Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
tredméryek és tennivalók az ágazati gazdálkodásban Feltételek gazdagodása, szakmai korszerűsödés A tanácsok intézményfenntartó tevékenységét — a központi állásfoglalásokkal és a megyei tanács testületéinek döntésével összhangban —, a közoktatás kiemelt fejlesztése jellemezte az elmúlt két középtávú tervciklusban. A tanácsi testületek elhatározásait a lakosság mindenütt támogatta. Ennek köszönhetően, a megyében minden eddiginél dinamikusabb óvodai és iskolai fej lesztési program valósult meg. Terv szerint kész Az ágazati fejlesztésekre biztosított összegek aránya az V. ötéves tervi 10,9 százalékról 13,6 százalékra emelkedett, az intézmények működésére fordított kiadások ez alatt az idő alatt 35,2 százalékról 37,8 százalékra nőttek e tanácsi költségvetésben. A folyamatosan bővülő ágazati részesedést növelte az üzemek által nyújtott anyagi támogatás, a lakossági hozzájárulás és az elvégzett jelentős értékű társadalmi munka. Az átgondoltabb, szakszerűbb gazdálkodás, a javuló gazdaságszervező munka és a jobb koordináció következményeként, valamennyi tervezett művelődési beruházás megvalósult. Az új létesítmények mellett, igényes munkával szinte újjá varázsoltak több általános és középiskolát, néhány közművelődési intézményt. Csaknem minden intézményben megvalósult a világítás és fűtés korszerűsítése. Az országos átlagnál jobban fejlődött a taneszközellátottság. bővült a szakképzést folytató intézmények korszerű gépparkja. Az intézményvezetők szakmai munkájának segítése, fenntartással összefüggő telhetnek csökkentése érdekében új gazdálkodási szervezetek jöttek létre, melyek többsége javította a gazdálkodást. Jelentős eredménynek tartjuk, hogy a fejlesztésekhez, felújításokhoz — a növekvőárak mellett is — sikerült a szükséges anyagi eszközöket biztosítani a lehetséges átcsoportosításokkal, a tartalékok feltárásával, és az alapellátásban —, nem kellett feladatokat elhagyni, vagy a működési költségeket csökkenteni egyetlen tanácsnál sem. Ebből a szempontból külön Is nagy jelentősége van annak, hogy a VI. ötéves terv ágazati céljai megvalósultak, 6őt egyes területeken, (óvodai fejlesztések, általános iskolai felújítások), túlteljesítés is bekövetkezett, és a folyamatban lévő beruházásokkal, a középiskolai fejlesztések is megalapozottak a jelenlegi tervidőszakra. Megszüntetett elmaradás Visszatekintve a tárgyi feltételek nagymérvű bővülésére, felelősséggel állíthatjuk, hogy a megyére ebből a szempontból jellemző, nagyobb hátrányok — a legfontosabb területeken — megszűntek. Óvodai ellátottságunk csaknem teljes körű, az óvodáskorúak 95,7 százaléka jár óvodába. (Az országos átlag 89 százalék). Mindössze 18 ötszáz lakosnál kisebb településünkön nincs helyben óvoda. Az általános iskolákban 30 százalékkal nőtt a tantermek száma az elmúlt 10 évben. Az iskolák többségében sikerült korszerű követelményeket teremteni a nevelő-oktató munkához. Egy tanulócsoportra 25.8 tanuló jut, 25 kis településünkön nem működik iskola. A szakrendszerű oktatás teljessé vált. A körzetek nagyobb mérvű átszervezése nem indokolt. A pásztói új intézmény meg_ építésével, a szátoki felújításával és a kisegítő osztályok számának bővülésével javultak a gyógypedagógiai nevelés lehetőségei. Napközis ellátásban a tanulók 46 százaléka részesül. A városokban ennél is magasabb az ellátottak aránya. (Országos átlag 42.6 százalék.-) A középiskolai képzés szerkezete a korábbinál jobban igazodik a megye társadalmi, gazdasági igényeihez. Növekedett az iskolai és üzemi tanműhelyek befogadóképessége. A tanulók 20.5 százaléka kollégiumban lakik. Az 1983-ban létesült katonai kollégium bővítette beiskolázási lehetőségeinket. A gyermek- és ifjúságvédelem intézményi feltételrendszere új beruházásokkal is bővült, a nevelőotthonok ellátásra fordítható költségei növekedtek. A közoktatási intézményhálózat fejlesztéséhez viszonyítva, lényegesen lassúbb ütemben, de az ágazat egészét tekintve, a lehetséges összhang biztosításával folyt a közművelődés intézményi bázisának fejlesztése. Űj múzeum épült Salgótarjánban, és jő ütemben halad a megyei könyvtár építése. Több községben épült, illetve épül új művelődési ház, befejezéshez közeledik a szé- csényi városi művelődési központ kivitelezése. Emellett igen jelentős felújítások, korszerűsítések valósultak meg a múzeumi hálózatban. Műemlékeink megóvása, újabbak feltárása nagyban növelte megyénk kulturális értékeit. A művelődési otthonok közül a központok, alközpontok feltételeit javítottuk, a könyvtári területen az integrációt, az ellátórendszert fejlesztettük. Az építések, korszerűsítések jelentősen javították a művelődési dolgozók munkakörülményeit. A jobb szakemberellátottság biztosítása érdekében tanácsaink különböző ösztönzőket alkalmaznak (differenciált bérezés, ösztöndíj, szolgálati lakások építése, meglevők korszerűsítése, kedvezmények, támogatás nyújtása az építeni szándékozóknak stb.) Újítani kell! Elért eredményeink mellett is látjuk azonban a gondokat, feszültségeket. A nagyobb általános iskolák zsúfoltak, tantermeink 10 százaléka szükségtanterem, iskoláink 25 százaléka nem rendelkezik tornateremmel. A megye nyugati térségében nincs középfokú intézmény, a kereskedelmi és vendéglátószakképzés körülményei rendkívül rosszak, Salgótarjánban és Szécsényben kollégiumi elhelyezési gondok vannak, a szakképzés gépparkja a követelményekhez képest hiányos és elavult az iskolák és műhelyek többségében. Közművelődési intézményeink nagyobb hányada korszerűtlen. Ebből eredő további feladataink megfogalmazódtak a középtávú tervben, az ehhez készült társadalmi gazdasági programban, a tanácsok hosz. szú távú fejlesztési koncepcióiban. Eredményes megvalósításukhoz nem nélkülözhetjük az eddig jól bevált módszereket. A közigazgatás átszervezése és a tanácsi gazdálkodás új rendszere azonban alapvetően új szemléletet és gyakorlatot kíván az ágazati gazdálkodás irányításában és helyi megvalósításában egyaránt. Molnár Béta A helyszín rangiához méltóan Az SKU a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Ismerős képsorok, ismerős arcok, helyszínek, termékek a fővárosban, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának egyik termében. Nekünk, nógrádiaknak ismerős, ám az egybegyűlt vendégeknek, az érdeklődőknek a színes fotók, a felvonultatott termékek sok újat mesélnek a Salgótarjáni Kohászati Üzemek múltjáról, fejlődéséről, termékszerkezetének alakulásáról, bővüléséről. — Üj sorozat nyitánya ez a kiállítás, hiszen eddig a házban csak a megyék, illetve a nagyvárosok kaptak bemutatkozási lehetőséget — mondotta Iván Bagyul követség! tanácsos, az SZBTSZ magyarországi képviselője, majd hozzátette: — Nem véletlenül esett a választásunk éppen erre a gyárra. Régi barátság fűz a kollektívához, az MSZBT- tagcsoport rendezvényeinek szinte állandó vendégei vagyunk Salgótarjánban. A kiállítás ízléses, gazdag anyagot vonultat fel, s a siker nem maradt el. Sok-sok nézője akadt a gazdaság iránt érdeklődők köréből a felvonultatott termékkompozícióknak. — Igyekeztünk úgy összeállítani az anyagot, hogy az méltó legyen a helyszín rangjához, és saját jó hírnevünkhöz is — jegyezte meg dr. Szabó István, a gyár vezér- igazgatója. A megyeszékhely néhány nagyvállalatának vezetője, képviselője elmondotta: — Örömmel, ám kicsit reménykedve szemléljük ezt a rangos eseményt. Örömmel, mert Salgótarján üzenetét, egy részének eredményeit közvetíti a fővárosiaknak, és kicsit reménykedve, hogy egyszer minket is ér hasonló megtiszteltetés. A bemutatkozó kiállítás október 22-én nyílt és október 26-ig várja a látogatókat, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. — ria — Színes fotók, képsorok vallanak a gyár fejlődéséről, a dolgozók munkakörülményeiről. Sok csodálója akadt az SKÜ kisterenyei gyáregységében készült áruféleségeknek. Süllyesztékes kovácsolással készült termékek a kiállításon. Fotó: Bábel László VENIT SUMMA DIES.. „...Eljött a végső nap...” Vergilius ilyen egyszerűen fogalmaz. A végső nap Szabó József nyugdíjas evangélikus püspök, irodalomtörténész. Madách-kutató. hittanár. lapszerkesztő — a legteljesebb, egykor magánkézen levő Madách-gyüjtemény megalkotója számára valóban megváltás lehetett. Évek óta betegeskedett, s már a nemrégiben végrehajtott agyműtét sem segített. Győr. 1986. október 17.... Aznap a budaipesti Deák téri evangélikus lelkészi hivatalban volt dolgom. Bizonyos látszólagos egyezés véletlen, nem járok minden nap lelkészi hivatalokba. A délelőtti órákban tartózkodtam ott. kint ragyogó napfény várt, odebent arról folyt a szó. kérésemre kizárólag szakmai oldalról közelítve, hogy mit nevez az egyház bigottságnak, vallási türelmetlenségnek, önigazságnak... Egy készülő munkához kellettek a fontos szempontok. Nem volt vita — nem is lehetett — köztünk, a lelkész igazán készségesen válaszolt mindenre... Mégis emlékszem egy kegyetlenül rosszul sikerült pillanatra is. amit az én hibám keltett. Talán akkor történhetett. Első levelét a NÓGRÁD Szerkesztőségének egy aprócska tollhiiba kiigazítására írta 1967. május harmadikén. Természetesen akkor te Madách föművéroL votó // szó. írtam egy hírecskét. arról szólt, hogy örmény nyelvre is lefordítják a Tragédiát. A Pazmaveb (Polihisztor) című mehitarista folyóiratban vállalkozik erre valaki. A címben a szóvégi b helyett nálunk p betű került. Ezt az egyetlen betűt javította nagyon udvariasan és azonnal újabb adatokkal szolgált — a folyóirat Velencében jelenik meg, a mű fordítója egy magyar szerzetes, Fogolyán András... Örömömre szolgálna, ha a kis hírt közlő munkatársuk alkalomadtán meglátogatna: szívesen megmutatnám neki a Pazmaveb eddig megjelent két, Tragédiát közlő számát és egyebeket.” Számomra akkor kezdődött valami, ami majd’ húsz eve tart. Szabó József ezt később „Madách-sodrásának” nevezte egyik levelében. Valóban sodrás, tehát örök mozgás, magával ragadó. Csak a nagy ügyek és a hozzájuk tartozó egyéniségek lehetnek ilyen meghatározók szinte mindenben. Nálunk, itt a számára mindig bizonyos ihletettséget is jelentő Nógrádban, Balassagyarmaton élt a Kossuth Lajos utca 36-szám alatt. Ott tartotta már akkoriban fc nyolcvanszázalékosnak ítélt (Kozocsa Sándor bibliográfus) nagyszerű gyűjteményét. 1967. augusztus negyedikén szombaton délelőtt 11 órakor úgy fogadott. mint régj ismerőst. A közös ügy teszi ilyenné az embereket, ilyen régi ismerőssé, s úgy is kezdődnek ezek a beszélgetések, mintha ki tudja, milyen régen tartanának már. Itt sem számít a „származás”. az eredet; az ügy iránti első vonzalom. Folyamatok léteznek, társak, akik természetes gesztusokkal kapcsolódnak a folyamatokba. Közel húsz év alatt gyakran találkoztunk, nagy időbeli szünetekkel történtek a találkozások, de mindig „csak” folytatni tudjuk a beszélgetést, amit tulajdonképpen soha nem kezdtünk el és soha nem is fejeztünk be. „Celldömölk térségében születtem...” így mondta akkor. Közelebbről Vas megyében, a nemcsak jó szőlőt, ritka derűs embereket is nevelő Sághegy alatt 1902-ben, április másodikén, kisparaszti családban. Alsó-Mesteri minden időkben, elsősorban evangélikus község volt, Felső-Mesteriben inkább katolikusok éltek. Az alsóban ágostai oskola működött oskolamesterrel, testvérei is ott élnek talán ma is, szövetkezeti gazdák. Első könyvét paraszti édesapjától kapta, egy régi kiadású bibliát. Sopronban végezte a további iskolákat, bekerülve a híres evangélikus líceumba, a mai Berzsenyi gimnázium elődjébe. Ott legerősebb hatással Hollósy Kálmán magyar irodalom tanár volt rá, aki ékesszólóan és nagy lendülettel adta elő a Goethe Faust és a Madách-i Tragédia közötti eredetien mély gondolat és átfogó erő szépségeit Madách javára. A „német kultúr- gőgről” vallott nézetei erős nyomot hagytak Hollósy tanár úr diákjaiban. Az érettségi tétele ez volt: Madách és a Tragédia. A pécsi tudományegyetem hittudományi karának fakultásán végzett ugyancsak Sopronban és ezt követték az első lelkészi (előbb segédlelké- szi, hittanítási) évek Győrött. A gyűjtést is ott kezdte — és Sopronban —, az antikváriusokkal mindig a legnagyobb barátságban volt szinte az egész országban. Beszéljen ő néhány levél- részletben. „Anna Maija Raittila tanárnő hazájában igen tekintélyes költő, több kötete is megjea lent már. Most főképp azért jön hozzánk, hogy egy antológiára való verset kiválogassunk a finn fordításra. Anna Maija Raittila komolyan készül a finn fordításra... A Tragédiának van már egy finn fordítása. Toivo Lyy-é, ma is él és 1964-ben itt volt centenáriumán...” (1967 aug. 23.) „Szentiványi Bogomérról külön dossziém van... Madách legszűkebb köréhez tartozott, Szakaion élt, és nagy könyvbarát volt. Sírját megtaláltam a szakali temetőben, lefényképeztem.” (1967. aug.) „Utólag is örülök, hogy a múltkori beszélgetés létrejött. Bizonnyal Anna Maija Rait- tilának is kedves, sőt inspiráló emléke marad az a délelőtt... külön kérése, hogy Tragédiafordítói szándékával kapcsolatban a riportban ne hangozzék el bíráló megjegyzés a régi finn fordításról, mert hiszen annak fordítója még él.” (1967. szept. 26.) És aztán az egyik legkedvesebb levél, amelyet Győrről írt Győrbe Balassagyarmatról, és amelyben évekre elég ku- tatnivalóval, javaslattal látott el, amikor magam szolgáltam a Rába partiján a sajtó berkeiben. Győrbe maga is visszatért a hetvenes évek elején-közepén az időközben mintegy hétnyolcezer tételre gyarapodott Madách-gyűj teményével együtt, amely a város tulajdonába került. Magam is láttam azt a szenvedélyes tanítási-átadási szándékot, amely őt akkoriban ott jellemezte. Szinte örökké lázban égett, rendhagyó irodalmi óráira messze földről jöttek diákok (különösen sokan és gyakorta a szomszédos magyarlakta csehszlovákiai területekről, Pozsonyból, Komarnóból). Nógrádban 1948 és 1952 között volt evangélikus püspök balassagyarmati székhely- lyel. Két héttel halála előtt a csesztvei irodalmi napról hazatérőben néhányan arról beszélgettünk — fel kellene keresni. Nem tudtuk, hogy ezzel éveket késtünk már, hiszen az utóbbi időben állapota egyre rosszabbodott és csak a közvetlen családi körrel tartott egyre gyengülő kapcsolatot. Gyűjteményének sorsa utolsó percéig foglalkoztatta; lesz-e helye mindig megfelelő, lesz-e követője a kutatásban, gyűjtésben? „Könyv és honszeretet...” neki is élete világa voltak. T. Pataki László NÓGRÁD — 1986. október 25* szombat 7
