Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

Rendszeresen tartanak különböző foglalkozásokat általános iskolások részére a salgótar­jáni városi gyermekkönyvtárban. Jelenleg a fő téma az ősz. A gyerekek falevelekből és más erdei termékekből készítenek faliképeket, különféle figurákat. A legjobban sikerült alkotásokat mini kiállításon mutatják be. Múzeumaink a művelődés otthonai Filmklub, gvermekrajz-ki- állítás, vetélKedő, zenei rendezvények és előadások so­kasága. Nem, nem egyik vagy másik művelődési házunk változatos szórakozási, műve­lődési lehetőségeit soroltuk. A néhány kiragadott példá­val csupán múzeumaink vál­tozó, fejlődő tevékenységét jelezzük. A múzeumlátogatók igé­nyei, szokásai — a változó életmód és életforma hatásá­ra — átalakultak az évtize­dek során. Ma már nemcsak a honi és az egyetemes kul­túra „vitrinbe zárt” tárgyai­nak puszta szemlélete az, ami a tudomány és a művészet szentelt” csarnokába vonz­za megyénkben is a látoga­tók százezres tömegét. Miért éppen most szótonk ki ncsesházai nkról ? Mert az elmúlt hónap, az október, a múzeumok éven­kénti vizsgaidőszaka. Ilyen­kor kiemelkedően magas a múzeumlátogaWBc száma, s a múzeumok koncentrált prog­ramsorozata egyértelműen bizonyságát adja, hogy múze­umaink harmonikusan illesz­kednek a korszerű közműve­lődés folyamatába. Sajátos eszközeikké# ak­kor is ezt teszik, amikor gyűj­teményi tevékenységükkel, egyéni profil kialakítására törekszenek. A salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum a munkásmozgalmi és ipartör­téneti, a szécsényi Kubinyi Ferenc, a régészeti, a balas­sagyarmati Palóc Múzeum, a néprajzi gyűjtésre szakoso­dott. Mindegyik intézmény­ben érvényesülnek a helyi történeti sajátosságok. A szűkebb pátria témáinak elő­térbe kerülése — a honisme­reti mozgalom, helytörténeti kutatás, gyűjtés — sokakat te­het múzeurnéátogatóvá, mú­zeumbaráttá. Szécsényben több mint négyszázan, de Sal­gótarjánban és Balassagyar­maton is százak munkálkod­nak a múzeumbarátkörök- ben. Szerepük — a pártoló­tevékenységen kívül — ab­ban is mérhetetlen jelentősé­gű, hogy a lakosság mind szé­lesebb körijén hirdetik a mú­zeumok szerepét, fontosságát Múzeumaink gyakorlatá­ban egyre többször kapnak szerepet a klubszerű, aktív művelődési formák, mint a már említett baráti körök, vagy Salgótarjánban a film- történeti ritkaságokat bemu­tató sorozat Az intézmények olya« fel­adatokat is magukra vállal­nak, amelyek korábban el­képzelhetetlenek voltak. A múzeumi órák végigkísérik a tanulóéveket — óvodáskor­tól egészen a felnőttéválás küszöbéig. Tárlatvezetés a tanulóifjúságnak, szocialista brigádoknak és egyéni ér­deklődőknek. S már ezt sem a szokott, hagyományos mód­szerekkel. Földi Péter festő­művész, Czinke Ferenc gra­fikusművész vagy Prakfalvi Ikidre művészettörténész ka­lauzolta az érdeklődőket pél­dául Salgótarjánban. A test­vérmúzsák is bevonultak pár esztendeje múzeumainkba, Balassagyarmat és Salgótar­ján többek között az irodal­mi és művészeti témájú elő­adások, sorozaté* otthona. Miért jó, hogy múzeuma­ink a tudomány és a művé­szet „szentelt” csarnokai he­lyett a művelődés otthonai­vá és iskoláivá vártak? Az esztétikai Develés és íztésfej- íesztés, a tudománvnépszerű- srtó és ismeretterjesztő tevé­kenység eredményeként’ nö­vekszik az önművelés szük­ségletétől vezetett múzeum­látogatók száma, nemcsak szervezeti tormában, hanem — a családtagokkal, barátok­ká# együtt — egyénileg is. fk. Hogyan neveljünk hazafiságra? nevek«. de mÜsem. ér, hsa Wti hegyezzük tör­S zerefcméfe egypér gomdbéatot leírni a gyerekek hazafiságra való neveléséről, különös tekintettel arra. hogy miként bat e tekintetben a csalód és az iskola, s mi­lyen kellene, hogy legyen a kettő összhang­ja. Egyesegyediüi a gyerekek közvetlen ér­dekeit nézem. Nem távotefabi. vagy elvont jideológiiöii célok vezetnek, hiszen p&ok úgyis rögzítve vannak megannyi isónytódé doku­mentumban, s a tanerők « »nos -unfa lan hallják őket. A tárgyat — tudniillik — a ha­zafias nevelést — tisztám gyakorlati néző- pontból tekintve határozottam hangsúlyoz­nom kell. hogy a gyerekeket szánté kisko­ruktól korszerű, dialektikus naeterialisfca tör­ténelemszemléletre, esem tői idroÉógijiai tisz­tánlátásra. sót febaéietiségre fcaft itevtóoösik; s ez az. ámító? a saóJők jó réssé lm egy­szer korábbi rosse fapwztsweok »lanjác# éppúgy búzódozik. anot a Mcriaaótjny. ate a „biviaitiaitas” áflíláafogialást és a kötelező tan­anyagot sokszor — okkal ok néSfoüg — egy­síkúnak. sőt sznnpiiiÖkaillDoafc érái. Nem ja szólva arról, hogy ae nebesBWi ad alkálimat akár a tanár, akár a s»űB6. adrár a gyermek személyes nézetesnek lpiafeki«ás--jra. Márpe­dig (és ez a második tételerai önként vál­lalt egyéni véleményekre van szükség. és ennek ke® összhangban lennie a cssociiagasa ideológiával. Miiként lehet ezt effirní? MBt tegyen, tehet példásad a vaJSásoB szlüö. vagy az. aki netán (szíve mélyén) ® kapitófefca verseny hwe. s mát tegyenek a közömböst* ? Semmi esete-e se nevelőiek gyermeküké#; kettős állásfoglalás­ra: otthon az igaznak vé* nézetek elfogadá­sára. vagy közömbösségre fii istien ilyesmiről sok szó esik, s a ssiüíők sokszor jndoisoítan bírálják mai életünk megannyi visszásságát) — ugyanakkor óvatosságra intve őket. ne­hogy az nstoPláben flyan nézeteiknek adjanak bangóit. Ez ugyanis aÉakoetoodáBra késztet, és rinizmustoioe vezert. Az jgaaán egyszerű per- «Ee az volna, hé a sziöőfc is sanewaHela «1000« gondolkodnának, Ezt asaonban lehet őka-jtam, de nem íjéhet etvármi — tegfeevéeisé az iskoto- nak. M tetsiát a megoktat?? A gyenneket — ottfho« és az jskokálban egyaránt — mszmke- ségre newetai, anna, bogy mmdea profoteflná- jntea*. az ideoiógiaSt fe (beiaédtee a heaaffi- ság kérdését), el merjék vinni az jhko tabs. és ott emiatt samnüfiäe bátoányufc ne legye« *és ne csak a pedagógus részéről, hanem például az úttorőmozgafenon beWl sem), ptt viszont nyalt és ŐHsáote vtttaeenteat kapjanak. Tipókos kérdés a haaaffisäg és oem*fteö- sáség, Ae eéabbéee snsaong^ag könnyen lehet teneti iavlatba. es nem kapcsoljuk össze az mternatrioriaiinmussai. Konkretam: a nemzeti dicsőség, érdemek. s elsősorban a szabadság- küzdeknek tárgyalása során szinte magától merői fel a sikertelenség problémája. El kell mondani, hogy íé8 évezrede saerencsétlen tör­ténekül körülmények között éltünk (torok, majd osztrák—német elnyomat;). De érdem, hogy mégis vagyunk, most pedig az egész világ megbecsüli. amit ae utolsó harminc év­ben tétreh óztunk. További kérdés lehet a szabadságharc. Az oroeaok verték le. Igen. de az a cári Orosz- ország volt. Csakhogv a TI. világháborúban is legyőztek benwvúifee#. Miért nevezzük őket iewaofaatWóknaít? Ez a késttés byzomy felmerő! a gyerekekbe«. Azért teeitett leveri]lök. mert Magyarország támadta meg őket. rossz ügy­ért harcotok a katonáink —. igaz. esz, a régi araik odó osztályok bűne wo*, de jb részünk sokáig még lelkesedett je. vagy legalábbis aaoo mert szembeewegfütew. (mint tették azt példát*) a jugoszláv partizánok). Ec* woit a fő oka. hogy a békekötés *> bátrányoson afe- ks»it. Itt kerülhet e*ü a más országokban élő magyar«* kérdése, és !bngy mát teszünk ae ottani magyarokért. Teszünk, ám az Síkéra köä tárgyalások eésáteteÉt nem SBnfcás mgail- wáscsosságra hasam. V alahogy így képadtaan <9 ezen kérdések megbeszélését —, akár a szőlők be­vonásával ?s. Ezek persze csak jelzések, nagyon sok egyéb problémát is föl tehetne és kellene vetni. Miért étetek jobban nyu­gaton? Nem lenne-e jobb. ha ide 1945-ben az amerikaiak jöttek volna? — és így tovább. Mindez része a hazafias, förténefeni (és po- Htifcari nevelésnek. Mint. ahogy az úgyneve- aett cigánykérdés is. ameiyirtek révén a ret­rograd nacionafeta. sót farji szemlélet szinte észrevéf.terpül szivárog be a gyerekek twdatel- ba. S jelentkezik retenográd eigaoyneast is. Vagy a tokkal inkább Jappangó. de létező „zsidókérdés”. Mindezt nyírton ke® nnegbe- sztäbi. Persze a kisgyereiaek a magok mód­ján érdektódnesk ilyesmi teán*, mégis: egész ▼rifignézetüket most kék megalapozni. A nyílton ettemséges áflástogteiíiástyal! is rossaabb an alakoskodás. a kettős magatartás. Mert. az etőbbi vitával leküzdSNetó. az wixüsbj vi­szont neancsok az jdeológiaá. politikai néze­teket deformál.10. hanem ami mwKtenori tontesaób : -a jieSemet is. Krteis Vagy fedvén ________________________________________________l Többek szerint: az iskolák államosítása óta nem lép­tünk akkorát a tanügyben, mint most, az új oktatási törvénnyel. Mások fanyalog­nak: mit ér az önállóság pénz nélkül? Mit ér, ha azokkal kell továbbra is dol­gozni, akiknek évtizedekig mindig „fentről” mondták meg, mit csináljanak. S ha teljesítették az „elváráso­kat”, nyugodtan hajthatták álomra fejüket. Vitathatatlan: az ellenve­tések sem oktalanok. Kétség­telen, hogy jobb gazdasági helyzetben is érhetett volna minket az új oktatási tör­vény. Ám gúzsba köt, ha csakis a kételyeket taglal­juk. Mert azon kell inkább gondolkodni, miként tölthető meg tartalommal a törvény, ugyanis javarészt rajtunk (nem csak a pedagógusokon, b anem az egész társadal­mon) múlik, mivé tesszük a kétségtelen lehetőségeket. Hiszen a keretbe feszíthe­tünk kvalitásos vásznat is, de pamutgombolyaggal ját­szadozó cicákat is. Nem csak a pénzen múlik, mi kerül a falra. Egy tény: a korábbiaknál képzettebb, konstruktívabb, nyitott elméjű, s nem sé­mákban gondolkodó diákokat kell kiengednünk az isko­lapadokból. Hanem sanyarú helyzetünket aligha tehetjük derűsebbé. Űj nemzedék kell, melynek felnövekedését még a jelen viszonyok közepette is kiválóan segítheti az ok­tatási törvény. ☆ Balassagyarmaton nem fél­nek az önállóságtól. Ez ak­kor is igaz ha, helytállóak Holecz Imréné, a városi pe- diagógus-pártvezetőség tit­kárának szavad: „Kétségte­tett, hogy eat * terüéojfc hamarabb, felhőttenebb kö­rülmények között kellett vol­na életre hívná. De az önál­lóságnak így is örülnek az iskolák.” Általánosítani sosem cél­szerű; biztos, hogy nem min­denki vélekedik úgy a le­hetőségekről, mint Tóth La­jos, a Szántó Kovács János Szakközépiskola 1. és Gimná­zium igazgatója, s nem min­denki gondolkodik úgy, mint Vastag Ferenc, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igaz­gatója. Számukra gond. de egyszersmind a bizakodás forrása az új paragrafusok sora. S ha az optimizmus felé billen gondolkodásuk mérlege, köszönhetik annak, hogy a korábbi, túlszabályo­zott világban is megpróbál­tak önállóan cselekedni. — Már tarthatatlan volt — fejtegeti véleményét a gimnázium igazgatója — az az állapot, amit a gazdaság­ban tapasztalható szabadabb mozgás, és az iskolák, az ok­tatás életterének szigorú kö­rülhatárolása között feszülő ellentét okozott. Az iskola­ügy sokáig a társadalmi, gazdasági változások mögött járt. Hiányzott az előrelá­tás. Mi még akkor is próbáltunk ésszerűen tenrri amikor tudtuk, konfliktusba keveredhetünk szakmai elöl­járóinkkal. Csak példaként: amikor mezőgazdasági gé. pészeket képeztünk az isko­lában, látnunk kellett, hogy a szövetkezetek egyre kor­szerűbb kombájnokkal dol- SCfisnakj tm sedtg. e4a»a& szerkezetekké! akarjak fel­készítem tanulóinkat a mo­dem berendezése* kezelésé­re. Gondoltunk egyet, egyez­séget kötöttünk a dejtári termelőszövetkezet elnöké­vel. Ók átadták nekünk a már leírt, ára céljainknak még megfelelő kombájnokat, mi pedig ócskaságainkat oda adtuk a MÉH-nek. Nem volt szabályszerű eljárás... De ha az oktatás jobbítása ezt kí­vánta? Más: majdnem fe­gyelmit kaptam, mert a ren­delkezések ellenére is fenn­tartottuk a diákügyeletesek rendszerét. A vagyonvéde­lem Hgyanis fontosabb volt, mint a tanóra védelméről szóló utasítások maradékta­lan betartása. Egy-egy diák minimális óramulasztása árán a biztonságérzetet vásárol­hattuk meg. Tóth Lajosnak nem csak két példája van annak bi­zonyítására. hogy aki tegnap nem felejtett el szuverénül gondolkodni, annak ma sincs oka félni az önállóságtól. Azt nem állítja, hogy nem volna szükség sokkalta több pénz­re. De azt is mondja, hogy a tanárokban is sokkal több lehetőség rejlik, mint néha hinnénk. Története erre is van. — Iskolánk egyetlen szá­mítógépet mondhat csak ma­gáénak, diákjaink mégis ki­váló eredményeket értek el a megyei versenyen. Dicsé­ret nekik, s tanáruknak, aki immár a nyugdíj felé haiad­megtocNtfásátta. feem í&ttkác. milyen sikerrel. Végezetül még enayttom»­dott: — Az új ofcAa&ási «örvény megteremtheti a szentesített tehetőségeit rnmdannafc, amit korábban sokszor szabályel­lenesen, de felelősséggé tet­teink. ■& Vastag Ferenc véleménye előtt néhány tény. Komoly számítógépparkjuk van. A megyében elsőként indítottak matemauikatagozabH. A szá­mítástechnikát már a tan­órákon is használják, mert céljuk, hogy ilyen alapisme­reték nélkül senki se lépjen ki tőlük. Idén fakultatív né­met oktatás kezdődött, s ké­szülnek az angol tagozatra is. Megannyi jele. hogy itt mindig akartak valamit. De hallgassuk az igazgatót: — Már ma is érezzük a nagyob önállóságot, de a van korántsem azonos a lehetsé­gessel. Az anyagi független­ség hiánya nehezíti az elő­rehaladást. Fontos lenne, hogy a GAMESZ munkájában erő­södjék a szakmai hozzáér­téssel párosult szolgáltató jel­leg... A pénzről sok szó esett még. de nyoma sem volt a siránkozásnak. Mert külön történetként lehetne felje­gyezni, hogyan sikerülhetett ma, mondhatni semmiből tor­natermet építeni. De aligha­nem azt is tudomástó keM venni, hogy az ország finan­ciális gondjainak megoldása adott körülmények között te­szik lehető legjobban a dol­gukat. Vastag Ferenc szerint meg kefl újulni. Ehhez lehet jó asz önállóság. Tar,talmi kor­szerűsödés, minőségi fejlődés szükséges, most keli lerakni azokat az alapokat, amelyek­re majd akkor lehet építeni, amikor az oktatásügy is mé­lyebben nyúlhat a kasszába. — Fontos, hogy élhessünk a függetlenséggel. Nem örü­lünk, ha mindenki beleszól a dolgunkba. Tudjuk, az ön­állóság ma inkább program, mint valóság. Egy jó lehető­ség. Lényeges azonban, hogy akik számon kérhetik majd, hányat léptünk az új úton, vegyék figyelembe, hogy az iskolák nem egyenlő alapok­ról indultak 1986. szeptem­ber elsején... Mi talán any- nyiban vagyunk szerencsés helyzetben, amennyiben ak­kor kezdtünk önállóságra ké­szülni. amikor még híre sem volt az új oktatási törvény­nek. Nálunk már akkor is el lehetett térni a kötelező tanmenettől, amikor ez még hibának számított. Persze csak úgy kerülhetett sor er­re, ha reményt láttunk a si­kerre. Ez az új törvény lé­pésre kényszeríti azokat is, akik eddig örömmel álltak egy helyben, s talán elhi- teci minden felelős pedagó­gussal, h-ogy lehet és ke® is előre látni. Néhány fentebb kifejtetten gond és gondolat még ide kívánkozik. Mert legyenek bármily nehezek is a gaz­dasági körülmények — mond­ták a megkérdezettek —, luxus, hogy segéderők híján a szaktanárok végezzenek olyan munkákat, melyek az órára való készülés idejét dézsmálják meg. Megfonto­landó észrevétel: a felsőok­tatást is meg kell reformál­ni, mert hiába tesz önálló a középiskolai szaktanár a tan­anyag súlyozásában, átadá­sában, ha az egyetemek, fő­iskolák felvételi követelmé­nyei nem idomulnak a meg­változott helyzethez. Mint Holecz Imréné mondta: „Bíz­zanak végre a középiskolák - ban.” S végül: az önállóság a korábbiaknál is nagyobb felelősséget ró az igazgatók­ra, azonban hibázik aki fi­gyelmen kívül hagyja a Tóth Lajos íróasztala fölbfct ol­vasható jelmondatot: „A ve­zetés fontos elve az egyéni felelősség, de egyedöi vezet­ni fetelőtteoség.” •k ASgha tévedek, ha azt mondom: Tóth Lajos. Vastag Ferenc s a hozzájuk hason­ló sokak eztán sem csak a törvény írott szövege szerint fognak cselekedni. Ezt ne is kérje tőlük szómon senki. Feltehetően újfent átlépik majd a küszöböket. De biz­tosak lehetünk benne, hogy a korábbi felelősséggel te­szik majd. Ahogyan az előre gondol ködökhöz ilBk; s köz­ben bíznak abban, hogy egy majdani, újabb oktatási tör­vény ismét az ő cselekede­teiket szentesíti. Spéittt Zuhan we adta teáét a hasié nyete nem as iskolák feladata. Ok, Az előre gondolkodók átlépik a küszöböket Nem csak a pénzen múlik az önállóság egyet tehetnek: actett: időben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom