Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-14 / 268. szám

Megkezdte munkáját a Laoszi Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusa Vientiánéban csütörtökön megkezdte mun­káját a Laoszi Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusa. A párt székházának Lakhok nevű kong­resszusi termében Phoumi Vongvichit, az LNFP KB PB tagja, megbízott köztársasági elnök nyitotta meg a tanácskozást. Üdvözöl­te a több mint negyvenezer párttag kép­viseletében megjelent 303 küldöttet és a 202 meghívott vendéget, akik között helyet fog­adtak az etnikai-nemzeti kisebbségek és a laoszi buddhista egyház vezetői is. Köszöntöt­te a 19 országból, illetve testvérpárttól ér­kezett külföldi vendégeket. Az MSZMP kül­döttségét Szakali József, a KB tagja, a KNEB elnöke vezeti, tagja Rosta László, hazánk laoszi nagykövete. A szovjet delegáció élén Gejdar Alijev, az SZKP KB PB tagja, a Mi­nisztertanács első elnökhelyettese áll. A vi­etnami küldöttséget Pham Van Dong, a VKP KB PB tagja, a kormány elnöke vezeti. Kambodzsát Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, az Ál­lamtanács elnöke által vezetett küldöttség képviseli. Phoumi Vongvichit megnyitójában ki­emelte: a párt a 3,5 milliós laoszi néppel együtt jó légkörben, kellően készült fel a kongresszusra. A háromnaposra tervezett kongresszus megvitatja a KB politikai beszámolóját, amelyet Kaysone Phomvihane, a KB főtit­kára, a Minisztertanács elnöke a megnyitó után terjesztett elő. A 2000-ig szóló hosszú távú, illetve az 1986—90-re vonatkozó máso­dik ötéves tervet Nouhak Phoumsavanh, a KB PB tagja, a Minisztertanács első elnök- helyettese szintén csütörtökön bocsátotta vi­tára. A szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatokat Sisomphon Lovansay, a KB PB tagja, a KB titkára terjesztette elő, ez­után megkezdődött a vita. Előreláthatólag szombaton fogadják el a kongresszusi hatá­rozatokat és választják meg a párt új ve­zető testületéit Kaysone Phomvihane beszámolója Laosz az ország sajátossá­gainak figyelembevételével, a marxizmus—leninizmus esz­méihez híven, következetesen, fokozatosan halad a társadal­mi felemelkedés szocialista útján — mondotta Kaysone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB főtitká­ra, a Központi Bizottságnak a párt negyedik kongresszusa elé terjesztett politikai beszá­molójában. A kongresszus fel­adata az, hogy a valós hely­zet alapján mérleget vonjon az elmúlt tíz év fejlődéséről, kijelölje a szocializmushoz való átmenet kétezerig, illet­ve a 1986—90-re szóló máso­dik ötéves tervben megvaló­sítandó feladatait. Kialakítjuk a gazdaságirányítás megújítá­sának koncepcióját, a nem­zetbiztonsági és külpolitikai tevékenység irányelveit. Meg­vitatjuk a pártépítés kérdése­it. megválasztjuk az új veze­tő testületeket — mondotta a bevezetőben. Megvalósulnak a forradalom feladatai Az eredményekről szólva Kaysone Phomvihane megál­lapította: a világ húsz legsze­gényebb és legelmaradottabb országa közé tartozó Laosz az óriási nehézségek ellenére végrehajtotta a szocializmus felé vezető nemzeti demokra­tikus forradalom feladatait. Az élőállított élelmiszer elég az önellátáshoz. Az ipa­ri termelés a tíz évvel ezelőt­tinek négy és félszerese, meg­kezdődött az infrastruktúra fokozatos létrehozása. A bruttó nemzeti össztermék megkétszereződött, az egy fő­re jutó nemzeti jövedelem az évi két és fél százalékos nép- szaporulat közepette is hatvan százalékkal nőtt, felszámol­ták az írástudatlanságot. Je­lenleg a lakosság egynegyede tanul. A hibákról, fogyatékossá­gokról szólva a beszámoló említést tesz arról, hogy egyes helyeken időnként nem kielégítő a forradalmi éber­ség. Az egyenlősdit támogató szemlélet még erős. A gazda­ságirányításnak nincs egysé­ges szabályozórendszere, nem megfelelően halad előre a mechanizmus megújítása, a bürokratikus elosztási mód­szerek felszámolása. A terve­zés nincs összhangban a piac­cal, lassú a pénzforgás, a ki­vitel elmarad az importtól. A külföldi hitelek és segélyek felhasználása szétaprózódott, nem elég hatékony. Kevésnek bizonyultak a kulturális cé­lokra fordított eszközök, kü­lönösen a tömegtájékoztatás marad el a követelmények­től. A kádermunkában nem ki­elégítő a tervszerűség, a ve­zetői munkában sokhelyütt jellemző a parancsolgatás, az atyáskodás, a helyi érdekek abszolutizálása, vagy ellenke­zőleg, semmibe vevése, áz ön­elégültség. A hibákat — szö­gezi le a beszámoló — nem elég feltárni, kijavításukról is gondoskodni kell. Mindezek tanulsága az, hogy sokoldalúan erősíteni kell a pártirányítást minden területen, annak megfelelően, hogy a párt immár a társa­dalom vezető erejeként új feladatokkal találkozik. A párt belső életét és tömeg- kapcsolatait, szervezőmunká­ját különösen nagy figyelem­mel kell fejleszteni — hang­súlyozza a beszámoló, amely a továbbiakban megállapítja: a gazdaság egészében úgy kell tevékenykedni, hogy ér­vényesüljenek az objektív gazdasági törvények, a na­gyobb társadalmi-gazdasági hatékonyság érdekében. Ér­vényesíteni kell az áruterme­lés általános törvényeit. További tapasztalatként a beszámoló leszögezi: a kapi­talizmus megkerülésével tör­ténő szocialista építőmunká- naik elengedhetetlen feltétele a szocialista közösségtől ka­pott segítség, ezt azonban ha­tékonyan kell felhasználni, miközben az összes saját erő­forrást is mozgósítani kell. A társadalmi-gazdasági fej­lődés^ hosszú táyú,. kétezerig szólőí valamint az 1986— 1990-re vonatkozó második ötéves tervéről szólva a be­számoló abból indul ki, hogy Laosz igen elmaradott or­szág, ahol a jellemző kisáru- termelés mellett jelen van a naturális-önellátó gazdálkodás is. A lakosság egyharmada nomád, erdóégetéses rizster­melést folytat. Évi három- százezer hektár értékes erdőt, faanyagot égetnek fel azért, hogy négyszázezer tonna rizs teremhessen. Elmaradott az infrastruktúra, vasút nincs, a közutak kiépítése csak meg­kezdődött. A laoszi gazdaság­ban a szocialista (állami és szövetkezeti) szektor mellett jelen van az állami, tőkés-, vegyes, valamint a teljesen magánszektor is. Az agrárter­melés nagyobb részét a csalá­di kisgazdaságok adják. Erősödik a munkásosztály A társadalomról szólva a beszámoló megállapítja: el­tűntek a színről a földes­urak, a komprádor burzsoázia és a katonai-bürokratikus dik­tatúra hatalmasságai. Az új rendszerben megtalálta a he­lyét a régi értelmiség és szak­embergárda többsége. Kiala­kult és erősödik a laoszi munkásosztály, formálódik a szövetkezeti parasztság és a népi értelmiség. Sok buddhis­ta vezető azzal növeli egyhá­za tekintélyét, hogy a népet a szocialista építómunka fel­adatainak megvalósitására mozgósítja. A törzsi vezetők többsége őszintén magáénak vallja a társadalom céljait. Bár a lakosság műveltségi szintje ma még alacsony, fo­kozatosan kialakulnak a to­vábbi előrelépés anyagi-szel­lemi feltételei. A szocializmus alapjainak lerakása során Laosz tovább­ra is józan, a realitásoknak megfelelő célokat követ — mondotta a főtitkár. A társadalmi hasznosság alapján felhasználjuk a nem­szocialista szektorokat is. Fo­kozatos átalakításukat úgy valósítjuk meg, hogy ne es­sen vissza a termelés és a la­kossági ellátás. Nem admi­nisztratív kényszerrel, hanem távlatot adó gazdasági ösztön­zéssel folytatjuk a mezőgaz­daság és a kézműipar szövet­kezetesítését. Az állami és a szövetkezeti szektornak a ter­melés eredményeivel és a dolgozók jólétének növelésé­vel kell követendő példát mutatnia. A családi gazdasá­gokat nem felszámolni, ha­nem a szocialista szektorhoz szervesen hozzákapcsolni kell. A beszámoló a továbbiak­ban megállapítja: a szocia­lizmushoz vezető hosszú és bonyolult átmeneti időszak­ban kulcskérdés a gazdaság­irányítás korszerűsítése. Új gazdasági övezetek lét­rehozásával, az áru- és pénz­viszonyok erősítésével kell ki­alakítani az egységes nemze­ti piacot, a gazdálkodási és infrastrukturális feltételekkel összhangban. a Hosszú . távon, a íő cél az állami-szövetkezeti szektor erősítése — folytatta Kaysone Phomvihane. A termelés és a pénzügyek fejlesztésével a kereskedelemben fokozatosan vezető szerepet adunk a szo­cialista szektornak. Kívána­tos, hogy az ötéves terv vé­gére minden faluban működ­jön adás-vételi szövetkezet. Honvédelem, belbiztonság A beszámoló a továbbiak­ban a honvédelemmel és a belbiztonsággal foglalkozott. Azzal számol, hogy a nemzet­közi helyzet a belátható jö­vőben bonyolult marad, a három indokínai országgal szembeni ellenséges törekvé­sek nem szűnnek meg. A fegyveres erők személyi állo­mányának növelnie kell a fel­készültség színvonalát. A belbiztonsági erőknek a tör­vényességet szolgálva fel kell lépniük a hatalommal való visszaélés, a nép jogainak megsértése ellen. Érvényre kell juttatni a párt nemzeti­ségi politikáját, kijavítva az elkövetett hibákat, felszámol­va a bürokráciát, az önké­nyeskedést. Fmlümiepség a Map MiÉúozgalmi Múzeumban A nagy kínai forradalmi demokratára, Szun Jat-szenre emlékeztek születésének 120. évfordulója alkalmából csü­törtökön a Munkásmozgalmi Múzeumban. Az emlékünnepségen —, amelyen részt vettek a buda­pesti diplomáciai képvisele­tek, valamint a társadalmi, kulturális és tudományos in­tézmények képviselői, Csang Ven-csin, a kínai baráti tár­saságok szövetségének el­nöke és Józsa Sándor,. az ELTE kínai és kelet-ázsiai tanszékének docense mon­dott beszédet, felelevenítve a kínai politikus életét és munkásságát. Az 1912-ben a Kínai Köztársaság ideiglenes elnökévé megválasztott poli­tikus tevékenységét elemezve szóltak az általa megalapított Kuomintang (nemzeti) párt jelentőségéről, valamint arról a kapcsolatról, amelyet Szov- jet-Oroszországgal és a KKP- vel kialakított. Az ünnepsé­gen bemutatták azt a több mint félszáz felvételt tartal­mazó fotókiállítást és egy do- kumentumfilmet is, amely 1866-tól az 1925-ben Peking- ben bekövetkezett haláláig kíséri végig a politikus élet­útját (MTI) -­Gyilkosság Manilában Gyilkosság áldozatául esett Rolando Olalia. a Fülőp-szí- getek legnagyobb legális el­lenzéki pártjainak, a baloldali Néppártnak a vezetője. Szi­tává lőtt holttestére csütörtö­kön bukkantak a rendőrök Manila külvárosának egyik halottasházáiban. Megtalálták gépkocsivezetőjének holttes­tét is. Olalia halálhíréről a párt vezetői sajtókonferencián számoltak be. Az 52 éves oártvezetőt utol­jára szerdán este látták, ami­kor gépkocsin távozott egy szakszervezeti gyűlésről. Az elmúlt időszakban több élet- veszélyes fenyegetést kapott, és a pórt képviselői mostani sajtókonferenciájukon nem zárták ki annak lehetőségét, hogy OLaliát katonák, vagy szélsőjobboldali elemek gyil­kolták meg. A tokiói látogatásáról csü­törtökön hazatért elnökasz- szony. Corazón Aquino emlé­keztetett arra. hogy Olalia százezres pártja támogatásáról biztosította őt egy ellene irá­nyuló puccskísérlet esetére. Juan Ponce Enrile hadügy­miniszter —. akj az államfő fogadására megjelent a ma- nilai repülőtéren — cáfolta, hogy a katonáknak közük len­ne Olalia halálához. (MTI) 2 NÓGRÁD - 1986. november 14., péntek Szócsaták Londonban Különös vehemenciával támadták egymást a napokban a két legnagyobb brit párt vezérei. Az alkalmat az új parla­menti ülésszak megnyitása kínálta, a vehemenciát pedig alighanem az indokolta, hogy mindenki arra számít: az al­sóház megkezdett ülésszakának a vége, 1987 tavasza egyben a következő országos választás Időpontja is lesz. Ekként érthető, hogy a királynő hagyományos trónbe­széde után a hatalmon levő konzervatívok nevében maga a kormányfő, Margaret Thatcher szedte le a keresztvizet a legfőbb ellenlábasról, az ellenzéki munkáspártról. Igazi kor­tesbeszédnek tekintik Londonban a vaslady felszólalását, nemcsak azért, mert legnagyobb részében a munkáspártot támadta, ahogy az már a választási hadjáratokban szokás, hanem azért is, mert eleve olyan területet választott, ahol a konzervatívok meggyőződése szerint meg kellene nyerni­ük a következő választást. Ez pedig jelenleg a külpolitika. Ugyanis a munkáspárti vezérkar az elmúlt időszakban elkötelezte magát Nagy-Bri­Kitűnfelési ünnepség a SZÖVOSZ-ban A fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusa alkalmából csütörtökön a SZÖVOSZ székhazában kitüntetési ünnepsé­get rendezték, amelyen mégjelent Németh Károly, az MSZMP József, a Minisztertanács el* főtitkárhelyettese és Marjai nökhelyettese is. Az Elnöki Tanács a szövet­kezeti mozgalomban kiemel­kedő gazdasági és társadalmi munkát végzett dolgozóknak magas kitüntetéseket ado­mányozott. Az ünnepségen a Szocialista Magyarországért Érdemrendet vette át Bertus Ferenc, a Dombóvár és Vidé­ke Áfész elnöke, Kiss József, a Herbária Országos Gyógy­növényforgalmi Közös Válla­lat igazgatója és Sárosi Béla, a Szolnok és Vidéke Áfész elnöke. Az Április. Negyediké Ér­demrendet kapta Dénes Lász­ló, a Velence-tó Környéke Áfész elnöke, László Gyula, a Szigetvár és Vidéke Áfész elnöke,, Nagy Józsefné, a Szarvas és Vidéke Áfész el­nöke és Sáfár Károly, a keszthelyi Georgikon Áfész elnöke. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben része­sült Forgó Béla, a Csongrád és Vidéke Áfész elnöke. Pe­redi István, az Ásványrárói Áfész elnöke, Simó László, a VOSZK Igazgatója. Szabó Lajos, a SZÖVOSZ főosztálv- vezető-helyettese, Mezővári József, a Pásztó és Vidéke Áfész elnöke. A Munka Ér­demrend ezüst fokozatát ti­zennégyen, bronz fokozatát huszonnyolcán vették át. A kitüntetéseket Németh Károly adta át. A Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsa a kö­zelmúltban SZÖVOSZ'díjat alapított, amelyet csütörtökön első alkalommal adtak át. A kongresszus alkalmából tizenketten kaptak Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitün­tess! A szövetkezeti elisme­réseket Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke adta át. (MTI) Amerikai képviselő látogatása Steny H. Hoyer képviselő, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa Európai Bizton­sági és Együttműködési Bi­zottságának társelnöke novem­ber 12— 13-án Magyarorszá­gon tartózkodott. Az ameri­kai politikussal megbeszélést folytatott Sarlós István. az Országgyűlés elnöke. az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja. Berecz János, az MSZMP KB titkára, Csehák Judit, a Minisztertanács el* nökhelyettese. Várkonyi Pé­ter külügyminiszter és Bá­nyász Rezső államtitkár, a Mir niszter tanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. A meg­beszéléseken a most folyó bécsi, euróoai biztonsági és együtt­működési utóko-nferencia kap­csán áttekintették a helsinki záróokmányban foglaltak vég­rehajtásának tapasztalatait, s véleményt cseréltek az európai biztonsági és együttműködési folyamat kilátásairól. (MTI) A hagyományok vámszedői Az állami rendszámú feke­te Volga lassan kocogott, a tadzsik hegyek szerpentinje­in, sebességét nem a veszé­lyes kanyarok, határolták be, hanem — egy bikabori ú, amelyet az. a«tó mögé kö­töttek kötőféken. Tádzsikisz­tánban gyakori az efféle lát­vány, legfeljebb az „utánfu­tó” nem hízóbika, hanem te­hén, juh, vagy más háziállat. Természetesen nem piacozó parasztokról van szó, — ók teherautóval fuvarozzák az árukat. A személygépkocsik mögé kötött állat nem más mint... a jó hír vivőjét meg­illető ajándék. Közép-Ázsiá ban ősidők óta hagyomány, hogy a ház ura a legértéke­sebb tulajdonát ajándékoz­za annak az embernek, aki örömhírt hoz. Napjainkra ez az élő tradíció némileg meg­változott, más formákat öl­tött, s az autózás elterjedésé­vel az ajándék összege szinte csillagászatira nőtt. Ha például valaki a lesze­relt katonafiút hazafuvaroz' za, kerek summa üti a mar­kát. Amennyiben nincs kéz­nél ekkora összeg, a hírvivő „természetbeni juttatásban” részesül. Esetünkben az atya bevonuláskor arra tett ünne­pélyes fogadalmat, hogy az akkor született borjút annak ajándékozza. aki épségben hazahozza fiát. így lett az ál­lami autó sofőrje egy kétéves bika boldog tulajdonosa. A tadzsik hagvománvok ad­ta lehetőségek igazi üzletággá fejlesztették ezeket a fuvaro­kat: Dusanbe és más városok repülőterein és pályaudvara­in az örömhírek vámszedői­nek egész hada vadászik az éppen leszerelt katonákra, s á Jegravaszabb módszereket alkalmazzák. „Drága testvé­rem, úgy örülök, hogy vi­szontláthatlak” — ezekkel a szavakkal borulnak a megle­petéstől kővé .dermedt kato­naviselt fiatal nyakába, s már tuszkolják is be a kocsiba. A fokozott rendőri ellenőr­zés a pályaudvarokon és más förgalmas helyeken nem min­dig hozza meg a kívánt ered­ményt, s nem is ez a megol­dás — mutat rá a Szociallsz- tyicseszkaja Inndusztrija cí­mű szovjet lap. Mert első­sorban nem a rendőrség dol­ga az „örömvámszedők” meg- zabolázása, hanem a vállala­toknál kell szigorúbban felelős­ségre vonni a lógósokat, s ké­ményen megbüntetni példá­ul azokat, akik jogtalanul használják az állami gépko­csikat. Vagyis következete­sebb gazdasági intézkedések­re, ellenőrzésre van szükség. Egyelőre azonban az ..öröín- hírvivés” üzletága tovább vi­rágzik Tádzsikisztánban, az ajándékra éhesek ott tolonga­nak a közlekedési csomó­pontokon követ'-»Tfi 4ifio-7a- tukra iesve, s legfeljebb elve- gvülnek egy időre a tömeg­ben, ha megjelennek a rend­őrök. .. Tamássy Sándor tannia atomleszerelése mellett. Thatcherék úgy vélik tehát: választási hadjáratuk fő stratégiai fegyvere az lehet, hogy a szavazópolgárokat minél jobban megijesszék. Azzal, hogy a munkáspárt, ha a szavazók hatalomra segítik, úgymond lefegyverzi, kiszolgáltatottá teszi a szigetországot. Ezzel szemben, Kinnock, a munkáspárti vezér az alsóház szónoki emelvényéről — a párt várható taktikájának meg­felelően — a belpolitikai pampákon vette üldözőbe a kor­mánypolitikát. A tömeges munkanélküliségről, milliók ei- nyomorodásáról beszélt, állítva, hogy a konzervatívoknak nincs semmi elképzelésük az ország sokasodó bajainak or­voslására. A londoni politika szakértői erre is számítottak. A konzervatív taktikai cél: a külpolitikai terepen tartania korteslabdát, míg a munkáspárt a hazai göröngyök között szeretné versenyre kényszeríteni a kormányon levőket. Csakhogy egyelőre a jövő tavaszi választás eshetősége csak politikai szóbeszéd. A kormány tájékán eleddig senki nem erősítette meg, hogy Thatchernek ilyen szándéka lenne. Mégis, a mostani páriamenti nyitány hangulata megerősí­tette jóslatukban azokat, akik arra számítanak, hogy Nagy- Britanmia polgárait jövő májusban az urnákhoz hívják. Avar Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom