Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

Tízmillió forintos beruházással nyolcszáz négyzetméter alapterületű művelődési házat építenek Gergely Zsolt tervei alapján Cereden. A helybeli költségvetési üzem építi az éj intézményt, amelyben a kétszáz fős színházterem és az öt szakköri helyiség mellett helyet kapnak az egyéb kiszolgálóhelyiségek is- Az új létesítmény Cereden a Nógrád Megyei Tanács és az Országos Közművelődési Tanács támogatásával épül.

—Rigó—

Szennyvíztisztító Bánkon

Társadalmi összefogással környezetünk védelméért

Bánkot az ott élők és az odalátogató vendégek elsősorban természeti szépségeiért. kellemes pihenést és ki- kapcsolódást biztosító taváért ismerik és szeretik. Az elmúlt évtizedben a település tovább gazdagodott a nyári kulturális programok bőséges választékával. Az újjáépített víziszínpad műsorai, valamint a rendezett tóparti környezet felejthetetlen élményt nyújtanak minden érdeklődőnek.

Természetes ezért, hogy Bánk tervszerű fejlesztése a megyei vezetés, a szakemberek és a helyi tanács számára egyaránt kiemelt feladatot jelent, annak érdekében, hogy Bánk fogadási körülményei mind igényesebben tudják szolgálni a helyben lakók és a pihenni vágyók Igényeit, és egyben környezetvédelmét. Alapvető feladat a tó vízminőségének javítása és a további szennyeződés lehetőségének a megszüntetése.

Nemrégiben átadták Bánkon a korszerű, kazettás

szennyvíztisztító rendszert, mely az Alkotó Ifjúság Egyesülés szabadalma alapján épült. A kivitelezési munkálatok során hasznos kezdeményezések és törekvések valósultak meg. Széles körű társadalmi összefogás bontakozott ki, a gazdasági egységek, a Közép-dunavölgyi Intézőbizottság és más szervek között. A környezetvédelemért érzett felelősség hasznos energiákat szabadított fel.

Fontos volt az a politikaiközéleti támogatás, mely a beruházást kezdettől fogva övezte, ez az együttműködés azon alapult, hogy a szennyvíztisztító berendezés előreláthatóan alkalmas lesz a környező települések hasonló jellegű gondjainak a megoldására is. A banki létesítmény szerves részét képezi annak a programnak, mely a megyei tanács 1986 tavaszán hozott döntése alapján valósul meg Nógrád megye vízellátásának minőségi fejlesztése érdekében. A bánki infrastruktúra fejlesztésével az üdülőkörzet vonzereje nőtt, ezzel az idegenforgalmi szerepkör stabilizálódott. A vezetékes ivóvíz bevezetése után a szennyvízelhelyezés feltételeinek kiépítésével Bán. kon komoly eredményt értek el a vízháztartás egyensúlyának megvalósításában és a talajvízvédelem megóvásában. Ez utóbbi követelmény megvalósítása országosan is, megyénkben is egyre nagyobb gondot jelent.

Az 5.3 millió forintos beruházás igényes kivitelezése a rétság—romhányi közös költségvetési üzemet dicséri, akik határidőre és a tervezett költségeken belül valósították meg est a fejlesztést. Ezzel a környezetkímélő beruházással jelentős lépést tettek ezért, hogy a Bánki-tő és környezetének pompás természe. ti kincseit a jövő számára is megőrizzük

Kommunisták és a reform

TÖBB ÉVTIZEDES tapasztalatok tanúskodnak arról, hogy politikai, gazdasági, vagy kulturális életünk szervezeti kereteinek, működési megoldásainak konkrét formái, módszerei és eszközei mindig az adott társadalmi viszonyokban, a mindenkori konkrét feltételekben gyökereznek. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korábbi, éles osztályellentétekkel tagolt társadalmi viszonyai között a társadalmi-politikai folyamatokat éles küzdelmek jellemezték. A hatalmi, majd a tulajdonviszonyokban végbement forradalmi változások együtt jártak a huszáros rohamokkal, a radikális megoldásokkal, s nemegyszer adminisztratív eszközök nagymértékű alkalmazásával. A szocialista viszo- nvok konszolidálásával viszont előtérbe került a reformoknak, mint a fejlődés politikai eszközének alkalmazása.

A munkáshatalom viszonyai között a reform nem a forradalom ellentéte, hanem kibontakozásának, céljai megvalósításának korszerű eszköze. A folyamatos reformok társadalmi viszonyaink elért állapotának meghaladását, az új körülményekhez való alkalmazkodást szolgálják. Nem túlzás azt állítani, hogy a szocializmus fejlődésének sikere a reformok szükségességének időbeni felismerésén, és bátor, de körültekintő megvalósításának képességén múlik.

A társadalmi viszonyokban, a feltételekben és az igényekben a fejlődés során szakadatlan változások mennek végbe. Ezek szükségessé teszik az új helyzetnek, a növekvő

igényeknek már nem megfelelő szervezeti keretek, és működési mód megváltoztatását- Ahol ennek szükségességét nem érzékelik, s a szükségessé vált korrekciókat elmulasztják, az adott szervezet működésének hatékonysága meggyengül, fejlődése megtorpan, s a korábbinál nagyobb erőfeszítésekkel sem érik el a kívánt eredményt. Ezért az előrehaladás kulcskérdése, hogy ilyenkor a változások, ha úgy tetszik a reform szükségességét felismerjük. és késlekedés nélkül, de megfontoltan cselekedjünk. Éppen ebben van minden szinten a politikai, gazdasági és más szervek vezetésének nagy szerepe és felelőssége.

Pártunk — miként azt a XIII. kongresszus is igazolta — felismerte a megérett változások szükségességét, s élére állt az élet különböző területein a társadalmi, gazdasági újításoknak, a reformok kezdeményezésének. A vezetésével megindult reformok nyomán hazánkban számos területen jelentős fejlődés következett be. Elég, ha a gazdaságirányítás reformfolyamatára, a politikai rendszer fejlesztésére, a közigazgatás korszerűsítésére, vagy a szocialista demokrácia fejlesztése terén tett lépésekre hivatkozunk.

Ugyanakkora dolog lényegéből következik, hogy bármennyire jelentősek is megtett lépéseink, de nem elégségesek. A korábbi keretek és módszerek a gazdaság extenzív fejlődésének követelményeire, s a gazdasági és társadalmi irányítás nagyfokú központosítására épültek. De az extenzív fejlesztés lehetőségei felett eljárt az Idő- A nagyfokó központosítás leépítésére irányuló kezdeményezések a különböző szinteken sokszor lefékeződtek. A tapasztalatok arra figyelme*: tetnek, hogy a régi intézményrendszer, a korábbi struktúrák ellenállhatnak, s nemegyszer ellenállnak a változás igényének. Ez azzal is összefügg, hogy sok embernek egzisztenciális érdekei fűződnek a változatlansághoz, vagy annak látszatváltozásokka! való megőrzéséhez. Pedig az előttünk álló feladatok a központilag kezdeménve-^tt reformok következetes végigvitelét igénylik a közép- és alsóbb szintű szervek irányító munkájában, a vállalatok és munkahelyek életében.

Az egves területek munkájának jobbítására irányuló reformokat nem lehet pusztán központi rendeletekkel megvalósítani. Az új elvek és módszerek érvényesítése konkrét intézkedéseket, öntevékeny kezdeményezéseket kíván helyileg is. Gyakran olyanokat, amelyeknek csak iránvát, jellegét lehet tértről meghatározni, de mélvségét, konkrét formáit a helyi viszonyoknak megfelelően önállóan lehet és kell kidolgozni. Ez a társadalmi demokratizmus lényegéhez tartozik. A reformintézkedések akkor válnak igazán hatékonnyá, ha kiegészülnek a helyi megvalósításra irányuló sokszínű javaslatokkal, kezdeményezésekkel. Ha ezek elmaradnak, vagy erőtlenek, az ügy látja kárát. Jól érzékelteti ezt az elmaradás, amely a vállalati szervezet, a vállalati belső irányítási viszonyok fejlesztése terén kialakult, amely hovatovább veszélyezteti a vállalatirányítás fejlesztésére tett reformlépéseink sikeres megvalósítását.

A társadalmunkban folyamatban levő reformok eddig is, és a jövőben is a párt kezdeményezésére és vezetésével mennek végbe. A pártszervezetek, a kommunisták sok irányú munkát végeznek ezen a téren. A legfontosabb teendőink közé tartozik, hogy magyarázzák és megértessék a reformok szerepét és szükségességét. Csak így tudják elérni, hogy környezetük párton kívüli dolgozói ne csak nyitottak legyenek a reformok eszméi, gondolatrendszere iránt, hanem cselekvő részeseivé váljanak helyi megvalósulásuknak. Ennek során okos érvekkel kell, hogy leküzdjék a régihez, a megszokotthoz való ragaszkodásból is táplálkozó konzervativizmust, helyenként a reformoktól való idegenkedést, sőt szembenállást.

A pártszervezetek ösztönözzék a vállalati, munkahelyi vezetést a gyorsan változó feltételekhez való alkalmazkodásra, az ennek érdekében szükséges helyi változtatások kezdeményezésére, a megérett problémák megoldására. Erőteljes politikai támogatásuk nélkül aligha nyílik szabad út a megalapozott helyi reformkezdeményezéseknek- Kételyeik türelmes meghallgatásával és megválaszolásával lehet legeredményesebben kommunistákat bevonni a reformfolyamatokban való aktív részvételbe.

A REFORMOK ÉRINTIK a pártmunkát is. Megváltoztatják altnak korábbi feltételeit,

visszahatnak a pártszervezet tevékenységére. Ezért szükséges, hogy a pártszervezetek saját munkájukat folyamatosan hozzáigazítsák a változások által teremtett új igényekhez.

T, t

K

íváncsi érzések ragadnak meg. Szabó Jani bácsi 96 éves. Olyan, mintegy mesebeli apó. Fehér haja, arcának fiús derűje, mozgékonysága azonnal rokonszervet kelt. Csendes magányát Salgótarjánban, a Vörös Hadsereg út 17. alatt ritkán háborgatják. Nagyon tud örülni a véletlen látogatónak is. Arcán látható öröm, hosz- szú kézszorítása olyan ven- déemarasztaló.

Gyengén pislákol a tűz a kályhában, csípős a reggel is. Szeme a kis szekrényen álldogáló üvegre villan.

— Egy kis snapszot ? ... —

hadd kínáljam ...

Ügy, de úgy sajnálja a sza- bódásomat. nem nagyon érti, a világ újmódi törvényeit. Mutatja a gyűszűnyi, c ntes kis poharat, amiből naponta kortyint, hogv érezze vérében a bizsergést, persze módjával, ahogy mindig is kemény törvények irányították életét. Apja tűzikovács volt a Rima- muránynái. Később a Hirsch- gyárban. Nyolcán vannak testvérek. A szegényes asztal hamar dologba szólítja őt is — má>- tizenkét évesen. Behordófiú lesz az üveggyárban, majd egyengetőkovács az acélgyárban. Később kisiparoshoz is jár, hogy előbbre jusson a szakmában.

☆

19’4-ben besorozzák. Nem sokáig katonáskodik, mert a Rimamurány. a mai acélgyár hadiüzem. Frontra termelnek.

Talán a katonaélet is köny- nyebb, mert itt reggel 6-tól este ö*ig kell verni a vasat. De hát a parancs előtt nincs apelláta. Az elhúzódó háború, a sok nélkülözés egyre inkább nyugtalanítja az embereket. Veszélybe rohan az ország. Remény csak akkor villan a szemekben, amikor kikiáltják a Tanácsköztársaságot. Körülötte is felgyorsul az idő. az események. Salgótarjánban. Nógrádban fegyvert akarnak, s ez a hír eljut Bu- depestre is a kormányzó tanácsba, annak egy tagja el is jön Salgótarjánba. Gyűlést, gyűlés követ, s a nagy tanácskozások után kialakulnak a körvonalai egy új forradalmi hadseregnek, csak meg kell találni a megfelelő embereket, a vezető egyéniségeket. Szegény a világ, az ország, a háború kimeríti a tartalékokat. A bányászok a legnvugtala- nabbak, a korabeli emberek emlékében még él az az erő és elszántság, amiből fakad a föld mélyén dolgozóinak kijelentése.

— Ha nem kapunk fegyvert, baltával, csákánnyal is ellenállunk!

A Kis-An tant szorongatja az országot. Románok, csehek, má'-ok.

A szándék testet ölt, a kormányzó tanács felszerelést, muníciót küld Pestről, a huszárok e*Y<*nruháiót Wink magukra a zászlóaljak katonái. Kicsit furcsán festenek, a gyalogosoknak nem való egyenruhában, de hát ez a legkevesebb. Harcolni kelL Egymás után sorolja azokat a Helységneveket, ahol megfordult: Uszona. Sután, Rimakova. A történelem lapjairól tudjuk, hogy a fél Európa összefogott a kis Tanácsköztársaság ellen, szorul az intervenciósok gyűrűje. A szülőföld, Nógrád felé húzódnak. Kúszva lopakodik be a kiste- renyei állomásra. Rendez olyan tűzijátékot, hogy az intervenciósok oda sem mernek szagolni. Még egy lovat is szerzett a parancsnokának, egy román tiszttől. Bátor katona volt.

☆

A Tanácsköztársaságot megdöntötték. Iskola utcai lakásán éppen otthon van négy gyerekével, amikor a kakas- tollas csendőr, meg egy civil ruhás detektív jön érte. Felesége elment a boltba. Szinte ajtóstól rohannak a házba.

— Te vagy az, te piszkos kommunista?!

A polgári iskola mosókonyhájába viszik, ez amolyan gyűjtőhely. Szörnvű, -'mit tesznek az emberekkel. Nem lehet elfelejteni. Most itt'1 a ki« szobában — mutatja a

régi nyomokat — világos felé tartja az arcát, hogy jobban lássam. A beheggedt sebek még ott térképezik a halántékát.

A detektív boxerre! üti le,

s leírhatatlan, ami még következik. Faihoz verik, ütik, vágják. Innen összevasalva csendőr kíséri egy ablaktalan börtönbe. Idős ember, Kak.uk Gábor lesz a cellatársa.

— Jaj Szabókám, mi lesz velünk? — sóhajt az öreg. Harmadnapon kapnak csak egy pohár vizet. Pokoljárás. Kévésén múlik, hogy agyon nem lövi egy részeg fehérgárdista. Pisztollyal a kezében, berontott a cellába, azt parancsolta a foglyoknak, Szabó Jánosnak is, hogy nyissa ki a száját. Leírhatatlan percek ezek. Ö csak annyit mondott.

— Én a négy gyerekemet még fel akarom nevelni.

Ma már nehéz lenne eldönteni, ijesztgetés volt. vagy

csaknem bekövetkezhető állapot. Annyi b:z.onyo.s, hogy egy családapa fohászát, tiltakozását nemigen tudták akkor érteni a terror emberei. Hónapok rr.úiv« felesége alig a szemének,

hogy éi. F.zzel azonban még nem zárult te a kálváriája. Hetente kall jelentkezni a rendőrségen, ahol a parancsnok fogadja. szitkoVkaJ. átHallgatom a régmúlt történeteket, nézem a kis törékeny öreget. Neki sok mindenből kijutott, ám életvidám, sága sosem hagyta el, átsegítette a nehéz napokon. Továbbra is tűzikovács. Aztán 1945 után értékelik a buzgalmát. Elsőként lesz élmunikás. Később megválasztják a békebizottság titkárának. 1917- től hűséges tagja a szakszervezetnek. A párthoz is eltalál. Szeretettel mutatja féltve őrzött kincseit: a díszes oklevelet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatáról, a Tanácsköztársasági Érdemrendet, a sok-sok dicséretet, amelyek kartonlapokon, vagy bekeretezve ott függnek a falon sorban a családi képekkel. Még tíz évet ráhúz a nyugdíjra az acélgyárban, ahol rendésznek kérték fel.

Nem adja meg magát az éveknek, az évtizedeknek. Még egy maga hasogatja apróra a fát, rendezget a kis szobájában, s ha korán lefekszik, bekapcsolj» a rádiót, vagy a minlvizort. Akkor is szólt a rádiója amikor betoppantam hozzá, kissé hangosan, mert a hallása megkopott a hosszú évtizedekben. R»rnJ, tisztaság van rite. Nw»ic gvc-rm ekéből még három el, lánya az., aki igazán törőeblt vele De. ebéacélgyári vendéglőbe, ahol mindenki ismeri, főleg azóta, mióta Fekete László, a kocsma és étterem korábbi vezetője 95 éves korára ünnepi asztallal, tortával várta. Hogy, milyen jólesett ez neki! Szavai egészen átmelegednek erre emlékezve s ma is hálás a figyelemért.

Az ősz elején megtudta, hogy Salgótarjánba érkezik Kádár János, akit a 40-es évek második felében itt választottak képviselőnek. Annak idején a gyáriak nevében ő köszöntötte és most is közei jutott a párt főtitkárához.

— Megismer még Kádár elvtárs?

— Meg bizony, Szabó elv- társ.

Nagy idők tanúi könnyen nem felejtenek.

H

a dél felé még érezni a nap melegét, Jani bácsi kisétál az udvarra, el- időzget a ládákban nagyra nőtt fikuszok, or leander ele,

pálmák között. Fáradt tekintetét szívesen hordozza körül az örökzöldeken. Egy kis segítséget vár, hogy a délinövényeket megóvja a hidegtől, hogy valakivel bevihesse a pincébe. Néhány percre kilép az utcára is. diskurá! a régiekkel, a maiakkal. Változnak az arcok, a hangok. Még az utca is más

Apó nehezen enged. Fogía a k°zcmct. s én tudom: még .. még eljövök hozzá. igen.

NÖGRÁD — 1986. november 7., péntek