Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-16 / 295. szám

MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 4.3«: Jó reggelt! 8.05: Műsorismertetés 8.15: Mai kulturális programok 8.20: Társalgó 10.05: Éneklő ifjúság 10.20: Mi ez a gyönyörű? L0.40: Szigeti József szonáta felvételei bői 11.37: Valami történt. 8. rész 12.45: Történelmi operákból 13.23: Három nép forradalmára 14.10: Magyarán szólva 14.25: Orvosi tanácsok 14.30: D^sesszmelódiák I5.0r: Élő világirodalom 15.20: Zeneiskolásoknak — zeneiskolások muzsikálnak 15.40: Poggyász 10í05: Kérhetek valamit? 17.00: Isaura elődei 17.30: Szép ez is! Amikor méz a keserű is. 17,45: A Szabó család 18.15: Hol volt. hol nem volt... 18.25: Könyvújdonságok 18.30: Esti magazin 19.15: Kilátó 20.00: Pablo Casals gordonkázik 21.05 Népdalfeldolgozások ' 21.30: Tudomány és gyakorlat 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Verbunkosok 22.50: Az alkohol 23.00: Régi híres előadó­művészek felvételeiből Ej fél után PETŐFI RADIO: 4.30: Reggeli zenes műsor 8. • Slágermúzeum 8.50: Tíz perc külpolitika 9.05: Napközben 12.10: Charley nénje 12.30: Népdalkörök énekelnek 13.05: Popzene sztereóban 14.0«: Sokféle 15.05: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Mint(a)film (a Wody Alan-jelenség) 18.30: Gramofonalbum 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Chico Buarque: A csirkefogó operája 21.05: A százszázalékos nő 21.29: A Modern Hungária .együttes felvételéiből 22.Q0: Halló, Berlin - Halló, Budapest! 23.20: Nóták 0.15: Éjfél után MISKOLCI STÜDIO: IT 00: Műsorismertetés. Hí­rek, időjárás. 17.05: Kulturá­lis kaleidoszkóp. Szerkesztő: Pongrácz Judit. A tartalom­ból: A Miskolci Nemzeti Szín­ház karácsonyi műsora. — NDK-beli rendező Magyaror­szágon készült filmje. — Tan­tervi reform az iskolában. — Irodalmi hagyományok Salgó­tarjánban. MAGTAR TELEVÍZIÓ: 8.55: Tévétorna 9.00: Iskolatévé 9.30: Biológia 9.55: Mozgató 10.05: Cymbalo Ungherese 10.50: A petróleumlámpától az atomerőműig 11.30: Képújság 16.05: Hírek 16.10: Három nap tévéműsora 16.15: A történelem lapjairól 17.05: Képújság 17.10: Reklám 17.15: Kalendárium 18.05: SPORTMÚZEUM. ökölvívók fehérasztal mellett. Szerkesztő: Dobor De­zső. Riporter: Gyulai István. Gyártásvezető: Soós György. Operatőr: Lugossy István. Vágó. László-Bencsik Judit. Rendező: Mahrer Emil. (Ismétlés: szombat, tv 1. 12.10). 18.25: Reklám 18.30: IPAR VILÁG A belpolitikai főszer­kesztőség műsora. A jövő évben új szabá­lyok szerint fizethetők ki az újítási díjak. A műsor azt vizsgálja, ho­gyan válhatna eredmé­nyesebbé a meglevő szellemi tőke felhasz­nálása. Felelős szerkesztő: Gyö­kér András. Szerkesztő­műsorvezető : Puch Ta­más. Operatőr: Varga Tibor Gyártásvezető: Bodnár Gyula. Rende­ző : Péterfalvi László. 18.50: Mini Stúdió ’86 18.55: Reklám 19.05: Tévétorna 19.10: Esti mese 19.20: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: A szerencselovag. (VIIl/i rész) 21.05: Betűreklám 21.10: stúdió ’86 22.10: Doktorrá fogadom 23.15: Híradó 3. 23.25: Himnusz 2. MŰSOR: 18.25: Képújság 18.30: Körzeti adások 19.35: Ravel: g-moll szonáta 19.55: Percnyi történetek 20.00: önarckép 21.10: Híradó 2 21.30: Reklám 21.40: Meztelen igazság 22.55: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-níradó 20.00: Szerelem gyanta­illattal (cseh film) 21.30: Csehszlovákia— Svédország (jégkorong- mérkőzés része felvételről) 22.20: Zenei nokturno 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Fiatalok tévéklubja 21.30: Tv-hiradó 22.00: Világhiradó 22.10: A halál váróterme (angol film, l. rész) MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: 3-tól, musemozi: Tekinte­ti és mosciyok. Háromne­gyed 6-tól: Végtelen történet. Színes, szinkicnizált NSZK— olasz film. Este 8-tól: Mária szerelmei (18). Színes, szink­ronizált amerikai film. — Ko­hász: Az ember, aki tűi sokat tudott. Színes, szinkronizált amerikai krimi. — Múzeumi mozgo: Üvöltő szelek (1939). Amerikai film. — Balassa­gyarmati Madách: du. fél 4- től: Piedone Afrikában. Szí­nes olasz bűnügyi filmvígjá­ték. Háromnegyed 6 és 8-tól: Love story. Színes amerikai film. Mesemozi: Napóra. — Pásztói Mátra: Még új a sze­relem (14). Színes magyar film. — Kisterenyei Petőfi: A Sárkány útja. Színes, látvá­nyos, hongkongi karateka- landfilm. — Bátonyterenyei Petőfi: Mire megyek az apám­mal? Színes, szinkronizált francia film vígjáték. — Bá­nyász: Mary Poppins I—n. Színes, szinkronizált amerikai filmmusical, — Rétság: Macs­kafogó. Színes, magyar rajz- játékfilm. — Jobbágyi: Isko­lamozi: A szőke indián. MIT? HOL? MIKOR? SALGÓTARJÁN — A József Attila Művelő­dési Központ: A Bum-Bele Cirkusz vidám műsorát néz­hetik meg a gyerekek dél­előtt 9.30 és 11 órai kezdettel. — Bányász Művelődési Ház: Iványi Ödön festőművész em­lékkiállítása látható naponta délelőtt tíztől este nyolc órá­ig. Az alkotások iránt érdek­lődő látogatók a helyszínen vásárolhatnak is a művekből. — Ifjúsági-művelődési ház: ötvösművészek alkotásai — dísz- és használati tárgyak remekei — láthatók december 22-ig. — Nógrádi Sándor Múzeum: Czinke Ferenc grafikusművész retrospektív kiállítása tekint­hető meg január 26-ig. MAGYARNANDOR — Körzeti művelődési ház: Csikász István előadását dél­előtt tíztől hallgathatják meg az érdeklődők. Költő vagyok című műsorában József Attila költészetéből ad válogatást az előadó. BALASSAGYARMAT — Mikszáth Kálmán Műve­lődési Központ: A népművé­szeti akadémia délután öt órakor kezdődő összejövetelén Népballadáink és az évkör címmel hallhatnak előadást az érdeklődők. Előadó: Pap Gá­bor. 4 NóGRÁD — 1986. december 16., kedd NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... Elment a Tamburás A Tamburás 87 évet élt. Csendesen, feltűnés nélkül ment el. Meghalt Páger An­tal. Idősebb volt mint a szá­zad, s megélt mindent, amit e században megélni lehetett. Nem kerülte el a csapdákat sem; majd másfél évtizedet töltött a határokon túl. Vét­kezett a magyar történelem legsötétebb időszakában, 1944-ben, s bűnhődött is vét­keiért. Mert lehet-e nagyobb büntetés egy színész számá­ra, ha önmagát kell kizárnia egyetlen lehetséges életteré­ről, az anyanyelv színpadá­ról? Hazajött, játszott, a legna­gyobbak egyike lett, s mi, akik mellékútjairól csak hal­lottunk, hitetlenkedve néztük, mert el sem tudtuk volna kép­zelni, hogy egy ember, egy művész, kinek rekedtes hang­ján átütött az emberség, va­laha nagyot tévedett. Páger Antalt nem kellett rehabilitálni- Utolsó harminc évével önmaga rehabilitálta önmagát, csodálni való színé­szi játékával, művészi aláza­tával, emberi szerénységével. Alakításait még csak fel­sorolni sem lehet, s talán nem is kell, mert nincs az ország­ban színházat, filmet, televí­ziót néző ember, akiben ne­ve hallatára fel ne villanna egy-egy feledhetetlen pilla­nat, egy mosoly, vagy egy döbbenetes érzés, ha ezt a nevet hallja: Páger Antal. Vasárnap délután még megnéztük, miként ment fel a miniszterhez. Milliók néz­ték belső derűvel a filmbeli makacs paraszt küszködését a változó korral, s változni kényszerülő önmagával. Mi­re Balog Bódog belépett a téeszbe, addigra Páger Antal kilépett az életből. Ami a filmben cselfogás volt, az vasárnap délutánra szomorú valóság lett. Az égő gyertyát a halál fújta el. A Tamburás végleg fel­ment a miniszterhez. ☆ Páger Antal Kossuth-díjas, kiváló művésznek, a Vígszín­ház tagjának a temetése de­cember 30-án. kedden 11.30 órakor lesz a Farkasréti te­metőben. (speidl) A kommersz mestere lassan befejezéséhez köze­ledik a Bán Frigyes-sorozat, amely egy szerencsés sorsú filmrendező alkotásaival is­mertette meg a fiatalabb né­zőgenerációkat. Az idősebbek ugyanis —, a mai negyven felettiekről van szó — már keletkezésük idején láthatták e darabokat. A moziban. Hi­szen, amikor Bán Frigyes filmjei készültek, akkor még nem volt televízió, illetve még igencsak gyerekcipőben járt kies hazánkban. Akkori­ban könnyebben dugig teltek a mozik, nem kellettek hoz­zá különleges effektusok, gran­diózus látványosságok, repü­lő csészealjak, műanyag cá­pák, valóságos női keblek, popsik vagy egyebek, egyszó­val olyan trükkök, amelyek a csábítást szolgálják. Más volt a világ, mások vol­tak az emberek, mások a fil­mek. S, ez a másság szándé­kom szerint, nélkülöz minden­féle minősítést, csupán tény­megállapítást jelez. Vagyis, maradva a filmeknél, lehet­tek ugyanolyan értékesek vagy értéktelenek a produkciók, mint manapság. Mert, az esz­tétikai törvények objektívak, dacolnak emberrel, a világ­gal, mindazzal, aki nem óhajt­ja figyelembe venni alapigaz­ságaikat. A társadalmak történetében gyakran előfordult, hogy ve­zető képviselői, művészei be­csukták a szemüket, vagy el­fordították tekintetüket az igazságról, (ami sokszor együtt járt azzal, hogy a valóságról is). Rendszerint azért, mert összekeverték a dolgokat. Az is baj, ha a politika művészet­nek is képzeli magát. És sze­rencsétlen a fordítottja is, mindennek taglalása azonban már filozófiai fejtegetés len­ne, semmint szerény recenzió egy filmrendező művészeté­ről. munkásságáról. Bán Frigyes 37 évesen. 1939- ben rendezte első önálló já­tékfilmjét. A felszabadulásig még tizenhármat alkotott. Majd 1948-ban megcsinálta a klasszikus értékű Talpalatnyi földet, amit aztán egyetlen egyszer sem tudott meghalad­ni Valahogyan nem jöttek össze a dolgok: túl sokan szóltak bele (a hébrvú alatt is), mit hogyan kellene, ké­sőbb pedig már hiába adatott meg az önállóság. Igaz, a Talpalatnyi föld sem egészen „saját” munka, a végét már a friss politikai változásnak megfelelően „á thangszerel íék”. De. az a felirat — Szabadul 1945-ben — nem volt bántó, beleillett a képbe. Később a sematizmus felé csúszott el mindenki és minden, Bán is, még később a felszínes szóra­koztatás, a kommersz felé. Ebben viszont jelentőseket produkált. Több műve .nq is jól nézhető. * némelyek jele­netében briliánsnak tetszik. Szerencsés alkata volt: zok­szó nélkül tudta magáévá ten­ni a társadalmi igényt, s úgy hangolódott rá, hogy nem kényszerült önerőszakra. Ez a hajdani hadapródiskolás a filmgyárban sokféle munkával próbálkozott; volt felvételve­zető, segédrendező, vágó, írt forgatókönyvet, a szakma te­hát a kisujjában. Tudta, mi­re vevők az emberek. Szeret­ték is érte. Én is szerettem. Nagy gyermek- és ifjúkori él­ményeim között tartom szá­mon. például a Rákóczi had­nagyát, a Szegény gazdagokat, amelyeket — régi jó szokás szerint — egymás után több­ször is megnéztem. A Felmegyek a miniszterhez című szatírája azonban azt is mutatja, hogy Bánnak ér­zéke volt a politikához. a napi eseményekhez. Emléke­zetem szerint, ez az egyetlen kortársi, egészséges humorú mű a téeszesítésről Jólesik nézni negyedszázad múltán is. Látni Páger Antalt, a ravasz, kutyaszorítóba került paraszt szerepében. A vasárnapi ve­títés szomorú aktualitása: az­nap halt meg az idős színész. Bán Frigyes, a Talpalatnyi földdel örökéletű lesz. De, három Kossuth-díja és kivá­ló művészi címe ellenére is. ő elsősorban a kommersz mű­fajának magyar mestere • Pá- gert nern az említett szerepe teszi halálában is halhatat­lanná. noha a generác’ós ár- sak együttműködése sike­res. Páger „szobrát” színpadi és filmesszerepek százai al­kották meg. (ok) Délutáni pihenésre készülnek az óvodások a karancslapujtől óvodában. Jozefiáiwié Póczos Erika óvónő mesével ringatja álomba a kicsinyeket.- kj ­Bányászat­töt tériét i tanu'mánykötet Magyar—osztrák együtt­működéssel tanulmánykötet jelent meg német nyelven a világ első nemzetközi tudo­mányos egyesülete, a Bányá­szati Társaság megalakulá­sának 200. évfordulója alkal­mából. A Bécsben kiadott munka szerzői: Molnár László, a soproni Központi Bányásza­ti Múzeum igazgatója és Alf­red Weiss osztrák technika­történész. A kötet az osztrák —magyar nyersanyag- és alapanyag-gazdálkodási mun­kacsoport legújabb közös ki­adványa. Egy konferencia utóélete Része a közoktatásnak a népi kultúra? Történelem és néphagyo­mány, nemzeti hovatartozás és folklórkincs úgy fonódtak ösz- sze az évszázadok múltgyű­rűjében, hogy csomóikat bon­togatva a bőség ellentmondá­sa inti óvatosságra a ma ku­tatóit. A környező etnikum műve­lődésbeli örökségének megbe­csülése mennyire befolyásolja a hazafias érzületet? S ez, a más népek felhalmozta mű­vészeti értékek elismerését? Nem napjaink dilemmája. Mi­ként az sem, hogy a népi tár­gyak gyűjtése, a kihalóban lé­vő mesterségek gyakorlása, vagy a tájegységek ének- és táncművészeiének ápolása mennyiben használható fel a közösségi élet erősítésére. A nagyapa meséit tátott szájjal hallgató unoka, a néne sza­kácsművészetét bámuló me­nyecske egy letűnőben lévő világ morzsáinak szedegetője. Ez a világ megérett az új­bóli fölfedezésre, szokásai, tit­kai, csodái átplántálására a jelenbe. Hogy a népi kultúra első számú továbbvivői az iskolás­korúak, hogy a hagyomány­mentés nemes missziója rájuk hárul az idők során — komoly programként vetődött fel Nóg- rád megyében. Szécsényben a közelmúltban tartották azt a népművészeti konferenciát, amelyen pedagógusok, nép­művelők, muzeológusok mond­ták el véleményüket, tapasz­talataikat a fenti témakörben- Beépíthető-e a népi kultúra az iskolai tantervekbe, s milyen feladatokat ró mindez a köz- művelődés és a közoktatás in­tézményeire — még a jövő ze­néje. Ám, hogy a probléma szervezett keretek közt került napirendre, mégis önmagáért beszél. A József Attila Művelődési Központ a kora délutáni órák­ban jövés-menéstől, beszélge­téstől hangos. A művészeti csoport irodájában Braun Miklós művészeti előadó kész­ségesen nyilatkozik a szív­ügyeként kezelt népi kultúr­kör óvásáról, s az iskolai ok­tatás lehetőségeiről. — A viszonylag eleven nép- művészeti értékek jelenléte minket, a megyei módszerta­ni központ munkatársait fel­tétlenül egyfajta áldozatválla­lásra kötelez. Kötelességünk, hogy a tudomány — néprajz, régészet — által felsorakozta­tott értékeket egészséges mun­kamegosztással közkinccsé te­gyük. A népiség mint a haza­fias nevelés része, az iskolai tantervek fő irányvonalaiban ugyan tetten érhető, de meg­valósítását tekintve sajnos el- forgácsolódik. A konferencián elhangzottak is megerősítettek bennünket abban, hogy új for­mákat kell keresnünk. Ter­vünk egy olyan munkacsoport létrehozása, amely a tudomány, a pedagógia és a népművelés módszereit ötvözve hozza kö­zel a szaktantárgyat és a népi kultúra elemeit. — Arra gondol, hogy — te­szem azt — technikaórán ba­tikolni tanulnának a gyere­kek, vagy földrajzokítás köz­ben az egyes népcsoportok jellegzetességeire is kitérné­nek? — Körvonalaiban erről van szó. Azt kell felmérnünk, s a pedagógusokkal egyeztet­nünk, hogy egy iskolai tan­évben mely tárgyakhoz, mely népművészeti ismeretanyag köthető. A kész munkatervet két iskolatípuson — kistelepü­lés, város — szeretnénk majd kipróbálni, s az ismérveket kamatoztatni­— Kevés embert hagy „meg- fertőzetlenül” egy szép tánc­kompozíció, egy mívesen kifa­ragott váza. egy lélekkel el­énekelt népdal — mondja meggyőződéssel Györffy Sa­rolta, az MMK igazgatóhe­lyettese. — A harmóniára, a szépre leginkább fogékony ta­nulóifjúságot sem hagyhatják közömbösen az apák, nagy­szülők szokás- és hiedelemvi­lága, érzései, gondolatai. Ah­hoz azonban, hogy a gyermek magáénak érezze a néptáncot, a kézművességet, teret és cse­lekvési módot kell biztosítani. Erre szövetkezett ezúttal a múzeum, a pedagógiai intézet és a módszertani központ. A hatás a fiatalok kreatív rész­vételével, nézetem szerint nem maradhat el. A még érzékeny emberpa­lánták művelése gondos és szakértő kezeket kíván. A népi kultúra továbbadására feles­küdött pedagógusok — sajnos — még nem alkotnak nagy tömeget. De megyeszerte gya­rapszik azok száma, akiket habitusuk, társadalomépítő munkálkodásuk a minden kul­túrák bölcsőjéhez, a nép mű­vészetéhez sodor. V.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom