Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

I Vezetők az ífjűsaqőft SzSvefkmfeink Nem a k&r a döntő Szerény eleganciával beren­dezett irodájában kínál hely- lyel. Mit mondjak... egy 350 milliós termelési értéket pro­dukáló, hétszáz fős állami gaz­daság igazgatói irodáját más­ként képzeltem el. Szűkös he­lyiség, kopottasnak tűnő fote­lokkal, íróasztallal, könyvek, újságok, örökzöldek az ablak­nál, amelyen alig jut ált a napfény... Kérdezném is Cseh Marcellt, hogy nem tervezik-e az igaz­gatói iroda korszerűsítését, am, amikor beszélgetni kez­dünk, hamar kiderül, őt a legkevésbé foglalkoztatja ez a kérdés. Munkacentrikus. Ne­ki Magyarnándor a „nagy bi­zonyítás” lehetőségét kínálta ezelőtt öt esztendővel, s úgy tűnik, ez sikerül. Öt évvel ezelőtt a kilenc- ezáz fős gárda termelési pro­duktuma kétszáznegyvenmil­lió körül mozgott, most két­százzal kevesebben százmillió forinttal többet forgalmaznak. A nyereség akkor nem érte el a tízmilliót, most a húsz­hoz közelít. A nagyléptékű beruházási programok pedig igazából majd csak az elkö­vetkező években kamatozód­nak. Nem elsősorban a gazdasá­gi mutatók miatt figyeltem fel rá, hanem arra, hogy né­hány esztendős itteni tartóz­kodása után is szót tudott ér­teni a fiatalokkal. Például a megyei KISZ-bi- zottság által alapított „Veze­tők az ifjúságért” elnevezésű kitüntetést első ízben —, s egyhangú döntéssel — egy má- eik társával ő vehette át. De hát ki is ez a „messzi­ről jött ember?” Világ életében a mezőgaz­daság megszállottja volt. A segédmunkától az igazga­tói posztig számos feladatot ellátott. A Mezőhegyes! Mező­gazdasági Kombinátban mun­kásként kezdte, majd az egye­temi tanulmányok után, ide tért vissza. Aztán Kiskunha­lason volt főkertész, kerület- vezető, termelési igazgatóhe­lyettes... — Nem unta meg a sok „lépcsőzést?” Nem szeretett volna fiatalabb korban első gépek. KMMW: toporogtak az emberek. A mérnök úr se­hol. .. Amikor megérkezett, közölte vele az igazgató, hogy máris mehet a munkaköny­véért. — Ennyire szigorét? — Ennyire. De ez a szigo­rúság, nagyon remélem, min­dig az emberekért, s nem el­lenük van. Nem a hatalom fi- togtatását jelenti, hanem a következetes, a kollektíva ér­dekeihez igazodó munkamód­szert. S ott kezdődik, hogy sa­ját magammal szemben is ezt a mércét alkalmazom. Legnagyobb eredményemnek azt tartom, hogy sikerült itt, a Magyamándori Állami Gaz­daságban egy olyan ambició­zus kollektívát kialakítani, amely képes az átlagnál na­gyobb, termelékenyebb üte­met diktálni, így megtalálhat­ják itt számításaikat. Az érdekeltség, a példamu­tatás kulcsszavak vezetői munkájában. Nemrégiben ba­lassagyarmati diákok jöttek a gazdaságba almát szedni. A gimnazisták öt nap alatt száz vagont raktak tele, naponta 130—140 forintot megkeres­számű vezetője lenni egy gaz­dasági egységnek...? Elmosolyodik, igazít egyet deresedő haján. — Azt hiszem, mindig ide­jében váltottam munkakört, és munkahelyet. Nézze, alig vol­tam néhány hónapos friss dip­lomás a kombinátban. 1300 forintos alapfizetéssel, amikor egy termelőszövetkezettől jöt­tek, s arra próbáltak rávenni, menjek el hozzájuk elnök­nek! Ez öt-hatezer forintos fi­zetést jelenített volna. — Miért nem ment? — Megvolt a szándék, a bátorságom sem hiányzott, csupán egy dologra lett vol­na szükségem: a kellő tapasz­talatra. — Ön, itt a gazdaságban megadja a lehetőséget a fia­taloknak a karrierhez, az előbbre jutáshoz? — A helyettesem harminc éven aluli... De nem a kor a döntő! — emeli meg a hang­ját. — Egyetlen mércét tudok elképzelni: ki, milyen mun­kát végez. Alapelviem, hogy a fiatalokat fokozatosan terhel­jük, feladatokkal bízzuk meg őket, adjuk meg a bizonyítá­si lehetőséget mindenkinek. Négy-öt esztendő elegendő ah­hoz, hogy kiderüljön, mire ké­pes. S, ha ez első számú ve­zetői hely. akkor oda kell mennie, ha pedig képtelen ellátni a feladatát, lehet akár­hány diplomája. Az állami gazdaság vezetői­nek átlagéletkora innen van a negyvenen. A negyvenmil­lió forintos értéket előállító kábeldobüzemet például az alig egy esztendeje végzett gépészmérnökre bízták. De akad az ellenkezőjére is példa. Az egyik — ugyancsak fiatal — mérnök fél órát késett, le- zserségből a gépszemléről: ott álítak-váirtaík fölsorakozva a tek. A gazidösagbeKefe prog­ramokat szerveztek számuk­ra; színházba vitték őket, s persze, elsősorban a munka- feltételeket biztosítottak szá­mukra. — Ezek a gyerekek egy életre szóló élményt szereztek itt az almáskertben — jegy­zi meg. — Tudom, talán egyi­kük sem dolgozik majd ná­lunk, de mégsem mindegy, hogyan emlékeznek a munká­val való „nagy találkozásra.” Felesége is a mezőgazda­ságban dolgozik, ára három fiuk közül egyik sem válasz­totta ezt a területet. A leg­fiatalabb segédműtős, a kö­zépső repülőműszaká főiskolá­ra jár, a legidősebb pedig sza­kács. — Az ember nemcsak »sa­ját gyerekesnek szolgálhat példá val... — mosolyogja el magát S, ha belegondolunk, nagyon is igaza ven. Tank» UseM A tábla alán már otthon van E tesen túl is folytatódik a világ? Mit törődött ezzel a félér- va kisfiú! Az ő világa a fa­lu határain belül is teljes volt. A tó. a futballpáilya. a négy településből álló, mégis egész község, a darabosságig nyílt bányászok ... Sokan kö­zülük az ő édesapját is ismer­ték! Sínké Kálmán csak fény­képein nézhette az apa arcvo­násait. Ott maradt a világhá­borúban, anélkül, hogy fiát láthatta volna. — Hatéves voltam, amikor az édesanyám, másodszor férj­hez ment. Sanyi apu naigyon jó volt hozzám. Kemény szó­val se bántott soha, nemhogy még megütött volna! Miáltal nyílhatnak meg a kapuk a tágasabb világra? Sírkő Kálmán számára a foci és az atlétika révén tá­rultak a kapuk. A pénzben szűkölködő család nem gondol­hatott szép utazásokra, fo­rinton vett élményekre. Mi­után azonban a sihedemyivé serdült fiú nemcsak á labda- kergetésben, hanem az atlé­tikai számokban is roppant ügyesnek bizonyult, verseny­zőként bejárhatta az ország sok szép táját. De, minden­honnan úgy jött haza. Etesnél egyik se különb! Ma is ott csörög az ébresz­tőóra minden regigei fél öt­kor, hogy a salgótarjáni bá­nyagépgyár 42 esztendős vas- szerkezeti lakotosa idejében a munkahelyén, a B csarnok­ban lehessen. Hajnalok haj­nalán nem lehet túl vidám az élet, ám Sírkő Kálmán sze­rint meg lehet szokni a korai ébredést. Annyira, hogy szer­vezetének ..ébresztőórája” rendre megelőzi a kis kerek szerkezetét. Ha mégis elal­szik, akkor sincs baj: felpat­tan a motorkerékpárra, s át a hegyen! Az alig kétkilomé­teres földúton pár perc alatt robog végig, s közben neveti a buszozókat, akik jó tizenöt kilométeres kerülővel jutnak el ugyanoda, ahová ő. Jó huszonhárom esztendeje már, hogy a bányagépgyár fe­lé visz a reggeli út. Igaz, autószerelőnek tanult. Am, a fiúik körében általában ra­jongva szeretett szakma neki nem volt kedvére való. — A vasszerkezeti lakatos munkája sokkal izgalmasabb — vallja meggyőződéssel. — Volt már alkalmam látni ösz- szeszerelten- is a bányai szál­lítószalagokat, amikhez a B csarnokban mi is dolgozunk. Mondhatom, nagyon szép da­rab volt! Mint más, egy kiállítás leg­szebb festményeit, Sírkő Kál­mán úgy dicséri a monstrum bányai berendezéseket. Megle­het, senki másnak, de készí­tőinek bizonyára nagyon szé­pek, hiszen szívvel csinálják. Hogy valaha megszállott­ként kergette a labdát, s az atléták közt is jeleskedett, annak kissé megereszkedett, zömök alkatán nem sok jele látható már. A sport, minit általában, minden első szere­lem, lassan elkopott. Egy ide­ig még játékvezetőként fújta a sípot, aztán házasember lett, s a családjában meglelt öröm kárpótolta a sport elmaradt élményeiért. Az etesi fiúkat azért elkíséri még motorke­rékpárjával, ha idegenben játszanak, de napjait már egészen más elfoglaltságok töltik ki. — Az sem kevés, hogy az embernek helyt kell állnia a munkahelyén, hiszen abból él — mondja Sírkő Kálmán. — Időnként túlórázunk, géem- kázom is. Emellett, mtrmkásőr vagyok, s a lakóterületi párt­vezetőség titkára is. így az­tán sokszor csak nyitom-csu- kom az ajtót otthon: szervusz, édes párom, jöttem, de már mentem is! Ugyan, mit is lehet erre mondani ? Sirkóné asszony kiváltképp nem zsémbeskedik, hiszen tudja, Etesért, az ő szülőfa­lujáért dolgozik az ura. Öt épp olyan erős szálak kötik oda, mint emberét. S, hát ho­gyan is ne értené meg őt, hiszen már az iskolában is egy osztályba jártaik! Férfikoráira sok mindent látott már a világból Sírkő Kálmán, de az ő világa most is az 1600 lelkes település ha­tárain belül teljesedik ki. Otthon van, persze a bánya­gépgyárban is, hiszen jó kol­lektíva, szívesen végzett, ér­dekes munka húzza oda. Még­is —, mikor faluja szélén meg­pillantja a táblát, minden pőr­éiké jával érzi: hazaért. — Nagyon szeretem az it­teni embereket — mondja. — Egyszerűek, őszinték. Amit kigondolnak, aszerint mond­ják meg. Nem ismerik a kön­törfalazást, nem élnek cikor- nyás szóvirágokkal, de igaz a szavuk. Jó hétszáz idős ember lak­ja Etes község, Rau, Albert és Amália-telep házait. Sokan közülük, igen kicsinyke nyug­díjból élnek, segélyt pedig, dehogy is kérnének! Sorsukat mint a községi tanács tagja is figyelemmel kíséri. — Nem várunk mi segély­kérő papírra. Ott a kimuta­tás, kinek mennyi a nyugellá­tása, látási abból a rásaoralir ságot. Tüze^ővásárláskor, vagy karácsony előtt aztán viszi a postás a pénzt azoknak, akik­nél a legjobb helye van. Ha kért, ha nem, nem ez a lé­nyeg. Saját családja gyarapodásá­val egyenértékű öröm az. ha a falu gazdagodik. Most ép­pen ABC kisáruházzau, ven­déglővel. Az időseknek is jó lesz az, ha ebédjükre befi­zethetnek. Meg aztán öregek napközije is jó lenne már, s ha lesz, oda is főzni kell. A kisnyugdíjasoknak pedig a szociális segély egy részét ét­kezési támogatásként is oda­adhatják ... Terv. tennivaló —,' az aztán nem hiányzik Sirkó Kálmán életéből. Hová tűntek már azok az évek, amikor a sport jelentette számára az élet minden örömét?! Különb él­mény az embernek a nagy családért való igyekezet! Érte szívesen lemondott egyetlen hobbijáról, a repülő­gép-építésről is. Pedig, hajdan még az éjféli óraütés is a kis műanyag alkatrészek mellett találta. Hiába is ragaszgatná a gyönyörű modelleket, hi­szen, ha villanyszerelő fia be­kapcsolja az erősítőit, reng a ház, potyognak szét a kis re­pülők. A szétesett gépes? fölött sajnálkozva, az apai seemre- hányás csak ennyi: — Szégyellem magam helyet­ted is, fiam! Egy tisztessége­set nem tudsz belerúgni a fo­ciba. csak a nyüveg erősítői­det imádod! A múgy meg eszébe sincs " szégyenkezni a most sza­badult villanyszerelő csemete miatt. Sőt. nagyon is büszke rá! A jó eszű fiú már orszá­gos szakmunkástanuló verse­nyen is részt vett. Apja kí­séretében, mert Sirkó Kálmán hogyan is maradhatott volna ki a dicsőségből ? fi NÖGRAD — 1966, november 7„ péntek A világ efeő szövetkezetét a máit század közepén Ang­sában huszonnyolc takács alakította meg. Az akkori albion úttörők aligha gondolták, hogy kezdeményezésük követőkre talál, hagyományt teremt. A különböző szövetkezeteknek ma már ai/ öt kontinensen csaknem ötszázmillió tagja van. A magyar szövetkezeti mozgalomnak is a régmúltba nyúlnak gyökerei; a század­fordulón már működött a Központi Hitelszövetkezet és a sokak által jól ismert Hangya-központ. Az elmúlt évszázad­ban azonban nem volt mindig lendületes a mozgalom hala­dása, voltak megtorpanásokat, visszalépéseket hozó idősza­kok is. Ám jóideje mór a fejlődés egyenes vonalú: a szö­vetkezetekben folyó munka széles körű bizalmat, támoga­tást és elismerést kap. A három szövetkezeti ágazatnak — a mezőgazdasági, ipari, fogyasztási — a gazdasági életünkben betöltött sze­repe kiemelkedő. Jól tükrözik ezt a számok is. A különböző területeken működő mintegy négyezer szövetkezet a nem­zeti jövedelemnek csaknem az egynegyedét teremti elő. Itt dolgozik az aktív keresőknek ugyancsak a negyede. Meg­határozó a tevékenységük a mezőgazdaságban, ugyanis az agrártermelés 70 százalékát ők állítják elő; az ipari terme­lésnek — együttesen — a 10—17 százalékát a kiskereskedel­mi forgalomnak pedig a 40 százalékát ad iák. Ők nyújtják a lakossági szolgáltatásoknak a feliét: a takarékbetétek 14 százalékéit kezelik; 250 ezer család tömörül a lakásszövet­kezetekben. De nemcsak a gazdasági, hanem a politikai szerepük is jelentős. Számos helyen — mindenekelőtt az aprófalvakban — szinte kizárólag csak a szövetkezeteik gondoskodnak a helybéliek megélhetéséről; ők maradtak a „porondon”, mint munkaadók, húst. kenyeret, iparcikket kínálók, szolgáltatók, s nem utolsósorban faluközösséget szervezők, s formálók. A szövetkezetek ezt a fajta tevékenységüket gyakran inkább emberségből, végzik, mint sem a gazdasági haszonért. Nap­jainkban. amikor a legtöbb vállalat, szövetkezet a pénzszű­kétől szienved, nem lebecsülendő érdem ez. Szövetkezeteink a kezdettől fogva mindig törekedtek ar­ra, hogy frissességük, kezdeményezőkészségük ne lanyhuljon, mindig váUaSkoztak — a gazdálkodási, szervezeti területen egyaránt — kísérletezésre, s nem egy újításukkal messze megelőztek másokat. Sőt. gyakran mutattak követendő pél­dáit. A szövetkezetek ahettek először a válteteti önállóság növekedéséből szárma/» előnyökkel. A mezőgazdasági ter- melőszövetfceBetek a háztájival és a szakcsoportokkal tulaj­donképpen a mostani ipari gmk-k elődeit hozták létté. Sok szövetkeze then már régen bevezették a kisebb-nagyobb üzemegységek, részlegek, ágazatok szabadabb, önállóbb gaz­dálkodását, kihasználván az egyéni ösztönzés termelést ser­kentő hatását. Legtöbbjükben mór természetes, mindennapi gyakorlat az is, hogy a vezetők személyéről a kollektíva dönt, s aiz, hogy a munkahelyi közösség beleszólhat a mirad- annyiunkaít érintő, érdeklő vezetői döntésekbe. Persze, az önállóságiból, a szövetkezeti demokráciáiból eredő lehetőségeket nem mindenhol használják ki magié- lően még ma sem. A szövetkezetek fejlődése is megtorpant az utóbbi években; sokuknál romlott a vállalt tevékenység gazdaságossága, nem kielégítő a hatékonyság, számos ter­mék és szolgáltatás minősége is gyenge. Továbbra is jelen­tős különbségek mutatkoznak egyes szövetkezetek gazdál­kodási színvonala között. amit elsősorban nem az eltérő adottságok okoznak, hanem a vezetés hiányosságai. Ej ér utolsó hónapjaiban kerül majd sor a fogyasztási és a ,mezőgazdasági szövetkezeteink kongresszusaira: szám­vetésre, s a jövő tennivalódnak megvitatására, meghatáro­zására. Nyilván más eredményekről, más gondokról lesz szó az agrár, az ipar, a szolgáltatás területén tevékenykedő szövetkezetek legmagasabb szintű tanácskozásain. ám lesé­nek azonos gondolatok is. Mindenhol egyforma hamgsúlvt keH kapnia a minőségi árura, a takarékos gazdálkodásira törekvésnek, annak, hogy a szövetkezetek jobban használják ki a rugalmasságukat, bővítsék tovább termelésük, szolgál­tatásaik körét. Persze —, s ez ma már nyilvánvaló — e célokat csak úgy lehet elérni. ha a gazdasági gyarapodás együtt jár a szövetkezeti demokrácia szélesítésével, a tag­sági kötődés, a tulajdonosi szemlélet erősödésével. Horváth L. István Salgótarjáni tervek Építési telkek a megyeszékhelyen A telekellátás középtávú helyzetéről tanácskozott leg­utóbbi ülésén Salgótarján Vá­ros Tanácsának Végrehajtó Bizottsága, s a testület meg­határozta 1990-ig szóló te­endőit. Amint elhangzott a VII. ötéves tervidőszakban közel 25,5 millió forint áll rendelkezésre közművesített telkek kialakítására, fejlesz­tésére. Hol és milyen parcellát kí­nálnak? A teljesség igénye nélkül említsünk néhányat. Akik hagyományos családi házat szeretnének építeni, az»k a Sugár, a Frankel Leó és a Domb utakon, valamint az Eperjes-telepen válogat­hatnak a házhelyek közül. Csoportos, korszerű családi házas telkeket kínálnak az Er­kel és a Pécskő utakon — az említett helyszíneken, majd a középtávú tervidőszakban alakítanak ki telkeket- Ugyan­akkor, a Rózsafa, az Őrhely, a Vörösmarthy, a Zagyva, a Virágos utakon. Petiklázán. a Pintér-telepen és a Gorkij- lakótelepen össszesen több mint félszáz telek vár gazdá­ra. A közművesítettségnek megfelelően a végrehajtó bi­zottság 4 kategóriát állapított meff. ez alapián döntött a tartós használatbavételi díj Összegéről. Hangsúlyozta a végrehajtó bizottság elé kerü­lő beszámoló, hogy a díjak­nak tükrözniük kell a telek- alakítások és a közműépítések költségeit, ezek alapozzák meg a következő évek anyagi le­hetőségeit. Felhívták a fi­gyelmet arra is, hogy a mun­káltatók a közművesítés költ­ségeit részben, vagy teljesen átvállalhatják, ezáltal is se­gítve dolgozóik otthonterem­tését. A Salgótarjáni Városi Ta­nács és a Karancslapujtői Községi Közös Tanács meg­állapodása alapján a városi tanács által nyújtott, 2 mil­lió forintos vissza nem térí­tendő támogatás ellenében a Karancsalja és Karancslapuj- tő területén kialakított 96 építési telekből ötven kijelö­lési jogát kapta meg a me­gyeszékhely. Mint tájékozta­tásul elhangzott, eddig a sal­gótarjániak tizennégy telket vettek itt tartós használatba, így még harminchat áll az igénylők rendelkezésére. Szó esett a testületi ülésen arról, hogy a tanácsi szervek továbbra is figyelemmel kísé­rik az ingatlanközvetítő vál­lalat keretében működő la­kásépítési tanácsadó szolgálat munkáját, elősegítve az építé­si telkek választékának népe szerűsít ését­Saeetti Mari*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom