértékben ösztönöznek az ésszerű takarékosságra és a teljesítménynövelésre.

Január elsejétől egyszerűsödnek a gazdálkodási szabályok, és átalakul az információs rend is- így lehetőség van arra, hogy az állami költségvetés információs igényeinek kielégítése mellett tovább erősödjék az üzemgazdasági szemlélet.

A gazdálkodási önállóságot növeli az is, hogy az anyagi érdekeltségi rendszerbe vont költségvetési intézmények, vállalkozásaik finanszírozására — a hitelpolitikai irányelveknek megfelelően — beruházási hitelt vehetnek igénybe. Az alapvetően költségvetési támogatásból gazdálkodó, állami feladatokat ellátó költségvetési szervek pedig lehetőséget kapnak arra, hogy forgóeszközhiteit vegyenek fel gazdálkodásuk segítésé re.

A keretjellegű szabályozás erősítésével, a kötöttségek oldásával a1 költségvetési szervek vállalkozási lehetőségei bővülnek. A gazdálkodást szabályozó módosított rendelet lehetővé teszi a pénzügyi előirányzatok saját hatáskörben történő változtatását, a terven felüli fejlesztések önálló finanszírozását, az állóeszköz-fenntartási eszközökkel való gazdálkodást, az amortizáció elszámolásával a beruházási források bővítését, valamint a személyi érdekeltségi rendszer javítását, a feladatok önálló kijelölését, a bér- és munkaerő-gazdálkodás korszerűsítését.

A rendelet a Magyar Közlöny 49. számában jelent meg.

Vetőmagexport

Erdőhátról

Útnak indították az első exJ portvetőmag-szállítmányokat az MTA Martonvásári Mező- gazdasági Kutató Intézetének erdőháti üzeméből. 1800 tonna kukoricahibrid vetőmagot küldtek az NDK-ba azokból a fajtákból, amelyeket a két ország kutatói, a martonvásári és a bernburgi nemesítek közösen állítottak elő. A baráti ország kukorica-vetésterületének több mint felén közös nemesítésű hibrideket termesztenek, s a szükséges vetőmag nagy részét Erdőhaton fémzárolják.

Az erdőháti vetőmagüzemben tavaszig 9 és fél ezer tonna vetőmagot válogatnak, osztályoznak, csáváznak és fémzárolnak, s ebből hétezer tonnát szánnak exportra. Az idén olyan gépsort állítottak munkába, amely kétrétegű védőanyaggal vonja be a magvakat, s ezzel javítja a csírázás biztonságát.

r

NÓGRÁD - 1986. december 16., kedd