Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
A Volga magas jobb partját Koronának hívják, mert azt az illúziót kelti, mintha tényleg e királyi dísszel ékesítené Uljanovszkot. Erről a helyről jó tíz kilométerre látni az itt oly nagyon széles folyót, a látóhatár mögé bukó víztározót, és a messzi túlpart! Zavolzsjét, ahol a lenyugvó nap fényénél több- emeletes házak fehérlenek. A „Koronáról" kicsinek tűnnek az óriási ötárbócos utasszállító vitorláshajók, amelyek egymást követve úsznak el a vízen. A Volgába futó meredek lejtő árnyas parkjaiban pacsirták dalolnak, kakukkok mondogatják a magukét; el se hinné az ember, hogy egy félmilliós város központjában van. Mihail Pletnyev hitvallása Óvárosi napok Tallinnban Ötödször rendezték meg Tallinnban, ez alkalommal a nemzetközi békeév jegyében, az óvárosi napokat. Az óváros ünnepi díszbe öltözött. A szűk utcácskákban a többi város címerét viselő zászlók lobogtak, az üzletek kirakatai kék, ibolya, sárga színben pompáznak. Az óvárosban található Tallinn kereskedelmi egységeinek egynegyede. A tereken és parkokban fúvószenekarok, népi együttesek, színjátszó csoportok lépnek fel, sokan körtáncot járnak. Az ünnepség során mindennap csaknem 50 rendezvényre kerül sor. ... Szól a zene, az óváros főterén. Hullámzik a tömeo a városháza előtt. S. úgy tűnik, hogy az emberekkel együtt nevet Tallinn hű őrzője. Az öreg Toomasz, a városháza tornyán. Kilátás a „Koronáról" a Volg::: ' Gyermekkarnevál Tallinnban Az óvárosi napok a főtéren lékmúzeumot, mindig élénk a Volga magas partja. Az Uljanovszkban eltöltött napok alatt meggyőződtem arról, hogy a turistacsoportok, még ha esti hajón vagy repülőn érkeztek is, mindjárt a hotelekbe való beköltözés után a Lenin-memóriáihoz siettek, hogy aztán a volgai tájakban és a hatalmas folyó soha nem nyugvó életében gyönyörködjenek. A Szovjet vendégeken kívül a világ más országaiból is állandóan vannak itt turistacsoportok és magányos utazók. Mennyien jönnek? Vajon sok vendéget fogadott-e az emlékmű fennállásának 16 éve alatt? — Pontos számot nem tudnék megnevezni — mondja a Központi Lenin Múzeum ul- janovszki fiókjának igazgatója, a fiatal történész, — Valerij Perfilov. Hiszen ez egv hatalmas komplexum az összes olyan uljanovszki helyekkel, amelyek kapcsolatban állnak Vlagyimir Hites Leninnel, szüleinek és testvéreinek életével és munkásságával. Ámbátor, ami közvetlenül a Lenin Múzeumot illeti, a kép világos. Valerij Perfilov megnevezi a múzeum azon külföldi látogatóinak mennyiségét, akik csoportosan voltak itt, tehát akikről pontos számadatok vannak: 78 országból 53 ezer ember érkezett, azaz kétszer több, mint a megnyitást követő első évben. Közülük 38 ezren jöttek szocialista országokból. A múlt évben V. Lenin házát kétezer csehszlovák, körülbelül ezer lengyel, majdnem ugyanannyi vietnami, közel félezer kubai, magyar, román és mongol turista látogatta meg. Az uljanovszki filiál munkatársainak tevékenységében fontos helyet foglal el a kiállítások szervezése. Az elmúlt évben négyet rendeztek, így például „Forradalom és béke a magyar politikai plakáton”, „V. I. l^enin a cseh politikai plakáton”, című kiállításokat. Sikeresen folyt le az is, amelyet a Ho Si Minh Múzeum dolgozói készítettek a vietnami nép kiemelkedő egyénisége születésének 95., a szocialista Vietnam fennállásának 40. évfordulójára. Járt Uljanovszkban az MSZMP-nek az SZKP 27. kongresszusán jelenlevő delegációja, élén Lázár György- gyel. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjával. Éppen azokban a napokban folyt V. I. Lenin Magyarországon kiadott műveinek kiállítása. — Nagy jelentőséget tulajdonítunk a személyes kapcsolatunknak — hangsúlyozta Valerij Perfilov. — Nemrégiben nálunk jártak a hanoi Ho Si Minh Múzeum és a poronyi Lenin Múzeum munkatársai. A napokban fejeződött be az NDK, Lengyel- ország, Csehszlovákia, Mongólia és Finnország lenini múzeumai dolgozóinak gya- korlóideje. A szeminárium résztvevői részletesen megismerkedtek a múzeum kiállított tárgyaival. Uljanovszk lenini helyeivel. Természetesen meséltünk nekik a lenini memóriái 1967. április 22-i alapításáról. megismertettük őket az utódoknak irt levél szövegével, amit egv tokba zárva egv falmélyedésben helyeztünk el. Filiálépkban öszesen mintegy négyezer kiállított tárgy található. Többek közt pártdokumentumok, V. I. Lenin kéziratai, műveinek első kiadásai, a „Szikra”. „Előre”, a „Proletár” és „Pravda” újságok eredeti példányai lenini publikációkkal, Vlagyimir Il.iics személyes tárgyainak másolatai, ritka fényképek, festmények, szobrok, grafikák. Nagy munka folyik most az uljanovszki múzeumban: a világ Leninről szóló irodalmának gyűjtése. Szeretnének szert tenni a világ országaiban kiadott valameny- nyi ilyen irodalmi műre, és otthon kiállítást rendezni belőle. — Érdeklődéssel tanulmányozzuk szocialista országokban élő kollégáinknak a lenini eszmék terjesztése terén és az ellenpropaganda kérdésében nyert tapasztalatát — mondotta Valerij Perfilov. — A testvéri országok múzeumai segítenek expozíciónk gazdagításában, olyan iratok és anyagok másolatát, amiket más országokból kaptunk. Nagyon hálásak vagyunk segítségükért. Uljanovszk szerencsés, irigylésre méltó város. Soha el nem apad azoknak az embereknek folyama, akik ideözönlenek. hogy lássák azt a földet, ahol Il.iics nőtt. hogy leróják tiszteletüket emléke előtt. Edvin fimiriB A kultúra szerepe megváltozott világunkban Beszélgetés Csingiz Ajtmatovval —- Az ember és a természet viszonyának problémája áthatja az ön egész művészetét. Minden bizonnyal ön, mint filozofikus alkatú író. a természet fogalmát nem azonosítja csupán közvetlen környezetünk és lakóhelyünk problémáival. — Napjaink problémája nem csupán abban áll, hogy megóvjuk a természetet az ésszerűtlen emberi gazdálkodástól. Legalább ennyire tentos annak a ténynek a fel- í. mérésé is, hogy az embernek a természethez fűződő viszonya törvényszerűen kihat az emberi kapcsolatokra is. A természet elleni hadiárat hevében egyik pirhuszi győzelmet a másik után ünnepeltük. miközben túl sokáig nem kaptunk észbe, hogy itt a győztest fektetik két vállra. És most veszteségeinket nemcsak a folyók szintjének süllyedésében, elpusztult erdők hektárjaiban, vagy a légkörbe jutott káros anyagok százalékaiban mérhetjük — időközben fölmerült annak a veszélye, hogy önmagunkból is kivesz valafni. ami szellemi életünk számára fontos lenne. Az irodalomra vár még a feladat, hogy végig vigye ezt a gondolatot. Legújabb regényem, a „Vérpad” éppen ezrt tárgyalja — az emberi életet az elkerülhetetlen ökológiai problémák szemszögéből. — A természet és az ember problémája önkéntelenül is elvezet a tudományos-műszaki fejlődés kérdéséhez. A modem civilizáció és az emberi fejlődés évezredes történetének viszonya szintén műveinek témáját képezi. — Manapság, nemritkán találkozunk az irodalmi művekben, mind féktelen lelkesedéssel a tudományos-techni- ftai forradalom iránt, mind a kihalófélben lévő patriarchális életmódot sirató nosztalgiával. Ezek szélsőséges pozíciók, amelyek között ugyanakkor egy sor kérdés foglal helyet. Hogyan érhető el, hogy az emberiség évezredes erkölcsó értékei szervesen magukba foglalhassák a tudományos-technikát forradalom új ideáljait? Hogy az életünk minden területét érintő számítógépesítés ne váljon az ember és a valós élet közötti akadállyá? Milyennek kell lennie ember és gép tudományosan megalapozott viszonyának? Hogyan fér össze a tudományos-műszaki forradalom a művészettel? Hogyan biztosíthatjuk a föld minden lakója számára veszéllyel terhes kísérletek némáméit érdemes rá, hogy minden földlakó a részesévé váljon, az valóban felemelő érzés. Teljesen más azonban, ha tartalmatlan szórakoztatóipar szorít ki minden mást... A személyiségfejlesztés éppen ezért jelent életfontosságú problémát a kultúra terén. — Ez tehát azt jelentené, hogy az emberben az emberit éppen a tudományos-műszaki forradalom körülményei között testesíti meg a kultúra. — Szeretem Dosztojevszkijnek azt a gondolatát, hogy a szépség megmenti a világot. De . itt a szépséget nem szó szerint kell érteni, hanem szélesebb értelemben —, mint emberi kultúrát, humanizmust. A művész feladata — minden eszközzel növelni az emberi lélek kulturális tartalmát. Ez a tartalom jelenthet a világ felé nyitott élő anyagot, de süket páncéllá is válhat, s végül csillogó, de törékeny bevonattá is fejlődhet ... Létezik egy tréfás mondás: a kultúra az, ami megmaradt, miután a meg tanulta kát már elfelejtettük. Lehet, hogy tévedek, s mint sokan mások, én is túlzott jelentőséget tulajdonítok saját koromnak, mégis úgy hiszem, hogy ma az embernek olyan életbevágóan nagy szüksége van a kultúrára, mint még soha. A kultúra és a humanizmus tulajdonképpen egy és ugyanaz. — Valaha egy francia fró kijelentette: „Amit leírunk, annak nincs következménye !... ” — Ezt kategorikusan ellenzem, hiszen különben az írói tehetség nemcsak véletlen, de egyenesen fölösleges adomány volna. Más kérdés az, hogy az írótól nem lehet egyéb csodát elvárni, mint a művészet csodáját; az irodalom nem teheti meg az ember és az emberiség helyett azt, amit azok maguk kötelesek megtenni önmagukért. Nézetem szerint, ma az írók legfőbb feladata az, hogy hozzásegítsenek egy valódi modem gondolkodásmód kialakításához a halhatatlan irodalmi hagyományok alapján. Mindezt az irodalom azon kötelessége diktálja, hogy támaszt nyújtson az ember erkölcsi útkereséseiben. s életének tükreként. önmegismerésének eszközeként szolgáljon az új élet- feltételek között. Az az irodalom. amely nem tűz masa elé hasonló célokat, véleményem szerint kiszorul a kor perifériájára. A. K. Csingiz Ajtmatov zetközi ellenőrzését? A legutóbbi kérdés egyúttal a legidőszerűbb is. A tudomány vívmányait, mint Ismeretes, tengernyi sok jónak és mérhetetlen tragédiának a forrásává is éá'hattaak. Itt minden tőlünk függ. attól, hogy mennyire ésszerűen tudjuk felhasználni a tudományos-műszaki forradalom által nyújtott előnyöket. — Az utóbbi években sokat olvashattunk „elektronikus faluról”, „globális, információs térről”, „computer utópiáról”. amelynek állítólag a közeljövőben várnak ránk. Az ön véleménye szerint, hogyan hat majd az emberire ez a „szép új világ?” — Tegyük föl, hogy azzal már tisztában vagyunk, mivel jár az ökológiai egyensúly felbomlása, vagy a tudomány és technika dehumanizálása, azaz gépesítése. De, a személyiség és kultúra elszabványo- sítása sem jelent kisebb veszélyt. Napjainkban a televízió, a rádió-, és videotechnika segítségével, bármilyen emberbutltó fércmunkát lehetséges akár világméretekben sokszorosítani, s az álkultúrát ez százszor agresz- szívabbá és veszélyesebbé teszi az ember erkölcsi, lelki egészségére nézve, mint korábban. Emlékszünk az érdekfc^zítő „televíziós hidakra”, azaz olyan televíziós .összeköttetésekre, amelyek többmilliós hallgatóságot gyűjtöttek egybe azokból az emberekből, akiket a föld különböző pontjain nem csupán a televíziós űrholdak szignáljai. de közös érdeklődés, közös remények és reakciók fűznek össze. Ha ilyen, szemünk láttára lezajló történelmi eseményről van szó, Moszkvában, a régi Arbat egyik kis utcájában él egy rendkívüli muzsikus, egy egyszerű és komoly ember, egy nagy művész: Mihail Pletnyev, 29 éves zongoraművész. Édesanyjával együtt él, aki valaha zenetanárnő volt. Jó fiú, megbízható barát, modem ember, élénk, érdeklődő. Percekre beosztott életében jut idő a könyvek, az utazás, a sakk, a tenisz, a baráti találkozók számára is. Pletnyev 1973-ban Párizsban a Zenélő Ifjúság nemzetközi versenyen Nagydíjat nyert, 1977-ben a leningrádi országos zongoraverseny győztese lett, 1978-ban a moszkvai nemzetközi Csajkovszkij -Jverseny aranydíjasa volt. Pletnyevnek régóta megvan a törzshallgatóságia. Különböző foglalkozású és ízlésű emberek nem hagynak ki egyetlenegy koncertet, egvet- lenegv hanglemezt, egyetlenegy rádióadást sem. S ami szembetűnik: Pletnyev hangversenyein nagyon sok a fiatal. Valószínűleg művészete. intelligenciája, előadásmódja a művek meggyőző tolmácsolása imponál a fiataloknak. Ez a tény nemcsak esztétikai, hanem társadalmi szempontból is fontos. Hiszen az ifjúság lelki formálódása nagymértékben függ attól is, hogy mit szeret, mivel foglalkozik, milyen művészi példákon nő fel, kit tekint példaképének. Mihail Pletnyev ezt meséli magáról: „Arhangelszkben születtem, zenésizosaládban. Minthogy kora gyermekségemtől fogva zenei körökben forogtam, az a kérdés fel sem merült, hogy mi legyek. Annyira természetes volt. Nagyon szerettem a zenekari muzsikát. Gyakran jártam a diákzenekar próbáira. Ka- zányban kezdtem zenét tanulni, ahova szüleim költöztek, majd a moszkvai konzervatórium központi iskolájába iratkoztam. Végül a konzervatóriumba Jakov Flier osztályába...” Az elmúlt évek során Pletnyev mint művész igen sok mindent elért. Bővül reper12 NÓGRÁD — 1986. november 7m péntek Mihail Pletnyev toárja, amely ma már szinte valamennyi korszakot, stílust, irányzatot átölel. Felelősségtudat hatja át minden fellépését. Akár a rádióban elhangzott előadásról, akár a hallgatósággal való közvetlen kapcsolatról van szó. Megfontoltan és világosan beszél, a művészet minden ágában mély ismeretekkel rendelkezik. Pletnyev egyénien gondolkodik, sajátos nyelve van, tömören tudja kifejezni gondolatait. A szovjet előadóművészetről Pletnyev így nyilatkozott: „Az első sajátosság maga az orosz előadóművészet alapelvei, az életszerűség alapelve, mely távol áll mindenféle skolasztikus szemlélettől, valódi őszinte érzéseket fejez ki, az Élet Igazságát. A múlt nagy zongoraművészei, Rubinstein, Rahmanyinov ezekhez az alapelvekhez tartották magukat. a kifejező előadásmódra törekedtek. A második sajátosság: a helyesen összeállított szakoktatás”. — ön szerint mi a művész életének értelme? — 3aját szükségességének felismerése. A legfontosabb az. a kívánság, hogy megosz- szuk az emberekkel mindazt a szépséget, melyet mi hallunk a zenében. Eljuttassuk hozzájuk mindazt, amit mi tudunk. — ön szerint, mit jelent a zene az embereknek? — Szeretném azt hinni, hogy a zenére mindenkinek szüksége van... Farida Fahmi *gJU(SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSySSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS,SSSSSSSSSSSSSSSSSeSSSSSSSSSSSSSSSJ'SSS,.-*sSSSSSSSSS* Az innen nyíló csodás kilátás mindig vonzotta az embereket. Szabad perceiben szívesen sétált itt Völogva Ulianov is. Most, amikor ezrek látogatják a lenini erri-
